Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-15 / 109. szám

6 r*»j «KTH kMúHod 1969. MÁJUS 15., CSÜTÖRTÖK Tsz-flottilla a Tiszán : Használt vontatóhajót és vízibuszt vásárolt a szentesi Alkotmány Termelőszövetke­zet. A 60, illetve 20 szemé­lyes hajókat a felújítás, át­festés után Szentes—Szol­nok, illetve Szentes—Szeged között közlekedtetik a Ti­szán séta-, illetve kiránduló­hajóként. A legnagyobb for­galomra a szegedi szabad­téri játékok idején számí­tanak. A könnyű hajók az alacsony nyári vízállás ide­jén is üzemeltethetők. A szö­vetkezeti „flottilla” tulajdo­nosait — a szentesi termelő­szövetkezeti gazdákat — is gyakran viszi majd jutalom- kirándulásra, tapasztalatcse­rére a Tisza menti váro­sokba, termelőszövetkezetek­be. Az országban elsőnek Önkéntes rendőrök járási irodája nyílt Monoron A monori járásban tíz évvel ezelőtt alakult meg egy ötta­gú önkéntes rendőri csoport. Ma már a járás területén tizenkét csoportban nyolcvan önkéntes segíti a rendőrség munkáját. Ezenkívül itt szü­letett meg az az ötlet, még ki­lenc éve —, amelyet sok he­lyen másutt is megvalósítottak —, hogy az úttörők közül önkéntes közlekedési járőröket szer­veztek. Azóta mindenki megszokta és megszerette a kis rendőröket, akik felnőtt társaikkal együtt 0 0 00 A PEST MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT HETI 44 ORAS MUNKAIDŐRE, JÓ KERESETI LEHETŐSÉGGEL AZONNAL FELVESZ KŐMŰVES. ÁCS*ÁLLVÁNYOZÓ, LAKATOS. ASZTALOS. VILLANYSZERELŐ, MŰKÖVES, BURKOLÓ, BÁDOGOS. VÍZVEZETÉK- ÉS KOZPONTIFOTÉS-SZERELO. FESTŐ. SZIGETELŐ. HEGESZTŐ, VASBETONSZERELŐ ES ÖVEGES szak- és betanított munkásokat, KONNYO- ÉS NEHÉZGÉPKEZELŐKET. D0MPER- VEZETOT. KUBIKOS. SZÁLLÍTÓ-RAKÓDÓ ES ALTALANOS segédmunkásokat. Az itt felsorolt szakmákban szakképzetlen dolqozóínk háromévi folyamatos munkaviszony után szakmunkás­vizsgát tehetnek. Munkásszállásról és egyéb szociális Juttatásokról gondoskodunk, útiköltséget térítünk. Ötnapos munkahét. Kiemelt munkahelyeinken 8 százalékos pótlékot fizetünk. Jelentkezés a vállalat Munkaerőgazdálkodásán: Budapest XXI. (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19 — 21. MOST SZEREZZEN BE Jugoszláviából importált egy- es MOSOGATÓT! Kapható a Vas- és Edénybolt Vállalat szaküzleteiben: 16. sz. bolt, I., Batthyány tér 5. 359-386 20. sz. bolt, VII., Majakovszkij u. 49. 221—847 25. sz. bolt, VII., Dohány u. 28. 410—671 55. sz. bolt, IV., Kemény G. u. 3. 293—021 96. sz. bolt, VI., Váci út 1. 119-633 NAGY VÁLASZTÉKBAN Több mint 100 000 nadrágból választhat igényének megfelelőt a szaküzletekben, áruházakban és az ÁFÉSZ boltokban. Az egész ország területére szállít a Férfi- és Fiúruha Nagykereskedelmi Vállalat BUDAPEST V., Arany János u. 27. az elmúlt vasárnap tartották Monoron tízéves jubileumi ün­nepségüket. Ezen külön meg­emlékeztek Tinkel Lorándról, aki egy évtizeddel ezelőtt első­ként szervezte meg az önkén­tes rendőri csoportot, s az ő javaslata nyomán vonták be a közlekedési járőrszolgálatba az úttörőket is. Tinkel Loránd, aki ma is az önkéntes rend­őrök járási parancsnoka, is­mét új javaslatot tett, ez sem kisebb jelentőségű az előzőek­nél. Ö kezdeményezte az ön­kéntes rendőrök járási irodá­jának felállítását. Ilyen szerv az országban elsőként jött létre a mo­nori járás székhelyén, természetesen valamennyi ille­tékes állami és társadalmi szerv, sőt, több termelőszövet­kezet hozzájárulásával. Az el­múlt vasárnapi ünnepségen át is adták rendeltetésének a he­lyiséget. Magyar muskátli a svájci ablakokban A nyugati országokban, fő­leg Svájcban, az NSZK-ban, Hollandiában, Ausztriában szívesen vásárolják a szom­bathelyi virágokat. Ezekbe az országokba évek óta szál­lít virágot, különféle dísz növényt a Szombathelyi Ker­tészeti Vállalat és Kertész Tsz. Az idei első szállít' mányt — egy vagon mus­kátlit — múlt héten indítot­ták útba svájci megrendelés­re. Rövidesen újabb két vagon muskátlit küldenek Svájcba. Hazatértek az ugar tyúkok A kiskunsági homokbuckák jellegzetes, magányt kedvelő madarai, az ugartyúkok, haza­tértek költőhelyeikre. A homok hasznosításával szűkült a köl­tőhelyük, s igy egyre beljebb húzódtak az erdőkbe, s a még háborítatlan homokbuckákat „szállták meg”. Az érdekes trillázó hangú madarak főleg este élednek, ilyenkor luillut- ják hangjukat, szerzik élelmü­ket. Tojásukat fészekgödörbe rakják, s a kikelt ugarcsibék nyomban önállósítják magu­kat. — A magyar tenger egyik legszebb fürdőhelyén, Bala­tonfenyvesen nyitják meg a második nemzetközi eszpe­rantó tábort: június 16-án. SÁROSPATAK Faszerkezetű talpasház A sárospataki római katoli­kus vártemplom környékén végzett ásatások során az el­múlt évszázadok számos épí- téstörtóneti emléke került napfényre. Ezek között a leg­jelen tősebbeli az Árpád-kori körtemplom fennmaradt alap­falai és Sárospatak első isko­lájának a XV. századból szár­mazó romjai. Az egykori plé­bániai iskola romos falai alatt most értékes és szinte egye­dülálló népi építészeti emlék­re bukkant Gömöri János, a vármúzeum régésze. Mintegy két méter mélységben egy Ár­pád-kori, úgynevezett faszer­kezetű talpasház maradványai kerültek elő. MÁS A GYŐZTES Tegnapi számunkban téve­sen Jelent meg a budai járási KISZ-bizottság vasárnapi tú­raversenyének eredménye. A fiúk versenyét a zsámbéki Műanyagipari Vállalat csapa­ta nyerte, a vegyes verseny győztese a törökbálinti Orvo­si Műszer Ktsz brigádja lett. A pilisi hegyek fővárosi66 jövője 9 9, Erdőségeivel, ligeteivel a bu­dai hegyvidék a kétmilliós fő­város „tüdeje”, ahonnan a kedvező szél járás révén fel­frissül a sűrűn beépített belső városrészek levegője. Ám a különféle építkezésekkel, a főváros kifelé terjeszke­désével állagában egyre pusztul, látványában is mindinkább romlik a zöldvidék, a kertes villa- övezet képe. Ezért tűzte napirendjére a bu­dai hegyvidék fejlesztésének témáját a Budapesti Népfront- bizottság, amely dr. Harrer F erenc elnökletével elnökségi ülést tartott és dr. Reisch An­tal professzor előterjesztésé­ben tárgyalt e sokakat érintő várospolitikai kérdésről. Megállapították, hogy ma már világviszonylatban kiala­kultak olyan építési módok, épületformák, amelyekkel meg lehet őrizni a zöldvidé­kek eredeti jellegét, funkció­ját is. Nálunk is alkalmazni lehetne például a sorházak, a tornácos házak, a szőnyeghá­zak és a teraszházak különbö­ző kombinációit. Buda lokál­patriótáinak másik fájó gond­ja, hogy a hagyományos ki­rándulóhelyek, a Normafa, a Disznófő, a Jánoshegy, a Hárs­hegy, a Hármas'határhegy, az ördögorom és a többi fokoza­tosan elvesztik varázsukat, mert a város lakóterületei „be­nyomulnak” az erdőterületek­re, különféle közintézmények, munkahelyek települnék ide, és mind kevesebb rész marad a kirándulóknak. A népfront aktivistái ezért szorgalmazzák, hogy egyrészt meg kell akadá­lyozni az erdőterületek csök­kentését. másrészt fokozni kell a természetvédettséget. Ugyan­akkor javasolják, hogy a budai erdőkhöz a város­határon túl kapcsolódó pi­lisi hegyek területfejlesz­tését céltudatos program szerint végezzék. Ezek a részek átvehetik a ré­gebbi fővárosi kirándulóhe­lyek szerepét. Elkészült a Dunai Vasmű új oxigéngyára Elkészült a Dunai Vasmű legújabb üzeme, az oxigén­gyár. A 200 millió forintos költséggel épített oxigéngyár 20—25 százalékkal növeli a Dunai Vasmű acéltermelését. Az új gyár berendezéseit a Szovjetunió szállította, szere­lésében mintegy 10—12 szov­jet szakértő vett részt. Az oxigéngyártás megkezdődött, termelése fokozatosan emel­kedik, május közepétől vár­ható, hogy az új létesítmény folyamatosan biztosítja az acélmű részére az oxigént. Az évi teljesítménye 40 millió köbméter 95 százalékos tisz­taságú oxigén. A második egység szerelése már megkez­dődött, ahol 99,5 százalékos oxigént állítanak majd elő. Térdepel a vendég Ha a rendőrségen nem készüli volna ügyirat belő­le, a humoros esetek közé sorolhatnánk. Elöljáróban azt is le kell szögeznünk, hogy örültünk a Fehér Ga­lambban meghonosodott új szellemnek, a renitens, ittas emberek távoltartásának. A galambszürke „egyen- kabát” íelöltése azonban nem jelentheti azt hogy vi­selője átlépheti az emberi együttélés írott és íratlan törvényeit. Három jelenlevő volt hajlandó tanúskodni arról, hogy M. Ferenc és B. Pál nem volt Utas: rendes, tisz­tességes öltözéket viselt, amikor be szeretett volna térni a Fehér Galamb ét­teremig. G. Gyula, az ügyeletes portás azonban nem talál­ta őket alkalmasnak arra, hogy az étterem vendégei legyenek, és mindkettőjü­ket kilökte az utcára. B. Pált arra is kényszerí­tette, hogy térdeljen a földre és kérjen tőle bocsá­natot, amiért „szidta az ő édesanyját” és ilyen „illet­len” módon viselkedett. Jő humorú — de azért felháborodott — szemtanúk azzal vigasztalták: örüljön, hogy morzsolt kukorica nem volt a közelben és nem kellett százszor bün­tetésből leírnia, hogy a Fe­hér Galamb házatáján ren­desen kell viselkedni... Kukoréku Megszólítás nélkül írom ezt a leve­lemet, és mindjárt elárulom ennek miértjét is. Nem ismerem eléggé az „udvarban” uralkodó szabályokat, nem tudom, milyen formulát ír elő ilyen esetekre az etikett. Ezért bizonytalan az is, hogy jelen írásom milyen műfaj­hoz tartozik: felségfolyamodvány-e, avagy egyszerű fölirat, memorandum. Arról van szó, hogy jó néhány hete tudok már az ön létezéséről. Tudomá­sul kellett vennem, hogy a csöndes, ba­rátságos udvar, amelynek vonzó vi­rágágyait a gondos háziasszony, nyil­ván az új gazdasági mechanizmus szel­lemétől ihletve, ezen a tavaszon vita­minkertté alakította át, új uralkodót kapott az Ön személyében. Uralkodá­sát igen gyakran megismétlődő harso- názás érzékelteti. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy véleményem sze­rint elég szegényes lehet az olyan ud­vartartás, ahol maga az uralkodó har- sonázik, de hát a mai viszonyok között nem is telhet minden uralkodó civil­listájából még az udvari harsonások fi­zetésére is.) Eleinte bukólikus hangulatba rin­gatott a kakasszó. Megszínesítette haj­nali álmaimat. Kurtanadrágos gyerkőc­nek álmodtam magamat, aki a falusi udvar terebélyes eperfása alatt szalad­gál, szitakötőt kernet, hatalmas karéi szilvalekváros kenyérről nyalogat !a le a lekvárt, göröngyöket hajigái a biztos sövény mögül a csillogó porfelhőben tovaballagó tehéncsorda kormos képű bikája felé, vagy kicibálja a büszke ka­kas néhány farktollát, hogy sapkájára tűzve hivebben vehessen részt cimbo­ráival az örök zsandár—betyár csata­játékban. Jó volt kicsit belefelejtkezni ezekbe a szelíd és vidám álmokba, és jó volt belőlük kedves emlékmorzsá- kai csipegetni, ha néhány percre föl- ricsztott is olykor a túl hangos kuko- rékú. Tiszteltem és szerettem önt ezekben a napokban, hiszen régmúlt idők szí­nét, ízét, hangulatát idézte föl lelkem mélyéből ismerős hangja. Harmatos hajnalok üde levegője cirógatta ilyen­kor vénülő arcomat, szivemben kis, falusi harangok szava zengett, és ez a szép, tiszta muzsika legalább néhány pillanatra elűzte közelemből a való­ság diszharmonikus lármáját. Hajdanvaló szép, büszke kakasokra gondoltam, vérpiros tarajúakra, ragyo­gó tollúakra. Született urak, egyed­uralkodók voltak ők azokban a régi udvarokban, birodalmuk léckerítései között, és tisztelték még a hagyomá­nyos szabályolcat. Leginkább csak haj- nalonta kukorékoltak, és háromszor szóltak, amint az írás mondja. Az is igaz, hogy abban az elsüllyedt korszak­ban a jó. öreg nap is betartotta a já­tékszabályokat: pirosra aludt kévét a harmadik kakasszóra ine.ncsa I; fölemel­te nyűrött aram márnái közű1. Ön azonban rútul megszegi az ősi törvényt. Nem tudom, és nem is kuta­tom, hogy ki a ludas benne? Lehet, hogy a napban van a hiba, amely kissé elöregedvén, tovább lustálkodik fel­hőágyában, vagy hallása romolván, nem hallja meg az ébresztő harsonái. De az is lehet — mégpedig ez a való­színűbb —, hogy ön követi el a súlyos hagyomány sértést. Beleszerelmeskedve önhangjába, rendületlenül harsonázik akkor is, amikor már magasra röppent a nap fejünk fölé. Es kukorélcolni mél- tóztatik szinte szakadatlanul reggel, délben, este, minden rendszer és min­den különösebb ok nélkül. Hangja, amely mérsékelten adagolva a hajnali pillanatokban üdítően hat, később idétlen rikácsolássá torzul. Minek szaporítsam a szót: szomorú és rettenetes dolog, amit Ön művel he­tek óta. Szomorú azért, mert a nagyon makacs vénemberek hiábavaló erőlkö­désére emlékeztet, és rettenetes, mert megmérgezi amúgy is ieléggé elmérge­sedett életünket. Hajnali harsonázása azért néha küld még színes álmolcat a szememre. Mára virradóra például újfent gyereknek álmodtam magamat. Á régi udvaron futkároztam. Fogócskáztunk. Én vol­tam a fogó. Az udvar sarltában sike­rült megfognom kegyedet. Egy szok­nyás valaki biztatott föl rá, aki élesre- fent késsel várakozót a kertajtóban. Alomországban minden tüneményes gyorsan történik. Így eshetett, hogy már a régi, dúsan terített diófaasztal körül ültünk, és pompás étvággyal fo­ci*/osztottuk el a fejedelmi kakaspörköl­tet. Magyar László

Next

/
Thumbnails
Contents