Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-18 / 138. szám

FEST »/EC VE I &Kívínn 1969. JÜNIUS 18., SZERDA A második panasz után Egyéni érdek, közérdek Masznyik Márton aszódi la­kos egyéni érdeke évek óta ütközik a köz érdekével — illetve egy kereskedelmi válla­lat érdekével. Aídr Jogi atkoz­tunk panaszával 1968. augusz­tus 31-i számunkban — cik­künknek egyik címe akkor is hasonló volt: „Egyéni érdek, közérdek.” A felek — Masznyik Márton, Aszód, Kossuth Lajos utca 97. számú Iház tulajdonosa és lakója, va­lamint a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat ■ugyanezen házban kereskedő cipőboltja — közötti érdek- ellentét története röviden a következő: A ház valamikor egy kereskedőé volt, aki ben­ne üzletet nyitott. A háznak eme része az államosítás után is megmaradt üzlethelyiség-, nek, a többiben laktak, egy szoba-konyhában, a következő tulajdonosok Masznyikék. 1965-ben Masznyik Márton apja meghalt, hat testvérre maradt a ház. Masznyik Már­ton kielégítette mindegyik testvérét, kifizette az átírási költséget és a terve az volt, hogy az öreg, vizes, korsze­rűtlen ház helyére újat épít. Az ikladi Ipari Műszergyár­ban dolgozó marós tehát bir­tokába szerette volna venni, teljes mértékben házát, kiten­ni a bérlőt, hogy jogos tulaj­donával szabadon rendelkez­hessen. Tárgyalásba kezdett az említett kisker vállalattal, hogy költöztesse el az üzletét, vagy vegye meg bérleményét. A vállalat természetesen ilyen korszerűtlen helyiségre nem tartott igényt, de nem is köl­tözött ki, objektív okokra hi­vatkozva. Első cikkünk meg­jelenése után, ősszel, a válla­lat megvásárolt egy üzlethe­Évadzáró a Nemzetiben A Nemzeti Színház társula­ta kedden tartotta évadzáró ülését, melyen Both Béla igazgató bejelentette, hogy az “1969—70-es évadban két je­lentős külföldi vendégszerep­lés vár az együttesre. Október 13-án egyhetes turnéra Jugo­szláviába utaznak, s Újvidé­ken s Belgrádban a Mózes és a Szerelmem, Elektra című drámákkal lépnek a közönség elé. A jövő év májusában a Szovjetunióban vendégszere­pei az együttes: Moszkvában és Leningrádban két héten át. A hazai közönség az új évad­ban kilenc bemutatót láthat, közülük négyet a Nemzeti Színházban, ötöt pedig a Ka­tona József Színházban ter­veznek. Az igazgató végül be­jelentette, hogy a társulathoz szerződött Babarczy László rendező Pécsről, Moór Ma­riann Kecskemétről, Szabó Kálmán Szegedről továbbá Gómagy Mária és Benedek Miklós, akik most kerültek ki a főiskoláról. A Heuréka Gumigyár (Vác, Derecske dűlő 1.) AZONNALI FELVÉTELRE KERES: • számviteli osztályvezetőt, • gépipari technikumot végzett munkavédelmi előadót, • képesítéssel és gyakorlattal rendelkező normást FIZETÉS: megegyezés MUNKAIDŐ: heti 44 óra. szerint. Jelentkezés a munkaügyi osztályon, mindennap 7 órától. Telefon: 635. lyiséget a Kossuth utca 10 szám alatt, amit azonban még át kellett alakítani. Nem tudjuk, hogy az új helyiség megvásár­lása ilyen gyorsasággal — a cikk megjelenése után néhány héttel, amelyben megírtuk, hogy Masznyik Márton érde­két kellene érvényesíteni — nem történhetett volna-e meg hamarabb. És most azon mor­fondírozunk, hogy ennek a cikknek a megjelenése, vajon lendít-e valamit előre a meg­vásárolt helyiség átalakításán, mivel ugyanis ezt még nem kezdték el. Pedig már ígérték, hogy januárban elköltöznek, azután második negyedévet mondtak, ezt levéllel is meg­erősítették, de az építkezés még most sem indult meg. A tervek, ottjártunkkor, 9-én, még nem érkeztek meg. A ki­vitelező, a községi tanács épí­tőipari részlegének vezetője a hónap végére várja, hogy megkapják a tervre vonatkozó utasításokat, amelyeket majd végső formába ők öntenek, majd megkérik a hivatalos építési engedélyt, amelynek átfutási ideje két hét, de lehet két hónap is. Sőt, még a KÖ­JÁL is beleszólhat, mivel ivó­víz tisztaságú vízre és szenny­vízderítő építésére a közmű- vesítési viszonyok miatt nem kerülhet sor. Maga az építke­zés három hónapig tarthat. A kisker vállalat igazgatója Kalmár István, június 13-án azt ígérte, hogy augusztus vé­gére átadhatják az új helyi­séget és kiköltöznek a Masz- nyik-házból. Már most úgy tű­nik, hogy ez az ígéret sem váltható valóra. Pedig a közérdek az lenne, hogy a cipőbolt korszerű, meg­felelő raktárral rendelkező he­lyen árusítson minél haima- rabb, tehát költözzön el. Azon­kívül a közérdek azt is kíván­ná, hogy a tervek, az építke­zések sokkal tervszerűbben és gyorsabban haladjanak. És vé­gül a közérdek azt is kívánná, hogy a vállalatok sokkal de- mokratikusdbbam, embersége­sebben, nagyvonalúbban intéz­zék vitás ügyeiket az egyes emberrel. Mert nem baj az, ha a jogos egyéni érdek győ­zedelmeskedik. Győzzön min­dig az, akinek igaza van és je­len esetben Masznyik Márton­nak van igaza, aki sok ezer forintos anyagi áldozatot ho­zott már azért, hogy építkez­hessen — 400 mázsa követ, 960 mázsa sódert, 70 mázsa me- szet vásárolt, a téglát Is meg­vette volna már, de nincs hol tartsa, Tehát esetünkben — amely a köz szempontjából nem nagy ügy, de az egyénnek annál in­kább, a közérdek és az egyéni érdek egy felé mutat: az em­berséges megoldás felé, amely­nek vágányára már ráterelő­dött, csak egy kicsit nagyobb sebességre kellene váltani. Berkovits György „Mai csehszlovák képzőművészei“ 20 éve 1949. június 18-án, 20 éve, nein sokkal a nemzetközi béke­mozgalom zászlóbontása után ült össze az első magyarorszá­gi békekongresszus. A magyar nép is felsorakozik az élet, a béke védelmére egy olyan ke­retben, amely különböző hit­vallású és politikai felfogású emberek önkéntes tömörülése révén, a humanizmus szellemé­ben, az összefogás erejével száll síkra a béke megvédésé­re. A magyar békemozgalom, mint a világot átfogó békemoz­galom része, azóta eredmé­nyekben gazdag utat tett meg. Megalakult a hazai békemoz­galom központi szerve, az Or­szágos Béketanács, s létrejöttek helyi szervei, a békebizottsá- gok, melyek tevékenységüket ankétok, gyűlések, előadások és a béke védelmét célzó idő­szerű mozgósító akciók útján fejtik ki. A magyar nép kül­döttei jelen vannak a nemzet­közi béketalálkozókon és tevé­kenyen veszik ki részüket a Béke-világtanács munkájából is. Míg a vázlatból mozaik lesz Barcsay Jenő kiállítása Szentendrén Szentendrén új megyei mű­velődési ház épül a közeljövő­ben, melynek terveit Hoffer Miklós készítette. Az előcsar­nok hatalmas mozaikfreskóját Barcsay Jenő festőművész ké­szíti. Nagyjából ennyit tudtunk mostanáig. A szentendrei Fe- renczy Károly Múzeumban azonban most olyasmire ké­szülnek, ami a halott hírt megeleveníti. Vasárnap kiállí­tás nyílik, Barcsay Jenő mun­káiból __De mi is lesz a tár­l at anyaga? Erről kérdeztük Petényi Katalin művészettör­ténészt, aki a kiállítást rende­zi. — A mozaik, amit a mester a művelődési ház számára ké­szít, háromszor 11 méteres lesz. Nagyon nagy munka. Rengeteg kompozíciós vázlat, grafika és festmény készült, míg a végleges forma meg­született. Ezeket állítjuk ki most, s így az első rajztól; az ötlettől, végigkísérheti a láto­gató az alkotó munka fázisait, a végleges, kialakult, letisz­tult műig. Természetesen a kész alkotást nem mozaikban, hanem festményben, illetve kartangrafikán mutatjuk be. Az első vázlattól a végleges formáig... Mennyi próbálko­zás? — Mintegy huszonkét fest­mény és huszonnyolc grafika. Izgalmas feladat elé állított, egyszerre nehéz és szép ezt a kiállítást rendezni. Már csak azért is, mert ez lesz az első ilyen jellegű kiállítás az or­szágban. — V — A megnyitó ünnepségen, a Műcsarnokban, tegnap De­meter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alel- nöke és Jan Rabas, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság kulturális és tájékoztató minisztériuma főigazgatója mondott beszédet. A „Mai csehszlovák képzőművészet” című kiállítást megtekintette Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes és Josef Pucik, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság budapesti nagykövete. Kakaó a fán Az utolsó, a tizenharmadik termést szedték le kedden a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem füvészkertjének kakaófájáról. A tizenöt éves fa minden esztendőben dúsan virágzott, termést azonban csak az idén hozott. A szépen fejlett, átlagosan 35 dekás ter­méstokokból egyenként hu­szonöt-harminc magot szedtek ki. A magvak a szegedi fü- vészkert legértékesebb csere­anyagát képezik. Két öreg Két szép öreg. Ismertem őket? Vagy róluk csak álmodtam talán? Szomorú volt az egyik, tücsökzaj-szavú, a másik friss-kedvű, pacsirtás-vidám. Csodálom —, és szeretem is nagyon, ezt az áradó, víg öreget, én is ilyen szeretnék lenni —, s mégis, érzem: szívemhez a másik van közelebb. Fürtös Gusztáv ADHÉZIÓ » fegyelmi bizottságot kilencre A hívták össze. A tanácsterem­ben a hosszú, leterített asztal mel­lett a bizottság tagjai ültek. Külön asztalkánál a jegyzőkönyvvezető, öt lépésnyire a hosszú asztaltól, hang­súlyozottan kiszakítva a környezet­ből, egyetlen szék. Aki odaül, érez­ze: ő itt csak felelhet. Neki csak kö­telességei vannak. A bizottság el­nöke rutinunalommal lapozgatta az előtte fekvő aktákat. Egyik ügy olyan, mint a másik. Jogszabályok, belső utasítások, s emberek, akik ezeket megszegik. Világos, gyorsan áttekinthető frontvonalak. Egyik ol­dalon a papírra írt regula, a mási­kon a renitenskedő ember. Neki az a dolga, hogy a kettő közötti ellent­mondásokat megszüntesse. Egyen­súlyt teremtsen. Milyen áron? Mi­féle személyi motivációk figyelem- bevételével? Nem kell komplikálni a dolgokat Ez itt gyár. Nem széplel- kek gyűjtőhelye. Itt rendnek kell lenni. Soha, még egyetlen egyszer sem jutott eszébe, hogy mi is a rend. A mai ügy azért kicsit bonyolul­tabb. Mégiscsak a konstruktőrről van szó, aki díjakat szerzett a gyár­nak, nagy nemzetközi üzleteket tett lehetővé... Szóval valaki. Áll egy és más a háta mögött. Az előtte le­vő aktára tekintett. „... Bár nem tartozik hatáskörébe, s jogszerű alapja sincs hozzá, leállíttatta a lá­gyító kemencék működését, s ezzel a teljes délutáni műszakot tétlen­ségre Ítélte. A ■ termeléskiesésből származó kár megközelítően kétszáz­ezer forint...” A fegyelmi eljárást az üzemvezető panasza alapján a főmérnök kezdeményezte. Formai­lag minden rendben — hajtotta be az irattartó fedelét. Nem rossz gye­rek ez a Roszik Karcsi. Csak már hagyna föl ezzel a megszállottság­gal. Minek ártja bele mindenbe ma­gát? Sóhajtott. Szólt a jegyzőkönyv- vezetőnek: hívja be Roszik kartár­sat. Az órájára nézett. Kilenc múlt tíz percceL Mikor lesz ennek vége...? A datfelvétel, a rutinkérdésekre elhangzott válasz — ismeri-e a fegyelmi eljárás alá vont személy jogait, módja volt-e a fegyelemi el­járást képező eseményről készített írásos anyagot megismerni —, s máris fölrobbant az első bomba. Ro­szik a kérdésre, miszerint elismeri-e a fegyelmi vétséget, a jogalap nél­küli beavatkozást, hatáskörtúllépést, s az ezzel járó anyagi kárt, igen csöndesen, de nagyon határozottan ‘azt felelte: marhaság. Ügy tett, mint aki rosszul hallott, s közben érezte, a bizottság tagjai az arcát lesik, mit olvashatnának le róla. Mit is? Biz­tos, hogy ostoba képet vág. Ilyet mondani! Ezt még nem érte meg. A fegyelmi bizottság előtt mindenki igyekszik okosan viselkedni, ezzel mentve, ami a papírokon álL Roszik meg... Rászólt: talán lenne szives Roszik kartárs... A mérnök ott, a légüres térben le­begő széken elmosolyodott. — Leszek szíves elmagyarázni, nyilván erre gondolt Pikier kartárs. Csakhogy ehhez műszaki emberek kellenének, s ahogy a bizottságot el­nézem ... — rövid szünetet tartott, s ebből megérthették, hogy nincs nagy véleménnyel a bizottság mű­szaki képzettségéről. Folytatta: — Megpróbálom leegyszerűsítve el­mondani. A lágyítókemencékben le­zajló fizikai és kémiai folyamatok hatására — s ezek a folyamatok szi­gorúan körülhatároltak a műveleti utasításokban — az anyag elveszti adhéziós képességét, s ennek döntő szerepe van a további felhasználás­ban. A adhézió — tudvalevőleg bi­zonyos tapadási képességet jelent — elvesztése alapvető követelmény. Ö a hosszú asztalnál akaratlanul türelmetlen mozdulatot tett a kezé­vel. Tóth, aki ráharap minden ilyenre, azonnal fölhúzd ült: — Ta­lán ha lehetne rövidebben, arra kérnénk Roszik kartársat... Roszik dühös lett. — Ha nem ve­szi személyeskedésnek Tóth Béla kartárs — s itt erőteljesen biccen­tett a fejével —, úgy látom, hogy a számlaellenőrök nem lelkesednek azért, amiből a számlák születnek... Holott itt nagyon is helyén lenne — hogy stílusos legyek — az adhézió. Tudni, miért van úgy, ahogy van, a számlán. Nemcsak a számlát látni, hanem a gyárat... Ahogy a lágyító üzemiek sem látnak mást, csak azt: egy műszak nem csinált semmit. 'Miért? Azért — s most már jó han­gosan beszélt — mert Roszik mér­nök úr illetéktelenül beavatko­zott ... A mindenségit ennek a fa­fej űségnek! Ha nem állítom le őket, így kerül ki az anyag így fut át minden soron, s a fölhasználó perel be bennünket! Tudják, mi történik, ha az ilyen anyagot építik be a gé­peikbe? Nem tudják, ugye? Meg­mondom: összetörnek a gépek! Sok­milliós kár. Értik, kérem tisztelettel? — mondta félreérthetetlenül gúnyos hangsúllyal s elhallgatott. T óth vörös volt, látszott rajta, legszívesebben nekiugrana Ro- sziknak. A jegyzőkönyvvezető a lak­kot nézte a körmén. A bizottság tagjai a térítőt bámulták, mintha nem láttak volna még soha dohány- színű posztót. Nem jutott más az eszébe, étert azt kérdezte: — Tu­lajdonképpen hogyan kerültél... került Roszik kartárs a lágyító üzembe? Roszik gúnyosan nézett rá, meg­értette a tegezésről magázásra áttérő stílus nem nyelvtani értelmét, s bár látszott, nem azt feleli, ami az igaz­ság azt mondta: — Arra jártam éppen. Ezek azok a pillanatok, amikor megáll a levegő a teremben. Megáll, s mindenki úgy érzi: nincs tovább, a kör bezárult, itt olyasmik találkoz­tak össze, amik között soha nem lelhető meg a hasonlóság, nemhogy az azonosság. Roszik sietett segítsé­gükre, megtörte a már kínossá vált csendet — A gyár kára — mondjuk — kétszázezer. A népgazdaság haszna mintegy hatmillió. Egyszerű kivonás az egész Tóth Béla kartársunk gyorsan elvégezheti... Tóth pipacsvörös lett megint. Leg­alább Pikier sietne a segítségére. Hiszen ő az előbb csak azért szólt, mert látta, Pikier a kezével... s ak­kor most Roszik őt szúrja ki? Pikier, bár évek óta elnököskö- dött fegyelmi tárgyalásokon, most kizökkent nyugalmából. Valami olyasmit sejtett meg, hogy vannak erők, melyek fölött nem uralkodik a papírra írt szabály, melyek játsz­va fölrúgnak minden útjelző követ, s a maguk törvényei szerinti pályát futják. Krákogott. Adhézió. Tapadó erő. Mi mihez tapad? Miért neki kell igazságot tennie? Mi itt az igazság? Roszik valami olyasmiről beszélt, amit ő, ött az igazgatási fő­osztály élén, csak sejthet, s most álljon oda az igazgató elé: kérem, mi nem tudunk dönteni? De hiszen a kár kétszázezer forint, itt áll a pa­píron, a főmérnök kézjegye rajta, teljesen szabályszerű, a jogtanácsos is átnézte tárgyalás előtt az anya­got, nem talált semmi kivetnivalót. Roszik azonban belegázolt a tökéle­tes építménybe, s az, mint homok­vár, vagy még inkább kártyavár, pillanatok alatt omlott össze. Hiszen Roszik nem blöfföl, az anyagot tényleg az egyik nagy gépgyár veszi át tőlük félkész termékként, s ha ott valóban gépekbe rakják... Mennyit mondott? Hatmillió? Bele­kapaszkodott az összegbe. — Roszik kartárs! Ha lenne... lennél szives... a hatmilliós összeget honnét vetted? Ugyanis ez döntő fontosságú a kérdés elbírálása ... A z a mosoly Roszik arcán! Talán belelát a fejébe, s így tudja, pillanatok alatt semmivé lett az a biztonság, melyet a rend, a szabály, a papírra írt mondatok adhatnak az embernek? Roszik a magázásról tegezésre va­ló visszatérésen mosolygott. Pikier nem rossz gyerek — gondolta —, csak éppen szent előtte minden, ami forma. Még ha rossz is ez a forma. Az már eszébe sem jut, hogy a for­mák milyenségén gondolkozzék. Ké­szen kapott formák hű alkalmazója. Becsületes tisztviselő, aki hisz ab­ban, amit csinál, de istenkísértésnek tűnne a szemében, ha egyszer arra gondolna: a rosszat is lehet jól csi­nálni. Észbekapott, hogy a feleletét várják. — A hatmilliót egy négy évvel korábbi esetből tudom. Akkor eny- nyit fizetett a gyár kártérítésként. Akkor váltották le az igazgatót, s az egész vezérkart... ha talán még emlékeztek rá! Halotti csönd lett. Roszik fölállt, illedelmesen megigazította a széket, álljon csak szabályosan a hosszú asztal előtt, s kiment. Senki nem mert rászólni, hogy még nem ért véget a fegyelmi tárgyalás ... Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents