Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-25 / 144. szám
rtsi MEGYEI kúrián 1969. JŰNIUS 25., SZERDA Múlt századi postabontás Látogatóban az emberi megnyilatkozások gyűjtőjénél „Kedves Barátom Uram! Jó téntára sehol szert tenni nem tudok, kérem alázatossan küldjön nékem ezen kis üveggel. Ki is ajánlván költsönös szolgálataimat, tisztelettel vagyok alázatos szolgája Kossuth Lajos." — Ezt a levelet 1835-ben. írja Kossuth Lajos a zempléni levéltárosnak. Nem lehet eléggé visszaugrani az időben, hogy korunk jellegzetes sajátosságaira ne találjunk példát — mondja Endrei Walter György, a Hungarotex osztály- vezetője. — Nem az úgynevezett híres emberek magánlevelezése érdekel, hanem az elmúlt századok emberének megnyilatkozásai. A híresség, persze, nem kizáró ok, ha levele vall a korról, az általános emberiről, a törvényszerűről. A könyvtárosi precizitással raktározott gyűjteményben találunk adósságkérő és zsaroló levelet a múlt század közepéről, protekciót kérőt 1570-ből, molyrágta lúdtollat 1848-ból és asszír ékírásos táblácskát i. e. a második évezredből. A muzeális értékek az írás- történet dokumentumai, s a kisember ákom-bákomai, helyesírási hibákkal — kuriózumok. Szerelem és fenyegetés Geszner Jozefa Pesten élő sváb cselédlány írja Bécsbe, a József kaszárnyába Levág András huszárnak 1855. január 1-én. „Tistelem, csókolom kedves Andráskám. Jaj, Istenem kedves Andriskám, kedves szívem én azt megálmodtam, hogy de engem akars Pesten Ivódni. Csak azt kívánom, hogy az Isten adnam hogy mégegy- szer dégedet látnék a lón lovagolni.” Vagy: Fenyegető levél 1814. március 14-én, este vette föl a Helyiség Házánál Dabon, Gázon Péter kocsis: „Ha a kártyát mög nem tiltjátok a kocsmákba, fölpörkö- íöm a nótáriust, bírót, dabi bírót. Mög én. Fölpörkölöm a nótáriust.” Horvátyné tekintetes asszony is ugyancsak bosszankodhatott, ! AZONNALI BELÉPÉSRE KERES szövőátképzős nói betanított I munkásokat a HPS Soroksár! Gvár a I Budapest XX. (Soroksár), Marx Károly u. 294. i Albérletről gondoskodunk i költséghozzájárulással. I Minden második xzombat szabad. A Cement- és Mészművek VÁCI GYÁRA FELVÉTELRE KERES 40, illetve 44 órás csökkentett munkahétre lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat, valamint férfi és női betanított és segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi csoportjánál. mikor régi adósságára emlékeztetni merészelte csizmadiamestere: „Több bajaimból szorongat- tatva kéntelenítem a Tekintetes Asszonyt emlékeztetni és egyszeísmind tudósítani arról, hogy aminő költségeket tettem és pénzt költsönöztem __ m ind eddig semmit nem kaptam tőle ... Vártám egy pár kordován csizmát az ifjú úrnak, 9Ft. Az inas által hozzája hívatván az ifjú úr, adtam nékie 2Ft. En is tsak szegény ember lévén, annyiban nem károsodhatom, hogy pénzem végképpen oda vesszen. Azért is könyörgöm ne terheltessen eszközöUetni, hogy mentül előbb pénzemet megkaphassam. amikor magamat mindenkor hív szolgalatjába ajánlom. Maradok igaz szolgája Vas András, 1824 november 15-én.” A lusta Deák Deák Ferenc valami nyűgös munkától akar megszabadulni 1862. május 3-án, s a következő indoklás kíséretében, fiatal kortársára tukmálja a tennivalókat: ... mert Te fiatal vagy és erőteljes, karcsú, mozgékony és szorgalmas, én pedig vén vagyok és vastag és lusta.” Leánykérő levél 1840. március 20-án: „... bátor vagyok hinni, hogy a tisztelt kisasszony birand már elegendő kimíveltséggel, birand aféle tudományokkal is, minők egy értelmes ház- asszonytúl megkívántatok. ... nekem most csupán egy olly nőnek megnyerhetése fő óhajtásom, minőt egyedül Kati Kisasszonyban reményiek fel-lelhetni.” Az udvarlás stílusához jól párosul a veretes nyelv fenn- sége. S 1964-ből egy gyerek vallomása a tartalom és forma nagyszerű egységében: „Hülye vagy és örülök, hogy lemondtál rólam és mond meg a Takácsnak, hogy ő is mondjon le rólam. Mert a fülöp he- jesebb.” Más gyűjtemények Kár, hogy helyszűke miatt nem írhatok Endrei Walter György egyéb gyűjteményeiről: a Pest-Budát ábrázoló metszetekről, festményekről, textilgyűjteményéről, mimatúrákról, a kéziratokról és könyvekről. Ebben a környezetben, ahol a tárgyak életre keltik a történelmet — csodálkozik az ember, hogy nem hódol hasonló szenvedélynek. Onody Éva LEHOTKA ORGONAZENE Szavazzon az olvasó Lehotka Gábor múlt heti orgonahangversenyén is bebizonyította, hogy valóban Bach legkitűnőbb tolmácsai közé tartozik. Tőle kérdeztük, mit mondana a kitűnő zeneszerző, ha élne s találkozna egy újságíróval? — Erre nem lehet válaszolni. Bach olyan messze van tőlem, hogy a nevében — úgy érzem — nincs jogom szólni. De ha azt kérdezné, hogy mit tartok a legfontosabbnak a Bach-művek előadásában, akkor... akkor én azt válaszolnám, hogy technikailag a legfontosabb a szöveghűség és a ritmus. Eszmei vonatkozásban pedig a mű belső tartalmát az előadóművészet segítségével a lehető legjobban felszínre hozni. Ha a hallgatókat kérdezném, biztosan esküdnének rá, hogy Lehotka Gábor kielégíti ezeket a követelményeket. Éppen ezért a művészt kérdezem: ő hogyan érzi? — Kielégíteni sohasem lehet, erre csak törekedhet az ember. Törekedhet, akár egy egész életen át. ★ A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat is sokat gondol az orgonarajongókra. Számos lemezt dobott már piacra, amelyeken Magyarország legkitűnőbb orgonáit szólaltatják meg a művészek. Most már a nyomdában van a legEkhós szekéren + KÄRPÄTHY ZOLTÁN PAN- TOMIMMÜVÉSZ ISKOLÁJÁNAK NÖVENDÉKEI NEM MINDENNAPI MÓDON TOBOROZTÁK A KÖZÖNSÉGET MAI VIZSGAELÖ ADÁSUKRA. KURÁZSI MAMA HÍRES SZEKERÉN, MELYET A MADÁCH SZÍNHÁZTÓL KÉRTEK KÖLCSÖN — JÁRTÁK A FŐVÁROS UTCÁIT, AHOL AZ ALKALMI KÖZÖNSÉGNEK NÉHÁNY PERCES MŰSORT RÖGTÖNÖZTEK. újabb orgonalemez borítója, amelyen Händel két orgonaversenyét a soproni barokk orgonán játssza a váci Lehotka Gábor. Egyébként a magyar hanglemezgyártás történetében komolyzenei lemezek között eddig a legnagyobb példányszámban szintén a váci művész lemeze fogyott el: a Bach-orgonamű- vek, melyen többek között szerepel a D.moll toccata és fuga is. Könnyűzenei lemezek között az újdonság, a rövidesen piacra kerülő három lemez, az/ egyiken Koncz Zsuzsa énekli a Szégyen, gyalázat és az Amit a szíved kíván című számokat, a másikon Poór Péter jégkunyhóról énekel és elmondja azt is, hogy neki sosem volt szerencséje. A harmadikon Korda György a Lady Karnevál című számot és Kovács Kati a Dalmát elégiát mutatja be. Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a 'jövő héttől kezdve már nem a hang- lemezboltok listái alapján állítjuk össze slágerlistánkat, hanem kérjük önöket, hogy a mellékelt szavazólapot kitöltve, egy levelezőlapra ragasztva, vagy levélborítékban küldjék be címünkre: Pest megyei Hírlap, Budapest VIII. Somogyi Béla utca 6. „Kedvenc lemezem” jelzéssel. A szavazólapon egy könnyű- és egy komolyzenei szám címe szerepelhet. Az utolsó „hanglemezboltos” listánk pedig a következő: Tánclemezek: 1. (5) Jaj de hideg van (Kovács Kati, 120), 2. (—) Ördögtánc (Harangozó Teréz, 117), 3. (—) Szerkesztő úr (Fenyvesi Gabi, 115), 4. (7) Várj reám (Neoton együttes, 112), 5. (2) Trombitás: Frédi (Omega nagylemez, 111),. 6. (—) Szappanbuborék (Za- latnay Sarolta, 106), 7. (10) Hull a hó (Kovács Kati, 104), 8. (4) ... Volt egyszer egy lány (Koncz Zsuzsa nagylemez, 100), 9. (—)’ Azok a szép napok (Harangozó Teréz, 93), 10. (1) Csavard fel a szőnyeget (Hun- gária-együttes, 87). Művészlemezek: 1. (5) Beethoven: IX. szimfónia (60), 2. (2) Bach-orgonaművek (58), 3. (1) Beethoven: Für Elise (56), 4. (3) Brahms: Magyar táncok (51), 5. (—) Vivaldi1 Glória (46). (sunyó) m-IX .V.VAV.' Színházi HÉV-járatok a szentendrei teátrum előadásaira Szentendre Fő terén július 5-én rendezik a teátrum első előadását. Ezután a hét végi napokon még hat alkalommal kerül színre a két, már feledésbe merült darab: a XVIII. századbeli ismeretlen magyar szerző Cornice Tragoediája és az 1793-ban .magyarított” szomorú, vígopera, a „Pikko herceg és Jutka Perzsi”. A kezdeményezés iránt igen nagy az érdeklődés. A teátrum vezetői elmondották, hogy alkalmanként 536 néző tekintheti meg az előadást, s eddig már több mint kétezer jegy kelt el. Az előadások este 8 órákor kezdődnek. A budapesti nézőket külön színházi HÉV-járatok szállítják majd Szentendrére, ezenkívül különbuszokat közlekedtetnek a HÉV-állomás és á teátrum között. Az előadások után szintén külön HÉV-jára- tokon utazhatnak vissza a fővárosba a színházlátogatók. Sétáló csizmák A lány most ment ‘ el tőle. Hallotta, hogy a csizmába bújtatott lábak végigkopognak a lépcsőházon. Éles, tiszta hang. Halkul, majd beleolvad a többi zaj és nesz tengerébe. Odakinn esik az eső. Csak rágondolt az esőtől csillogó, nyirkos utcákra, s megborzongott. Szegény Jutka. Bumlizni a buszokkal, míg hazaér. Mondta, maradjon. Jutka rázta a fejét. Idegesítenélek — felelte. Igen, ismeri; idegesítené. Két-három óránál tovább nem tud meglenni valakivel úgy, hogy az ne legyen terhére. Több emberrel igen. Eggyel nem. Furcsa. A neurózis tipikus tüneteinek egyike. Pont ő ne legyen neurotikus, amikor mindenki az? A füst még ott lebegett a heverő fölött, de újabb cigarettát húzott ki a kartondobozból. Föl kellene kelni, s kinyitni a csapot a fürdőszobában. Rágyújtott inkább. Bámulta a füstöt. s érezte az égő dohány kellemes szagát. Csöngött a telefon. Fölvegye? — ... még nem fürdesz? Jutka! — Hol vagy te bolond? — Várok a buszra. — És fölhívtál. Miért? Pici szünet. Mintha valaki lenne még a fülkében. — Van ott valaki melletted — kérdezte ingerülten. Csönd. — Jutka! — Igen... — mondta halkan, furcsa, fojtott hangon a lány. — Na, csakhogy megszólaltál. Hallod: van még ott valaki? Olyan furcsa neszeket hallottam. Vagy csak a vonal... ? — Nem — hallotta Jutka hangját. — Jól hallottad. De nincs itt senki. Csak én. — Hát akkor?! — Sírok — mondta a lány. Most ő tartott szünetet. Nem értette. * — Mit csinálsz? Érezte, hogy düh és rémület keveredik a hangjában. A dühöt értette. Miféle szamárkodás ez? De a rémület? Csak nem? Félti, tehát szereti Jutkát? Soha nem gondolt rá. Volt. Jól megértették egymást. Mindenképpen. Érzelmeket soha nem keresett. Nem is hitt ilyenekben. S most hirtelen ... — Sírok — hallotta a lány hangját. — Mert szeretlek, s mert többé nem megyek hozzád... — Idefigyelj, ne hülyéskedj...! — Nem hülyéskedek. így kell lennie. Rájöttem, hogy szeretlek. Te pedig nem szeretsz. Erről, a könnyeken át is tiszta, nyugodt hangról, a legbensőbbeket világosan megfogalmazó, semmit el nem hallgató szavakról millió lény közül is fölismerné Jutkát. Mégis: hát miféle cirkusz ez? Most volt itt. Elment, hallgatta, ahogy halkulnak léptei, rágyújtott, s akkor a telefon csörögni kezdett. Nem jött a busz. Jutka bement egy fülkébe... És ha jön a busz? Ott, az utcán, az ömlő esőben jut eszébe, hogy szereti? Soha nem hallotta még Jutka szájából. Ö sem mondta soha neki. Mintha hallgatólag megállapodtak volna abban, hogy erről nem kérdeznek, nem beszélnek, jobb így. Jobb, mintha hazudnának. Vannak úgyis olyan percek, pillanatok, amikor senki nincs a földön, aki mást mondana, minthogy: igen. Szeretlek. Mégha hazudni is kell Akkor nem lehet mást mondani. Gyilkosság lenne. Mindkettőjüket bemocskolná ... — Jutka! — Igen. — Gyere vissza. Tétova csönd. Hallja, ahogy a hallgató lánca odaverődik a fülke oldalához. A vonalban az áram alig hallható búgása. Ezen át is fölismeri a lány szaggatott lélegzését. Még mindig sír. — Jutka! Gyere gyorsan vissza, ne szamárkodj. — Nem megyek — mondja rögtön, nagyon határozott hangon a lány. — Hozzád én többé nem megyek, s máshol sem találkozom veled. Látni sem akarlak, mert... Elakadt a hang. ... mert ... mert ... a szócska dörömböl benne, újra meg újra végigfut az idegpályákon, míg értelmetlen betűcsoporttá nem válik. M...e...r...t... — ... mert ? ! ! — Ne ordíts a telefonba — hallja Jutka kiábrándítóan hűvös hangját. — Idehallgass... ! — És ne veszekedj — mondja rögtön, ugyanazon a nyugodt, hűvösen fölényes hangon a lány. — De hiszen ez téboly... — Szavak ... szavak... nem téboly, te sem úgy gondolod, s még kevésbé érzed úgy... — De igen! Oly ösztönösen, s oly hamar bukott ki a száján, hogy maga is meglepődött. A lány hangja a vonal túlsó végén csöppet elbizonytalanodott: — Ne akarj vigasztalni. Föláldozni magad. Tudod, megállapodtunk: egy percig sem csináljuk tovább, csak ameddig szépnek érezzük, ameddig kell. — Éppen ezért... — Éppen ezért hívtalak fel. Ahogy eddig volt, úgy nem szép most már, úgy nem kell. Másként meg nem lehet. Szeretkezni jó, ha mindkettőnek kell. Szeretni más. És én szeretlek. Szervusz. Nem akart hinni a'fülének. Hallotta a kattanást, s fölbúgott a bontott, majd újra beugró vonal hangja. Letette? De hiszen ... Érezte, hogy milyen nevetséges az egész helyzet. Hiszen most ordítani kellene, a képébe csapni valakinek, megrázni azt a lányt... Hanyattvágta magát a heverőn. Rágyújtott Kapkodja magára a ruháját, s menjen Jutka után? Hozzájuk? Az anyja meg az apja előtt nem csinálhat jelenetet. S egyáltalán: bárhol is milyen alapon csinálhatna? Hirtelen fölült. Lépések. Jutka! Igen, jönnek, közelednek... Jutka csizmáinak hangja ... Nem, mégsem. Semmi. Hallucinál? Ne szívd mellre, öreg — mondta hangosan. Mégis: mintha megint lépések __ csizm ák ... milyen jó szám a Sinatra lányé, a Sétáló csizmák ... Kikeresi, fölteszi » lemezjátszóra, s mire a szám véget ér, Jutka itt lesz... Biztosan itt lesz. Visszajön, mert vissza kell jönnie ... Mintha már hallaná is a lépéseit.. Hitte, hogy Jutka csizmái kopognak már a lépcsőházban. Tudta, hogy csak az eső veri monoton ritmussal az ablakot. Mészáros Ottó