Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-11 / 106. szám
1969. MÁJUS 11., VASÁRNAP t-tai MEGYEI kMíHop » ÚJ MAGYAR FILM: Tiltott terület Seraki sem mondhatja, hogy az egy hete megnyílt Pest megyei tárlat — amely a megyében élő és alkotó művészek sorrendben tizenötödik seregszemléje — nem tűnik ki sokszínűségével, változatosságával. A negyvenhat alkotó ki- lencvenhárom műve nemcsak témájában, hanem technikai megoldásában is gazdag választékot kínál. A témát illetően: az idei tárlat a Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulójához kapcsolódik. A megyei tanács pályadíjakkal is serkenteni kívánta a művészek témaválasztását. A törekvés mindenr- képpen dicséretes. A technikai megoldások változatosságát bizonyítja: bronz, márvány, andezit, kő, gipsz, ólom és réz a szobrászok alapanyaga. A festők alkotásai között olajképet, temperát, tus- rajzot, rézkarcot, linotypiát, pasztellképet, monotypia-col- lage-ot, tűzzománcot, gou- ache-t, és akvarellt találunk. És ezen belül Is: ahány művész, annyi technikai megoldás. A kiállítás összképe jó benyomást kelt a látogatókban. A nagy öregektől a pályájuk kezdetén álló tehetséges fiatalokig hű tükrét adja — ha kicsiben is — a mai magyar képzőművészeti élet sokrétűségének. Ami döntő: az arányok az életigenlő, humánus művészet javára billentik a mérleget. A kiállított művek többsége az ember, a táj és a munka szeretetéről tanúskodik. A kiállítás reprezentatív művészeti alkotásainak sorát ezúttal is Barcsay Jenő két képe nyitja meg. A Figurák című mű újabb látásmódot és formai megoldást jelent kiváló Kossuth-díjas festőnk gazdag skálájú művészetében. Az emberi test, a tér és a forma síkba térítésének újabb állomásához érkezett. A Kompozíció változatos, lüktető képfelülete élettel tölti meg a kicsiny méretében is monumentalitást sejtető alkotást Czóbel Béla Kossuth-díjas festő művészetét szintén két alkotás tolmácsolja a tárlaton. Bámulatos könnyedséggel festett csendélete színgazdagságával tűnik ki a hasonló alkotások közül. Telt, erős színeket használ, képe ezért az első látásra komornak, anyagszerűnek tűnik. Tájképe a szentendrei kert nyugalmát sugárzó hangulatát idézi. A kedvelt, tompább színeket itt fénnyel oldja fel, amely harmonikusain eloszlik a kép egész felületén. A tárlat harmadik nagy örege, Kmetty János Kossuth-díjas festő. Szentendre című, mértani formákba zárt kompozíciója találó megfogalmazása a Duna-parti műemlék város jellegzetes képének. Hasonló szerkesztési technikával készült Műteremben című alkotása is. Hock Ferenc mindhárom képe a tárlat sikeres alkotásainak sorába tartozik. 1919 című műve a Tanácsköztársaság egy névtelen hősének állít emléket. Az elesett társ felett tisztelgő harcosok figurájában a művész nemcsak a gyászt, hanem az elszánt küzdelem továbbfolytatását festette meg. Tavasz című kompozíciója elsősorban .íarmonizáló, derűs színeivel hívja fel magára a kiállítás látogatóinak figyelmét, míg a Jégvágók hideg- zöldje a téli hangulat sikeres megfogalmazása. llosvay Varga István munkásságának középpontja a tájkép, de nemcsak a messze horizontú róna, a sejtelmes zsú- foltságú erdő. Képein térséggé szélesül a város zegzugos sikátora, kényszerű kanyarba torzul szűk utcája, vonzó tájjá bomlik a virágos udvar, fe távlatokba terjed a háztetők szögekbe torlódó színes sokasága. (Piros falak.) S tájképeinek gyakran kiegészítője az ember. (Kékruhás nő), amely azonban, nem az életképek hús-vér alakA tűzoltók bekapcsolják az áramot. Megérkezik a főmérnök. A munkások a nyersanyagot mentik. Az asszony feje felett kigyullad a villanykörte, az indítókarhoz kúszik, a lift leér a földszintre, megmentik. Miért ütött ki a tűz a műanyaggyárban? Ki a felelős a tüzért? Van-e a tűznek áldozata, emberáldozata? Megindul a nyomozás. A nyomozás során mindenki magát menti. Csak egyetlen embernek, Kiss Benedeknek, a leváltott csoportvezetőnek jut eszébe, hogy valaki hiányzik a munkások közül. Nem szól serakinek, nem biztos a dolgában, ő maga kezd nyomozni az eltűntnek hitt munkás után. Csakhogy: nem tudja a nevét! Csakhogy: nem emlékszik az arcára! Az ügyész a bűnös után, Kiss Benedek az áldozat után nyomoz. Az ügyész a nyomozás során rájön, hogy valódi bűnöst nem találhat, csak bűnbakot. Már-már megszüntetné a nyomozást, amikor a romok alól előkerül az áldozat. Kiss Benedeket és a csoport- vezetőjét letartóztatják. De vajon az igazi bűnösöket tartóztatták-e le? Vajon megtorolható-e egyáltalában az a bűn, amit ebben a gyárban kollektive elkövettek? Nem. Jogilag nem torolható meg. Ügy élünk egymás mellett, hogy még egymás arcára sem emlékszünk, úgy élünk egymás mellett, hogy egyetlen gondunk a felelősség áthárítása — teszi fel a kérdést, és válaszol a film. Mindez így túl sima lenne. A bűnügyi izgalmasságú történet mögött Kiss Benedek tragédiája húzódik. Azé az emberé, aki a maga furcsa bezártságával megsejtette előre a tragédiát, s mert sokat sejt, és ha sejt valamit, akkor elindul a sejtés útján a tiltakozásig — megbuktatják. MegBARCSAY JENŐ A KIÁLLÍTÁSON Foto: Gábor buktatják azok, akiknek az útjában áll. És így lesz a bűn- telen Kiss Benedekből bűnös, fgy lesz, mert bűnöst csinálnak belőle. Látszatra bűnügyi, látszatra szociografikus, látszatra pszi- chológikus film a Tiltott terület. Szerencsére ez a három sík, bűnügy, szociográfia és pszichológia, nem válnak el benne egymástól. A három réteg bonyolult kölcsönhatása hézagtalan igazságot kölcsönöz a filmnek. A Tiltott terület szomorú, nagyszerű, izgalmas film. Eszközeiben az egyszerűség jellemzi, bizonyos konvencionális realizmus, amit a hitelesség fűt igazzá. Képei visz- szafogottak, tompa fényekkel és félszürke árnyékokkal, vagy bársonyos sötétségekkel. Ezen a világon csak nagy ritkán csillan át a napfény. Van-e, létezik-e megtisztító napfény? — szegezi nekünk a kérdést a film képi világa. De a visszafogottság ugyanakkor mély izgalmat rejt. Ez az örökös izgalom, állandó vibrálás, mikrorealista pontosság jellemzi a színészi alakításokat is. Gábor Pál szenzációs színészvezetőnek bizonyult első filmjében. Minden alakítás élmény, hézagtalan és pontos. Nincsenek főszereplők és mellékszereplők, az élet lüktet a maga egyenrangú plaszticitá- sában. A jobbára ismeretlen, vagy mellőzött vidéki színészek szárnyra kelnek Gábor Pál irányítása alatt, egy-egy pillantásból, mozdulatból többet tudunk meg, mint mások egész filmjeiből. Miközben filmgyártásunk si1,1 kertelenül fáradozik a magyar bűnügyi film megteremtésén, Gábor Pál megteremtette a bűnügyi filmet. Csakhogy az ő filmjében társadalmi bűnügyről van szó. Ezért sikerülhetett. Nádas Péter ■mennyiségben a friss tavaszi nyehörkét! Dátum, aláírás”. Ne menjen még, Jucika, még egy levelet írunk! „Kedves Reggeli Hírlap! A „Mindenki írhat” rovatban kifogásolja egy olvasójuk, hogy nem lehet elegendő kugligolyót kapni és ami van, az sem gömbölyű, hanem szögletes. Remélem, hogy az igen tisztelt Rovatvezető Elvtárs ezt a panaszos levelet csak elrettentő példaként közölte. Bár a demokratikus szellemben fogant kritikát mindig szívesen fogadom és eszembe sem jut gátolni, de ezt az írást, amelynek semmi köze az igazi bírálathoz, visz- sza kell utasítanom. Ebből ugyanis csak az világos, hogy az általam igen tisztelt panasztevőnek fogalma sincs a kugligolyógömbölyítés rejtelmeiről és objektív nehézségeiről. Munkavállalóink száma csökken, a legjobb gömbölyítő szakmunkásokat magasabb bérrel elcsábítják tőlünk. Kénytelenek vagyunk elengedni őket, elvégre a bérszint nincs gumiból, és arra, ugye, vigyázni kell. Műszaki vezetőnk tűrhetetlen körülmények között dolgozik egy aLiig hatszor-tíz méteres kis lukban, a Főhivatal pedig nem ad rongyos százhúzezer forintot a bővítésre. Pedig tudhatnák, hogy a vállalatfejlesztési alapból új kétemeletes épületet kell emelnünk a régi egyemeletes helyett igazgatói irodának és kapcsolt részeinek. Ami pedig a kugligolyók szögleteinek legömbölyítéséhez szükséges gróblik beszerzési gondjait illeti, nem is kívánok nyilatkozni, annyira közismert. íme tehát, ha a panasztevő végiggondolta volna ezeket a rajtunk kívülálló problémákat, nem írhatott volna a demokratikus kritika örve alatt ilyen — bántó szándék nélkül mondom — szövetkezetünk tekintélyét rontó úgynevezett panaszos levelet. Helyreigazító írásom közlését várva maradtam a Rovatvezető Elvtársnak teljes tisztelettel: Objek Tivadar, a Kugligolyó Gömbölyítő Ktsz műszaki vezetője.” Köszönöm, Jucika, most már teljesen készen va-» gyünk!... —a —s sssssssssssssssssssssxssssssssssssssssssss írjunk együtt tika szellemében ezt le kell írnom — tehetetlenségüket objektív nehézségekkel akarják takarni. Hát csalogassák ügyesebben a dolgozókat, s egycsapásra megoldódik a munkaerőprobléma. Építsenek új műhelyeket, alig egy-két millióba kerül. Ami pedig a tálcahiányt illeti, még javaslatot sem kívánok tenni, any- nyira nevetséges kifogás. íme tehát, ha a Ny. V. V. vezetői megértették volna az új mechanizmust —, bántó szándék nélkül mondom — máris kóstolgathatnánk elegendő érettségi a fontos, hanem az \ érettség. Azt pedig az élet ad- \ ja. Meg aztán, ha még nem ^ említettem volna, Sándorka már a másodikból kimaradt, i — Miért nem adtad mester- $ ségre a Sándorkát? — Nem való az neki. Mis- \ ka. Tudod, olyan esetlen a fo- § gása. Nincs kézügyessége. — A szorgalom sok mindent \ pótolhat. ^ — Hamar ellustul, ha olyas- ^ mit csináltatnak vele, amihez ^ nincs kedve. De egy rendes í állásban sokra vihetnél — Milyen lenne ez? — Hát... valami hivatal a ^ gyárban. Valami íróasztal. — Ezt a Sándorka találta \ ki? — ördögöt, még ezt is ne- ^ kém kellett, mivel nincs an- ^ nak még magához való esze. & De a kezed alatt majd kivi- § rul. $ — Eszerint protekciót kérsz ^ a Sándorkának? — Magunk közt szólva, azt.§ — De mondd öregem, hogyan gondolod? Ha egyszer ez S a Sándorka nem tanult, nem ^ okos, nem ügyes, nem szór- ^ gos ... ^ — Na de édes egykomám, ^ ha az a gyerek okos, ügyes, ^ szorgos is volna, mi a fenének ^ .-képe neki<protekció,..? | H. J. § ka. Mindig hallgattál rám. — Igaz, te voltál a kolom- pos, én is utánad mentem. — De vajon most hallgatsz-e rám? — Attól függ, mit ajánlasz nekem. — En a Sándorkát. — Miféle Sándorkát? — Az egyetlen fiamat. — Vagy úgy. Es mekkora a fiú? — Húszesztendős. Szép szál gyerek. Vedd ide a gyárba. Jól jársz vele. Sándorka igen belevaló gyerek. — Hol dolgozik most? — Otthon a ház körül. Amikor befejeződött neki az iskola, otthon maradt. — Mit jelent az, hogy „befejeződött neki az iskola?’’ Leérettségizett? — A, érettségi... Nem az § No, megint egy magyará- ^zat... Jucika! írunk!... Ké5 szén van?... Akkor kezdjük: ^ „Kedves Déli Hírlap! Olva- ^ som az „írjunk együtt” rovat- ^ ban, hogy azért nem lehet ta- ^ vaszi nyehörkét kapni, mert a 6 Ny. V. V. (Nyehörke Végér- § lelő Vállalat) munkaerőhiány- 5 nyal küzd, kevés a műhely és , § az érleléshez szükséges tálca. ^Remélem, hogy az igen tisz- ^ telt Rovatvezető Elvtárs ezt a ^ magyarázatot csak elrettentő ^ példaként közölte. Mi más le- ^ hetne egy olyan nyilatkozat, ^ amelyből csak az világos, ^ hogy a Ny. V. V. általam igen ^ tisztelt vezetői — bántani a ^ világért sem akarom őket, de ^ az őszinte, demokratikus kriSÁNDORKÁT PROTEZSÁLOM — Bizony egykomám, vagy húsz esztendeje nem láttuk egymást. — Igen, messzi földre vetődtem innét, sokáig Pesten dolgoztam, míg most aztán hazajöttem. — Lásd, a gyerekkori cimborák közül te vitted legtöbbre. — Nono. — Ügy ám, most a fél szülővárosod a te gyáradban dolgozik. — Nekem egy körömalja gyáram sincs, öregem. En az állam gyárában vagyok igazgató. — Ügy értem én is, hisz' az egyre megy. Emlékszel-e, Miska, milyen jó komák voltunk mi ketten? összetartottunk jóban-rosszban. — Leginkább a rosszban, te kópé! Sok ősz hajszál sarjadt ki miattunk a tanárok halántékán! — Te igen jó fiú voltál MisKÖNYVESPOLC Solymár József: EMELETES ÁGYAK hadsereg általában, hanem a ] szocialista néphadsereg. Az Emeletes ágyak ízes ol-| vasmány. Életiinknek azt a j konkrét részét idézi, amelyre j mindannyian szívesen emléke- i zünk vissza: a fiatalságot. i Solymár stílszerű író, a témához illő formát választott: anekdotázik. Történetei . kedvesek, hangulatosak, és mint minden igazán komolyan anekdotázó, mesélő íróé: humorosak is. Miről is szólnak ezek a tör-. ténetek? — a bevonulásról, aj civil élet és a katonaélet kö- | zötti „mélyreható” különbsé-: gekről, a kalandról és a sze- \ relémről, a menetgyakorlatról i és más hasonló emlékezetes! és „különleges” eseményről, i Az író kétségtelen érdeme, j hogy ezek a történetek mégis j sajátosan egyéniek, követke- j zésképpen igazak. Solymár; nem törekszik többre, mint: amire tudatosan is vállalko- i zott, nem akar bonyolult lé- > lektani problémákat bemutat- > ni, ott ahol nincsenek; egész- : séges, természetes, jól karak-! terizált szereplők lépnek elénk > a könyv lapjairól. Gondolko- j dásmódjukban, szavaikban,: tetteikben kitapirathatóan van! jelen a hadsereg, de nem a < pjszakai műszak. Két eme- ^ Let közt, a teherliftben alszik egy idős asszony. Felriad. Nem ég a villany, és egyre forróbb lesz a bádogdoboz. Indítaná a liftet, a lift nem működik. Vergődik az át- tüzesedett börtönben, nincs menekülés, elájul. Lobogva ég a gyár. így kezdődik Vészi Endre Füstszagúak című kisregénye, és így kezdődik a kisregényből készült film is, a Tiltott terület, Gábor Pál rendező első alkotása. arat osztatlan sikert. A Szentendrei napok és a Szentendrei nyári színház bronzérme nemcsak a patinás város hangulatát adja vissza hűen, hanem az eseménynek is méltó jelképet állít, amely alkotásra inspirálta. Munkái közül a legkiemelkedőbb mégis a kőbe foglalt bronz kaputerv, amelyet a megyeházához készített. Eredeti nagyságban is szívesen látnánk viszont. Prukner Pál SZENTENDRE ' Pest megyei tárlat 1969 ja, hanem a cselekvő, munkálkodó ember egyéni jegyek nélkül való fogalmi megjelenítése, az ember teremtette tájnak elmaradhatatlan eszmei tartozéka. Pirk János a gazdag érze- lemvilágú festők sorába tartozik. Térhatást előidéző színvilágát hol felvillanó (Háborúban elégett munkáim emlékére), hol pedig opálosan parázsló fények (Téli esték) fokozzák fel. Ezáltal a kép egész felületén apró fény-szín ellen-. tétek hullámzanak át. A tárlaton a legtöbb, öt kép-1 pel szereplő művész a fiatal.! tehetséges Mizser Pál. Két, In j memóriám című linója drámai i hangvételével, merész színei- j vei, különösen szerkezeti meg-i oldásával tűnik ki. Az Est cí-; mű kompozíció derűs han- j gulatával, nyugalmat sugárzó j szerkesztési módjával állítja: meg a nézőt és készteti hosz-: szabb szemlélődésre. Kántor Andor Nagymaros és« Visegrád című alkotása egyj harmonikus, az élet szépségei-! ben gyönyörködő művészrőlS vall. Nem kutatja a modern j világ problémáit és ellentmon- > dásait, kerüli a torzat. A fan- | tázia merész játékánál többre ; becsüli a természet kínálta > szépségeket. Mégsem natura-! lista festő: a természeti motí-! vum számára csak alkalom és: ürügy az érett festői mondani-; való kivetítésére. Nincs lehetőség arra egy rö-: vid íráson belül, hogy vala-! mennyi kiállító művész mun- j kásságáról és alkotásairól szól- s jak. Miháltz Pál (Rekviem II., | Szentendre), Modok Mária! (Kompozíció), Gráber Margit 5 (Épül a szentendrei töltés), 5 Beck Judit (Jász Dezső portré- $ ja), Szántó Piroska (Tavaszi ( lombok, Derengés) képei kifor-; rótt művészegyéniségek alko- $ tásai. > ^ A fiatalabb és a fiatal gene- $ ráció is szép számban képvi-; selteti magát ezen a tárlaton. $ Balogh László, Bányász Béla, ^ Cs. Nagy András, Dániel Kor- 5 nél, Deim Pál, Lőrinc Vitus és $ mások már beérett vagy még $ kísérletnek, útkeresésnek szá-, mító alkotásaival találkozha- $ tunk a kiállításon. $ A festők műveit szobrok, ér- ^ mek kerámiák egészítik ki. Or- $ vendetes jelenség hogy tárlat- $ ról tárlatra egyre több $ a kiállító szobrászok, 5 $ keramikusok száma. (Kár vi- ^ szont hogy a Kossuth-díjas^ Gorka Géza műveivel az idén $ nem találkozhattunk.) A szob- $ rok közül ifj. Pál Mihály Már- ^ dúsa és Rózsa Péter Az építés ^ című alkotása a legsikeresebb. $ y Urbán Teréz kerámia faliképéi ^ kitűnőek. § Csíkszentmihályi Róbert el-^ sősorban kitűnő plakettjeivel $
