Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-08 / 103. szám

A pártélet hírei A gombai Uj Élet Tsz párt- taggyűlésén megtárgyalták az 1969-es első negyedévi tsz bevételi és kiadási terv jelenlegi állását. A taggyű­lés úgy határozott, hogy a negyedévi termelési és pénz­ügyi eredményeket leközlik az üzemi híradóban, hogy minden tagot tájékoztathas­sanak. A párttaggyűlés ér­tékelte az 1968—69-es párt­oktatás eredményeit is. ★ A párttaggvűlés következő ülésén a tavaszi munkák kampánytervének végrehaj­tását értékelik majd. A tsz pártvezetőségi ülé­sén legutóbb a tsz KISZ- szervezetének munkájáról volt szó. Megállapították, hogy sok még a tennivaló, s javas­latot tettek a tsz-be újon­nan jött fiatalok KISZ- szervezetbe történő beszerve­zésére is. Kedden a járási pártbizott­ság és a járási tanács közös aktívaülést tartott, ahol az 1968. évi gazdasági eredmé­nyeket tárgyalták meg. P E S,T MEGYEI HÍRLAP KÜtÖNK! A'D Á 5 A XI. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM 1969. MÁJUS 8., CSÜTÖRTÖK Üllői igények és panaszok A népfront és a tanács közös gondjai A Hazafias Népfront üllői bizottsága és a községi tanács akcióprogramjába bekapcso­lódnak a választási kerületek bizottsági tagjai is. Informál­ják a tanácstagokat, s lánc­szemet képeznek a két szerv között, továbbá segítik a taná­csot a szociális, kulturális és egészségügyi feladatok ellátá- | sában. Nemrég értekezletet tartcttaik, melyen Molnár Ká- j roly népfrontelnök beszélt a I feladatokról és az együttmű­ködésről. A bizottsági tagok hozzászó­lásaikban az üllői lakosok igé­nyeit és panaszait mondták el. A többi között sérelmezték, hogy a tsz traktorai és vonta­tói a Malom, valamint a Bik- sza Miklós utcát feltörik. Ja­vasolták, hogy a tsz vitessen salakot az úttestre, a lakosság társadalmi munkában szétte- J ríti azt. ! A tűz áldoz Már elült a félelem, a két- i ségbeesés, de a fiatal Deákné I szemében ott maradtak a ■ könnyek, A ház nem égett po­rig, csak a zsúptetőből lett ud­varra, fákra szóródó pernye, de Monoron, az Acsádi utca 50. szám alatt lakni már nem lehet. Két szoba, konyha. Ez az egész. S itt éltek — nem elírás a szám! — tizenhármán. Három család, két fiatalabb és egy idős házaspár, öt apró gyerekkel. Most nem tűzről beszélünk. Arról, ami előtte volt, amit a körülöttem állók csak úgy emlegetnek: „az egy rettenetes élet”. A jelzőt a la­kók is, a szobák száma is ma­gyarázza, de ez nem minden. A négygyerekes család szo­bája olyan sötét, hogy fényes délben is csak néhány fény- pászta világít be az apró ab­lakon. Ágyak, ágyak, ágyak egymás mellé zsúfolva, nincs közöttük választóvonal, nincs „ez az enyém” — mindenki oda fekszik, ahová fér. Az aj­tótól „ösvény” vezet a tűz­helyhez. Ha főznek, belengi a szobát az ételszag, szellőztetni nem lehet. Szürke pokrócok, az összevisszaság a tűz miatt van — de nagyobb rendet te­remteni úgysem lehetne. Be­teg egy gyerek? A láz, a ka­nyaró, a forróság mindegyik­re átragad, s a fiatal Deákné babakocsiba teszi őket, ha ti­pegni sem tudnak, a kétéves mellette csoszog — az orvos­hoz. Mindig betegek Állandó ellenőrzés alatt van­nak. ök is — de a szülőket sem kíméli a betegség. — Nyolc és fél éves házas­ságunk alatt talán két évig, ha a férjem rendes fizetéséből éltünk! Mindig táppénz ... Tüdőgyulladás... — A beteg­ségeket sorolná, de elfojtják hangját a könnyek. Szöszke, maszatos kisfiú sündörög oda hozzánk, rámnéz és azt mond­I ja: „Én már többé nem alszom itt. Félek.” Határozottan je­lenti ki, mint aki megmásít- hatatlannak tartja a dolgot. — „És hol fogsz aludni?” — „Nem tudom. Itt nem, mert ránkszakad a ház.” Tárgyila­gos kis öreg. Mondják, hogy mikor kigyulladt a tető, s min­denki vad kétségbeesésben hordta ki a bútorokat. s ölhrn vitték a szomszédba a gyerekeket, a kisöreg, Józsika, berohant a házba: — Anyu, anyukám bent van, én is oda megyek! Alig^ tudták kihozni újból. Okos, értelmes szemű kisfiú. Óvodába nem járhatott, ő volt a legtöbbször beteg. Hétéves, kicsi, vékony, mint az ötéve­sek. — Már annyiszor jártunk a tanácsnál, de nem tudnak la­kást adni. Hát mi lesz így ve­lünk? Hogy építhetnénk mi havi kétezer forint jövedelem­ből, amit így is hat emberre kell elosztani? Az udvaron korom és per­nye, leperzselődtek a meggy­favirágok. A permetezőkanna összeégett, az öreg bácsi fáj­dalmas arccal mondogatja: ez is, még ez is... Üszkös geren­dák merednek az ég felé. Ha eső jönne ... Nem, erre gon­dolni sem mernek. Az oltáshoz még a kefegyár­ból is eljöttek segíteni, idege­nek, akik sosem ismerték Deákékat, Farkasékat, Dará- zsiékat, a három szerencsétle­nül járt családot. A maggyár­ból ponyvát kaptak kölcsön, lefedni a mennyezeten táton­gó lyukakat. Most már van ideiglenes lakásuk is a Káro­lyi-tanyán. De ami eddig volt, azt. egyikük sem felejti el. ök nemcsak a tűz áldozatai. Koblencz Zsuzsa Pil'anatkíp Virágok Lassan ballagok a káni­kulai melegben a monori Petőfi utcában. A virág­üzlet előtt négy kis iskolás­táska hever. Benézek az üzletbe, s négy kislány (alig érik fel a pultot) tü­relmesen várja, míg sorra kerül. öt perc is eltelik, míg mindnyájan megkapják a kis csokor virágot. — Hová viszitek? — kérdezem. — Édesanyánknak, anyák napjára. — De hiszen tegnap volt anyák napja. — Igen, de a pénzt a ta­karékból csak ma tudtuk kivenni — feleli a szőke, hosszú hajú kislány. Bizonyára megbocsátják az édesanyák az egynapos késést a négy kisdiák­nak ... (g) Tanyavilág Vad Laci kalauzol. — Hány éves vagy? — Hat múltam. — Jársz már iskolába? — Elsőbe járok. — Hányán jártok Ujtanyá- ról? — Elsős vagyok... — No, számoljuk csak ösz- sze. Mondd a neveket. — öre­gesen ráncolja a homlokát, nehézkesen sorolja a neve­ket. Végül mégis sikerül összeszámolni kilenc alsóst és kettő felsőst. — Lacika, ki szokott téged bevinni Bényére? — Néz rám, nem érti a kérdést. — Kocsival szoktatok menni? — Nem, gyalog. Mindig. Gyalog télen-nyáron, na­ponta hét kilométert gyalo­golnak a 7—10 éves gyere­kek. Panaszkodnak a szülők is. Bagó néni: — Nekem már csak a Ju­ciba jár iskolába, nyolcadi­kos. Pár éve még volt kocsi, adott a gazdaság. Persze meg­volt az oka. — Hiába fag­gatjuk. ezt a bizonyos okot nem mondja. III. Vadné férje már nem dol­gozik a gazdaságban, nem fél a haragtól: — Bizony volt kocsi még tavaly is. Addig volt, amíg Szüts elvtárs lánya is Bé­nyére járt. Ök már Száraz­hegyen vannak, onnan Mo- nori-erdőre járnak a gyere­kek. Azoknak most is van kocsi. — Szüts elvtárs telep­vezető volt itt. most Száraz­hegyen van. Kocsit ide saj­nos nem tud adni, nem tehet róla. Vasárnap délután volt, ami­kor Ujtanyán jártunk. Né- hányan azonban akkor is dolgoztak, köztük jó néhány fiatal is végezte az otthoni teendőket. — Körülbelül tizen va­gyunk ilyen korúak — mond­ja Bagó Marika. — Általá­ban a gazdaságban dolgo­zunk, legalábbis a lányok. A fiúk közül többen máshova járnak. Télen három hó­napig ülünk tétlenül. — Szórakozási lehetőség? — Beszélgetünk, kártyá­zunk, rádiót hallgatunk, tv-t nézünk. Télen ez van. Nyá­ron néha elmegyünk Mo- norra, vagy Gombára moziba, de kinek van kedve éjszaka gyalogolni a határban? — Van-e KISZ-szervezet? — Igen, van, az állami gaz­daságban. A titkárunk Jará- bik Gézámé. Nyáron a mun­ka miatt, télen a hideg miatt nem tudunk összejönni. Nem megy ez itt. Nyicz néninek, Ujtanya legbeszédesebb asszonyának ehhez is van szava: — Én csak elnézem vasár­naponként ezeket a fiatalo­kat. Itt hevernek a füvön, semmit sem tudnak csinálni az idejükkel. Jó lenne, ha kijárna hozzájuk valaki és összefogná őket. Igen, kell, hogy összefogja őket valaki. De nemcsak a fiatalokat, hanem az időseb­beket is. ' V ereszki—Sinkovicz (Folytatjuk) — Itt termelik a zöldsé­get, az üzletekben még- sincs, Pestről kell azt is hozni — hangzott egy másik panasz — Vezessék be a háztartási áramot. — Ellenőrizzék az ital­boltokban a kimérést. — A kistemetői közkutat tegyék üzemképessé. — A Berkes ut­ca végén levő szemétbányát szüntessék meg. — Ho=.szú be­rekben létesítsenek telefonál­lomást. Itt is baj van az utak­kal, mert az állami gazdaság lánctalpas járművei ugyan­csak tönkreteszik az úttestet. — Miért kisebb a péksütemény falun, mint Budapesten? — A tsz lakatos-mellék­üzemében csupa idegen ember dolgozik, s ha hely­beli jelentkezik munkára, azt Pestre, a Váci útra, vagy a Soroksári útra irá­nyítják, pedig az üzem azért létesült, hogy a helybelieknek teremt­sen munkaalkalmat. — Gya­logjárdát kér a lakosság a te­lepi óvodához, valamint tele­font az óvodába. A telepen ugyanis senki sem rendelkezik telefonnal, s bizony sokszor szükség lenne az összekötte­tésre. Érdemes volt tehát egybe­hívni a bizottság tagjait. A sok jogos kérést és gondot a kör­zetek tanácstagjaival együtt igyekeznek majd teljesíteni, megoldani. EM 150 köbméteres víztornyok A Vecsési VIZÉP is olt lesz a BlW-n Szupersztátok a VIZÉP udvarán. Utolsó simítások az óriási víztornyon. A Vecsési VIZÉP nemrég el­nyerte az élüzem címet. Erről, s az üzem életéről, munkájáról tájékoztat bennünket Viola Ágoston üzemvezető. Megtud­juk, hogy a VIZÉP önelszá­moló vállalati egységként mű­ködik a Vízügyi Építővállalat közel tíz üzemegysége mellett. A vállalat vezetősége a szak- szervezeti bizottsággal egyetér­SPORT Újabb hazai vereség Ceglédi Honvéd—Maglód 3:1 (2:1) Gyengén szerepel a Maglódi KSK az utóbbi időben, és má­sodszor maradt alul hazai pá­lyán. Már a 10. percben 2:0 arányban vezetett a Ceglédi Honvéd, amikor Harazin szög­letrúgással szépített. A gól után kissé feljött a maglódi csapat, és csak a szerencse mentette meg a ceglédi kaput az űjabb góltól. Füleki lövése a belső kapufa éléről lepattant, és a befutó Dohnál lyukat rú­gott. A második félidőben a ha­zaiak elkeseredetten rohamoz­tak, de az adódott helyzeteket nem tudták kihasználni. Egyik iiyen maglódi támadásnál Fü- leki sokat cselezgetett, s az őt szerelő ceglédi játékos jó lab­dáját K. Nagy kapus kiejtette kezéből, s a befutó .jobbössze­kötő a hálóba továbbított (3:1). A gól után a maglódiak len­dülete teljesen alábbhagyott, belenyugodtak a vereségbe. A mérkőzés érdekessége, hogy Tád Antal, a kijelölt já­tékvezető nem jelent meg a ta­lálkozó levezetésére. Tavaly ő vezette az emlékezetes Üllő— Maglód mérkőzést, s úgy lát­szik, még ő sem felejtette el a történteket. A játékot Fercsilc, az ifimérkőzés játékvezetője vezette le különösebb hiba nél­kül. K. K. Két súlyos vereség Ceglédbercel—Péteri 4:1 (0:0) Az elmúlt hét végi dupla bajnoki fordulóban Péteri mindkétszer elvérzett idegen­ben. Május 1-én Ceglédberce- len játszottak, csaknem két és fél órás késéssel futott ki a két csapat a pályára, a játék­vezetőket ugyanis elfelejtették értesíteni a korábbi kezdésről. A késéshez hozzájött egy ki­adós zápor, s ezért a második félidőben szünetelt is a mér kőzés. A zivatar után Péter: egyenlő ellenfélnek bizonyult. Abony—Péteri 4:2 (2:1) Vasárnap szintén nem sike­rült Péterinek a játék. Bizo­nyíték erre a három kapufa, melyet Kalina és Bódis lőtt. (kalina) Pofon - ötezer forintért Közszemlére teszik az ítéletet A közrendet és közbizton­ságot sértő cselekmények legtöbbször italozás következ­ményei. Egy-egy verekedés, pofon ára talán meggondolás­ra készteti az izgága, köteke­dő részegeket. A 20 éves pilisi Simó Ká­roly is bizonyára megemlegeti verekedésének következmé­nyét: az ötezer forintos pénz­bírságot, amit a szabálysértési hatóság büntetésként kirótt rá. Simát az idén egyszer már felelősségre vonták egy buda­pesti verekedésért. Április 3-án viszont Pilisen, a Debre­ceni-féle italboltban rendezett újra botrányt. Minden indok nélkül ököllel úgy megütötte Mészáros Károly, pilisi lakost, hogy annak eleredt az orra- vére. A szabálysértési hatóság súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy előző verekedésének következmé­nyéből nem tanult. Ha a jö­vőben hasonló cselekményt követ el. már elzárásra ítélik. Az 1968. évi I-es törvényja­vaslat 22. paragrafusa alap­ján ilyen esetekben a sza­bálysértési hatóság elrendel­heti a határozat • közzétételét. Ennek alapján, a Monori Já­rási Rendőrkapitányság, mint elsőfokú szabálysértési ható­ság elrendelte, hogy a pilisi Rákóczi úti italboltban, ahol Simó verekedett, ki kell füg­geszteni a Simó büntetéséről szóló határozatot. (f. o.) tésben tavaly ismertette a dol­gozókkal az élüzem cím elnye­résének feltételeit. A dolgozók a feltételeket teljesítették, s így elérték az élüzem címet. Az erkölcsi elismerésen túl, 10 ezer forintos jutalmat is jelen­tett ez nekik. Ezt az eredményt nagyrészt annak a 16 szocialista brigád­nak köszönhetik, akik közül kettő már ezüstkoszorús, négy zöld- és három bronzkoszorús fokozatot ért el. Ugyanakkor a többi brigád is sorra elérte már a szocialista címet. A leg­jobb brigádok az élüzemavató ünnepségen 6 ezer forintot kaptak. Május 1-én 9 kiváló dolgozó jelvényt és 12 ezer fo­rint pénzjutalmat osztottak ki a vállalatnál. Ezek után az üzemvezető vé­gigkalauzol bennünket a mű­helyekben. Megcsodáljuk a ha­talmas Szupersztátokat, ezeket az 50, 77, 150 köbméter nagyságú víztornyokat külön­leges szigetelési eljárással, fagyveszély mentesen készítik, és a tsz-ek, állami gazdaságok vízellátását szolgálják. Évi megrendelésük 20 darab. Mint­egy 40—50 szupersztátot ké­szítettek már eddig a VIZÉP- nél. Egy másik üzemrészben Sze- dor-típusú szennyvizdaraboló szivattyút gyártanak, mely az eddigi tőkés import helyettesí­tését hivatott megoldani. Ezzel a termékkel vesz részt az üzem az idei BNV-n. Annak ellenére, hogy a VI- ZÉP igen rangos vállalat — mégis szakmunkás hiánnyal küzdenek. Hogy tervüket ma­radéktalanul teljesíthessék, szükségük lenne lakatos és he­gesztő szakmunkásokra. Még munkásszállást is tudnának biztosítani, hiszen a VIZÉP hí­res a jó szociális ellátottságá­ról. Néhány év múlva ez a problémájuk megoldódik ugyan, hiszen 40 ipari tanuló­juk van. Az élüzem cím köte­lezi a vállalatot, sok mindent megoldottak már, például a csökkentett munkaidőt. Az idén január 1-től ugyanis át­tértek a 44 órás munkahétre. Eredményeik — gondjaik elle­nére — bizonyára ebben az év­ben is hasonlóan jók lesznek, mint a tavalyiak. F.-né — P. I. MAI MÍSOR MOZIK Monor: Csapda. Nyáregyháza: Hazai pálya. Vecsés: Zorba a gö­rög. Űri: Hét kívánság.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents