Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-12 / 133. szám
nsi »/torst kJCMmw 1969. JÜNIIJS 12« CSÜTÖRTÖK Az e,mu,t év decemberében lvtlnelClODOK avattak fel Balassagyarmaton a Nógrádi megyei Fémipari Vállalat új gyárát. A felavatás óta 1500 traktor- és dömperfülkét készítettek. A BNV-n Ausztria, NSZK és Csehszlovákia szakembereivel szerződést kötöttek 6000 dollár, illetve tízmillió rubel értékben kábeldobok szállítására. Az új balassagyarmati gyár idei tervében körülbelül százmillió forint értékű árut készít, amelynek fele exportra kerUL Fejős méhek A méhek mérge ősidők óta kiváló gyógyszer hírében áJL Á méh azonban múlhatatlanul elpusztul, ha csípés közben leadja parányi méregadagját. Nemrég az Egyesült Államokban elektromos meghajtású miniatűr fejőgépet konstruáltak. Ezzel a készülékkel „lefejhető” a méreg anélkül, hogy a rovart károsodás érné. A „fe- jősméhek" nem veszítik el természetadta tulajdonságaikat, és továbbra is szorgalmasan gyűjtik a mézet. Ötévi „porosodás" után Üzemben a nagykőrösi porégő Godó József újítása az első félévben 200 ezer forint megtakarítást jelentett a nagykőrösi ládaipari vállalatnak. A második félév eredményét most számolják, ez még több lesz, hiszen a téli hónapok „erősebbek”. Az újításról beszélgettünk, amikor az üzem udvarán szembetalálkoztunk az újítóval. Arra kértem, mondja el az újítás történetét.- 1964-ben kezdődött. Olyan fűrészporhegyek borították az udvart, hogy a tűzrendészet állandóan a nyakunkra járt: egyszer ebből baj lesz. Jelentős összegeket fizettünk a fuvarosoknak, hogy szemétként hordják el a fűrészport. Akkor kezdtem morfondírozni: ha szénporral lehet fűteni, akkor lehet fűrészporral is. A különbség azonban óriási a két anyag között, új műszaki megoldást kellett találni. Nekem csak technikusi képesítésem van, a berendezés megtervezése mérnöki szakképesítést igényelt, de végül sikerült Hogy miért csak most helyeztük üzembe a porégőt, Veszprémi faszénmaradványok vallomása Százezer éves hőmérő Veszprém környékén százezer évvel ezelőtt az átlaghőmérséklet kereken 8 fokkal volt hidegebb, mint ma. Hatvanezer évvel később aztán, ha nem is sokkal, valamivel már jobban hasonlított az időjárás a mostanihoz. E megállapításokat Stieber József docens, a biológiai tudományok kandidátusa tette, mégpedig mindössze néhány faszéndarabka alapján, amelyeket egy veszprémi felhagyott téglagyár kőfejtőjében talált. A faszén az ősi idők legbeszédesebb — és mivel kémiailag indifferens, és így időtlen időkig változatlan marad, egyben legmegbízhatóbb — „tanúi” közé tartozik. Benne tudniillik az elszenese- dés után is jól felismerhető az a finom belső szerkezet, ami minden egyes fafajnál más és más, úgy hogy ezen az alapon a mikroszkóp alá tett faszéndarabokból ma is pontosan megállapítható, milyen fának a maradványai. Mivel pedig a* növények csak a számukra kedvező klímában élnek meg, „kilétük” elárulja a korszakuk időjárási viszonyait is. A faszénmaradványokat azonban egészen a legutóbbi időkig nagyon nehéz volt „vallomásra bírni”. Annyira törékenyek, hogy rendkívül óvatos, gyakran napokig tartó munkával is csak ritkán sikerült belőlük egy- egy metszetet hasítani a mikroszkópi vizsgálat számára. Legújabban azonban, különböző új módszerek együttes alkalmazása révén — az egyik éppen Stieber József docens nevéhez fűződik — sikerült ezt a nehézséget áthidalni, úgy, hogy hazánkban a faszénleletek ma már százával - ezrével „szólalnak meg” a mikroszkópok alatt. Ezek közé tartoznak a veszprémi faszéndarabok is, amelyek két, egymástól körülbelül ötméteres üledékkel elválasztott jégkori rétegből kerültek ki. Az alsó rétegben, amely feltehetőleg az úgynevezett Würm 1—2 időszakban rakódott le, megszenesedett erdei és cirbolyafenyő-darabok voltak. Ez azt bizonyítja, hogy annak idején — körülbelül 100 ezer éve — ezen a területen igen száraz, hideg volt- a klíma. Az évi átlagos hőmérséklet a mostani 10 foknál jóval alacsonyabban, 1—2 fok körül ingadozott. A rövid néhány nyári hónap alatt az átlagos hőmérséklet a mai 18—20 fokkal szemben, csak 10 fok volt. Az egész évi csekély csapadék nagyobb része ebben az évszakban esett le, mert a tél. amelynek hőmérsékleti átlaga egyébként a mostani mínusz 1—2 fokkal szemben mínusz 10 fok körül volt, még kevesebb csapadékot kapott. A magasabb rétegben, amely körülbelül 60 ezer évvel később, valószínűleg a Würm—3 idején keletkezett, az erdei fenyő mellett a vörös fenyő hagyta ránk elszenesedett maradványait. Ezek a fafajok már némileg enyhült hőmérsékletre és valamivel több csapadékra utalnak. E leletek vallomása megerősíti a hazai jégkorszakra vonatkozó eddigi ismereteinket. Legnagyobb jelentőségük annak az igazolása, hogy az új módszerek alkalmazása lehetővé teszi a szinte örökéletű tanúk, a faszénmaradványok fel- használását az ősi idők életviszonyainak „nyomozásában”. Állami és tanácsi vállalatoknak, mezőgazdasági nagyüzemeknek és kisipari szövetkezeteknek C SJL0. készleteinkből MEGVÉTELRE KÍNÁLUNK különböző anyagokat, SAJÁT GYÁRTMÁNYÚ alkatrészeket, TMK- ÉS RÉZ SI ANY A G OKA T valamint egyéb termékeket és eszközöket. ELŐNYÖS FELTÉTELEK. Kérjük, érdeklődjenek — szombat kivételével — naponta 9—14 óra között o Csepel Autógyár Budapesti Kirendeltségén XIII., Béke tér 9. Telefon: 409—912, 409—913, 409—914 és 409—915.. ügyintéző: Molnár Mihály ha már 1964-ben elkészült az újítás? Amikor a kazánbiztosi hivatal engedélyezte, az Április 4 Gépgyár csak egyéves határidőre vállalta a berendezés elkészítését. Igaz, sok akadály adódott, különösen a „vissza- égésre” kellett vigyázni, nehogy a fuvatócsőben is meggyulladjon a fűrészpor. Az egyéves üzemelés alatt hiba nem volt, az, hogy a villany- motor lerobban — máshol is előfordul. nem mondok ez még titok. bővebbet, mert — Üjabb kodik? — Egy „motoszkál” újításon gondolszállítóberendezés a fejemben, erről — Érdemes újítónak lenni? — A fűrészporégető újításért az első félévben 16 ezer forintot kaptam, a második félévben ha nem is a dupláját, de többet. Persze, van helye bőven a pénznek. Most nősültem, az első újítási pénzt még legénykoromban kaptam — és az bizony gyorsan elment. Ezt most jobban beosztjuk. Hiába, a pénz tartósítását nem lehet „újítani”! (—) Konzultációs ,,beruházási" iroda 18 megye képviselői Kaposvárott Szerdán Kaposvárott megkezdődött a tanácsi beruházási vállalatok kétnapos országos tanácskozása, amelyen a beruházási vállalatok együttműködésével kapcsolatos tennivalókat vitatták meg. A tanácskozáson részt vett 18 megye képviselői megállapították: az új gazdaságirányítási rendszer előkészítésének időszakában szembetűnő módon megmutatkozott, hogy a beruházóknak, építtetőknek, nincs az egész ország területére kiterjedő központi szervük, amely képviselné érdekeiket. A tanácskozás részvevői egyetértettek abban, hogy közös érdekeik védelméhez, tapasztalataik kicseréléséhez szervezett együttműködésre van szükség. Az e célból létesítendő szervezet költségeit közösen viselik. Stadler József, a Somogy megyei beruházási vállalat főmérnöke javaslatot terjesztett elő, amely szerint a tanácsi beruházási vállalatok kössenek egymással „társasági szerződést” konzultációs iroda alapítására. A tanácskozás részvevői a délutáni órákban Siófokra utaztak, ahol csütörtökön folytatják megbeszélésüket. Gyuri elballagott ö is ott áll szorongva a többi nyolcadikosokkal a sorban. Borongás, esőre hajló idő, az arcok is komolyak. Gyuri is keresi árgus szemekkel a szülőket, majd amikor felfedezi őket, megnyugszik. Négyéves kora óta állami gondozott. Monoron él, oda járt iskolába elsős kora óta. Dóra néni, a felügyelő, amikor elhalad mellette, egy csokor virágot nyújt át neki. A fiú kihajol a sorból, megáll és megcsókolja Dóra nénit. Aztán továbbhalad az ünnepi menet. Amikor befejeződik a ballagás, Gyuri odamegy nevelőszüleihez és azt mondja: „Köszönöm, édesanyám, édesapám ...” Abdái György, a monori Munkásőr utcai iskola nyolcadikosa elballagott. Víz- és gázvezeték-szerelő tanulónak megy majd és továbbra is nevelöszüleinél marad. Sok sikert, eredményes tanulást — búcsúzott tőle a tanári kar. <-r> Akik 102 éve házasok. A Szovjetunióban élnek a legtovább az emberek: a moszkvai rádió egyik adásában közölte, hogy a Káspi-tenger partján él egy öregember, aki már közel jár a 130. életévéhez. A Szovjetunióban sok az erősen hajlott korú ember, de néhány szovjet köztársaságban különösen nagy számban akadnak igen öreg emberek. A legutóbbi népszámlálás alkalmával 21 708 száz éven felüli embert számoltak össze; ezek közül 644 a Káspi-tenger mellett fekvő kis Dagesztáni Autonom Köztársaságban él. Dr. Ramazan Ali Kisejev, aki több mint 300 esetet tanulmányozott, azt állítja, hogy idős ismerősei közül Asura Amarova 159 és Bajdasi Ra- mazanov 135 éves. Az együttélés világrekordját egy dagesz- táni házaspár tartja: körülbelül 102 évvel ezelőtt alapítottak családot Maximált leányárak Üj-Guinea keleti részén az utóbbi időben rendkívül kevés a férjhezmenendő lány, azért árúk csillagászati magasságba szökött fel. S mivel ez a fiatalembereket rendkívül nyugtatlanította, felhívással fordultak a kormányhoz, hogy teremtsen rendet és törje le az apák által lányukért követelt „feketeárakat”. Az esettel a parlament is foglalkozott, s viharos vita után bejelentetté, hogy a fiatal eladó lányok árát „befagyasztják”. Mostantól kezdve egyetlen apa sem kérhet 2 ezer dollárnál többet a lányáért. A buta farkas Bolgár népmese Egyszer egy farkas találkozott egy legelésző lóval. — Hallod-é, te ló! — mondta neki. — Már eleget legelésztél, figyelj most rám! Én nagyon, de nagyon éhes vagyok, ezért most téged megeszlek! A ló nem ijedt meg, nyugodtan válaszolt: — Rendben van, ha megeszel. De tudod-é, mivel kezdte ilyenkor az apád? Hát először is leszedte a patkókat. Ha te is úgy akarsz tenni, gyere ide mögém. Nesze, itt a lábam! És fölemelte egyik hátsó lábát. A farkas gyanútlanul odasétált, s ebben a pillanatban a ló akkorát rúgott rajta, hogy őkelme háromszor is megfordult a levegőben, mire földet ért. Alig tudott feltá- pászkodni. De a ló akkorra már eltűnt. Kedvetlenül bandukolt tovább. Kis idő múlva egy folyóhoz érkezett. Két kos legelészett a parton. Velük is szóba elegyedett. — Hát a ló nagyon becsapott — mondta —, de benneteket igazán megeszlek! Az egyik kos, az idősebbik, fölemelte a fejét és így válaszolt: — Ismerünk téged, tudjuk, hogy megeszel bennünket. De szeretnénk tudni, hogy kettőnk közül melyik lesz az első? Azt tanácsolom, ülj föl ennek a dombnak a tetejére. Mi messziről versenyt futunk. Amelyikünk hamarább ér hozzád, azt edd meg elsőnek. A farkasnak tetszett az ötlet. Itt nincsen, szó patkóról, tehát baj nem érheti. Fölmászott a part egyik emelkedésére, amit dombnak is lehetett mondani, ott leült, és várt. Ekkor a kosok jó messziről nekiiramodtak, szedték a lábukat, ahogy csak tudták, s nekifutottak egyenesen a farkasnak. Úgy megtaszították, hogy egyszerre gurulni kezdett lefelé, és zsuppsz! — belebukfencezett a folyóba. Mire kievickélt a vízből, már híre-hamva sem volt a két kosnak. No, ezek is jól kifogtak rajta! Elkeseredetten baktatott tovább. Éhes is volt, fázott is. A rúgástól, az ütődésektől itt-ott sajgott a teste, fájt a csontja. Már alig vonszolta magát. De kissé földerült, amikor egy kukoricás szélén megpillantott egy szamarat. Igaz, hogy kicsi volt, sovány is volt, de hát ha ló nincs, szamár is jó. — Mit csinálsz itt, te gazember, akarom mondani, te gazszamár? — förmedt rá. — Lopod a kukoricát? No, ezért most büntetésül megeszlek! A szamár ijedtség helyett örömet mutatott. — Jó, hogy találkoztunk — mondta. — Már reggel óta kereslek. Hogy miért? Hallgasd csak! Ma házasodik a gazdám. Szegénynek azonban nagy öröme mellett nagy gondja is van, mert ezidáig nem talált násznagyot. Végül is te jutottál eszébe. Engem kért meg, hogy vigyelek el hozzá. No, násznagy uram, üljön fel gyorsan a hátamra, hadd vigyem hamar a lakziba, ahol aztán annyi sült libát, sült csirkét, és egyéb finomságokat ehet, amennyi csak a gyomrába fér. A farkasnak tetszett ez a beszéd, felült a szamárra, s az szapora léptekkel vitte, meg sem állt, csak a falu kellős közepén. Az emberek ámujva nézték a szamáron lovagló farkast. Aztán kapát, kaszát, s egyéb kezebelit ragadva, elindultak, hogy illő módon fogadják a falu vendégét. — Látod, mennyire szeretnek? — szólalt meg a szamár. — Tiszteletedre kivonul az egész falu. — De miért vannak azok a miegymások a kezükben? — kérdezte kissé aggodalmasan a farkas. — Ö, nálunk ősi szokás így fogadni az ilyen magas vendéget — válaszolt a szamár. De ekkor már egymás után érkeztek az emberek, közrefogták a különös látogatót, s a magukkal hozott eszközökkel olyan csihi-puhi üdvözlőbeszédet vertek a hátára, hogy úgy látszott, a vendég örökre ott marad. De szerencséje volt: egy váratlanul támadt résen sikerült kiszöknie az embergyűrűből, s így megmentette az irháját. Maradék erejét összeszedve, eszeveszetten rohant a faluból. A mezőn leroskadt, és így sóhajtott föl: — Milyen bolond vagyok én, hogy mindenki be tud csapni! Igazán megérdemelném, hogy valaki jól fejbekó- lintson! Meghallotta ezt egy legény, aki a közelben szénát gyűjtött. Azon nyomban mögéje lépett — Ha csak ez a kívánságod, megkaphatod tőlem! — mondta, és a kezében levő vasvillával fejbevágta a buta farkast, de úgy, hogy föl sem kelt többé. Fordította és átdolgozta: Fürtös Gusztáv
