Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-25 / 118. szám

T9fi9. MÁJUS 25., VASÁRNAP 9 Tartozik - követel VÍZPARTON (MTI foto, Kovács felv.) „Ázsia ma már szabad ugyan, de a politikai szabad­ság gazdasági és társadalmi előrehaladás nélkül jóformán mit sem ér” — olvassuk annak a tanulmánykötetnek egyik lapján, mely a Demográfiai robbanás Ázsiában címet vi­seli, s melyet a téma világhírű tudósa, India családtervezési minisztere, S. Chandrasekhar szerkesztett. A föld lakosságá­nak kétharmada, mintegy két­milliárd ember Ázsiában él, s az össznépességen belül hozzá- vetőleg negyven százalékot tesz ki a tizenöt éven aluli gyermekek aránya. A gyerme­keket nem elég megszülni: föl is kell nevelni őket. Ehhez táplálék kell, egészségügyi kö­rülmények, iskolák, majd — munkahelyek. Ázsia országai azonban ma még képtelenek arra, hogy a nagyléptékű lé- lekszámnövekedéssel gazdasá­gukban számoljanak. A né­pesség gyors növekedése okok és okozatok kusza szövevényét hozta s hozza létre. Az amúgy- is sűrűn lakott területeken csökken a mezőgazdasági ter­melés termelékenysége, súlyos­bodik a tőkehiány, s a gazda­ságilag aktív népességnek egy­re több gyermeket kell eltar­tania, teháit az egy főre jutó jövedelem gyors mértékben csökken. És még csak a gaz­daság területéről szóltunk. Hol van akkor még az okta­tás, a kultúráról nem is be­szélve?! A hiányzó gazdasági alapok ezeken a területeken a népességnövekedéssel arányos fejlesztést nemcsak meghiú­sítják, hanem mint vágyat is irreálissá teszik. A tanulmánykötet a beveze­tő, s általános fejezet után — amelyben Ázsia népesedési problémáit S azok lehetséges megoldását juttatja — sorra ve­szi azokat az országokat, me­lyek népességükkel döntő ha­tást gyakorolnak e földrész ar­culatára: Kínát, Indiát, Ja­pánt, Indonéziát, Pakisztánt, Malaysiát. Tajvant és Auszt­ráliát. Két országban, Kíná­ban és Indiában több mint egymilliárd ember él, s a föld­rész évi átlagos népességnöve­kedési üteme 2,5—3,5 százalék között mozog. Azaz, csak a két említett országban évente 25— 35 millió között van a lélek- számemelkedés ...! A tudomány és a technika forradalmának korát éljük, ám ezen a földrészen — bizo­nyos tekintetben Japán kivéte­lével — a lakosság nyolcvan százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, illetve abból él, azaz pontosabban: abból kellene, hogy megéljen. A földművelés szakmai és technikai szintje igen alacsony, a földbirtokvi­szonyok lehetetlenné teszik a termelésben való érdekeltség növelését, a rossz táplálkozás csökkenti az élőmunka haté­konyságát, az elcsigázott és ki­zsákmányolt parasztok számá­ra nem kínálkozik szabadulási lehetőség. Az egy főre jutó jö­vedelem — becslések szerint ^fSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS/'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* Folyóiratszemle is, hogy tömören megfogal­mazza a célravezető módsze­reket. A Nemzetközi szemle rovatban három összefoglalót olvashatunk: Pálfy József a Varsói Szerződés tagállamai­nak nemrég kiadott budapesti felhívásáról, Polonyi Péter a kínai—szovjet határincidens­ről, Polgár Dénes a nyugatné­met kommunista pártkong­resszusról ír. Folytatódik a vi­ta a művészet pártirányításá­nak kérdéseiről, most a vita indítója, Vitányi Iván „szól közbe”, illetve a mezőgazdasá­gi nagyüzemekben technika és ember bonyolult viszonyáról. Ez utóbbi kérdéshez Báli Zol­tán és Kovács Imre szól hoz­zá. Fiatal költőket mutat be az új írás májusi számának élén. öt fia­tal költő s — tengernyi pesszi­mizmus, ezernyi fájdalom', szo­morúság. Már-már az az ér­zése az embernek, hogy — fiatal költőink szerint — szé­gyen, ha valaki örülni is tud az életnek, ha a munkában nem pusztán lélekölő robotot lát, ha az oly divatos világfáj­dalom helyett netán tettre készség lelhető föl benne. De hát ez a költők dolga; a köz­lés már kevésbé... Szellemes fintor Csurka István írása — „ponyvakísérlete”, mint maga jelöli — Luciánó címmel, ami­nek közölt első része után kí­váncsian várjuk a folytatást a mi, hazai Osztap Benderünk- ről s társairól. Gergely Mi­hály Vasárnap a Rózsák terén címmel ad közre nagy lélegze­tű riportot az „öngyilkosok kórházáról”, ahova naponta szállítják a mentők a gyerme^ kés vagy véresen valós tra-* gédiák és komédiák áldozat tait. A jó riporttal szemben egyetlen fönntartásunk ma­radt, a túlzott részletezés. Ke­vesebb több lett volna. Ismét olvashatunk Egyperces novel­lákat Örkény István tollából, de ... de már alig olvassuk őket. Ami friss, szellemes és megragadó volt kezdetben, az ,ma már önismétléssé, sőt ön­célú bűvészkedéssé vált. Va­lahogy az az érzésünk, azért születnek ma már ezek az egypercesek, mert most „ez megy a piacon”. A folyóirat egyéb, nem szépírás anyagai halványabb összképet adnak a megszokottnál, s ezért csak egyet emelünk ki. A Vissz­hang rovatban Dobos Ilona ír érdekesen, élvezetesen a népi kultúráról s napjainkban el­foglalt helyéről, a többi között Pest megyét is érintve. Az el­múlt hónapok átlagánál jóval tartalmasabb a va KÖNYVTÁRBAN (MTI foto, Kovács felv.) Az államhatalmi és állam- igazgatási szervezetek tevé­kenységének tökéletesítésére a párt IX. kongresszusa óta fontos helyet foglal el teen­dőink között, s a gazdaságirá­nyítás mai rendszerének beve­zetése még inkább növelte e feladat jelentőségét. Ezért is s mondanivalójáért is megkü­lönböztetett figyelmet érdemel dr. Varga József cikke, me­lyet Tanácsrendszerünk to­vábbfejlesztésének néhány el­méleti kérdése címmel közöl a TÁRSADALMI SZEMLE májusi száma. A szerző nem fél új módon föltenni kérdése­ket, így például- a végrehajtó bizottságok összetételét, a ta­nácsok tömegszervezeti jelle­gét illetően, s igen nagy nyo­matékkai hangsúlyozza azt a tudott, de még alig alkalma­zott elvet, hogy a hatalom he­lyi gyakorlásához nem csupán jogkörökre, hanem anyagi esz­közökre is szükiég van. A fo­lyóirat e havi száma máskü­lönben is a problémalátás ere­detiségével tűnik ki, s azzal a tagadhatatlan bátorsággal, amivel embrionális állapotban levő kérdésekhez nyúl. Ezt a szerkesztői gyakorlatot igazol­ja dr. Zala Júlia cikke, aki A népgazdaság kiegyensúlyo­zott fejlődése és a beruházások címmel igen széles körűen vizsgálja magát a kiegyensú­lyozottság fogalmát, illetve a beruházások vélt és valódi sze­repét a népgazdaság fejlődésé­ben. Cikke jó néhány tévhitet cáfol, s ugyanakkor képes arra Mindig újrakezdeni. Most Jó- ^ zsef Attila műsorra készü- lünk. Az eddig kevésbé is- ^ mert verseit szeretnénk be- ^ mutatni. Hogy kikiből áll a § mi kis csoportunk? Farkas ^ Margit, a művelődési ház ^ gazdasági vezetője. Kosztyu ^ Mária szabó. Laikrovics Márta ^ asszisztens, Gyula, a bátyja, | lakatosipari tanuló. Zsembe $ Zoltán művezető. Bese Jóska. ^ féinyképésztaniuló. Varga Laci, | a művelődési ház művészeti $! előadója. A hónap végéi-e tér- ^ vezzük a bemutatót. Ha sike- ^ rünk lesz. elmegyünk vele ^ Táborfalvára, Öcsára, Her- ^ nádra és más községekbe is. | Alacsony, törékeny, csendes ^ szavú ember. Hivatalnok. A ^ munkája: tartozik, követel. ^ Ez a két szabály érvényes az ^ életére is. Becsülettel ellátja ^ a hivatalát: ez életének tartó- ^ zik rovata. A követel ru-bri-1 kában viszont az egész világ- ^ irodalom szerepel. Ezért sok- ^ színű és gazdag az élete. Pmkner Pál ^ májusi száma. Két, gazdasági témájú tanulmány is foglalko­zik a reform fölvetette új kér­désekkel. Kemenes Egon Vál­lalati növekedés és koclcázat a magyar gazdaságban címmel, míg Forgács Tibor A belkeres­kedelem első éve az új mecha­nizmusban címmel írt „rázós” kérdéseket taglaló dolgozatot. Mindkét szerző erénye, hogy nem kerülik meg a kényesnek tűnő kérdéseket, sőt elsősor­ban azokra fordítják figyelmü­ket. A folyóirat Fórum rova­tában nagy élvezettel olvastuk Szakáig Ferenc higgadt, mégis nagy meggyőző erővel érvelő cikkét egy történelmi bestsel­lerről, Nemeskürty István Ez történt Mohács után című könyvéről. Az ilyen kritika annak példája, hogyan lehet és kell reális értékére mérsé­kelni a divatos könyvek sike­rét. Három, dokumentum jel­legű, hosszabb írást minden­képpen érdemes az olvasónak figyelmébe ajánlani. Varga Domokos Jánossy Ferenccel, a jeles közgazdásszal készített interjút, s ebben gazdasági életünk és fejlődésünk több, feszültségeket szülő kérdését taglalják. Zám Tibor adja köz­re Traktorosok brigádértekez­lete címmel, rejtett magneto­fonnal készített felvételei alap­ján írt anyagát. A „natúr” anyag a valóság utánozhatat­lan izgalmasságával hat, de némi tömörítés, húzás nem' ár­tott volna. A harmadik írás Halász Péteré. A falusi építé­szet mai kérdéseiről, a falusi lakosság lakószokásairól mond sok elgondolkoztatót, kár. hogy a megválaszolatlan kérdésekre a szerző maga sem igyekszik feleletet találni. Folytatja a folyóirat az építészetről kez­dett vitát, a mostani számban hét ho-/7P-7Ólást közök <m) munka lényege — tartozik, kö­vetel — mindig ugyanaz. Van, aki beéri ezzel az élettel, van, aki nem. Dunai Róbert az utóbbiak közé tartozik. Olyan kiegészítő „foglalkozást” vá­lasztott magának, ami merő­ben ellentétes azzal, amit reg­geltől délutánig a hivatal me­rev szabályai szerint csinál. Rendező. Nem kőszínházban, és nem is hivatásos színésze­ket „dirigál”, csupán játszani szerető, irodalomkedvelő fiata­lokat. Ez a hobbyja. Több mint két évtizede már. • Az irodalom mindig kedves volt nekem. Szerettem olvasni, szerettem színházba járni már diákkoromban is. Bújtam a könyvtárakat, oly­kor pénzt kunyeráltam egy- egy ifjúsági előadásra, s ame­lyik szerep megtetszett, ott­hon eljátszottam magamnak. Erzsébeten laktunk, csak a háború vetett ide, Dabasra. Lebombázták a házunkat, ak­kor jöttünk dabasi nagybá­tyánkhoz. Én megmaradtam itt. Ne mondja, úgyis tudom, :mit akar kérdezni: ha annyira Iszeretem az irodalmat, miért ‘lettem mégis banktisztviselő?^ í Az ember nem mindig maga ^ ; választ pályát. Néha a körül- ^ | mények kényszerítik arra, j hogy az legyen, amiről még S i csak nem is álmodott soha. 5; I Így kerültem én is a gimná- § | zium befejezése után az erzsé- ^ ! beti Hitelszövetkezethez, gya- ^ i komáknak. Kellett a pénz, ez ^ i rá az egyetlen magyarázat. * i Amikor pedig már csinál va- S i lamit az ember, szereti azt § jtenni a legjobb tudása sze-^ I rint. Megszerettek, egyre na- ^ | gyobb feladatokat bíztak rám. ^ i Részt kaptam például a ban- i kok államosításából. Olyany- S i nyira belemélyedtem, hogy a S i végén felszámoltam magamat ^ : is. Pontosabban a volt munka- ^ i helyemet. Így lettem bérelszá- ^ imoló egy tatarozó vállalatnál.^ | — Jó iskola volt az a két ^ i esztendő, alaposan beletanul- > i tam az építőiparba. Amikor S aztán tizenöt esztendeje visz- ^ szahívtak a bankhoz, az épí- § tési hitelügyekben „nagyon ^ ; otthon voltam”. Szóval, amit ^ í egyszer megtanul az ember, az t í soha sincs kárára. Az irodalom & szeretete is mindig a hasznom- ^ ra volt. Amikor a felszab adu- ^ lás után megszerveztük a ^ MADISZ-t, a kulturális ügye- ^ két bízták rám. Azokban a ^ hónapokban még magunk ír- t tűk a darabokat a magunk S szórakoztatására. Néha, ami- ^ kor azokról az évekről mesé- ^ lek a két lányomnak, a gim- ^ nazista Ildikó és az általános ^ iskolát most befejező Anikó t csak néz rám, mint egy tá- S voli földrészről érkezett ide- ^ genre. Pedig igaz volt, a négy- | venévesek nemzedéke tapasz- ^ italaiból tudja ezt. A hobby kedvéért három- ^ éves rendezőig tanfolyamot S végzett, kitűnő eredmény- S nyeL • i s — Sok mindent játszót- ^ tam, rendeztem, az eltelt két ^ évtizedben. Drámát, vígjáté- ^ kot, még operettet is. Sze- ^ retek a fi atalokkal foglalkoz- * ni. Fiatalító. Meg azért is, jj mert a fejlődést, az újat a 5 fiatalokon át tudja leginkább $ lemérni az ember. A hob- í bym, önzésből fakad. Nem i akarok koráin megöregedni. 5 Ennyi az egész. Lépést tartani 5 az élettel. Akkor nem öreg- $ szik meg az ember soha. De a 5 munkám is erre inspirál. í Nem tudom beleélni magam 5 abba, hogy csak kétféle em- , bér létezik: aki tartozik és ^ aki követel. Ahány ember, ^ annyi regény vagy dráma. És $ a rendezés ebben segít. A ma- $ ga teljességében meglátni és $ láttatni az embert. Tavaly $ remekül dolgozott az irodalmi , színpadunk. Pedig nem ké- $ szültünk önálló, nagy pro- $ dukciókra. Csupán az illuszt- 5 rátör szerepére vállalkoztunk. í Az ifjúsági akadémia kéthe- i tenként egy-egy színháztörté- ; netd előadást tartott. Amikor ] például Brecht szerepelt a; programban, mi Brecht mű- ] veit tolmácsoltuk. Még a tér- > met is minden alkalommal az 1 előadás hangulatának megfe- i lelően rendeztük be. Remek ; esztendő volt. Aztán — amint t már lenni szokott — közele- $ dett az esztendő vége, kit ka- $ tonának vittek, ki férjhez $ ment, kezdhettünk élőiről , mindent. Ez a legnehezebb. $ 1 : Alacsony, törékeny, csen- i des szavú ember Dunai Ró- ] bért. Hivatalnok. Pontosabban la dabasi OTP-fiók vezetője, i Reggeltől estig aláír, tárgyal, I ellenőriz, vagy felvilágosítást ad hitelügyekben. Számok, rendeletek, akták és kamatlá­bak között telik az élete. Part­nerei különböző foglalkozású, képzettségű, korú és világné­zetű emberek. Munkásasz- szony és termelőszövetkezeti főkönyvelő, maszek vásározó és nyugdíjas vasutas, orvos és mérnök, igazgató és takarító­nő. Mindegyik más, mind­egyik egy külön kis világ. Amíg át nem lépi az OTP-fiók ajtaját. Attól kezdve már csak kétféle ember létezik. Az egyik, aki tartozik, a másik, aki követel. Az egyiknek adós­sága, a másiknak folyószámlá­ja van. Változatosságában is egy­hangú a hivatalnok élete. Ha változnak is a rendeletek és paragrafusok, emelkedik vagy csökken a kamatláb, a bank­„Hazautazott“ Szent László hermája Kétévi fővárosi vendégeske­dés után „hazautazott” Győr­be Szent László hermája. A Magyar Nemzeti Múzeum fő­igazgató-helyettese, dr. Korek József és Dávid Katalin fő­munkatárs gépkocsin szállí­totta vissza a győri székesegy­ház kincstárába a mintegy 300 000 dollár értékű hermát, a magyar középkori ötvösmű­vészet páratlan remekét. 1967. május 31-e óta több mint 250 000-en látták az ereklye­tartót a Magyar Nemzeti Mú­zeum „Magyarország történe­te a honfoglalástól 1849-ig” című állandó kiállításán. wsssAmrssssssss/i íróárfolyam A New York-i kézirat-ke­reskedők összeállították a hí­res írók kéziratainak árfo­lyamjegyzékét Charles Di­ekens kézirata például 180 dollárba kerül. I — Afganisztánban hetven dol-i lár, Nepálban ötvenhat, In-i diában nyolcvanegy, Indoné- j ziábain nyolcvanöt Dél-Koreá-1 ban nyolcvanhárom, Dél-Viet-I namlbam kilencvennégy, s Ja-1 pánban is, mely a földrész: ipari nagyhatalmának szerepéti tölti be, 556 dollár. (Ugyan- \ ebben az időszakban az Ame-j rifcai Egyesült Államokban azj egy főre jutó jövedelem 29741 dollár volt.) Ázsia a föld la-] kott területének tizennyolc ] százalékát teszi ki, de itt él a \ föld népességének 56 százaié-] ka, s az ún. világ összjövede- ] lemből mindössze ' tizenkét < sízázalék jut ide. Kiáltó ellentétek? Igen, miinti az Egyesült Nemzetek Szerve-i zetónek egyik, e témával fog-] laikozó kiadványa megállapít-] ja, a demográfiai robbanás ] lassítása és megoldása, vagy a] tények tudomásul vétele a kori dilemmája. Sajnos, korunk i nem szűkölködik hatalmas, i valóban világot átfogó dilem-j mákban, a nukleáris háború« vagy békés egymás mellett ] élés közötti választástól égé- ] szén Ázsia és Afrika országai- i nak népesedési problémáiig. E ] dilemmák megoldása, vagy i akár feszítőerejük csökkenté- ■ se hosszú és keserves tévé- ] kenységet kíván, a politikaj porondján éppúgy, mint a gaz- j daság, a tudomány, a kultúra! területén. Van-e reális lehető- i sége annak, hogy az Ázsia or- i szágaiban bekövetkezett, si tartósnak bizonyult, robbanás-« szerű lélekszámnövekedés« mérséklődjék, hogy a család-! tervezés ne pusztán néhány,! felvilágosult fő óhaja, hanem ] a társadalomban ható gyafcor-i lat legyen? Van-e reális lehe-i tőség arra, hogy ezek a mai szegény országok erőteljeseb- > ben fejleszthessék gazdaságú-! kát, növelhessék kultúrájuk j szintjét, véget vethessenek az j analfabétizmusnak, megindít-! hassák a tömeges szakmai kép- i zést, s így tovább? A tanulmánykötet egyértel- ] műén igennel felel ezekre a! kérdésekre, azaz: úgy ítélik! meg a szerzők, hogy van meg- \ oldás korunk dilemmájára. $ „A mezőgazdaság fejlesztő- \ se és korszerűsítése a fejlődő ! országokban csak úgy mehet i végbe, ha gyökeresen szakíta- \ nak a hagyományos módsze- \ rekkel és létrejön a tudomány ; és a mezőgazdaság szoros kap- j csolata” — jelölik meg a leg- ] alapvetőbb feladatok egyikét, j Másutt is minőségi változásra, ! nem pusztán mennyiségi mó-! dosításokra van szükség, ám i Ázsia országai önmagukban i képtelenek lesznek e minőségi j változásokat végrehajtani, a ] fejlett országok segítsége is« szükséges hozzá — állapítja ! meg Chandrasekhar. Az út — ! ezt a szerzők is hangsúlyozzák i — hosszú, fájdalmakat is rejt, : súlyos megpróbáltatásokat, de: i el kell indulni rajta! (Közgaz- ! dasági és Jogi Könyvkiadó) \ M. O. i A kor dilemmája Tanulmánykötet a demográfiai robbanásról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents