Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-23 / 116. szám
4 ríiji HEGYEI '&tírlwj> KELL-E AZ ÉRETTSÉGI ? (4.) Musica Humana A kor igénye szerint Pár hónappal ezelőtt alakult meg a Szőnyi István Emlékmúzeum Baráti Köre és máris érdekes rendezvényekElnézést, mert személyes példával kezdem azoknak a beszélgetéseknek az összegezését, amelyeket érettségiző diákokkal, gimnáziumi igazgatókkal és tanácsi vezetőkkel folytattam arról: kell-e az érettségi vagy sem. Éppen húsz esztendeje annak, hogy jómagam is ott álltam az érettségi bizottság előtt, sorsomra és szerencsémre várva: vajon éretté nyilvá- nítainak-e ötször tízperces feleleteim alapján. Azt, hogy sikerült megszereznem az erről szóló bizonyítványt — ma már férfiasán bevallhatom — nemcsak a tudásomnak, de bizonyos értelemben a szerencsémnek is köszönhető. Azóta a több pecséttel és még több aláírással ellátott hivatalos papír ott pihen valahol az íróasztalfiókom mélyén. Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy mind a mai napig rajtam és a családomon kívül senki nem látta és hivatalos helyeken — mindössze néhány alkalommal — csupán a bizonyítvány számára voltak kíváncsiak. Hogy kitűnőre vagy csak közepesre sikerült az érettségim? Az amúgy is megszerzett tudáson kívül semmi más hasznom nem volt belőle. Kell-e hát az érettségi vagy sem? Azokkal szeretnék vitatkozni, akik változatlanul szükségesnek tartják. Azzal kezdeném: ma már az érettségi bizonyítványnak semmi gyakorlati haszna nincs. Semmiféle képesítést nem ad, legfeljebb lerövidíti a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésének idejét A diákok viszont ma még nem azzal a céllal kezdik középiskolai tanulmányaikat — messze vagyunk még a középiskola általánossá tételének bevezetésétől! —, hogy elvégzése után szakmunkástanulók legyenek. Azt sokkal egyszerűbben és gyorsabban is elérhetik általános iskolai tanulmányaik befejezése után: három esztendő alatt felnőtt, kereső szakmunkások lehetnek. Az érettségi bizonyítvány tehát szakmát nem ad, de arra sem jogosítja fel a diákokat, hogy felvételt nyerhessenek valamelyik főiskolára, vagy egyetemre, csak akkor, ha előbb felvételi vizsgát tesznek. Akkor viszont mi szükség van rá? összegezi a négy esztendő munkáját? Bizonyos értelemben igen. Csakhogy összegeznek minden tanév végén az összefoglalók is: kevesebb anyagot, tehát alaposabban. Akkor pedig miért van szükség még egy általános összegezésre is? Fejleszti a diák szintetizáló készségét? Képet ad problémalátó és a problémát önállóan alkalmazni képes tudásának mértékéről? Abban az esetben igen, ha a négy esz- tendőr át erre tanították a Kőműves, asztalos, ács, festő, villanyszerelő, víz- és fűtésszerelő, tetőfedő, bádogos, parkettás, lakatos szökés betanított munkásokat, kőművesek mellé segédmunkásokat (10 éven felüli fiúkat Is), szállítómunkásokat, gépkocsivezetőket, autószerelőket, raktári segédmunkásokat azonnali belépéssel FELVESZÜNK Munkásszállás díjtalan. Jelentkezni lehet a „Prosperitás" Ktsz munkaügyi osztályán Budapest IX.. Viola u 45 ________________________ gim náziumban. Ha nem, az érettségi előtt rendelkezésre álló idő — amelynek során elsősorban tárgyi tudását eleveníti fel a maturáns — nagyon kevés az önálló gondolkozás és elemzőkészség elsajátítására és alkalmazásának megtanulására. Négy esztendő ilyen irányú mulasztását nem lehet bepótolni két hónap alatt. A maturánsnak négy tárgyból kell szóbeli vizsgát tennie. A gimnáziumi érettségi vizsgaszabályzat szerint „Egy jelölt teljes vizsgájára általában egy órát kell szánni.” Vagyis tárgyanként tizenöt perc áll a diák rendelkezésére, hogy az adott tárgyból bebizonyítsa tárgyi tudását, elemzőkészségét, érettségét. Vajon ez a rövid idő elégséges-e a bizottság elnökének, aki akkor találkozik először az illető diákkal, hogy hiteles képet kapjon érettségéről, tárgyi tudásáról, elemzőkészségéről, egyszóval felnőttségéről? Mi van akkor, ha a diák — szerencséjére — éppen olyan tételt húz ki, amit „betéve tud”, de a gimnázium négy esztendeje alatt mindvégig csak közepes tanulmányi eredményeket ért el? Közbeszól a szaktanár és közli az elnökkel, hogy a kitűnőre sikerült felelet „véletlen” csupán? Vagy belenyugszik, hogy a négy esztendei középszerű munka után kitűnő érettségivel a zsebében kezdje az életet diákja? Vagy mi van akkor, ha mindez fordítva történik és a kitűnő tanuló „rövidzárlatot” kap az érettségin? Erre is volt már példa nem egyszer: jeles diákot „húzott meg” a vizsga- bizottság, mert az érettségin teljes „csődöt mondott”. A kérdés mindenképpen elgondolkoztató: reálisan lemérhető-e egy tanuló tudása, érettsége és felnőttsége egyetlen óra alatt a „véletlenre és szerencsére” bízott kérdések elbírálása alapján? És ha hozzávetőleges képet adna is: mi értelme van az effajta „felnőttséget bizonyítani akaró” vizsgáztatásnak? Ügy érzem, elhamarkodott volt az esztendeig tartó vita után a Művelődésügyi Minisztériumnak az az állásfoglalása, hogy továbbra is szükség van az érettségi vizsgára. Sokkal inkább szükség lenne az egész középiskolai — és elsősorban a gimnáziumi — oktatás tanítási, számonkérési és értékelési módszerének megváltoztatására és korszerűsítésére. Csak így érhető el, hogy a középiskolai oktatás valóban lépést tartson az élettel és az életre készítse fel a diákokat. Prukner Pál kel hívja fel magára a figyelmet. Vasárnap a Zebegényi múzeum parkja megtelik a megye komolyzene-kedvelőivel: ugyanis a Musica Humana kamarazenekar hangversenye ritka zenei csemegét ígér. Előtte mutatkozik be az Állami Zeneiskola fúvószenekara és ennek közreműködésével avatják föl Kunvári Lilla szobrászművész alkotását, Szőnyi István képmását. n MAGYAR „WHO'S WHO? Már a nyomdában van és az év végén megjelenik a Kossuth Könyvkiadó gondozásában készülő „Ki kicsoda?” lexikon, a magyar „Who’s who?” szerkesztését már 1966-ban megkezdték, s több mint száz tagú kollektíva munkájának eredményeként került nyomdába a kézirat. A mintegy 7000 politikus, gazdasági vezető, közéleti személyiség, író, újságíró, tudós és művész életrajzát tartalmazó kötet úttörő munkának számít, hiszen ilyen jellegű lexikont hazánkban még nem adtak ki. A könyv — amelyben 1300 magyar név kapott helyet — csak élő személyek pályafutását, közéleti szereplését, tudományos vagy művészi tevékenységét tárgyalja. A Kossuth Nyomdában 20 000 példányban készülő, körülbelül 1000 oldalas lexikon a könyvpiac egyik érdekes darabjának ígérkezik. Bolondos vers Nem találsz több olyan hentest, akárhol jársz, amilyen a Hentes Jónás. Nála bizony nemcsak a ház, még a kerítés is kolbász. Kolbász ott a seprű nyele, kolbász ott a kút kötele, kolbászon szárad a ruha, kolbász ott a kert kapuja. Egy nagy kutya egyszer oda fut, mind megeszi akapnt. ->' Azóta a Hentes Jónás portájára jobban vigyáz, három kövér hentes gyerek éjjel-nappal ott őgyeleg, úgy vigyáz, ne fogyjon el a kerítés, meg a ház. Fürtös Gusztáv SfcÜTS I. ‘fróMrtA:—■:----------------- ■ 1 ................... ......HM 3 0. Éva nagyon hiányzik. Egyetlen levelet küldött, előveszem, s tizedszer is elolvasom. A Rege utcában kapott egy nagyon jó kis szobát, egy kedves, idős házaspárnál. Kollégái aranyosak, rengeteget kell tanulnia. Majd ír. Ezer millió csók stb. Mit ért a satöbbi alatt? Papírt veszek elő, írni akarok. Nem megy. Hallottam, egy férfi, akinek meghalt a felesége, két nap, két éjjel sakkozott. Azt mondták, szívtelen, gonosz ember. Pedig csak az őrjítő gondolatok elől menekült a sakkfigurák közé. Nekem is sakkozni kellene. Megkerülöm az udvart, bekopogok Dörnyeihez. Óriási halom Irat hever előtte. Kopasz fejét dossziék és gépelt papírok közé bujtatta. — Szörnyűség. — mondja mélabúsan —, ebben a negyedévben alig tudtunk tervet teljesíteni. Nem viszik a koporsókat. Itt van kérem, az ősz, köd, hűvös idő, huzat, influenza, eső, nyirkosság —, és mégis. Érthetetlen. Uram, akár hiszi, akár nem, szomorú vagyok! — Én is — jegyzem meg komoran — sakkozzunk! Azonnal lesöpri a mérleg- beszámolót és hozza a táblát. Az első partiban sikerül egy döntetlent kicsikarnom tőle. Aztán hármat csúfos vereséggel fejezek be. — Maga egy pacer — fé- nyesedik a homloka és vidá- mabb arccal gusztálgat. — Nem javul a játéka és a koncentrációja is gyengébb. Történt valami magával? — Nem történt semmi különös — mondom halkan, de az arcom idegesen rángatózik. — Majd veszek egy sakk-könyvet és akkor magát minden partiban megverem. Nevet. Arca olyan most, mint egy megöregedett csecsemőé, a szája lányosán húzódik pisze orra alatt. A megnyitás elméletét kezdi magyarázni, de nem várom meg, amíg Botvinnik leszek, mert nagy zajjal megérkezik a kis család. Visszavonulok a szobámba. ★ Vasárnap, este jelentkezem az építkezésen. Csípős az idő, köd szitál. Pufajkát veszek. Három hete, amikor éjszakás voltam, a villanykörték köré még bogarak gyűltek, most tiszta fénnyel ragyognak. .Az eső ostorba fonja hajamat. A rakodón hiába húztak vízhatlan köpenyt a munkások, lapátforgatás közben kabótuj- juk alá folyik a víz. Esik az eső. Háromszor kell meggyújtanom cigarettámat. Éjfél felé apróbb szemekben szitál, de így is síkossá teszi a síneket. Ha előre szaladok váltót állítani, megszórom homokkal. Az építkezés dombon van. A völgyben két kilométerre tőle a rakodó. A rakodón, szorosan a sínpályák mellé halmozták fel a beton- gerendákat, a téglát, a cserepet, a sódert. — Gyerünk, gyorsan, 'tolassanak hátra — kiáltanak mindig az öreg Farkasra a rakodóik, ha leérünk. Meggyorsult a munka tempója, november 7-ére készülünk. A rakodók is három műszakban dolgoznak és egyik parti sem akar sereghajtó, lenni. Most Búcsú Fe- rencék állnak lent. Búcsú rövid nyakú, zömök kis pasas, az öreg Farkas szerint pint bort egy' slukkra leenged a torkán. De az is igaz, a sódert szívlapáttal dobálja. „Hozzászokott a természetem” — mondta egyszer az öreg Farkasnak. Ma este műszak előtt Búcsú kijelentette, ha a másik műszak lehagyja őket, akkor Duspák művezető belere- zelhet zsíros sapkájába, 5 a saját fejére húzza és fényes nappal végigsétál a főépület előtt. Hát senki sem akarja megérni a sapkamutogatás utáni időket, mert Búcsú állítólag a polányi kocsmában egy rozsdás kukoricamorzso- lóval egyszerre tizenöt pasast küldött nyolc napon túli sérülésekkel a körzeti orvoshoz. Mi is igyekszünk. A rakodón nyolc csillét raknak, a másik nyolccal útban vagyunk. Az üresekkel olyan gyorsan megyünk a lejtőn, még a meseautó is elmaradna mögöttünk és Lajos szája el- kékülne az irigységtől. Farkas bácsi átadta nekem néha a vezetést, most még a fülkébe sem ülhetek. Hátul kell áll- nom az utolsó csillén és fadoronggal fékezni, ha lefelé megyünk. Ha az út meredek ré1969. MÁJUS 23., PENTEK A Színház és Filmművészeti Főiskola IV. éves hallgatóinak vizsgaelőadásán Dario Fo: „Az arkangyalok nem játszanak flippert” című darabját mutatták be. Rendező Szirtes Tamás. Vizsga ÉPÜL AZ IFJÚSÁGI TÁBOR Vezetőképző - A szombathelyiek cserélnének - Társadalmi munka Hozzávetőlegesen egy hold- nyi az a terület, amelynek a ráckevei fiatalok a tulajdonosai a szigetszentmártoni Du- na-parton. Itt létesül majd az önálló tábor, amely a ráckevei járás úttörőinek és KISZ- eseinek ugyancsak régi álma, vágya. Építeni pénz nélkül nem lehet Az eladott táborozási sorsjegyek után azonban kaptak egy szép summát, nagyobb összeget adtak a járás gazdasági vezetői is, de . különösen a járási tanács rukkolt ki, kereken 300 ezer forinttal járult a táborépítés költségeihez. A terveket KISZ-esek készítették társadalmi munkában: a járási tanács fiataljai alkották meg a tervdokumentációt. Az iskolák nyári szünetében kezdik a munkát, ugyancsak a fi átailok, s természeteszéhez érünk, az öreg Farkas előrehajol ültében, arca feszessé válik, szeme a sötétséget kutatja, minden idegszálával a gépen csüng, de a váltók után már elengedi magát, hátradől és ilyenkor rágyújt egy cigarettára. Mióta „fasírban” vagyok a vezetőséggel, nem mesél régi történeteket, csak duzzogva hallgat. Neheztel rám. Éjfélkor a tizedik forduló után csak annyit mond: „Jó reggelt segédvezető úr!” de a következő menetben megtöri végre a szótlanság hideg jegét. — Mennyi volt eddig? — kérdezi. — Beírtad a naplóba? — Persze — mondom gyorsan — beírtam, csak a tintaceruzát elmossa az eső az irodán ... — Te... akkor Búcsú a földbe nyom! — nevet Farkas apó. — Inkább grafittal írok, de azt nem fogadják el hitelesnek. A mozdonyon, ha engedné... — Gyere, te pemahajder firkász! — ráncolja a szemöldökét. — Hallottam az ügyedről. Nem kell ám betojni! Fel ne mondj. Nem eszik olyan forrón a kását! — Áh, ... dehogy mondok fel — sóhajtok boldogan a kibékülésünkre. — Na, lódulj hátra — ijit az öreg a fejével. — Menjünk, mert ezek ma megbolondultak. Szaladok és felugróm az utolsó csillére. Állítom a váltót, hogy az üresek a másik vágányra kerüljenek s rohanok vissza. Bucsúék lent már lapátjuk nyelére könyökölnek. — Tökörésztek? — ordít Búcsú. — He? Nagyon mérgesnek mutatja magát, de látom a lámpa fényénél, arca elégedettséget sugároz. Hamar összeakasztom a csilléket, s az sen ugyancsak társadalmi munkában. Kéthetenként váltják a csoportokat, az építők a munka mellett persze üdülnek is. Elsőnek a hálósért építik fél, a tíz szoba hat-hat férőhelyes lesz. Téglaházat létesítenek az ebédlő és a konyha céljaira, de építenek gondnoki lakást is. Még ezen a nyáron rendezik a partszakaszt: strandot alakítanak ki, s a sportlétesítményeket is átadják a szeptember 29-re tervezett avatási ünnepségen. A tábor építéséhez még csak eztán kezdenek hozzá, de már több KISZ-bizottság érdeklődött. A szombathelyieknek, a nagykátaiaknak, s a szécsé- nyieknek jutott eszükbe elsőnek, hogy ha elkészül a tábor, a fiatalok csereüdülésére is lehetőség nyílik. elsőn is a vonóhorgot a mozdonyhoz csatolom. Indulnék hátra, de az öreg megszán, mert látja, hogy az eső arcomba csap. Felülök melléje a mozdonyra. Az ívlámpák tövében a föld már nem tudja elnyelni a vizet, a tócsák csillognak. A mozdony szép egyenletesen húz, de a váltónál egy- szercsak hirtelen előreugrik. — Mi történt? — rebben meg az öreg szeme. Túl köny- nyen megyünk, mintha nem is volna teher mögöttünk. Az öreg Farkas rálép a fékre. Egyszerre ugrunk ki a fülkéből. — A csillék! — ordítja iszonyúan és hátra tántorodik. A mozdonyhoz csatolt kampó elszakadt. A sóderral rakott csillék elindultak a lejtőn. A szerelvény után vetem magam. Az eső tátott számba vág. Elérem az első csillét, felugróm rá. A kerekek ütemesen, de egyre gyorsabban kattognak. A fék, az utolsó csillén van. Át kell vergődnöm nyolc csillén, a síkos sóder tetején, ahonnan bármelyik pillanatban a kerekek alá kerülhetek. Elindulok, remegő inakkal, kocogás fogakkal. Valószínű, ez az utolsó ténykedésem a földön. Kár. A rakodón nyolc üres csille és tíz ember, előttük téglafal, mögöttük sóderhegy. Majd csak felmásznak rá, de mi lesz énvelem?... Szörnyűség, megint mibe keveredtem. Elérem a féket, rálépek, teljes erőmből nyomom. Mintha fél kézzel akarnék egy robogó gyorsvonatot megállítani. Ereim feltelnek vérrel. Hiába. Nincs más hátra, leugrom. De nem merek. Látom a téglarakásokat, a sóderhalmokat. (Folytatjuk)
