Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-29 / 121. szám
1969. MÁJUS 29.. CSÜTÖRTÖK rtyi iff Cl kMÍvUhí KÉT SZAKMA Szakmunkáshiányről panaszkodnak az ipar és a mezőgazdaság majd’ minden üzemében. Szakmunkáshiányról, s ugyanakkor — bármilyen furcsán hangzik is — sok esetben szakmunkásfölösleg mutatkozik. Annak, aki odafigyel az üzemek belső szervezettségére. nem újdonság ez az időszaki, de tényleges fölösleg. Nem újdonság, hogy a gyári műhelyben éppúgy, mint az építkezéseken egymásra várnak a szakemberek, mert nincs alkatrész, nincs munkaterület s így tovább. Azaz: relatív fölösleg ez. Ám akkor a hiány egy része is relatív csupán. 1968-ban mintegy tízezer ifjú szakmunkásjelölt tanult a különböző intézetekben, s háromezer körül járt azok száma, akik vizsgáikat letéve, megkapták a szakmunkásbizonyítványt. Évről évre emelkedik a szakmát tanulók száma, Pest megyében három esztendeje hét és fél ezren, most pedig több mint tízezren ismerkednek a szakmai tudás titkaival, országosan pedig számuk meghaladja a kétszázezret. Kétszázezer ifjú szakmunkásjelölt: hatalmas erőtartalék a gyorsan fejlődő ipar és mezőgazdaság, s a különböző szolgáltató ágazatok számára, különösen akkor, ha — ha figyelembe vesszük, hogy mód van e szellemi tőke hatékonyságának növelésére. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál például igen nagy gondot fordítanak álta- ban a szakmunkás-utánpótlásra, s ezen belül arra, hogy minél több fiatal ember ne egy, hanem két szakmát sajátítson el. A gyakorlati tapasztalatok, a szakemberek egyenetlen igénybevétele indította a vállalatot e képzés meghonosítására, s szorgalmazására, így ma jó néhány ifjú egyszerre Ismerkedik az üvegezés és festés, az ács és parkettás mesterség titkaival, a szerelő- szakmákról nem is szólva. A kétszakmás képzés olyan törekvés, mely mindenkinek csak előnyöket tartogat. Jobban jár az ifjú szakmunkás, mert bérezésénél eleve figyelembe veszik két szakmáját, s munka közben sem kényszerül tétlenségre, ha egyik vagy másik szakmájában nincs éppen teendő; ott a másik. Jól jár a vállalat is, hiszen minimális többlettel lényegében — a munkát tekintve — az eredetinél nagyobb szakmunkásgárdához jut, könnyebben mozgathatja az embereket, nem ütközik nehézségekbe az átcsoportosítás, s ígv tovább. A nyilvánvaló előnyök ellenére tévedés azt gondolni, hogy mindenütt fölkarolták a kétszakmás képzés gondolatát, s mindent megtesznek sikere érdekében. Különösen a gépioar- han nehézkes minden lépés, holott itt igazán kínálkoznék lehetőség a két szakma elsajátítására, hiszen a lakatosszakmákon belül, a forgácsolószakmában — pl. gyalús és köszörűs — igazán rokonterületek társításáról lenne szó. Ugyanígy nagy lehetőségek vannak az élelmiszeripari, kereskedelmi szakmákban is. Az a frázisnak tűnő jelszó, hogy lénést tartani a korral, nagyon is valós követelmény a szakmunkásképzésben, s nagy hiba lenne csupán óhai- tani ezt. várni rá. Az emelt szintű oktatás fontos állomás, de azért erre hagyatkozni ma még nem lehet. Az adott lehetőségek is fölkínálják az „emelt szintet”: a két szakmát. —m— Az utolsó szó In árosról A botrányok mindig hangosak. Még akkor is, ha zajuk ereje különböző. Az Inárcs, pontosabban a Március 21. Termelőszövetkezet melléküzemei körül támadt botrány igencsak hangosnak bizonyult. A visszaélésekre, a káoszra, a kétes elemek eldorádójára decemberben a Népszava három cikkből álló sorozata mutatott rá. majd február 4—9. között a Pest megyei Hírlapban riportsorozat jelent meg ugyané kérdésekről. Számadás Inár- cson címmel. Ezt követően a Népszava az inárcsi' szövetkezet egyik melléküzemének, a Magyar Hajó és Darugyárban működő részlegnek furcsaságaival foglalkozott; majd május 11-i számában — Hihetetlen, de ez is megtörtént... címmel —. összefoglalva a történteket, azt sürgette, hogy az illetékesek végre tegyenek hathatós intézkedéseket, mert még mindig nincs rend Inár- cson. __ A FŐSZEREPLŐ Az ügy főszereplője, mint arra a Népszava, s lapunk is rámutatott Boros *Antal, a melléküzemág vezetője, gazdasági tanácsadó volt. A botrány kirobbanásakor — még a Népszava cikksorozatának megjelenése előtt — a szövetkezet vezetősége fölmondott Borosnak. November 19-én. Am Borosnak, munkaszerződése szerint, hat hónap föl- mondási idő járt, s így végül is csak most május 19-én postázhatták munkakönyvét Inárcsról. Hiába, a jog az jog, még akkor is, ha érdemtelent véd. Boros közben fellebbezett — 216 oldalon, s a gépelés árát a szövetkezettel akarta kifizettetni ... —, a szövetkezet a fölmondási időre járó fizetésének csak egy részét adta ki. másik részét visszatartotta, a régóta húzódó, s ki tudja, mikor sorra kerülő döntőbizottsági tárgyalásig. Ugyanúgy vonszolódik ez, mint a Boros ellen a szövetkezetben kezdeményezett fegyelmi eljárás vonszolódott, amit a szövetkezet jogásza — akit azóta szintén fegyelmileg eltávolítottak... — addig fektetett, míg letelt a jogszabályok meghatározta határidő, s újból meg kellett volna indítani. Csakhogy addigra a jogász is elment... Boros tehát fegyelmi nélkül úszta meg a dolgot, munkakönyvé szerint ő egy egyszerű kilátó... A főszereplő kikul sok a furcsaság. Miért éppen az ő esetében volt ilyen lassú a fegyelmi, majd most a döntő- bizottsági tárgyalás? Miért éppen az ő esetében tett olyan felületes, semmitmondó följelentést a járási tanács, amrnpk alapján az ügyészség jog&l megtagadta a nyomozást? Miként került az „inárcsi” gazdasági tanácsadó a Pest megyei Ruhatisztító és Szolgáltató Vállalathoz, ahol — egy- időben az inárcsiaknak végzett, korántsem áldásos tevékenységével — egy tanulmányáért 121 ezer forintot *(!) vett fél, s ami miatt bűnvádi eljárás folyik ellene? Azaz: kiknek kedves annyira Boros, hogy ennyi furcsaság lehet körülötte? KÉT FÉLREÉRTÉS Borostól végül is megszabadult a szövetkezet, ha persze másként is kellett volna megszabadulnia. A Népszava május 11-i cikke azonban elmarasztalja a Szövetkezet vezetőségét, mert Borosnak írásba adta: „amennyiben 1 millió forint értékű számlát produkál, szolgálataira ismét igényt tartanak”. A megállapítás — félreértés. A. szövetkezet vezetősége valóban adott egy meghatalmazást Borosnak március 24-én — eredetijét e sorok írója látta —, amely hangsúlyozottan harminc napra, s arra szólt, hogy ez idő alatt tegyen meg mindent a függőben levő számlák tisztázásáért. Fölmondása azonban továbbra is érvényben van, ekörül nem is lehetett vita. Félreértés és pontatlanság volt ugyanakkor a lapunkban megjelent tudósításban is, miszerint tízmilliós nyereséget értek el Inárcson. Tudósítónk nem használta szigorúan a megfelelő, szakmai megjelöléseket, s ez sokakban — a Népszava cikkírójában is — kételyeket támasztott a mérleg valódiságát illetően. Hiszen akkor még ott volt dr. Marótzy József főkönyvelő, aki... ha ő szolgáltatta a mérleget, akkor ... A mérleget azonban nem Marótzy készítette, hanem a járási vezető szervezetek által a szövetkezet rendelkezésére bocsátott, szakemberekből álló csoport, s bár még így is lehetnek pontatlanságok benne, egészében valóban mérlege volt a szövetkezetnek. A SZENDE SZÉLHÁMOS Dr. Marótzy József főkönyvelő, aki... — írtuk föntebb. A szende szélhámos, aki mélyen hallgatott arról, hogy jogerős bírói ítélet született ellene, előző munkahelyén viselt dolgaiért, miközben ő Inárcson főkönyvelősködött. Igaz, decemberben az aláírási jogot megvonták tőle, de a „dolgok rendbetevéséig” maradt a helyén. A termelőszövetkezet pártvezetősége — joggal! — végül is túl hosszúnak találta ezt az időt, s április 11-én úgy határozott, hogy javasolja a vezetőségnek: távolítsák el a főkönyvelőt. Marótzy valahogy értés üjü etett a határozatról, mert április 19-én ő mondott fel. A tsz-vezetőség ezt tudomásul vette, s időt adott a munkakör átadására, átvételére. A járási pártbizottság azonban, amikor értesült a pártvezetőség figyelmen kívül hagyott határozatáról, valamint arról, hogy Marótzy ilyen csöndben szeretne „kilépni a buliból”, a szövetkezet komAki megfejtette a Lyra-köd titkát... A színképek mestere 1909. május 29-én, 60 éve halt meg Gothard Jenő, a legkiválóbb magyar csillagászok egyike. Nem volt hivatásos tudós. Mérnöki tanulmányai után, Vas megyében, herényi birtoA Vác és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet az alábbi árukai kínálja eladásra: 50x50x4 szögvas hidegen alakított 35x35x2,5/6 szögvas hidegen alakított 40x40x2,5/6 szögvas hidegen alakított 38x2/6 csőszelvény hidegen alaktíott 60x60x6 éles sarkú szögvas 63x63x6 éles sarkú szögvas 51x3x6 kör csőszelvény 25x2x6 y cső idomacél 63x3x6 cső idomacél 2. SZ. IPARCIKKBOLT PIAC, VÁC ügyintéző: Édelmann György. Tel.: Vác, 247. kán felszerelt, fizikai laboratóriummal és finommechanikai műhellyel kiegészített kisebb csillagvizsgálót rendezett be. A tudományt kedvtelésből művelte, de számos nagy jelentőségű megállapításával és felfedezésével beírta nevét a csillagászati fizika legeredményesebb művelőinek sorába. A tudományos körök figyelmét főként a változó fényű csillagokra és a bolygószerű csillagködökre vonatkozó színképi tanulmányaival vonta magára. Elsőként mutatott rá a fényképezés fontos szerepére a csillagászatban, ő készített először kozmikus ködfelvételeket, és nevéhez fűződnek az első üstökös-színképfelvételek. A fényképezés segítségével ő fedezte fel a Lyra-köd középponti csillagát Tudományos csillagászati eredményein kívül nemzetközileg elismert nevet vívott ki csillagászati műszerek szerkesztésével, készítésével, és egyik úttörője volt a színes fényképezésnek is. munista vezetőit nyomatékosan figyelmeztette, hogy ez megengedhetetlen. E figyelmeztetés, s utána néhány nappal a május 11-i Népszava- cikk végül is hatott: május 13- án a szövetkezet azonnali hatállyal elbocsátotta a szende szélhámost, akivel szemben közben a bírói ítélet — előző munkahelyén, társadalmi tulajdont károsító sikkasztásért, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelésért — jogerőre emelkedett. A szende szélhámos tehát eltakarodott Inárcsról, ám a kérdés nyitott marad: hogyan kerülhetett egyáltalán főkönyvelői beosztásba olyan ember, aki előző munkahelyéről úgv jött el, hogy bűnvádi eljárás folyt ellene? Kik, és hol, miért adták jóváhagyásukat ilyen ember kinevezésére? REND LESZ-E? Az inárcsi gazdák persze már nagyon unják a botrányt, mely — holott ők ártatlanok — szövetkezetük körül kavarog. Mindaz a lassúság és tehetetlenkedés, mely a szélhámosok és ügyeskedők örökségének fölszámolását jellemezte. joggal kelt elégedetlenséget. Ma végre eljutottak addig Inárcson, hogy teljes mértékben tisztázták minden melléküzemüket, május 20-án, jegyzőkönyvileg, a Magyar Hajó- és Darugyárban működő részleg sorsát is, s mindössze két, összesen húsz-huszonöt embert foglalkoztató, telephelyükön kívüli melléküzemei tartanak meg. Ez, valamint a kétes elemektől való megszabadulás jogossá teszi a kijelentést: rövidesen rend lesz Inárcson. És akkor — csönd is lesz. Ezért bízunk abban, hogy mostani cikkünk valóban az utolsó szó volt Inárcsról. Mészáros Ottó Dr. Ferencz Lajos I (1920—1969J Alig két hete meg büszke örömmel köszönt el tőlünk, amikor sietett érettségiző kislánya ballagására. Tegnapelőtt még lent a nyomdában, a szedőteremben különkiadásunk, a Váci Napló tördelését figyelte. És tegnap reggel, alighogy munkához kezdett a szerkesztőségben, íróasztala mellől ragadta el életének és alkotóképességének teljében, 49 éves korában a halál. Nemcsak szeretett családjának, feleségének, az életbe most induló kislányának és 15 éves diákfiának nehéz, nagyon nehéz most búcsúzni tőle; nekünk újságíró-kollégáinak is, s mindenkinek, aki Vácott, a pártszékházban naponta találkozott, beszélt vele. Mert Ferencz Lajos jó kolléga volt, aki őszinte szívvel, meggyőződéssel dolgozott ügyünkért. Csendesen, szerényen végezte munkáját, amely elé önmaga állított mindig magasabb és magasabb mércét. Aki rendszeresen olvasta lapunk váci különkiadását, az le tudta mérni azt a nagy színvonalemelkedést. amelyet a kis háromtagú fiókszerkesztőség az elmúlt két évben az ő irányításával elért. Mert Ferencz Lajosnak, a tizenhárom gyermekes székely parasztcsalád tagjának itt Vácott teljesedett ki életének vágya és értelme: a becsületes szocialista népművelő munka, amelyet már több mint negyed százada, egyetemista korában Kolozsvárott elkezdett. Igaz, göröngyös volt az út, míg idáig jutott, sok szorgalom, kitartás kellett hozzá. De Ferencz Lajosban megvoltak ezek a tulajdonságok, s megvolt még egy: a népe iránti őszinte szeretet. Ez vezette öt 1944-ben a nagybörzsönyi hegyekbe, a szovjet hadsereg oldalára, mint fegyveres antifasiszta ellenállót. Ez vezette különböző szociális és népművelő munkakörökben, amely közben soha nem volt hűtlen a szépírói és újságírói tevékenységhez. Nemcsak lapunknak volt csaknem tíz éve — előbb külső, majd belső — munkatársa, hanem írásai, tudósításai megjelentek a Szabad Földben, a Nők Lapjában, az Élet és Irodalomban és hangot kaptak a rádióban is. Amit eddig tett és alkotott, azt megőrzi barátai emlékezeténél is erősebben és tartósabban a nyomtatott betű, a leírt okos szó, amellyel mindannyiunk közös ügyét szolgálta. Katedráról katedrára Vajon mi vezethet egy embert olyan elhatározásra, hogy tizenhárom esztendei munka után, szinte egyik óráról a másikra állást és foglalkozást változtasson? Sásdi Antal huszonegy esztendővel ezelőtt szerzett tanítói diplomát a jászberényi képzőben. Katedrát az újhartyáni általános iskolában kapott. Hozzá egy osztálynyi gyereket, s még vagy öt-hat féle társadalmi elfoglaltságot. Elégedett volt, s elégedettek voltak vele és a munkájával is. Gazdaember fia. Az apjától örökölte a föld szeretetét. És ismerni is tőle tanulta meg. S a napi fárasztó szellemi munka után ez lett a hobbyja. A maga kis gazdasága. Amely előtt gyakran megálltak a falubeli emberek, dicsérve a tanító úr szorgalmát, hozzáértését. így telt el felnőttéleténék első tizenhárom esztendeje. Munkában és mégis nyugalommal, elégedettséggel. Aztán egy nap, 1961-ben, néhány gazdaember kereste meg apósa házában. Invitálta őket barátsággal, egy pohár borral is, gondolván, hogy beszélgetni jöttek volna hozzá. Tévedett. A látogatók nem titkolták jövetelük célját, kimondták kereken: arra gondoltak, ha már úgyis meg kell alakítani azt a közöst, lenne a tanító úr az elnökünk. Meghökkent a szóra. Elnöknek ő? Miért éppen őt, a falusi tanítót szemelték ki erre a feladatra? A bizalom mindenképpen jóleső és megtisztelő dolog. De vajon a bizalom elegendő-e egy közös gazdaság vezetéséhez? Megkérdezte: jól meggondolták, emberek? Azok rábólintottak és sorjázni kezdték az érveket. Itt született a mi falunkban, az ember pedig kell, hogy szeresse a maga szűkebb pátriáját. Elismerte, hogy így van: igaz, hogy Hernádon született, de az akkor még nem volt önálló falu, Üjhartyánhoz tartozott, tehát falubeli, s mint ilyen, valóban szeret itt élni. Tizenhárom esztendő alatt bebizonyította, hogy jó tanítója a gyerekeinknek, mondták tovább az érveket. Sokat tett emberré formálásukért, adott tehát az a képessége, hogy összefogja, formálja, alakítsa magát a falut is. Mondaná akarta: más dolog a gyerekek nevelése, mint a felnőttek tudatának formálása, de nem jutott szóhoz, mert a látogatók már mondták a harmadik érvüket. Tudjuk, hiszen gyakran láttuk, hogy mennyire szereti a földet, és bánni is tud vele. Mit felelhetett volna erre? Legfeljebb csak annyit: más dolog gazdálkodni a ház körül, és megint más egy egész faluban. Nem mondta. Csak azt: rendben van, emberek, ha így látják jónak a többiek is, akkor szót érthetünk. e Szót értettek. A falu a megalakítandó termelőszövetkezeti csoport elnökének javasolta. A javaslatot az illetékesek nem fogadták el. Két hét haladókot adtak a falunak: gondolják át még egyszer a dolgot, mielőtt Sásdi Antalra adnák le voksükat. Eltelt a két hét s az újhartyáni emberek véleménye nem változott meg Sásdi Antalról. Változatlanul és fenntartás nélkül őt tartották a legalkalmasabbnak az elnöki posztra. Ezek után —, hogy ennyire egységes maradt a falu — az illetékesek is beleegyezésüket adták Sásdi Antal megválasztásához. Nyolc esztendő telt el azóta. S a gyorsan múló évek igazolták az újhartyáni emberek döntésének helyességét. Nemcsak számok bizonyítják ezt: a legutóbbi zárszámadáskor már tizennyolcezer forint fölé emelltedett a tagság közösből szerzett jövedelme. Az a tény is, hogy az esztendőről esztendőre sikeresebben végzett munka eredményeképpen az idén márciusban az újhartyáni Új Élet termelőszövetkezeti csoport szakszövetkezetté lépett elő. Az elnöki iroda vitrinjében érmek sorakoznak egymás mellett. Megyei és országos borversenyek aranyérmei. S köztük a legújabbak: a napokban véget ért megyei borversenyen egy arany- és három ezüstérmet nyertek. A kitűnő eredményhez tartozik: az alakulás esztendejében még nem volt szölötelepe a gazdaságnak. öt esztendeje kezdtek a telepítéshez százhúsz holdon, s hogy milyen eredménnyel, azt az érmék sora bizonyítja. Ami szintén az eredmények közé tartozik: ma már ezer hold közös földterülete van a gazdaságnak. És januártól kezdve újabb félezer hold kerül közös használatba. A kérdésre: vajon mi vezethet egy embert olyan elhatározásra, hogy tizenhárom esztendei eredményes munka után szinte egyik óráról a másikra állást és ’foglalkozást változtasson, Sásdi Antal így válaszol: az emberek bizalma. Aztán, magyarázatként még hozzáteszi: tulajdonképpen nem változtattam sem állást, sem foglalkozást. Csak éppen az egyik katedráról a másikra léptem fel. Mert elnöknek lenni annyit is jelent, mint jó pedagógusnak lenni. Csak a formaságok változtak meg az életemben: a tartalom — a tanítás és jellemformálás — ugyanaz maradt. Néhány héttel ezelőtt a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. Prukner Pál AZONNALI BELÉPÉSRE KERES szövőátképzős női betanított munkásokat a HPS Soroksári Gyára Budapest XX., (Soroksár), Marx Károly u. 294. Albérletről gosdoskodunk költséghozzájárulással. Minden második szombat szabad.
