Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-25 / 144. szám

rtsi MEGYEI kúrián 1969. JŰNIUS 25., SZERDA Múlt századi postabontás Látogatóban az emberi megnyilatkozások gyűjtőjénél „Kedves Barátom Uram! Jó téntára sehol szert tenni nem tudok, kérem alázatossan küldjön nékem ezen kis üveg­gel. Ki is ajánlván költsönös szolgálataimat, tisztelettel va­gyok alázatos szolgája Kossuth Lajos." — Ezt a levelet 1835-ben. ír­ja Kossuth Lajos a zempléni levéltárosnak. Nem lehet elég­gé visszaugrani az időben, hogy korunk jellegzetes sajá­tosságaira ne találjunk példát — mondja Endrei Walter György, a Hungarotex osztály- vezetője. — Nem az úgyneve­zett híres emberek magánleve­lezése érdekel, hanem az el­múlt századok emberének megnyilatkozásai. A híresség, persze, nem kizáró ok, ha le­vele vall a korról, az általános emberiről, a törvényszerűről. A könyvtárosi precizitással raktározott gyűjteményben ta­lálunk adósságkérő és zsaroló levelet a múlt század közepé­ről, protekciót kérőt 1570-ből, molyrágta lúdtollat 1848-ból és asszír ékírásos táblácskát i. e. a második évezredből. A muzeális értékek az írás- történet dokumentumai, s a kisember ákom-bákomai, he­lyesírási hibákkal — kuriózu­mok. Szerelem és fenyegetés Geszner Jozefa Pesten élő sváb cselédlány írja Bécsbe, a József kaszárnyába Levág András huszárnak 1855. január 1-én. „Tistelem, csókolom kedves Andráskám. Jaj, Istenem ked­ves Andriskám, kedves szí­vem én azt megálmodtam, hogy de engem akars Pesten Ivódni. Csak azt kívánom, hogy az Isten adnam hogy mégegy- szer dégedet látnék a lón lo­vagolni.” Vagy: Fenyegető levél 1814. március 14-én, este vette föl a Helyiség Házánál Dabon, Gá­zon Péter kocsis: „Ha a kártyát mög nem tilt­játok a kocsmákba, fölpörkö- íöm a nótáriust, bírót, dabi bí­rót. Mög én. Fölpörkölöm a nótáriust.” Horvátyné tekintetes asszony is ugyancsak bosszankodhatott, ! AZONNALI BELÉPÉSRE KERES szövőátképzős nói betanított I munkásokat a HPS Soroksár! Gvár a I Budapest XX. (Soroksár), Marx Károly u. 294. i Albérletről gondoskodunk i költséghozzájárulással. I Minden második xzombat szabad. A Cement- és Mészművek VÁCI GYÁRA FELVÉTELRE KERES 40, illetve 44 órás csökkentett munkahétre lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat, valamint férfi és női betanított és segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi csoportjánál. mikor régi adósságára emlé­keztetni merészelte csizmadia­mestere: „Több bajaimból szorongat- tatva kéntelenítem a Tekinte­tes Asszonyt emlékeztetni és egyszeísmind tudósítani arról, hogy aminő költségeket tet­tem és pénzt költsönöztem __ m ind eddig semmit nem kap­tam tőle ... Vártám egy pár kordován csizmát az ifjú úr­nak, 9Ft. Az inas által hozzá­ja hívatván az ifjú úr, adtam nékie 2Ft. En is tsak szegény ember lévén, annyiban nem károsodhatom, hogy pénzem végképpen oda vesszen. Azért is könyörgöm ne terheltessen eszközöUetni, hogy mentül előbb pénzemet megkaphas­sam. amikor magamat min­denkor hív szolgalatjába aján­lom. Maradok igaz szolgája Vas András, 1824 november 15-én.” A lusta Deák Deák Ferenc valami nyűgös munkától akar megszabadulni 1862. május 3-án, s a követke­ző indoklás kíséretében, fiatal kortársára tukmálja a tenni­valókat: ... mert Te fiatal vagy és erőteljes, karcsú, moz­gékony és szorgalmas, én pe­dig vén vagyok és vastag és lusta.” Leánykérő levél 1840. már­cius 20-án: „... bátor vagyok hinni, hogy a tisztelt kisasszony birand már elegendő kimíveltséggel, birand aféle tudományokkal is, minők egy értelmes ház- asszonytúl megkívántatok. ... nekem most csupán egy olly nőnek megnyerhetése fő óhajtásom, minőt egyedül Ka­ti Kisasszonyban reményiek fel-lelhetni.” Az udvarlás stílusához jól párosul a veretes nyelv fenn- sége. S 1964-ből egy gyerek vallo­mása a tartalom és forma nagyszerű egységében: „Hülye vagy és örülök, hogy lemondtál rólam és mond meg a Takácsnak, hogy ő is mond­jon le rólam. Mert a fülöp he- jesebb.” Más gyűjtemények Kár, hogy helyszűke miatt nem írhatok Endrei Walter György egyéb gyűjteményei­ről: a Pest-Budát ábrázoló metszetekről, festményekről, textilgyűjteményéről, mima­túrákról, a kéziratokról és könyvekről. Ebben a környezetben, ahol a tárgyak életre keltik a tör­ténelmet — csodálkozik az ember, hogy nem hódol hason­ló szenvedélynek. Onody Éva LEHOTKA ORGONAZENE Szavazzon az olvasó Lehotka Gábor múlt heti orgonahangversenyén is be­bizonyította, hogy valóban Bach legkitűnőbb tolmácsai közé tartozik. Tőle kérdez­tük, mit mondana a kitűnő zeneszerző, ha élne s találkoz­na egy újságíróval? — Erre nem lehet válaszol­ni. Bach olyan messze van tőlem, hogy a nevében — úgy érzem — nincs jogom szólni. De ha azt kérdezné, hogy mit tartok a legfonto­sabbnak a Bach-művek elő­adásában, akkor... akkor én azt válaszolnám, hogy tech­nikailag a legfontosabb a szö­veghűség és a ritmus. Eszmei vonatkozásban pedig a mű belső tartalmát az előadó­művészet segítségével a lehető legjobban felszínre hozni. Ha a hallgatókat kérdez­ném, biztosan esküdnének rá, hogy Lehotka Gábor kielé­gíti ezeket a követelménye­ket. Éppen ezért a művészt kérdezem: ő hogyan érzi? — Kielégíteni sohasem le­het, erre csak törekedhet az ember. Törekedhet, akár egy egész életen át. ★ A Magyar Hanglemezgyár­tó Vállalat is sokat gondol az orgonarajongókra. Számos le­mezt dobott már piacra, amelyeken Magyarország leg­kitűnőbb orgonáit szólaltat­ják meg a művészek. Most már a nyomdában van a leg­Ekhós szekéren + KÄRPÄTHY ZOLTÁN PAN- TOMIMMÜVÉSZ ISKOLÁJÁ­NAK NÖVENDÉKEI NEM MINDENNAPI MÓDON TO­BOROZTÁK A KÖZÖNSÉ­GET MAI VIZSGAELÖ ADÁ­SUKRA. KURÁZSI MAMA HÍRES SZEKERÉN, MELYET A MADÁCH SZÍNHÁZTÓL KÉRTEK KÖLCSÖN — JÁR­TÁK A FŐVÁROS UTCÁIT, AHOL AZ ALKALMI KÖ­ZÖNSÉGNEK NÉHÁNY PER­CES MŰSORT RÖGTÖNÖZ­TEK. újabb orgonalemez borítója, amelyen Händel két orgona­versenyét a soproni barokk orgonán játssza a váci Le­hotka Gábor. Egyébként a magyar hanglemezgyártás történetében komolyzenei le­mezek között eddig a leg­nagyobb példányszámban szintén a váci művész lemeze fogyott el: a Bach-orgonamű- vek, melyen többek között szerepel a D.moll toccata és fuga is. Könnyűzenei lemezek kö­zött az újdonság, a rövidesen piacra kerülő három lemez, az/ egyiken Koncz Zsuzsa énekli a Szégyen, gyalázat és az Amit a szíved kíván című számokat, a másikon Poór Péter jégkunyhóról énekel és elmondja azt is, hogy neki sosem volt szerencséje. A har­madikon Korda György a Lady Karnevál című számot és Kovács Kati a Dalmát elé­giát mutatja be. Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a 'jövő hét­től kezdve már nem a hang- lemezboltok listái alapján állítjuk össze slágerlistánkat, hanem kérjük önöket, hogy a mellékelt szavazólapot ki­töltve, egy levelezőlapra ra­gasztva, vagy levélborítékban küldjék be címünkre: Pest megyei Hírlap, Budapest VIII. Somogyi Béla utca 6. „Ked­venc lemezem” jelzéssel. A szavazólapon egy könnyű- és egy komolyzenei szám cí­me szerepelhet. Az utolsó „hanglemezboltos” listánk pedig a következő: Tánclemezek: 1. (5) Jaj de hideg van (Kovács Kati, 120), 2. (—) Ördögtánc (Harangozó Teréz, 117), 3. (—) Szerkesztő úr (Fenyvesi Gabi, 115), 4. (7) Várj reám (Neoton együt­tes, 112), 5. (2) Trombitás: Frédi (Omega nagylemez, 111),. 6. (—) Szappanbuborék (Za- latnay Sarolta, 106), 7. (10) Hull a hó (Kovács Kati, 104), 8. (4) ... Volt egyszer egy lány (Koncz Zsuzsa nagylemez, 100), 9. (—)’ Azok a szép napok (Harangozó Teréz, 93), 10. (1) Csavard fel a szőnyeget (Hun- gária-együttes, 87). Művészlemezek: 1. (5) Bee­thoven: IX. szimfónia (60), 2. (2) Bach-orgonaművek (58), 3. (1) Beethoven: Für Elise (56), 4. (3) Brahms: Magyar táncok (51), 5. (—) Vivaldi1 Glória (46). (sunyó) m-IX .V.VAV.' Színházi HÉV-járatok a szentendrei teátrum előadásaira Szentendre Fő terén július 5-én rendezik a teátrum első előadását. Ezután a hét végi napokon még hat alkalommal kerül színre a két, már fele­désbe merült darab: a XVIII. századbeli ismeretlen magyar szerző Cornice Tragoediája és az 1793-ban .magyarított” szo­morú, vígopera, a „Pikko her­ceg és Jutka Perzsi”. A kezdeményezés iránt igen nagy az érdeklődés. A teátrum vezetői elmondották, hogy al­kalmanként 536 néző tekinthe­ti meg az előadást, s eddig már több mint kétezer jegy kelt el. Az előadások este 8 órákor kezdődnek. A budapesti nézőket külön színházi HÉV-járatok szállít­ják majd Szentendrére, ezen­kívül különbuszokat közleked­tetnek a HÉV-állomás és á teátrum között. Az előadások után szintén külön HÉV-jára- tokon utazhatnak vissza a fő­városba a színházlátogatók. Sétáló csizmák A lány most ment ‘ el tőle. Hal­lotta, hogy a csizmába bújtatott lá­bak végigkopognak a lépcsőházon. Éles, tiszta hang. Halkul, majd bele­olvad a többi zaj és nesz tengerébe. Odakinn esik az eső. Csak rágondolt az esőtől csillogó, nyirkos utcákra, s megborzongott. Szegény Jutka. Bumlizni a buszokkal, míg hazaér. Mondta, maradjon. Jutka rázta a fe­jét. Idegesítenélek — felelte. Igen, ismeri; idegesítené. Két-három órá­nál tovább nem tud meglenni vala­kivel úgy, hogy az ne legyen ter­hére. Több emberrel igen. Eggyel nem. Furcsa. A neurózis tipikus tü­neteinek egyike. Pont ő ne legyen neurotikus, amikor mindenki az? A füst még ott lebegett a heverő fölött, de újabb cigarettát húzott ki a kartondobozból. Föl kellene kelni, s kinyitni a csapot a fürdőszobában. Rágyújtott inkább. Bámulta a füs­töt. s érezte az égő dohány kellemes szagát. Csöngött a telefon. Fölve­gye? — ... még nem fürdesz? Jutka! — Hol vagy te bolond? — Várok a buszra. — És fölhívtál. Miért? Pici szünet. Mintha valaki lenne még a fülkében. — Van ott valaki melletted — kérdezte ingerülten. Csönd. — Jutka! — Igen... — mondta halkan, fur­csa, fojtott hangon a lány. — Na, csakhogy megszólaltál. Hallod: van még ott valaki? Olyan furcsa neszeket hallottam. Vagy csak a vonal... ? — Nem — hallotta Jutka hangját. — Jól hallottad. De nincs itt senki. Csak én. — Hát akkor?! — Sírok — mondta a lány. Most ő tartott szünetet. Nem ér­tette. * — Mit csinálsz? Érezte, hogy düh és rémület keve­redik a hangjában. A dühöt értette. Miféle szamárkodás ez? De a rémü­let? Csak nem? Félti, tehát szereti Jutkát? Soha nem gondolt rá. Volt. Jól megértették egymást. Minden­képpen. Érzelmeket soha nem ke­resett. Nem is hitt ilyenekben. S most hirtelen ... — Sírok — hallotta a lány hang­ját. — Mert szeretlek, s mert többé nem megyek hozzád... — Idefigyelj, ne hülyéskedj...! — Nem hülyéskedek. így kell len­nie. Rájöttem, hogy szeretlek. Te pedig nem szeretsz. Erről, a könnyeken át is tiszta, nyugodt hangról, a legbensőbbeket világosan megfogalmazó, semmit el nem hallgató szavakról millió lény közül is fölismerné Jutkát. Mégis: hát miféle cirkusz ez? Most volt itt. Elment, hallgatta, ahogy halkulnak léptei, rágyújtott, s akkor a telefon csörögni kezdett. Nem jött a busz. Jutka bement egy fülkébe... És ha jön a busz? Ott, az utcán, az ömlő esőben jut eszébe, hogy szereti? Soha nem hallotta még Jutka szájá­ból. Ö sem mondta soha neki. Mintha hallgatólag megállapodtak volna abban, hogy erről nem kér­deznek, nem beszélnek, jobb így. Jobb, mintha hazudnának. Vannak úgyis olyan percek, pillanatok, amikor senki nincs a földön, aki mást mondana, minthogy: igen. Sze­retlek. Mégha hazudni is kell Ak­kor nem lehet mást mondani. Gyil­kosság lenne. Mindkettőjüket be­mocskolná ... — Jutka! — Igen. — Gyere vissza. Tétova csönd. Hallja, ahogy a hallgató lánca odaverődik a fülke oldalához. A vonalban az áram alig hallható búgása. Ezen át is fölis­meri a lány szaggatott lélegzését. Még mindig sír. — Jutka! Gyere gyorsan vissza, ne szamárkodj. — Nem megyek — mondja rög­tön, nagyon határozott hangon a lány. — Hozzád én többé nem me­gyek, s máshol sem találkozom ve­led. Látni sem akarlak, mert... Elakadt a hang. ... mert ... mert ... a szócska dö­römböl benne, újra meg újra végig­fut az idegpályákon, míg értelmet­len betűcsoporttá nem válik. M...e...r...t... — ... mert ? ! ! — Ne ordíts a telefonba — hallja Jutka kiábrándítóan hűvös hangját. — Idehallgass... ! — És ne veszekedj — mondja rögtön, ugyanazon a nyugodt, hű­vösen fölényes hangon a lány. — De hiszen ez téboly... — Szavak ... szavak... nem té­boly, te sem úgy gondolod, s még kevésbé érzed úgy... — De igen! Oly ösztönösen, s oly hamar bu­kott ki a száján, hogy maga is meg­lepődött. A lány hangja a vonal túlsó végén csöppet elbizonytalano­dott: — Ne akarj vigasztalni. Fölál­dozni magad. Tudod, megállapod­tunk: egy percig sem csináljuk to­vább, csak ameddig szépnek érez­zük, ameddig kell. — Éppen ezért... — Éppen ezért hívtalak fel. Ahogy eddig volt, úgy nem szép most már, úgy nem kell. Másként meg nem lehet. Szeretkezni jó, ha mindket­tőnek kell. Szeretni más. És én sze­retlek. Szervusz. Nem akart hinni a'fülének. Hal­lotta a kattanást, s fölbúgott a bon­tott, majd újra beugró vonal hang­ja. Letette? De hiszen ... Érezte, hogy milyen nevetséges az egész helyzet. Hiszen most ordítani kel­lene, a képébe csapni valakinek, megrázni azt a lányt... Hanyatt­vágta magát a heverőn. Rágyújtott Kapkodja magára a ruháját, s menjen Jutka után? Hozzájuk? Az anyja meg az apja előtt nem csinál­hat jelenetet. S egyáltalán: bárhol is milyen alapon csinálhatna? Hir­telen fölült. Lépések. Jutka! Igen, jönnek, közelednek... Jutka csiz­máinak hangja ... Nem, mégsem. Semmi. Hallucinál? Ne szívd mellre, öreg — mondta hangosan. Mégis: mintha megint lépések __ csiz­m ák ... milyen jó szám a Sinatra lányé, a Sétáló csizmák ... Kike­resi, fölteszi » lemezjátszóra, s mire a szám véget ér, Jutka itt lesz... Biztosan itt lesz. Visszajön, mert vissza kell jönnie ... Mintha már hallaná is a lépéseit.. Hitte, hogy Jutka csizmái kopognak már a lép­csőházban. Tudta, hogy csak az eső veri monoton ritmussal az ablakot. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents