Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

1969. MÁJUS 1., CSÜTÖRTÖK

r ist

*I£C

zMirlav

«>

Egy emberibb világ

ünnepe volt

Kun Béláné emlékezik 1919 május 1-re

XSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/SSSSSS/SSSS/SSSSSSSSSS,^

$ s

$ *

s $

S s

S 5

Betegen feikszik, de az emlékezés varázsa erősebb, mint a kór. Fél évszázad múltin is eleven erővel idézi a nagy ünnep színes forgatagát, forró hangulatát.

— 1919 áprilisának utolsó napjaiban válságos helyzetbe került az első magyar proletárállam. Riasztó hírek érkeztek a frontról, s talán ennél is riasztóbb értesülések a jobboldali és a centrista szociáldemokrata vezérek üzelmeiről. A tanácskormányt május 2-án le akarták mondatni. A forradalmi kormányzótanács ebben ,a kritikus helyzetben határozta el, hogy május elseje megünneplésére mozgósítja az ország munkásait.

Kun Béláné meghatottan ;kutat emlékei között.

— Budapest utcáin elemi erővel ömlött el az öröm az első szabad május elsején. Mintha

a munkásnép így akarta

volna megmutatni nagy szívét • és a proletárállamhoz való ra- $ gaszkodását. Sok májusi ün- 5 nepre emlékszem. Kolozsvári $ ifjúkorom virágos, kedves $ majálisaira, a moszkvai lenyű- $ vgöző felvonulásokra, de mind $ ''közül ez az ünnep tette rám $ a legnagyobb hatást. Ilyen él- 5 ményem nem volt sem azelőtt, ^ sem azután. Diadalmas nap $ volt. Egy új, szebb, emberibb $ világ mutatta meg vonzó ar- § cát. $

S melegen, mintegy újra át- élve a régvolt órákat, beszéli 5 el. hogy szinte egyik percről $ a másikra borult ünnepi dísz- ^ be fővárosunk. Vörös drapé- ^ riák színében ünnepelt a ki- ^ rályi vár. Ormán a forradalom ^ zászlói lengtek. A Lánchíd bu- í dai hídfőjénél diadalkaput $ emelt az ünneplő nép, a kaput ^ Marx és Engels szobraival dí- $ szítették. A Vérmezőn tízez- ^ ren ünnepeltek, a tér égy rop- ^ pant csarnokhoz hasonlított, S kék ég alkotta kupolájával. A S Duna is ünnepelt, fellobogó- § zott partok integettek a virág- ^ gal díszített hajóknak. S az ^ ünnepi pompa mindenütt nagy ^ művészek ízlését dicsérte. Uitz * Béla, Falus Elek, Pogány Mó- ^ ric, Pór Bertalan készítették ^ az ünnepi díszleteket.

— Magam is egész nap kint voltam az utcán — folytatja § Kun Béláné. — Az Andrássy ^ úton, ahol zengett az Interna- ^ cionálé, és reggel kilenctől dé- ^ H egy óráig hömpölygött a fel- ^ vonulók áradata. Nem volt dísztribün, nem voltak hivata- ^ los delegációk, de

Európa proletariátusa ^

snégis eljött ünnepelni. A ma- ^ gyár munkások között osztrák, >5 lengyel, román, olasz, francia, S cseh és szerb proletárok me- $ peteltek. Fővárosunk népe 28 ^ helyen gyülekezett. Dalok, ^ táncok, forradalmi indulók rit- ^ ínusa mindenütt.

Kun Béláné arról emlé- kezik, hogy a lelkek mélyé-S bői feltörő öröm a pesti pol- S gárság java részét is magával $ ragadta. Csak a forradalom^ nyüt ellenségei gubbasztottak^ lehúzott redőnyeik mögött. § Bizakodás élt a proletár szí- ^ vekben, s az utcákon hőm- ^ pölygő áradat viharos örö- ^ mében megérezték önmaguk ^ erejét. Ahogyan a Vörös Uj-^ ság írta: „Üzenet volt ez aj május elseje. A vörös színi tengerében úszó Budapest S munkás százezrei, a magyar S proletariátus legjobbjai üzen-§ tek a kapitalista hóhérok-^ nak, hogy dőreség minden^ erőfeszítés: a kommunizmus ^ világa feltartóztathatatlan ^ törvényszerűség, amely el- ^ söpör az útjából minden ki- ^ csinyes és gonosz emberi ^ mesterkedést”.

— Kun Bélát aznap csak $ néhány percig láttam — em-| lékezik tovább Kun Béláné. $ — Korán reggel elváltunk, és $ csak este tudtam meg, hogy $ sok helyen beszélt. Virággal $ díszített gépkocsiról köszön-^ tötte a felvonulókat, majd$ munkások, katonák, később 5 fiatalok fogták körül és kér-'

ték, hogy beszéljen. A többi népbiztos is így járta végig a várost, elvegyülve az ünneplők között. Kun Béla fáradtan, mégis derűsen, bizakodással telten fejezte be a napot. „Gyönyörű volt. Tengernyi nép. Hatalmas erő” — mondta a nap eseményeire visszaemlékezve.

De a gond, a megoldásra váró feladat is tengernyi volt. Kun Béla az ünnepi hangulatban sem felejthette el, hogy másnap már kemény, kegyetlen küzdelmek várják.

— Meggyőződéssel mondhatom, hogy ez a csodálatos nap neki is és mindannyiunknak új erőt adott. Nagy szerepe volt abban, hogy néhány nap múlva, amikor a proletár hatalom sorsáról kellett dönteni,

tízezrek gyülekeztek

a forradalom vörös zászlaja alá, hogy fegyverrel tegyenek bizonyságot: a magyar nép színe-java élete árán is kész megvédeni a Magyar Tanácsköztársaságot.

A betegség nem tűr hosz- szabb beszélgetést. Kun Béláné — bár szívesen kutatna még kedves emlékei között —, búcsúzik.

— Tíz éve már, hogy újra Magyarországon élek. Eleinte még ott lehettem a május elsejei ünnepségen, de most már korom miatt sem vonulhatok fel. De amikor a szép nap reggelén felcsendül a munkásosztály himnusza, ott ülök én is a televízió képernyője előtt. Gyönyörködöm az emberek örömében, a virágokban, a tavaszban, és újra meg újra átélem a fél évszázad előtti ünnepet is, amely nehéz, hányatott sorsom fényforrása, büszkesége volt... És máig is az.

Kékesdi Gyula

Foglalkozást változtatok

(MOHÄCSI REGŐS FERENC RAJZA)

YSSSASSSSSSSSSSSSSSySSSS^SSSSSSSSS^SS/SSS/Y/SSSSS/SSSSSSS^SSSSSSSSSSSSSSSS/S^SSSSSSSS^SSSy^SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS

CSANADY JANOS:

Munkálkodó

A Nap szép gömbölyűén

felkel — és megteszi naponta —

ha ködök választják is el a

földtől. A vékony Hold

dagad. A Tenger

árad, árad mindenütt,

s ostromolja vagy elmossa partjait.

A világ habjai

ordítanak! Hazámnak

nincs tengere, csak ege,

csak búza hullámzik a horizont

kékbe-vesző, karikás rétjein,

s asszonyok térde villan ott,

hol a föld párolog:

Hát dolgozom. Az ifjúság elzáporoz, s feledhetetlen „májusi zápor után” — buborékok emléke mögül felhő kipattanó

magok klorofil-zöldje.

Csattoghat aszály, jégverés, tornádó törhet valahol a földre — ez itt mindig kibuggyan.

A jó tapasztalás: a munka forradalma; a rend nyugalma, a világ rendetlensége közepette; a kenyér megformált, kerek biztonsága: az építés piros téglái vasbeton oszlopok klasszikus keretében.

Dolgozom,

ahogy majd dolgoznak Ok is

szilárd, új vázak rajzos csarnokában; hol a beépített falak átengedik szelíden, szabadon, s elosztják

gazdagon:

az éj nyugalmát, s az oszthatatlan mindenség fényeit.

LOYAS LÁSZLÓ:

A huta-csarnok műhely-katlanában vörös golyók gomolygó sűrű ködben a vajúdás tűz-víz útjain lebegnek, s e könyörtelenség szelíd foglyaként kiöblösödnek tisztán, ismerősen.

Gőz terjeng,

nyitott kemencék harapják rőt fénnyel, a falakon vámpir-lángok kéken lengedeznek, gőz-leheletük savanyú illatát zümmögő ventillátorok se győzik, csak az ember ...

Vigyázzban álló kohók őrsorán mint vékony indákon átkúszó kígyók, vaspálcikákon pirosló ívek szállnak a mezítlen anyag fortyogó tűzpoklából, ezer foknál forróbb folyékonyságon a nagy-világ éhes asztalára.

A nyílt ajkú kohók ... súlyos lehellete suhog, mellemre zuhan, szívem vérköre kavargó indulatra kél kíváncsiságom forró percein,

lám

__beteljesednek tárgyak s részletek, '

m

ikbe életet izzadt munkások lehelnek, magas hőfokon a művész ihletével.

mondtam a börtönigazgatónak, hogy a foglalkozásom archeológus. Ezúttal is módot adtak rá, hogy akadálytalanul hódoljak foglalkozásomnak. Igaz, ez nem tartott sokáig, mert amikor a börtön fala mellett végeztem ásatást, az őrök észrevették, hogy figyelmetlenségem miatt két föld alatti alagutat ástam és ezen a büntetés letöltése előtt honvágy- gyal küszködő rabok távoztak. De most okosabb leszek! Azt mondom, hogy író. vagyok.

— De hát tudomásom szerint még életében nem írt semmit, ha csak azt nem számítom, hogy hamis csekkre írta alá a nevét? Miről akar írni?

— A szabadságról! — kiáltott fel Ron. — A szabadságunkat még tovább kell tökéletesítenünk. Hát nem szégyen, hogy csak postán rendelhetünk, vagy fegyverszak- üzletben vásárolhatunk lőfegyvert? Ha igazi szabadság volna nálunk, akkor minden ember módot kapna rá, hogy bárhol beszerezze a pisztolyt vagy a géppuskát — a gyógyszertárban, a kenyeresboltban, a trafikban, vagy éppen az étkezőkocsiban. És milyen szégyen, hogy illegálisan kell árusítani a kábítószereket. Meg akarom énekelni szabadságunkat,, ezer oldalt akarok róla írni...

— Mennyi időre van szüksége ehhez? — kérdezte a bíró. kalapácsával az asztalra ütve, hogy felmérje a leendő író lelkesedését.

— Gondolom, egy évnél több nem kell, bíró úr.

— Jó — volt a válasz. — Egyévi börtönre, pontosabban teljes állami ellátásra ítélem. Sok sikert kívánok az alkotáshoz.

A bíró most Roppertre tekintett. aki kicsit zavartan és irigyen figyelte az autótolvajt.

— Bíró úr — mondta komolyan Roppert. — Mégsem teszem le a tízezer dollár óvadékot. Inkább én is az állami ellátást választom és nekifogok dicsőíteni az életformánkat.

— Szabadon választhat, szabad országban él — mondta a bíró...

— Miről suttognak ott? — kérdezte a börtönőr a letartóztatottakat, amikor a rácsos rabszállító kocsin a börtön felé haladtak.

— Csak úgy, a szabadságról beszélgetünk — mondta Ron.

— Nálunk nem kell suttogni a szabadságról. Hangosan kell beszélni róla.

(Fordította: Bárányt Ilona)

vágott közbe a vádlott. — Egy ilyen nyomorult autótolvaj miatt elvesztettem egymilliót és még rács mögé is dugnak. De ha most bankrablásért elítélnek — amiből egy cent hasznom sincs —, akkor foglalkozást változtatok és író leszek.

— Miért éppen író?

— Mert akkor az egész szabad világ sajtója mellém áll. Nyilatkozók majd újságíróknak, valamelyik kollégám tiltakozni fog letartóztatásom miatt és követelni fogja, hogy tartsák tiszteletben az alkotói szabadságot.

A bíró kalapácsával ráütött az asztalra és megszólalt:

— Elég. Kihallgatását elnapolom. Szabadlábra helyezem, ha letesz tízezer dollár óvadékot.

— Még ma éjszaka megszerzőm! — derült fel Roppert arca.

A bíró ismét Ron felé fordult.

— Tudomásom szerint már háromszor ült börtönben. — mondta.

— Nemcsak egyszerűen börtönben ültem — helyesbített Ron. — Egy szabad ország börtönében mindenki szabadon választja meg, hogy foglalkozásának megfelelően mivel töltse az időt. A zsebtolvajr mesterség ott fabatkát sem ér, hiszen az ugyancsak ott levők zsebében semmi mást nem talál az ember, mint dohányt, hasist, meg egy sor könnyűvérű lány címét. Néha ugyan akad egy-egy álkulcs, vagy fémreszelő, de ez ritka eset. A hamis pénzzel se megy az ember messzire, hiszen a börtönőrök védenceiket nem engedik ki az üzletbe. Azt is lehet mondani, hogy az ember tanító, de minek — hiszen a letartóztatottak okos emberek, a négereket pedig nincs értelme tanítani...

— Mit csinált akkor, amikor korábban börtönben ült? — kérdezte érdeklődéssel a bíró. akinek hirtelen eszébe jutott, hogy már jó tíz éve eltitkolja jövedelmét az adóügyi hatóságok előtt.

— Először azt mondtam, hogy pszichiáter vagyok — felelt alig titkolt büszkeséggel Ron. — Rendkívül népszerű voltam a rabok között, mert tényleg elhitték, hogy orvos vagyok. Kis borravalóért pihenni küldtem őket a bolondokházába. Másik alkalommal azt mondtam, hogy botanikus vagyok és így naphosszat napoztam a kertben. Az egy cseppet sem zavart, hogy mellettem mindig ott napozott a börtönőr. Harmadszor azt

J

I Két jenki Roppert és Ron i állt a bíróság előtt, kezükön ! bilincs. Szilveszter volt és a ! bíró mielőbb be akarta fejezni ! az ügyet. A vádlottak szintén ; szerettek volna szilveszterezni. I Előre tudták, mivel végződik ■az egész, mégis akadályozták ja bírót: jegyzőkönyvben nem ! rögzíthető, nyomdafestéket ; nem tűrő kifejezésekkel illet- : ték egymást.

i — Átkozott alak — sziszegje Roppert és szemeivel majd [felfalta a mellette álló Ront.

; — Miattad kerültem ebbe a : tésztába.

! — Csendet! — szakította

i félbe a bíró, akit idegesített a [szóváltás. — Mi a foglalkozó - |sa? — kérdezte Roppertől.

! — Foglalkozás nélküli ma- Igánzó — válaszolta.

: — Tehát tolvaj ? — folytatta i a bíró.

I — Kinek néz engem? Nagy- ; vállalkozó vagyok, i — Jó. ezt jegyzőkönyvbe : vesszük — mondta a bíró és :Ronhoz fordult: — "És maga Imivel foglalkozik?

I — Szabad ország szabad [Vállalkozója vagyok — mondta büszkén Ron —, üzleti ügyekkel foglalkozom.

I — Beismeri, hogy múlt éjiszaka el akarta lopni Mr. Rop- ipert gépkocsiját egy nagy kereskedelmi bank elől?

I — Hát ezt nem tagadhatom, [hiszen a rendőrség odaért, milelőtt a kocsi elindult volna. [Sehogy sem értem, mi a hely- ; zet itt nálunk, az országban.

: Egyrészt teljes szabadságról [beszélnek, másrészt viszont a [rendőrség állandóan korlátozna a szabadságot.

I — Megtiltom, hogy bírálja a : rendszert! — kiáltott fel a bí- iró. — Elvárom, hogy őszintén [ismerje be — ez a business |nem sikerült.

: A bíró a dühtől remegő I Roppertre tekintett:

I — Mr. Roppert, van-e vala- I mi követelése Mr. Rontól?

I — Igen! Követelem, hogy I kártérítésként fizessen egymil- |lió dollárt.

; — Milyen alapon követel

! ilyen hihetetlen összeget? —

I kérdezte a megdöbbent bíró.

I Roppert megrázta a bilin- jcset és így felelt:

i — Arról van szó, bíró úr, ihogy múlt éjszaka rendkivül ! sikeresen kiraboltam egy ban- !kot. És ha nincs ez az alak, [aki csak arra jó, hogy rendőrigolyók céltáblája legyen, akikor nem vesztettem volna el !az egymilliót.

! — Megértem elkeseredését,

[Mr. Roppert — mondta a bíró ;—, de nem zavarja, hogy a 5 bőröndjében lopott pénz volt? ? — Ez teljesen mellékes —