Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-15 / 136. szám

rt.sr ßIFCYFI K^úrlap 1969. JÜNIUS 15., VASÁRNAP Kádár János sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) fontos és elengedhetetlen ré­szeként, halaszthatatlan az előrelépés a német vonatko- :Zású kérdésekben is. Bízom abban, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaságban is ér­vényre jut a realitás, felül­kerekedik a józanság — mivel más járható út számára nincs — és belátható időn belül a szocialista országok által el­fogadható új álláspontokkal jelentkezik, ideértve a fenn­álló határok, a Német Demok­ratikus Köztársaság elisme­rését. — Ebben az esetben éssze­rűnek tűfnik — és szerintem belátható időn belül sor ke­rülhet rá —, hogy tárgyalások kezdődjenek a Magyar Nép- köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság között a diplomáciai kapcsolatok felvé­telének kérdésében. A CTK tudósítója azt kér­dezte, miként vélekedik dr. Gustáv Húsúknak, a CSKP Központi Bizottsága első tit­kárának, a tanácskozáson el­hangzott felszólalásáról. Az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára hang­súlyozta, hogy a magyar de­legáció figyelmesen és öröm­mel hallgatta a felszólalást. — Abban —, mondotta Ká­dár János —, az általános nemzetközi kérdéseket ille­tően, ugyanaz az elvi állás­pont jutott kifejezésre, mint amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt is képvisel. A csehszlovákiai helyzet megíté­lését delegációnk szintén megértéssel és egyetértéssel fogadta. Pébétől a parkettáig EMBERKE, 6 KÉZZEL Óránként 30 forint — Tovább bővülnek Pest megyében a budapesti JA VSZER szolgál látásai Sok a hat kéz? Kevés. Mert o népszerű JAVSZER-emberke, a Fővárosi Javító-Szerelő Vál­lalat emblémája ló kezű is le­hetne. Nézzük csak!... Buda­pesten és Pest megyében a propán-bután gázzal működő tűzhelyek, bojlerok és falifűtők szakvállalata; gázszerelést-' vé­gez és a gázzal kapcsolatos hatósági feladatokat is ellátja. De vállal — Pest megyét te­kintve — víz- és villanyszere­lést, varrógépjavítást, parket­tázást. Vállal továbbá lakatos, redőnyös, asztalos, kárpitos, bádogos munkákat, üvegez, cserépkályhát épít és javít; festő-mázolói, kőmüves-bur- kolói szintén a lakosság ren­delkezésére állnak. A vállalat a napi kiskereske­delmi árakon számlázott anya­gokon kívül óránként 30 forint munkadíjat számít fel a lakos­ságnak végzett munkáknál. (A kisebb, de csak készpénzzel fizetett munkáknál 40 forintot.) Ezen felül semmilyen címen nem számítanak többletköltsé­get — akkor sem, ha vasár­nap, vagy ünnepnapon végzik a munkát. A JAVSZER nem is­mer kis munkát — amit meg­rendelnek, megcsinálja, még a megrendelő által adott anyag­gal is. A vállalat szakemberei jó­részt mellékfoglalkozású, ön­elszámoló szerelők, akik mun­kaidő után, tehát délutánon­ként, szabad szombatokon, va­sárnapokon végzik a javítást, szerelést. így a megrendelő — ® szerelőt várva — nem kény­szerül arra, hogy aznapra sza­badságot kérjeri; amikor rá­ér, amikor otthon tartózkodik, akkor keresi fel a szakember. A JAVSZER kettős előnye: a Szerelő hivatalos számlát ad, amellyel a megrendelő esetle­ges garanciális |ogait érvénye­sítheti — s a szakember is törvényesen, a vállalat keretén belül végezheti munkáját. Nem tcontárkodik, amely büntetéssel járhat, s a megrendelő is biz­tosítékot kap a minőségi mun­kára és a garanciára. A ktsz-ek és a kisiparosok mellett a JAVSZER ugyancsak arra törekszik, hogy Pest me­gyében is minél tökéletesebb legyen a javító-szerelő és a lakáskarbantartó szolgálat. A JAVSZER arra törekszik, hogy lehetőleg minél több Pest me­gyei községben legyen megfe­lelő mestere. Éppen ezért újabb szakembereket keres. A fent említett szakmákban fő- és mellékfoglalkozású, továb­bá nyugdíjas szakmunkásokat alkalmaz. A kereseti lehetőségek jók. Az önelszámoló, mellékfoglal­kozású szakemberek például a rezsitérítéssel együtt, havi 1800 forintos felső határig keres­hetnek; a főfoglalkozásúak pe­dig annyit biztosan megkap­nak, mint az előző munkahe­lyükön. A kereseti lehetőség természetesen növekszik — és otthon, helyben kapnak mun­kát, nem kell ingázniuk, nem kell naponta értékes órákat a vonaton, buszon, HÉV-en tölte­niük. A munkavállalók a JAV­SZER megyei szolgálatának központi irodájában (Budapest XIII., Rajk László u. 25.) jelent­kezhetnek naponta 8 és 16 óra, szombaton 8 és 12 óra közötti Érdemes a JAVSZER járási ki- rendeltségeinek címét felje­gyezni: Budai járás: Budapest XI., Bartók Béla út 37., Cegléd: Arany János u. 15., Gödöllő: Ady Endre út 4., Dabas: II., Biksza M. út 87., Gyömrő: Steinmetz kapitány u. 26., Nagykáta: Ady Endre u. 54., Ráckeve: Árpád u. 50., Szent­endre, Engels u. 6., Vác: Köz­társaság útja 31. És érdemes azt is feljegyez­ni: a JAVSZER a javítási mun­kák után ó hónapos, az új szerelések után pedig egyéves garanciát vállal, (x). Küldöttségünk az egész felszólalással egyetértett, mindaz, amit Husák elv­társ elmondott, meggyőző volt, nekünk tetszett. A Rabotnicseszko Delo, a Bolgár Kommunista Párt lap­jának tudósítója Kádár elv- társ véleményéről érdeklő­dött: valóban áthidalhatatlan-e az egyes testvérpártok néze­tei közötti eltérés, cmint azt a burzsoá sajtó igyek­szik beállítani. Kádár János emlékeztetett arra, hogy már egy évszázada, az első kommunista interna- cionáléban is óriási viták zaj­lottak le, s a marxizmus, a kommunista világmozgalom mégis győzelmesen haladt a maga útján előre. Mint mon­dotta, véleménye szerint, a je­lenlegi nézeteltérések kikü­szöböléséhez a munka, a né­zetek ütközésének, az új ta­pasztalatok szerzésének útja vezet. S az új tapasztalatok ismét bizonyítani fogják a marxista—leninista álláspont helyességét. Ez az álláspont teljes mértékben érvényesülni fog. A Komszomolszkaja Pravda tudósítója az imperialisták fokozódó aknamunkájára, az ifjúság körében kifejtett rom­boló tevékenységre vonatkozó­lag tett fel kérdést. Kádár J á nos válaszában hangsúlyozta, hogy a szocia­lista országok elleni akna­munka szinte minden terület­re — így a propaganda és a sajtó területére is — kiter­jed és bizonyos, hogy a hír­szerzők vonalán is folyik. Az imperialisták nem utolsósor­ban arra törekszenek, hogy megrendítsék ifjúságunknak a szocialista eszmébe vetett hi­tét Voltaképp érthető is ez a törekvés, a kapitalizmus gazdái és prófétái ugyanis úgy gon­dolkodnak: ha saját orszá­gukban nem tudnak pers­pektívát nyújtani ifjúsá­guknak, ha saját ifjúsá­gukból hiányzik a hit és a bizakodás — hiányozzék a szocialista országok ifjú­ságából is. Persze, a fiatalok szeretnek táncolni, szeretik a gyors rit­must. A nyugati rádióállomá­sok ezt nagyszerűen kihasz­nálják: adnak néhány perc tánczenét, a fiatalok hallgat­ják: s a táncszámok közé „becsúsztatnak” egy-két ideo­lógiai, diverziós tézist is ... — Mielőtt Moszkvába ér­keztem volna, két és fél na­pot töltöttem a legnagyobb magyar egyetemen, ahol egyébként az ideológiai tár­gyakat is oktatják. Voltam vendégségben a fiatalok kol­légiumában is. Nos, a fiatalok nyíltan kérdez­tek és én nyíltan vála­szoltam. Azt tartom, ne­künk nincs félni valónk senki kérdéseitől, a mi igazságunk erős. Ifjúságunk ezt érzi. Amikor az egyetemről visszamentem a Központi Bizottságba, azt mondtam az elvtársaimnak, hogy egyetemi ifjúságunk nagyszerű és biztos táma­szunk a szocializmusért ví­vott harcban. A japán hírügynökség tu­dósítója arról kérdezte Ká­dár János véleményét, hogy egyes nagy ázsiai pártok — például Japán, a Koreai Népi Deinokratikus Köztársaság és a VDK pártja — távol marad­tak a moszkvai tanácskozás­ról. A válasz így hangzott: — Először is: őszintén saj­nálom, hogy a három megne­vezett ázsiai párt nem vehet részt ezen a tanácskozáson. Ezt azért is sajnálom, mert ez a három párt Ázsia népeinek progresszív törekvéseid, igaz­ságos céljait fejezi ki és azo­kért harcol. Véleményem sze­rint ezek a pártok más okból és indokokkal határoztak úgy, hogy nem vesznek részt a ta­nácskozásokon, mint a Kínai Kommunista Párt. De úgy gondolom, elhatározá­sukban valamilyen szere­pe annak is van, hogy je­lenleg Peking árnyéka ve­tődik rájuk. Kádár János befejezésül a következőket mondotta: — Engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem figyel­müket és korrektségüket. A sajtóértekezlet osztatlan tetszést keltett a sokszínű hallgatóság körében, amiről a hosszan tartó ^elismerő taps is tanúskodott. Eperjes — 79/9 A csehszlovákiai munkásmoz­galom történetének egyik leg­jelentősebb évfordulója van június 16-án: öíven évvel ez­előtt, 1919-ben ezen a napon kiáltották ki Eperjesen a Szlo­vák Tanácsköztársaságot, az első proletár államot Csehszlo­vákia területén. A Szlovák Ta­nácsköztársaság létrejötte szo­ros kapcsolatban volt a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom és a Magyar Tanácsköztár­saság győzelmeivel. Az oroszországi és magyaror­szági proletárhatalom megfoj­tására szőtt imperialista ter­vekben 1919-ben jelentős szere­pet szántak a nem sokkal előbb létrehozott burzsoá Csehszlová­kia fegyveres erőinek, hason^ lóan a román és a szerb had­erőknek. s a kisantant terüle­teire előrevont francia csapa­toknak. A cseh légiók élére nyíltan francia és olasz tábor­nokokat állítottak azzal a fel­adattal. hogy rohanják le és számolják föl a magyar prole­tariátus államát. A munkáshatalom védelmé­ben talpra állt magyar Vörös Hadseregnek igen sok szlovák nemzetiségű katonája, sőt szlo­vák ezrede és nemzetközi bri­gádja is volt. Amikor a cseh légiók benyomultak a magyar területekre, a magyar Vörös Hadsereg nemcsak visszave­tette őket, hanem az akkori demarkációs vonalon túl üldöz­ve, 60—150 kilométerre benyo­multak Szlovákiába. Amerre a győzelmes. magyar vöröskato­nák elvonultak, a szlovák dol­gozók sorra megalakították a munkások, parasztok és kato­nák tanácsait, s átvették a ha­talmat. Ennek a folyamatnak a be­tetőzése volt. hogy a munká­sok, parasztok és katonák kül­döttei Összegyűltek Eperjesen és deklarálták a Szlovák Ta­nácsköztársaság kikiáltását. A kormány elnökévé Antonin Janousek cseh forradalmárt választották meg. A Janousek-kormány első in­tézkedései méltóak voltak a proletár hatalomhoz. Azonnal felhívást intézett a cseh prole­tariátushoz, hogy döntse meg a burzsoá uralmat és hozza lét­re saját diktatúráját. Az ellen­őrzése alatt álló területen min­denütt átvette a közigazgatást, államosította a húsznál több alkalmazottat foglalkoztató üzemeket éis a nagybirtokokat. Szövetséget ajánlott fel a fia­tal szovjet államnak és a Ma­gyar Tanácsköztársaságnak. A nemzetközi helyzet alaku­lása azonban nem kedvezett a szlovák munkásfiatalomnak, amelynek léte abban az időben a katonai események alakulá­sától függött. Mint ismeretes, az antant fokozta nyomását a Magyar Tanácsköztársaságra, a román bojár-hadsereg betört hazánkba és a magyar proleta­riátusnak ez ellen kellett össz­pontosítania fegyveres erőit. A Szlovák Tanácsköztársaság nem sokkal élte túl a magyax Vörös Hadsereg visszavonulá­sát, bár saját haderőivel ellen­állást fejtett ki a burzsoá cé­lok érdekében bevetett cseh lé­giókkal szemben. A burzsoá Csehszlovákia tör­ténetírása megkísérelte, hogy bagatellizálja és rágalmakkal halmozza el a Szlovák Tanács- köztársaságot, mert mint ördög a tömjénfüsttől, félt még a gondolattól is, hogy a cseh proletariátus hasonló akciója nyomán már 1919-ben az egész csehszlovák területen létrejöhe­tett volna a proletárhatalom. Sajnos, a cseh munkásosztály­nak akkor még nem volt olyan forradalmi pártja és vezérka­ra. amely egy ilyen folyamat élére állhatott volna. Csehszlovákia dolgozói, kom­munistái megőrizték a Szlovák Tanácsköztársaság emlékét és ma meghatottan, tisztelettel elevenítik fel hősi küzdelmét a túlerő ellen. Ami akkor nem sikerült a burzsoázia hatalmá­nak végleges megdöntése és a munkáshatalom örök időkre szóló megteremtése —. arra a második világháború után ke­rült sor, miután a szovjet had­sereg és a soraiban harcoló csehszlovák önkéntesek együt­tes harca felszabadította az or­szágot, s megnyitotta az utat a szocialista Csehszlovákba fel­építése felé. Az évforduló al­kalmával a magyar néo is megbecsüléssel és elismeréssel emlékezik meg a Szlovák Ta­nácsköztársaságról. C. T. B. Ritka pillanat II. Erzsébet angol királynő születésnapi lovasparádéján: egy gárdista kidől a sorból... Sajtószenzációk - és ami mögöttük van Tudomány vagy háború? Az Observer és a Die Zeit beszámolót közöl a legújabb nyugati haditechnikai kutatá­sokról. „Uj emberirtási talál­mányok és módszerek” — ez a beszámoló címe. Ne higgyük, hogy az atom­fegyver a haditechnika utolsó szava — írják a lapok. — A fegyverek közül egyelőre az antirakfetáik jelentik a legfőbb újdonságot. Ha azonban az eddigi ütemben folytatódik a fegyverkezési verseny, húsz éven belül az emberiségnek egészen újfajta fegyverek áll­nak majd a rendelkezésére. Például a biológiai fegyve­rek. Geran Heden, neves svéd mikrobiológus szerint az anti- rakéták sokkal kevésbé ve­szélyesek, mint a biológiai fegyverek. Ezeket ugyanis azok az államok is előállíthat­ják, amelyek számára hidro­génbombák és távvezérlési mű­szereik túl drágák. Heden szerint többfajta baktériumból egyetlenegy ton­na elegendő ahhoz, hogy meg­semmisítse Anglia lakosságát. Kedvező időjárás esetén ezeket a mikrobákat repülőgépből, vagy hajóból lehetne kibocsá­tani Anglia partjai elé. A mo­dern városi élet — amelyet a szervezetit víz- és élelmi­szerellátás és a gyors közle­kedés jellemez — magában véve is kedvez a biológiai fegyver pusztításának. A biológiai támadás ellen nagyon nehéz védekezni. Még a legkorszerűbb felderítési módszerekkel sem lehetne idejekorán észlelni a veszélyt és riadóztatni a lakosságot. Ha például a tüdőpestis kórokozó­ját a megjelenéstől számított 24 órán belül nem fedezik fel, a járvány végzetes következ­ményekkel jár. Ami a mérgeket illeti, a tu­dósok szakadatlanul mind ve­szélyesebb és mérgezőbb anyagok előállításán dolgoz­nak. A közeljövőben például olyan vegyi anyagokat tud­nak majd gyártani, amelyek­ből 10 kiló elméletileg elpusz­títhatja az egész emberiséget i Az egyik tudós szerint a Földet övező ózonréteg meg­semmisítése is szörnyű pusz­títást okozna. A vékony ózon­réteg ugyanis a halálos ibo­lyántúli sugárzástól védi boly­gónkat. Megtörténhet például — ez egyelőre elméleti felté­telezés, de gyakorlati megva­lósítása sem lehetetlen —, hogy egy rakétával olyan ve­gyi anyagot juttatnak a ma­gasba, amely hosszabb-rövi- debb időre teljesen megsem­misíti az ózonréteget. A Nap ibolyántúli sugarai pillanatok alatt mindent íeiperzseinének, s ha az emberek valami mó­don meg is tudnák védeni magukat, az állat- és növény­világ teljesen megsemmisül­ne. Meredith Trink, a londoni egyetem professzora szerint a jövő hadseregében nem az ember a legfőbb tényező. Va­lószínű ugyanis, hogy a tudó­sok robot-gyalogosokat állí­tanak majd elő, s ezeket kom­puterekkel irányítják. A ro­botgyalogosok képesek lesz­nek bizonyos határok között önállóan cselekedni. Őrszol­gálatot fognak teljesíteni és elpusztítják a területükre hatoló embereket. A tudósok már ma is fölösleges teher­nek tekintik a pilótákat és a tengeralattjárók személyzetét. Helyüket a jövőben robotok foglalják el. Trink profesz­szor szerint valószínűleg lesz­nek majd „sétáló bombák” is, olyan szerkezetek, amelyek minden akadályt leküzdve, tévedhetetlenül a kiválasz­tott célpontig „mennek” és ott felrobbannak. Ezeket a szerkezeteket csak atomfegy­verrel lehet megsemmisíteni. A megtámadott ország azon­ban a saját területén nem merné elpusztítani a sétáló bombákat, mert ez egyenlő lenne az öngyilkossággal. Néhány tudós szerint a jö­vőben az időjárás befolyáso­lásával is döntő csapást lehet mérni az ellenségre. Gordon McDonald amerikai geofizi­kus azt állítja, lehetséges lesz orkán erejű szélvészeket tá­masztani és irányítani. Sőt, szerinte új jégkorszakot is lehet létrehozni. Az úgynevezett gazdasági háború is félelmetes követ­kezményekkel járhat: a tá­madó megsemmisíti az ellen­séges ország növény- és ál­latvilágát. A tudomány tehát fenye­geti az emberiséget. Ez kész­tette arra az egyik tudóst, hogy feltegye a kérdést: — Valóban ilyen átkozott az egész tudomány? Azt hiszem, hogy az emberiség nagy di­lemma előtt áll: vagy meg­semmisíti a tudományt, vagy megsemmisíti a háborút.

Next

/
Thumbnails
Contents