Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
1969. JÜNIUS 22., VASÁRNAP “^íwd Irány a Fly és a Sepik völgye Magyar zoológus utazott Ausztráliába Szocialista alkotmány — 1919 Az „úszó" Új-Guinea... Dr. Balogh János professzor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, szombat reggel elindult Ausztráliába. Amerikai, ausztráliai, japán és új-zélandi zoológusokkal együtt annak a nemzetközi expedíciónak lesz tagja, amely Ü j-Guinea és Óceánia őserdőinek és magas hegyeinek állatvilágát kutatja majd. A tavalyi magyar expedíció ugyanis Űj-Guinea magas hegyeiben délsarki eredetű talajállatokat fedezett fel. Ennek az állatvilágnak az ottléte azt Az Országos Takarékpénztár június 23-án és 24-én Budapesten, Münnich Ferenc utcai kultúrtermében rendezi a II., a III. és a IV. békekölcsön 1969. évi első félévi sorsolását. Hétfőn húzzák a II. békekölcsönt, 130 200 kötvényre 35,2 millió forintot Kedden délelőtt először a III. békekölcsön 570 350 kötvényére a felfogást támasztja alá, hogy Üj-Guinea és a környező óceániai szigetek egy része valamikor az antarktiszi őskontinens része volt, később arról szakadt le, és „úszott el” az Egyenlítő alatti trópusi övezetbe. Az expedíció egy hónapon át Ausztrália északi trópusi övezetében, a Carpentaria-öböl környékén, utána két hónapon át Új-Guinea két legnagyobb folyója, a Fly és a Sepik völgyében dolgozik, majd Üj-Gui- nea magas hegyeiben folytatja kutatómunkáját. 77,1 millió forintot, majd a IV. békekölcsön 349 500 kötvényére 47,3 millió forintot sorsolnak ki. A kétnapos húzáson a három békekölcsönből összesen több mint egymillió kötvényre 159,6 millió forint jut nyeremény és törlesztés formájában. A kisorsolt kötvények beváltása július 7-én kezdődik. Lehotka-hangverseny Szülővárosában először A váci zenei hetek alkalmából pénteken, a Fehérek templomában — szülővárosában első ízben — hangversenyt adott Lehotka Gábor orgonaművész és a Vox Humana énekkar. A nagy sikert aratott műsorban Hassler-, Bach-, Pikéthy-, Liszt- és Kodály-müvek. szerepeltek. Teaszüret a Duna mentén A Duna menti edőkben megkezdődött a teaszüret: szedik a plantatea alapanyagát, a zsenge szederleveleket. A friss áru már zsákszámra érkezik a Herbária Vállalat bajai telepére. ahol osztályozzák, szárítják, majd csomagolják. Szezonban naponta egyvagonnyi zöld lombot készítenek elő — az íz- és aromaanyagok megőrzésével — csomagoláshoz. A kedvelt gyógyteából évente mintegy 3 milliónyi csomaggal adnak át a kereskedelemnek. A Magyar Tanácsköztársaság legfőbb hatalmi szerve, a Tanácsok Országos Gyűlése, 1919. június 14-e és 23-a között tíz napon át tanácskozott. Munkáját a nép alkotmányának megalkotásával fejezte be. Ez volt az első, rendszerbe foglalt, írásos alkotmány Magyarország történetében, olyan alaptörvény, amely nemcsak a nép kötelességeit határozta meg, hanem a jogait ’s, sőt, elsősorban ezeket. Az 1919-es alkotmány a világ második szocialista alkotmánya volt a szovjet alkotmány után. Szellemében, rendelkezéseiben, a szocializálásokat szentesítő határozataiban, az új tulajdon- és munkaviszonyok kinyilvánításában a dolgozó nép érdekeit fejezte ki. mégpedig az osztály- harcban elért tényleges eredmények alapján. Egyik szembeötlő sajátossága az volt, hogy az új proletárállamot Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanács- köztársaságnak nevezte. Ebben az a szándék fejeződött ki, hogy ez az állam minden később keletkező szocialista köztársasággal hajlandó államszövetségre lépni — erőszak és hódítások nélkül. Következésképpen a Szlovák Tanácsköztársaság függetlenségét már eleve nem érintette. Az alkotmány külpolitikai része különben is egyértelműen leszögezte: a Magyar Tanács- köztársaság: „Békét akar, minden hódítás és hadikárpótlás nélkül.” Lényegében a népek testvérisége és szabadsága jutott kifejezésre, a proletár hatalom jellegének megfelelően. Az alkotmány egyértelmű, világos szövegezése klasszikus példája volt annak, miképpen lehet és kell számba venni egy történelmileg meghatározott időszakban az osztályharc által elért eredményeket: Az 1 alkotmány félreérthetetlenül kimondta: A Tanácsköztársaság célja megszüntetni a tőkés magántulajdont, létrehozni a szocializmust, amelyben minden munkaképes embernek dolgoznia kell, s amelyben mindenkinek joga van a szabad munkához. Ez az alaptörvény biztosította a dolgozók összes demokratikus jogait, beleértve a szólás-, a sajtó-, a gy ülekezés- és a lelkiismereti szabadságot. Biztosította a nemzeti kisebbségek jogait, azaz a nem magyar nemzetiségű állampolgárok a magyarokkal minden tekintetben azonos jogokat és életkörülmény eket kaptak. Részletesen szabályozta az alkotmány az állam szervezetét s a demokratikus centralizmus elvét. A legfőbb hatalmi szerv a Tanácsok Országos Gyűlése lett. Törvényes mű volt az 1919-es alkotmány, mert az egész nép választott képviselői szavazták meg a szocialista demokrácia elvei szerint. Alkalmas volt arra, hogy a gyárak, földek, valamennyi munkahely minden dolgozója tudatára ébredjen hatalmának. A fronton harcoló katona pedig megérthette, milyen célokért hullatja vérét. Es alkalmas volt arra is, hogy az ellenforradalmárok és a kapitu- lánsok rágalmaival szemben megmutassa a magyar proletariátus valódi törekvéseit és erkölcsi erejét. Mindenképpen olyan mű volt, amelyre a proletariátus akkori nemzedéke méltán lehetett büszke, s amely mint forradalmi hagyomány, szükségképpen termékenyítőén hat a jelenre és a jövőre egyaránt. Földes Mihály A megértés képessége Hétfőn—kedden Békekölcsön-sorsolás Lacházi „miért"-ek Az ingázás nem istenesapás. Válaszok olvasónk kérdéseire § nemrég befejeződött „Szerkesszen velünk!” ötletpályázatra küldte be kérdéseit Nagy János (Sas utca 10.). Felkerestük Gunszt Ferencet, a Kiskunlacházi Községi Tanács vb-titkárát, s megkértük a válaszadásra. — Miért járnak ősszel és télen mindig sárban alacháziak? A községfejlesztési adóból miért nem jut járdaépítésre? — Az igény jogos. Sajnos, esős időben én is bakancsban járok, kevés a járda. A tanács ötéves terve alapján a súlyos iskola- és egészségügyi gondokat kellett megoldani. Iskola, óvoda, bölcsőde építésére költöttük a községfejlesztési alapot. Az idén már megkezdődik a járdásítás, erre félmillió forintunk van. Az építés ott kezdődik, ahol a lakók önkéntesen felajánlanak folyóméterenként 20 forintot, s akik az utcának nem a járda felőli oldalán laknak, 10 forintot. Egyméternyi járda 110—120 forintba kerül. Ez sok, nem bírjuk fizetni, s ezért kérjük a lakosság támogatását. — Miért nem iparosítják a községet? — Tavasszal felmértük: 2400 emberünk ingázik. Hatvan százalékuk itthon is elhelyezkedne. Az ipartelepítéshez területünk is van, de a megyei döntés szerint egyelőre az északi SZÜKSÉGE VAN FURNÉRRA, FORGÁCSLAPRA, LOMBOS FŰRÉSZÁRURA, szitára, enyvezett lemezekre, egyéb fatermékekre? Mindezeket megvásárolhatja a BUDAPESTI FALEMEZMŰVEK Budapest IV. kér., Váci út 60. sz. alatti kiskereskedelmi üzletében. NYITÁS: JÚLIUS 1-ÉN. részen iparosítanak. Mi igyekeztünk több vállalattal kapcsolatot teremteni, mondták, szívesen jönnének, ha épületet tudnánk adni. A VIDEOTON egy hónapon belül ide költöztetne egy üzemet, de nincs „számára hely”. — Miért nincs középiskola? — Gyerekeink Pestre és Ráckevére járnak középiskolába. Most 240-en végeztek az általánosban, s fele részük továbbtanul. Tehát a község „el tudna tartani” egy középiskolát. Ennek építése, sajnos, nem rajtunk, hanem a Művelődésügyi Minisztériumon múlik. — Miért kell a községfejlesztési adón kívül plusz 10—20 forintokat fizetni? — Nem kell — mondták a Pest megyei Tanácson — az önkéntességet szigorúan be kell tartani. Tény, hogy ez az „adakozás” az egész megyében divatba jött, az utcák felajánlják, csak hogy előbb jussanak járdához. — Lesz-e ipar? — kérdem Takács Lajostól, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjétől. — A termelés népgazdasági hatékonysága megköveteli az ipari centralizációt. A jó együttműködés érdekében ipari körzeteket kell létrehozni. Ezért szorgalmazzuk mi is a megye északi részének és egyes déli körzeteknek a fejlesztését. Szerintem nem lehet minden faluban ipari üzem. A főváros körüli agglomerációs gyűrűben a nagy budapesti gyárak telepeiről, bedolgozásról, alkatrészgyártásról lehet szó. Ha a község meg tud állapodni valamelyik gyárral, igyekszünk segíteni, közreműködni, de pénzünk ehhez sincs. Tehát sem állami, sem megyei támogatásra nem számíthatnak, csak a vállalatokra. Ezek viszont nem szívesen adnak pénzt építkezésre. Ha nem tudnak épületet adni, nehéz a megoldás. Szerintem kicsit álprobléma ez. Az ingázást nem kell istencsapásnak felfogni. Az országban egymillió ember ingázik. Nyilvánvaló, előbb a távoli vidékek ingázóinak helyzetét igyekszik az állam megoldani. S Lacháza nincs olyan mesz- sze, mint Mátészalka. Ennek ellenére: szívesen segítünk, de elsősorban a község vezetőinek kell keresni az iparosítás lehetőségét. — Lesz-e középiskola? — kérdem Parti Józseftől, a megyei tanács művelődési osztályának gazdasági csoportvezetőjétől. — Ráckevén és Dunaha- rasztiban is van középiskola, szerintem egy járáskan. epnyi. elég. -Ha'! építünk is -újat,- akkor Szigetszentmiklóson építünk, az fejlődő község. Egyébként a ráckevei iskolát most bővítjük: két tantermet, egy előadó- és egy tornatermet kap. így jóval több hely lesz ott. Lacházi gimnáziumhoz viszont nincsenek meg az előfeltételek. — Lesz-e új mozi? — kérdem Kara Imrétől, a Pest megyei Moziüzemi Vállalat osztályvezetőjétől. — A régi mozit be kellett zárni, mert életveszélyes volt. Nekünk mostanáig nem volt beruházási keretünk, nem építhettünk. Ügy tudom, egykét éve az igazgatónk tárgyalt a község vezetőivel, de ők nem támogatták a mozi tervét. Szerintem is indokolt új mozit építeni. Ha a közönség igényli, a községi vezetők támogatják, és a megyei építési és művelődési osztály engedélyezi, nincs akadálya. Nemrég jelentkezett Szob és Hévízgyörk azzal, hogy építenek, s mi is „szálljunk be” egy kis pénzzel. Közösen fedezzük a kiadásokat! Lacházán is ezt kellene tenni. Paládi József Három, egymástól földraj“ zilag igencsak távol dolgozó emberrel beszélgettem, akik mégis, szinte azonos szavakkal, . megegyező gondról szóltak. Azt kérdeztem: mi okozza a legtöbb gondot napjainkban a munkahelyükön, az emberek között végzett fel- világosító munkában ? Akik feleltek a kérdésre: az Egyesült Izzó Tv-képcső- és Alkatrészgyára szakszervezeti bizottságának titkára Vácott, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának titkára Budapesten, s az Űtépí- iVálla- pn. Három, más és más munkaterületen tevékenykedő ember, akiket viszont azonosan jellemez, hogy napról napra körülöleli őket a — sokat emlegetett — „véres valóság”, azaz: napról napra tapasztalják, miről és hogyan beszélnek, vitatkoznak az emberek, mi mennyire foglalkoztatja őket, miről miként ítélkeznek. Ezért több, mint érdekes, hogy mindhárman azonos jellemzőt említettek első helyen: a felületes tájékozottságot, a meg nem értett, tehát félremagyarázott tényeket, a nem rosszindulatú, de hibás, mert a tényeket nem, vagy rosszul mérlegelő ítélkezéseket. Nemcsak elhiszem, amit mondanak, de a magam tapasztalataiból is tudom, hogy a lényegre tapintottak. Igen. napjainkban, amikor sokfelől és sokféleként árad az információk tömege minden emberhez — a sajtóból, a rádióból, mely nemcsak a Kossuth vagy a Petőfi adót, de minden mást is, így például Szabad Euró- páékat, vagy a „szalonképesebb” BBC magyar nyelvű adását is fogja, a televízióból, a könyvekből, a vonaton folytatott beszélgetésekből, a szak- folyóiratokból, az ulti közben cserélt véleményekből —, a legnehezebb, de egyben legfontosabb képességek egyike: a rendteremtés. A rend a hallottak kusza tömegében, az eligazodás a szó- és betűtengerben. a mérlegelni tudás a kinyilatkoztatások és érvek, a propagandaszólamok és a tények között. Azaz: nemcsak hallani, látni, olvasni, hanem meg is érteni, megemészteni, földolgozni a hallottakat, látottakat, olvasottakat. Mint említettem: beszélgetőpartnereim ezt a képességet hiányolták sokaknál. Csak fekete van, vagy csak fehér. Vagy ami még rosszabb: közöny. Legalábbis sokaknál. A „sokak” azt jelenti: az emberek többségénél. A lesó fogás lenne azt mon- dani: a mai, bonyolult, s gyorsan változó világhelyzetben még a profik, a politikusok, a sajtó szakmunkatársai sem egykönnyen igazodnak el. Mit várjunk hát akkor az amatőröktől, az átlagemberektől? Azért bizonyulna olcsó fogásnak ez az érvelés, mert korántsem csak és kizárólag a „nagypolitika” kérdéseiben tapasztalható a megértés képességének hiánya, hanem jóval kisebb, lokális természetű kérdésekben is. Az említett három helyen éppúgy, mint mindenütt, sokszor fölbukkan egy-egy álhír: „beszélik”... Az üzemi, vállalati közvélemény terjeszti, adja tovább, Így gazdaságos... A Kertészeti Kutató Intézet Elvira telepi gazdaságában fo- lymatosan tájékoztatják az ország mezőgazdasági szakembereit a csonthéjas gyümölcs termesztésének gazdaságos módjairól. Az ország konzerviparának ugyanis több mint ezer vagon meggyre van szüksége. Ezzel szemben a gazdaságok és a házi kertek a szükségletek mindössze egyharma- dát termesztik. A Kertészeti Kutató Intézetben dr. Brózik Sándor tudományos kutató intenziven foglalkozik a csonthéjas gyümölcsök, különösen a meggy termesztésével. Ennek nagyüzemi szedése viszont költséges, ezért rázógépeket szerkesztenek, amelyek megfelelő aljponyvázattal konzervgyári célra alkalmas gyümölcsöt ráznak le — ütődésmen- tcsen — a fákról. szájról szájra száll, napokon, sőt, nemegyszer heteken át ezzel foglalkoznak, míg azután kiderül: egy szó sem igaz belőle. Bedőlt szinte mindenki a híresztelésnek, elhitte, továbbadta, föl sem merült benne a gondolat: mérlegeljen, egyáltalán lehetséges, van valami reális alapja, valószínűsége? Helyi, üzemi, vállalati, városi kérdésekről éppúgy megszületnek a téves ítélkezések, mint — például — az a vélekedés, hogy a nyugati féltekén csak gazdag emberek vannak, hiszen — megintcsak például — ä'Szabäd Europa Rádió két sláger között arról beszél, milyenek az új kocsik, a fényképezőgépek, a luxus nyaralóhelyek ... A fiatalember, aki á slágereket hallgatja táskarádióján, s csak félfüllel a zene mellett elhangzottakat, végül is, amikor már ötszázad- szor adják tudtára, micsoda remek kocsi a Ford-Lotus vagy a Ford-Mustang, köny- nyen vélheti, micsoda remek ott az élet, ahol ilyen kocsikon furikáznak. Miért ne vélje így? Hiszen képes-e összehasonlítani? Képes-e mérlegelni, tényeket szegezve szembe tényekkel? Aki csak belehallgat egy-egy rádióműsorba, belekukkant a tv-programba. beleolvas az újságba, képes-e ily módon felületes ismereteit — részlet-, tehát torz információit — a maguk helyén elrendezni? Képes-e belőlük kirakni a teljes képet? A gondolatsor logikusan vezet a kérdésig: dehát hogyan lehet megszerezni ezt a fontos képességet? A megértés képessége összetett, sok tényezőtől függő vonás. Része van benne az iskolai oktatásnak éppúgy, mint az általános politikai légkörnek, azaz-: egyén és társadalom viszonya, kölcsönhatása tükröződik benne. Ez teszi bonyolulttá, s ugyanakkor egyszerűvé e helyzetet. Bonyolulttá, mert rendkívül sokféle a teendő, s egyszerűvé, mert a teendők szétválaszthatók. A téves vélekedést helyi kérdésekben például egy csapásra megszüntethetik azzal, hogy mindenkor és mindenről nyíltan beszélnek, hogy semmi nem történik a kulisszák mögött, hogy a vállalati, üzemi, városi közösség előtt nyitott könyv s közösség egész élete. Így, szétválasztva — de egymástól nem elszakítva! — rögtön nem tűnnek irreálisnak, végrehajthatatlannak a teendők. Sőt, a programot is megadják. A három helyen már megkezdték e program megvalósítását; a helyi, üzemi, vállalati kérdésekben megteremtik a megértés feltételeit. Tudják, hogy szívót munka kell hozzá. Mészáros Ottó
