Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-07 / 102. szám
1969. MÁJUS 7., SZERDA PES1 élEGYEt Még egy évig „társbérletben“ Épül a Toldi Miklós Szívesen láttak Nagykörösön hírlap 3 A kevés néha sok... Lesz-e szocialista brigád a váchartyáni Alkotmányban? „Tisztelt Szerkesztőség!... Szívesen segítek a szerkesztésben egy ötlettel... Itt, Nagykőrösön tavaly kezdték el iskolánk, a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet áj otthonának építését. A csaknem százmillió forintos költséggel épülő intézmény munkálatai jó ütemben haladnak, érdemes lenne írni róla. Ha elfogadható az ötlet, szívesen látnám a Hírlap egyik munkatársát Arany János városában. A kalauzolást is örömmel vállalnám... Haraszti László, Il/b. osztályos konzervipari tanuló.” A levél márciusban érkezett — az újságíró áprilisban. A gyerekeket a konzervgyár 6-os üzemében találtam, gyakorlati foglalkozáson. Fehér köpenyes fiúk, lányok szorgoskodtak az őszibarackkompót „kiszerelésén”. Leendő „kalauzom” óriás edényben ka- vargatta a cukros szirupot. A levegőben édes illatok úszkáltak, az üvegekben csábítóan virított a zöldessárga hámozott barack, s Laci keze uj- jaimihoz ragadt a parolánál.- Mivel kezdjük? — bíztam rá magam. — A makettal! Azt muszáj megnézni, mielőtt kimegyünk az építkezésre. Csodaszép. Üvegszekrényben áll, a régi iskola folyosóján. Irány tehát — a régi iskola. Így emlegeti, mióta épül az új. A makett csakugyan „csodaszép”. Elöl az ötszintes tan- termi szárny — az elméleti épület — amelyhez kiterjedt „lepényépület” csatlakozik. Ebben helyezik majd el a konzerv- és sütőipari alapozó tanműhelyt, az alapozó gépműhelyt, a kopyhát, ebédlőt, és a tornatermet. - Mindezt 'fedett zsibongó köti össze az ugyancsak ötszintes, hétszáz személyes kollégiummal, amelyben négyszáz leány és háromszáz fiú talál majd kényelmes, korszerű otthonra. Utunkat az igazgatói iroda felé folytatjuk, amelyet jókora tömegen át kell megközelíteni. Társbérlet — mondja kesernyés humorral Bognár Gyula igazgatóhelyettes. — Tizenhat éve, amióta iskolánk megalakult, mindig társbérletben élünk. Előbb egy kocsmával, most pedig a városi bírósággal és ügyészséggel, a telekkönyvi hivatallal, a közjegyzői irodával, az általános iskolák és óvodák napközis konyhájával és étkezdéjével, no meg két lakóval. Felsorolni is sok, pedig még nincs vége. Leányotthonunk saját épületükben székel, de már a fiúotthon magánlakásokkal osztozik egy városi bérház épületében. Ha ehhez még hozzáveszem, hogy áz iskolának Kecskeméten is működik egy kihelyezett technikumi esti tagozata és négy konzervipari szakmunkásképző osztálya, elhihetik nekem, mennyire várják az új intézet átadását tanárok és diákok egyaránt!-— Milyen szakembereket képeznek itt? — A szakközépiskolában konzerv-, baromfi- és hűtőipari oktatás folyik, az emelt szintű szakmunkásképző intézetben pedig konzerv- és sütőipari szakmunkásokat nevelünk. Még végiglapozom az albumot, amelyben a tavaly júliusban megkezdett építkezés minden fontosabb mozzanatát fényképek őrzik, aztán elindulunk ,tetthelyre' a „ A Ceglédi út kanyarjából már messziről feltűnik a tantermi épület ötszintes vasbeton váza. — Uni váz-szerkezet, — ez a szakmai neve — magyarázza Szellő Dezső, a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője. — Amint látja, itt már a falazást végezzük: téglával töltjük ki az univázat. A diákotthon épületén a váz szerelése folyik — mutat távolabb. — A tornaterem és a műhelycsarnok vasszerkezete is áll már. s rövidesen ott is megkezdjük az alapozást. — Ügy tudom, az átadási határidő 1970. december 31-e. Meglesz akkorra? — Rajtunk nem múlik, reméljük, a szerelők építésvezetőségén sem! Felkapaszkodunk az első emeletre. A tantermeket mintha kissé „szűkmarkúan” méretezték volna. — így írta elő a terv — mondja a művezető. — Szeretnél már ebbe a szép iskolába járni? — fordulok Haraszti Lacihoz. — Én éppen végzek, mire ezt átadják — mondja bánatosan. — Azám, s mi leszel, ha végzel? — Konzervipari szakmunkás. — Szereted ezt a szakmát? Bizonytalanul bóűint: — Hát... Édesapám is a konzervgyárban dolgozik, a bátyám is itt lakatos —, most ugyan katona —, s a konzervipar előtt nagy jövő áll. — Ezt kitől hallottad? — A szüleimtől. Tetszik tudni, szívesen jelentkeztem ebbe az iskolába, mert azt hittem, könnyű lesz. Tévedtem: elég magasak a követelmények, s nekem a matek különösen nehezen megy. De ha elvégzem, utána két év alatt tehetek érettségi vizsgát — Van kedved hozzá? — Hát... Megpróbálom. INGYENES NYOLCHONAPOS SZOBAFESTŐ ÉS MÁZOLÓ szakmunkásképző tanfolyamra jelentkezhetnek 18—45 éves férfi segédmunkások és befon ífott festők. A tanfolyam helye: Kecskemét. Kezdete: 1969. május 19. (hétfő).- A tanfolyam ideje alatt kereseti lehetőség, szállás, ebéd, munkaruha. Rendszeresített szabad szombat. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatót. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka u. 34. — Mi a kedvenc tantárgyad? > — A gyakorlati foglalkozás, a testnevelés és a magyar irodalom. Tessék mondani, hogy lehet valaki újságíró ? — Hát... — Legalább olyan bizonytalanul válaszolok. mint Laci az imént. — Ahhoz pedig nagy kedvem lenne. A Tanácsköztársaság évfordulójára meghirdetett iskolai pályázaton harmadik díjat nyertem. Meg gyerekkoromban is mindig meséket írtam magamnak. — Szeretsz olvasni. Laci? — Nagyon! Berkesit, Jókait, Mikszáthot. — És a zenét, szereted-e? — A beat-et tetszik gondolni? Egyszerűen neon értem, hogy lehet azért annyira ra- jongani. Nekem Harangozó Teréz a kedvenc énekesem. A tánczenét jobban szeretem. — Tegyük fel, hogy sikerül az érettségid, de — valami okból — nem lehetsz újságíró. Akkor mi lesz? — Az iskolában géptant is tanulunk, s már gondoltam rá, hogy esetleg kitanulom az általános géplakatos szakmát. — Még egy kérdésem van: amikor megírtad a levelet, hogy képzelted el a kalauzolást? — így, hogy megnézzük a makettet, beszélgetünk az igazgató úrral, s kimegyünk az építkezésre. Tessék mondani, ez mikor lesz benne az újságban? — A szerkesztőkön múlik, Laci. Köszönöm a kalauzolást. — Szívesen. És tessék eljönni máskor is! N. É. Bokáig süpped az ember a jó kövér hartyáni földbe. A barnásszürke tábla közepén dombocska s ezért előbb a traktor orrát, tetejét, majd a kerekeket látom, később a babot vető gépet, rajta a két örökké mozgó alakkal. Ve- zsenyi János leállítja a motort, kibújik hátul az ajtón és azt kérdezi, honnan jöttem, mi járatban vagyok. — Bálint Istvánnét keresem — válaszolom. — Én vagyok — a miniszoknyás, mezítlábas, csinos kis fiatalasszony megfordul a gépen. — Igaz, hogy maga óhajt itt szocialista brigádot szervezni ? — Persze! — dacosan felveti állát, mintegy hangsúlyozva a felelet valódiságát. — Talán nem hiszi ?... — Látta a tv-ben talán a tanácskozást? — Nem láttam! Ugye most azt fogja kérdezni, hát akkor miért? ... A férjem KISZ- titkár és sokszor beszéltünk róla... Például, én úgy gondoltam... — Szocialista módon dolgozni, élni, de főleg keresni — mondja Kovács László kertész, aki közben elért bennünket. Nevetés. — Ez. ez kell nekik — Ve- zsenyi János traktoros derűsen rázza hatalmas testét. — Már úgyis többet kaptok, mint én ... — Ugyan, Laci bácsi! — ez a kertésznek szól. — Ebben a hónapban elkészül a versenyhíradó. Czé László megcsinálja hozzá a fotókat és. aki jól dolgozik, kitesszük az üvegház falára... társadalmi munkát szervezünk. — Megyünk majd a babföldön hajnalban is — évő- dik Vezsenyi — bár aligha Tévedés és Aranyos Siófokon Hajnal Károly, a Lósport Vállalat igazgatója régi hagyományokat szeretne felújítani. Az első terv: rendezzék meg ismét a régi siófoki lóversenyeket a balatoni közönség szórakoztatására. A balatoni városban 1912- ben tartották meg az első találkozót, amelynek fő futamát — a krónikák szerint — 10 000 arany koronával díjazták. Az augusztusban, három egymást követő versenynapon amatőrök is összemérhették tudásukat, a legnagyobb számban, a hároméves nyeretlen lovak részére kiírt gátversenyben azonban csak profik, hivatásos zsokék állhatták rajthoz. A régi feljegyzések szerint az első nagy versenyt — nem tévedés! — a Tévedés nevű ló nyerte. A rendezvényt első ízben 1952-ben próbálták felújítani; a siófoki labdarúgópályán villanyfény mellett éjszakai amatőr versenyekkel szórakoztatták a közönséget. A verseny a hazai lótenyésztés történetében is érdekességet hozott: minden idők legjobb magyar magasugró lova, a híres Aranyos itt ugrotta át elsőnek a kétméteres magasságot. merek veletek kijönni sötétben ... még beesnétek a gép közé... — Maga csak ne féltsen bennünket! Megbeszéltük az asszonyokkal... mindenkinek tetszik. Posta Péter, a váchartyáni Alkotmány elnöke még a tsz irodájában a megalakulás nehézségeiről beszélt. Az Alkotmány évekig a váci járás egyik legrosszabbul gazdálkodó tsz-e volt. Két éve azonban nagy és alapos változás érlelődött meg itt. Az 1500 holdon gazdálkodó tsz tagjaira 1968-ban már 14 ezer 400 forint évi jövedelem jutott. A tagok száma kevés, 92, de ebből 54 a nyugdíjas és sok alkalmazottat kell foglalkoztatniuk. De a tsz jól fizet és minden hónapban pontosan. A havi 2000 forintot megkereshetik az asz- szonyok. A traktorosok átlag- keresete 2800, az állattenyésztőké 2200—2300 forintig felmegy. Két éve még csak 5—6 holdon kertészkedtek, ma már 100 holdon. Ültettek 58 hold erdőt, idén újabb 32 holdat és itt télen-nyá- ron kell a munkáskéz. Mindezeket az elnök kis panasszal a hangjában mondta el és nem értettem, hová akar kilyukadni. — Most, hogy a tsz-ünk így lábrakapott, a tagokból és az alkalmazottakból is egyszerre, elemi erővel tört ki a tettvágy. Ezt is javasolnak, azt is ... mindenki tenni szeretne' valami érdekeset, gyorsan eredményt hozót. Ilyen az a szocialista brigád is... Kovács László: — A kertészetben négy csapat van. összesen 35 ember dolgozik. Nem tudjuk, hogyan is szervezzük a szocialista brigádot. Emeljünk ki egy csapatot. vagy áz egész kertészetet-■vegyük bele, esetleg azokat is, •akik az erdészetnél dolgoznak. Mert azok is mondhatják, miért hagytatok ki bennünket? — Maguk hogyan képzelték? — kérdezem a bársonymelegen sütő napba néző „vetőgépeseket”. Somogyi Istvánná szerint úgy lenne jó, ha mindenki benne volna. Már a kirándulások miatt is. Hallotta, aki brigádtag, mehet kirándulni. Nyáron lesz is egy szép út, Sopron—Kőszeg — aztán a Balaton vonalán vissza. — Két férfi és két asszony most Moszkvában van a békevonattal — mondja Kovács László, és erre Vezsenyi irigykedve szólal meg: — Én még a falun kívül nem is voltam. — Majd mész Vácra! — ugratják a nők. M inden azonos marad, csak az ember változik. Ugyanúgy folyik a Duna, mozdíthatatlan nyugalommal állnak a hegyek, ugyanazt a homokot kergeti a szél ide-oda a Hortobágyon és a Cegléd környéki tanyák körül. A természet alig változik. S ha változik, a változást egy emberöltő alatt nem vesszük észre. Később pedig ki emlékszik már? Az országhatárok rugalmasabbak. Az élet társadalmi törvényei gyakran igazítanak rajtuk, s ha itt üldözött vagy, ott oltalmat találsz. Pedig ott is ugyanolyan mozdíthatatlan hegyek állnak, ugyanúgy folynak a folyók, csak az ember változik. Hetvenkét embert vittek a román határ mellé. Ruhájukon vörös felirattal, KB. A rövidítés kerületi börtönt jelent. A szegedi Csillag-börtönből hozták őket, hetvenkét embert, hetvenkét rabot harminckét fegyőr kíséretében. Szigorú őrizet. Akiket őriznek, azoktól nagyon kell félni. Kommunisták, ti- zenkilencesek. Itt a román határ mellett dolgozni fognak, kevés a munkáskéz és még kevesebb az ingyen munkaerő. A rabtartók tudják, hogy kockázatos vállalkozás ez. Még a börtönben aláíratnak egy ívet a rabokkal, hogy nem fognak megszökni. Az egyik aláíró: Erős János. Amikor visszatérnek a cellába, mégis elbúcsúznak a társaiktól, azoktól, akik itt maradnak, mert tudják, hogy ide élve már nem térnek vissza többé. Ha sikerül a tervük. Mert még meg sem érkeztek a román határ mellé, de már kész a terv. Aztán megérkeznek a határ mellé. Dolgoznak. Aratnak. Fegyveresek a hátuk mögött. Minden lépésüket szigorú tekintet kíséri. Minden mozdulatot. Vidáman dolgoznak, mert már tudják, hogy nem sokáig. Cinkos pillantásokat vetnek egymásra. De a pillantáA szökevény és a visszatérő sokra is vigyázni kell. Aztán mennek vissza a táborba. Éjszaka összejönnek. Mindenki megkapja a feladatát. Óvatosan szervezik, mindenkit be kell avatni a tervbe, mert kevesen vannak, de úgy szervezik a szökést, hogy ha árulója akadna is, ne lehessen tudni, ki találta ki a tervet. Le kell fegyverezniük az őrséget. És átfutni ' a határon. A határ itt van néhány lépésre. A szökevény, idős Erős János most Cegléden lakik. Nyugdíjas. Keménykötésű öregember. Nevetve meséli az egykor forró pillanatok történetét. „Minden simán ment. Elvágtuk a telefondrótot, lefegyvereztük az őrséget, aztán irány a határ. Mire átértünk, hogy, hogy nem, már ott loholtak a nyomunkban a csendőrök. De ők nem mertek átjönni. Semmi nem volt közöttünk, de mi már nem voltunk Magyarországon, ezért hát nagy bátran mutogattunk nekik szamárfület, míg el nem fogtak a románok.” Majdnem ötven év telt el azóta. Idős Erős János, az egykori vöröskatona, az emigráns kommunista majdnem húsz év múlva tért vissza Magyarországra. A felszabadulás után a legnehezebb feladatokat bízták rá. Rendőrbíró volt, később vállalati igazgató. Több kitüntetés tulajdonosa. A Tanácsköztársaság ötvenéves évfordulóján Munkaérdemrenddel tüntették ki. N. P. — Nana, oda aligha!.;: Bálintné már közelítget: — A férjem gyalus az Izzóban, Pesten. Tudom én, mi a kötelessége a szocialista brigádnak! Az nem csak előnyökkel jár, hanem felelősséggel is ... tanulni is kell... de aztán jól jön, ha adnak kedvezményt ... először talán úgy kellene, hogy a kertészetből minden csapat egymással versenyezne... majd kialakul... Felkapnak a gépre, és el- poroznak a dombocska irányába. A falu másik végén, az öntözéses táblában salátát pa- lántáznak az asszonyok. Csoportvezetőjük Rottenhoffer Istvánná. Jó lenne a szocialista brigád — mondják —, de sajnos, mi alkalmazottak vagyunk. A szomszéd faluból járunk ide, a tsz-be. Most aztán nem tudhatjuk, így lehet-e versenyezni. — Na. ugye? — vágja felém szemét Kovács László, a kertészet vezetője. — Lám, menynyi probléma akad, az alakulás körül. — Talán csak nem akadály, hogy tsz-tagok és alkalmazottak egy brigádban küzdjenek a szocialista címért? Vállukat vonogatják, „fogas kérdés ez, nem könnyű benne dönteni!” — Akkor még sör is lenne a boltban, ha végzünk — nyújtózkodik egyenesre az egyik asszony —, mert ha tíz óra alatt ledugok 2600 palántát, így, a földre görnyedve, utána bizony jó lenne egy kis sör. — Bemermél a boltba, aztán kiabálnál, mi szocialista brigád vagyunk, ha nem hozol sört, te boltos, kitiltunk a faluból?... — nevet a csoportvezető. — Hogyan képzelitek el a szocialista brigádot? ... — Mindegy hogyan, csak jó legyen, ugye, elnök elvtárs? — a felszólítás Posta Péternek szól, mondjon ő is valamit. — Nem tudjuk még, hogyan, de megszervezzük, asz- szonyok! — válaszolja az elnök. aki hazafelé a csapatot dicséri. — Nagyon dolgoznak, annyi bizonyós. Ha jól megy a tsz, ők is jobban húznak. De úgy tűnik, csak a munka nem elégíti már ki őket. Többre vágynak. Igen, és ezt a lehetőséget meg is kell adni a hartyáni asszonyoknak. Azaz mindenkinek, legyen az tsz-tag, vagy alkalmazott... Versengjenek, mert akkor vidámabban, könnyebben megy a munka, és nem is annyira unalmas. Ám azt tanácsoljuk: a leendő szocialista címért küzdő brigádba ne szervezzenek be sok asszonyt, sok csapatot, különösen ne más ágazatban dolgozókat. Inkább kevesebbet először, de tartalmasabb munkára. aktívabb cselekvésre. Később a többiek is utolérhetik az élenjárókat. Mert néha a kevés több, mint a sok! — sz — d — A Magyar Hajó- és Darugyár Váci Gyáregysége heti 42, illetve 44 órás munkaidőre FELVÉTELRE KERES lakatosokat, betanított munkásokat, férfi és női segédmunkásokat. • JELENTKEZNI LEHET: MHD VÁCI GYÁREGYSÉG Személyzeti osztályán, Vác, Derecskéi dűlő
