Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-22 / 115. szám
PE SI HEGY k/ŰtSüP 1969. MÁJUS 22., CSÜTÖRTÖK KELL-E AZ ÉRETTSÉGI? (3.) Szükség van mércére Az érettségire készülő diákok és a gimnáziumi igazgatók után a megyei tanács illetékeseinek, dr. Csicsay Iván elnökhelyettesnek. Hargitai Károly művelődésügyi osztályvezetőnek és Lukács József iskolai csoportvezetőnek tettem fel a kérdést: kell-e az érettségi vagy, sem? Dr. Csicsay Iván: — Az a véleményem: kell az érettségi, mert összegezi a gimnáziumban eltöltött négy esztendő munkáját. Lehetőséget biztosít annak megállapítására, hogy a maturáns szert tett-e a vizsgatárgyak tantervi anyagában alapos tárgyi tudásra, gondolkodó képességre; össze tudja-e kapcsolni ismereteit az élettel, az elméletet a gyakorlattal; elsajátította-e a marxizmus—leniniz- mus középiskolai szintű alapelemeit, és kialakultak-e benne a tantervben előírt jártasságok és készségek. Hargitai Károly: — Annak ellenére, hogy kell az érettségi, gyakorlatilag nem kötelező. Bár ma még úgy él a köztudatban, hogy az érettségi feltétlenül szükséges a középiskolai tanulmányok befejezéséhez. Ez nem igaz. Alti úgy érzi, hogy nincs szüksége rá, nem feltétlen szükséges élnie az érettségi lehetőségével. A sikeres osztályvizsga is tanúsítja a középiskola elvégzését, de főiskolai, egyetemi továbbtanulásra nem jogosít. Lukács József: — Az érettségi vizsgára azért is szükség van, mert jelentős serkentő erőként hat a középiskola négyéves időszakában mind a nevelőkre, mind pedig a tanulókra. Az a tudat, hogy a negyedik esztendő végén érettségi vizsga következik, lehetőséget biztosít az oktató-nevelő tevékenység egészének állandó egységes ösztönzésére, valamint a--tanulók szorgalmának és öntevékenységének fokozására. Ugyanakkor a gondosan előkészített érettségi vizsga a négy év alatt tanult ismeretanyag szintézisét adja, ami elengedhetetlen az életbe kilépő, vagy a főiskolán, egyetemen tovább tanuló fiatalok számára. Dr. Csicsay Iván: — Az érettségi tulajdonképpen a diák életének első nagy próbatétele. Megközelítően hiteles képet ad a tanulók érettségéről, világnézetéről, gondolkodási képességének, problémalátó és prolémamegoldó képességének fokáról. Ha lemondanánk erről a nagy ler hetőségről, mi serkentené a diákokat az állandó, rendszeres tanulásra, a megszerzett ismeretanyag folyamatos ösz- szegezésére? A tanulók többsége csak az órákra készülne, beérné a részletfeladatok megoldásával. s ezzel kimondva vagy kimondatlanul, de lemondanánk arról, hogy a diákokat a munkára, az életre készítsük elő. Pedig a gimnázium legfőbb célkitűzése az, Ipari tanulókat FELVESZÜNK a bádogos. az ács és a kfiműves szakmában. FELTÉTELEK: általános Iskolai végzettség és a 14 életév (az ács szakmában a 15 év) betöltése A lelentkezéshez szükséges az Iskolát lelentkezésl lap és a születési anyakönyvi kivonat Szállást munkaruhát szerszámot és teljes ellátást díjtalanul adunk A tanulmányt eredménytől függő ösztöndíjat fizetünk JELENTKEZÉS A „Prosperitás" Ktsz munkaügyi osztályán. 8p. IX. Viola u. 45. hogy alkalmassá tegye a tanulót a felsőfokú oktatási intézményben való sikeres továbbtanulásra, a termelőmunkába való differenciált bekapcsolódásra, ugyanakkor hazafias-internacionalista jellemvonásainak kialakításával a szocialista társadalom hasznos tagjává nevelje a fiatalokat. Hargitai Károly: — Manapság sokan teszik fel a kérdést: tulajdonképpen milyen képesítést is ad a gimnáziumi érettségi? Leegyszerűsítve ez úgy hangzik: milyen előnyökkel jár a diák számára az érettségi bizonyítvány? Azzal kezdeném, ami a gimnáziumi oktatás lényege és céljá: általános alapműveltséget biztosítani a tanulóknak, felkelteni az érdeklődésüket a további ismeretek megszerzéséhez. Maga az érettségi az elsajátított tárgyi tudás és az elemző, rendszerező készség milyenségéről, fokáról ad képet. Amellett, hogy alapot és lehetőséget nyújt a továbbtanulásra, lerövidíti egy-egy adott szakma elsajátításának idejét. Az érettségivel rendelkező fiatalok egy-másfél esztendő alatt szakmunkás-bizonyítványt szerezhetnek. Lukács József: — Azzal kapcsolatban, hogy humán érdeklődésű diákoknak csak a humán, míg a reál érdeklődésű diákoknak csak a reál tárgyakból kellene érettségit tenniük, az a véleményem, hogy ez visszalépés lenne. Miért? Ma már az általános műveltség alatt nem csupán a humán műveltséget értjük. Ebből az elgondolásból eredően szűnt meg a gimnáziumokban a humán és a reál tagozat is. Ennek ellenére még ma, az érettségi reformja után is tapasztalható egy bizonyos fokú eltolódás a humán tárgyak felé. Ma ugyanis három kötelező — magyar nyelv- és irodalom, történelem, matematika — és egy szabadon választott — idegen nyelv vagy fizika vagy kémia vagy biológia — tárgyból kell érettségit tenni a maturánsoknak. A kötelező tárgyak aránya: két humán, egy reál tárgy. A szabadon választott tárgy viszont gyakran az idegen nyelv. Vagyis az érettségi tárgyak végaránya: három az egyhez a humán tantárgyak javára. Szeri az a várható — nem az idén! — változás segíthet csak, amely négyre emeli majd a kötelező tárgyak számát — két humán, két reál arányában. Dr. Csicsay Iván: — Az is gyakori beszédtéma: miért nem lehet a gim náziumi érettségi egyenértékű a főiskolai, egyetemi felvételi vizsgával? Több oka van. Az egyik: még a jól, jelesen és kitűnően érettségizők száma is többszöröse annak, amennyien felvételt nyerhetnek a főiskolákra és az egyetemekre. A másik: nem azonos értékű például az ELTE gyakorló gimnáziumának — ahová alapos sze lektálás után veszik fel a legjobbakat — az érettségije egy nemrég szervezett falusi gimnázium érettségijével. A harmadik: egy általános jeles érettségi még nem biztos hogy alkalmasságot, rátermettséget is jelent egy adott főiskola vagy egyetem adott szakjára. A diákokkal, igazgatókkal és tanácsi vezetőkkel folytatott beszélgetések összegezését lapunk holnapi számában közöljük. Prukner Pál Győztesek tárlata Cegléden a tanácsköztársa- sógi művészeti szemle Pest megyei és ceglédi rendező bizottsága fotópályázatot hirdetett a városban, az 50. évforduló alkalmából. A győztesek tárlatát május 24-től június 1-ig rendezik meg a Kossuth Művelődési Központban. A kiállításon 16 ceglédi és 17 más megyei fotoamatőr képeit mutatják be. A fényképek szerelmesei végignézhetik Vácott a hagyományos audio-vlzuál fesztivált, majd röviddel utána az átalakított görög templomban a Dunakanyar Fotoklub tárlatát» amelyen részt vesznek az alapítók: Kocsis István, Kéninger Géza és Tahin Gyula. A rendezvénysorozat egyik szervezője Pelczéder Tibor szeretné a kiállításnak meg nyerni a Fortét és az OFOTÉRT-ot, hogy a kép anyag mellé árubemutatóval is kedveskedhessenek az érdeklődőiknek. Szovjet műkritikus Medgyessy Ferenc és Ferenczy Béni művészetéről Abból az alkalomból, hogy a Medgyessy Ferenc és Ferenczy Béni műveit bemutató moszkvai kiállítás bezárta kapuit, Cserepanov szovjet műkritikus a moszkvai Izvesztyija keddi számában meleg szavakkal méltatta a „két magyar mester” művészetét. Mint Cserepanov írja, Medgyessy Ferenc szobraiból hatalmas erő és költői ihletett- ség sugárzik. A művész egyidejűleg alkot monumentálisát és lírait. F erenczy Béni szobrairól szólva hangsúlyozza: áthatja őket az élet szeretete, a fiatalság és a gyengédség elbűvölő érzése. A látogatókra a legerősebb benyomást Ferenczy Béni Lenint és Garibaldit ábrázoló érmei teszik. Cserepanov kiemeli mindkét magyar művész virtuozitását, amellyel a „bronzot énekelni, mozogni késztetik”. Művészetük — hangsúlyozza — mélységesen egyéni, megismételhetetlen. Aláhúzza hűségüket a realizmushoz és azt a vonásukat, hogy mélységesen ismerik a hagyományokat. Befejezésül a szovjet műkritikus örömmel jegyzi meg, hogy a szovjet közönségnek nem kell végképp' elbúcsúznia Medgyessy Ferenc és Ferenczy Béni műveitől, miután a két művész több alkotása, a magyar állam ajándékaként, a moszkvai Puskin Képzőművészeti Múzeumban lel új otthonra. Diáknapok A Pest megyei diákok szombaton utaznak Egerbe, a diáknapokra, ahol több megye közép- és szakmunkásiskolás tanulói mutatják be különböző művészeti ágakban tudásukat. Több más diákvárosban is e napokban kezdődnek, vagy kezdődtek az ünnepség- sorozatok. Modern Boccaccio Az ágyazás Üj albérletemben azzal kezdődött a reggel, hogy Bözsi néni szólt: „Az ágyneműnek szellőznie kell.” Siettem a munkába, örültem, hogy azt mondta: „Majd én elrakom, van időm egész nap.»» Este, mikor hazaértem, már vetett ágy fogadott. Gondoltam, csak azért, hogy ne zavarjam őket, hiszen minden áthallatszik a szomszéd szobába. Reggel kértem, mutassa meg, hova, hogyan kell elrakni a párnát, paplant. Nem, menjek csak nyugodtan, majd ő elintézi, mondta. Ráhagytam. Nagyon nem tetszett már nekem ez az ágyazás. Ha nagy ritkán hazalátogatok, anyám szó nélkül, magától értetődően végzi ezt a munkát. Egyébként mindig én csinálom. Este korán mentem haza, hogy megágyazhassak. Bözsi néni rögtön bejött, néhány szót váltunk, s látom, megy a rekamiémhoz, felnyitja. Kezében a párna. Én gyorsan és dühösen kiemelem a paplant. Állunk. Valamit szólni kell. — Látom itt a fényképeket a falon, sok gyerek van? — A, csak ez az egy fiú. Ez meg itt a felesége. — Igen ... csinosak — mondom —, és hol laknak? — Svédországban ... Még 56-ban mentek ki, az a... A felesége beszélte rá. Oszt nemrég már olyan leveleket írt, hogy otthagyja, elválik — hazajön. A papa meg azt válaszolta, szó se lehet róla. Magának választott, viselje. En hiába beszélek . .. Fakó, színtelen a hangja, szeme körbejár a falon, megakad a fényképeken. Áll a rekamié mellett, kezében a párna. Tétova, tanácstalan. Apró, sovány alakja elvész a nagy szobában. — Ez itt az unokám. Szép kislány . . . ugye? Mostanáig itt volt nálunk, én neveltem... Most elvitték, viszik Amerikába. Mert odamentek, még messzebbre ... Előttem a szék. Ráteszem a paplant. Paládi József Televíziós játék készült „Elméletileg tökéletes házasság” címmel. A játék főszereplői Felföldi Anikó, Lehoczky Zsuzsa a (képen), Bárdi György, Garas Dezső. Rendező: Szőnyi G. Sándor, operatőr: Mestyán Tibor. Vendégek Lettországból A gödöllői egyetemisták több külföldi mezőgazdasági intézettel tartanak kapcsolatot. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ-bi- zottságával közösen látnak vendégül fiatalokat a nyáron, az egyetemi építkezéseknél; diákok érkeznek Lettországból az elgavai mezőgazdasági akadémia komszomolistái közül, valamint Bulgáriából és Lengyelországból. Ez az építőtábor a vizsgák után nyílik. I. XÉNfESC alo^ba^etb ^dnapoh HIIHHi'— I- Mmni.'.:--- i I .. WtTm ■ < ■ • • 1 V zsno* 29. Leültetnek. (Mindjárt más módi, mint ahogyan a főmérnök tárgyalt velem). A pipás megkínál az asztalon levő reprezentációs cigarettából. Ilyen cigi a szeriben is van, de két nap alatt ismeretlen tettesek ellopják. Itt nem járnak rá annyian. — Kérem, mondjon el nekünk mindent, szép sorjában — fordítja felém Szikora Albert a vöröshajú és pipás főosztályvezető kellemes arcát. Elmondom. Jegyeznek. Közben sűrűn és egyetértőn bólogatnak. Nagyon tárgyilagos az egész vizsgálat, a főmérnök nincs is jelen. Mindkét oldalról meg akarnak győződni, ez a helyes. Elvégre demokratikus centralizmus van. ök felülről nézik az ügyet, én alulról. Egyre szabadabban beszélek, kifejtem alaposan véleményemet Kárász Jani újításáról. Pár szót ejtek az anyagtakarékosságról is. mint a gazdaságosság velejárójáról. — Miért piszkálja maga Kelemen elvtársat? — kérdi ugyancsak szelíd hangon a vezető. A deszkákról egy szót sem ejt. — Én nem piszkálom — ke- ményedik meg a hangom. — Csak leírtam az igazságot. — Kelemen elvtárs nem jár a munkások közé. Alig látni az építkezésen. — És maga honnan tudja, mikor hol van? A mozdonyról? — avatkozik beszélgetésünkbe a szőke hajú. — Egy főmérnöknek nem kötelessége átvenni a munkavezetők feladatait. Ö Irányít. Ismeri maga a vállalat szervezeti felépítését, a vezetők munkaköri kötelességeit ? — Nem, azt nem ismerem! — Na, látja! — ezt már a hegesztett nyakú mondja, akinek ' a bemutatkozáskor nem jegyeztem meg a nevét. — Aztán ismeri-e ennek a vállalatnak az önköltségi számait? Tudja-e, hogy itt építenek legolcsóbban az országban? — bodorodik újabb füstfelhő az égnek. — Nem tudom a számokat, mert nem nézhetem meg —, válaszolom elkeseredetten. — De ha máshol még drágábban építenek, az nagy hiba. — Hallja, fiatal barátom — nem olyan egyszerű ez a dolog, mint ahogyan lentről elképzelik. — Szikora hangja atyai, lágy, haragtól és felháborodástól mentes. — Én azt ajánlanám magának, kérje ki a könyvét. Hozzájárulással kiadjuk. — Mit adnak ki nekem? — egészen hátul, a kupám felé kezdek kisebb nyomást érezni. — Hozzájárulással! Magának is jobb lesz. Mi ad acta tesszük az ügyet, bár meg kell jegyeznem, lejáratta a vezetők tekintélyét. Kelemen elvtárs nagyon el volt keseredve, azzal fenyegetett bennünket, elhagyja a profilt. De hiszen előre köszönt nekem — akarom mondani — ám inkább lakatot teszek a Számra. Én itt nem beszélhetek már nyugodtan. — Nem megyek Innét én el, kérem, szeretem ezt a helyet. Kárász János, barátom is megmondta, pedig ő sokfelé járt már az országban, hogy egy idő után megszokja az ember a helyét. En is ekként vagyok. — Szóval nem hajlandó felmondani? — dől előre Szikora a székében. — Nem! Sajnos, nem tehetem. Nekem a főszerkesztőm azt mondta, építkezésen kell dolgoznom, én addig innen nem mehetek eL Igazán, sajnálom. Elférünk mi a Kelemen kartársammal egy ekkora helyen. — Kérem, ne kellemetlenkedjen itt! Ez hivatalos fegyelmi eljárás — mondta a fekete hajú. — Ez az utolsó válasza? Marad? ...Mert akkor mi lefolytatjuk a fegyelmi vizsgálatot és maga... Elmondja, mi minden történhet velem. Fegyelmi és elbocsátás! Pedig én fiatal vagyok. Próbáljak megváltozni. Összeférhetővé válni. A szocialista együttélés szabályairól is kioktat. Megcsillantja előttem segítenek elhelyezkedni. A végén már én is sajnálom őket. Kedves, derék emberek, idejönnek, leutaznak és lám, ép, a nyomorult, hasznavehetetlen, tárgyalóképtelen fél, nem tudom belátni, hogy már „persona non grata” — vagyak. Tényleg, nem is értem magam, hogy lehet ilyen rossz természetem. De sajnos... — Hej, lakva Ismeri meg az ember egymást — mondom hangosan — s ez is bizonyítja, valamit visszanyertem kedves, régi énemből — majd csak elleszek magammal, bár figyelni fogom a fickót. Sötéten néznek rám, mint egy gyógyíthatatlan betegre. Kezet rázunk. Mosolyom olyan, mint egy nagyköveté, amikor átadja a hadüzenetet tartalmazó jegyzéket a kormány elnökének. Udvariasan meghajolok. Ök is. Vigyázzunk, csak úri módon, hajlékonyán, rugalmasan. Kint már lövik a partokat az ágyúnaszádok, de az épületen belül még mosolyogni kell.” ___ Mons ieur, várja a kocsija. Tessék az útlevele. Kiadjuk”. Köszönöm, de én inkább maradok. Kint az udvaron önt csak el a forróság. Hamar előkotrok zsebemből egy Kossuth-ot, és nagyokat szippantok belőle. Hej, Kárász Jani, nálad jobbakat is felakasztottak már. ★ A hét többi napja újból csendben telik el. Egyetlen esemény, hogy az öreg Csep- regi hozzám küldi Kárász Janit, vágjon le egy húszasra, mert a mézhajúnak az intézetben születésnapja lesz és a vasasok vesznek neki különböző cuccokat. „Mondd meg neki, ö szabádította ránk a srácot, ne bújjon ki az adománybői” — ezt üzente az örpg. Mérgemben harminc forintot küldtem, lássák, nem vagyok, „kibújós”. Szombaton megleptem én is magam. Vettem egy gramofont. Műszak után sétáltam a városban és egy ablakban megpillantottam a cédulát: „Kitűnő állapotban levő gramofon eladó”. Azonnal bementem és háromszázötven forintért még be is csomagolták a masinát. Kicsit kopott, meg fel kell húzni, de az nem számít. Fő, hogy szóljon, örömmel siettem haza, hónom alatt a dobozzal A gramofonhoz két lemezt kaptam. A következő fizetésnél majd veszek újakat. Zene nélkül nem élet az élet. A szobám is mindjárt hangulatosabb. Korábban kellett volna vásárolnom, akkor Éva is jobban érzi magát nálam, és a csábítás is sikerül! (No... csak ne szóljak, egy szót sem. A nő felkínálta magát, én meg ellelkiztem a dolgot. Ügy kell nekem!) Otthon kibontom a gramofont és kipróbálom. Jaj, csak szóljon! Szól. Kicsit karcol a tű és a tűtartó néha szöcskeként ugrik egyet a lemezen, de azért hallom a recsegő francia dallamot. Paries moi d’amour. Mesélj nekem a szerelemről... Csodálatos. Ha kevésbé recsegne, biztosan teljesen el- érzékenyülnék, így jobb. Az éjjeliszekrényemben a cipőim között bújt el egy palack, amelynek alján még van egy nyelésnyi ital. Jellemző rám, mennyire szórakozott vagyok az utóbbi időben, ez eddig nem kerülte volna el a figyelmemet. Kiszippantom a konyakot, a palackot kivágom az ablakon. De az emlékeket nem lehet kivágni. (Folytatjuk)
