Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
a rear HECf« xMirhm 1969. MÁJUS 1., CSÜTÖRTÖK Májusi házasság A rádi „Üj Élet” és a penci „Menyecskehegy” termelőszövetkezetek közgyűlésén megszavazták és már csak a Pest megyei Tanács VB elnökének, dr. Mondok Pálnak az aláírására vár a két tsz egyesülése. A menyasszony és a vőlegény is kimondta már a boldogító igent, szívük mégis a függetlenséget siratja. Miért? Erről és egy darab tavaszról szól ez a riport. A két hosszú, dombra futó málnasor között friss szántás. Travnyik Istvánná és Lie- szovszki Jánosné mélyen a kapára hajolva mondják: — Mennyit küszködtünk, amíg jó pénzt ért a munkánk ... csak a rádiak a tudói... aztán a penciek vigyék el? Travnyikné, egyedül: — öt nap, amíg kigazolom a málnarészemet... tavaly a szárazság miatt holdanként csak öt mázsát adott, mégis vállaltunk... mert jóban, rosszban ki kell tartani... ez a tsz meg már inkább jobbat nyújt... ketten a kislányommal az újban is részeltünk két szép, hosszú sort __ és m ég varrodánk is lesz! Oda fogunk járni... A férjem traktoros, havi átlagban 2500- at keres. De mi időbe telt?... adjuk Pencre? Varga Sámuel nehéz, köhögő nevetéssel mondja: — A feleségem penci. Macerái tam is őtet: „Na, asszony, újból összekerültünk.” Az lesz a sorsa Varga Janinak és Nemes Pistának is a szomszéd falubeli oldalbordájukkal... A málnafeldolgozó üzemben az asszonyok egyszerre támadnak rám. — Tudja maga, mi van Pen- cen?... Kecske, meg tüskés legelő... De jó dolgos népek lakják — bátorkodik egy vékonyabb hang. — Ha maga felmenne ott a hegyre, leszédülne a tetejéről — ezt egy termetes, vidám, gömbölyű arcú és karú asszony mondja, miközben három üveget kikap a forró vízből. — A nevét szeretném tudni —r írószerszámért nyúlok. — Azt már nem — arcának gödröcskéi nevetnek, de azért hozzáteszi: — Erzsébet. Eny- nyi elég lesz?... A másikat is? No, maga az ujjam után a kezemet akarja. — De akkor miért szavazták meg a házasságot a közgyűlésen? — kérdezem meglepődve. — Fele vérem onnan van — kacag Erzsébet, és a többiekre is átragad a vidámság. — Penci a vérem!... — Még nagyobb nevetés..-. — Tudja, ez olyan házasság, mint amikor a nászok határozzák el, aztán a fiatalok az esküvőn látják először egymást... Utána az ágyban ... Komolyabbra fordul a szó. Elmondják, a rádi tsz jó jövedelmét sajnálják. Hátha csökken a keresetük?... Nézzem meg a határt!... Régen az 1500 lakosú falú apraja- nagyja kint volt ilyentájt a földeken. Krumplit ültettek, babot, kukoricát, ma meg olyan a környék, mintha kihalt volna a táj... Miért? A harminc hold burgonyát két ember ültette, géppel. A kukoricavetésből most csak két porzó, füstölgő gépet lehet látni. „Megeszik egyhamar!” A málnában 24-en dolgoznak, de rövidke ideig. A tsz-nek 300 tehene, 600 sértésé, 25—30 Söripari Vállalat FELVESZ segédmunkásokét fizikai munkára. 44 órás munkahét Pénzben! kereseten felül természetbeni juttatás. Kedvezményes étkezést, munkaruhát, vidékiek részére munkásszállást adunk. Ütiköltség-hozzájárulást térítünk. JELENTKEZÉS: Munkaerőgazdálkodás Budapest X., Maglódi út 17. ezer baromfija van, de mindössze 25 ember dolgozik velük és látja el őket... Az aratást már úgy végzik, a falu észre sem veszi. „Onnan tudjuk, hogy tavasz van, hogy a kertben kikelt a zöldféle” ... Tizennyolcezer forint volt 1968-ban az egy emberre jutó átlagkereset. Hát ezért van „oda” a szívük. És a penciek? Csővárnak és Pencnek egy elnöke, egy főkönyvelője volt. A „menyecskehegyieket” onnan irányították. „Hát akkor?” Mit sajnálnak?... A függetlenségüket, parányi hiúságból. „Még a nevük is rádi lesz” — mondta az egyik penci szomorkásán. — Szörpjeinket ismeri az egész ország — teríti ki asztalán a munkabizottsági jelentést Pápai György főagronómus. — Ha nevet változtatunk, vevőink, szállítóink idegenkednek. „Vajon ez nem egy új téesz, nem egy rosszabb minőség?”... Hát ezért kellett a nevet meghagyni. Nézem az egyesülési előterjesztést, kutatom a számokat. Mi várható?... Rádon 1883 holdon, Pencen 1415-ön gazdálkodnak. Rádon híres volt az állattenyésztés, a szarvasmarha- és sertéstartás, Pencen a juhtenyésztés. Rádon a tenyésztést kell továbbfejleszteni, Pencen a legelők hasznosításával a hizlalást. Komplexen gépesített takarmánytermesztés ... istállók, új karámok ... pecsenyelibák Pencen, nagyarányú gyümölcstermesztés... új ültetések... málna, mandula, őszibarack ... beruházások, közös tervek. •— Hány év kell a két tsz együttes termelésnöveléséhez és a jövedelmek tartásához? Pápai György a 69-es, várható eredményeket mondja: — Rádon az átlagjövedelem 18 ezer, Pencen 15 ezer forint volt. Együttesen előreláthatólag 17 ezer forintot tudunk elérni. Kétségtelen, hogy kezdetben ez a rádiak jövedelmének csökkenését, a penciek emelkedését vonja maga után, de két-há- rom év múlva a közös erőfeszítéseknek, a közös beruházásoknak olyan előnyeit ismerhetik meg a tagok, amelyeknek csak örülni fognak. — Mit szól ehhez Kocsis Imre párttitkár? — Nehéz mérkőzés volt, a házasság szükségességét az embereknek megmagyarázni. Tudom, még mindig vannak kételkedők... de az igazság mellettünk van. Az egyesülésre szükség volt... Régen megállapították, több ezer holdat lehet a legjobban vezetni, ott lehet a legjobb hozamokat elérni. Kocsis Imre szerint az „Üj Élet” 35 párttagja vállalta elsősorban a vőfélyi tisztet. Minden tsz-tagot sorba jártak, ecsetelték az egyesülés előnyeit, kérték a tagok beleegyezését... Neveket említ: Kökény János traktoros, Sándor Gábor mezőőr, Holubcsik Mihály baromfigondozó. — A menyecskék nem „tépték” meg őket? — Kocsis Imre derűsen válaszol: — Majdnem... De én nem is szeretem, ha valami túl könnyen megy. Már az emberek beleegyezésére gondolok. Inkább viták legyenek, és inkább tovább tartson a meggyőzés. A házasságot titkos szavazás előzte meg... És megszavazták! Az esküvőt? ... Hát az dr. Mondok Pál aláírására vár. Az egyik, a rádi tsz-nek most készülő új épületen hatalmas, színes pántlikákból kötött májusfát láttam. — Majd ezt visszük a penciek elé — mondja mérgesen az egyik kőműves es a. többiek jót nevettek rájta. — A menyegzőn viszont az ő birkájukból eszünk pörköltet, ha igaz... Sz. I. D. Virágkötő művész Vasi Diana Gál Gyöngyi — 21 éves osz- kói lakos —, édesapja példáját követve, a vadászatot választotta kedvenc szórakozásának. Fél évvel ezelőtt kérte felvételét az oszkói Vörös Csillag Vadásztársaságba. Gyöngyi szorgalmasan tanulva letöltötte a hathónapi tagje- löltségi időt és kitűnő eredménnyel vizsgázott a vadgazdálkodás és a vadászat című tananyagból, majd felvették őt a vadásztársaság tagjai sorába. A megye első női vadászát vadásztársai tréfásan elnevezték „vasi Dianának”. A tokiói Ikebana iskola tanárnője Ivaki Toshiko virágkötő művésznő, aki rövid ideje tartózkodik Magyarországon, belépett a Sasad Tsz-be. A szövetkezet Calvin téri üzletében dolgozik, ahol a híres japán Ikebana-tálakat készítik. Rendkívül szép virágösszeállításainak sok a nézője, és sokat tanulnak tőle magyar kolléganői is. BIRMINGHAM A gyalogosok szigete Az angliai Birmingham kereskedelmi központját hamarosan körbefutó autósztráda veszi körül. A gyűrűn belül egy sziget lesz, ahol kizárólag gyalogosközlekedést engedélyeznek. Ahhoz, hogy valaki eljusson e sziget bármelyik pontjára, -maximálisan 275 méternyi utat kell megtennie. Villamos vagy autó? Egy villamosvonalon egy óra alatt 12 000 utast lehet szállítani egy irányban. Ennyi személyautó-tulajdonos csak abban az esetben haladhatna át egy óra alatt valamilyen útvonalon, ha 28 méter széles utat építenének számukra 8 forgalmi sávval. A világ legöregebb fája A botanikusok 7200 évre becsülik a japán Yaku szigeten növő hatalmas cédrusfa életkorát. A fa torsáé 16 méter vastag. A szakemberek úgy vélik, hogy ez a legrégibb fa a földpn. Rendelet az apaállat-gazdálkodásról A Magyar Közlönyben megjelent a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendeleté, az apaállat-gazdálkodásról. A rendeletre azért volt szükség, mert az érvényben levő jogszabályok már nem feleltek meg az új gazdaság- irányítási rendszer követelményeinek. Ugyanakkor a régebbi rendeletek nem ösztönöztek a nagy értéket képviselő apaállatok hosszú ideig való tenyésztésben tartására, mivel a tartási körülmények sok esetben kívánnivalót hagytak maguk után. Évente több millió forintos kárt okozott, hogy .a köztenyésztésre «használt apaállatok egy részét idő előtt ki kellett selejtezni. A rendelet szerint a jövőben tenyésztésre és köztenyésztésre csak a szabványnak, a szabvány hiányában pedig a MÉM által meghatározott minőségi követelményeknek megfelelő és tenyésztési igazolvánnyal ellátott apaállat használható. Az állatokat évenként egyszer a tenyésztésre alkalmasság szempontjából felül kell vizsgálni. „Tengeresített“ tó Ausztrália legnagyobb tavát, az Epre tavat, a tervek szerint tengerré alakítják. A sós vizű, sekély tó a nyári hőség idején óriási mocsárrá válik). A tervek szerint feltöltik tengervízzel, aminek áldásos hatása lesz az ausztráliai éghajlatra. X TróyrtAr- — áloá?a^ebb Nőnapok EMEZ-Sá -L—Kimii'i'''"i -II Unrr—.---1 -—Is 13. Éva arról beszél, két ember között csak altkor lehet meghitt kapcsolat, ha mindent őszintén elmondanak egymásnak. Nyílt lapokkal kell játszani. Én azt állítom, egy kis titoknak mindig kell maradnia, mert másképpen unalmas az együttlét. Helyesli. — Az előbb még azt mondtad, jó, ha őszinte az ember — akarom végképpen tisztázni álláspontját, de erre olyan mozdulatot tesz, mintha bele akarna csípni a karomba. A nőkön nem lehet eligazodni. Később arról beszél, Pirinek, osztálytársának gyereke született a kémiatanártól. Egy világ omlott össze bennük. Piri mondta is neki, a férfiak mindig ezt akarják — a patront Éva eldugja a zsebembe és várja, mikor róbban. — Nem vagyok az általánosítások híve — bújok ki a csapdából. — Tudod, mennyi ajánlatot kapok az Ibuszban? — Éva kipróbálja, féltékeny természetű vagyok-e? — És te? — kérdezem ravaszul, mert azt már látom. Évával felvenni a megfelelő magatartást és azon közben nem változtatni, őrültség lenne. A nő nagyon okos. — Én? — hátraveti fejét és olyan érzéssel, mint aki rosz- szul nyelt, válaszol: — Még nem is csókolóztam. Ez baleknek képzel engem. Azért egyezett bele, hogy maradjon kis titok, hogy eltussolhassa a dolgokat. Na, várj csak, meg fogsz lepődni. — Engem nem érdekel, hogy azelőtt mi volt, hogy volt. Nem turkálok a múlt hervadt levelei között. (Hű, de gyönyörűen mondtam!) — Teljesen egyedül állsz ezzel a véleményeddel, azt tudod-e? — Éva pici keserűséggel a hangjában jelenti ki. — Persze, később te is másképpen lennél. Később Éva kerülőt tesz, nagynénjéről beszél, aki Cerberusként őrzi. Nagynénje boldog házasságot élt Béla bácsival 25 évig. Béla bácsi talpig úr volt, járásbíró, havi 350 pengő fixszel. Egyik este lefeküdt, a fal felé fordult, meghalt. Halkan, finoman, észrevétlenül ment el ebből a földi világból. Ápolni sem kellett. Béla bácsi házasságának 25-ik évében is előreengedte az ajtóban a nagynénit, este kezet csókolt, amikor megérkezett. A nagynéni szemében nekem ehhez a férfihoz kell majd hasonlítanom. Ellensúly kedvéért felhozom anyai nagyapám példáját, aki 75 éves korában el akart válni negyedik feleségétől és csak a gyámság alá való helyezés vad fenyegetéseivel sikerült e frigyről lebeszélnie a családi tanácsnak. Hja... nem vagyunk egyformák. De miért megyek én bele ilyen beszélgetésekbe, rohan az idő, és nemsokára indul a mozdonyom a sóderrakások között. Döntésre kell vinnem az ügyet. — Szeretlek! — fogom meg hirtelen a fejét és kicsit hátrahajtom, és gyorsan megcsókolom. Egy cseppet tiltakozik csak, az illendőség kedvéért, aztán nem szól, csak hunyja a szemét. Szótlanul, zajtalanul ülünk a pirosra festett pádon, míg az esti szürkületben el nem mosódnak a fák körvonalai. Évával többször találkoztam már, voltunk a Gríllben, a Kék Madárban, s megnéztük a múzeumokat is. Beloptam magam a szívébe. A két helyiségben négyszázötven forintot költöttem, ne higgye, kraj- cároskodom. A Kék Madárban a lobogó hajú zongorista eljátszotta nekem a „Zse szüi szón szeszoárt” — a dobos dobolt hozzá. Két kör konyak volt a jutalma. A grillben három tál sós mandulát evett a nő, egy tálacska nyolc forint. Többé nem mandulázunk, de fene bánja a pénzt. Majd ha a meghitt kapcsolatok sötét, néma mennyországában leszünk ... Egyelőre még csak a kéziratok olvasásánál tartunk. Ezt a nőt a végén tényleg el kell vennem feleségül. Éva elegáns ruhákban jár, szolid, de csinos cipőkben. „Nincs egy rongyom se. amit felvegyek” — ezt már hallottam. Jó lesz vigyázni. Sok mindenről le kell szoktatnom, ha velem akar járni. Egy alkalommal tenyeremből azt jósolta: gazdag leszek. Hát persze, miért is ne lennék gazdag?! Határozottságom, szellemem könnyedsége imponál neki. „Azt hiszem, szeretlek” — ennyit árult el eddig, de őrü- letesen boldog vagyok. Írásaim lenyűgözték. — Csak ne írnál annyi versenyanyagot — mondta minap könnyedén. — A viselkedésed is rémes. Könnyelmű vagy. — Szóval nem döntötted még el, lesz-e belőlem valaki? Érdemes-e velem tartanod? — adtam vissza a kölcsönt. Két kis novelláinál nagy tetszést arattam. Láttam, ez már megdöbbenti és izgalommal tölti eL Amikor átfutotta, sokáig szótlanul nézett rám. A nő, szerintem, még válaszút előtt áll, de át fogom törni a frontot. Elviszem a Balatonra. Vasárnap reggel vonaton ülünk. Azaz, csak ülnénk. Állunk á peronon, egyik lábamon egy bő szoknyás asszony, széles, korong alakú kosárral a fején. A kosárban már semmi sincs, mindent eladott a piacon. Szerencse, mert most ez a súly is a lábamat nyomná. Éva a lépcsők mellett szorong, kezét bilincsben tartja a tömeg. Büdös van, nagyon büdös, olyan pézsmapatkány- szag féle. A kalauz a sálakon sétál, a két szerelvény között, majd megáll előttünk és felkiabál. — Menjünk a kocsi belsejébe! Ezeknek is fel kell még szállniuk! — rácsap fekete táskájára. A vonat mellett, bőröndökkel álló „ezek” riadtan, pislognak felfelé. — Nem megyek sehová — ordít vissza a mellettem szorongó, barna hajú ifjú és ingatja a fejét. Most veszem csak észre, amint ingatja, hogy az ő fejéből jön a pézsmaszag. Mit csinált vele, hogy ilyen büdös lett? Ezt nem lehet csak úgy elérni, hogy az ember válláig növeszti a haját és hetekig nem mossa. Ezzel még valamit csinálni kell. Mindegy, inkább nem érdeklődöm. A kalauz erélyesen kiabál, nem hagyja annyiban a dolgot. A vagon belsejébe préselődünk. A kosaras nő leszáll a lábamról, kis köröket rajzolok lábfejemmel, mozgatom, megkönnyebbülök Éva bőröndjét a fejem fölött viszem, amint beljebb harmonikázunk. — Pámásba kellett volna szállnunk — mondja kelletlenül Éva. Arca rosszallást fejez ki. Tudom, de mit tehetek. Két jegy oda-vissza sok pénzemben van. Nem vagyok milliomos, csak leszek. Ezt a nőnek tudnia kell. A vonat közben megindul. Az ablakon jótékony szellőcske árad be, megszárítja rajtunk a verejtéket. Az utasok is egyszerre jobb kedvűek lesznek, Éva is enged mérgéből. De még nem juthatunk egymás közelébe, csak nézzük egymást és intünk a szemünkkel. A kis vicinális nagyokat sípolva szalad a buc- kás réteken keresztül. Magányos fák állnak a zsombékos területen, jó messze egymástól. Én már nem vagyok magányos fa. Párosán állok az élet dzsungeljében. Nagy bajok nem érhetnek. Egyelőre még nem tudom, mi lesz a vége, de nagyon Szeretjük egymást, ez biztos. Az út felénél egy járási székhely állomására érünk. Sokan leszállnak, le tudunk ülni. Éva megfogja a kezem. — ... Ugye, te sohasem csalsz meg engem? — Hogyan jutott eszedbe éppen most, a vonaton? — nyitom ki jobban a szemem. — Csak úgy ... eszembe jutott, mert ha te engem megcsalsz — folytatja őrült köny- nyedén —, akkor én vagy belehalok, vagy ... kicsit gondolkodik — vagy visszacsallak. / — Kösz. Ez megnyugtató — lehajolok, és egyenként megcsókolom az ujjait. Nem is tudnék más nőre gondolni, de ezt nem árulom el, végzetes taktikai hiba hűségünkről meggyőzni egy nőt. Csaknem biztos ilyen esetben a felszarva- zás, ha nem is rövid idő alatt. Sokkal jobb, ha látja mások érdeklődését. El kell hintenünk óvatosan tudatában, hogy bennünket üldöznek a nők, szerelmüktől alig tudunk szabadulni. Akkor kedvesek, ragaszkodnak hozzánk, becéznek és simogatnak bennünket. (Folytatjuk)
