Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-21 / 141. szám
1969. JÚNIUS 21., SZOMBAT ?T^WíID Víz! Átok és áldás a monori járásban fent, valahol a dombok tövénél és megzabolázzák, holnap áldás, boldogság lesz ez a víz. Egyszerű, tiszta szavakat ejt Guba, a vendégek könnyen értik, követik a nyolc év történetét. Azám, a hallgatóság, a vendégek... Budáról jöttek Npvák Béla járási első titkár vezetésével. Eljött Tuza Sán- dorné járási titkár, dr. Krá- nicz József, a járási tanács vb- titkárá, Szabó József £>óskútL ról, Rakusz József Tökről, Guba István pedig Ürömről. Elnökök, párttitkárok ők, Guba István a házigazda öccse, már csalt nem hagyja ki ezt a találkozást a bátyjával, Palival. A többiek a múltkori vizitet adják vissza Guba Pálnak, aki nemrégen vendégeskedett a budai járásban. Szóval 1961-ben megkezdték a munkát, gátat vetni a víznek. Legalábbis tervekben, álmokban. Márpedig, ha százezer ember nekikezd valaminek, és ha a parancsnokuk jó, akkor ott igencsak történik valami. Történt is.' Fogjuk meg a vizet emberek! És megfogták, na, nem kézzel, de hatalmas, 40—80 holdas természetes völgyekben zárógátakkal. Az eredmény? Eddig öt hatalmas víztározó. Furcsa szerzet az ember. Először arról volt szó, ez is csak álomnak tűnik, hogy megmeneküljenek a belvíztől, mert rossz esztendőben 3—4000 holdon' nem termett fű sem, csak a béka kuruttyolt. Idén is volt belvíz — csak nem Mdnoron. De ha már sikerült rálépni a kígyó farkára, dé ha már megszelídítették a vizet, miért ne használnák ki, miért ne vennék el tőle, amit csak adhat, miért ne öntözhetnék a környező veteményeket. És a hal? Hús az azéFt, ha meggondoljuk. És főleg haszon a parasztembernek. Elvégre mindet mégsem tudják megenni, ‘hiába a demokrácia, az embernek csak egy gyomra van. Es idén az öt mellé még elkészül három víztározó, jövőre pedig már tizenkét tóban úszkálnak a halak és. közel négyezer holdat öntöznek a járásban. A dabasi vizesek, a gödöllői erdészek, az országos vizesek, mérnökök, technikusok, kubikosok, Végen Imre főigazgató, mindenki segített. Jól jött persze a két gyáli csatorna is, azok nélkül nem mentek volna semmire, most azon folyik a fölösleges víz a Dunába. És négyezer holdon susog a nyárfa, köti a homokot. Azt mondja Guba Pál, hogy egy év alatt gabonában is megtérül az eddigi befektetés. Okos ember ez a titkár, Guba Pál. A jóistent is megnyerte szövetségesnek az ügyhöz. Legalábbis isten után az elsőt, a megyebizottságot. Egy napig vitatkoztak, füstölögtek a megyei vezetés tagjai, aztán egy szép napon buszra ült az egész testület, és járták, nézték a monori határt. És azóta már újabb két tározó készült eL A vendégek is, mi is, azért jöttünk most, hogy lássunk, tapasztaljunk, aztán majd meglátjuk. Mindenesetre a budai Vezetők nagyon gyúrják Rakusz Jóskát, kezdjen már ő is valami hasonlót Tökön. Nem azért, jók ott az eredmények, tudja ezt mindenki. De hát, ha lehet jobb, miért ne? Hogy a beszéd véget ér, meg- früstökölünk és hajóra szál- lunk. Horgonyainkat felszedtük és a monori kikötőből kifutottunk a nyílt mezőre. Hajóskapitányunk útközben is tájékoztatta kicsi expedíciónk tagjait a várható fejleményekről. — Értik a módját itt is a hajózásnak. Első kikötőnk a gombai Űj Élet tócsárdája volt. Tüsténkedtek, örültek a a házigazdák, 10 perc múlva szuszogni is alig bírtunk. És körülöttünk, amerre a szem ellát, 6 méter mély a víz, valódi tenger. Poprádi Ferenc csak módjával eszik-iszik, ő itt az elnök, a házigazda, szüksége van a szuflára, hogy tájékoztassa a szárazföldi halandókat. Jegyzünk szorgalmasan, néhány oldalt tele- írünk számokkal.' Időnként koccintok Rakusz Jóskával, aki azt mondja, kár volt a múltkor azt írni, rajta maradt a név: színes paraszt. Nem rossz név az. Közben Pongrácz Sándor főágronómus is besegít a számokba. Szép dolgokat művelnek itt a vízzel, de Kakusz még nincs meggyőződve. Kérdezget mindenki, ő is, a házigazdák becsülettel válaszolnak, ebből értjük, hogy azért nem fenékig tejföl még a dolog. Hajónk ismét kifut a nyílt tengerre, legközelebb horgonyt már csak Felsőfarkas- don, az állami gazdaság víztározó építésénél vetünk. Bulldózerek,’ földgyaluk, emberek meresztik talpukat, kopik, fogy a hegy. Sok a vidám ember errefelé, pedig a földnek szomorú színe van. A vendég, dr. Kránicz, megkérdi a gazdaság vezetőitől, mennyi esett itt, hány milliméter? Mondják, és ő büszkén folytatja: nálunk a budai járásban 50 milliméter. Ügy mondja,'olyan büszkén, mintha ő csinálta volna az esőt. A gazdaság tehenészete éppen olyan, mint bármely tehenészet. A tehenek bőgnek, a kis naposborjúk sírnak. Van azért két kis plusz itt, ebben a tehenészetben. A higiénia és: teljesen tiszta negatív az egész állomány. Pilinyi József igazgató szerényen henceg, Ihász László üzemegység-Vezető hah kan tercel a főnökének, Ladányi Jenő főmérnök a kvintet viszi. Szóval kétmillió liter tej és az állatállomány negatív!? Jólesik az ilyen örömhírre a konyak. Van itt, persze, „szomorú'1 hír is. A közeljövőben bevezetik a mesterséges megtermékenyítést itt is. Sanyarú jövő vár a jobb sorsra érdemes állatokra. Úri községben mindannyian szárazföldre lépünk, itt hosszabb ideig vesztegel hajónk. A kikötőbéri tiszteletünkre felvonult a tsz vezetősége. Ezt jól kitalálták. Közel százholdnyi hűs tó, partján bársonyos pázsit, kicsit odébb mesés liget, bölcsen bólogató fákkal. És harmincméteres asztal, fehérrel borítva meg ami a fehéren van. Egy merítés a hálóval, rotyog 'a kondérban a halászlé, jó illatok szállnak, zsírban sül a paprikás lisztben forgatott haL És még fogyasztjuk, költjük a jó ételt, megtudjuk, Horinka József elnöktől, hogy Úri községben tényleg úri módon, saját zsebből teremtették meg ezt a nagy halastavat, amelyben már any- nyi a hal, hogy itt talán Jézus Krisztusnak sem kellene megismételnie a bibliai nagy attrakciót, legalábbis a tsz asz- szonyai, mint földi halandók is, egész könnyedén jól tartottak bennünket. Jól él a legénység, gondos a kapitány, Horinka József ^zt mondja, hogy ő nyugodtan megy a járáshoz, de nyugodtan mozog a földeken a tagság között is, elég tűrhetően élnek errefelé az emberek. Hát éppenséggel Rakusz Józsefnek, Szabó Józsefnek és Guba Istvánnak se kell otthon a kertek alatt bujkálniuk, de jólesik hallani, hogy itt a szomszédban is jól alakulnak a dolgok. Guba Pál előzéke- kenyen töltöget a poharakba, szemlátomást örül ő is. Csak az az átkozott futóhomok ne volna, de hát majd megfogják azt is, mi az a néhány ezer hold homok a víz után. Istenem, pedig tegnap volt, legfeljebb tegnapelőtt, hogy ezek a titkárok kerékpáron szaladgáltak a falukban, a tagdíjakat meg a létszámjelentéseket összeszedni. HúszGuba Pal, a monori járási pártbizottság első titkára a vízgazdálkodási térkép elé lép és komoly, tanár bácsis arccal mesélni kezd. Amit mond, persze, nem mese, éppenséggel nagyon is komoly dolog, hiszen a járást a víz tegnap még átokként ülte meg, a falvakban gyakran verték félre a harangokat: „jön az árvíz, jön az árvíz... hangzék...” Pedig jószerével errefelé néhány csatornán és erecákén kívül nem is volt számottevő víz. Csak a belvíz, a talajvíz, ez azután fenyegetett, pusztított minden tavasszal. Dim- bes-dombos vidék most a monori járás jó része, zúdult a síkságra, olvadáskor a hóié, átok ült a földeken, az embereken. Tenni kellett valamit. Guba Pál 1961-ben került ide. Nyílt eszű, nyílt szívű ember, éppen húsz éve, hogy járási titkár. Értette ő itt is azonnal a parasztokat, értette a föld nyelvét is, tuda, hogy a víz a láncszem, és neki, persze az emberekkel, ezt a házifeladatot kell megoldani, A vízzel kell bírókra kelnie, ami most átok, de ha megfogják Horinka József elnök huszonöt év! Hogy repül az idő. A kezdőkből kiforrott, hozzáértő, okos emberek letj- tek. Igaz, a hajuk kissé megszürkült, megkopott, szemük körül diszkréten, de ott ül a szarkaláb. Sebaj, a járás arca kisimult, sok errefelé a vidám bajuszú ember, a rózsás arcú asszony és leány. Szöveg: Suha. Foto: Gábor Pongrácz Sándor főágronómus Pilinyi József igazgató Poprádi Ferenc elnök Ladányi Jenő főmérnök Iliász László üzemegység vezető
