Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-18 / 138. szám
«i <&iúu?teu> 1969. JÜNIUS 18., SZERDA Egy kémény története Nem csődült össze a fél falu, amikor a télen Abonyban, a Battyhyány utcában az esemény történt: ledőlt Bezzeg Józsefné kis házának kéménye, beszakította a ház tetejét is. Az idős, kétszáz forintos nyugdíjból éldegélő asszony felkereste Skultéti Józsefet, a községi tanács építésügyi csoportjának vezetőjét. Segítséget kért, hiszen javításra egy fillérje sem volt. Akkor csak ígéretet kaphatott. Most új kémény áll a házikón. Ez a története: Az építésügyi csoport vezetője beszélt az abonyi téglagyáriakkal és az ÁFÉSZ vezetőivel. A gyár téglát ígért, a szövetkezet munkást, kőművest adott. Napokon belül eltűnt a tető helyét borító nylon ponyva Bezzegné házáról, amit a szomszéd, Fehér Pál szerzett „elsősegélyként". Ö segített a törmelék kihordásában is. Megszűnt a gü mökór a sződi tehenészetben A Sződi Községi Tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén a község állategészségügyi helyzetével foglalkozott. Az állategészségügyi szolgálat sok feladata közül is legfontosabb az állatokról az emberre átragadó betegségek megelőzése, a fertőző állatbetegségek elleni védekezés és leküzdésük. Sződön figyelemreméltó eredményei vannak az állategészségügyi szolgálatnak. Az elmúlt évben itt nem volt száj- és körömfájás, sem fertőző vetélés, ami annak köszönhető, hogy a termelőszöErre a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium is felfigyelt. A tehenészetben egy elkülönítő istállóra is nagy szükség lenne. Ez a betegség megelőzésének elengedhetetlen feltétele. Állumi segítséggel mentesítették a gümőkórtól a termelőszövetkezet szarvasmarha-állományát. Mivel a gümőkórtól mentes szarvas- marhák tejének literjéért a hatósági áron kívül 30 fillér felárat is fizetnek, a szövetkezet több mint százezer forint többletbevételhez jut. A sertésállományt tizedelő betegségek közül sem a sertés- pestis, sem a sertésorbánc nem jelentkezett Sződön. Oltással és felvilágosító munkával érték el ezt az eredményt. Hullámosán csökken a háztáji szarvasmarha- és sertéstartás. A községben a korábbi 25—30 tehénnel szemben ma csak kettő van. Ahhoz viszont, hogy a szarvasmarhaállomány növekedjék, az is kellene, hogy a háztáji bizottságok, a szövetkezet vezetőségével együttműködve, szálas takarmánnyal segítsék a háztáji tehéntartó gazdákat. Hasonló a helyzet a sertés- tenyésztésben. A község belterületén alig van anyakoca, pedig országszerte nagy a kereslet, ezért az árak példátlanul magasra szöktek. Megnehezítette a sertéstartók helyzetét az is, hogy sokáig nem tartottak vásárokat. (Bányász) TÖBBLET: 125 EZER TONNA Harmadnap jött a kőműves, érkezett az anyag. Rövid időn belül nyoma sem maradt a szerencsétlenségnek. Azóta már a ház környéke is rendben van. Az idős asszony boldog, hogy törődtek vele, hogy nem csalatkozott, amikor bízott az ígért segítségben. vetkezet korábbi — fertőzött — szarvasmarha-állományát kicserélte. Az új állományt megvizsgálták — egészséges. A sződi Haladás Termelő- szövetkezet állománya az egyetlen, amely gyakorlatilag mentes ettől a betegségtől. Olcsóbb lett az AKKUMULÁTOR E—6-3 tip. 473 Ft 6—DE—4 tip. 604 Ft 6—E—5 tip. 810 Ft 6—E—6 tip. 945 Ft 6—E—7 tip. 1080 Ft 6—E—8 tip. 1210 Ft 6-E—10 tip. 1490 Ft Mezőgazdasági gépekhez, teher- és személygépjárművekhez időben gondoskodjék szükségletéről. Megrendelhető, Budapest AGROKER Vállalat központi telepén beszerezhető: BUDAPEST XV., Cservenka M. u. 107. T: 635—494 Személyes megrendelés esetén soron kívül kiszolgáljuk, levélbeli megrendelés esetén a megadott cimre azonnal szállítjuk. BUDAPESTEN személyes átvétel esetén FELTÖLTÉST, üzembe helyezést lehetővé teszünk. Pest—Nógrád— Komárom megyei II ezógazd aság i Ellátó Vállalat A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNALI BELÉPÉSRE KERES központi telephelyre: esztergályos, marós, lakatos, ív-, lánghegesztő, kompresszorkezelő, villanyszerelő szakmunkásokat, férfi raktárkiadókat és férfi segédmunkásokat. A központi munkahelyen 44 órás munkahét, minden második szombat szabad. Felveszünk továbbá műszer- és technológiai-szerelési munkahelyekre (Algyő, Százhalombatta) külszolgálatos munkakörbe csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos, hegesztő, viljanyszerelö, szakmunkásokat, raktárkiadókat és férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyen is 44 órás munkahét, minden szombat szabad. (Az alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgozunk.) Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás ingyenes. Munkabér megegyezés szerint. Béren kívül 500 Ft külszolgálati átalányt, az Alföldön még külön területi pótlékot is fizetünk. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzést is lehetővé teszünk. JELENTKEZÉS a vállalat munkaügyi osztályán: Budapest XVIII., Gyömrői út 79/83., vagy a Kőolajipari Gépgyár Kirendeltségén Százhalombattán Horváth üzemvezetőnél, Algyőn Satkovics munkahelyi vezetőnél. A Nyalka bőrében P usitót János az utóbbi időben váratlanul jó útra tért. Minden áldott reggel pontosan megjelenik munkahelyén, a rábízott fogatnak gondját viseli — az ostornyelet sem használja annyira már, mint tette azt addig —, s messzire elkerüli az italozóhelyeket. Farsangvasárnapot megelőző szombaton történt az eset. Pusitót Jánosné, aki lázas postorgással készítette az ünnepi étkeket — a disznócsülköt rejtegető kocsonyát, a barack- lekvárral ízesített csörögefánkot — arra neszeit fel, hogy embere duhajos jókedvvel rúgta be a kiskaput. — Asszony — döndült a hangja a konyha- ajtóban —, enni akarok! Lelökte magáról a téli gúnyát és nekilátott. Egy ültő helyben bekebelezett három tányér kocsonyát — feneketlen étvágyat csinált a kocsmában elfogyasztott hat féldeci —, s mire végzett az evéssel, úgy elálmosodott, hogy nagy szuszogások közepette végigdőlt a he- verőn. Bolond, fura álma támadt heverészés közben. Azt álmodta, hogy hajnal van, s ő ló gyanánt álldogál a tsz-major istállójában. S tőle kétoldalt az agyonismert jószágok lógatják fejüket, miközben mélabúsan nézik az üres jászolt. Nem tudta mire vélni lóvá történt átváltozását. Csak azt érezte, ahogy odadörzsölte oldalát a rugdalásokat gátoló támfalhoz, hogy ruha helyett araszos szőr fedi testét, patában végződnek kezei-lábai, s a fején irgalmatlan ócska kötőfék lóg, aminek a szára a jászol szemöldökfájához van kötve. Rettenetesen elkeseredett állapotán. Bánatában búsulásnak eresztette fejét, miközben szidta a teremtőt, amiért ily átkozott sorsra kárhoztatta. S míg így átkozódott, kesergett, addig a gyomra is megkordult. Hirtelenjében olyan gyomrot mardosó éhség fogta el, hogy végül is attól tartott, lefordul lábairól. Eleség után kezdett kutaszkodni. Kínjában végigmatatta a jászolt, ameddig a kötőfékszár engedte, de hiába kutatott, matatott, a jászol annyira ki volt nyalva, hogy attól még jobban elszomorodott. Kidülledő szemekkel meredt az istálló sarkába, oda, ahol a takarmányosketrec rejtette az eleséget. S mivel nem látott mást, csak az abraktároló mellett gunnyasztó Suba Zsigát, aki éjjelenként hortyogott egy háromlábú fejőszéken, egyszeriben kitört belőle a pogány- harag. Suba Zsigát azonban az istálló összes lova sem tudta volna álmából fölnyeríteni. Az éjjeliőri szolgálatot teljesítő kocsis olyanokat horkantott álmában, mint valami özvegyi sorsra jutott szamárcsődör. A mellette bóbiskoló lótársa lökte oldalba. — Mit nyihogsz itt? — nyerített rá dühösen. — Ha nem tudnád, jegyezd meg: amikor a kocsisok közül Suba az éjjeles, akkor mi korgó gyomorral megyünk az aznapi munkának. Ez a lókötő annyira sem méltat bennünket, hogy a trágyát kiszedje alólunk. Az ostornyelet fordítva kezelő Pusitótról és a lókínzásokat kedvelő Zsuvernyákról meg már nem is beszélek. Eltátotta száját a megdöbbenéstől. Csak most vette észre, hogy a szomszédja, aki őt felokította, az tulajdonképpen a Csinos, akit a Nyalkával egyetemben hajt. — Az irgalmát! — sóhajtotta el magát bánatában. — Hát én a Nyalka bőrében vagyok? A Csinos pedig tovább búsította. — Ennek a három jómadárnak az a szokása, hogy csak kutyafuttában adnak enni. Elé- bünk dobnak egy pofa takarmányt, utána két vödör hideg vizet, s aztán uzsgyi: hajrában telik a nap. így telt az idő, mire nagy nehezen meg- reggeledett. Lassan szállingózni kezdtek a kocsisok, majd berobogott a tanyába Kapuszta Marci is, a brigádvezető, széttekintett a gyülekező társaságon. — Ez a lónyúzó Pusitót megint hiányzik — morogta. — Ügy látszik, ismét leszopta magát a potyán kapott borravalókból. Itt Zsuvernyák Antalhoz fordult. — Egyik lovad lesántult tegnap. Ezért, hogy ne lopd az isten drága idejét, fogd be a Pusitót lovait, s fuvarozd haza az özvegy Misinkáné tüzelőjét. A bejelentésre elszontyolodott a lóállapotban leledző Pusitót János. — Az istenjankóját! — nyekergett félelmében. — Mára kihúztuk a lutrit. — Tévedsz, kedvesem — nézett rá lótársa szomorkásán. — Az igaz ugyan, hogy Zsu- vernyáknál már akasztottak jobbat is, de hol van ő az állandó kocsisunk gorombaságához képest? Lenyelte a véleményt. Nem válaszolt, de azt sejtette: ami a Zsuvernyák fuvarozása alatt történni fog, azt megemlegeti élete végéig. Hiszen a Kutyaszorítóban, ahol özvegy Misinkáné lakik, akkora a sár, hogy a kocsitengely tolja a sarat. Ügy is történt. A tanítvány, aki tőle tanulta a lovak válogatott kínzását, annyira felpakolt a szekérre, hogy alig bírtak indítani. Zsuvernyák Tóni meg csak röhögött. — Még ez is teher? — köpött le a szekérről. — Huszonöt mázsa szén?... Kirántotta ostorát az ostortartöból és odaszabdalt a Nyalka bőrében erőlködő Pusitót János vékonyára. Pusitót János azt hitte az első ostorcsapásra, hogy megőrül a fájdalomtól. Olyan hurkát rántott az ostorszíj a vékonyán és annyira égett, viszketett, hogy a harmadik suhintásnál fölrúgott a kocsis lábához. Felfortyant Zsuvernyákban a méreg. — Micsoda?! — lökte tarkójára a zsokésapkát. — Még képes leszel szétrúgni a lábamat? Hijnye, az anyád!... Ingerülten rántotta meg a gyeplőt. — No, megállj csak! — füstölgött. — Ha nem ismered, akkor most megismered a Zsuvernyák keze járását! Megfordította az ostomyél boldogabbik végét és két marokra fogta. — Tehát fölrúgsz a saroglyába?! — csiko- rította meg a fogát, s olyan vad cséplés következett, hogy Pusitót János csak nyögött, toporgott a kíntól, miközben Csinos, a lótársa, ijedt nyihogással zsörtölődött. — Nem is tudom, Nyalka, hogy mi bújt beléd. Nem akarod megtanulni, hogy a mi sorsunk a tűrés, a szenvedés. Tombolva nyerített vissza. — Fogd be a pofád! Nem látod, hogy ez a vadállat végighasogatja ostorával a hátamat? A veréstől megvadulva dőlt a hámba. Minden erejét beleadta az indulásba, s úgy száguldott az agyonterhelt szekérrel, hogy Csinos alig bírt mellette loholni. Zsuvernyák pedig akit váratlanul ért a nekilódulás, bukfencezve gurult le a szekérről. Vágtában vitték a fogatot. Végigrobogtak a főutcán, majd a Kutyaszorítónál, ahol aztán kifogyott alóluk a köves út, egyszeriben beléjük szorult a megvadult igyekezet. Nyargalástól kifulladva érte őket utol Zsuvernyák. — Az anyád egy jóistenit! — kapta el a zabláját. — A makadámúton táltosként vitted a szekeret, most meg lekvár lettél? Végigkorcolt az ostor nyelével a koponyáján. Aztán ököllel az orrára sújtott. Fölnyerített fájdalmában. — Nem tetszik?! — bömbölt dühödten a kocsis, és ormótlan bakancsaival belerúgdo- sott a lábaiba. Nem bírta tovább az oktalan kínzást. Dühében két lábra állt, felágaskodott és patáival levágta az őrjöngő kocsist, majd maga alá taposta. A gázolásra összecsődültek a környék lakói. S míg nagy üggyel-bajjal kiszabadították az összetört Zsuvernyákot a patái alól, addig az egyik nyugdíjas tsz-tag tisztes távolságból, a hasa alá kandikált. — Ejha! — rikkantotta el magát az öreg. — Hiszen ez még csődör! — Hallatlan! — képedtek el a körülöttük ácsorgó asszonyok. — Hát nem tudják azt a dögöt kiheréltetni?! Megdermedt a herélés emlegetésére. Rémületében hátracsapta füleit, s — felijedt álmából. S azóta, e fura álomhistória óta, beteges félelemmel kerüli ki az állatorvost és a lovakat püfölő kocsisokat. Püspöki Mihály Befejezéshez közeledik az Almásfüzitői Timföldgyár bővítése. A munka eredményeként 155 ezer tonnáról 280 ezer tonnára emelkedik évente a gyár termelése. A közelmúltban megkezdődtek a bauxitkörtároló próbái. Elkészült a vagonbuktató, befejeződött a vörösiszap tárolótér bővítése. Képünkön: a francia gyártmányú bauxit-félszedőgép, amelynek teljesítménye óránként 150 tonna. Váci bündli Az egyik ablakban fehér cédula, rajta a szöveg: „Magyar és külföldi bélyegsorozatok, blokkok árengedménynyel eladók”. Az újságíró az* hitte, hogy öreg gyűjtő válik meg szenvedélyétől és adja el potom áron gyűjteményét. Csalódott. Már az is furcsa, hogy szó sincs öreg emberről, de amikor Vasas Lajos — aki eladta a bélyegeket — elmondta, hogy gyűjtő, nem értettem semmit. — Ha tovább is gyűjti, miért adja el? — Mert nyár van. És nyáron, mindig nagy szükségem van a pénzre. — Akkor miért a kedvezmény? — Mert magasak a katalógusárak és annyi pénzért senki sem venné meg. Egyébként mindenki olcsóbban adja — Télen majd újból gyűjti? ;— Én most is gyűjtök. Csak azokat adom el, amelyekből több példányom van, vagy amelyekre nincs szükségem. Elmondta, mi is az a bélyeggyűjtés, pontosabban: milyen? Van, aki téma szerint válogatja össze, de lehet ország szerint is, de ő egy — számomra teljesen ismeretlen változatban csinálja: ez a bündli. — Száz darab egyforma bélyeget kell összeszedni és akkor kész van egy „sorozat”. Az a fontos, hogy minél több százas köteg legyen. — És mennyi van? — Sok. Még sohasem számoltam meg. — Sokáig tart száz egyforma bélyeg összeszedése? — Sokkal egyszerűbb, mint gondolná. A Filatéliánál ugyanis kilóra is lehet bélyeget venni. Egy ilyen csomagban í—7 ezer darab van és ezek között sok az egyforma. (—) Automatizált téglagyár A Középdunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat Bakony- szentlászlón építi fel az ország legkorszerűbb téglagyárát. Az üzemet a legmodernebb automatikákkal látják el, amelyhez az NSZK-ból rendelnek készülékeket. Az automatizálással a nehéz fizikai munkát teljesen kiveszik” a dolgozók kezéből.
