Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-12 / 133. szám

1W9. JÜNIUS 12., CSÜTÖRTÖK r&Cé4ap BUDAPEST Tízezerrel csökkent a bejáró munkások Feltétlen bizalom — tanulságokkal szama Megvizsgálták a népi el­lenőrök, hogyan befolyásolja a mezőgazdaság fejlődése, ületve a vidék iparosítása a budapesti munkaerőhelyzetet. Az adatok szerint vidékről bejáró mun­kások száma az utóbbi három- négy évben körülbelül 10 000- rel csökkent, s jelenleg mint­egy 160 000. Az ingázók egy ré­sze ugyanis lakóhelyének ter­melőszövetkezetében is megta­lálja számítását, s nem vállal­ja a gyakran 50—70 kilométe­res utazás fáradalmait. A vi­déki iparfejlesztés is jelentős munkaerőt köt le, s egyre töb­ben helyezkednek el a Pest környéki termelőszövetkezetek melléküzemé gaiban. Tavaly úgy emlegették még az Alsógöd—Dunakeszi Egye­sült Dunamenti Termelőszö­vetkezetet, mint a megye egyik jól működő közös gaz­daságát. Bizonyítja ezt az is, hogy ősszel Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke tett lá­togatást a termelőszövetke­zetben s nyilatkozott elisme­rően a látottakról. Az idén azonban más szóbeszéd jár­ja. Május közepéig még nem fi­zették ki a múlt esztendőre járó földjáradékot a tagság­nak. Es adósak a tagság el­múlt évi keresete húsz száza­lékának a kifizetésével is. A szóbeszéd nem jó dolog, ezért kerestem fel Albert Mihályt, a termelőszövetkezet elnökét, A kérdés nem lepi meg, nem is utasítja vissza. Amiről beszélnek, sajnos, igaz. A napokban kezd­jük meg a tavalyi föüdjára­IIERMAN OTTORÖL, a világhírű természettudósról, ne­vezték el Baranya megye legújabb mesterséges tavát. Az ötven hold vízfelületű tóba 86 féle halfajtát telepítettek. A vízinö­vény-, illetve -állatrezervátumként létesített tavat festőién szép védett terület határolja. A vegyszeres növényvédelemnél is tilos az alkoholfogyasztás Az elmúlt napok esőzésso- ] a növényeket pusztító ál­rozata ismét a növényápolási munkákra ösztönzi a mező- gazdasági üzemeket. Június második hetében újra elő­térbe került a gyomirtás, a permetezés és az egyéb vegyi jellegű védekezés. Különö­sen nagy szükség van a szak­szerű növényvédelemre a ter­melőszövetkezetekben, ahol egyelőre még kevés a jól képzett szakember. A MÉM ismét felhívja a tsz-ek figyelmét: Ipari tanulókat FELVESZÜNK • bádoqos az ács és a kőműves szakmában. FELTÉTELEK: általáno« iskolai végzettség és a 14 életév (az ács szak­mában a t5 év) betöltése A Jelentkezéshez szükséees az Iskolai leien» kezesi lap és a születési anyakönyvi kivonat Szállást munkaruhát szer­számot és teljes ellátást díj­talanul adunk A tanulmányi eredménytől függő ŐsztAndlIar fizetünk JELENTKEZÉS A „Prosperitás" Ktsz munkaügy) osztályán Bp. IX. Viola u. 45 lati károsítok, gombabe­tegségek és a gyomok kártételének csökkentése vagy megszüntetése alap­vetően elősegíti a termés- eredmények növelését. A tsz-eknek ezért ajánlják: valamennyi közös gazdaság — de főképpen az a szövetkezet, ahol nincs szakképzett ve­zető vagy dolgozó — feltét­lenül vegye igénybe a me­gyei növényvédő állomás díj­mentes szaktanácsadó szolgá­latát. Segítségével megvá­laszthatják a leginkább meg­felelő növényvédőszert és op­timális eredményeket érhet­nek el. Az illetékesek fel- i hívják a figyelmet: lényeges, hogy a növény- I védelmi megbízottnak a közös gazdaságok olyan tagot jelöljenek ki, aki legalább növényvédelmi szakmunkás. Előbbre viszi a növényvéde­lem ügyét az is, ha több ter­melőszövetkezet közösen szer­vez nagyüzemi gépekkel fel­szerelt brigádot és együtte­sen alkalmaz növényvédelmi szakmérnöki, vagy szaktech­nikusi képesítéssel rendel­kező dolgozót, vezetőt. A MÉM figyelmeztet arra is, hogy aggasztóan emel­kedik a munka közben, a sze­szesital-fogyasztás miatt be­következett halálos mérge­zések száma. A növényvé­delmi kódex is előírja, hogy a vegyszeres növényvédelem­nél szeszes italt ugyanúgy ti­los fogyasztani, mint a gép­járművezetésnél. dék kifizetését És adósak va­gyunk a húsz százalékkal. Ha nem jön közbe semmi rendkí­vüli dolog, június végéig azt is megkapja mindenki. Cso­dálkozik, hogy ez megtörtén­hetett? Higgye el, engem lepett meg legjobban, amikor megtudtam, hogy milyen rosz- szul áll a szénánk. Ha va­laki ezt esztendeje mondja, biztos, hogy ajtót mutatok ne­ki. — Miért? — Esztendőről esztendőre mindig előbbre lépett a gaz­daság. 1966-ban az összbe­vétel még „csak” tizenhétmil­lió volt 1967-ben már hu­szonhárommillió forint. Ezt az összeget tavaly a gazda­ság augusztus végéig telje­sítette. Vagyis: jó esztendő befejezésére számítottunk az aszály ellenére is. Aztán jött a vaskos meglepetés. — Éspedig? — Amikor decemberben ar­ra kértem Lengyel György főkönyvelőt, csináljunk pró­baszámadást, kiderült, hogy háromszázhuszonöt tag, több mint hétszázezer forinttal tartozik a gazdaságnak. — Hogyan történhetett? — Teljes zűrzavar uralko­dott a számvitelben. Ez per­sze csak jóval később derült ki. Meg az is, miből adódott a tartozás. Nem számoltatták el az embereket az előírás szerinti negyvennyolc órán belül az utólagos elszámolás­ra felvett pénzekkel. Engem sem. Kimutatták, hogy én is tartozom néhány ezer forint­tal. Biztosan így volt, ha mondták, ki emlékszik visz- sza másfél-két esztendőre, hogy mikor mennyi pénzt vett fel utólagos elszámolásra? Csak a főkönyvelő nem tar­tozott semmivel az első ki­mutatás szerint. Később azon­ban kiderült, hogy tavalyról közel tizenkétezer, tavaly­előttről pedig több. mint huszonháromezer ' forinttal nem tud elszámolni, amit írás ellenében vett fel. Ezt már a revíziós bizottság derítette ki. Képzelheti, milyen zár­számadásunk volt! Mit szóltak az emberek? Aki ügyes volt, egy óra alatt hatvan-hetven gombbal — az előkészítéssel együtt — is el­készült. Vagyis tizenöt-tizen­hat forintot is megkeresett egy óra alatt Ugyanakkor a mező­gazdasági dolgozók tízórás munkanapjának átlagkeresete kilencvennyolc forint volt az elmúlt esztendőben, vagyis kilenc forint nyolcvanas óra­bér. Leszállítottam a gomb­behúzás normáját huszonhá­rom fillérről tizenegy fillér­re. Ez persze nem tetszett. És az sem, hogy nem szívesen egyeztem bele abba, hogy Lengyel György az itt végzett munka mellett még másodál­lást is vállaljon. — A mintegy harmincötezer forintos adósságát visszafizet­te? — Igen. És március végével megvált szövetkezetünktől. — És a többiek adóssága? — Háromszázezer forintot még a zárszámadásig visszafi­zettek. Azóta mintegy száz­ötven-kétszázezer forint ismét visszatérült a közösbe. De vannak bírósági ügyeink is. — Milyen változások történtek a gazdaságban, hogy hasonló eset többet ne fordul­hasson elő? — Uj főkönyvelőnk van Ka­szás Pál személyében, aki a Nemzeti Bank központjának revíziós csoportjától jött hoz­zánk. Ugyanakkor bizonyos létszámcsökkentést és átszer­vezést hajtottunk végre. Meg­szüntettük az ágazatvezetöi munlcaköröket. Korábban a fÖagronómus mellett volt nö­vénytermesztési, állattenyész­tési agronómusunk, gépész­mérnökünk és főkertészünk és minden segédüzemnek külön vezetője. A gyakorlatban ez úgy jelentkezett: a főagronó- mus kiadta az intézkedésit az ágazatvezetőknek, azok továb­bították a brigádvezetőknek és így. tovább. .Megoszlott á fele- Tőéi?g. nehezebb vált a fele­lősségre vonás. Most a főagro- nómus közvetlenül a brigád­vezetőkkel tartja a kapcsola­tot s a gépészmérnök vala­mennyi segédüzemág felelős vezetője lett — Kilátások az idei eszten­— Jobb, ha nem írja le. Ennek ellenére Lengyel György főkönyvelő a köz­gyűlésen büntetőjogi fele­lőssége tudatában kijelentet­te a tagságnak: lehetőség van a visszatartott húsz százalék kifizetésére. Ez valamelyest megnyugtatta az emberek ke­délyeit Azt viszont már nem mondta el senkinek, hogy le­velet írt a járási OTP-nek és más szerveknek: az én „kö­vetelésemre” állította össze úgy a zárszámadást, hogy a húsz százalék kifizethető le­gyen. Ebből semmi sem volt igaz, ennek ellenére a bank a bejelentés alapján azonnal letiltotta a már számfejtett bérek kifizetését, sőt az első néhány hónapban üzemviteli célokra sem kaptunk egyet­len forintnyi hitelt sem. — Mennyiben érzi felelős­nek magát a történtekért? — Nem tagadom a felelős­ségemet. Elmulasztottam az ellenőrzést. Mentség? Tíz esz­tendeje dolgoztam együtt Len­gyel Györggyel. Akkor kezd­tük itt a munkát, amikor még nagyon kicsi és gyengie volt ez a gazdaság. Lengyel György munkájára esztendőkön át nem volt panasz. Megbíztam benne. — Mindvégig? — Nem tagadom, voltak ki­sebb összezördüléseink. Külö­nösen az utóbbi két esztendő­ben túlzott anyagiassága mi­att. Amikor például megindult a gombüzem, arra kért, hadd vegyen részt a munkában be­dolgozóként a felesége. Hozzá­járultam, bár nem szívesen. Sok asszony szeretett volna dolgozni a gombüzemben, s minden jelentkezőnek nem tudtunk munkát biztosítani. Az tűnt fel később, hogy a fe­lesége nemegyszer háromezer forintot is megkeresett egy hónapban. Utánanéztem a do­lognak : akkor huszonhárom fillért fizettek a segédüzem­ben egy gomb behúzásáért. dóré? — A tartozások rendezésén túl a tavalyi jövedelemszintet — tizenkilencezer forintos évi átlagkereset — szeretnénk megtartani. Most, hogy túlju­tottunk a nehezén, bízom ben­ne, hogy ez sikerül. Prukner Pál A zt mondta a feleségem, hogy egy pár cipőt akar venni, természetesen magának, mert arra még nem volt példa, hogy azt mondta volna a feleségem, hogy egyi pár* cipőt akar venni nekem.' Én ugyanis szerinte mezítláb járok. És azt. is mondta a fe­leségem, hogy menjek vele cipőt venni neki, mert ő na­gyon sokat ad az ízlésemre, amiből természetesen egy szó sem igaz, mert szerinte ízlé­sem utolsó fellobbanása az volt, amikor őt feleségül vet­tem. Ami az egészből igaz, hogy szereti, ha vele megyek, mert van kinek ellentmonda­ni, s van kitől pénzt “kérni, s van kit szidni, amikor a jaj- deédescukikiscipőt hazavittük, és neki már azonnal nem tet­szik. Mint női cipőt feleséggel be­vásárló férj, nagy gyakorlatom van már az efféle dolgokban, tudtam, hogy mi következik mindebből. Érzékeny búcsút vettem tehát családom többi tagjától, megnyugtattam őket, hogy nem olyan nagy a vi­lág, hogy ne lehetne onnan viszonylag hamar hazaérkezni, háromnapi hideg élelmet cso­magoltam, termoszba kávét, aktatáskába négy kötet köny­vet és délceg, ruganyos léptek­kel elindultam az élet ország­úján. Idő: 1968. május 19. 1-es számú cipőbolt. Szöveg hoz­zám: — Kedves ez a cipó. Ugye neked is tetszik, szívem? ... Bár itt mintha egy kicsit szo­rítana és a fazonja sem ép­pen a legmodernebb... Ha- N Ütközet - válságos időben Az 1918 novemberében megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja 1919 tavaszára hatalmas politi­kai erővé fejlődött. Ennek következményeként a Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párt 1919. március 21-én Magyarországi Szocialista Párt néven egyesült a kom­munista párttal. Az új párt platformja a proletárdikta­túra volt és politikai, katonai szövetség Szovjel-Orosz- országgal a szocializmusért. Azok a jobboldali erők azonban, amelyek ragaszkod­tak a szociáldemokrata párt elavult politikájához, vár­ták az alkalmat, hogy az események menetét visszafor­díthassák. Defetista módon fel is léptek 1919 április vé­gén, május elején, amikor a még szervezetlen Vörös Hadsereg kénytelen volt kiüríteni a Tiszántúlt. A jobb­oldal ekkor kapitulációt követelt s a forradalmi célok feladását. Ámde a szervezett munkásság a kommunis­ták mellé állott, s nem a fegyverletételt, hanem a har­cot választotta. 1919. május 2-án súlyos politikai vere­ség érte a jobboldalt, bár ez megtartotta pozícióit. Júniusra azonban megint változott a helyzet. Nagy­szerű diadalokat ért el ugyan a Vörös Hadsereg, de a közellátás — még aratás előtt volt az ország — súlyos zavarokkal küzdött, sokakat demoralizált az éhség, az ellenforradalom pedig az antant blokádjától és egyéb segítségtől támogatva, vasutassztrájkot szervezett a Du­nántúlon, sőt fegyveres provokációktól sem riadt visz- sza. Fontos feladattá vált a párt egységének megterem­tése, forradalmi jellegének hangsúlyozása elnevezésé­ben is, és az új szocializmust építő program deklarálá­sa. A kommunisták kezdeményezésére' 1919. június 12-én és 13-án e célok szolgálatában gyűlt egybe a pártkongresszus. Az új programot, amely hatályon kívül helyezte az 1903-as régi, szociáldemokrata programot, viszonylag csendes vita után elfogadta a javarészt centrista vagy jobboldali befolyás alatt álló többség is. De már azt a javaslatot, hogy a párt neve Kommunisták Magyar- országi Pártja legyen, elvetették, és leszavazták a Ko­mintern javaslatát is, azt, hogy a párt Magyarországi Kommunisták Egyesített Pártja néven működjék. Böhm, Kunfi, Weltner és társaik ragaszkodtak a Ma­gyarországi Szocialista Párt elnevezéshez, végül is kompromisszum született, és a párt új neve Szocialista- Kommunista Munkások Magyarországi Pártja lett. A párt neve feletti vita azt a jobboldali szándékot takarta, hogy szűnjék meg a proletariátus diktatúrája. Kunfi ugyan diplomatikusan képviselte ezt a törekvést, de mindenki tudta, miről van szó. Kun Béla a leghatá­rozottabban megvédte a forradalmi diktatúra állás­pontját, s ebben a baloldali szocialisták is támogatták. Végképpen elmérgesedett azután a vita, amikor a szer­vezeti kérdések tárgyalása során Farkas István kiállt a szakszervezeti opportunizmus mellett. A szervezeti sza­bályzat kérdéseit nyitva hagyták, s a megoldásukat más időkre elnapolták. ■ Ezután került sor az új vezetőség megválasztására, amelynek során a szervezett jobboldal és a centrum frakciós. manőverrel kibuklatta az egységlistáról a kommunisták zömét. De a kommunisták. .megvétózták ezt a becstelen manővert, és teljes cselekvési szabadsá­gukat hangoztatva, az eredeti megállapodás betartását követelték. Pártszakadás veszélye fenyegetett. De mert a szintén jobboldali Haubrich városparancsnok közölte a „puccsistákkal”, hogy a munkásság óriási tömege a kommunistákat követi, Weltnerék beadták a derekukat, és azt javasolták, közfelkiáltással az eredeti listát sza­vazzák meg. A jobboldal ismét eszmei-politikai vereséget szenve­dett. Ámde a kongresszus nem érte el eredeti céljait, a szilárd pártegység követelménye teljesületlen maradt. A szakadást elkerülték ugyan, de az olyannyira szük­séges teljes egység hiánya miatt a forradalom helyzete mind nehezebbé vált... Földes Mihály A férj sorsa lehetne azt ott, kérem... Nem azt, a másikat, ott, lej­jebb, kissé balra... Na, ehhez mit szólsz? Tudtam, hogy tet­szeni fog neked. Amilyen a te ízlésed: Nem, köszönöm, nem kérem ... Idő: 1972. június 3. A 2365. cipőbolt. Kamcsatkától balra. Szöveg hozzám: Na végre, szívem ... Látod, hogy igazam volt. Nem szabad elkapkodni a dolgot. Olyan ritkán vesz az ember cipőt, hogy akármilyen vacakot ne vegyen meg ... Kedves kis ci- pőcske, ugye? Tudtam, hogy tetszeni fog... Fáradt vagy talán ... Ugyan, ne nyügölődj mindig ... Kiállhatatlan vágj'. Egj'szer kérlek meg, hogy se­gíts nekem egy vacak cipő kiválasztásában, és már olyan az arcod, mintha az életed un­nád ... Jó, rendben van. Most megmutattad az igazi arcod... Sajnálod tőlem ezt a vacak ci­pőt ... Nem is kell. Járok me­zítláb ... Nem, kérem, nem veszem meg a cipőt, a férjem nem engedi... Idő: 1978. augusztus 17. A 35 768. cipőbolt Ruanda-Urun- diban. Szöveg hozzám: — Hogy egy vacak cipőt ne lehessen kapni... Semmi vá­laszték. Mind ugyanaz. Sarok, fejrész ... sarok ... fejrész, ezt variálják ... Azt hiszik, szívem, hogy mi lopjuk a pénzt... Talán ez... mi ? .. - ez talán jó lesz... Már úgyis mindegy ... ha egyszer nincs választék, akkor mit csináljon az ember ... Megve­gyem? Tudtam, hogy gondol­kodás nélkül, azonnal rává­god majd, hogy: igen, vegyem meg . . . Neked mindegy, hogy miben jár a feleséged, téged nem érdekel, hogy csinos-e a feleséged, de más nőket meg­bámulni, azt igen. Te direkt meg akarod vetetni velem ezt a cipőt, csakhogy csámpás és nevetséges legyek benne. Pfuj, szégyellő magad!... Vedd tudomásul, hogy nern veszem meg, sem ezt, sem mást. . . Járok mezítláb, hadd mutogassanak ujjal rád. hogy így törődsz te a feleségeddel... Idő: 1981. szeptember 20. Az 1-es számú cipőbolt. Szöveg hozzám: — Ezt vesszük meg... Én már akkor megmondtam, hogy ez a cipő a legbájosabb. de te erőlködtél, hogy nem van más üzlet is. Volt képed végighurcolni mit tudom én hány cipőboltban, hogy vála- hol ráakadj a legolcsóbb és legocsmányabb cipőbe ... Szé­gyellő magad. Megveszem, ezt veszem meg, ha megpukkad ourasága, ha nem tetszik őura- ságának a fazon, akkor is ezt veszem meg. Megvette. Amikor becsöngettem a la­kásunkba. nem akartak be­engedni. Nem csodálom. Hon­nan ismernének bennünket az unokáink? Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents