Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-17 / 137. szám
PEST HEGYEI ^'(Mao 1969. JÜNIUS 17., KEDD TV-FIGYELŐ Műsorszerkesztésből: elégtelen Az elmúlt néhány hét alatt ugyancsak rosszul vizsgáztak a televízió műsorszerkesztői. Egymás után két héten át sportközvetítések adták az esti fő műsorok felét. Két héttel ezelőtt a hat adásnap közül négy este fő műsorát egy nagyon gyenge krimi töltötte ki. Az elmúlt héten viszont a tv- játékok és filmek követték, egymást, és nem is akármilyen produkciók. TV-JÁTÉKOK. A hét Karikás Frigyes börtönnovellái alapján készült A borotva éle című produkcióval kezdődött. Karikás Frigyes mint író mindössze egyetlen novel- láskötetet hagyott maga után. Ennek is legértékesebb darabjait A 39-es dandár című film alkotói már feldolgozták. Ezúttal Dévényi Róbert vállalkozott a még fel nem dolgozott novellák összetűzésére. Munkája általában sikeresnek mondható. A borotva éle hősei jól eltalált figurák, akár a vagánnyá lett arisztokratára (Keletci Kamill játszotta), az önmagát világmegváltónak hitt kasszafúróra (Mádi Szabó Gábor formálta meg rokonszenvesen) vagy a Csákányi László alakította besúgóra gondolunk. A tv-játékot Nemere László rendezte jó ritmusérzékkel. Heltai Jenő mesejátéka, Az ezerkettedik éjszaka, szombat este került képernyőre. Az első félórában kedves, szellemes, szórakoztató produkciónak tűnt. Másfél órára méretezve azonban fárasztó volt, néha bizony unalmas is. Sajnos, ■ Simon Zsuzsa rendező ezúttal nemcsak a tempóérzékkel maradt adós, hanem a népes szereplőgárda szigorúbb ösz- szefogásával és az egyöntetű játékstílus kialakításával is. A színészek közül csak a két Hasszánt játszó fiatalt — Benedek Miklós és Harsányt Gábor — dicsérhetjük maradéktalanul, nem úgy nagynevű társaikat, Bessenyei Ferencet, Kiss Manyit, Pap Évát vagy éppen Szendrő Józsefet. Valamennyien más-más felfogásban — hol túlságosan komolyra fogva, hol komédiába illően, hol pedig naivaként — játszották el szerepüket. Az ezerkettedik éjszaka után ugyancsak szombaton láthattuk Aiszkhülosz: A perzsák című tragédiájának francia tv- film változatát. A görög tragédia kitűnő tolmácsolásban került képernyőre, csak éppen az időpont nem volt a legszerencsésebb. Két tv-darab egymás után még szombaton is sok a jóból. FILMEK. Péntek este, illetve szombat délután vetítették a Hans Fallada világhírű regénye nyomán készült Mi lesz veled, emberke? című, három és fél órás NDK-filmet. Sajnos, a film a maga műfajában meg sem közelítette a kitűnő regényt. Hosszadalmas és vontatott volt, elsősorban azért, mert alkotói — forgatókönyvét Klaus Jörn írta, Hans Joachim Kasprzik rendezte — túlságosan mereven ragaszkodtak a vaskos regény minden részletéhez. Vasárnap este a Simon és Laura című, jó néhány esztendővel ezelőtt készült angol filmvígjátékot vetítették. Derűs másfél óra volt elsősorban azért, mert alkotói Muriel Box rendező vezérletével nem kívántak többet nyújtani, mint arriit a téma lehetősége kínált. A két, nálunk is jól ismert főszereplő, Kay Kendall és Peter Finch, kitűnő komédiázás- sal segítette a rendezőt. VETÉLKEDŐ. Ha a budapesti kerületek vetélkedő csapatai meg is kezdték nyári szabadságukat, a televízió műsorszerkesztői egyetlen, vetélkedő nélküli, hetet sem engedélyeznek a közönségnek. Az elmúlt héten ugyanis kezdetét vette az Idegenvezető kerestetik című háromrészes vetélkedősorozat. Tanulsága csupán annyi: amikor amatőrök kerülnek képernyőre, feltétlenül szükséges a műsorhoz egy rutinos játékvezető. Horváth János, sajnos, nem az. Prukner Pál FÓTI SIKER Vasárnap a szegedi Nemzeti Színházban díszbemutatóval befejeződött az országos úttörő népitáncfesztivál. A vasárnapi díszbemutatón a zsűri által legjobbnak tartott tíz csoport tagjai, a a maroslelei, a fóti, a szatmár- ököritói, a fülöpösi, a kalocsai, a székesfehérvári, a gyomai, a mohácsi, a szentgotthárdi és a bonyhádi pajtások léptek fel. Ezek az együttesek nyerték el a Csongrád megyei, a'szegedi társadalmi és állami szervek értékes tiszteletdíjait. A gyomai citerazenekar, valamint a táncokat tervező, betanító négy pedagógus nívódíjat, öt nevelő pedig a népművelési intézet oklevelét kapta meg. Megkezdődtek a vizsgák a Marxizmus—Leninismus Esti Egyetemen öten ülnek az asztal túloldalán a Szentendrei Járási Pártbizottság tanácstermében. Meglett férfiak, most mégis szorongó diákok, öten a huszonhárom elsőéves hallgató közül. Ketten az innenső oldalon: Faragó József, a Kossuth Katonai Főiskola filozófia tanszékének tanára és Nagy Imre, a Szentendrei Járási Pártbizottság első titkára, egyben a Marxizmus—LeniVasárnap — Pesten Nyársapáton vasárnap reggel még a szokottnál is korábban ébredtek az asszonyok. Gyorsan ellátták a háztartási teendőket, aztán ünneplőbe öltözötten a tsz-irodához siettek. Nagy - Ikarus busz várt rájuk. Névsorolvasás, integetés és indultak az egynapos „kiruccanásra” Budapestre. A Haladás Tsz gazdagon összeállított IBUSZ-progp Óvodások lakodalma Vácegresen Galgamácsa tőszomszédságában, a gödöllői dombok között terül el Vácegres. Leírhatom: csodálatosan szép vasárnap délutánt töltöttem a vác- egresiek, helyesebben a legifjabb vácegresi honpolgárok, az óvodások között. A hét közepén díszes meghívót hozott a posta, amelyben szeretettel meghívtak az „Óvodások műsorára”. A műsorterv nagyon szűkszavú volt, ennyi csak: I. részben óvodás versek, dalok, játékok. Szünet. II. részben Gyermek- lakodalmas. Annál nagyobb volt a meglepetés mindany- nyiunk számára. Igaz ugyanis, hogy 1922 óta, közel 50 esztendeje van Vác- egresen állami óvoda, de sajnos az is igaz, hogy az elmúlt esztendőben öt óvónő váltotta egymást havonta, míg végül megérkezett a vácegresi gyerekek „Éti nénije”, aki öt hónap alatt többet ért el a gyermekekkel, mint az elmúlt ötven esztendő alatt talán az összes nevelő. Mi a gyermekek legjobb értelmi és érzelmi nevelője, ha nem a zene, a ritmikus vers és a mozgás. Takács Istvánná, Vankó Etelka ezt felismerve, jó pedagógiai ösztönére hallgatva cselekedett. Az eredmény egy olyan felejthetetlen délután, amire úgy vélem, sokáig fognak emlékezni a vácegresi gyermekek, s szüleik egyaránt. A kitűnően összeválogatott műsor a vácegresi „gyermeklakodalmassal” fejeződött be. Takácsnénak, „Etelka néninek” gratulálunk, s természetesen édesanyjának, az európai hírű paraszt-festőasszonynak, Vankóné Dudás Júliának is, aki ugyancsak eljött az előadásra. Juló néni szeme köny- nyes volt a meghatottságtól. Etelka nem engedte, hogy édesanyja hamarább lássa a kis produkciót, mint a közönség, mert a „vizsga” így igazi! Kitűnőre vizsgázott Vankó Etelka, mind édesanyja — talán legnagyobb kritikusa — mind pedig ura, s szülőfalujának polgárai: az óvodások szülei előtt. S ha gyakorlatban bizonyítani tudta tudását és rátermettségét, úgy véljük, az elméleti vizsgákon sem kell féltenünk — ugyanis a kiváló képességű fiatalasszony egyelőre még képesítés nélkül dolgozik. De — mint mondja — a tanulás ideje alatt nem akar megválni 21 apró „gyermekétől” ezért levelező hallgatónak jelentkezett. m. d. rammal jutalmazta a nők szocialista brigádját. Megyei tanácstaguk kalauzolásával először is a Parlamentet látogatták meg. Közülük még senki nem járt az épületben. — Sosem tudtam, hogy ilyen pompás — vélekedett egyikük. A többiek gyorsan ülést rögtönöztek a patinás széksorokban. Nem kisebb tetszést aratott a Vár helyreállított teremsora, a Mátyás-templom és a Halászbástya. A harmincnégy asszony közül volt olyan, akinek ez is újat jelentett. A széles síksághoz szokott szemnek szokatlan volt felülről nézni a házrengeteget. Sokan szédültek, de -fájó szívvel hagyták ott a panorámát. A Nemzeti Múzeum márványtermeiben megilletődöt- ten lépegettek. Nagy tetszést aratott a honfoglalástól 1848- ig tartó korszak, nemzeti múltunk emlékeinek bemutatása. öröm volt látni, hogy ezek az idős, vagy középkorú asszonyok mennyire ismerik történelmünk nagyjait, igazi hazafiasság fűti őket. A Nemzeti Étteremben fogyasztott ebéd után a Kamara Varieté „Ame- riában voltunk” című re- vüje mérsékelten tetszett. Kevésbé látványos, inkább emberhez szóló művészetet várnak.' Már jócskán sötétedett, amikor az asszonycsoport ismét buszra ült. Indultak vissza Nyársapátra a faluba és ki a tanyavilágba. — Nagyon fárasztó, de nagyon érdekes nap volt — foglalták össze élményeiket. — Ha nagyritkán Pestre jövünk, nincs időnk várost nézni, legfeljebb az áruházakban keressük, amit otthon nem lehet megvásárolni. Más így Budapest ... k. m. nizmus Esti Egyetem tanára. Vizsgázók és vizsgáztatók között az asztalon vékony papírcsíkok: a kihúzásra váró tételek. Még néhány szorongó pillanat, aztán már minden úgy történik, mint általában a vizsgákon. Negyedórányi csend, készülnek a vázlatok a húzott két tételből, aztán, aki úgy érzi, hogy már rendezte gondolatait, szembeül a tanárral, kezdődhet a vizsga. Tegnap délelőtt nemcsak Szentendrén volt így, hanem Nagykőrösön, Vácott, Cegléden, a Csepel Autógyárban és a Budai Járási Pártbizottságon is. Megkezdődtek a vizsgák a Pest megyei Pártbizottság Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén. A három évfolyamon, negyvennégy osztályban, tizenhárom kihelyezett tagozaton mintegy ezer hallgató ad számot az elmúlt esztendő munkájáról, a filozófiában, politikai gazdaságtanban és a munkásmozgalom történetében megszerzett ismereteiről. A tegnap kezdődött vizsgaidő- szak június 28-án fejeződik be. BALETTVIZSGA Dobáson először Nagy nap volt a dabasi apróságok életében a vasárnap. Régóta készülődtek rá, az ő izgalmuknál csak a szülőké volt nagyobb, akik néhány esti órájukat is rááldozták a jelmez varrására, összeállítására. A februárban megkezdődött balett-tanfolyam most ért véget, s a gyerekek és szüleik a záróvizsgára készülődtek. Délután négykor, a bemutatón „harangvirágok”, „katicabogarak”, „pillangók” táncoltak, topogtak a — lehet, kicsit elfogult — közönség nagy tetszése mellett. Némelyik gyerek a szó szoros értelmében alig látszott ki a földből, nem idősebbek háromévesnél. De kedvvel és szívesen vettek részt a dabasi Kossuth Művelődési Központ tanfolyamán és most a vizsgán. Honnan jött az ötlet* balett-tanítást szervezni? Né- hányan felfigyeltek: efey idő óta sok szülő viszi gyerekét Pestre, balettra. Hogy helyzetüket megkönnyítsék, ne kelljen a kicsikkel utazni, és látva: igény van arra, hogy a gyerekeket már kiskoruktól rendszeres testedzéshez szoktassák, helyben hirdették meg a tan- folyamot. S most, fél év elteltével számot adtak a kis nebulók arról, mi mindent tanultak. Megnyílt a Komán Tudományos Akadémia Kiadójának könyvkiállitása A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat AZONNALI FELVÉTELRE gyakorlott és kezdő bérelszámolókat KERES. Fizetés megegyezés szerint. JELENTKEZÉS Budapest XXI., Kiss János altábornagy j. 19-21. Cinema veritae A filmrendező fáradtan ballagott haza az éjszakában. Késő estig forgatott, és azt gondolta pihentető lesz a séta. Az utca teljesen kihalt. Ekkor hirtelen az egyik elhagyatott kapualjból sötét alak ugrott eléje, kezében pisztoly volt és így kiáltott: „Pénzt vagy életet!” A mester megtorpant, tűnődve nézett a támadóra, a fejét csóválta. — A, nem. Nem, ez így nem jó. Nézd — fogta meg a merénylő kabátujját — amikor te előugrasz, mindenre elszánt ember vagy. Arra gondolsz, hogy vagy pénzt szerzel, vagy akár életet is oltasz! Na nézzük újra. Onnan, hogy pénzt vagy életet — mondta és visszaballagott a sarokig. A bandita elbűvölten nézte. Megérintette a művészet varázsa. Erezte most itt a perc! Közben a rendező a saroknál megfordult, elkiáltotta magát: — Felvétel indul! — és elindult ő is. Emberünk újra■ behúzódott a kapu alá. A falhoz lapult és amikor a mester odaért, rákiáltott: „Lenni vagy nem lenni." — Állj, állj, nem jó — idegeskedett a másik —, te tovább mész Hamletnél! Te már a társadalmi, gazdasági okait kutatod a nemlétnek. Pénzt vagy életet, ennél maradunk. Vissza! Megismételjük. Az útonálló a kapott instrukció alapján újra ordított: „Pénzt vagy életet!” A kiáltás hangereje nem volt megfelelő. — Több átéléssel! Nagyobb elhitető erővel! — utasította a rendező. — Add ide, — vette ki a revolvert a merénylő kezéből, bement a kapu alá, ellentmondást nem tűrően elő- ugrott és határozottan elkiáltotta magát: „Pénzt vagy életet!” — Valahogy így — mondta, aztán intett, hogy kezdjék újra. Itt már egy nézője is akadt a jelenetnek. Később a nagy üvültözésre mind többen jöttek. Egy rendőr is előkerült. Előbb igazoltatta a filmrendezőt, majd a bámészkodókat tessékelte hátrább és ügyelt a rendre. Azok ketten nagyon belevadultak. A bandita mindent megpróbált. Kiáltott elnyújtott üvöltéssel, hetykén, pattogóan, panaszosan, haragosan. A filmesnek azonban semmi sem tetszett, annyira, hogy most már magából kikelve ordított ő is. — Így koldusok könyörögnek a garasért. Te nem kére- getsz, te rabolsz. Olyan nehéz ezt megérteni? Mégegyszer. Elölről kezdték. A merénylő magába roskadtan motyogott a kapu alatt. — Ha most sem tetszik neki, lelövöm mint egy kutyát. Hallotta a rendező cipőjének kopogását, előtántor- gott és szelíden hörögte: „Pénzt vagy életet!” — Dehogy! Nem érti — tépte a haját a mester. Akkor a bandita újra ráemelte a fegyvert és meghúzta a ravaszt. A golyó célt tévesztett és egy nézelődő éjjeliőr zseblámpáját találta el. — Mondtam maguknak, hogy menjenek hátrább — kiabált a rendőr. — Lőni nem kell — intett a rendező —, azt szinkronba vesszük. A rabló leült a járdára és hangtalanul sirdogált. A mester nézte egy darabig az összetört embert és megsajnálta. — Mára befejeztük, — mondta és lassan, megfontoltan továbbment hazafelé. A nézők is osztani kezdtek. — Hát a kamera hol van? — kérdezte az egyik elmenőben. — Rejtett kamerával dolgoznak, — magyarázta egy jártasabb. — Cinema veritae. A rendőr egy ideig még szánalommal nézte, a szipogó, csapzott embert a járdán. Azután ő is lehúzta a produkciót: — Tudja művész úr, azért az igazi fegyveres támadások nem ilyenek — mondta és elment. Megint magára maradt. — Pénzt vagy életet — suttogta eszelősen és halántékához emelte a fegyvert. Nagyobb baj mégsem történt, mert mielőtt elsütötte volna, hisztérikusan felkiáltott: — Állj! Nem jó! Vissza! Elölről! Több elhitető erővel! Azóta is többször kiabál ilyen szavakat, de az ápolók nem törődnek vele, mert amúgy jó embernek ismerik. — Felvétel indul, — mondják amikor elmennek mellette és megértik. Horváth Károly Megnyílt a Román Tudományos Akadémia könyvkiállílá- sa, melyen Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára üdvözölte a megjelenteket. Dimitru Tur- cus, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete nyitotta meg ünnepélyesen a kiállítást. Könyvespolc Balatoni képes krónika A Balaton egyik nemzeti büszkeségünk, idegenforgalmi nevezetességünk, a miénk; de vajon ismerjük-e valóban szép tulajdonunkat? Minden nép, amely a Balaton környékén élt, örökséget hagyott a kései nemzedékre: használati tárgyakat, vagy műalkotásokat. Vajon ismerjük-e ezt az' örökséget? Ezekre a kérdésekre ad feleletet a Corvina Könyvkiadó most megjelentetett Balatoni képes krónika című kötete. Szalay Zoltán és Gyökér László munkája, nem törekszik a teljességre, csak a legjelentősebb, korukat híven tükröző művészeti emlékek bemutatására, az őskortól napjainkig, bizonyságul a tó környékén élt sokféle nép kultúrájának folytonosságára. Az ízléses kötet nemcsak hasznos ismereteket, hanem szemet gyönyörködtető képeket és érdekes olvasmányt is nyújt. (—K—)