Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-29 / 121. szám

1969. MÁJUS 29.. CSÜTÖRTÖK rtyi iff Cl kMÍvUhí KÉT SZAKMA Szakmunkáshiányről pa­naszkodnak az ipar és a me­zőgazdaság majd’ minden üze­mében. Szakmunkáshiányról, s ugyanakkor — bármilyen furcsán hangzik is — sok eset­ben szakmunkásfölösleg mu­tatkozik. Annak, aki odafigyel az üzemek belső szervezettsé­gére. nem újdonság ez az idő­szaki, de tényleges fölösleg. Nem újdonság, hogy a gyári műhelyben éppúgy, mint az építkezéseken egymásra vár­nak a szakemberek, mert nincs alkatrész, nincs munkaterület s így tovább. Azaz: relatív fö­lösleg ez. Ám akkor a hiány egy része is relatív csupán. 1968-ban mintegy tízezer if­jú szakmunkásjelölt tanult a különböző intézetekben, s há­romezer körül járt azok szá­ma, akik vizsgáikat letéve, megkapták a szakmunkás­bizonyítványt. Évről évre emelkedik a szakmát tanulók száma, Pest megyében három esztendeje hét és fél ezren, most pedig több mint tízezren ismerkednek a szakmai tudás titkaival, országosan pedig számuk meghaladja a kétszáz­ezret. Kétszázezer ifjú szak­munkásjelölt: hatalmas erő­tartalék a gyorsan fejlődő ipar és mezőgazdaság, s a külön­böző szolgáltató ágazatok szá­mára, különösen akkor, ha — ha figyelembe vesszük, hogy mód van e szellemi tőke haté­konyságának növelésére. A Pest megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál például igen nagy gondot fordítanak álta- ban a szakmunkás-utánpótlás­ra, s ezen belül arra, hogy minél több fiatal ember ne egy, hanem két szakmát sajá­títson el. A gyakorlati tapasz­talatok, a szakemberek egye­netlen igénybevétele indította a vállalatot e képzés megho­nosítására, s szorgalmazására, így ma jó néhány ifjú egy­szerre Ismerkedik az üvegezés és festés, az ács és parkettás mesterség titkaival, a szerelő- szakmákról nem is szólva. A kétszakmás képzés olyan törekvés, mely mindenkinek csak előnyöket tartogat. Job­ban jár az ifjú szakmunkás, mert bérezésénél eleve figye­lembe veszik két szakmáját, s munka közben sem kényszerül tétlenségre, ha egyik vagy másik szakmájában nincs ép­pen teendő; ott a másik. Jól jár a vállalat is, hiszen mini­mális többlettel lényegében — a munkát tekintve — az ere­detinél nagyobb szakmunkás­gárdához jut, könnyebben mozgathatja az embereket, nem ütközik nehézségekbe az átcsoportosítás, s ígv tovább. A nyilvánvaló előnyök ellené­re tévedés azt gondolni, hogy mindenütt fölkarolták a két­szakmás képzés gondolatát, s mindent megtesznek sikere ér­dekében. Különösen a gépioar- han nehézkes minden lépés, holott itt igazán kínálkoznék lehetőség a két szakma elsajá­títására, hiszen a lakatosszak­mákon belül, a forgácsoló­szakmában — pl. gyalús és kö­szörűs — igazán rokonterüle­tek társításáról lenne szó. Ugyanígy nagy lehetőségek vannak az élelmiszeripari, ke­reskedelmi szakmákban is. Az a frázisnak tűnő jelszó, hogy lénést tartani a korral, nagyon is valós követelmény a szakmunkásképzésben, s nagy hiba lenne csupán óhai- tani ezt. várni rá. Az emelt szintű oktatás fontos állomás, de azért erre hagyatkozni ma még nem lehet. Az adott lehe­tőségek is fölkínálják az „emelt szintet”: a két szak­mát. —m— Az utolsó szó In árosról A botrányok mindig hango­sak. Még akkor is, ha zajuk ereje különböző. Az Inárcs, pontosabban a Március 21. Termelőszövetkezet mellék­üzemei körül támadt botrány igencsak hangosnak bizonyult. A visszaélésekre, a káoszra, a kétes elemek eldorádójára de­cemberben a Népszava három cikkből álló sorozata mutatott rá. majd február 4—9. között a Pest megyei Hírlapban ri­portsorozat jelent meg ugyané kérdésekről. Számadás Inár- cson címmel. Ezt követően a Népszava az inárcsi' szövetke­zet egyik melléküzemének, a Magyar Hajó és Darugyárban működő részlegnek furcsasá­gaival foglalkozott; majd má­jus 11-i számában — Hihetet­len, de ez is megtörtént... címmel —. összefoglalva a történteket, azt sürgette, hogy az illetékesek végre tegyenek hathatós intézkedéseket, mert még mindig nincs rend Inár- cson. __ A FŐSZEREPLŐ Az ügy főszereplője, mint arra a Népszava, s lapunk is rámutatott Boros *Antal, a melléküzemág vezetője, gaz­dasági tanácsadó volt. A bot­rány kirobbanásakor — még a Népszava cikksorozatának megjelenése előtt — a szövet­kezet vezetősége fölmondott Borosnak. November 19-én. Am Borosnak, munkaszerző­dése szerint, hat hónap föl- mondási idő járt, s így végül is csak most május 19-én postázhatták munkakönyvét Inárcsról. Hiába, a jog az jog, még akkor is, ha érdemtelent véd. Boros közben fellebbe­zett — 216 oldalon, s a gépe­lés árát a szövetkezettel akar­ta kifizettetni ... —, a szövet­kezet a fölmondási időre járó fizetésének csak egy részét adta ki. másik részét vissza­tartotta, a régóta húzódó, s ki tudja, mikor sorra kerülő dön­tőbizottsági tárgyalásig. Ugyanúgy vonszolódik ez, mint a Boros ellen a szövet­kezetben kezdeményezett fe­gyelmi eljárás vonszolódott, amit a szövetkezet jogásza — akit azóta szintén fegyelmileg eltávolítottak... — addig fek­tetett, míg letelt a jogszabá­lyok meghatározta határidő, s újból meg kellett volna indí­tani. Csakhogy addigra a jo­gász is elment... Boros tehát fegyelmi nélkül úszta meg a dolgot, munkakönyvé szerint ő egy egyszerű kilátó... A főszereplő kikul sok a furcsaság. Miért éppen az ő esetében volt ilyen lassú a fegyelmi, majd most a döntő- bizottsági tárgyalás? Miért éppen az ő esetében tett olyan felületes, semmitmondó följe­lentést a járási tanács, amrnpk alapján az ügyészség jog&l megtagadta a nyomozást? Mi­ként került az „inárcsi” gaz­dasági tanácsadó a Pest me­gyei Ruhatisztító és Szolgál­tató Vállalathoz, ahol — egy- időben az inárcsiaknak vég­zett, korántsem áldásos tevé­kenységével — egy tanulmá­nyáért 121 ezer forintot *(!) vett fél, s ami miatt bűnvádi eljárás folyik ellene? Azaz: kiknek kedves annyira Boros, hogy ennyi furcsaság lehet körülötte? KÉT FÉLREÉRTÉS Borostól végül is megszaba­dult a szövetkezet, ha persze másként is kellett volna meg­szabadulnia. A Népszava má­jus 11-i cikke azonban elma­rasztalja a Szövetkezet vezető­ségét, mert Borosnak írásba adta: „amennyiben 1 millió fo­rint értékű számlát produkál, szolgálataira ismét igényt tar­tanak”. A megállapítás — fél­reértés. A. szövetkezet vezető­sége valóban adott egy megha­talmazást Borosnak március 24-én — eredetijét e sorok író­ja látta —, amely hangsúlyo­zottan harminc napra, s arra szólt, hogy ez idő alatt tegyen meg mindent a függőben levő számlák tisztázásáért. Fölmon­dása azonban továbbra is ér­vényben van, ekörül nem is lehetett vita. Félreértés és pontatlanság volt ugyanakkor a lapunkban megjelent tudósításban is, mi­szerint tízmilliós nyereséget értek el Inárcson. Tudósítónk nem használta szigorúan a megfelelő, szakmai megjelölé­seket, s ez sokakban — a Nép­szava cikkírójában is — kéte­lyeket támasztott a mérleg va­lódiságát illetően. Hiszen ak­kor még ott volt dr. Marótzy József főkönyvelő, aki... ha ő szolgáltatta a mérleget, ak­kor ... A mérleget azonban nem Marótzy készítette, ha­nem a járási vezető szerveze­tek által a szövetkezet rendel­kezésére bocsátott, szakembe­rekből álló csoport, s bár még így is lehetnek pontatlanságok benne, egészében valóban mér­lege volt a szövetkezetnek. A SZENDE SZÉLHÁMOS Dr. Marótzy József főköny­velő, aki... — írtuk föntebb. A szende szélhámos, aki mé­lyen hallgatott arról, hogy jog­erős bírói ítélet született elle­ne, előző munkahelyén viselt dolgaiért, miközben ő Inár­cson főkönyvelősködött. Igaz, decemberben az aláírási jogot megvonták tőle, de a „dolgok rendbetevéséig” maradt a he­lyén. A termelőszövetkezet pártvezetősége — joggal! — végül is túl hosszúnak találta ezt az időt, s április 11-én úgy határozott, hogy javasolja a vezetőségnek: távolítsák el a főkönyvelőt. Marótzy valahogy értés üjü etett a határozatról, mert április 19-én ő mondott fel. A tsz-vezetőség ezt tudo­másul vette, s időt adott a munkakör átadására, átvételé­re. A járási pártbizottság azonban, amikor értesült a pártvezetőség figyelmen kívül hagyott határozatáról, vala­mint arról, hogy Marótzy ilyen csöndben szeretne „kilépni a buliból”, a szövetkezet kom­Aki megfejtette a Lyra-köd titkát... A színképek mestere 1909. május 29-én, 60 éve halt meg Gothard Jenő, a leg­kiválóbb magyar csillagászok egyike. Nem volt hivatásos tudós. Mérnöki tanulmányai után, Vas megyében, herényi birto­A Vác és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet az alábbi árukai kínálja eladásra: 50x50x4 szögvas hidegen alakított 35x35x2,5/6 szögvas hidegen alakított 40x40x2,5/6 szögvas hidegen alakított 38x2/6 csőszelvény hidegen alaktíott 60x60x6 éles sarkú szögvas 63x63x6 éles sarkú szögvas 51x3x6 kör csőszelvény 25x2x6 y cső idomacél 63x3x6 cső idomacél 2. SZ. IPARCIKKBOLT PIAC, VÁC ügyintéző: Édelmann György. Tel.: Vác, 247. kán felszerelt, fizikai labora­tóriummal és finommechani­kai műhellyel kiegészített ki­sebb csillagvizsgálót rendezett be. A tudományt kedvtelésből művelte, de számos nagy je­lentőségű megállapításával és felfedezésével beírta nevét a csillagászati fizika legeredmé­nyesebb művelőinek sorába. A tudományos körök figyel­mét főként a változó fényű csillagokra és a bolygószerű csillagködökre vonatkozó szín­képi tanulmányaival vonta magára. Elsőként mutatott rá a fényképezés fontos szerepére a csillagászatban, ő készített először kozmikus ködfelvéte­leket, és nevéhez fűződnek az első üstökös-színképfelvételek. A fényképezés segítségével ő fedezte fel a Lyra-köd közép­ponti csillagát Tudományos csillagászati eredményein kívül nemzetkö­zileg elismert nevet vívott ki csillagászati műszerek szer­kesztésével, készítésével, és egyik úttörője volt a színes fényképezésnek is. munista vezetőit nyomatéko­san figyelmeztette, hogy ez megengedhetetlen. E figyel­meztetés, s utána néhány nap­pal a május 11-i Népszava- cikk végül is hatott: május 13- án a szövetkezet azonnali ha­tállyal elbocsátotta a szende szélhámost, akivel szemben közben a bírói ítélet — előző munkahelyén, társadalmi tu­lajdont károsító sikkasztásért, folytatólagosan elkövetett hűt­len kezelésért — jogerőre emelkedett. A szende szélhámos tehát eltakarodott Inárcsról, ám a kérdés nyitott marad: hogyan kerülhetett egyáltalán főköny­velői beosztásba olyan em­ber, aki előző munkahelyéről úgv jött el, hogy bűnvádi el­járás folyt ellene? Kik, és hol, miért adták jóváhagyásukat ilyen ember kinevezésére? REND LESZ-E? Az inárcsi gazdák persze már nagyon unják a botrányt, mely — holott ők ártatlanok — szövetkezetük körül kava­rog. Mindaz a lassúság és te­hetetlenkedés, mely a szélhá­mosok és ügyeskedők öröksé­gének fölszámolását jellemez­te. joggal kelt elégedetlensé­get. Ma végre eljutottak addig Inárcson, hogy teljes mérték­ben tisztázták minden mellék­üzemüket, május 20-án, jegy­zőkönyvileg, a Magyar Hajó- és Darugyárban működő rész­leg sorsát is, s mindössze két, összesen húsz-huszonöt em­bert foglalkoztató, telephelyü­kön kívüli melléküzemei tar­tanak meg. Ez, valamint a kétes ele­mektől való megszabadulás jogossá teszi a kijelentést: rö­videsen rend lesz Inárcson. És akkor — csönd is lesz. Ezért bízunk abban, hogy mostani cikkünk valóban az utolsó szó volt Inárcsról. Mészáros Ottó Dr. Ferencz Lajos I (1920—1969J Alig két hete meg büsz­ke örömmel köszönt el tő­lünk, amikor sietett érett­ségiző kislánya ballagásá­ra. Tegnapelőtt még lent a nyomdában, a szedőterem­ben különkiadásunk, a Vá­ci Napló tördelését figyel­te. És tegnap reggel, alig­hogy munkához kezdett a szerkesztőségben, íróasztala mellől ragadta el életének és alkotóképességének tel­jében, 49 éves korában a halál. Nemcsak szeretett csa­ládjának, feleségének, az életbe most induló kislá­nyának és 15 éves diákfiá­nak nehéz, nagyon nehéz most búcsúzni tőle; nekünk újságíró-kollégáinak is, s mindenkinek, aki Vácott, a pártszékházban naponta ta­lálkozott, beszélt vele. Mert Ferencz Lajos jó kolléga volt, aki őszinte szívvel, meggyőződéssel dolgozott ügyünkért. Csendesen, sze­rényen végezte munkáját, amely elé önmaga állított mindig magasabb és maga­sabb mércét. Aki rendsze­resen olvasta lapunk váci különkiadását, az le tudta mérni azt a nagy színvo­nalemelkedést. amelyet a kis háromtagú fiókszer­kesztőség az elmúlt két év­ben az ő irányításával el­ért. Mert Ferencz Lajosnak, a tizenhárom gyermekes székely parasztcsalád tag­jának itt Vácott teljesedett ki életének vágya és értel­me: a becsületes szocialis­ta népművelő munka, ame­lyet már több mint ne­gyed százada, egyetemista korában Kolozsvárott el­kezdett. Igaz, göröngyös volt az út, míg idáig ju­tott, sok szorgalom, kitar­tás kellett hozzá. De Fe­rencz Lajosban megvoltak ezek a tulajdonságok, s megvolt még egy: a népe iránti őszinte szeretet. Ez vezette öt 1944-ben a nagy­börzsönyi hegyekbe, a szovjet hadsereg oldalára, mint fegyveres antifasiszta ellenállót. Ez vezette kü­lönböző szociális és nép­művelő munkakörökben, amely közben soha nem volt hűtlen a szépírói és újságírói tevékenységhez. Nemcsak lapunknak volt csaknem tíz éve — előbb külső, majd belső — mun­katársa, hanem írásai, tu­dósításai megjelentek a Szabad Földben, a Nők Lapjában, az Élet és Iro­dalomban és hangot kap­tak a rádióban is. Amit eddig tett és alko­tott, azt megőrzi barátai emlékezeténél is erősebben és tartósabban a nyomta­tott betű, a leírt okos szó, amellyel mindannyiunk közös ügyét szolgálta. Katedráról katedrára Vajon mi vezethet egy em­bert olyan elhatározásra, hogy tizenhárom esztendei munka után, szinte egyik óráról a másikra állást és foglalkozást változtasson? Sásdi Antal huszonegy esz­tendővel ezelőtt szerzett taní­tói diplomát a jászberényi képzőben. Katedrát az újhar­tyáni általános iskolában ka­pott. Hozzá egy osztálynyi gye­reket, s még vagy öt-hat féle társadalmi elfoglaltságot. Elé­gedett volt, s elégedettek vol­tak vele és a munkájával is. Gazdaember fia. Az apjától örökölte a föld szeretetét. És ismerni is tőle tanulta meg. S a napi fárasztó szellemi munka után ez lett a hobbyja. A maga kis gazdasága. Amely előtt gyakran megálltak a fa­lubeli emberek, dicsérve a ta­nító úr szorgalmát, hozzáér­tését. így telt el felnőttéleténék első tizenhárom esztendeje. Munkában és mégis nyuga­lommal, elégedettséggel. Az­tán egy nap, 1961-ben, néhány gazdaember kereste meg apó­sa házában. Invitálta őket ba­rátsággal, egy pohár borral is, gondolván, hogy beszélgetni jöttek volna hozzá. Tévedett. A látogatók nem titkolták jö­vetelük célját, kimondták ke­reken: arra gondoltak, ha már úgyis meg kell alakítani azt a közöst, lenne a tanító úr az elnökünk. Meghökkent a szó­ra. Elnöknek ő? Miért éppen őt, a falusi tanítót szemelték ki erre a feladatra? A biza­lom mindenképpen jóleső és megtisztelő dolog. De vajon a bizalom elegendő-e egy közös gazdaság vezetéséhez? Meg­kérdezte: jól meggondolták, emberek? Azok rábólintottak és sorjázni kezdték az érve­ket. Itt született a mi falunk­ban, az ember pedig kell, hogy szeresse a maga szűkebb pát­riáját. Elismerte, hogy így van: igaz, hogy Hernádon született, de az akkor még nem volt önálló falu, Üjhartyánhoz tar­tozott, tehát falubeli, s mint ilyen, valóban szeret itt élni. Tizenhárom esztendő alatt be­bizonyította, hogy jó tanítója a gyerekeinknek, mondták to­vább az érveket. Sokat tett emberré formálásukért, adott tehát az a képessége, hogy összefogja, formálja, alakítsa magát a falut is. Mondaná akarta: más dolog a gyerekek nevelése, mint a felnőttek tu­datának formálása, de nem jutott szóhoz, mert a látoga­tók már mondták a harmadik érvüket. Tudjuk, hiszen gyak­ran láttuk, hogy mennyire sze­reti a földet, és bánni is tud vele. Mit felelhetett volna er­re? Legfeljebb csak annyit: más dolog gazdálkodni a ház körül, és megint más egy egész faluban. Nem mondta. Csak azt: rendben van, embe­rek, ha így látják jónak a többiek is, akkor szót érthe­tünk. e Szót értettek. A falu a meg­alakítandó termelőszövetkezeti csoport elnökének javasolta. A javaslatot az illetékesek nem fogadták el. Két hét ha­ladókot adtak a falunak: gon­dolják át még egyszer a dol­got, mielőtt Sásdi Antalra ad­nák le voksükat. Eltelt a két hét s az újhartyáni emberek véleménye nem változott meg Sásdi Antalról. Változatlanul és fenntartás nélkül őt tartot­ták a legalkalmasabbnak az elnöki posztra. Ezek után —, hogy ennyire egységes maradt a falu — az illetékesek is be­leegyezésüket adták Sásdi An­tal megválasztásához. Nyolc esztendő telt el azóta. S a gyorsan múló évek iga­zolták az újhartyáni emberek döntésének helyességét. Nem­csak számok bizonyítják ezt: a legutóbbi zárszámadáskor már tizennyolcezer forint fölé emelltedett a tagság közösből szerzett jövedelme. Az a tény is, hogy az esztendőről esz­tendőre sikeresebben végzett munka eredményeképpen az idén márciusban az újhartyá­ni Új Élet termelőszövetke­zeti csoport szakszövetkezetté lépett elő. Az elnöki iroda vitrinjében érmek sorakoznak egymás mellett. Megyei és országos borversenyek aranyérmei. S köztük a legújabbak: a napok­ban véget ért megyei borver­senyen egy arany- és három ezüstérmet nyertek. A kitűnő eredményhez tartozik: az ala­kulás esztendejében még nem volt szölötelepe a gazdaság­nak. öt esztendeje kezdtek a telepítéshez százhúsz holdon, s hogy milyen eredménnyel, azt az érmék sora bizonyítja. Ami szintén az eredmények közé tartozik: ma már ezer hold közös földterülete van a gazdaságnak. És januártól kezdve újabb félezer hold ke­rül közös használatba. A kérdésre: vajon mi vezet­het egy embert olyan elhatá­rozásra, hogy tizenhárom esz­tendei eredményes munka után szinte egyik óráról a má­sikra állást és ’foglalkozást változtasson, Sásdi Antal így válaszol: az emberek bizalma. Aztán, magyarázatként még hozzáteszi: tulajdonképpen nem változtattam sem állást, sem foglalkozást. Csak éppen az egyik katedráról a másikra léptem fel. Mert elnöknek len­ni annyit is jelent, mint jó pedagógusnak lenni. Csak a formaságok változtak meg az életemben: a tartalom — a ta­nítás és jellemformálás — ugyanaz maradt. Néhány héttel ezelőtt a Munka Érdemrend ezüst foko­zatával tüntették ki. Prukner Pál AZONNALI BELÉPÉSRE KERES szövőátképzős női betanított munkásokat a HPS Soroksári Gyára Budapest XX., (Soroksár), Marx Károly u. 294. Albérletről gosdoskodunk költséghozzájárulással. Minden második szombat szabad.

Next

/
Thumbnails
Contents