Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-03 / 99. szám
PEST MEGY kJ&vlan 1969. M4JUS 3., SZOMBAT Száznegyven üdülőtelek Zehegényben Régebben szó van már róla, hogy Zebegényben új hétvégi és üdülőtelep létesítéséhez nagyobb szabású parcellázás indul. A Dunakanyar egyik legszebb pontján fekvő község határában ugyanis kerek 40 katasztrális holdat kitevő terület, amelyet hosszabb ideje a szobi Uj Barázda Tsz kezel, nagyüzemi művelésre alkalmatlan. Egy-két évtizede gyümölcsfával beültetett szőlők voltak itt, jelenleg azonban az. egész gondozatlanul, parlagon hever. Ugyanakkor kisebb parcellákra felosztva üdülőjellege mellett kertművelésre alkalmas. Egyelőre 18 hold összefüggő területen mintegy száznegyven, körülbelül 200 négyszögöles parcella kerülne eladásra, az egyes telkek fekvésétől függően négyszögölenként 40—80 forintos áron. A terület felosztásának technikai munkálatait rövidesen elvégzik és még ez idén sor kerülhet a telkek értékesítésére. A többi 32 hold parcellázása és áruba bocsátása folyamatosan, de későbbi időpontban esedékes. Minipontyok A hajdúszoboszlói Bocskai Halászati Termelőszövetkezet halászai pénteken 50 mázsa pontyivadékot helyeztek el a csaknem 100 kilométer hosszú Keleti-főcsatorna különböző szakaszain. Az 5—10 dekás kis halakat a halászati tsz szakemberei a bakonszegi tározóban nevelték. Az utánpótlással a következő esztendők nagyobb „termését” segítik elő. A kesdei biztató Egy év íapasztalaíai a ráckevei Járásban FANTASZTIKUS TÖRTÉNETEK .Untból gyilkolt A történet 1956-ban kezdődik és benne a véletlennek jut a legnagyobb szerep. Egy ellenforradalmár társaság a hegyekbe menekül. Tizen vannak. Mindegyik vállán géppisztoly, kivéve a „parancsnokot", akinek ballonkabátját katonai derékszíj fogja össze, rajta egy katonai pisztolytáska, benne természetesen a fegyver. Kiérnek a lakott területről. Itt biztos tanácskoznak. A forrófejűekben nyilván él az „ellenállás” gondolata. De győz a realitás: meg kell szabadulni a fegyverektől. És a csoport egy üres telken levő, dús ágú mogyoróbókor tövében megszabadul áldatlan terhétől. Kik voltak? Hová mentek? Soha nem fogja megtudni senki. Nekik e történetben nincs is több szerepük. A „parancsnok” nem sejthette és biztos ma sem tudja, hogy elszórt fegyverével, évekkel később egy kegyetlen gyilkosságot követ el valaki. Ez a valaki Elekes Tibor, vállalati bérelszámoló. 25 éves, nős, egy gyerek apja. Az üres teleknek ő a tulajdonosa.. Elekes, amikor megnősült, szabályos kispolgári álmokat szövögetett. Volt némi megtakarított pénze, felesége is hozott valamit a házhoz. Megvette tehát ezt a városszéli, hegyi telket. Ennek csak emelkedhet az értéke, egyszer talán sikerül ráépíteni egy kis házikót. Jó lesz a családnak ... Aztán 1956 egy őszi napján kimegy a telkére. Számára ez a legfontosabb. Nem vett részt az ellenforradalomban, mint ahogy kimaradt az ellenforradalom legyőzésére indított fegyveres és politikai harcból is. — Ez nem az én asztalom — mondta legjobb barátjának, Kalocsai Imrének. A mogyoróbokor tövében megcsillannak a fegyverek. Elekes teljesen egyedül van, sehol nem lát embert a közelben. Megfordul a fejében, hogy a fegyvereket be kellene szolgáltatni, vagy jelenteni a rendőrségnek. Aztán mégis másképpen dönt. Másnap zsírt, műanyagfóliát hoz magával és szakszerűen konzerválja a gyilkos szerszámokat. Aztán a mogyoróbokor tövében el is ássa őket. E momentumnál érdemes kissé elidőzni... Mit akart Elekes ezekkel a fegyverekkel? Említettem: az ellenforradalomban nem vett részt. Nem azért, mert világnézetének nem felelt meg az ellenforradalom néhány célkitűzése. Nem. Elekes egyszerűen gyáva volt. így hát, most sem valószínű, hogy azért ásta volna el a kilenc géppisztolyt és az oldalfegyvert, mert egy későbbi ellenforradalmi felkelésben használni szándékozott volna azokat. Legfeljebb az fordult meg a fejében, hogy ezekkel a szerszámokkal egyszer valakiknek még szolgálatot tehet. Hogy kiknek? Azt hiszem, Elekesnek ez teljesen mindegy volt. Belejátszott az is, hogy a fegyvert a saját tejkén találta, tehát az ő tulajdona. Az övé! A szerzeménynek e pillanatban nincs gyakorlati értéke, de egy fületlen gombot sem szívesen hajít ki: hátha jó lesz valamire. Erre gondolt Elekes: Hátha jó lesz valamire... Mindenesetre mélyen hallgatott a dologról. Nem említette feleségének sem — akivel ekkor mág boldog házasságban éltek — és nem árulta el titkát a legjobb barátnak: Kalocsai Imrének sem. Két év telt el azután. A fegyverek háborítatlanul lapultak a földben. Elekes élte saját kis életét. Egyre gyakrabban kujtorgott el Kalocsaival, emiatt otthon napról napra romlott a szépen indult házasság. Pedig közben megszületett a gyerek is. Kalocsai nagyravágyó fickó volt. Segédmunkásként dolgozott egy szövetkezetben, de életmódja egy jólkereső értelmiségi legmerészebb álmait is meghaladta. így aztán a hónap egy-két napján saját álmai szerint élt, aztán meghúzta a nadrágszíjat és álmodozott. Természetesen eljutott az ilyen jellemű emberek önként kínálkozó summázásához: a hiba a rendszerben van, amely nem biztosítja számára a megfelelő életlehetőséget. Ebből már jön a sztereotip közhely: bezzeg nyugaton... — Disszidálni kellene — mondta egyre gyakrabban Elekesnek. — Én nem megyek... Mehettem volna 1956-ban is ... — Akkor még szerettétek egymást. Most pokol otthon az életed ... — Itthon akarok maradni... — Mert gyáva vagy... — mondta Kalocsai. Ezért legjobban a valóban gyáva ember sértődik meg. — Te vagy a gyáva, mert nem mersz egyedül nekivágni... Attól kezdve sokat vitatkoztak azon, hogy vajon melyikük a gyávább. Aztán, egy koranyári esten, amikor az ötödik féldecin túljutottak és újra szóba került a gyávaság, Elekes elhatározta, hogy bizonyít: — Ha én gyáva lennék, nem lenne egy csomó fegyverem... — Neked fegyvered? Röhögnöm kell — bruhogott Kalocsai. — Nem hiszed? A barát nem hitte. Elekes pedig bizonyított. Felvitte őt a telkére és kiásta a fegyvereket ... Másnap már bánta a dolgot. Titka már nem volt a sajátja többé. Kiszolgáltatta magát Kalocsainak, aki ezután egyre erőszakosabban beszélte rá a disszidálásra. Találkozásaik alkalmával, szinte már nem is beszéltek másról. Elekes azonban nem akart disszidálni. Valószínű, hogy leginkább a gyávasága akadályozta ebben. — Nehéz átjutni a határon — érvelt Kalocsainak és megmutatta az újságok cikkeit, melyekben lebukott disszidens jelöltekről adtait híradást. — Mi nem bukunk le. Jól megszervezzük... És van fegyverünk is. Fel tudjuk venni a harcot. Elekes ettől kezdve még jobban félt Kalocsai tervétől: — Viszont ha elkapnak, akkor fel is kötnek. Fegyverviselés, harc a határőrökkel, akik közül esetleg ki is csinálunk néhányat. Ez biztos kötél. — Ne félj! Élve nem kapnak el. Egy golyó még nekünk is marad — mondta Kalocsai, akinél a disszidálás terve már rögeszmévé vált. — Menj egyedül — válaszolta gorombán Elekes. — Hát jó! De akkor adj egy pisztolyt. Elekes megijedt. Rögtön eszébe jutott az a lehetőség, hogy Kalocsait elkapják és beköpi, hogy a fegyvert tőle kapta. — Nem... Nem adom oda a pisztolyt __ — Beijedtél, hogy köpök? Mondtam, hogy engem élve nem fognak el. Elekes azonban hajthatatlan maradt. Legközelebbi találkozásukon Kalocsái újra hívta, majd amikor nem kapott kedvező választ, kijátszotta az adóját: — Most már nincs más választásod! Ha nem jösz, feljelentelek a rendőrségen a fegyverek miatt. Tudod mi jár ezért? Kötél! Elekes nem nagyon ismerhette a jogi gyakorlatot, mert elhitte, hogy ezért valóban felakasztanák. És úgy érezte, hogy nincs más választása: — Hát rendben van... — Elintézem a dolgaimat, keresek valakit, aki ismerős a határon és aztán mehetünk ... — Na látod! Ez az igazi beszéd egy havertől. Meglátod, odakint aranyéletünk lesz és áldani fogsz, hogy rábeszéltelek — mondta elégedetten Kalocsai. Aztán hozzákezdtek az előkészületekhez. Kalocsai eladta ingóságait, majd egyre sürgetőbben érdeklődött az indulás dátuma felől. Elekes láthatóan halogatta a dolgot. Arra hivatkozott, hogy van már egy ismerőse, akinek a rokonai közvetlenül a határ mellett laknak és aki segít a terv kereszülvitelében, de az illető egyelőre nem ér rá. Egy hónapig odázta el így az indulás napját. De Kalocsai egyre idegesebb lett, míg végül megállapodtak: augusztus elsején találkoznak Elekes ismerősével, és másnap elindulnak ... ősz Ferenc (A második rész vasárnapi számunkban.) lalatok további jó munkáján múlik. A feltétel: a vállalatok az ésszerű létszámgazdálkodás és a termelés növelése érdekében fordítsanak a jövőben nagyobb gondot a munkaerő megtakarító beruházásokra, a gyártásfejlesztésre, a termelékenység növelésére. Természetesen nemcsak az eredményekről beszéltek a járási pártbizottság tagjai ezen a tanácskozáson, hanem a gondokról, problémákról, a gyorsabb fejlődést gátló tényezőkről is. Például, amíg egyes vállalatoknál sokat tettek az önállóság valóra váltásáért — a munkabéreket például azok állapították meg, akik az adott dolgozó munkáját a legjobban ismerik — addig másutt, mereven elzárkóztak minden ilyen törekvés elől. Az AUTÖKER dunaharaszti telepén például a vezető teljes felelősséggel köthet akár sok milliós szerződést is, ugyanakkor nincs joga akárcsak száz forint jutalmat adni annak a dolgozónak, aki jó munkájával rászolgált erre. Vagy egy másik példa. A MAHART dunaharaszti telepén az év közben kiosztható prémium elosztásánál megkérdezik a művezetőt, sőt a csoportvezetőt is, hogy melyik dolgozó mennyi jutalmat érdemel, de a nyereség- részesedés felosztásánál már nem érvényesítik ezt az elvet. A legtöbb gwnd és probléma nem az önálló vállalatoknál, hanem elsősorban az üzemegységeknél van. Az üzemegységek nem az általuk ténylegesen megtermelt nyereség arányában részesültek abból, hanem az úgynevezett vállalati „nagykalapból” kapták meg a rájuk jutó részt. így például a SZIM vezetői nem vették figyelembe, hogy a SZIMFI dolgozóinak húsz százaléka a nyereségfelosztás szempontjából az egyes vagy kettes kategóriába tartozik — nem termelő üzemről, hanem gyártásfejlesztési intézetről van szó, ahol lényegesen több mérnök dolgozik, mint az üzemekben —, míg más vállalatoknál ez az arány lényegesen kisebb, még a tíz százalékot sem éri el. Ami a járás kereskedelmi és szolgáltató hálózatának tevékenységét illeti — ezen a területen is volt remény előbbrelépésre az elmúlt esztendőben. A kereskedelmi egységek és a szövetkezetek éltek a nagyobb lehetőségekkel és kötelezettségeiket megfelelően teljesítették. Bebizonyosodott, hogy a kereskedelem képes kielégíteni a fogyasztói igényeket adminisztratív jellegű irányítás nélkül is. Néhány érdekes számadat: a kereskedelem majdnem hetven százalékkal nagyobb nyereséget ért el a járásban, mint az előző esztendőben. Az egy lakosra jutó eladási forgalom megelőzi a megye többi járását. Vendéglátóipari fogyasztásban a ráckevei járás a megye járásai között a harmadik helyet foglalja el. Ezen belül — ami feltétlenül figyelemre méltó! — az italfogyasztásban az utolsó, az ételfogyasztásban pedig az első helyen áll! A tanácskozás résztvevői megtárgyalták a szolgáltató hálózat elmúlt esztendei munkáját is. Megállapították, hogy a szolgáltatások nem kielégí- tőek a járás területén. Nincs megfelelő kapacitású vegy- tisztító-szolgáltatás, de akadozik a rádió- és televízió- készülékek javítása is. Ami szintén a szolgáltatások körébe tartozik: tavasztól őszig hétről hétre több ezer hétvégi kiránduló és üdülő keresi fel a ráckevei járást. Megnőtt azoknak a száma, akik nemcsak a hétvégét töltik a vízparton, hanem az egyre sokasodó víkendházakban töltik az egész nyári idényt, s így minden igényüket és szükségletüket -itt kívánják kielégíteni. Ezen a területen további gyors előrelépésre van szükség. p. P. Indiánok és a köd Ha a ködtakarót vékony nylonhálóval „elválasztják", akkor nyomban vízcseppek kezdenek végigfolyni a hálón, és valóságos vízáradat képződikJ Nem tudományos kutatók, hanem chilei indiánok jutottak erre a felfedezésre. Az indiánok eredményesen használják ezt a módszert aszályos földjeik öntözésére. Az Egyesült Államokban most ugyancsak nylonhálókkal próbálják mentesíteni a ködtől az autósztrádákat. Nylonhálót feszítenek ki vitorlaszerűen egy autóra, amely az autósztrádán végig-, haladva ködmentes sávot képez maga mögött. A sag A? első... Pigmeus traktoros Közép-afrikai Köztársa- lakosa, a pigmeus Mwanga az „erdei emberek” első képviselőjének egyike, aki szakított népének hagyományaival. Nem messze attól a helytől, ahol törzse él, megkezdődött az erdőkitenmelés. Mwangát bámulatba ejtette a „fém csoda” ügyessége és ereje, elhatározta bármi is történik, megtanulja a traktorvezetést. Ezt el is érte és ma ő az első pigmeus traktorista. — Háromhónapos szabásztanfolyam indult a tá- piószecsői Damjanich Művelődési Házban, egy fővárosi női szabó ipariskolai tanár vezetésével. Tudósítóverseny Gödöllői bosszantó /. PARKIRTÁS - SEGÉDLETTEL Tudósító verseny fink rajtja alkalmából a gödöllői Csiba József írását közöljük, ki legrégebbi tudósítónk s úgy látszik, a legfürgébb is volt. Tudósítóversenyünk értékelése tíz naponként történik, és minden dekádgyőztes 300 forint jutalomban részesül. Havonta egyszer, a hó végén pedig 200 forintos vigaszdíjban részesítjük azt a versenyzőnket, ki a hő mindhárom dekádjában küldött be használható tudósítást, de a sors szeszélye nem juttatta dekádgyőze- lemhez. Mi újság az életben? Mi újság a megyében? Emberek és események, öröm és bánat, siker és gond. Elesszemű olvasóink, tudósítóink vegyék észre, ml környezetükben, falujukban, városukban, otthonuk táján és munkahelyükön történik, vagy történni fog s írják meg tudósítóversenyünkre. Nem írásművészeti versenyt tartunk: elég csak pár szóban felhívni figyelmünk, tudósítani bennünket: majd mi utánanézünk. Frisseség, gyorsaság, ötletesség: a tudósítóversenyben ez dönt. Rügyfakadás előtt népes embercsoport jelent meg Gödöllőn, az alsópark MÁV-állo- más felőli végében. Tanácsi csoportvezető tartott „eligazítást”. Pár nap múlva fejszecsapások hallatszottak a park e részéből, majd a fejszecsapások hangját fűrészek zenéje váltotta fel. Pulykafajtaváltás A korábbi években szokásosnál hat hónappal korábban megkezdődött a pulykaszezon az Országos Baromfiipari Vállalat kiskun- halasi gyárában. E példátlan korai idénykezdés a pulykatenyésztés fellendülését jelzi. Kiskunhalas könyékén, ahol hagyományosan foglalkoznak pulykatartással, fajtaváltás PEST MEGYEI HÍRLAP a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága és a Pest megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: SUHA ANDOR Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: CSOLLANY FERENC Szerkesztőség: Budapest, Vili., Somogyi Béla u. 6. II. em Kiadóhivatal: Budapest, Vili., Blaha Lujza tér 3. Egész nap hívható központi telefon: 343*100, 142*220. Gépíró szobák: 343-100 280, illetve 343-100 413 Titkárság: 131-248. Egyéb számok: 141-462. 141-258. Előállítja: Szikra Lapnyomda, Budapest. tNDEX: 25 064 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp.. V., József nádor tét l. sz.). Előfizetési díj 1 bóoapra 20 forint. történt. A nagyüzemi gazdaságok ezres falkákban tenyésztik az óriás testű, hófehér angol pulykákat, amelyek már 13 hetes korukban elérik a 4,5 kilogrammos pecsenyesúlyt. A tenyészkörzetből a korábbi években átlagosan 40 000—50 000 helyett az idén 170 000 pulykát várnak. A pecsenyepulyka egy része belföldön kerül forgalomba, más részét a Szovjetunióba, Olaszországba, az NDK-ba és Csehszlovákiába szállítják. ÚJ BÁRÁNYTÁPSZER A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az egészség- ügyi miniszterrel egyetértésben ideiglenes engedélyt adott a Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalat teljes értékű tej pótló bárány tápszerének forgalomba hozatalára. Ilyen anyaggal eddig nem rendelkezett a hazai mezőgazdaság. A vitaminokkal dúsított új termék magas tápanyagtartalma a juhtej teljes helyettesítését teszi lehetővé. Kezdetét vette a parkgyérítés, a parktisztítás, egyszóval a park fáinak kivágása. Nagy szakértelemmel és ügybuzgalommal folyt a munka, hiszen a favágókat fűtötte a gondolat: a fuvardíjnak meg kell térülnie. Tudnillik munkadíjul a kivágott fát kapták, amit aztán nagy autókra raktak és elszállítottak. Gondolom a favágók számításaikban nem csalatkoztak. A kiadások megtérültek, hiszen nagyon sok szép fát kivágtak, ök erre engedélyt kaptak, sőt időnként eligazítást is. A gödöllői park tehát tovább ritkult és lassan olyan lesz, hogy fáradt madár sem tud benne megpihenni... Sajnos, Gödöllőn a parkpusztítás nem mai keletű, de most ismét — ki tudja hányadszor — felrémlett bennem a gondolat az új facsonkok láttán: az erdészet és a természetvédelmi felügyelőség engedélye nélkül fákat kivágni a parkokból nem lehet. S e vandalizmust ők engedélyezték volna? Csiba József A Mnnori Járási Szoítfáliaió Kiss FELVÉTELRE KERES GYÖMRÖRE néqy asztalost, eqy férfifodrászt, GOMBÁRA eqy férfifodrászt, VECSÉSRE eqy manikűröst és eqy pedikűröst. JELENTKEZNI LEHET: GYÖMRŐ. Steinmetz kapitány u. 12. Mennyit változott, fejlődött a ráckevei járás ipara, kereskedelme az elmúlt esztendőben? Milyen tapasztalatokat hozott a gazdasági reform bevezetésének első esztendeje? Erről tanácskoztak és vitatkoztak is a járási pártbizottság tagjai legutóbbi ülésükön. Az első esztendő tapasztalatai biztatóak. A járás szocialista ipara több, mint tizenöt százalékkal termelt több készárut, mint 1967-ben. A nyereség száztizenkét százalékkal nagyobb volt az előző évinél. Vajon tartós lesz-e az elmúlt évi nagy nyereség? Sok szó esett erről is a tanácskozáson. A válasz higgadt és megfontolt: ha a nyereség-növekedésnek az elmúlt esztendőben elért üteme nem is tartható, nagy a valószínűsége annak, hogy csökkenni sem fog. Hogy így legyen, az elsősorban a vál_
