Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-04 / 100. szám

1969. MÁJUS 4., VASÁRNAP

«I

Analfabétastatisztika

GULAY ISTVÁN:

,'rsssss/ss/sss//sss;sss/s/ss/ss/sssssss//ss//ss//ssssss//sss/sss/s/sssss/sssssssssssss±

Bolondos tavasz

DEMENY OTTO:

Ballada

Anyám, kis vakmerő parasztlány, aranyat hordott kosarában. Zebegény s Nagymaros között ballagott vele át az erdőn,

Azt mondta, nem félt sohasem s nem is bántotta soha senki.

De ennek több mint ötven éve, s bizony, ma már mesének hangzik. Kartonruhás, vakmerő csitri, április végén már mezítláb vitte a gazda aranyát Zebegény s Nagymaros között. Kétoldalt kankalin virágzott, fönn sárgán ragyogott a nap.

Az analízis analízise

David Riesman: A magányos tömeg

a magányos tömeg kifejezést. Mert erről szól. Arról a rendkívül bonyolult folyamatról, mely átformálja az amerikai társadalmi jellemet, mely egyre inkább föloldja a tömegben az egyéniséget, mely „kívülről irányítottá’’ teszi. „A rádió és a sajtó ezeket a mintaképeket

— írja például könyve egyik helyén — úgy juttatja el az otthonokba, mint az áruházi katalógusok az árukat, amelyek közül a gyermekek vagy a szülök a nekik éppen megfelelőket kiválaszthatják.” Azaz: a manipulált társadalomról van itt szó, a tudatosan előregyártott — és házhoz szállított — eszményképekről, ideálokról, világlátásról és életfelfogásról.

Miért „magányos” ez a tömeg? Éppen ezért. Mert — bár nincs tudatában — „manipulátorok” keze alatt formálódik, s mert ezek a „manipulátorok” is formálódnak, más „manipulátorok” keze alatt. Nincs hová kötődnie, nincs mihez tartoznia. Csak önmagához tartozik, s éppen ezért legtöbbször nem tud mit kezdeni magával; ezért fogadja örömmel az új hatásokat, ezért képlékeny, gyorsan formálható, ha kell, éppen tegnapi önmaga ellentétévé. És ugyanakkor: nem minden tekintetben kiátkozni való ez a kívülről irányítottság. Mert pozitív vonások is vannak az összképen, így például a nyíltság, a társadalmi mobilitás iránti érzékenység stb. A szerző vizsgálódása éppen azért értékes, mert nem sémákban és dogmákban gondolkodik, hanem folyamatban. A társadalmi fejlődés folyamatában, ebből kiindulva — s nem mint elődei: az egyénből kiindulva

— jut el végül is a karakterig, majd az egyénig.

A rendkívüli alaposság, mely a szerző vizsgálati módszereit jellemzi, biztosította,

hogy egyetlen lényeges terület vagy jellemző se sikkadjon el. A gyermekmesék kommunikációs szerepe tehát ép- úgy vizsgálati alap, mint az, miként jutnak el az emberek a természetesnek vett másoktól kapott „saját” véleményig. Igen kiterjedt vizsgálatról van tehát szó, s éppen ezért egy- egy fejezetrésznél túl gyors — mondhatni: elhamarkodott — a következtetés, az általánosítás. Különösen a politikáról szóló • nagyterjedelmű, sok részre oszló fejezetben lehetünk tanúi ennek, a szó sértő élét lesimítva, de tartalmi értelmén nem vátloztatva: naivnak érezzük a szerző néhány megállapítását és következtetését. (így például a „Kinek a kezében van a hatalom?” című fejezetrészt.) Riesman nem marxista, sőt még baloldali sem a mi mércénk szerint, ám a tények elkerülhetetlenné tették, hogy materialista módjára gondolkodjék — legalábbis könyve nagy részében —, s hogy az amerikai átlagember — ezen azonban az ún. középosztályt kell érteni — életformáját könyörtelenül ízekre szedje. Éppen mert elismeri az amerikai társadalomban levő pozitívumokat, mert fontos szerepet ad a jólétnek — igaz: a műben nem esik szó azokról, akik nélkülözik ezt a jólétet — hitele van mindannak, amit e társadalom visszataszító, negatív jellemzőiről mond.

„A konformizmus minden társadalomnak jellemzője" — írja könyve egyik fejezetében. Igaz. Riesman könyve azt bizonyítja, hogy az amerikai társadalom egyre inkább ebbe az irányba halad. Mi viszont jogos örömmel állapíthatjuk meg, hogy mi is haladunk. Ha buktatókkal, ha keserves fiaskókkal is. Az ellenkező irányba. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.)

M. O.

5 A társadalomtudományok, a j szociológia a legutóbbi két év- ; tizedben sok híres — és hir- $ hedt — könyvet tarthat szá- í mon, ám kétségtelen, e híres ! könyvek közül is kiemelkedik \ Riesman müve. Az önmagá- 5 ban, hogy megjelenésekor — : két évtizede — vihart kavart, j még nem sokat mond. Sokkal ä többet, hogy húsz év alatt a l könyvbe foglalt társadalmi i analízis nem vesztette el érvé- j nyességét, sőt, még inkább be- j igazolódott.

> A furcsa című könyv szer- ! zője — akit műve egycsapásra ! híressé tett — nem kisebb fel- ! adatra vállalkozott, mint az \ analízis analízisének elvégzé- \ sére. Az amerikai társadalmi

> jellem — de bizonyos érte> lemben a modern ipari társa> dalomban élő ember — külön- ! böző vonásainak elemzését I sokan elvégezték. Riesman ! azonban túlment ezen, s mint- | egy a részmunkák összefogla- | lásaként annak esszészerű ; megfogalmazását vállalta, mi- j lyen is e társadalmi jellem,

; nem egy-egy részletét, hanem 1 egészét tekintve? Az új fogal- ! mák — „a kívülről irányított” i illetve a „belülről irányított”

: típus, s mindaz, ami ezekhez \ kötődik — alapvetően de nem | kizárólag egyetlen társadalmi- I gazdasági alakulathoz, a kapiI talizmushoz kapcsolódnak, bár j a szerző ezt így nem mondja I ki. Az amerikai társadalmat | vizsgálja — ezzel azonban a : kapitalista társadalmat is elemzi, általános értelemben. Több tehát a könyv, mint aminek szerzője szánta. Jogos azonban a kérdés: tud-e éppen ezért számunkra mondani érdemlegeset? Igen, tud. Ezért is használtuk néhány sorral föntebb az „alapvetően de nem kizárólag” kifejezést.

Mert miről is szól Riesman négyszázoldalas könyvében? Nehezen megfogalmazható, ha nem akarjuk ismételni

fiúnak. — A közeibe. Majd a srácok dolgoznak.

A katona a lányra néz. Aztán a házra. Csillan a szeme, elmosolyodik.

— Bemegyünk?

A lány tétován bólint. A fiú kiugrik az árokból.

— Kösz’ — mondja a törzsőrmesternek és elindulnak.

Becsukódik mögöttük a kapu.-A katona megmossa a kezét, aztán leülnek a konyhában. A lány a fiú csizmáját nézi. Csupa sár.

— Jársz valakivel? — kérdi ismét a fiú.

— Azt hiszem, igen.

— Hiszed?

A lány bólint. Az ablakon túlra néznek egy ideig mind a ketten. A fiú érzi, hogy itt nincs keresnivalója. Szégyelli magát, maga sem tudja, miért.

— Örülsz most, Sári? — kérdi a lánytól.

— Nem különösebben.

— Mire gondolsz? — kérdi a fiú.

— Semmire... Elmúlt.

A katonában mintha összeomlana valami. Azért mégis azt mondja:

— Örülök neki. így természetes.

Már menne. A lány feláll, ő is zavarban van. A katona is felkel. Elköszönnek egymástól.

A fiúk csoportba verődve állnak és nézik, amint közeledik. Kutatják az arcát. Hiába Nem tudják leolvasni róla, hogy arra gondol: „Pedig átkozottul szép lett volna!...” A törzsőrmester odalép hozzá.

— Nem kell elkeseredni. Ez különben is bolondos tavasz. Nem gondolod?

A fiú is így gondolja. Legyint egyet. Aztán — mit tehetne! — furcsán elmosolyodik.

— Pedig átkozottul szép lett volna!... — mondja

kell, hogy írjál. Minek. Két év akkor is hosszú, ha írogatunk, akkor is, ha nem.

A lány megfogta a fiú gallérját és erősen szorította.

— írok azért — suttogta. — Minden orosz órán.

— Hát írj — egyezett bele a fiú.

Azután bevonult katonának, és — azóta nem látta a lányt. Éppen egy éve, ás ugyanennyi ideje levelet sem kapott tőle. Mogorván ássa az árkot a fiú,

■ szemébe húzott sapkája alól , ki les a házra, aztán gyorsan $ visszakapja a pillantását. Ká- ; romkodik. A föld vizes, rára- j gad az ásóra.

J A háta mögött áll egy fiatal J törzsőrmester, a parancsnokuk.

$ — Mi baj? — kérdi a katoj nától.

| Felpillant, tétovázik, vajon, í ha megkérné... elmonda- ! ná ... elmehetne egy másik ! brigádhoz? ... Vagy megen- Igedné, hogy becsengessen ide ;és érdeklődjék?...

> — Semmi — mondja végül

!és megvonja a vállát. — Mi (lenne?

I

I — Rossz kedve van.

; A fiú bólint.

i Az ásó után nyúl, dolgozni [akar tovább. A többiek felkö- Inyökölnek az ásókra, lapátokéra és nézik. Mosolyognak.

I Ugratni próbálják, ö dolgozik,

I gondterhelt arccal ráncigálja :az ásót, nyugodtan, halkan folyamatosan káromkodik A [társai körülállják.

— Jól áll neki — szól vala- i'kl.

— Micsoda?

A katona belenyomja ásóját az árok aljába, és egyszerűen a beszélőkre dobja a földet. A törzsőrmester érzi, hogy baj lehet.

— Melózni — mondja.

Nyílik a ház ajtaja. A katonák hajlongva dolgoznak Kilép egy lány az utcára. Szép. Egy pillanatra megáll, nézi a katonákat. Aztán gyorsan odamegy a fiúhoz. Megáll az árok , partján.

— Szervusz katona — mo- : solyog.

A fiú felnéz.

— Szia — mondja és végig-1 néz magán. Keze, ruhája sá- ! ros. A törzsőrméster pár lé- ; pésre áll, csodálkozik Megáll i a munka. Csend lesz. — Élsz ; még, Sári ?

— Te élsz-e?

— Látod! — mondja a fiú. > — Látod, nem?

— Látom. ;

— Már egészen elfelejtette- 5 lek — lódít a fiú.

— Te mondtad, hogy ne ír- $

jak! ^

— Hát persze. Jársz valaki- 5 vei?

S

— Nem tudom...

y

A törzsőrmester odalép hoz- 5 zájuk. Köszön a lánynak, be- $ mutatkozik. 5

V

— Elmehetnek — mondja a 5

^ A katona inkább mo- $ górva, mint vidám. A többiek v oda-odafütyülnek vagy kiálta- $ nak valamit egy-egy jó formá- 5 jú lánynak. Ö szótlanul és üte- I mesen dolgozik. Egyáltalán I nem örül annak, hogy ott kell S ásnia a csatornát, ahol a volt ! kedvese lakik. Amikor ideve- j zényelték őket dolgozni, eszé- ! be jutott utolsó beszélgetése a ! lánnyal.

« — Sári — mondta. — Nem

A világszerte folytatott felmérések szerint az analfabéták között a nők vannak többségben. 25 százalékkal több írástudatlan nő van, mint ahány férfi. Afrikában a nők 87 százaléka írástudatlan, míg a férfiaknak csak 60 százaléka. Az arab országokban a nők 88 százaléka és a férfiak 65 százaléka analfabéta. Ázsiában a nők 61 százaléka, a férfiak 41 százaléka.

Radnóti Miklós

erősítik haláltudatát Nem hisz abban, hogy túlélheti a háborút, de veszendősége nem befolyásolhatja ítéletében: a fasizmusnak el kell pusztulnia, hogy a magyarság és Európa jövője méltó lehessen az ember névre. Gyűlöli és megveti a fasizmust, de tudja és hirdeti, hogy a nép — a megtévesztett tömegeket is ideértve — nem bűnös, hanem áldozat. Éppen ezért megváltható, becsülete visszaadható. Ebben vállalt szerepet Radnóti a legnehezebb években is. Közben új formákat teremt, illetve ad vissza a modern költészetnek. Klasszikusok tisztaságával beszél, ezt érzi méltónak bizalmához az emberben.

R

adnóti Miklós hatásának és népszerűségének egyik okát életrajzában kereshetjük. Aki versek sorában jósolta meg halálát, valóban a mártírok menetébe került. 1944- ben a szerbiai hegyek közé vitték, kényszermunkára. A: koncentrációs tábor szöges- i drótjai mögött sem szűnt meg költő lenni. Itthon és Európa- i szerte idézett verseinek jó ré- ] sze itt született. 1944 végén, | társaival együtt, a felszaba- i dító hadsereg elől nyugat felé : hajtották. A halálmenetben ; sem tette le a ceruzát. Utolsó i pillanatáig őrizte a művész j fegyelmét és hivatástudatát, j Csak a gyilkos golyó hallgat- j tatta el. A nyugati határtól i nem messze, Abdán találták I meg tömegsírba dobott holt- i testét. Az exhumáláskor, vi- | harkabátja zsebében bukkan- | tak rá utolsó nagy Verseire, j amelyek egész költészetének! fő szólamait ismételték, a vég I előtti leszámolás elszántságé- ; val. Ennyiben is nagy világ- ; irodalmi példa Radnótié: sze- j mélyes sorsától függetlenül, ! az önkifejezést tartotta leg- ! fontosabb feladatának. A köl- ! tői szó megszületését, az igaz- ! ság kimondását, a hídépítést: a jövőnek.

Hatvanadik születésnapján ! sem mondhatunk mást, mint; az évforduló előtt és után: aki ; Radnóti verseit olvassa, a ma- ; gyár líra egyik XX. századi > teljesítményével ismerkedik, i Gyűlölni és szeretni tanul,! Radnóti Miklós szándékai sze- j rint.

d. :

H

atvan, éve, 1909. május 5-én született a költő, aki ma már nemcsak a hazai versolvasók körében népszerű. Neve és híre járja a világot. Versei — a legjobb húszhuszonöt — világirodalmi érvényességgel rögzítik egy nehéz sorsú nemzedék kálváriáját, a két háború közti Közép- Európa atmoszféráját, haladó erőinek és művészetének próbatételét. Ma már úgy tűnik, a fiatal Radnóti életútja lappangó tervszerűséggel szolgálta a költői kibontakozást, az élmény- és tapasztalatgyűjtést. Árva gyerekként végezte középiskoláit, majd családjával szembefordulva, a neki szánt gyakorlati pálya helyett választotta a szegedi egyetem bölcsészkarát. Itt került kapcsolatba a munkásmozgalommal és a szegényparasztság életének kutatóival. Itt kötelezte el magát a lázadó humánum, a szegényekkel tartó irodalom poétájává. Első kötetét az ügyészség elkobozta. Perbe fogták, elítélték. Ez is erősítette kapcsolatát a munkásmozgalommal, amelynek avantgardista költészetét fogadta el irány jelzőnek. Költői fejlődésének kezdeti szakaszán formabontó törekvések, nagyfokú elvontság jellemzik. Hamarosan felismeri, hogy a kötött formák megújításával, értékes hagyományokat folytatva fejezheti ki erőteljesebben az ellenforradalmi rendszer elleni tiltakozást.

Lábadozó szél című kötetében már egyértelműbben, tisztábban szól, hangja harcosabb, formája higgadtabb. Költészete ettől fogva, még inkább a harmincas évek második felében, állandóan tökéletesedik. Ekkor figyelnek fel értékeire költőtársai és kritikusai. Kétségtelen azonban, hogy Radnóti a második világháborút előző évek és a nagy megpróbáltatás időszakában Vált nagy költővé. Fenyegetve érzi létét: a halállal szembenézve vet számot múlttal és jövővel. Felismeri a harc nemzetközi méreteit. Tudja, hogy a fasiszták külföldi gaztettei is a magyar nép bilincseit teszik súlyosabbá. Szolidáris a szabadságért küzdőkkel, s főleg a spanyol szabadságharcosokkal. A háborús fenyegetés, majd a háború eseményei

A divatszalon vezetője becsukta a panaszkönyvet és felsóhajtott. Ugyanis tegnap így szóltak hozzá az igazgatóságon:

— Ha csak egyetlenegy újabb panaszt beírnak ebbe a könyvbe, rögtön visz- szaküldjük a varrodába!. .. — Nem a panaszkönyvet, hanem a vezetőnőt.

A megrendelések 1)pontatlan teljesítése, fű határidők folytonos tologatása, s egyebek miatt panaszkodnak a megrendelők.

Igaz, akadt egy dicsérő beírás is: „Szalonjukban kitűnő bársonynadrágokat varrtak számomra. Viselem is mindet, amíg el nem nyüvöm. Hálás köszönettel: Pjatrasz”. — Ez az elismerő nyilatkozat azonban nem sokat számított, mivel a szalon vezetőjének egyik távoli rokonától származott.

CS. VALADKA:

Kérem a panaszkönyvet!

„Ö, csak jönne már egyszer egy igazi hálás kliens!” — sóhajtozott keservesen a vezetőnő.

Nem sokáig sóhajtozott, mert a szalonba egy szemrevaló fiatal lány lépett be. Az üzletvezetőnő eldugta a panaszkönyvet, s a lány elé sietett. Ugyanazt a lányt ismerte fel a belépőben, aki egy héttel ezelőtt megtagadta a mnyasszonyi ruha átvételét. Zokogva kiabálta, hogy a ruhát „ellőtték" s az esküvőt emiatt egy teljes héttel el kell halasz- taniuk.

— Jó napot, jó napot! — turbékolta az üzletvezetőnő. — Kérem, foglaljon helyet Átalakítottuk a

menyasszonyi ruháját. Fel lehet próbálni, azonnal hívom a varrónőt.

— Nem kell! — szakította félbe határozottan a lány. — Nem fogom felpróbálni.

Az üzletvezetőnö azonban már hozta is a leheletfinom ruhát.

— Nézze, milyen álomszépen átalakítottuk ... Próbálja csak fel, legyen olyan kedves...

— Nem próbálok fel semmit. Csomagolják be és azonnal adják ide a panaszkönyvet!

— Aranyoskám! Ne tegyen már teljesen tönkre bennünket! Hiszen a jóval nagyobb üzemekben is akadnak hibák .. meg-meg botlik néha...

— Kérem a panaszkönyvet! — ismételte határozottan a lány.

Az üzletvezetőnő átnyújtotta a panaszkönyvet és reszkető kezekkel csomagolta be a ruhát.

A lány fogta a csomagot, köszönt és eltávozott.

A panaszkönyv utolsó oldalán pedig a következőket olvashatta a divatszalon vezetőnője:

„... ha önök nem rontották volna el a múltkor a menyasz- szonyi ruhámat, akkor már férjhez mentem volna. Viszont az egy hét alatt, amíg a ruhát újravarrták. sikerült alaposabban kiismernem azt a férfit, aki feleségül akart venni. Hálás köszönettel tartozom a divatszalon dolgozóinak: késedelmükkel megakadályoztak abban, hogy elrontsam az életemet”.

(Fordította:

Krecsmáry László)