Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

1969. JÚNIUS 22., VASÄRNAP "%Äjrf«sr» 9 Csontvárym emlékezünk Ö tven esztendeje, 1919. jú­nius 21-én fejezte be re­mekművekkel és szenvedések­kel teli életét a modem, ma­gyar festészet egyik legjelen­tősebb és legtöbbször félreér- ; tett mestere, Csontváry Koszt- ' ka Tivadar. Iszonyú tekintetű férfi néz i az 1896—1900. között festett ' önarcképéről, hatalmas re­mekművekre elszánt festő, akinek szeme a nem józan lel- ' kék s zuggeszti vitásával hasít , a világba. És Csontváry tevé- 5 kenységéből évtizedekig csak e nem józan elszántságot volt ' hajlandó észrevenni a kor, a i hatalmas remekműveket nem. > Igaz, a festő élete, pályakezdé­se, tevékenysége és alkonya .nem evilági módon telt el, s vonzotta az egyszerűsítő ítéle­teket. 1853-ban született Kosztka Mihály Tivadar. Hu­szonhét éves korában, vélt „emberfölötti hang” hatására döntött az iglói patikában a festészet mellett (azaz lelki zavar okozta hallucináció irányította művészi pályára az addig polgáréletét élő gyógyszertári provizort), és már abban a mérhetetlen aka­raterőben és céltudatosságban .is volt valami eltérő a meg­szokottól, ahogyan küldetését beváltotta. Gyógyszerész ma­radt. Tizennégy éven át szol­gált a patikában: tudatosan és tervszerűen teremtette meg anyagi bázisát a művészet műveléséhez. Már negyvenegy esztendős, amikor végre fes­teni tanulhat és anyagilag független; csaknem ötven, amikor első jelentős kompo­zícióját felvázolja, s nincs még hatvan, amikor hatalmas életművét befejezve, becsukó­dik mögötte a gyógyintézet kapuja. A utodidaktaként tartották számon, ez is hozzátarto­zott a tévedésekre épített Csantváry-legendákhoz. Ho­lott Hollósy Simonnál tanulta a művészetet Münchenben, mihelyt anyagi helyzete ezt lehetővé tette, s bár csak né­hány hónapig figyelt a mes­terre, időt pótló szorgalommal készítette tanulmányait. Ta­nult még Karlsruhéban is, az­tán valóban önmagát képezte Dalmáciában és Itáliában. Készült a „Raffaellót fölül­múló” mesterművekre, ön­arcképe első a korai remek­művek sorából, s csak néhány évvel előzi meg első nagylé­legzetű táj kompozícióit, a Sel­mecbánya látképét és a Cas- tellamare di Stabiat. 1903-ban már megkomponálja első ha­talmas vásznát, az ádáz fe­szültségekkel teli Vihar a nagy Hortobágyon-t, s ezután sorra születnék méretre, mon­danivalóra, feszültségre hatal­mas tájképei, vívódó lelkének tájba vetített kompozíciói. Egyiptomba, Palesztinába uta­zik óriási érzelmeinek meg­felélő óriási tájakért — megfesti emberi szenvedések- ^ kel teli tragikus képét köz- i ben, amelynek címe is fájdal-| más torzsággal csendül a mű- § barát fülébe: A panaszfal be- ^ járatánál Jeruzsálemben. $ Szenvedő tiltakozásának igazi | motívumát közben idehaza ta- ^ lálja meg a Tátrában, a Nagy ^ Tarpatak vonagló tájában, de| közben ismét délre hajtja a | motívumkeresés, hogy fájdal- ^ mas-enyhülő álomlírába olt- ^ sa mondanivalóját a Sétako- ^ csizás Athénban derengő fé- $ nyernél, a taorminai görög | színház sárga-kék ege alatt és ^ a Baalbek című kép monu- ^ mentális kompozícióján. 1907-ben Párizsban állít ki | az itthon félreértett, kineve- ^ tett mester, aki a kor tébo-^ lyító ellentmondásait tökéletes ^ kompozícióikba foglalta. Az-1 tán Libanonba hajtja a nyug- ^ s| F olyóir atszemle 5 .gazQHíSd&ir-anyiicis ima. ! rendszerének első napja ót£ ! élénken foglalkoztatja a köz- ! véleményt a termékek ára i | az a kérdés: vajon milyen irá- | nyű lesz az ármozgás ? A tó j mát alaposan tárgyaló, okol I és okozatok szövevényére rá- \ mutató cikket közöl Vinczt \ Imre tollából a TÁRSADALMI SZEMLE júniusi száma. A szerző világo­san fölvázolja az árpolitika fő jellemzőjét, nevezetesen a társadalmi ráfordítások és a fogyasztói árak közötti különb­ségek csökkentését. Ugyan­ilyen világos áttekintést ad a fő vonásokról napjaink egyik sokat vitatott kérdésében Zsarnóczai Sándor. A paraszti jövedelmek és a paraszti élet- színvonal bonyolult, mert töbt tekintetben számításmetodi- kailag sem kidolgozott kérdése adja cikke témáját, s egyben bizonyságát is annak, hogy a2 elvi áttekintésnek nem mond ellent a gazdag gyakorlati pél­datár. A folyóirat hosszabt cikket közöl Pataki Ferenc tol­lából a sokasodó vitákról, azok jellemzőiről és hibáiról! A cikk, bár sok okos gondolatol tartalmaz, veszít erejéből az- za>l, hogy elkerülte a konkré­tumokat. Két igen aktuális írást közöl a szerkesztőség a Szemle rovatban: Bálint Jó­zsef a lakásépítés és -elosztás irányelveinek eddig lefolyt vi­táit összegezi, Kovács Judit pedig a nők munkahelyi és otthoni körülményeit elemzi egy KNEB-vizsgálat tükrében Igen gazdag a júniusi szám vi­tacikkekben, a többi között a szövetkezeti gazdálkodás né­hány kérdéséről, a társadalmi önismeretről s a tanácsok sze­repének növekedéséről olvas­hatunk érdekes, vitára érde­mes gondolatokat. Kállai Gyu­la előadásának —, mely az MSZMP Politikai Akadémiá­ján hangzott el — rövidített szövegét közli a PÁRTÉLET Szocialista állami életünk fej­lődésének. néhány időszerű kérdése címmel. Igen fontos témával foglalkozik Pozsgay Imre cikke: a pártdemokrácia erősítése a szocialista demok­rácia kulcskérdése cím és gon­dolat alatt valóban a további haladás kulcskérdését ragadja meg. Rámutat: a párt belső életének növekvő demokratiz­musa nincs ellentétben a cent­ralizmussal, sőt éppen e kettő adja a teljességet. A párt­munka időszerű kérdései ro­vatban több érdekes írást ta­lálni. Dr. Molnár László a napjainkban egyre elterjed­tebbé váló szociológiai mód­szerek szerepét elemzi a poli­tikai vezetésben, Majoros Ba­lázs a szocialista brigádok po­litikai munkájával foglalkozik, míg Búza Márton az üzemi de­mokrácia fejlesztésének né­hány problémáját taglalja. Ez utóbbi írás azért érdemel kü­lön figyelmet, mert igen vilá­gosan megmutatja azokat az akadályokat, melyek nehezítik a gyorsabb haladást, sőt magát a haladást is mint szükséges­séget, kétségbe vonják. A to­vábbi teendőket illetően már kevesebbel is beéri a szerző, bár a téma fölkínálta a javas­lattevés lehetőségét. A folyó­irat Tények és tanulságok ro­vatában dr. Sághy Vilmos cik­ke a közelmúltban ismertté vált fogalom, az élelmiszer­gazdaság fő jellemzőinek egyi­két, a vertikális integrációt elemzi. Igen szemléletesen mu­tatja meg azokat az új kap­csolati rendszereket, melyek létrejöttek, illetve létrejönnek a mezőgazdasági termelés ha­gyományos kapcsolati rendsze­re mellett, s melyek lényegé­ben meghatározzák nemcsak a termeléstől az értékesítésig terjedő utat, de magát a verti­kális integráció hatékonyságát is. Hosszabb részletet mutat be *3 melyest a folyóiratban közölt egyéb írásoknak biztosított terjedelem, hogy ugyanakkor új rovat induljon, azaz egy meglevő rovat bővüljön ki je­lentősen, mégpedig a Krónika, mely mostani formájában igen jó szolgálatot tesz rövid in­formációival, a tájékozódást kereső olvasónak. Ami az egyéb írások rovására végre­hajtott terjedelemcsökkenést illeti: sokat nem vesztett vele az olvasó, mert remélhetőleg elsősorban a túl szakmai, csak­is a „beavatottaknak” szóló írások szorulnak majd ki a folyóirat lapjairól. (m) | Nagyszalontáról indult el... $ ^ Életének 72. évében csütör- ■ ^ tökön halt meg Sinka István § költő, író. Nagyszalontáról indult pá­lyája. Irásművészete a szegé- ^ nyekkel, az elnyomottakkal | ^ való együvétartozás poézise ^ lett. Látomásos, népi misztiká- ^ val átitatott, lázadó hangú .^versek sokaságával tiltakozott . ^ a két világháború közötti Ma- ; | gyarország elnyomó rendszere .felien. Novellákat is írt, ezeket r^az írásait összegyűjtött kötet­ében „Harmincnyolc vadalma" , i címei jelentette meg 1941-ben. ^ A felszabadulás után, a hat- ^vanas évek elején jelentkezett § ismét novellásikönywed. NAGYVILÁG az új Goncourt-díjas regény­ből, Bemard Clavel: A tél gyümölcsei című művéből. A hagyományos regény útját kö­vető szerző, ezt a részlet alap­ján is megállapíthatjuk, jogos nyertese lett a díjnak. Látszat­tárgyilagossága nemes elfo­gultság a kisemberek hétköz­napi élete mellett, s ez teszi művét értékké. A szépírás­anyag a júniusi számban némi kárpótlást nyújt a korábbi hó­napok soványabb terméséért. Oszip Mandelstam, valamint Nicolas Guillén versei, Dino Buzzati regényének részlete már a szerzők alapján is él­ményt ígér, s maguk a művek sem okoznak csalódást. Mel­lettük két kellemes újdonság­gal is szolgál a folyóirat mos­tani száma. Teodor Ursu: A menetlevél című elbeszélése saját hangon megszólaló fiatal román íróval ismerteti meg az olvasót, míg Friedrich Torberg elbeszélése — Pedig Kafkáról egy sort sem írt címmel — el­sősorban modernségével, rea­litás és misztikum művészi elegyítésével nyeri meg az ol­vasó tetszését. Csökkent vala­'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ Piacot kutatok A szabad szombat mellé beköszöntött a meleg és az érettségi szünet. A nagy melegtől aztán elhatároztam, megtudakolom le- és felmenő családtagjaimtól, mit kí­vánnak a hét végére: kirándulást a hegyek közé vagy egy jól hűtött mozit, heverészést a strandon, vagy sé­tát az Állatkertben. Már szerdán nekiálltam a kérdőív megszerkesztésének, és alig huszonöt kérdésben sike­rült is összesűrítenem piackutatási szenvedélyemet. Icuka legépelte, és még aznap este kiosztottam az ér­dekeltek között. Csütörtökön azután az esti csendben a válaszokat betápláltam á fiam logarlécébe. Megálla­pítottam, hogy hat kiküldött kérdőívből ötöt küldtek vissza, ami már általánosításra alkalmas lehet. Amíg a léckomputer a golyós számlálóval együtt dolgozott, rájöttem, hogy saját ívemet a zsebemben felejtettem. Pótolva mulasztásomat, a piackutatást teljes körűnek nyilvánítottam. Megállapítottam, hogy a válaszadók közül 3 férfi, 3 nő; 2 hatvanévesnél idősebb, 2 húszévesnél fiatalabb, 2 pedig húsz és hatvan között éli világát; továbbá: 1 nyugdíjas, 2 kereső. 2 eltartott tanuló, 1 egyéb; 4 házas, összesen 3 gyerekük van, 2 pedig később fog családot alapítani. Es hogy ki mit kíván? íme: későn kelni, kirándulni a Vörös Csillag kerthelyiségébe, ebéd, trécselés, ■vacsora, lefekvés; másnap: ugyanaz (nejem). Korán kelni, ki­menni a folyóra pecázni, hideg koszt, éjjel várni, ha­rapnak-e, másnap ugyanez (apósom). Szokásos időben kelni, strand, vacsora a Vörös Csillagban, tánc, hajnali vonattal Balaton, ott folytatni az előbbieket (lányom). Későn kelni, presszó, trécselés, másnap ugyanaz eset­leg mozival (anyósom). Azt csinálok, amit akarok (fiam). Nem válaszolt: 1 (én). A közvélemény-kutatás eredményeként én későn kel­tem; a feleségem korán, mert el kellett készítenie a reg­gelit, az ebédet és a vacsorát. Közben én a fiam táská­jából elkobzott krimivel művelődtem. A fiam és a lá­nyom — utasításomra — tankönyveik mellé ültek, ráfér a két taknyosra egy kis ismétlés. Apósom szunyókált, anyósom morgott. Másnap ugyanaz. Családfői mivol­tomban ugyanis monopolhelyzetet élvezek: én kezelem a kasszát. (—a —s) ’SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. V/,: ’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/ SZENTENDRE FIGYELMÉBE Száz éve született Szőke Lajos Két film — rejtvényfejtőknek Aki kedveli a megoldhatat­lan rejtvényeket, az nézze meg a Kalimagdora kedvese című csehszlovák—nyugatné­met vagy A kacsa fél nyolc­kor csenget című nyugatné­met—olasz filmet. Talány mind a kettő. A néző egyik film után sem fogja megtudni, mit is akartak mondani e két produkció alkotói. A Kalimagdora kedvese cí­mű film főhőse egy különös, értelmi fogyatékosnak tűnő fiatalember, Jonas. Ennek a különös figurának az évsza­kok váltakozásával változik értelmi képessége. Tavasszal ütődött — játékokat lop, a bankjegyekből papírcsónakot csinál, a meglehetősen pucé­ran felkínálkozó társalkodó- nő testét gyerekes játékszer­nek tekinti. Nyáron értelmes, ereje teljében levő férfi, akit a gyermekjátékok már nem érdekelnek, annál inkább a vonzó női testek. Ősszel fá­radt, ideges, aluszékony. A te­let pedig, akár a medve, egy- végtében átalussza, természe­tesen egy másik nő ágyában. A kérdés: vajon mit akart bemutatni hősével a film for­gatókönyvének írója és rende­zője: Leopold Lahola? Lehet­séges, hogy filmjét felnőttek­nek szóló parabolisztikus me­sének szánta a szerelemről, az Igazságról, az emberi maga­tartásról? De miféle mese az, ami érthetetlen? S az is fölöt­tébb furcsa, hogy ennek a kü­lönös történetnek sok jelenete éppen Budapesten játszódik, a Duna-parton, a Lánchídnál, a Moulin Rouge-ban és a pesti utcákon. A másik rejtélyes mű A ka­csa fél nyolckor csenget. Hőse dr. Alexander Alexander computermérnök, aki idősebb kora ellenére is rendkívül modem felfogású ember. Mi­ből derül ez ki? Amikor ked­ves felesége permanensen ar­ról panaszkodik neki, hogy nem kap cselédlányt, aki hosszabb ideig megmaradna ^ szegényes otthonukban (!), a ^ szerető férj azonnyomban egy ^ mindenttudó háztartási com- ^ putert tervez b. nejének. Pél- ^ dául csak be kell tenni egy ^ nyers kacsát a grillsütőbe, ^ megnyomni egy gombot, be- ^ állítani az órát és a kacsa ro-i? pogósra sürtve fél nyolckor $ csenget. Csakhogy mire erre S; sor kerül, a mérnök úr már a ^ diliházban csücsül, mert sen- ^ ki sem hiszi el neki, hogy egy ^ elefánt ült rá autója hűtőhá-| zára. Vajon mit akart monda-^ ni filmjével Rolf Thiele, a ^ rendező? A gazdasági-csoda-^ polgárok társadalmának sza- $ tíráját kívánta megrajzolni | filmjében? De ugyan ki az, ^ aki sajnálni tudná a szuperjó-^ lét gondjaival „küszködő” ^ mérnököt? Legfeljebb az, aki ^ maga is hasonló jólétben éli | napjait. A magyar mozinézőt ^ azonban egyelőre ilyen ve- ^ szély még nem fenyegeti. P. P. 51 Szentendre rövidesen gaz­dag programmal várja az ér­kezőket: a Szentendrei Teát­rum előadásai mellett külön­böző kiállítások mutatják majd be a városnak a magyar művészeti életben betöltött rangját, szerepét. A szabadté­ri játékok megrendezése jó lehetőséget biztosíthatna arra is. hogy megemlékezzenek egy méltatlanul elfelejtett színész születésének századik évfordu­lójáról, aki életének nyolc­vanhét esztendejéből közel harmincat Szentendre város polgáraként töltött el. Szőke Lajosra gondolok, a Nemzeti Színház tagjára, akiről né­hány esztendővel ezelőtt ut­cát is neveztek el a városban. Szőke Lajos száz esztendő­vel ezelőtt született Budapes­ten. Apja, a kilencgyermekes kovácsmester, rá, mint az első fiúra akarta hagyni kovács­műhelyét, ő azonban inkább megszökött és a vándorszíné­szek nehéz életét választotta. így érkezett el, alig több mint húsz évesen Temesvárra, ahol Krecsányi Ignác szerződtette színházához. A századforduló évében került a budapesti Nemzeti Színházhoz és onnan vonult nyugdíjba 1931-ben. Három esztendővel korábban, 1928-ban telepedett meg Szent­endrén. Milyen ember és milyen színész volk Szőke Lajos? Mi­vel e sorok írója csupán egy epizódszerepben látta a Ha­rag napja című filmben, rá­bízza magát Csathó Kálmán, a régi Nemzeti Színház szer­ző-rendezőjének véleményére, aki ilyennek látta Szőke La­jost: „Nem tartozott a neves és ünnepelt színészek közé, ez tűnhetett és kiválhatott vol­na. Akkor most írhatnám ró­la, hogy kitűnő, azaz kiváló színész volt. De hát a szere­pei többnyire olyan kurták voltak és olyan hálátlanok, hogy ilyesmire nem nyílt al­kalma — csak egyetlenegy faj­ta szerepben. Azokban, ame­lyekben hegedülni kellett. Mert — vesztére — tudott he­gedülni. Ennek aztán az lett a következménye, hogy min­den cigányszerepet vele ját­szattak. Ahogy most itt nézem a képét, csupa cigányszerep­ben elevenedik meg emléke­zetemben. A borban mint Kátsa, a Süt a napban mint Laji, az Egy magyar nábob- ba n mint Vidra ... Tudott pedig mást is ... Szabályos és kifejező arca no7*:, ragyogó szeme, kellemesen csengő hangja; szépen, tisztán be­szélt, meg lehetett érteni a nézőtér legtávolabbi zugában is. őszinte, bensőséges és meggyőző volt, élénk fantá­ziával, sok humorral, amellett értelmes, pontos és lelkiisme­retes ...” Unokája, Szánthó Imre fes­tőművész, Szentendrén él. Birtokában sok értékes doku­mentum van a színész nagy­apáról. A nyári játékokat gaz­dagító színfolt lehetne, ha a Rab Ráby tér melletti kis házban a Szentendrei Teát­rum ideje alatt egy kis ki­állítást rendeznének Szőke Lajos emlékére. Megérdemel­né. P. P. azonban nem tehetségén és tudásán múlt, hanem sze­rénységén és szerencséjén, különösen pedig igazgatóinak nemtörődömségén. Mert bi­zony ez a tehetséges és jó színész igazán különb bánás­módot érdemelt volna. Bánás­módon, ha színészről van szó, főleg azt értjük, hogy jó sze­repeket kellett volna kapnia. Olyanokat, amelyekben ki­— Csontváry: Önarckép. talanság ismét, hogy neki $ megfelelő táj motívumot keres- $ sen. Meg is találja a biblikus $ korú és fenségű híres cédru- ^ sokban, s megfesti a kor ma- $ gányosságának, saját maga- $ nyának fenségesen tragikus $ portréját, a hideg egekkel kö- $ rülvett, tört és tépett Magá- ^ nyos cédrusban. Majd a kép $ zengő szimfóniájú ellentéte, a $ magányos Csontváry pszicho- $ zisban elképzelt, vélt megdi- ^ csőülésének képe következik, ^ a pátosszal teli Zarándoklás a ^ cédrushoz. Mint mindig, a tér- ^ mészeti motívum megfestését $ szabályos tájképnek szánja, a ^ természetfestés által „napút” ^ festészetnek nevezett törvény-^ szerűségeit keresi tudatosan. ^ De rettenetes szín-ellentétek-§ tői feszülő, titokzatos jelekkel | téli szenvedő tájai mindig a ^ művész, az ember szenvedé- ^ sét hordják, mintha jelképek | lennének. Az évfordulón a tpremtő § zsenire emlékezünk. R. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents