Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-03 / 99. szám
1969. MÁJUS 3., SZOMBAT Mh.C, í'^TirffiP / (Folytatás az 1. oldalról.) kulturáltabb élet eléréséinek kielégítését. A munka sarán csakhamar rá kellett jönnünk arra, hogy céljainkat csak más országokkal együttműködve, a nemzetközi munkamegosztásba bekapcsolódva, a gazdasági kapcsolatok rugalmasabb rendszerének kiépítésével tudjuk megoldani. Ezért szorgalmaztuk és szorgalmazzuk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szervezeti és tartalmi továbbfejlesztését, a nemzeti szuverenitást nem sértő gazdasági integráció kiépítését e szervezeten belül. Ugyanakkor gazdasági kapcsolataink bővítésére törekszünk minden olyan országgal, amely erre a kölcsönös előnyök és érdekek alapján hajlandó. Jólesően állapíthatjuk meg, hogy e vonatkozásban éppúgy, mint a kommunista és munkáspártok tanácskozásának előkészítésében, országunk méreteihez, lélekszámúhoz képest jelentős, jellegében pedig progresszív szerepet töltöttünk be. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a KGST 23. rendkívüli ülésszakán született elhatározások nagyon jelentékenyen segítik törekvéseink megvalósítását, és ezek létrejöttében a mi munkánk, a Magyar Szocialista Munkáspárt, államunk, dolgozó népünk munkája is benne van. Ilyen nézőpontokból, ilyen összefüggésből kell megközelítenünk a magyar élelmiszer- gazdaság, a konzervipar és a Nagykőrösi Konzervgyár kollektívájának, vezetőinek és dolgozóinak teljesítményeit is. Élelmiszer-gazdaságunk is érzi lassanként, és a következő években egyre jobban érezni fogja a hazai belső piac hatásait, felvevőképességét. Bár még a hazai értékesítés terén is bőségesen vannak kiaknázatlan lehetőségek, helyes, ha az élelmiszer-gazdaság területén is a nemzetközi munká- megosztás fogalmaiban gondolkodunk, keressük az export bővítésének és gazdaságosabbá tételének módjait. Ebben a vonatkozásban éppúgy, mint a belső ellátás szempontjából, nagy jelentősége van az élelmiszer-gazdasági vertikum egyes elemei, a mezőgazdaság, a felvásárlás és a feldolgozó- ipar mind sokoldalúbb kapcsolatainak, abban az egyenjogú partneri kapcsolatok uralkodóvá válásának, a közös érdekek megteremtésének és érvényre juttatásának. Ami a további előrehaladást illeti, azt hiszem, ehhez máris sikerült megteremteni a legfontosabb körülményeket. A népgazdaság legfontosabb közvetlen feladata a III. ötéves terv sikeres befejezése és a IV. ötéves terv megfelelő előkészítése. Ezekből a feladatokból a Nagykőrösi Konzervgyárra mint az iparág legnagyobb vállalatára nagyon jelentős rész hárul. Ez természetesen csak a kézi munkák további gépesítésével, a technika és a technológia nagyarányú fejlesztésével érhető el, de a mezőgazda- sági üzemek ki nem használt szellemi és munkaerő-kapacitását is igényli. Ilyen közeli és távolabbi feladatok mellett különösen jelentősége van az olyan vállalatok munkájának, amelyek 1968-ban, az új gazdasági mechanizmus első évében mutattak fel kiváló eredményeket. Érdemük nemcsak abban áll, hogy több terméket, jobb minőségű terméket, jobb esz- közkihasznáíással állítottak elő. Legfőbb érdemük, hogy eredményeikkel rámutatnak a jövő lehetőségeire: A legjobbak eredményei megmutatják a jövő lehetséges átlagát, a gyakorlat tényei, megegyező erővel igazolják az új irányítási rendszer előnyeit. Az a tény, hogy a Nagykőrösi Konzervgyár a 15 alkalommal elnyert „kiváló vállalat” cím mellett, hatodszor részesül a Minisztertanács és a SZOT kitüntetésében, önmagában is érzékelteti a vállalat eredményes munkáját, iparágon belüli helyzetét. Az előbb említett körülmények azonban a tavalyi eredményeknek és a mostani kitüntetésüknek itt is megadják a különös jelentőségét. A Nagykőrösi Konzervgyár jól élt a reform lehetőségeivel, kiemelkedően oldotta meg feladatait mind a termelés, mind a műszaki fejlesztés, mind a munka megszervezése terén. A gyáregységben magas színvonalon áll és a kiemelkedő eredményekhez bizonyosan hozzájárult a szocialista munkaverseny különböző formáinak alkalmazása. A gyáregység 9 szocialista üzemrésze, 133 szocialista brigádja, és a gyárban folyó munkaverseny 127 egyéni kitüntetettje a jó politikai munkát és az ennek megfelelően kialakult jó politikai morált dicséri. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében gratulálok eredményeikhez és ahhoz a szép sikerekhez, hogy immár hatodik alkalommal nyerték el a legmagasabb szintű elismerés jeleit, a kormány és a SZOT vándorzászlaját. Fogadják őszinte jókívánságaimat magas kitüntetésük alkalmából. Kívánok a Nagykőrösi Konzervgyár vezetőinek, valamennyi dolgozójának, az ünnepi gyűlés minden részvevőjének további sikereket és jó egészséget A forradalmi munkás-paraszt kormány és a Szakszervezetek Országos Tanácsa vándorzászlaját átadom — fejezte be Szabó elvtárs, ezután meleg kézszorítással átnyújtotta a kormány és a SZOT vörös vándorzászlaját Kovács Sándor gyárigazgatónak. Kökény István, az EDOSZ titkára is üdvözölte a gyár dolgozó kollektíváját és a szocialista munka vállalata címet átadta Kovács Sándornak, majd az élenjáró dolgozóknak szakszervezeti és minisztériumi kitüntetéseket nyújtott át. Cservenka Ferencné felszólalása Az MSZMP Pest megyei Bizottságának üdvözletét Cservenka Ferencné tolmácsolta. Melég, bensőséges szavakkal köszöntötte a gyár immáron évek óta nagy munkasikereket elért kollektíváját. „Tiszta, meleg szívvel csatlakozunk a kormány és a SZOT köszöntéséhez, a gratulációkhoz és mi is büszkék vagyunk önökkel együtt ezekre a magas kitüntetésekre, önök büszkék lehetnek az elért sikereikre, joggal, hiszen becsülettel, hozzáértéssel, jól szervezett munkával dolgoztak meg érte. De mi is büszkék vagyunk, mert önök, munkájukkal nemcsak a gyár, a város, de Pest megye jó hírnevét is öregbítették.” Üdvözlő szavai befejezéséül Cservenka elvtársnő további munkasikereket kíván a gyár összeforrott kollektívájának. Kovács Sándor, a gyár igazgatója az üzem dolgozóinak nevében megköszönte a magas kitüntetéseket, a számtalan helyről érkező üdvözlő táviratokat, a köszöntő szavakat. Az ünnepség záróakkordjaként az igazgató a vállalat jutalmait osztotta szét a megjelent dolgozók között. Színpompás megyei ünnepség Ráckevén Ráckevén csütörtökön délelőtt 10 órakor a tanácsháza elől ezrek és ezrek indultak el a Savoy ai-kastély parkjába, ahol a megyei ünnepséget tartották. A díszelmökségben helyet foglaltak Szabó Antal, a SZOT elnökségének tagja, Palotás Károly, az SZMT vezető titkára, a Pest megyei párt-vb tagja, Csala László, a Hazafias Népfront megyei elnöke, dr. Dobrai Lajos, a járási pártbizottság első titkára, Szabó József, a járási tanács vb-el- nöke, Dobrotka Oszkár, a Csepel Autógyár pártbizottságának titkára, valamint Ráckeve község politikai és társadalmi életének vezetői. Ott voltak az elnökségiben a szovjet alakulat tisztjei is. Palotás Károly elnöki köszöntője után Szabó Antal mondott ünnepi beszédet Szabó Antal beszéde Nyolcvanadszor ünnepli a világ proletariátusa május elsejét. Hol szabadon, kibontott zászlók alatt, hol titkos összejöveteleken, munkabeszüntetéssel, vagy éppen a terror ellen az utcára vonulva. Egy azonban közös: a munkásszolidaritás jegyében, az együvé tartozás erejétől áthatva. A munkások törekvése az összefogásra, az egységes fellépésre, egyidős a munkás- osztály kialakulásával. A munkásokat, a dolgozókat saját tapasztalataik korán ráébresztették arra, hogy jogaikért, követeléseikért csak úgy harcolhatnak eredményesen, ha ezt együttesen teszik. így tudják megakadályozni, hogy a kizsákmányo- lók hasznot húzzanak megosztottságukból. Az első közös harcok hamarosan újabb tanulságokkal szolgáltak: a tőkések más országokból behozott munkaerőt alkalmaztak a munkások harcának megtörésére. S ez világossá tette, hogy elengedhetetlenül szükséges a munkásosztály nemzetközi összefogása. Ez az egyedüli hatékony fegyver a tőkések összefogásával szemben. Május 1-én az emberiség legnemesebb tetteit és törekvéseit, a munkásszolidaritást, a nemzetköziséget ünnepeljük. Ezért terjedt el ellenállhatatlanul a nemzetközi munkás- osztály e nagy ünnepének megtartása az egész világon. Harcos út, s egyben a szocializmus forradalmi eszméjének diadalútja volt ez. Az első győzelmes szocialista forradalom óta egy fél évszázad elegendő volt ahhoz, hogy a szocializmus mint ^eszme és mint valóság, az egész emberiség politikai, gazdasági és társadalmi életének meghatározó tényezőjévé váljék. Hazánkban is, miközben felépítettük az országot, fejlesztettük népgazdaságunkat, megújhodott egész társadalmi rendünk is. A dolgozóknak nemcsak életkörülményeik javultak, hanem megváltozott társadalmi, politikai helyzetük is. Népünk szabad, hazánk szuverén. Államunk nem fenyeget senkit, sőt,, erőnk és lehetőségeink teljes latba vetésév el támogat az emberi haladást szolgáló minden tevékenységet és kezdeményezést. Aki felnőtt fejjel átélte a 25 szabad májust, néha már maga is ködösen emlékszik az indulásra, az idő távolsága megszépíti a küzdelmeket. Az akkori negyvenévesek egy része, mintegy egymillió ember, már megérdemelt nyugdíjba vonult. Az altkor született fiatalok ma határainkat védik, tudományos pályára készülő egyetemisták vagy kenyérkereső dolgozók. Aki akkor csecsemőként sírt, mert sokat nélkülöző anyjának elapadt a teje, az talán már mosolygó kismama. Körülöttük és velük alakult át az ország. Azok az igaz jelszavak, amelyeket valaha gyárfalakra és középületekre írtunk, talán halványabbak lettek, de a nyomukban született eredmények kitéphetetlen gyökereket vertek a szocialista építésben. Átalakult az életünk, és néha talán még mi sem vesszük eléggé észre. A régi gazdasági rendet felszámoltuk, de munkánk akad még elég. Az, amit úgy fogalmaztunk meg: „Tiéd az ország, magadnak építed!” akkor is negyedszázados valóság, ha sürgetnek még mai gondok: a tanyákon élők életének emberibbé tétele, a lakásprogram megvalósítása vagy az ipari termelékenység fokozása. Hiszen ez idő alatt termékenyen átrétegeződött a társadalom. Kizsákmányoló osztályok morzsolódtak fel, vagy váltak az alkotó munka egyedeivé. Elnyomott osztályok, munkások és parasztok emelkedtek magaslatra, s már jórészt belőlük sarjadt új arcú értelmiség gondozza a szocializmus tudományát. önkéntelenül is felvetődik az a kérdés, hogy a mai korban megváltozott-e a munkásnemzetköziség tartalma? Határozottan azt kell erre felelnünk: a munkásosztály és minden elnyomott érdeke az egész földkerekségen ma is egy és oszthatatlan — a kizsákmányolás megszüntetése, a békés boldog élet, olyan társadalom felépítése, amelyben megszűnik a kizsákmányolás, szabadon és biztonságban él. Ugyanakkor természetesen azt is meg kell állapítanunk, hogy a munkás nemzetköziség ma más formákban jelerrtke- zik. Olyan korban élünk, amikor az emberiség fejlődésében a haladás és a reakció erői mind fokozottabb összeütközéshez, nagy társadalmi sorsfordulókhoz érkezett. Hatalmas erők a szocializmus és a kapitalizmus erői vívnak élethalálharcot. E harc/ jegyét magán viseli korszakunk minden eseménye. Az imperializmus minden módszert és lehetőséget felhasznál, latba veti egész gazdasági, politikai erejét, hogy megakadályozza további visz- szaszorítását és megtartsa, illetve rendszerezze előbbi hatalmi pozícióit. Eszközei közé tartozik többi között a gazdasági kényszer, a zsarolás, a politikai manőverezés, a fellazítás, a háborús feszültség szítása és az agresszió is. E kelléktár legszégyentelje- sebb tette, amely a haladó közvélemény legnagyobb felháborodását váltja ki, az ame- ■ rikai imperialisták támadása I a vietnami nép ellen. Az amerikai történelem legsötétebb lapjait írják ezzel az uralkodó körök. A világon bármerre is követnek el támadást a népek függetlensége, a demokratikus és szabadságjogok ellen, a haladás, a béke erői ellen, közvetve vagy közvetlenül ott találjuk az amerikai imperialisták „kezét”. Közel-Keleten a haladó arab rendszerek megdöntésére szövetkeznek, Görögországban és Indonéziában véres terrorral és diktatúrával verték le a demokrácia erőit. Latin-Amerikában, Afrikában, Ázsiában puccsokkal, „tűzzel- vassal” akarnak elfojtani minden haladó megmozdulást, betiltanak szakszervezeteket, börtönbe vetnek szakszervezeti és más haladó vezetőket. A Koreai N épi Demokratikus Köztársaságot fegyveres eszközökkel provokálják. A kapitalista országokban az osztályegyüttműködés politikájának hirdetésével igyekszik leszerelni a munkásosztály harcos megmozdulásait. Ez a tény május elsején is figyelmeztető a világ minden dolgozója számára. A közös cél, az internacionalizmus május elseje legnemesebb összefogása. Szerte a világon hangzik száz nyelven: Békét Vietnamnak! Békét a világnak! összefogás az imperializmus ellen, a békéért, a szocializmusért, a demokráciáért, a szabad emberi életért! Egy világ áll csatasorba és kiáltja: Veled vagyunk Vietnam! Az ünnepséget színvonalas kultúrműsor követte.
