Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-24 / 117. szám
PVC vízvezetékcsövek lefolyócsövek (25, 32, 40, 50, 63 és 90 mm-es) középnyomócsövek (6 légkör nyomásig, 25, 40 és 50 mm-es) nehéz nyomócsövek (10 légkör nyomásig, 25, 40 és 50 mm-es) magánosok és közületek részére egyaránt AZONNAL KAPHATÓK A Vas és Edény bolt Vállalat Műanyag Áruházában V., Bajcsy-Zsilinszky út 62. Telefon: 310—567 ! SZÖVETKEZETÜNK a lakosság szolgálatában • RÁDIÓJÁT, TELEVÍZIÓJÁT megjavítjuk pilisvörösvárt műhelyünkben, kívánságára a lakásán Is. Telefon: Pilisvörösvár 204. I • MÉRETES CIPŐT tetszése szerinti fazonban készítünk. • CIPÖJAVITASI MUNKÁK solymári, pilisvörösvárt, piliscsabai, pilisborosjenői, pilisszentiváni, tinnyei, nagykovácsi, pilisszántói részlegünkben és felvevőhelyünkön. • FODRÁSZATAINKBAN modern. Igényes, úlvonatú frizurát készítünk, az imént felsorolt községekben. • KOZMETIKAI RENDELÉS í és szépségápolási tanácsadás Solymáron • és Pilisvörösváron, Észak-Budai Járási Vegyes Ktsz, Solymár A Tejipari Tröszt 1969 október 1 ■ 1970 március 31 között az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek tejkezeléssel és elsődleges tejfeldolgozással foglalkozó dolgozói részére négyhetes bentlakásos tanfolyamot szervez o tejkezelés, a fogyasztói tej, a tejföl, a túró és az ízesített termékek készítésének elméleti és gyakorlati kérdéseiről. A TANFOLYAM HELYE: JÁSZBERÉNY. A RÉSZVÉTEL FELTÉTELEI: — a felső korhatár nőknél lehetőleg 40 év, férfiaknál 45 év; — az általános iskolai végzettség, vagy tejkezelői képesítés: — érvényes egészségügyi könyv, vagy orvosi igazolás. A tanfolyamon — a ténylegesen felmerülő költségek (kb. 1600 Ft) ellenében — teljes ellátásról gondoskodunk. JELENTKEZÉS AUGUSZTUS 15-IG a területileg illetékes tejipari vállalatnál (üzemnél), ahová utólag kell majd átutalni a tanfolyam tényleges költségét. AUTÓBUSZJÁRATOK INDULNAK DUBROVNIKBA szeptember 29-ig minden kedden és pénteken menetdíj 298 Ft SPLITBE szeptember 25-ig minden csütörtökön menetdíj 282 Ft Útközben szállásról és étkezésről gondoskodunk, amelyek a menetdíjon felül fizetendők. Érdeklődés és jegyelővétel a MAVAUT Engels téri VOLÁN-irodában. Telefon: 181—610. JÓ UTAZÁST KÍVÁNUNK! 20. sz. AKÖV A gyár szállít, ha kérik Sok a csöppség, kevés a topánka Tizenkilences bébicipőt kérek — mondja félve egy mama a Cegléd, Rákóczi úti cipőbolt eladójának. A válasz napok óta: sajnos nincs. Üres kézzel távoznak azok is, akiknek csemetéje 20-as, 21-es vagy 22-es — és így tovább, egészen 26-ig — cipőt viselne, ha volna. A nagyobb lánykák is kereshetik a 35—36-os nyári cipőket, mert az sincs. Mondják ugyan, hogy a Martfűi Cipőgyár szolnoki mintaboltjában lehet válogatni — no, de nincs mindenkinek ideje egy pár cipőért átutazni Szolnokra. Inkább megvárja itt a következő szállítmányt, hátha... Mivel Cegléden gyermekcipőket készítő gyár működik, ott érdeklődtünk: hogyan lehetne segíteni legalább a legkisebbek cipőgondján? — A legkisebbek cipői tényleg nálunk készülnek — volt a válasz. — Több fazonban, színben, igen változatos formában. Ha a helyi cipőboltok igényelnék, volna lehetőségünk arra, hogy kérésüket közvetlenül is kielégítsük. Mi is tudjuk, hogy az utóbbi egy-két évben mennyivel több a másfél-, kétéves apróság. Bár gondjaink nekünk is vannak, a lehetőségekhez mérten így is vállalkoznánk a megrendelések után a szállításra, hogy a panaszok megszűnjenek. P Óriás harcsák Ritka horgászszerencse érte Kékedi István horgászt, a szombathelyi Pannónia Ktsz szabóját. Az ikervári erőmű közelében harminckilós harcsa akadt a horgára. Ebben a hónapban ez már a harmadik óriási harcsa, amelyet a Rába Vas megyei szakaszán emeltek ki. BUDAFOK Sasadi stikli A budafoki piacon tartottaki ellenőrzést a napokban a piacfelügyelőség szakemberei, s a többi között megnézték, hogy az árudákban, standokon pontosak-e a mérlegek. A váratlan vendégek a Sasad Mező- gazdasági Termelőszövetkezet élő baromfit árusító üzletébe is ellátogattak. Amikor megjelentek, az egyik eladó hirtelen megpróbálta a mérőedény oldalára „ragasztott” — az utólagos mérés szerint 6 dekagrammos — mágnesdarabot levenni. Rajtavesztett, mert az ellenőrök észrevették a manipulációt. A „mágneses kezű” eladó ellen szabálysértési eljárást indítottak. — Fényforrásgyár-bővítés, Az Egyesült Izzó kísérleti üzemeként működő nagykanizsai fényforrásgyár a következő években egymilliárd forintnál nagyobb összegű beruházással, mintegy négyezer főt foglalkoztató gyárteleppé fejlődik. CSUPA U] Az egyik modernebb mint a másik: egy sor új kis irodagépet gyártanak az Írószerkészítő Ktsz pomázi telepén. Kár, hogy alig-alig találkozunk idehaza egy-egy példányával, csaknem valamennyit külföldre viszik. TATABANYA Óriás sátor Felfújható, óriás sátrat rendeltek a tatabányai szénbányák a Győri Műbőrgyártói. A 60 méter hosszú és 30 méter széles műanyag sátorral az óvárosban levő strandfürdő egyik nagymedencéjét fedik be. Az úgy kiképzett fedett uszodát nagy. teljesítményű olajkályhával fűtik majd, s ezzel megoldják a téli strandolást és a vízisportok téli edzését. Igazi strandszezon elejétől őszig a felfújható műanyag csarnok természetesen raktárban lesz. POLGÁR ISTVÁN: Adám és Éva — Elszánt napjaim menthetetlen megsemmisültek, csontjaim beleroppantak a gátszakadásba, lábam előtt sárba taposott kalászok. Láng, szívdobogás, vér muzsikája után hideg a homlok & kihűlt a verejték, szavak üszke a sárgult lapokon, mankóra roskadt magabiztosságom. — A Nap s Hold megvan, mondd hát, mi veszett el? Elveszett-e egyáltalán valami? — Fehér halántékom, mint tejüveg égő, bevilágítja a magány éjszakáját, bódult lepkék sérült szárnya verdes. Elmenekülnek kötöm b-hallgatásba, világűrbe küldött rakétában töltet, várnék feszes ajkkal, nem nyúlnék a fékhez. — Csákánnyal zúznám kőtömb-hallgatásod, a féket helyetted én megrántanám. Vedd észre, öklöm melleden dörömböl, vedd észre, kezem kezed után nyúlt ki, alti erős, abba kapaszkodom. A FÓKA FEKETE Kiszálltak a kocsiból. A tolmács fél lépésre előtte. Ne előzze meg, de az utat azért mutathassa. Konzumszolgálatok határokat nem ismerő uniformizállsá- ga. Mindenütt így van. Szótlanul taposták a nyírt gyep, s szögletesre vágott buxusbokrok között kanyargó, murvával felszórt utat. A tolmács rágyújtott. Ö a többiekre gondolt. Akik bután bámultak rá, amikor eljött. Minek autózik hatvan kilométert? Megnézni egy tengeri akváriumot? Fókákat? Fókákat. De hiszen odahaza is láthatsz az állatkertben. A tolmács nem szólt semmit. A tolmácsok mindent megszoktak. A delegáció delegáció, hivatalosan vannak itt, a kormány vendégei, ha a delegáció vezetője fókákat akar látni — lásson. A Tanító valamikor azt mondta neki: a fóka fekete. Mikor volt? Tegnap vagy régen? A fóka fekete. Nem figyelt különösebben a Tanítóra. Nem kellett különösebben figyelni rá. Amit mondott, világos volt, egyszerű, s ezért nem ingerelt ellentmondásra. Igaz, egy pillanatra fölvillant benne: minden fóka fekete? Mégis hallgatott. Ha a Tanító azt mondta, hogy a fóka fekete, akkor fekete. Minden fóka. Hány fókafajta van? A Tanító — erre emlékszik — még a kezét is fölemelte. Nem tudni, a nyomaték kedvéért-e, vagy azért, hogy eleve elhárítson minden kétkedést. Fölemelt kézzel, minden szótagot megnyomva mondta: a fóka fekete. Többet nem mondott. A tolmács udvariasan megállt. Néhány lépésre véget ért a murvával felszórt út, a buxusbokrok s a pázsit zöldje közül betonmedence szürkéje bukkant elő, s a medencében kéken csillogott a víz. Itt lennénk. A tolmács, közelebb lépve a felvilágosító táblához, pontosan artikulálva, de gépies tökéletességgel fordítani kezdett: „A fülesfóltafélék — Otariidae — családjába tartozó medvefóka. Arcto- cephalus ursinus. Hideg tengerekben él. Ragadozó. Hímje három, nősténye másfél-két méter hosszúra nő. Különösen bőre miatt vadásszák. A fiatal hím bundájából készítik a sealskin — szilszkin — prémet.” Alig figyelt a szavakra. A fókát leste. Hol van? Hová bújt? Több van? Ö nem lát egyet sem. Melyik szikla mögé bújhatott? Melyik átereszbe, mely a medence egyik részéből a másikba vezet? Miféle titkos alagút nyelte el? Végre megpillantotta. Fölsóhajtott. A fóka fekete volt. Igen, fekete. Azaz... Nem, nem, csak a víz tükre torzít. A víz, a gyengén kékesre festett beton változtatja meg a színárnyalatot. Fekete? Fekete. Azaz... sötétbarnásan fekete. Nem koromfekete. De hiszen a Tanító sem azt mondta: a fóka koromfekete. Csak azt: a fóka fekete. A torpedó alakú állat éles kanyart csinált. Egy pillanatra fölvillant a hasa. Világos volt. Igen, tisztán látta, hogy világosabb, mint a háta. És ahogy a fejét kidugja a vízből... nem a szeme káprázik... nem, nem, jól látja, hogy fehéres foltok vannak a nyakánál. A nyakánál? A fókának nincs is nyaka. Éppen ez benne az érdekes, mintha a törzsből közvetlenül nőtt volna ki a feje. A Tanító csak azt mondta: a fóka fekete. Nem mondott mást. Ha kérdezték volna, talán mond mást is. Hogy a fókának foltjai vannak. Mellső részén fehéres foltok láthatók, hasa világosabb. Talán mondta volna, ha kérdezik. De nem kérdezte senki sem. A tolmács értetlenül, nem sürgetően, de indulásra készen állt. Mit lehet ennyi ideig nézni egy fókán? Fóka. Medvefóka. Tovább mentek. Üjabb medence. A tolmács ismét fordítani kezdte a táblán levő szöveget: „A fókafélék — Phocidae — családjába tartozó borjúfóka. Phoca vi- tulina. A föld több tengerében él, egyike a legelterjedtebb fókaféléknek. Két méternél hosszabbra ritkán nő meg. Vadásszák. Fogságban megszelídül.” Valami azt súgta, ne nézzen a medence felé. Rágyújtott. A tolmács készségesen, nagyon udvariasan, de a szolgai alázatot nem ismerve adott tüzet. Kifújta az első slukkot. Akkor nézett a medencére. Tudta. Igen, tudta előre. Régen sejtette. Sejtette? Tudta. De magának sem merte bevallani. Hiszen ha a Tanító azt mondta... A medencében ott játszottak, kergetőztek a bájosan esetlen borjúfókák. Sárgásszürke szőr borította testüket. Testüket, mely nem volt fekete. Az égre kapta tekintetét. Az ég kék volt. Újra a medencére nézett. A fókák most sem voltak feketék. Talán ezek a fókák betegek. Már őseik is fogságban éltek, ezért utódaik elsatnyultak, elkorcsultak, ez lett belőlük. Színüket vesztett, ostoba húsés izomcsomók. Örökké és értelmetlenül futják útjukat a medencében. Halat zabáinak. A köveken ott bűzlenek a laharápott farkak, s a megemészthetetlen pikkelycsomók. A tolmácsra nézett. A tolmács vissza rá. Sápadt volt, de remélte, hogy a tolmács nem veszi észre. A tolmács furcsán nézte. Mit néz? Hát már nem tud a vonásain uralkodni? Hát már az arcáról leolvasható, hogy bármennyire is tartott tőle, a bizonyosságért jött ide. Ide, ebbe a tengeri akváriumba, ahol a világ valamennyi fókafajtája megtalálható? A bizonyosságért. A hitetlenség nem akkor kezdődik, amikor az ember meggyőződik annak ellenkezőjében, amiben hitt. Hanem akkor, amikor kétkedni kezd. Amikor a bizonyosságot áhítja. Amikor kontrollálni akar. Amikor gondolkozni kezd. Rekedt volt a hangja, önmagának is idegen. Azt kérdezte: „Mondja, tulajdonképpen hány féle, fajta fóka van itt?” A tolmács gyorsan válaszolt: „A világon létező összes fajta”. Türelmetlen volt: „Igen, igen, de hány fajta ez? Vagy típus, vagy mit tudom én, hogyan osztályozzák ezeket. Mindegyik fóka, de egyik sem azonos a másikkal. Hát akkor melyik a fóka?” A tolmács nem értette. Hirtelen észbekapott, s áldotta az eszét, hogy amikor a kocsiból kiszálltak, rutinmozdulattal fölvett egy színes, fényképekkel illusztrált útmutatót. Még ilyen esetet. Fókabolond. Előhúzta zsebéből a füzetet, s sorolni kezdte: oroszlánfóka, atlanti rozmár, grönlandi fóka, gyűrűs fóka, szakállas borjúfóka, ormányos fóka, tarajos borjúfóka, tengeri leopárd, barátfóka, sörényes fülesfóka... Állatrendszertani nevük szerint... A férfi kikapta kezéből a füzetet. Azt lobogtatva kérdezte: de melyik a fóka? A fóka?! A tolmács kényszeredetten mosolygott. „Mindegyik fóka uram” — felelte. A férfi otthagyta. Nagy léptekkel, szinte rohanva megindult a medencék sora előtt Valamit mormolt, távol volt, a tolmács nem értette, s úgy gondolta, jobb, ha nem is fut utána... Az állatok egykedvűen hasították a vizet. Kerek fejük időnként apró, gyűrűző hullámokat vetve kiemelkedett a vízből. Tágra nyílt, nagy szemekkel bámultak a nekik elérhetetlen, s számukra ezért nem is létező, végtelenbe vesző tengerre, amelyből egy óraműves, automata szivattyúrendszer emelte át medencéikbe a sós vizet. Mészáros Ottó I *
