Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-13 / 107. szám
1969. MÁJUS 13., KEDD "%fŰBlap Lovagias férfiak - Kassza a nőknél Ki alszik többet? - Kevés magánautó A lengyel család — számokban-|-r ^ , -t , 1 A Tiszamenti Vegyiművekben elJP uyOktlVílJ_ készült az új mosószerüzem. Az országban először fuvókás hőporlasz- tásos eljárással itt készítenek mosószereket. A Tomi néven forgalomba kerülő mosószerekből három típus készül egyelőre. A Tomi Príma lúgos mosópor vászonáruk, a Tomi Szuper mosópor műszál, pamut és gyapjú, a Tomi Extra univerzális mosópor pedig mindenféle textília mosására alkalmas. ZSEBVÁLLFA Ecsen lakodalmas... A hagyományokhoz híven rendezték meg Ecseren Bla- zsek Anna, Blazsek János tsz- brigádvezető lánya és Jármai István műszaki ellenőr lakodalmát A násznép már pénteken délután összegyűlt a menyasszony és a vőlegény szüleinek házánál és segített a díszítésben. Zöld ágak, lampionok és színes füzérek várták szombaton a vendégeket. A község lakói szinte mind egy szálig az utcán voltak, amikor a több száz méter hosszú nászmenet elvonult Az esküvő után kezdődött az ünnepi lakoma, tánc, és vígasság — ecseri módra. Nem volt hiány népi rigmusokban és köszöntőkben. Éjfélkor került por a menyasszonytáncra. A lakodalom talán még Alig néhány hete még reggel hét óra tájban kezdett éledezni a ceglédi piac, de a jó idő egy csapásra megváltoztatta a menetrendet. Hajnali ötkor már kirakják a zöldségkupacokat, salátahalmokat, a virágsoron meg szinte virágszőnyeg fogadja a vásárlókat. A tejtermékeket árusítók is koránkelők, nem különben a lacipecsenyesütők. Csalogatóan száll az illat szerte a téren. Fokhagymás kolbászé, borsos, majoran- nás hurkáé. A tejes pavilonnál megjelennek az első reggelizők, tejet, kakaót hörpin- tenek, kiflit harapnak hozzá, aztán siet ki-ki a dolgára. A másik bódénál egy kupicáért, egy korsó világosért sorakoznak. Nem hiába nyit korán ez a kis boltocska — három óra leforgása alatt van akkora bevétele, mint egy kisvendéglőnek egész nap. A bazársor tarkabarka. A jó ég tudja, mi minden aprósággal, tilláramos falvédőkkel, jajvörös és hupikék fejkendők csomójával érkeznek az ország különböző részeiről a vásári árusok a forgalmas ceglédi piacra. Amilyen korán kezdődik itt az élet, olyan rövid ideig tart Tiszavirág életű a piac: délelőtt tízkor már olyan „utolsó ítélet előtti” képe van. Itt-ott árválkodik egy fél láda saláta — gazdája sűrűn locsolgatja egy csuporból, hogy továbbra is frissnek, harmatosnak lássék; forintnyit csökkent a retek ára. A magántermelők nem veszik észre, hogy kergetik egymást a napok. Azt sem, hogy a saláta már kinőtte a primőrárat. A retek is, a zöldhagyma is. A „guggonülők” a sóskát parajt drágábban mérik — de többet dicsérik, mint a tsz-ek a maguk áruját. A baromfipiacon van A népi Lengyelország fenn- I állását 1944. július 22-től szá- ! mítjuk. Rövidesen eléri a 25. évet, de már januártól erősen készülődnek a nagy napra. Figyelmük kiterjed az élet minden területére — a családra is. Statisztikai adatokkal próbálják megállapítani: hogyan él ma az átlagos lengyel család? Tadeusz Boy-Zelenski, a több, mint negyedszázada elhunyt kitűnő író fogalmazta egyik művében: akkor, ha a szomszéd felesége napjában kétszer megcsalja a férjét, őt viszont a felesége egyszer sem, akkor a statisztikus kijelenti: minden napra jut egy csalás. Kétségtelen, hogy a statisztika alapján kirajzolódó képnek van ilyen fonáksága — mégis hasznos. Lengyelországnak jelenleg 32,5 millió lakása van és az anyaországon kívül is ! még eladnivaló. Az érdeklő- I dó több volt, mint a vásárló. | Százhúsz forint volt párja az aligcsirkének, ami még alig rántható — így inkább a naposcsibét viszik. Bazársor, perzsavásár. Még tízkor is gyerekhad veszi körül a beat-együttesek emblémáit, négy kerek forintért árusító, buzgón kí- nálgató árust. Itt lesz a kiflipénzből, meg egy radír árából, kerek lapon mosolygó Szörényi Levente... Az ócskapiacon a kinőtt rokolyák, átszabott ruhák, öreg holmik mellett könyveket is árusítanak. Lám csak, Cilike-kö- tetek szomorkodnak, piros vászonkötésben. Ki vesz ma Cilikét? Mellette egy évfo- lyamnyi Élet és Tudomány. Az sem kelt el. Az árusok topognak. Azt mondják, máskor jobb volt a bolt... (Cs—i) legalább tízmilliónyian élnek. Az „átlaglengyel” férfi 67 évig él, a nő öt évvel tovább. A valóságban a nők még tovább élnek, mint amennyit a demográfusok kimutatnak, mivel pontosan 43 perccel kevesebbet alszanak naponta a férfiaknál, akik a 24 órából 7 óra 41 percet fordítanak pihenésre. A lengyeleknek a nőkkel való lovagias bánásmódját nemzeti erénynek tartják. E lovagiasság egyik megnyilvánulása az üdvözléskor elengedhetetlen kézcsók, valamint a nők javára az elsőbbségadás íratlan törvénye. Ennek jóvoltából a lengyel nők már a foglalkoztatottak 33 százalékát teszik ki, és vannak olyan munkakörök, ahol jóformán teljes a femini- zálódás. — A kiskereskedelmi dolgozók nyolcvan százaléka, valamint a pedagógusok, tudományos és kulturális dolgozók 67, az egészségügyiek 79, az állami alkalmazottak 50 százaléka belőlük áll. Az átlagos lengyel férfi a napi kenyérkereső munkára, az utazást, a különböző társadalmi és mellékfoglalkozásokat is beszámítva, összesen 11,5 órát szán, az állásban levő asszonyok viszont 14,5 órát. Ennek az a magyarázata, hogy a férfiak biztosítják nekik az elsőbbséget a konyhában, a takarításnál és a mosógépnél is. A lengyel családok 74 százalékában viszont a házi költségvetés, vagyis a családi kassza kizárólag a nők kezében van. Kiszámították, hogy a nemzeti jövedelem 65 százalékával különböző formákban a nők rendelkeznek. A lakosság 53 százaléka városban él, a többi falun. A társadalom zömét a családok alkotják. A 20—40 éves férfiaknak jelenleg mindössze 17 százaléka nőtlen. Az átlagos városi család 3,09, a falusi 3.85 főből áll. Évente 220—240 ezer pár köt házasságot, ugyanakkor a bíróságok 25—27 ezer esetben mondják ki a válást. Egy esztendő alatt több, mint félmillió kis állampolgár jön a világra, s közel negyedmillió lengyel hal meg. A halál oka minden hatodik esetben: rák. A szocialista szektorban foglalkoztatottak száma meghaladja a 9 milliót, a falvakban 3.5 millió lengyel saját földjén gazdálkodik, ahol a munkából az egész család kiveszi részét. Az átlagkereset 2300 zloty körül mozog. Az egy családtagra jutó évi jövedelem 15 ezer zloty. Keresetük 46 százalékát élelmiszerekre fordítják. Egy lengyel évente 60 kiló húst, 18 kiló zsírt, 250 tojást, 28 liter sört, 6 liter vodkát, és 5 liter bort fogyaszt, 1850 cigarettát szív. Egy családra átlagosan 10 ezer zloty megtakarított pénz esik, amit főleg nagyértékű iparcikk és szövetkezeti lakás vásárlására fordítanak. A városban élő családok 81 százalékának van rádiója, 58 százalékának tv-je, 75 százaléknak mosógépe, 43-nak varrógépe, 24 százaléknak hűtőgépe és kevésnek, 3,3 százaléknak gépkocsija. Országosan egy rádiót 5,5 személy hallgat, egy tv-re 15 néző jut, akik átlagosan 2,13 órán át nézik a műsort. Lengyelországban egy lakószobában átlag 1,3 személy alszik, és a városi lakásoknak körülbelül a fele teljes komfortos. Évente családonként 190 napilapot és 55 folyóiratot vásárolnak. A hetedik életévüket betöltött lengyelek évente átlag hatszor mennek moziba, 0,8-szor színházba, operába, vagy hangversenyre. Orvoshoz jóval gyakrabban járnak: ötször egy év leforgása alatt. S végül nézzük meg ennek az érdekes statisztikának az árnyékos oldalát: 1967-ben 3342-en lettek öngyilkosok, főleg betegség, vagy családi konfliktus miatt. Néhány szám, amelynek segítségével sikerült egy kicsit közelebb hozni a jóbarátunknak, testvérünknek tartott lengyel nép életét. k- m. Felfújható vállfa gyártását kezdte meg a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat szombathelyi 3-as számú gyáregysége. A zsebben hordható, praktikus vállfa szállodában, utazáskor, kempingezéskor különösen jól használható. INGYENES N YOLCHONAPOS SZOBAFESTŐ ÉS MÁZOLÓ szakmunkásképző fanfolyamra jelentkezhetnek i8—45 éves férfi segédmunkások és betanított festők. A tanfolyam helye: Kecskemét. Kezdete: 1969. május 19. (hétfő). A tanfolyam ideje alatt kereseti lehetőség, szállás, ebéd, munkaruha. Rendszeresített szabad szombat. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatót. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapko u. 34. A ma éjszakai műszak úgy kezdődött, mint előtte száz és ezer. Csöndes szitkozódással. A délutános parti, mint mindig, most sem csinált rendet. A gépek alja teleragadva pihével. Az abcugos ládák egymás hegyén- hátán. Lefogyasztott csévék. Tele, de kiemeletien hengerek. Végigjárta az üzemcsarnokot. Megesküdött magában, hogy reggel fölmegy, s megmondja: vagy adnak rendes szakmányvezetőt a délutánosokhoz, vagy ő nem csinálja tovább. Micsoda dolog mások trehányságát az ő nyakába szabadítani? Mindig a becsületes szenvedjen? Mindig az, aki nem tudja eltűrni az odacsapott munkát? Sónyi Ica hangja zökkentette ki gondolataiból. A lány otthagyta a helyét, s eléállt: — Idehallgasson Miki bácsi! Vagy elmennek ezek a francba, vagy mi megyünk el, ezt mondja meg holnap. Mert még egyszer nem takarítunk utánuk. Egy óra rámegy. Nem cselédnek jön ide az ember, hanem dolgozni! Keresni akarunk, érti?! Maga a szakmányvezető, hát akkor csapjon az asztalra. — Jól van gyermekem, menj csak, elintézem. Ica nem tágított: — Miki bácsi, ha nem teszi meg, fölmondok, én is, a brigád is! Látta, hogy a lány szemében könnyek gyűlnek. A tehetetlen méregtől. Mert ezek a szegény kölykök tényleg sokat nyelnek. Mintha szándékosan dühítenék őket. Soha nem kapnak rendben levő munkahelyet. És ő is. Mindig csak csitította őket. Jól van, jól van, szocialista brigád vagytok, csináljatok rendet, ne zúgolódjatok. Nem volt igaza. Persze, hogy nem. Egy év még a nyugdíjig. Milyen jó is lenne békességben kihúzni. — Reggel jelentem — mondta Icának — mert már elegem van nekem is. A lány visszament a gépek közé. A vékony Juli futott most hozzá: a D soron megint törik a platina a gépeken. — A mindenit a fejeteknek, rosszul tettétek föl a kártyát — mondta, de nem nagyon hitt benne. Ez a Juli gyerek rendes, nem csinál semmi olyat, ami szabálytalan lenne. A lány sírni kezdett, s azt hüppögte, hogy „Miki bácsitól nem érdemli ezt, mert ő...” Megsimogatta a fejét, odamentek a géphez, intett a művezetőnek is, tíz perc múlva megvoltak. Grimasztvágott Julira, a lány elnevette magát. Na, ez is megvolt. Bement a kuckójába, éppen akkor főtt ki a kávé. Ezért is mennyit kellett verekedni, míg a vezetőség megértette, sokkal jobb, ha egyetlen valaki, s szabályosan foglalkozik vele, mintha ketten-hárman bújnának össze, s titokban főznék... De hát a legegyszerűbb dolgokat a legnehezebb elfogadtatni. Ez már így van. Az a baj, hogy az emberek, ha más helyre kerülnek, rögtön más fejjel kezdenek gondolkozni. Mintha mindent kitörülnének a fejükből, ami korábban volt. Fehér is. O ellenezte a legjobban a kávéfőzést. Holott amikor még itt volt az üzemben, állandóan szidta a fafejűeket odafönn... Na, mindegy. Fölhajtotta a barna löttyöt, kitöltötte a létszámje- lentést, a gépindulásokat, s már jöttek érte. Az új gyűrűsön szakad a szál. Állandóan. Érezte, hogy megemelkedik az idegességtől a gyomra. Megmondta a művezetőnek, ne tegye az új asszonyt a gépre. Persze, az volt rajta. Hót akkor mit akarnak? Szegényke, három hete még gépet sem látott, csak a tévé-híradóban. A művezető már ott ugrált a gép körül, amikor meglátta, rögtön magyarázkodni kezdett: „Tudod Miki bácsi, az úgy volt..Félretolta, s hogy a többiek ne hallják, úgy mondta neki: „Menj a fenébe.” Elkínlódtak több, mint egy órát. A lakatos- gyerekkel. Ügyes fiú. Ez igen. Ritkaság az I Este tíztől | ^ s ilyen kölyök. Akinek élvezet a munka. Látszik rajta, élvezi, hogy megcsinálhat valamit. Miért van az, hogy a legtöbb ember mártírarccal csinálja a dolgát? Közben meg szép szavak arról, hogy ma már a magáénak érzi a gyárat, a munkát... Hát az ilyen lakatos- gyerekfélék igen. De a többi? No, Julika is, meg Ica. Vannak. Míg a gyerekkel verejtékezve lógtak a gépen, erre gondolt. A keze magától mozgott. Mintha nem is az övé lenne. Amikor végeztek, a gyerek úgy, hogy nem lehetett haragudni rá, hátba veregette: „Miki bácsi jó fej, a többi magához képest egy...” Tettetett szigorúsággal förmedt rá: „Hallod-e, ne beszélj nekem ilyen pocsékul.” Vigyorogtak. Mint cinkosok, akik szavak nélkül is értik egymást. A kuckójába indult, amikor meglátta, hogy Kósáné bőgve dolgozik a gépoldalon. Mint a záporeső, úgy potyog a könnye. Megfogta a vállát, az asszony összerezzent, röstellkedve törölgette könnyeit, de nem tudta abbahagyni. — No, gyere csak velem — mondta, s az asszony engedelmesen leállította a gépeket, ment utána a kuckóba. A termoszból kávét töltött neki, elétolta, megvárta, míg megissza — a könnyei belepotyogtak a pohárba —, s csak akkor kérdezte: — Mi van te? Az asszony ült a durván összerótt, ólaitól szürke padlón, a válla is rázkódott a sírástól, nagyon nehezen tudta csak összeszedni magát. — Beteg Annuska ... és az uram is éjszakás ... egyedül van otthon... — préselte ki ajkán, levegőt kapkodva, nagy nehezen a mondatot. Vigasztalja? Mire megy vele az asszony? — Eridj haza — mondta. — Icáé- kat majd megkérem, hajtsák a te géped is, így a műszakod meglesz. Holnapra meg gondoskodj valakiről, vagy üzenj be, hogy... Kósáné fölállt, hálálkodni akart, de az öreg ' már-már gorombán kituszkolta a kuckóból. Néhány pillanat múlva ő is kiment Icához. Ica csak nézett rá, nem szólt egy szót sem, bólintott, látta az öregen, hogy kivan, nem akart mondani neki semmit, különben is, Kósáné csitri kora óta itt hajtja magát, hát ennyit megérdemel. Szólt még két lánynak, s a hat gépet kettesével odavették a maguké mellé. Megállásuk nem les? egy pillanatra sem, nyolc gépet elvinni... Na, mindegy. Az öreg, amikor tovább ment, a fenekére csapott, ahogy gyerekét legyinti meg az ember, s azt mondta: — Látod Ica, ezért szeretlek benneteket... A lánynak fölragyogott a szeme, mintha élete legszebb bókját kapta volna. Nevetett, de úgy, hogy még az éktelen zaj sem tudta elnyomni. Az öreg kinyitotta a nagy vasajtót, megcsapta az éjszaka kellemes hűvöse. Tavaszi szagok csiklandozták az orrát, hársfa virágának szaga, a meleg föld lélegzésével keverve. Mélyet szippantott, fölnézett az égre, s egyszerre nagyon fáradtnak, nagyon öregnek érezte magát. Elég volt. Negyvenhárom éve. És itt, ezen a helyen. Az üzemcsarnoKot azóta ötször tatarozták, gépeket cseréltek. No, jövőre engem is kiselejteznek — mondta ki félhangosan, s sóhajtott, mert tudta, hogy a fene fogja enni, amiért nem állhat itt, s nem hallhatja a gépek rettentő csattogását. Mészáros Ottó most Is tart... (g.) I Hetvenötéves lettem... Első évem után tegnap Elment a hetvennegyedik Es a sorrendet betartva Megjött a hetvenötödik De mint azt az első tette Csörgőt nem hozott magával Gondolván, hogy az időmet Ne töltsem a rázásával. A cumis üveget szintén Feleslegesnek tartotta De azt, mi embernek legfőbb Az egészséget elhozta. Vele szemben tehát nekem Semmi panaszom nem lehet Nincs más hátra, szeretni kell Hetvenötödik évemet. Misik János népköltő A nap sztárja Tavasz a ceglédi piacon
