Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-28 / 120. szám

«IC i/Círiu* 1969. MÁJUS 28.. SZERDA ÁRU ES FOGYASZTÓ Kiránduló voltam Szentendrén Mégpedig — megvallom —, • kissé falánk kiránduló: csak­nem minden presszót, bisztrót, éttermet végigjártam. Szolgál­jon mentségemre, ez volt a ' feladatom. Pontosabban az, hogy a magam bőrén szerezzek tapasztalatokat: mit ehetnek,, mit ihatnak a kirándulók a ■Duna-kanyar fővárosában? Reggel fél kilencre járt az idő, amikor a fürge BHÉV- szerelvény utolsót szusszantva megállt a szentendrei állomá­son. Az Utasok nagy része — velem együtt — az ott levő tejivóhoz loholt. Pillanatok alatt szép, hosszú libasor ke­rekedett belőlünk. ' Pestről azzal bocsátottak utamra, hogy egyek-igyak, ne bánkódjak, de főleg igyák, mert — hírek szerint — Szent­endrén kevés a tej, kakaó, sor, üdítő ital. Mindjárt az elején hadd •mondjam meg, előzetes érte­süléseim megbuktak. Ezzel a két szép, karbunkulus sze- memmd láttam ugyanis, 'amint a sorbanállók félliteres söröskórsókból nyakalták a tejet, kakót a tejivóban. Jómagam inkább kávépárti vagyok, abból is kedvencem. a rövid tripla. Er­re várya, szemügyre vettem az üzlet választékát. Ahhoz képest, amilyen kicsi, nem írossz: tokaji furmint és hárs­levelű, Boszorkánytej, Pannó­nia rubin, szovjet pezsgő, liba­máj hús- és halkonzerv, poha­ras tejföl, sajt, vaj, akácméz, sajtos ostyák, édes kekszek, cukorkák, bonbonok, gyü­mölcslevek, friss-ropogós pék­sütemény —, vasárnap is nyitva! Még nyers tojást is •árulnak, harminc fillérrel ol­csóbban, mint a közeli zöldsé­ges bódéban. Igaz, amott szebb a tojás... A bódé hivatalosan a MÉK. IS. sz. zöldségárudája nevet viseli. Áruválasztéka erősen vegyes képet mutat: üdezöld zsenge saláták a pult egyik végén, s enyhén rothadt pa­raj a másikon. Ez bizony, •jócskán megérett a kidobásra. Akár mindjárt kidobhatnák, ahogy kikerül a vállalat hűtő­teréből, szabad levegőn ugyanis gyorsan romlani. kezd... A polcon nyolc tojásos, há­zilag gyúrt levestészták arany­sárgája kelleti magát, szöges ellentétben azzal a néhány csomag retekkel, ami a re- tkeszben szerénykedik: aprók, csúnyák, fonnyadtak. Még szerencse, hogy csak 1 forint csomója! Miközben a velem egyidős •retkeket gusztálom, vevők ér­keznek. Az egyik zöldhagymát kér és nem kap, a másik cit­romot, de hiába. Az elárusító magyarázkodik: tizennégy félp árut rendelt aznapra, s ötöt kapott. Citromot a FÜSZÉRT szállít, de csak kilenc napon­ként. A citrom — teszi hozzá — különben is hiánycikk mos­tanában. Meglepődve hallgatom: a citrom — hiánycikk? Mióta?! A bódétól mindössze néhány lépés a Betérő Étterem. Hát ez alaposan megszépült, amióta utoljára láttam! A be­járattól balra elegáns italpolc, mint a bárokban, előtte hűtő­pult — uram egek, tele sörrel! A terem végében, üvegfal mö­gött szorgoskodik a szakács­nő. A serpenyőben szégyenlős keszegek pirulnak, illatuktól már az ajtóban tágul az orr- cimpa. Kilenc óra múlt, éppen most nyitottak, de már „fél- ház” van: a törzsvendégek tá­nyérnyi ropogós lángosokat esznek, korcsolyának a jéghi­deg „folyékony kenyérhez”. Szuárd elhatározásom, hogy keszeget eszegetek, szempil- lanták alatt megingok: keszeg vagy lángos ? övemet egy lyukkal kijebb kapcsolom, s döntök: jöjjön a lángos — ke­szeggel! Nagy pohár szódát iszom rá, első osztályú bubo­rékokkal, s ha bajszom volna, azt is kétfelé törölném. Távo­záskor szó nélkül átesem — a szék túlsó oldalára. Nem is szék ez, hanem támlátlan puff, piros műbőrhuzattal, szétálló csőlábakkal. Egyikbe úgy be­verem a bokámat, hogy csilla­gokat látok. Tisztaság, ízletes ételek, friss keszeg, jeges sör, jó kávé — és kaszáspók-lábú, kényel­metlen ülőkék. Hát semmi sem lehet tökéletes?! Bicegősen megyek tovább, lefelé a Duna-parton. Egy szűk utcácska sarkán Delica- tesse Bolt hivogat, vele egybe­építve, borszaküzlet. Kereken ötvennégyféle márkás nedű­ben válogathat, aki kedveli a hegy levét. A delicatesse.üzlet áruválasztékát pedig akárme­lyik fővárosi kollégája megiri­gyelhetné. Csak hidegkonyha készítményekből, salátákból tíz-tizenötféle kelleti magát a hűtőpultban. Köztük néhány a vállalat specialitása: leesés virslisaláta, lecsóö fehérbab­saláta, sertéshússal. A gép­sonka talán még meleg, olyan friss. Viszontlátom Pestről el­tűnt kedves ismerősömet, a celofán zacskós sziromburgo­nyát is. És az üzlet vasárnap délelőtt is nyitva van. A toronyban delet haran­goznak, s az utasítás szerint nekem most ebédelnem kel­lene. Hála a keszegnek-lán- gosnak, most egy menüvel is beérem. Irány — a Görög Kancsó, Kancsó van, menü nincs. Sem itt. sem másutt a vá­rosban. Van ellenben Pethes leves, 9,10 forintért, ponty halászlé 17,20-ért, székelygu­lyás 14-ért, és három szemé­lyes görög bőségtál, 77,80 fo­rintért. Gondolatban elképze­lek egy négy tagú munkáscsa­ládot, amint vasárnap — meg­éhezve a természet lágy ölén — beül ebédelni a Görög Kan- csóba vagy a Határcsárdába, négy gombaleves négy forint hetvenével, négy adag papri­kás sertés szelet, az annyi mint... milyen kár, hogy nem tanultam magasabb matemati­kát! Nincs .menü a Béke Étterem­ben sem, csak előfizetéses köz- étkeztetés. A Zöldfába testőr nélkül nem tanácsos belépni, betérek tehát ismét a Beté­rőbe. . Zónabécsit • eszem, mert itt az is van. Meg zónapörkölt, kis adag veseve­lő, pacal. Nem tudom, hogy csinálják, mert „gebines” étte­remben a zóna nem szokás, azt mondják az illetékesek. Itt szokás. Jó szokás. Másoknak is figyelmébe ajánlom... ’ Nyíri Éva Schirilla Varsóba fut Schirilla György, a Vasas futója újabb szupermaratoni futásra készül. A nemzetközi tekintélynek örvendő sport­ember Lengyelország felszaba­dulásának 25. évfordulója tisz­teletére Varsóba fut. — Június 14-én indulok Záhonyból — mondta Schiril­la. — 700 kilométeres táv vár rám, naponta 100 kilóméiért kell magam mögött hagyni, hogy június 20-án megérkez­zek Varsóba. Az első két nap ígérkezik a legnehezebbnek. 2000 méter magasan, a Kárpá­tokban kell majd futni. Spe­ciális előkészületeket folytat­tam, napi edzésadagom 50—80 kilométeres futás között vál­takozik. Schirilla júliusra is meghí­vást kapott Lengyelországból, a 11 kilométeres tengeri ma­ratoni úszóversenyre. A legnagyobb siker Aszódiak „Egri indulója“ BÚCSÚZÓUL: VÁROSFELFORDÍTÁS Kedden befejeződött Eger­ben a négynapos Gárdonyi Géza diákfesztivál, amelyen Heves, Nógrád, Pest és Szol­nok megye 2500 középiskolás és szakmunkás tanulója kép­viseltette magát. Megyénk fia­taljai a különböző vetélkedő­kön — vers- és prózamondás, képzőművészeti kiállítás — kitűnően helytálltak, 16 arany,' 23 ezüst és 19 bronzérmet gyűjtöttek. Az aranyérmesek késő dél­után a Gárdonyi Géza Szín­házban rendezett gálaműsor­ban is bizonyították tudásu­kat. Este a vidámságon volt a fő hangsúly. Az úgynevezett vidám „városfelfordítás” so­rán a legnagyobb sikert az aszódi gimnazisták „Egri in­dulója” aratta. A program lé­nyege: a fiatalok énekelve vo­nulnak a városon keresztül, mindegyikük valamilyen jel­mezt öltve. Az aszódiak egyébként már hétfő este előadták az „Egri indulót”, s megkapták a diák­tanács különdíját. Kedden este 8-tól éjfélig a Platán-étteremben diákibál je­lentette a finálét. (s) Á VASÚT ÉS A VASUTASOK Kedden megbeszélést tartot­tak a KPM és a vasutasok szakszervezetének vezetői. Dr. Csanádi György minisz­ter (a képen) bejelentette, hogy tovább romlott a vasútnál a munkaerőhelyzet, s az elője­lek szerint ez még tovább sú­lyosbodik. Sok váltókezelő, ko­csirendező, forgalmi dolgozó stb. hiányzik, mégpedig az egész vasúti közlekedés szem­pontjából rendkívül fontos munkahelyeken, Budapesten és a nagy vidéki ipari városok vasútállomásain, rendező pá­lyaudvarain. A vasút nem csökkentheti a szerelvények számát, az árut rendeltetési helyére kell juttatni. A forgalom fenntartása érdekében te­hát a meglevő vasutasok­ra kell újabb és újabb terheket róni. S félő, hogy éppen a nagyobb igénybevétel miatt, még töb­ben más munkaterületre men­nek át. Ezt a folyamatot sür­gősen meg kell állítani, a Egy hónap múlva aratás Készülnek a gépjavítók - Új kombájnok - Egymilliós alkatrészkészlet Szőkülnek a kalászba szö­kött gabonatáblák, egy hónap múlva, Péter-Pálkor, az idén is elkezdődik az aratás. A ter­méskilátások — mint legutóbb megírtuk — kedvezőek, az utóbbi napok csapadékos idő­járása helyenként 90—100 ki­lóval javította a holdanként várható hozamot. Persze, á be­takarításig még változhat a helyzet, javulhat, de rosszab­bodhat is a jelenlegi állapot. Mindenesetre most már, az időszerű kinti tennivalók mel­Értesítjük ügyfeleinket, hoqy termelőszövetkezetünk gumijavíto műhelye megkezdte működését s mindenfajta jármű qumijavitási munkáinak elvéqzésében T. megrendelőink rendelkezésére áll. CÍM: Táncsics Mg. Tsz. Ceqléd, XIV., Budai út 406. Telefon: Ceqléd: 782. Gyengéd célzás, magas haszon Lebuktak az ingatlanbecsüsök A Ráckevei Járásbíróságon tárgyalják Müllek Antal és társainak bűnügyét. A Pest megyei Ingatlanközvetítő Vál­lalat dunaharaszti kirendeltsé­gének volt vezetője és felette­se, Pál Bertalan ellen 35 rendbeli vesztegetés miatt emelt vádat a me­gyei főügyészség. Müllek és Pál állapították meg az áruba bacsátott ingat­lanok értékét, melyre az átru­házási illeték kiszabása miatt volt szükség. A jogszabályok szerint ugyanis az ügyfelek a megállapított érték 15 száza­lékát illeték formájában az államnak, 3 százalékát pedig eljárási költségként a vállalat­nak fizetik be. Minél maga­sabb az ingatlan ára, annál többet kell az említett címe­ken kifizetni az ügyfeleknek. A kirendeltségvezető módsze­re abból állt, hogy szándéko­san magasabbra emelte az in­gatlanok értékét, így például egy 46 000 forint értékűt 120 000 forintra becsült fel. Majd mikor kliensei — ter­mészetszerűleg — sokallták az összeget, „gyengéd” célzásokat tett: lehet alacsonyabbra is tenni a mércét — persze, nem ingyen. A tiltakozásoknak pedig egy­szerűen elejét vette felettesé­re, Pál Bertalanra való hivat­kozással, aki „úgy sem mond mást, mint én”. Az ügyfelek többsége, sajnos, megértette a „célzást”, s hogy a becsérték, s ezzel az ille­ték és eljárási díj kevesebb legyen, kisebb-nagyobb össze­geket fizettek. A blöffölés jól jövedelmezett, tavaly május­tól ez év elejéig 38 000 forint ütötte Müllek és Pál markát. Szerencsére azonban nem mindenki! volt hajlandó részt venni a korrupcióban, s ez lett végül is a vesztüké Az egyik ügyfél a rendőrséghez fordult. A csapdát azok a bankje­gyek jelentették, amelye­ket az ügyfél — szinleg elfogadva a kirendeltség- vezető ajánlatát — kifize­tett Mülleknek. Ő természetesen elfogadta a pénzt, s ezíRl saját maga el­len szolgáltatott cáfolhatatlan bizonyítékot. — A Pest megyei Főügyész­ség több vesztegető ügyfelet figyelmeztetésben részesített, tizenketten azonban szintén a vádlottak padjára kerültek. A járásbíróság jövő héten hirdet ítéletet. Kakucson, a Lenin Termelőszövetkezetben már csavarokat húzzák a kombájnjavítók az utolsó lett, elsősorban a nyár legna­gyobb munkájára, illetve an­nak előkészületeire összponto­sul a szakemberek, a termelő­szövetkezeti vezetők figyelme. Tavaly a gabonatermés 75—80 százalékát gépek, főként kom­bájnok takarították be. Az idén tovább növekszik a gépe­sítés, újabb termelőszövetke­zetek vásároltak arató-cséplő gépeket, több mint 50 vado­natúj .SzK—4-es állhat táblá­ba. A közös gazdaságok, mint a megyei tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztályán elmondották, gondosan ké­szülnek az aratásra. Javítják és javíttatják a kiszolgáláshoz szükséges munka- és szállító­gépeket, tisztítják, fertőtlení­tik a gabonaraktárakat, ren­dezik a kombájnszérűket. A múlt évben még a Monori Me­zőgazdasági Gépjavító Válla­lat állomásaihoz tartozott a kombájngéppark túlnyomó többsége. Közben az arató­cséplő gépek kétharmadát megvásárolták a termelőszö­vetkezetek, s jelenleg csak a Bugyi Gépállomás rendelkezik 47, s az érdi állomás 5 kom­bájnnal. Sulka József, a válla­lat főmérnöke tegnap elmon­dotta: levontál! a tanulságokat a tavalyi hibákból, s biztos j benne, hogy ezen a nyáron ko- ' rántsem éri annyi jogos kifo- 1 gás a gépjavítókat, mint a múlt évi aratáskor. Június 15-ig valamennyi kombájn ki­vonulásra készen áll. Megfe­lelő ütemben halad a vállalat műhelyeiben a termelőszövet­kezeti kombájnok javítása is. Egymillió forint értékű alkat­résszel rendelkeznek, s ebből a közös gazdaságok munka közben jelentkező igényeit is teljes mértékben azonnal ki tudják elégíteni. A zavartalan gabonabetakarítást ezenkívül mozgó műhelykocsik is bizto­sítják. A kisebb géphibákat a helyszínen javítják. — sp — problémát meg kell oldani, an­nál is inkább, mert á vasút éppen az új technológiák be­vezetése, így a Diesel-mozdo­nyok, villamos mozdonyok közlekedtetése, hézag nélküli pályái! építése, újszerű bizto­sítóberendezések üzembe he­lyezése következtében — még jobban kvalifikált munkáso­kat. technikusokat, mérnökö­ket vár. A miniszter beszámolóját követően a tanácskozáson a szakszervezet vezetői megálla­pították, hogy a vasút munka­idő-csökkentési terve szerint 1970-ig mintegy 20 ezer vas­utas havi munkaideje 210 órá­ra, mintegy 15 ezer dolgozóé havi 216—228 órára, s mint­egy 10 ezer vasutasé 240 órára csökken. Már most látható azonban, hogy ha a munkaerő- fluktuáció nem áll meg, s a munkaerőhiányt nem lehet felszámolni, a terv nem hajt­ható végre. Többen kiemelték, nemcsak nagyobb bérezéssel, hanem sok egyéb intézkedés­sel kell a vasufasmunkát meg­szerettetni a fiatalokkal. Erre egyébként a vasutas-szakszer­vezet már programot is kidol­gozott. A többi közt meg kell vizsgálni a vasutasok lakás- helyzetének javítási lehetősé­gét, amit egyik napról a má­sikra nem lehet megoldani. Tudomásul kell venni, hogy a közlekedés dolgozóira általá­ban nagyobb teher nehezedik, mint az jpar dolgozóira, és ennek konklúzióit is le kell vonni, bár a korszerűbb technológiák bevezetésével a nehéz fizikai munka terhének egy részét sikerül levenni a vasutas dolgozók válláról. Többen azt szorgalmazták, hogy a szociális célokra jutta­tott összegeket olyan beruhá­zásokra fordítsák, amelyek hasznát nagyobb tömegek lát­ják. Egyes szolgálati folyama­tok egyszerűsítésével is segí­teni lehet a munkaidő-csök­kentési törekvéseket. A több órás tanácskozáson elhangzottakat dr. Csanádi György miniszter a követke­zőkben foglalta össze: gyors intézkedések szük­ségesek, hogy a vasút ki­jusson ebből a nehéz pe­riódusból, annál is in­kább, mert a vasútnál sok­kalta szigorúbb fegyelem­re van szükség, mint más munkaterületeken. A megbeszélés azt mutatta, hogy a KPM — ezen belül a MÁV — felméri a munkaerő- helyzet javításával, a munka­idő-csökkentés bevezetésével kapcsolatos tennivalóit és ami rajta múlik, azt megteszi. PEST MEGYEI HÍRLAP a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága és a Pest megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: SUHA ANDOR Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: CSOLLANY FERENC Szerkesztőség: Budapest, VIII., Somogyi Béla u. ti. II. cm. Kiadóhivatal: Budapest, Vili., Blaha Lujza tér 3. Egész nap hívható központi telefon: 343-100, 142-220. Gépíró szobák: 343-100 280, illetve 343-100/413. , Titkárság: 131-248. Egyéb számok: 141-462, 141-258. Előállítja: Szikra Lapnyomda, Budapest. INDEX: 25 064 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizet­hető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­teiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp., V., József nádor tér 1. sz.). Előfizetési díj 1 hónapra 20 forint.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents