Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-17 / 111. szám
4 HEGYEI K^tirUm 1969. MÁJUS 17., SZOMBAT Miért szép? NEVELNI Egy nap az aszódi vasút- I állomáson 104 vonat megy keresztül. Ezek közül sok megáll, sok tovább száguld Budapest felé. A mozdonyok fele Diesel, a másik fele széntüzelésű. A kocsik ablakaiból kócos fejű gyerekek és magashomlokú férfiak nézik a tömött állomást és a mögötte húzódó épülettömböt. Az apák ekkor figyelmeztetik a fiúkat: — Ha rossz leszel, te is idekerülsz ! Az aszódi nevelőintézet mereven visszabámul. Az újságokban főcímek: Aszódról szökött! — Nincsenek őreink. „Felgyújtotta a nevelőintézetet!” — Szerencsétlen, piromániás fiú volt. Azóta újra itt van. Nincsenek szögesdrótok. Az intézetlek új egyenruhát kapnak. Galambszürkét. Csak egy vékony, kék csík jelzi a zseb felett, hogy aszódiak. Betörés, disszidálás, nemi erőszak, garázdaság. Pelyhedző szakállú, zavart tekintetű fiúk, hosszú végtagokkal, a kék (még a régi) posztóruha itt-ott kicsi, pattanások hintőporral eltüntetve, kamaszok, betörés, garázdaság, a szobákban katonás rend, négyszögre hajtogatott kispárnák, mutáló hangú köszönések kórusban — ügyesen áll már kezükben a reszelő. Kétszáznyolcvanan élnek itt, 15 csoportban. 18 éves születésnapjuk szabadságot jelent számukra. Kikerülnek, némi készpénzzel és egy új öltönynyel, az intézet kívánságra elhelyezi őket, kikerülnek az életbe, ami meglepetéseket tartogat, buktatókat és ha elesnek, a bánásmód jóval szigorúbb. — A szabadságot Habzsolja az ember, há előzőleg zártabb rendben élt. Eperjesi Ernő ismeri az intézet neveltjeit. Bízik bennük. — Higgye el, csak a 20 százalék visszatérő, ök azok, akik a szabadságtól elrontják a gyomrukat. Vannak, akik vissza menekülnek. Kiszabadulnak és amikor úgy érzik a kísértés már akkora, hogy nem tudnak ellenállni, jelentkeznek az igazgatónál Aszódón. Sokan nem hagyják el az intézetet szakma nélkül. — Kanyargós út vezet odáig, míg egy tizenévesből bűnöző lesz. És azokat már nehéz a kispárnák négyzethajtásával rendre szoktatni. Puskás Géza 14 éve nevelő itt. Az újonnan érkezetteket fogadja. — Először a hajukat kell rendbe tenni. Ha csak hosszú lenne! Így nem válók persze szimpatikussá a szemükben, szemtelenek, és nem akarják észrevenni, hogy ez intézet. Pontosan itt kapcsolódik a folyamatba a nevelés. Nem korbácsütésekkel, pofonokkal, nádpálcával a betörés, hanem az okos szó és a következetesség a büntetés. — Azt várná az ember, hogy pedagógus számára nem leányálom a nevelőintézet. Nem is az —. kapcsolódik a beszélgetésbe Németh József otthonvezető. — De az igazi pedagógiát itt tanulja meg az ember és itt vannak igazi „esetek” és egyedi problémák, amivel küszködünk. Ezért meg is lehet szeretni az ittlétet. Soha semmi nem egyhangú. És nevelni annyit jelent, mint emberekhez közel férkőzve, elhinteni bennük a jót. Sokan szöknek. Sokan többször szöknek. Sokan visszajönnek. hogy csak anyjukat akarták látni. a szüléikről szólnak, és látjuk, hogyan kerültek a gyerekek Aszódra. Eperjesi Ernő igazgató sok esetről tud: tragikusról, olyanról, melynek hallatára az embernek kedve kerekedik feladni a harcot... — Emlékszik még a BNV- sétarepülő katasztrófára? Ott pusztultak el F. Tamás szülei is. Az Állami Biztosító közel 200 ezer forintot fizetett. A gyermekvédelmiek későn tették kezüket a pénzre. Addig 70 ezer forint elúszott és F. Tamás 15 éves fejjel ismert figurája lett az éjszakai mulatóknak. 24 éves nővel járt. Jóeszű fiú volt, amikor Aszódra került, cinikusan a szemembe vágta: „Három évet kibírok, addig maguknak elfogy a türelmük”. Aztán csináltam vele egy „üzletet”: „Ha egy évig jól viselkedsz, szabadlábra kerülsz”. Csoportfőnök lett. A legkitűnőbb tanulóink egyike. Letelt az egy év, kiengedtük, egy hónap sem telt el, visszakerült. Tavaly volt 18 éves. Sírva búcsúzott, megígérte, nem követ el ostobaságot. Bátyjához költözött vidékre. Most börtönben van. Nyolc évet kapott — szándékos emberölésért. Eperjesi Ernő sok esetről tud: olyan,rótt, aminek hallatára megelégedettség tölti el a nevelőt. — Árva fiú volt. Csendes, de indulatos. Esztergályosnak tanult. Háromszor állítottuk talpra. Visszamenekült hozzánk, mikor magán érezte a galeri vonzerejét. Jó magaviseletű, szorgalmas gyerek volt, mégis ahogy kikerült tőlünk, priuszos lett. A börtön után nem találkoztam vele. Most futottunk össze nemrég Pesten. Szép, szolid nővel sétált a Körúton. Bemutatta: „A feleségem”. Közben intett a fejével, ne beszéljek a múltjáról.' Felvitt a rakásukra: szépen berendezett szobák, szeretnének gyereket. Remélem, sikerül elintéznem, hogy ne legyen priusza. Most két növendékükre büszkék: az egyik orvostanhallgató. a másik a Színművészeti Főiskolára jár. Vallják: szép a nevelés, a gyerekekkel bánni kell tudni, az eseteket át kell élni. Min1 dennapjaikat velük töltik el I és önmagukkal, állandó harcban, cselekedeteik súlyával. Az aszódi nevelőintézet ablakai a vasútállomásra nyílnak. Esténként, a növendékek a falhoz támaszkodnak és a messzeringó füstbe néznek. Tamás Ervin Könyvespolc Modigliani Modigliani művészete — mint a század elején annyi más neves festőé — Párizsból, a világ fővárosából, még pontosabban a „párizsi iskolából” nőtt ki és indult el, sajnos csak halála után, a világ meghódítására. Párizsban bontakozott ki, majd ért véget tragikus sorsa, és ott született meg melankolikus hangulatú, de harmóniát és állandóságot sugalló festészete. A Corvina kiadó a Művészet kiskönyvtára sorozatban most megjelentetett kötetének Csorba Géza a tanulmányírója, aki színesen és sokoldalúan mutatja be a halála óta világhírnévre emelkedett Modigliani életét és művészetét. A kötetet 58 képtábla, köztük 7 színes reprodukció illusztrálja. — K — Balázs Béla 1949. május 17-én, 20 éve halt meg Balázs Béla író és költő. A „Holnap”-osok egyikeként, és mint a „Nyugat” munkatársa vált neve ismertismertté. A tanácshatalom idején a színházak ügyeinek irányitója volt, majd vöröskatonaként harcolt. Az ellenforradalom elől Bécsbe, Berlinbe, majd Moszkvába emigrált, ahol a filmművészeti főiskola tanára és filmrendező lett. 1945-ben tért haza. Irodalmi működéséért, röviddel halála előtt, 1949-ben Kos- suth-díjjal tüntették ki. Sokoldalú, harcos írómű- vész volt: költő, regény-, dráma-, tanulmány- és meseíró. Már fiatalkori műve, húszéves korában írt első drámája, „A kékszakállú herceg vára” operaírásra ihlette Bartók Béláit. Utolsó évtizedeiben írt, mondanivalóktól duzzadó versei, a szocialista magyar költészet kiemelkedő értékei. Művészi érdeklődésének középpontjában korábban a színjáték, majd mindinkább a film elmélete állott. Az elsők között hirdette a filmművészetet új,. forradalmi műfajnak, és tudományos igényű esztétikai munkáiban fejtette ki a filmjáték sajátos törvényeit. „Valahol Európában” című filmjét az időtálló alkotások sorában tartjuk számon. A magyar filmművészetben elért eredmények jutalmazására 1958-ban alapították a Balázs Béla-díjat. A jubileumi sorozat zárása Jutalomtáborozás Verőcén Azok a fiatalok, akik a legaktívabban dolgoztak a Tanácsköztársaság 50. évfordulója megünneplésében és a forradalmi ifjúsági napok rendezésében, július 6—12 között a KISZ Pest megyei Bizottsága vendégeiként részt vesznek a verőcei jutalomtáborozáson. Itt lesz az ötvenedik évforduló megyei záró- ünnepsége és egyben itt kezdődik meg a felkészülés a felszabadulás 25. és Lenin születésének 100. évfordulójára. Gazdag program várja a fiatalokat, de a szórakozás mellett versenyeket is rendeznek. A tanácsköztársasági szellemi vetélkedő kérdései a KISZ-oktatás tananyagából valók. A háromtusában futás, úszás és lövészet lesz. A négy-négy győztes a tábor tizenhét legaktívabb tagjával együtt elmegy augusztus 11-én a hatnápos jubileumi gyalogtúrára, melynek állomásai a történelmi nevezetességű helyek lesznek. Az úticél Salgótarján, ahol a budapesti, Heves és Nógrád megyei fiatalokkal együtt vesznek részt a Tanácsköztársaság művészeti szemle területi döntőjén. &&8CD omax A Saint-Tropez-i csendőr Vácott, Dürrenmatt Nagykőrösön Nem akarom elkiabálni, de úgy látszik jó időjósnak bizonyultam, mert a múlt héten azzal bíztattam Önöket kedves Olvasóim, hogy az idő ismét jóra fordul — s igazam lett. Csak el ne kiabáljam. Természetesen a nyári hétvégi programajánlataimban mindig első helyen kell, hogy szerepeljen a fürdés, a csónakázás és a kirándulás, de gondolom, erre nekem tippeket adni nem kell, hiszen mindezekre megyénkben majdnem mindenütt bőven van lehetőség. Ügy gondolom, hogy a szokatlan nagy hőségben nemcsak fizikai, hanem szellemi felfris- sülési lehetőségekről is hírt kell adnom, éppen ezért ajánlom a ír-tulajdonosoknak, hogy szombaton, 17-én 20.20 órakor kapcsolják be készüléküket, mert két kitűnő krimiszerző Ellery Queen: A három sánta rabló és Agatha Christie: A Fülemüle-villa című tv-já- tékokat sugározzák, A tettes nem más, mint... címmel. A nagykőrösi Arany János gimnázium önképzőköre nagy fába vágta a fejszéjét, szombaton, a Művelődési Házban fél nyolc órai kezdettel mutatják be Dürrenmatt: A fizikusok című komédiáját. Az ökölvivósport kedvelőinek a figyelmét a Ceglédi Vasutas művelődési házban vasárnap délután fél négykor kezdődő Paksi Vasutas és a ceglédi ökölvívók mérkőzésére hívom fel. A gombaiak vasárnap — nagyon okosan — kirándulnak Visegrádra,.J^icn«ára.jól fogják érezpi. magukat a Dunakanyar egyik legszebb helyén. Persze, a fiataloknak nem számít a hőség, csak szóljon a zene. A monori járásban pedig vasárnap szólni fog a zene, Gyomron a művelődési házban, Pilisen, Tápiósülyön és Vecsé- sen úgyszintén és természetesen a járási székhelyen, Monoton is. Gondolom, mondanom sem kell, hogy az előbb felsorolt helyeken ötórai tea lesz. Maglódon vasárnap 17 órai kezdettel a művelődési otthonban pedig a zeneiskolások hangversenyére kerül sor. A váci Madách Imre művelődési ház vasárnapi filmvetí-. tése úgy érzem telitalálat, mert egy kellemes, nyári francia vígjátékot vetítenek a Saint-Tropez-i csendőrt. Vasárnap két rádióadásra hívnám föl a figyelmet: a Kossuth hullámhosszán 19.10-kor folytatják Franz Werfel: A Musza Dag negyven napja című regényének rádióváltozatát, a másik pedig a Petőfi hűl-, lámhosszán 21 óra 20-kor kéz-, dődik és ugyancsak egy regény rádióváltozata, szerzője, Kolozsvári Grandpierre Emil é§ a címe: A nagy ember. Bármennyire is furcsán hangzik, a szokatlan hőség el-, lenére is nyugodt lelkiismereti tel merem ajánlani mindazoknak, akik Pesten lesznek a hét végén, hogy nézzék meg Dosztojevszkij regényéből a, FélkegyeZmű-ből készült darabot a Nemzeti Színházban, mert a nézőtéren kellemes hűs fogadja őket, ugyanis ennek a színháznak kitűnő a légkondicionáló berendezése. Akik olvasták Moldova György Magános pavilon című kisregényét, azok most okvetlenül vegyék meg a kisregény folytatását, amelynek címe: Elbocsátott légió. Az író érdekesen bonyolítja Schmidt Flórián és Nagy Zsófia további életútját. Akik pedig nem látták színpadon, azok most a Corvin moziban nézhetik meg a My Fair Lady I—II. részét együtt Gondolom, ennyi program- javaslat már elég, mert ebből minden kedves Olvasóm ki tudja választani azt, amelyik neki a legjobban megfelel. Mindehhez kellemes pihenést és jó szórakozást kíván Karácsonyi István élő, Esetek. Mennyi minden történhet egy gyerekkel tízva- lahány év alatt. Az esetek sokszor nem is róluk, hanem 25. így elmélkedtem a piros és meleg cserepek között, egy édes végű silószárat rágcsálva, amikor valaki hátulról ügyesen hátba vágott. — Hukk — mondtam aprózva a hangomat, és lenyeltem a silószárat. Megfordultam, Kárász Jani állt mögöttem. — Szia, öreg fiú — köszöntött, borús képpel. — Hogy érzed magad? — Köszönöm, Janikám. Nélküled egészen jól vagyok. Rágyújtott, és méla tekintettel vizsgálta a távolban szántóvető parasztokat. — Kár, hogy el kell válnunk — mondta nedves szemgolyókkal. — Megszoktalak. Tudod, összemelegszik néha az ember. — Nem értelek! Miért kell nekünk elválnunk? — Hát... gondoltam, majd ha itthagyod ezt az építkezést ... a jövő héten ... — Én? Miért hagynám itt az építkezést? — egyre jobban ébredezett bennem a gyanú, Kárász Jani megint valami meglepetést készített elő a számomra. — Mert kirúgnak — csuklóit egyet, és a szája sírásra görbült. Megfordultam, és rögtön a tüskés haja felé kaptam. Ezt a pacákot vad szorgalommal kell ütni és rúgni, hogy értel- , mes mondatokat fűzzön össze. — Beszélj, piszok, mert torkig vagyok veled — kiáltottam rá. — Hosszú történet ez, majd elmondom, ha még egyet fordulsz. Már várnak a rakodók, Indulnod kell! . — Nem érdekelnek a rakodók, azonnal mondj el mindent. Mi van már megint? Kárász Jani kezébe temette arcát. Közben érthetetlen szavakat mormogott: Én miattam van... ha nem kezdem ezt a hülye ügyet... belerántottalak”. Fél óráig tartott, mire kihámoztam a történetet, és teljes világossággal állt előttem a szerencsétlenség. Kárász Jani még az elmúlt télen csapta a szelet egy kis nőnek a jogügyi osztályon, de nem lett a dologból semmi, mert Etelkának nem tetszett Kárász Jani szaga. (Én még nem szagoltam a Janit, de egy vasbetonszerelőnek nem lehet levendulaillata.) Szóval Etelka azért elárulta Janinak, hogy a rendcsinálás nagyon is célzatos cselekedet volt. Mindent rendbe szedtek csak azért, hogy aztán nyugodtan feljelenthessenek a főhatóságnál alaptalan rágalmazás vádjával. Lejárattam a vezetők tekintélyét, alaptalan cikkeket írtam az építkezésről, s ezért kérik fegyelmi vizsgálat lefolytatását. — Most majd lejönnek Pestről, és téged ki fognak rúgni —f mondta a sajnálatos eseményeket vázolva Kárász Jani. — Búcsúzzunk el, öreg fiú. Miattam másztál a slamasztikába. Nem felejtünk el. — Várj meg, egyet fordulok, és rögtön jövök vissza — ordítottam rá mérgesen, mert a rakodóról már kiabáltak. — Maradj itt! Felhuzattam a szerelvényt a betonkeverőkhöz, és tűkön ülve vártam, hogy rakják már le a sódert a csillékről. Nem vitás, iszonyúan peches pacák vagyok, irtó nagy kakaóba kerültem. Az elszórt anyagokat eltüntették, nyoma sincs. Vádam valóban alaptalanná vált, nem tudom bizonyítani. Vagy mégis?... Tanúim vannak! Az egész rendcsináló társaság! Ezt Kárász Jani kihagyta a számításból. De Kelemen főmérnök is! Előre köszönt nekem. Óh, a kis huncut! Hát azért volt olyan nagy csend, mint egy temetőben, és ezért nem kiabált értem a hangos doboz?!... Jól kifőzték! — Te, ide figyelj! —mondtam a remény szalmaszálába kapaszkodva a depón Kárász Janinak —, hát az emberek ismérik az ügyet. Tanúim lehetnek. — Hiába — rázta tagadólag fejét Kárász Jani. — Azok közül aligha találsz olyat, aki kiáll melletted, és ellenkezni mer az építkezés vezetőségével. Én már tapogatóztam náluk, de hiába. Látod ezt? Kárász Jani egy blokkot húz elő zsebéből, s mutatja az üres papírt. — Tudod, gondoltam, nem is szólok neked, majd csak akkor, ha ezen lesz legalább tíz aláírás. De senki sem mer nyilatkozni, főleg nem adja a nevét. A hurok összeszorult a torkom körül, mint akinek Szu- lejmán búzakék selyemzsinórt küldött. Arcom megnyúlott, szívem gyorsabban dobogott. Ügy éreztem magam, mint a turista, amikor észreveszi, hogy a kötél elszakadt alatta. — Búcsúzzunk — mondta Kárász Jani. — Isten veled, barátom ! Nagy birkaszemmel nézett rám, és teljesen elkókadt a nyaka is, mint az elszáradt tök indája. Rövid idő múlva elsírjuk magunkat, ha ez így megy tovább — állapítottam meg. — Hát... édesapám — vettem át Kárász Jani megszólítását. — Benne vagyok a pácban. Nem tudom egyelőre, mit tegyünk. Még a végén neked is útilaput kötnek a talpad alá... Ügy mentünk vissza a rakodó felé, mint két száraz szőlőkaró, amelynek már elkorhadt a töve. Mintha csak az én érzéseimet akarta volna aláfesteni, nyugat felől be bőrűit az ég, heves szélroham kuszálta össze a hajamat. — Színpadon így rendeznék meg — mondtam csendesen. — Éppen így. — Mit beszélsz? — nyújtotta felém nyakát Kárász Jani, de legyintettem. „Csak beszélek magamban, .nálam ez nem szokatlan, néha az utcán is társalgók, ha egyedül vagyok. Gyerekkori izé... na”... Műszak végén még a kantinba sem mentünk be, úgy váltunk el. Az események felgyorsultak, mint a motor, ha már bejáratják. Az eset valahogyan kiszi várgott az emberek közé, bámultak csak rám, akár egy le- kopasztott májusfára, aztán, ha megszólalok, gyorsan elkapják tekintetüket. Ma délelőtt odajött hozzám a felíró, összeveszett velem, mert szerinte egy műszakkal kevesebbet dolgoztam. A művezetőnk, Duspák János, kikérte magának, hogy én eddig nem segítettem a csilléket rakni. Ezentúl fogjam meg a lapátot, nem esik le a karikagyűrű az ujjamról. (Az nem is, mert még nincs.) A tárgyak, események ellenségemmé szegődtek, forróvá tették lábam alatt a talajt. Még ha nem is irányult ellenem, mégis úgy éreztem, kizárólag nekem szánja a sors furcsa intézkedéseit. Főszerkesztőm szabadságra ment, két hétig Grúziában utazgat. Hej-haj... Szeretném, ha hívatnának, ha valaki rám szólna, letolna vagy vitatkozna velem, de a vezetők hallgatnak. Ügy osonok el az irodák mellett, mint egy tolvaj. Este nem tudok írni, minden betű rossz, csorba, amit papírra vetek. És ma Éva sem tud velem lenni, mert tegnap közölte, nagytakarítás van náluk, meg kéményt pucolnak, kályhát raknak, otthon kell maradnia. Egyedül Dörnyei ér rá, sakkozunk, de olyan hülyéket lépek, még ő is megdöbben. — Na, ezt ne tegye — mondja sajnálkozva, amikor a királynőmet egy gyalog elé tolom. Sándor, ha itt lenne, talán tudna valami injekciót adni, amitől visszanyerném eredeti finom humoromat, könnyedségemet, de ő messze van, és Pestig nem ér el a panaszom. Különben is most belevetette magát a tanulásba, ha ír nekem, pár sor az egész. Apámhoz nem mehetek panaszra, ő megmondta nekem előre, nem lesz jó vége a vállalkozásomnak. (Folytatjuk) /
