Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-13 / 107. szám

/

PfcVI HEGVEI

kJűriav

1969. MÁJUS 13., KEDD

TANTEREMTŐL — A KÖRLETIG (1)

Hazafias és honvédelmi

nevelés az iskolában

A történetíró Plutarkhosz írta a spártai fiatalok katonai képzéséről, hogy már 7 éves korukban nagy fegyelem alatt tartva, példás engedelmességre, fájdalomtűrésre s arra nevelték őket, hogy győzzenek, ha fegyvert fognak. A katonai előképzés tehát nem új keletű. A hon védelmére felkészítés természetesen feladata a mi társadalmunknak is. De miként a haza, a hazafiasság, a honvédelem fogalma, úgy kapott új tartalmat nálunk a honvédelmi nevelés is. Ami tart iskolától a laktanyáig, vagyis tanteremtől — a körletig.

Es ezzel el is érkeztünk most kezdődő interjúsorozatunk feleiméhez. Illetékeseket megszólaltatva, a honvédelmi nevelés útját követjük Pest megyében. Szót ejtünk vasárnaponként az iskola és az MHSZ munkájáról, megismerkedünk a kiegészítő parancsnokság sokoldalú tevékenységével, majdi egy váci kis- katona kérdése nyomán meglátogatunk egy tábornokot, s bepillantunk egy laktanyába is, milyen a katonaélet a parancsnok és a kiskatonák szemszögéből nézve. S minderről végül meghallgatjuk néhány érdekelt, bevonulás előtt álló fiatal véleményét is.

Hazafias és honvédelmi nevelés az iskolákban — ez beszélgetésünk témája dr. Csicsay Ivánnal, a megyei tanács vb-elnökhelyettesével. Mint szerte az országban, Pest megye iskoláiban is az 1968—69- es tanév jelenti egy új tantárgy, a honvédelmi ismeretek oktatásának premierjét. Mielőtt azonban erről szót ejtenénk, tisztázzuk a tágabb fogalmat:

— Mit is értünk hazafias nevelésen?

— A szocialista hazaszeretetre, internacionalizmusra, a haza védelmére irányuló nevelést foglalhatjuk össze röviden ezzel a címszóval — mondja dr. Csicsay Iván. — Ez a típusú oktatás nem úgy értendő, hogy az iskolákban — mondjuk — 10-től 11 óráig „hazafiasságot tanítunk”. E komplex folyamatba beletartozik a fiatalok tudati-szellemi. érzelmi-erkölcsi, testi-fizikai nevelése, amely már szinte az óvodában kezdődik, s tart a tanulmányok befejezéséig.

— Hazafias érzelműek-e egyáltalán a mai fiatalok?

— Ifjúságunk politikai arculatát elsősorban az határozza meg, hogy a szocializmusban nőttek fel. Nem lehet persze leegyszerűsíteni a dolgokat. A mi generációnk a saját bőrén érezte az elmúlt rendszer minden visszásságát, amit a fiatalok csak tanulmányaikból, elbeszélésekből ismernek. Ahogy mondani szoktuk: az átmeneti kor gyermekei. Világnézetük nem egykönnyen alakul ki. Miért? Mert egyaránt hat rájuk a mai társadalom szemlélete, s a régi szokások, erkölcsök. A tanulók hazafias érzelmeinek szintjét objektív mérőeszköz híján — nehéz lemérni. A megítélésnél a hangsúlyt a tettekre, magatartásra kell helyezni. Tapasztalataim éppen arról győztek meg, hogy az elmúlt években a tanulók többségénél a hazaszeretet tu- datosabbá vált. S ez főleg növekvő társadalmi ambíciójukból mérhető le.

Persze a fiatalok közt is Tannak, akik a társadalmi problémák iránt közömbösek, „elegánsnak és modernnak” az ellenzékieskedő magatartást, a közéleti aktivitás lebecsülését tartják. S élnek még helytelen nézetek a katonai szolgálattal szemben is. De nem éz a jellemző.

— A hazafias nevelés leglényegesebb módja a honvédelmi ismeretek oktatása. Nem jelent-e ez plusz terhet a diákoknak, a meglehetősen sok tananyag mellett?

— A honvédelmi ismereteket az általános iskolák hetedik osztályában évi 6, a közép- és szakmunkásképző iskolák első osztályában pedig 20 órában oktatják, az osztály- főnöki és a testnevelési órákon, valamint a honvédelmi napok keretében. A diákok osztályzatot nem kapnak.

Az oktatási anyagot a tanároknak készült kísérleti jellegű segédkönyv tartalmazza. A könyv közérthetően szól a politikai és katonai szakmai ismeretekről, s gondolom, nem egy témája különösképpen megragadja a tizenévesek fantáziáját. Ilyen például a lövészet. A fegyverforgatás mindig amolyan „férfias” dolog

volt, nem csoda, ha a foglalkozások között a lövészet az egyik legnépszerűbb. Hogy például a fegyverismeretet mennyire hasznosíthatják a diákok majd a honvédségben, nem kell kommentálnunk.

— A hazafias és honvédelmi nevelés azonban az iskola falain túlra is kiterjed — mondja a vb-elnökhelyettes. — Az iskolák úttörőcsapatai, KISZ- szervezetei, MHSZ-szakkörei sajátos mozgalmi eszközökkel szolgálják a célt. Űj kezdeményezés, hogy néhány iskolánk együttműködési tervet készített honvédségi alakulatokkal. Megnyílnak a laktanyák kapui, és a gyerekek közvetlen közelről ismerkedhetnek meg a katonaélettel. A honvédséggel való együttműködés különben jóval nagyobb lehetőséget kínál, mint amennyit eddig kiaknáztak a pedagógusok.

— Maradjunk a szónál: a honvédelmi ismeretekkel foglalkozó tanárok hogyan fogadták új munkájukat?

— Az előkészítő konzultációkon, és most már a gyakorlati munka közben, is meggyőződhettünk kedvező állásfoglalásukról. A pedagógusok is úgy érzik, hogy megfelelő keretet kapott, bátrabb, kézzelfoghatóbb lett a honvédelmi nevelés. Akad azért negatívum is. Előfordul, hogy csak a tantervben előírt órákra szűkítik le a honvédelmi nevelést. s nem építik be más szaktárgyak tanmenetébe is. Másutt a pedagógusok csak a fegyelmezésben, edzésben, fegyverforgatásban látják a nevelés lényegét. Ez téves nézet. Értelmi, érzelmi plusz nélkül nem érünk el eredményt.

— Az elmondottakból az derül ki, hogy a honvédelmi nevelés dandárja az iskolára háruL

— Nemcsak áz iskolára! Családnak, iskolának, ifjúsági mozgalomnak egyaránt részt kell vállalnia belőle. Munkánkban az ifjúsági mozgalom, a megyei úttörő- és KISZ-szervezetek együttműködésére éppúgy számíthatunk, mint a párt- és tömegszervezetek támogatására. És a család? Az iskola nevelése nemegyszer nincs szinkronban a szülő nevelésével, felfogásával. Kezdetben a szülők egy része aggodalmaskodott, miért aduink puskát gyermeke kezébe, s volt, aki a honvédelmi előképzést a levente- mozgalommal hasonlította össze. Én azt hiszem, ezek az ellentétek fokozatosan feloldódnak, s az eleinte bizaimat- lankodó szülők is meggyőződhetnek arról: mindaz, amit a honvédelmi oktatás keretében tanítunk, valóban fiaik hasznára válik.

Utolsó kérdésem dr. Csicsay Ivánhoz, még elhangzik néhányszor sorozatunkban, amikor másoknak is felteszem.

— Régen miért volt szégyen, ha egy fiatalember alkalmatlansága miatt nem lett katona, s miért jelent ez ma örömet?

— Való igaz, a múltban inkább szégyennek számított, ha a férfikor elérését jelző katonai szolgálatból így esett ki valaki. Ma más a helyzet. A fiatalember a nyolc általános elvégzése után szakmát sze réz, majd elviszik katonának, s két év után kezdhet mindent elölről. Aki alkalmatlan, tovább dolgozhat, szakmájában előrejut, két év alatt jól keres. A középiskolás, lehet, hogy csak 23 éves korában lesz kenyérkereső. Az egyetemista kiesik a tanulásból, talán 25— 26 éves korában kezdhet csak el dolgozni. Az alkalmatlant mindez nem érinti. S a bevo- nulóknak egyébként is nehéz kiszakadni megszokott környezetükből, s megtalálni helyüket egy új közösségben Nagy áldozat ez a gyerektől —‘mondják a szülők. Áldozat? Igeh. A katonai szolgálat áldozattal jár, de amíg két világ- rendszer néz egymással farkasszemet, amíg fennáll a háború veszélye, ezt az áldozatot vállalni kell. A másik oldal: a katonaélet hasznos, mert pozitív emberi tulajdonságokat fejleszt ki a fiatalemberben.

Szitnyai Jenő

Szegedi ifjúsági napok

Hatezer fiatal részvételével rendezi meg ebben az évben is a KISZ Központi Bizottsága és az EXPRESS Ifjúsági és Diákutazási Iroda a szegedi ifjúsági napokat.

Pest megyéből 300 fiatal utazik különvonattal

július 26-án a kétnapos ifiünnepre. Délután a KISZ KB titkára nyitja meg az ifjúsági napokat és ezután jelmezes karnevál következik. Este a szabadtéri színházban a Háry János előadását tekintik meg. Ezután, ha az idő engedi, hajnali 2-ig tart a mulatozás, az utcabálon.

Éjszaka Szeged valamennyi kollégiumában, turistaszállójában és a KISZ vezetőképzőtáborban fiatalok alszanak Másnap — 27-én — is érdekes program várja az ifjakat: városnézés, majd Express-show ’69,

a legnépszerűbb táncdal- énekes,ek és zenekarok, pa- ródisták közreműködésével.

Ez idő alatt nyitva lesz még a szegedi ipari vásár, így ide is lehet menni, de aki akar, orgonahang versenyt hallgat a Dóm téren, de idegenvezető kíséretével meglátogathatják az Európa-hírű zsinagógát is.

TV-FIGYELO

Egészében kellemes...

A szovjet hírszerzés a második világháború előtt és alatt bővelkedett nagy egyéniségekben, akik sokban hozzájárultak, hogy a politikai, állami, katonai vezetés meglehetős részletességgel informálva volt az ellenséges országoknak nemcsak legfőbb szándékairól, de a háború előtt s alatt kitervelt katonai mozdulatairól is. A legendás dr. Richard Sorgeról még olasz film készült — a nemkülönben nagy hírű Ci- linszkijről már szovjet stúdióban forgattak filmet. A Lélekben erősek című hiteles hírszerzőtörténetet csütörtök és péntek este mutatta be két részben a magyar te.jvízió. Alapjában véve tetszett ez a film, mely nem akart több lenni szórakoztató-izgalmas kémtörténetnél — természetesen az alkotók tisztelegtek a tehetséges hírszerző, p. haza hőse előtt is. Amennyiben a cselekmény néhol adós maradt a megfelelő fordulatossággal, úgy kárpótolt a megszállt országrész hétköznapjainak hiteles rajzával. (Több eredeti do- kumentfelvételt is beiktattak.) Tetszett még, hogy az alkotók a szereplőket, a lakosságot, köztük az így vagy úgy együttműködőket, s a megszállókat nem sorolták mereven a fehér-fekete, pozitív, negatív figurák csoportjába, ehelyett árnyaltan, s nem agyonmagyarázva motiváltak. A hír- szerző-kiképzőtáborból a megszállt országrészbe juttatott, s ott Wilhelm Siebert néven a német hadsereg tisztikarába beépült hírszerzőt szimpatikus, vonzó színész, Nyikolaj Kuznyecov alakította. (Evekkel ezelőtt olvastam egy szovjet kritikus panaszát, miszerint mennyire nehéz náluk az alkotók dolga: a negatív hős izgalmas életet élhet, elegánsan

AUGUSZTUSI KALAND”

Kazán István rendező irányításával megkezdődött a televízió műtermeiben Illés Béla írásából készült televíziós játék forgatása. A művet Földes Anna alkalmazta televízióra. Vezető operatőr: Szabados Tamás. Főszereplők: Kálmán György, Szabó Gyula, Avar István és Galambos Erzsi.

Sltözhet, sok nőt szerethet, dús- kálhat — a pozitív ellenben hűséges nejéhez, s hideg sültburgonyát eszik uborkával. Nos, Ci- linszkij-Siebert filmünkben két bájos nőt is kerülgetett szerelmével.)

Csütörtök este a tv galériája Ligeti Erika szobrászművésszel ismertetett meg. A tehetséges, intellektuális és nőies alkatú művészben — ki modelljei között a fiatalságnak, tehát a kornak is olyan bálványait szerepelteti, mint Szörényi Levente vagy a tragikus sorsú amerikai James Dean, aki úgy tudott tömegben magányos lenni a filmvásznon, mint tán még senki, s akit „felszippantott az űr, a semmi’» (s akit ezért a szobrász negatív formákban ábrázolt) — egyúttal rendkívül természete®, szimpatikus embert ismertünk meg.

Vasárnap délután nagyon szép művészeti vetélkedőt láttunk a SZÖVOSZ, s a tv közös rendezésében Salgótarjánból, ahol Bács- Kiskun megyei együttesek és népművészek hosszas munkával, tanulással kiművelt kultúrcsopor- tok, és eredeti parasztegyüttesek, eredeti népi hangszerek szerepeltek.

Korántsem ilyen kellemes érzésekkel néztük végig azonban vasárnap este a Rita, a szúnyog című olasz filmet. Leánynevelde, csintalanságok, huncutkodások, a vénkisasszony tanárnők s az ifjú zenetanár sorozatos megtréfálása, s végül az egyik madárijesztő-nevelőnő érett, csinos hölggyé változik át, a pajkos főszereplőt pedig elveszi a zenetanár. Aki annak idején hozzájutott néhány Courths Mahlerhez, könnyen ráismerhetett. A Rita, a szúnyog, érezhetően a katolikus klérus által jóváhagyott ifjúsági film. Megkeresztelt jeh-jeh-jeh — ugyanis, mint ezt Rita Pavone fő; szereplése sejtette, énekes, táncos produkcióval akadt dolgunk.

P. A.

KÖNYVESPOLC

Rivalda 67-68

A Magvető Kiadó kötetbe gyűjtve jelentette meg az

1967—68-as színházi évek nyolc legsikeresebb szerzőjének nyolc drámáját, komédiáját, tragikomédiáját, és tragédiáját. A nyolc szerző Darvas József, Füst Milán, Görgey Gábor, Gyurkó László. Illyés Gyula, Örkény István, Ra,fiai Sarolta, és Sánta Ferenc; a színművek pedig a Zrínyi, a Catullus, Komám asszony, hol a stukker?, Szerelmem Elektra, a Kegyenc, a Tóték, Egyszál magam, és az Éjszaka.

A kiadó a kötet megjelentetésével jó szolgálatot tett a magyar dráma és irodalom népszerűsítése ügyének, mert így hozzásegít mindenkit, a kultúrcentrumoktól távol lakókat is, hogy ha nem is a színpadon, de képzeletük színházában is részesei lehessenek az ünnepnek: egy-egy újabb magyar dráma bemutatójának.

—K—

I.

él

3B

pnapdk

Jmrinv"-- - " 11 ■■ ■ - ■ V;

21.

Délután Évával találkozom. Nem tudtunk rendesen beszélgetni nagynénje előtt, most kipótolhatjuk. Mindjárt azzal kezdi a Béke presszójában, mit gondolok, kivel találkozott?... Találjam ki!

— Sándorral — mondja vidáman. — A szakszervezet egyik üdülőjében voltunk elszállásolva egy miskolci és egy szegedi kislánnyal. Délután Erzsinek jó ötlete támadt,

menjünk a Zserbóba. Ki ült bent? Képzeld... Mindjárt megismertem. Köszönt, másnapra randevút kért. Elmentem. Nagyon sokat beszélgettünk.

— Miről?

— Rólad. Sándor nagyon szeret téged. Utólagos engedel- meddel megmutatta legutóbbi leveledet. Sándor azt mondta, te örökké gyerek maradsz.

— Én, gyerek? — tágul a szemem.

— Sándor nem bántó szándékkal mondta ezt rólad — magyarázza Éva. — De az biztos, veled mindig történik valami. Vonzod az eseményeket. Otthonról is eljöttél a bizonytalanba. munka nélkül éltél, eladogattad a holmijaidat, állandóan lakást cserélsz, néha nem is tudja, hova írjon ..,

— Elég — állítom meg az analízist. — Képzeld, mit fog szólni, ha megírom neki, ami az utóbbi időben történt...

— Történt még valami? — Éva megrázza szép kontyát.

Elmondom neki dióhéjban a főmérnököt meg a cikket. Nyomaték kedvéért előveszem a lapszámot, és mutatom. Kávéja kihűl, de csak olvassa. Amikor leteszi az újságot, szeméből dühös villámok csapnak elő.

— Ebből botrány lesz. Mit tettél megint?... Végre van egy biztos helyed, ígéreted, és erre te belemarsz a főnökeidbe! A hülye barátod kedvéért. Megőrültél, kisfiam?!...

— Én nem nézhetem a saját érdekemet, hanem a többiekét!

— húzom ki magam büszkén.

— Nem bírom az igazságtalanságokat! Ilyen a természetem.

Elégedetten pislogok a pincér felé. és intek két fél konyakért. Ha a nő eddig nem szeretett belém, akkor most majd átitatja az érzelem, akár a tinta az itatóspapírt. Oldalra nézek, s kinyújtom a kezem Éva nyaka felé. Átölelem, és majd így ülünk dacolva minden viharral. Ám Éva elhúzódik tőlem, és idegesen szívja cigarettáját.

— Te ezt nagyon elszúrtad.

Miért okoskodsz mindig? Ez hogyan függ össze az írással? A piszkálódások igazán nem fejlesztik „alkotói képességeidet”. Egyszerűen okvetetlen- kedsz.

Minden jel arra mutat, ösz- sze fogunk veszni. Ö arra hivatkozik, elsősorban komoly írásokkal kellene bombáznom a pesti folyóiratokat. Neki ne magyarázzak, tanulta és tudja, ki hogyan kezdte. Én nem tanulok mások kárán. Minek kell a politikába ártanom magam? ... No, erre nekem is van egy-két szavam. Ecsetelem előtte Kárász Jani helyzetét, a vasasokat, és megnyugtatásul közlöm vele, nem is lett semmi a dologból. Sőt. Amikor a kapun kifelé mentem, többen előre köszöntek. Találkoztam a titkárral is. Nem kell begyulladni.

Éva megnyugszik, mosolyog. Nem könnyű újságíró-feleségnek lenni, mondom nagyon szép szavakkal, de érdemes. Nekünk a társadalmi igazságokért is harcba kell szállnunk. „Elénekeljünk egy mozgalmi dalt?” — emelem fel a hangom a végén.

— Te megint hülyéskedsz, ami jól áll neked, de alapjában véve ez csak blöff nálad. így palástolod el szorongásodat.

— Éva most elemez engem. A nőknek mániájuk a lelki analízis. Amelyik pacák kibírja, az már jó férjnek.

összeveszünk megint kicsit, aztán újra csókolózunk. Túl sokat beszélünk, keveset cselekszünk. Gerberékhez nem tudtam felvinni, de most van egy jó kis különbejáratú szobám. Elő kell készíteni a dolgot, másképpen szétbeszéljük egész szerelmünket. Én meg ereszthetem a vizet minden este a csuklómra meg a kupámra. Ebben a hitben megerősödve hagyom el a presszót. Hazakísérem Évát, a kapunál még megállunk, összeölelkezünk. A házmester kijön, kezében a kapukulccsal, és azt mondja.

— Kisasszony, tessen befáradni, mert kintreked.

Egyik nap műszak vége előtt Kárász Jani izgatottan siet hozzám. Még egy teljes fordulóm van vissza, addig nem hagyhatom el a mozdonyt. Az öreg Farkas a bérelszámolóba ment a fizetésünkért. Meg kell őt is várnom. Kárász Jani arca egészen piros, és mellém érve, nagyokat nyel.

— Szia!... Te, nagy dolog történt!

— Mi történt, Janikám? — kérdem gyanúval élve, mert már minden rosszra elkészültem.

Kárász Jani megvár, míg újból az építkezés felé mehetünk, aztán leugrom a mozdonyról, és együtt szaladunk a csarnokhoz. Nem akarok a fülemnek hinni, amit útközben mesél, de a helyszínen meggyőződöm róla. A földhányások között tíz ember válogatja a deszkákat, téglákat, egyéb anyagokat. Arrébb megyünk, a csarnok külső falánál gyalogbrigád rakja depóba a cementeszsákokat. Mindenhol takarítanak, rendezgetnek.

— Te, Janikám — mondom boldog örömmel —, engedd, hadd csókoljalak meg!

Kárász Jani azonban ellök magától, és borús képpel, súlyos szavakat dörmög. — Túlórában csináltatják. Nagyon gyanús. Képzeld el, száz ember műszak után, túlórában!

— Hát akkor megvan a bi- gyó. Az újításod! — csapok a vállára.

— Nincs — mondja lehangoltam — Voltam már bent. Az újítási főnök egyszerűen kidobott.

— Mindegy, az a fő, használt a bírálat, összeszedik az anyagokat, és ezentúl megnézik, mit törnek össze, mit dobálpak el vagy temetnek a föld alá. Ez a fontos. Minden a legjobban sikerült.

Kárász Jani nem vidul fel, fejcsóválva megy a kijárat felé. Haragszom rá, nem is köszönök neki vissza. Az irodaépület előtt találkozom a főmérnökkel. Tíz lépésről, levett sapkával üdvözöl. Udvariasan hajtom meg magam én is, és vonulok tovább. Ezt láttad volna, Kárász Jani! Verebet lehetne fogatni velem.

(Folytatjuk)