Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-09 / 104. szám

MU ibJtiriw* 1969. MÁJUS 9., PENTEK Jogi ismeretterjesztés Uj törvény a szerzői jogról Negyvennyolc évvel ezelőtt készült jogszabályt helyezett hatályon kívül és alkotott he­lyette újat az országgyűlés a legutóbbi ülésszakon a szerzői jogról szóló 1969. évi III. tör­vény megszavazásával. A régi törvény — mint az elhangzott miniszteri expozé is megállapította — az úgyne­vezett szerződéses szabadság elvén állt, ám a szerzők és a kiadók vagy színházak csak formálisan álltak egymással szemben, mint egyenlő felek, hiszen legtöbb esetben a vál­lalkozó érdeke határozta meg | a megkötendő szerződés felté­teleit. A szerzői jog a kapita­lista viszonyok között döntően mint vagyoni jog alakult ki. A felszabadulás után több, a törvényt kiegészítő új jogszabály jelent meg és a ki­alakult joggyakorlat is háttér­be szorította, megszüntette a szerzői jogi törvény megvaló­sulásának kapitalista motí­vumait. A kormány ezen túl­menően 1953-ban külön hiva­talt is felállított, amelynek az volt a feladata, hogy a szerzői jogokat fokozottan biztosítsa. Nem felelt meg a régi szabá­lyozás azért sem, mert létre­hozásakor nem volt film, rá­dió, televízió, amelyek a szer­zői jognak teljesen új vetüle- teit jelentik. Üj szocialista szerzői jogi törvény létrehozását indokolta az is. hogy az u.tóbbi két év­tizedben fokozottan előtérbe kerültek a szerzői jog nem vagyoni részei, azaz: azok a motívumok, amelyeket össze­foglalóan személyiségi vagy személyhez fűződő jogoknak foghatunk fel. A miniszteri előterjesztés azt is megállapí­totta, hogy a szocialista orszá­gokban kialakult elméleti és: gyakorlati felfogás szerint ma már a szerzői jog alapvető ré­szét ezek a személyhez fűződő jogok jelentik anélkül, hogy a szerzői jog vagyoni vetületét el lehetne hanyagolni. Ez a nézet tükröződik a szocialista országok mostani törvényho­zási gyakorlatában — ennek megfelelően a mi jogalkotói gyakorlatunkban is annak az elvi és politikai célnak a meg­valósítása érdekében, hogy a törvény a megfelelő, jogos ma­gánérdekeket összhangba hoz­za a közérdekkel, a társadalmi érdekkel. A szerzői jogról szóló új törvényünk védi az irodalmi, tudományos és művészeti al­kotásokat és rögzíti, hogy a Magyar Népköztársaság támo­gatja azokat az intézménye­ket, amelyeknek feladata az alkotómunka ösztönzése és a szerzői alkotások társadalmi felhasználásának előmozdítá­sa. Védelemben részesíti a jog­szabály az előadóművészt is, valamint a szerzői alkotómun­kával rokon más tevékenysé­get. A szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta. A személyhez fűződő jogok körében, a törvény előírja: a szerző határoz afelől, hogy műve nyilvánosságra hozha­tó-e. A nyilvánosságrahoza- tal előtt a mű lényeges tartal­máról, csak a szerző hozzájá­rulásával szabad tájékoztatást adni a nyilvánosságnak. A szerzőt megilleti az a jog is, hogy a művön szerzőként fel­tüntessék. s ha abból részlete­ket vesznek át, idéznek, vagy azt ismertetik, akkor a szer­ző személyét meg kell jelöl­ni. Követelheti a szerző, hogy szerzői minőségét senki se vonja kétségbe. A törvény a szerzői jog va­gyoni vonatkozását szabályoz­va előírja, hogy a mű bármi­lyen felhasználásához a szerző hozzájárulása szükséges; ha­lála után — az egyébként öt­venéves védelmi idő alatt — a hozzájárulás joga a jogutó­dot illeti meg. Ha a mű el­készítése a szerző munkaköri kötelezettsége, és a munkálta­tó a munkaviszony tartalma alapján a mű felhasználására jogosult, a mű átadása a nyil­vánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minősül. Ilyen módon a felhasználás i joga az átadással száll át a munkáltatóra. A szerző a mű­vet csak a munkáltatói enge­délyével használhatja fel; a munkáltató azonban csak ala­pos okból tagadhatja meg hozzájárulását. A jogszabály a szerzői jog korlátái körében határozza meg, hogy a nyilvánosságra hozott mű részletét — az át­vevő mű jellege és célja ál­tal indokolt terjedelemben és az eredetihez híven — a for­rás, valamint a szerző meg­nevezésével bárki idézheti. A nyilvánosságra hozott műről —, ha az nem forgalombaho- zatal vagy jövedelemszerzés célját szolgálja — bárki ké­szíthet másolatot. Rendelkezik a törvény ar­ról is, hogy ha a szerző jogutódja a már nyilvánosságra hozott mű további felhasználásához alapos ok nélkül megtagaöja hozzájárulását — amennyiben ez nem ütközik nemzetközi egyezménybe — a bíróság tár­sadalmi érdekből ítéletében engedélyezheti az újabb fel- használást. A szerzői jogról szóló tör­vény a továbbiakban a fel­használási szerződéseket sza­bályozza; második részében az egyes műfajokra — iroda­lom, színpadi művek, zene­müvek, filmek, képzőművé­szeti, építészeti, műszaki és iparművészeti alkotások, mű­vészi fényképek — vonatkozó rendelkezéseket tarta’mazza. Külön, foglalkozik az új jog­szabály az előadóművészek védelmével. Dt. D. F. Kapitális dámlapátok Kéf kapitális dámlapátot találtak a gyulaji erdő- és vadgazdaságban az elhullaj- tott agancsok összegyűjtése közben. Az egyik 2,10, a másik 2,20 kg súlyú. A lapátok má­sik felét is hozzáképzelve, a két dámbika feltehetően 5—5 kg feletti súlyú fejdiszt hor­dott, ami a világ legszebb dámagancsai közé számítható. — A Tiszántúl első szuper­marketjét Gyulán felavatták. Tengeri vitorlások műanyagból A Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi sporthajóüze- mében poliészterből és üvegszövetből kétfajta tengeri vitorlás mintadarabját készítették el, s bemutatták a hamburgi kisha­jók kiállításán. A kiállítás nyomán számos megrendelés érke­zett. Ebben az évben a hagyományos fából készült vitorláshajók mellett tíz műanyag hajót Angliának és tizenötöt az NSZK- nak szállítanak. Csalódás Megáll az autóbusz. Jól öl­tözött fiatalember lép fel. Fe­jén cilinder, kezében virág és esernyő. Elegáns mozdulatok­kal sodródik a kocsi belsejébe. Leül. Hosszú pajesza és cilin­dere felkelti a kocsiban ülök kíváncsiságát. Egyesek halkan nevetgélnek, mások fejcsóvál­va szemlélik a furcsa látványt. A fiatal kalauznő kíváncsian mustrálja a cilind erest, aki unottan váltja meg jegyét. Mozdulatai begyakoroltak, akár egy színészé. Fiatal lányok telepednek melléje. Hangosan kuncognak. — No mi van, gyerekek, anyuci elment otthonról, le­maradtatok a vacsoráról? — kérdezi flegmán a fickó. Az utazóközönség csupa fül. A lányok nem szólnak visz- sza. A cilinderes újságba te­metkezik. Terhes kis asszonyka igyek­szik a kocsi belsejébe. „Kérek egy ülőhelyet V* — kiabálja a kalauz. Hirtelen mindenki az ablakba bámul vagy alvást színlel. A cilinderes összehajt­ja az újságot és udvariasan felajánlja a helyét. Az utasok „felébrednek” és megrökö­nyödne bámulnak a cilinderes- re, mintha csalódtak volna benne. (nyári) Másfél évtizede. Zsiiipnyitás Tiszalöknél 1954. május 9-én, 15 éve, a felduzzasztott Ti szán Tisza­löknél megnyitották a zsilip­kapukat, s a víz feltöltötte hazánk leghosszabb mestersé­ges folyóját, a 98 kilométer hosszú Keleti főcsatornát. Csaknem évszázados tervez- getés után csak a felszabadu­lás után került sor megvalósí­tására. Az új vízrendszer mintegy 200 000 holdnyi terü­Tíz nap késéssel Itt a májusi pereszke A szokásosnál mintegy tíz nappal később, Borsod megye déli részén — Kisgyőr, Mező- csőt környékén — megjelent az első tavaszi érkezésű gom­ba, a májusi pereszke. A la­pos kalapú, halványsárga szí­nű, kitűnő étkezési gombát a környék lakói kosárszámra szedik, s árusítják a piacokon. A gombaszezon kezdetével ismét bevezették a szigorú el­lenőrzést. Szakképzett gombá­szok vizsgálják meg az el­adásra kínált árut, hogy az esetleges mérgezéseknek elejét vegyék. Az első tavaszi étkezési gomba a kánikulai melegben szinte egyszerre nőtt ki a földből, a gombaszakértők vé­leménye szerint a kései kita­vaszodás miatt az erdei gom­bák is a szokásosnál később fejlődnek ki, de bőséges ter­mést hoznak. A javaslat Tucat Gyula minden szabad idejét arra áldozta, hogy vállalatának meg­lehetősen avult ügyrendjét, munka- módszereit megváltoztató javaslatait kidolgozza. Hosszú évek teltek el, mire Tucat úgy vélte: most már bátran előhoza­kodhat minden részletre kiterjedő el­képzeléseivel. Mivel pedig javaslata nem is súrolta az újítás, vagy talál­mány demarkációit — sem anyagi meg­terhelést, sem adminisztrációs problé­mákat nem vetett föl a vállalatnál. Tucat Gyula torkában dobogó szív­vel nyújtotta be több ívre terjedő memorandumát a vállalati Illetékes­nek. Midőn azonban két évi türelmes várakozás után sem kapott választ, is­mét fölkereste Illetékest. Akkor derült ki, hogy az előző Ille­tékes helyén már más ül (az előző Il­letékes viszont másutt ült...). No nem baj: szerencsére Tucat tucatnyi pél­dányban gépeltette le annak idején ja­vaslatát. Hazament és hozzálátott, hogy módosítson rajta, amit kell, hiszen az idő haladt, a vállalat ügyrendje és munkamódszere tovább avultak, ez a helyzet pedig még több, még radikáli­sabb reformok után kiáltott. Tucat el­vetette a kínálkozó gondolatot: hogy ha benyújtása idején megvalósulnak eredeti javaslatai, akkor nem jut idáig a vállalat. Minden energiáját reform- javaslata megreformálására fordí­totta. A második javaslatváltozat benyúj­tása után két évvel Tucat újból be- k0pn®t;otnU — de most már nemcsak az Illetékes volt újdonatúj, hanem a berendezés is: új perzsaszőnyeg, bútor, pálma, titkárnő ésatöbbi... A tapasztalt Tucat ekkor már felké­szülten jött: javaslatának ismételten megformált reformváltozatát szoron­gatta a kezében. A negatív előjelű fejlődés mértani haladvány ütemében gyorsult fel Tu­cat vállalatánál, ezzel párhuzamosan kit áthelyeztek, kit kiemeltek, kit el­süllyesztettek, kit nyugdíjaztak, ki az élők sorából távozott és így tovább, de mire letelt az újabb két év, valami más is történt. Olyasmi, amit a nagykönyv­ben minőségi változásnak neveznek. A felső irányító szervezetnek is feltűnt, hogy a vállalat mindenestől fejreállt, jó lesz visszafordítani a talpára, amíg nem késő. Radikális átszervezés kö­vetkezett. Ilyenkor sokan a fejüket, mások az íróasztalukat, pozíciójukat vesztik el. Egy íróasztal elvesztése rendszerint fájóbb veszteség egyesek­nek, mintha fejetlenül, ámde fejesként kellene folytatniuk az életet, ezért hát az „okosok” vadul kapkodtak fűhöz- fához, hogy valahogy átvészeljék a nagy vihart. A vaktában, de nagy elszántsággal hadonászó Zéró Jenő osztályvezető a kezeügvéhez legközelebb eső író­asztalfiókba markolt bele, nehogy el­szakítsák őket egymástól. És mit tesz a véletlen? Éppen Tucat Gyula ősnyomtatvánnyá porosodott, legesleg­első memorandumára tapintott rá. Azaz: megfogta az isten lábát, amely mint tudjuk, mindenütt ott van. csak oda kell figyelni. Az újjászervezett üzem első válla- lati szintű termelési értekezletén Zéró Jenő úsv dobta be Tucat antik, de míg m'■ n41 e használható módosító ter- v,ogv értse ki-ki ahoey tud in- privát javaslatként, főosztályvezetői utasításként, vagy — ez a legjobb — mindkettőként. Zéró szavait szűnni nem akaró tapsorkán fogadta. Miért? Mert a megmaradottak és újonnan­jöttek egynémelyike megérezte a most hallottakban a maga kínálkozó lehető­ségét: a stréberségmagot, amelyet ez­tán mindegyikük a maga leleménye szerint tupírozhat a végtelenségig. Ez­által remekül bebiztosíthatja az em­ber közel-távol jövőbeni karrierjé­nek alapját, azaz megsütheti a pecse­nyéjét. Odafönn meglehetősen rossz véle­ménnyel voltak Zéró Jenő eddigi ténykedéséről. Tervük az volt, hogy áthelyezik alacsonyabb munkakörbe, így azonban sikerült „kiugrania”: azaz maradt. Sőt előlépett: főosztály- vezetővé. Viharos sikert arató szűzbeszédét egyébként csak egyetlen zavaró hang bontotta meg: az időközben bácsivá töpörödött Tucat Gyula riadt föl leg­édesebb álmából, amelyben éppen javaslatai diadalra jutását élvezte. Mint veterán harci mén, ha meg­fújják az ezredtrombitát, felhorkant. Miután azonban félig felébredve is álma folytatódott: saját javaslatait hallotta, mint egy szózatot — ismét elszenderült. Azaz elszenderedett. Volna! Ha vég­telenségig meghosszabbított felettese, Zéró Jenő rá nem pirít: — Ejnye, kedves... Izé szaktárs! Ha nem figyel, aligha felelhet meg jövő­beni követelményeinknek. Elgondolá­sunk bonyolult-összetett eszmei-elvi volumene igen nehezen érthető. Aki pedig elmarad a fejlődésről... ! Nem tudom, hogyan húzza ki így a nyug­díjig! Pereli Gabriella let öntözését teszi lehetővé. Megnyitása óta átalakította hatósugarának táját. Kisebb csatornák sűrű rendszere szabdalja keresztül a vidék földjének testét, medencék, halastavak épültek körülötte. Az új vízrendszer az ország­határig, Záhonyig hajózhatóvá tette a Tiszát. Része, az 1959 óta teljes üzemben működő tiszalőki erőmű, melynek há­rom hatalmas turbinája má­sodpercenként csaknem 300 köbméter vizet vesz fel, s tel­jesítőképessége megközelíti a 12 megawattot, az általa üze­meltetett számos kisebb vízi­erőmű pedig a hat megawat­tot. A Keleti főcsatornából ága­zik el a 42 kilométer hosszú Nyugati főcsatorna. AZ UTOLSO BŐRDUDÁS DALAI A Csongrád megyei Rúzsa község határában egy nádfe- deles tanyában él a 70 éves Csóti Antal, a Dél-Alföld utol­só bőrdudása. Különleges hangszerét 1926-ban, nagyapja hasonló zeneszerszámát min­tául véve maga készítette. Az elmúlt évtizedekben a Szeged környéki tanyavilágban gyak­ran szólalt meg Csóti Antal hangszere, s a családi ünnep­ségekre még ma is gyakran elhívják. A dél-alföldi tanyavilág utolsó bőrdudása az utóbbi időben több népzenei találko­zón mutatta be tudását nagy sikerrel. Nemrég felkeresték a szegedi Móra Ferenc Mú­zeum munkatársai és magne­tofonszalagra rögzítették az általa megszólaltatott régi du­danótákat. A hangszalagot a múzeum néprajzi adattárában őrzik meg. A harkányi varázsló A Tenkes-alja híres fürdő­helyén — Harkányban — em­léket állítanak Zsigmondy Vil­mos geológusnak és bánya­mérnöknek, aki 1866-ban fel­tárta a gyógyító erejű termál­vizet. Akkoriban a vidék népe valósággal varázslóként tisz­telte a tudós mérnököt, akinek a „keze nyomán” feltört a föld mélyéből a 62 fokos forró víz. Ettől az időponttól szá­mítják tulajdonképpen a har­kányi fürdőhely eredetét, amelynek mai krónikája már évi egymillió vendéget jegyez fel. A gyógykórház falán ten- kesi márványból készült táb­lát helyeznek el és ezen meg­örökítik a „hévizek varázsló­jának” emlékét. Vasgyűjtő hetek ÁPRILIS 21—JÚNIUS 10. 10 kg háztartási eredetű vas- vagy 1 kg alumíniumhulladékért az ellenértéken felül AJÁNDÉKSORSJEGYET IS AD A MÉH Érdemes körülnéznil

Next

/
Thumbnails
Contents