Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-15 / 109. szám
4 1969. MÁJUS 15., CSÜTÖRTÖK Üj kiállításra készül KÖNYVHÉTRE a Kiscelli Múzeum Az „Európa“ és a „Szépirodalmi“ jelenti Azt már tudjuk, hogy szerte a megyében könyvsátrakat vernek fel és a kultúrházak készülnek az író—olvasó ta- lálkozódömpingre és a dedi- kációostromra. Arról azonban még nem tudunk, milyen meglepetéseket, könyvcsemegéket tartogatnak a május utolsó napján kezdődő ünnepi könyvhétre a könyvkiadók. Ezért kértünk gyors információt az „Európától” és a „Szépirodalmitól”, mondják el, milyen slágerekre számíthatunk. Az Európa Könyvkiadótól Csertői Oszkár: — A könyvhétre tizenegy könyvünk jelenik meg Közülük kettő két sorozat elindítója. Az írók világa sorozat első könyve Sükösd Mihály: Hemingway világa című kötete lesz. A sorozat arra hivatott, hogy érdekesen, izgalmasan próbálja összefoglalni, bemutatni nagy írók alkotómódszerét — belső világát. A második kötet is rövidesen megjelenik: Thomas Mannról. Másik sorozatunk a Kis tükör, melyben kis országok irodalmának szemelvényszerű összefoglalóját adjuk. Elkészült az észt, a szerb-horvát és a su- mér irodaiam kis tükre. A kötetekhez képmellékletek is tartoznak, melyek egy-egy képzőművészeti alkotással próbálják bemutatni az illető ország művészetét. Várakozással tekintünk a két sorozat elé, reméljük, nagy érdeklődéssel olvassák majd őket. Sláger lesz Jakovosz Kambanellisz: Mauthausen című regénye, melynek illusztrációja a könyvhöz készített Theodorakisz-lemez. A Szépirodalmi Könyvkiadó informátora Kőszeg Ferenc: — Szabó Magda új könyve, a „Katalin utca”, Szakonyi Károly „Francia tanyá”-ja és az első kötetes Lator László bemutatkozása számít a könyvhét magyar vonatkozású slágerének. Megkezdjük Németh László életműsorozatát, mely — mondanom sem kell — szintén nagy érdeklődésre tart igényt. A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában tizenhét kötet jelenik meg az ünnepi könyvhétre. A tanulmánykötetek slágere: Ignotus összes munkája. T. E. Május végén nyitja meg a Kiscelli Múzeum Pest-budai művészeti emlékek 1686—1872. című kiállítását. A közel kétszáz 'évet felölelő korszakból több száz képző- és iparművészeti alkotás mutatja be szemléltetően a régi Buda és Pest életét, az itt készült művészi alkotásokat. A fotón a budai városháza óráját látjuk 1754-ből és Mária Terézia képét a régi királyi palotából. Kereskedelmi dolgozók az olvasó népért mozgalomban ‘iTánc három napig Péntek délután kezdődik, és a vasárnapi késő esti órákba nyúlik a Szombathelyen megrendezett nemzetközi táncverseny és magyar táncbajnokság. Az első napon tartják többek között a csárdásbajnokság elődöntőit, a magyar bajnokság középdöntőjét és döntőjét. Másnap már a bécsi keringő, tangó, angolkeringő, slowíox és a quickstepp versenyzői táncolnak porondra. Vasárnap rumba, samba, cha-cha éspas- sodoble következik. A finálé a gálaest és a csárdásbajnokság közép- és felsőfokú döntője lesz. Többek között angolokat, dánokat, japánokat, jugoszlávokat, lengyeleket, német, olasz és szovjet táncosokat hívtak meg. A nemzetközi eseményt több napon át nyitva tartó táncruha-történeti kiállítás egészíti ki. Jégkorszak Az egyik üdülőhelyen egy együgyű, de állandóan fecsegő hölgy kérdésekkel ostromolja szomszédját. Többek között a következőt kérdi: „Honnan származik az a sok nagy kő, amit itt körös-körül látni?" „Ezeket — jegyzi meg a kérdezett — régesrégen a gleccserek, hozták ide!” ~Ne beszéljen! — csodálkozik a hölgy. — És most hol vannak a gleccserek?” „Visszamentek, hogy újabb köveket hozzanak”. Kőműves, asztalos, ács, festő, villanyszerelő, víz- és fűtésszerelő, tetőfedő, bádogos, parkettás, lakatos szökés betanított munkásokat, kőművesek mellé segédmunkásokat (16 éven felüli fiúkat ts). szállítómunkásokat, gépkocsivezetőket, autószerelőket, raktárt segédmunkásokat azonnali belépéssel FELVESZÜNK Munkásszállás díjtalan. Jelentkezni lehet a „Prosperitás“ Ktsz munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u 45 Pályázati felhívás Az Országos Felsőoktatási - Nevelési Munkaközösség, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága és a Magyar Pedagógiai Társaság felsőoktatási szakosztálya — hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére — pályázatot hirdet a felsőoktatási pedagógiai kutatások szélesítése érdé- . kében. A pályázaton részt vehet minden felsőoktatási intézmény oktatója, más dolgozója és hallgatója. A pályázatokat három példányban 1970. máreius l-ig kell beküldeni a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont címére: Budapest, VIII. Rigó utca 16. szám alá. A pályadíjak a következők: I. díj 5000 forint, II. díj 4000 forint, ni. díj 3000 forint, IV. díj 2500 forint. Az érdeklődők a pályázattal kapcsolatban részletes tájékoztatás"; a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpontnál kaphatnak. A Ceglédi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szakszervezeti vezetőségválasztó taggyűlésén Hollósi Sándorné ve- cséisá főbizalmi vetette fel a szocialista brigádok aktív bekapcsolódásának fontosságát az olvasó népért mozgalomba. E kezdeményezésre a vállalat Béke, Május 1., Martos Flóra és más szocialista brigádjai szocialista szerződést kötöttek a vállalat szakszervezeti könyvtárával, s kötelezettséget vállaltak, hogy rendszeresen olvasnak, szakmai és általános műveltségüket gyarapítják. A 91. sz. bolt kollektívája elhatározta, hogy a községi művelődési otthonnal közösen, meghívja Szabó Pál Koissuth- díjas írót; a 94. sz. bolt szocialista brigádja és a községi könyvtár között évek óta szoros együttműködésen alapuló, élő kapcsolat van. A vállalat szakszervezeti könyvtára valamennyi szocialista brigád tagjait mozgósította a Kárpáti Aurél emlékkiállításra, amely „A vándor visszanéz” címmel, május 18-án nyílik meg a ceglédi Kossuth Múzeumban. A ceglédi Róna Vendéglátói Vállalat szakszervezeti bizottsága és gazdasági vezetése olyan segítséget adott a városiban működő Kárpáti Aurél Irodalombará- tok Társaságának, amilyen együttműködésre még nem volt példa hivatásos és amatőr népművelési szervek között. Maczetka Tibor Cegléd 32ÚTS i. -iráNrf^R ........ —--------------. . . -..hím 2 3. Sajnos semmi! — Te tudod, hogy egészen tűrhető kis szobád van? — mondja később Éva a szekrény tetejéről lehúzogatott kéziratpapírok átrendezésével befejezve vizsgálódását. — Én a mi lakásunkat úgy fogom berendezni... Hosszas magyarázat következik bizonyos bútorfajták előnyeiről, a beépített konyhákról. Töltök a poharakba. Iszunk. Bennem már finom, szép érzések kelnek életre. Jó lenne a lámpát lekapcsolni, de félek, az idegen mozdulatra megszűnik a varázs. Lassan nyúlok hátra felé, kapargálok a levegőben, de a fene vinné el, a zsinór messze van ... na, végre! Elérem a gombot. — Azonnal gyújtsd fel a villanyt! — Éva felugrik a fotelből. — Különben elmegyek. A nő valóban baleknek néz. Casanova lépj elő! Hogyan írja Ovidius Corináról? ...„Rángattam a tunikáját, ámde, no, persze, húzódott, mint aki ily harcban vesztes lenni szeretne s nem szégyenli az ily, rajta esett diaijait” ... Hopp, az én diadalom, hol marad? ... Támadásra indulok, de a nő pi- tyeregni kezd. — Bocsáss meg — szüppög — de ezzel ne tegyük tönkre az egészet! Óh. én hülye! Milyen pech em van! Állati dühös vagyok. Rágyújtok, fújom a füstöt. Éva már nevet, viccelődik. Esküszöm, ezt a nőt egyszer még megfojtom. Kapuzárás előtt hazakísérem. Ha ezt Sándor, vagy Kárász Jani látja, halálra röhögik magúikat. A hétfői napot szombati túlóráim miatt megkaptam és a főszerkesztő utasítására tapasztalatcserére fordítom. Kiss Ernő és Erdős Laci anyagot vesznek fel vidéken, megyek velük. „Tanuljon kérdezni!” — mondta a főnök. Rendben van, megyek riportra. Köszönöm az előlegezett bizalmat, ez nyilván azt jelenti, nemsokára már én is bent leszek a szeriben. Szombaton azért még felhívom telefonon Ernőt. lelkemre köti, hétfőn fél hétkor legyek a szerkesztőség előtt. Dörnyeiék vekkerét felhúzom, nem akarok elkésni. Szép reggel van, most olyannak tűnik ez a város, mint amelyet az ember elképzelt, ahol szívesen lakik. Tömött blokkot viszek magammal, biztosan sokat kell jegyzetelnem. Más csomagom nincs, minek. Jól kilépek, de Ernő már vár a kapualjban, tömött aktatáskával a kezében és nagyon izgatott. — Nem jön a kocsi, pedig én megmondtam Lajosnak, pontosan indulunk. — Erdős nem tart velünk? — kérdem tőle és megkínálom cigarettával. — Dehogynem... csak biztosan elaludt... kösz*... kösz... — bólogat felém, amikor fel- kattintom öngyújtómat. Topogunk a járdán, beszélgetünk. Jó fél óra múlva tűnik fel a rövid és keskeny kis utca végében egy szürke, különös alakú jármű. Oldalra billenve kacsázik felénk, nyomában kékes színű füstfelhő ereszkedik a járdára, s felkúszik az ablakok felé. Néha megrázkódik és valami robban benne, olyan hanggal, mint az ágyúlövés. A volán mellett kövér alak ül, szenvtelen arccal, kimeredt szemmel nézi az úttestet. — Itt a kocsink — mondja Ernő és eldobja a cigarettáját. — öregem, ennek a szemetestragacsnak már annyi abortusza volt, hogy egy párizsi táncosnő is megirigyelné. Hopp... vigyázz ... te őrült, mert mindjárt alá kerülünk! Ernő leránt az úttestre, mert a kocsi első két kerekével a járdára ugrik és a kapu előtt egy centivel áll meg. A kormány mellől egy nevetős szemű, nagy orrú, ősz hajú férfi száll ki. Kezével megragadja harmónikázó nadrágját és eredménytelen kísérletet tesz arra, hogy hatalmas pocakja fölé rántsa. — Sikerült — mondja boldog mosollyal és int a fejével. — Minek kellett sikerülnie? — kérdem gyanakodva. — A garázstól eljönni. Volt egy bal első defektem, meg a porlasztót is szét kellett szedni, azért késtem. De most már indulhatunk, csak beugróm a kiadóba a kulcsaimért. — Elmegyünk Erdős lakására — kiabál Ernő. Lajos után majd a kocsira mutat. — Szóval, kiskomám, ez néha megbokrosodik és akkor nem lehet bírni vele. Megáll az országút közepén és be kell vontatni. Mi meg utazhatunk vonattal haza. Látod ezt a horpadást a jobb kerék fölött? ... AutóVáci zenei hetek * Ének és orgona Pest megye ebben az évben újabb kultúreseménnyel gazdagodik. Idén először rendezik meg Vácott a zenei heteket, melyre országos érdeklődés várható. A nyitóest június 13- án lesz, mikoris a váci KISZ- kórus mutatkozik be Bogányi Tibor vezetésével. Egy héttel később Lehotka Gábor hangversenyét hallhatják az érdeklődők a Fehérek templomában. A váci orgonaművész — akinek előadásában Magyarországon a legtöbb orgonalemez lát napvilágot — Bach, Kodály, és tanítómesterének Pikéthy Tibornak orgonaműveit játsza. Június 29-én mutatkozik be a Ki mit tud győztes, budapesti kvintett a Görög-templomban. A Kerekes Madrigálkórus spirituáléi bizonyára nagy sikert aratnak. A legnagyobb vállalkozással a rendezvény szervezői a váci zenei hetek befejező akkordjaként megrendezendő Dunakanyar dalostalálkozó elé tekintenek, amely immár negyedszer arathat sikert — most már nemcsak a szűk falak között, hanem az egész országban, hiszen a találkozót a magyar rádió is közvetíti. A július 6-i műsor összeválogatá- sánál a résztvevőknek — a Zeneakadémia kamdrakórusának, az esztergomi Balassi-kórusnak és a váci Vox Humánénak, hogy csak néhányat említsünk — figyelembe kell venniük, hogy programjukban egy új kórusmű bemutatása kötelező. SOLYMÁR „Beszélő” címer A sólymokkal s vadmadarakkal való vadászat szokását eleink keletről hozták magukkal mai hazánkba. Vadfogó madaraink közül a sólyomnak, ölyvnek, turulnak, torontóinak, be- sének, zongornak, karvalynak neve nyelvünknek török ősrétegéből való. A középkorban a sólymászok — csakúgy, mint a lovászok, pecé- rek — királyi rendet alkottak. 1222- ben az Aranybulla is megemlékezik róluk. 1263- ban említik István ifjabb király sóly- mászispánját; Jolánba nevű leánya a király leányának, Mária későbbi nápolyi királynénak sport és játszótársa volt. Buda körül a régi soly- mászok Solymárt lakták (e falu „beszélő” címerében az újkorig egy sólymász alakját őrizte.) 1360 körül a budai sólymászok házai Óbudán voltak. Nagy Lajos korában híres sólyomnevelő volt Magyar László, aki tudományáról könyvet is írt. Ezt utóbb az osztrák Eberhart Hickelt sólymá- szati szakkönyve vette át. A sólyomnevelés türelmes, nagy munka volt. Sóly- mászaink kezükből etették madaraikat, azok fejére kis bőrsipkát húztak, s lassan szoktatták rá a madarakat azokra a szavakra, amelyekkel vadra eresztették s visz- szahívták őket. A sólyom részben zuhanással törte el a kisebb vadak gerincét, részben megvakította áldozatát. (A nyugati sólyomidomítók kegyetlenebbek voltak. Nemegyszer levarrták madaraik szemhéját s fárasztással, az alvás megvonásával igyekeztek megtörni ellenállásukat.) A keletről nyugatra terjedő soly- mászat a XIV. századra német földön is egyre népszerűbb lett: a német lovagrend fősólymásza, Péter mester az 1400-as években Marien- burgból Budára küldött sólymokat Zsigmond királynak. Maga Zsigmond 1418-ban, Zemlényi Dávidnak, fő sólymász mesterének — ki őt lombard, angol, francia s német földre is elkísérte — olyan címert adott, amely vadászhálót, bőrsip- kás sólymokat s egy díszes, strucc- tollakkal ékes só lymászsüveget ábrázol. A sóly- mászat divatját a lőfegyveres vadászat szüntette meg. busz. A másik egy villanyoszlop ... De, ki tudná ennél kiszámítani, merre megy? __ A zok a sofőrök vannak a legrosszabb helyzetben, akik velünk szembe jönnek. A buszvezető is rángatta a kormányt jöbbra-balra. Hiába... — Elég, hagyd abba! Inkább azt monddd meg, miért nem cserélitek ki már ezt a vacakot? — Kérdezd meg a kiadóhivatal vezetőjétől. Egy éve ígérgetik az új kocsit. Amíg össze nem törjük magunkat benne, addig nem cserélik ki... Na, gyere, szálljunk be. Lajos közben visszajön és megáll a kocsi oldalánál. Ki akarom nyitni hátul az én ajtómat, de akkor veszem észre, nincs rajta kilincs. De a túlsó oldalán sincs. Ernő a sofőrülés felől mászik be, a kormányon keresztül. Lábai a tető felé kalimpálnak, amikor átfordul a hátsó ülésre. — Gyere — kiabál belülről. Csak egy ajtót lehet kinyitni. Felkapaszkodom az ülés tetejére, legurulok a túlsó oldalon. Lajos is beszáll, megindítja a motort. A masina kettőt durran, elindulunk. „Uram, bocsásd meg vétkeinket” ... A meseautó szédületes sebességgel rohan az Április 4. utcában. Egy stráfkocsi elhúz mellettünk. Alattam a rugók olyan zajt adnak, mintha az ember mogyorót ropogtatna. A kocsi hullámzását egy teve is kiröhögné. Amikor Erdős lakása előtt megállunk, az egész kocsi, mintha leülne a földre. Határozottan alacsonyabban vagyok, mint útközben. Vagy csak úgy érzem?... Erdős lakásának ablakai zárva. a roló lehúzva, tehát a tulajdonos még alszik. — Dudálj rá, Lajos bácsi! — biztatja a pilótát Ernő. Lajos megnyomja a gombot. — Tuuuuuuuuuuuuu.11 — Elég — rikoltja Ernő és befogja fülét. Úgy látszik, a kocsi egyetlen erőssége a duda. Mint egy sziréna, úgy bömböl. — Elég! Ereszd már el — kiabál Ernő. — Nem hallod?... — A duda azonban bömböl tovább. — Visszaeresztettem — lihegi Lajos és bizonyságul égnek emeli kezét. — Tuuuuuuuuuuuuu... — Ördög és pokol — ugróm előre én is. — Akkor miért szól a duda? — Megnézem — sóhajt az öreg és kimászik a kocsiból. Felcsapja a motorház fedelét és derékig eltűnik a hengerek között. A duda közben felveri az egész utcát. Ablakok nyílnak ki. Egyikben Erdős feje jelenik meg. — Megyek már — kiáltja Erdős mérgesen, mert azt hiszi, miatta van a hangzavar. Két perc múlva rendőr lép a kocsi mellé. — Mit vacakolnak itt? — ordít be az ablakon és kesztyűs kezével veri az üveget. Lajos kihúzza magát a motorból, arca csupa olaj. Homlokán verejtékcseppek gyöngyöznek. Elkínzott arccal néz a rendőrre és tétován széttárja kezét. A rendőr ceruzát keres. Erre Lajos, mint egy úszómedencébe, újra a motorba ugrik. Egy szörnyű nesz és a duda elhallgat. Lajos kiegyenesedik és a levegőben olyan mozdulatot tesz, mint egy részeg férfi, amikor a zárat keresi kulcsával. A rendőr felírja az autó rendszámát, de nem kér betétlapot. — Ja ... — mondja undorral — maguk azok? Nem tudom, mit értett az „azokon”. Erdős közben jön kifelé a kapun, vagy negyven kiló cuccal Hóna alatt összecsavart pokrócok lapulnak. (Folytatjuk)
