Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-11 / 106. szám
« 1969. MÁJUS 11., VASARPiAP Padló alól a börtönbe Vádirat a Taraczközi-Hámori-ügyben Heti témánk: a bűnözés (6) Válasz és viták Taraczközi Istvánról akkor írtunk legutóbb, mikor a rendőrség igen izgalmas körülmények között elfogta. Ö volt az emlékezetes padló alatt búj- káló bűnöző. Taraczközi és társa, Hámori Alfonz ügyében a nyomozás lezárult, s most már a Budai Járási Ügyészség vádirata vet fényt részleteiben is bűncselekmény-sorozatukra. Az ügyészség Hámori ellen súlyos testi sértésért, visszaesőként elkövetett garázdaságért, lopásért, Taraczközi ellen ugyancsak súlyos testi sértésért, garázdaságért, lopásért, valamint kényszerítésért és fogolyszökésért emelt vádat. Hámori Alfonz 19 éves, de gazdag „múlttal” rendelkező fiatalember, akit garázdaságért, lopásért, majd tiltott határátlépés előkészületéért ítélt felfüggesztett szabadságvesztésre korábban a bíróság, majd összbüntetésként kapott 7 hónapi börtönt, letöltését azonban újra felfüggesztették. Később társadalmi tulajdont károsító csalásért 9 hónapi javító-nevelő munkára „utalták be”, innen azonban rövid úton távozott, s amíg rendőrkézre nem került, Taraczközivel csavargóit. Elfogása után három hónap 29 nap szabadságvesztésre ítélték, amit már le is töltött. A 22 éves Taraczközi Istvánról elég ha csak annyit mondunk: 1966-ban erőszakos nemi közösülésért 1 évre elítélték, a Legfelsőbb Bíróság azonban még egy évet rátett büntetésére. De végrehajtására jó ideig nem kerülhetett •or... A bűnözöpáros Nézzük előbb azokat a bűneseteket, amelyeket együtt követtek el. Fiatal pár sétált Törökbálinton este a Baross utcában. Az arra mendegélő két jómadár megjegyzéseket tett a lányra, mire a vőlegény felelősségre vonta őket. A válasz: 'Taraczközi megütötte a fiatalembert, akit ezután ököllel agyba-főbe vertek, míg a földre nem került... Kalauznő tartott hazafelé éjszaka törökbálinti lakására. Éppen a kapuhoz ért, mikor markos kezek megragadták, ütéseket mértek rá, s negyven méteren át vonszolták magukkal az úton. A nő sikolyaira emberek siettek ki a házakból, de addigra már a támadók — Taraczközi és Hámori — ár- kon-bokron túl voltak... Egy nap az az ötletük támadt: Egerbe mennek kirándulni, méghozzá motorral. Járművük ugyan nem volt, de ez számukra nem jelentett gondot: éjszaka nyomban loptak egyet. Eger környékén, Tar- dostetőn letáboroztak, és néhány napig nomád módon egy erdőben laktak. Majd hajnaii sétát tettek a városban, nem jöttek vissza üres kézzel, loptak egy másik motort, amely- lyel aztán hazatértek Törökbálintra. A következő alkalommal is gyors tett követte az ötletet. Bort kellene inni — mondogatták egymásnak egy éjszaka —, s már indultak is. hogy behatoljanak egy közös ismerősük lakásába. Míg a család bent aludt, Taraczközi bemászott a nyitott ablakon, s ital helyett egyelőre rádiót és ruhákat hozott ki a szobából. Majd felment a padlásra, s ingekkel, késekkel tért vissza. Hámori pedig „falazott”. A pincében megittak egy liter bort, és magukkal vittek két tíemizsont. S miközben a bűnözők mellettük, felettük és alattuk minden mozdíthatót elloptak, a ház lakói békésen szenderegtek ... A zöld ujjlenyomat És most szóljunk Taraczközi „magán” bűnügyeiről. Volt egy menyasszonya. A budaörsi lányt ugyan tiltotta édesanyja Taraczközitől, de ő inkább albérletbe költözött családjától. Hamarosan megbánta. A bűnöző udvarló ugyanis csak addig viselkedett rendesen, amíg pem kellett tartania a rendőrségtől. Magatartása akkor vált egyre durvábbá, mikor már bujkálnia kellett. Félt a lánytól is, akit nem egyszer veréssel igyekezett megfélemlíteni, nehogy feljelentse, elárulja tartózkodási helyét. Egy nap a lány mégis elhatározta: elköltözik. Különös búcsú volt. Taraczközi megpofozta, majd késsel fenyegette menyasszonyát, akinek azután papírt és ceruzát nyomott kezébe s diktálni kezdett. Az „elismervény” szövege abból állt, hogy a lány tudott Taraczközi körözéséről, azonban félrevezette a rendőrséget, sőt bújtatta is és ellátta eimivalóval, pénzzel. A levelet aláírás zárta. De Ta- raczközinek. ez sem volt elég, zöld tintába mártotta a lány ujjait, s rányomtatta a papír aljára. Miután kellőképp megzsarolva érezte menyasszonyát, útjára engedte. Menekülés a szellőzőablakon A Legfelsőbb Bíróság döntése után Taraczközi kétszer kért haladékot, másodszorra azonban elutasították. Az idézésre nem jelent meg, ezért a bíróság elfogató parancsot adott ki ellene. A nyomozás eredménnyel járt: egy nap a külvárosban, a Gellert téren csattant a bilincs Taraczközi és Hámori csuklóján. Sajnos ezzel nem ért véget az ügy. Néhány nap múlva Taraczkö- zit átkísérték a bíróságra, bezárták egy szobába, ahonnan viszont egy szellőzőablakon át, majd egy előszobán keresztül kijutott az épületből .. . A rendőrség így újra a nyomába szegődhetett. Hónapok teltek el, a bűnözőt mintha a föld nyelte volna el. És tényleg ... Egy nap a rendőrség körülzárta törökbálinti lakását. Udvaron, padláson, szobában sehol nem találták. S ekkor egy nyomozónak feltűnt a szoba sarkában a padlódeszka egyenetlensége. "Öáá- léptek. Alulról megreccsent valami. Revolverek szegeződ- tek a földre... s a padló alatt ásott gödörből előbújt a bűnöző. Több mint három hónapon át ez a lyuk volt rejtekhelye. Hámori Alfonz töredelmes vallomást tett. Taraczközi István csak a szökést ismerte be. Minden más bűntettét tagadja, úgy tesz, mintha semmiről sem tudna. Ez is egy módja a védekezésnek, de hogy siliert nem arat vele, arról hamarosan meggyőződhet. A törökbálinti bűnözők ügyéj május 16-án kezdi tárgyalni a bíróság. Szitnyai Jenő Amikor B. Zoltán történetét elmesélem dr. György Júlia Kossiuth-díjas gyermekpszichiáternek, és felteszem a kérdést, vajon a bűnözés hajlamként örökölhető-e? — az idős tudósasszony felpattan: — Ez egy elavult, téves, helytelen nézet! Ilyesmit nem ismerünk! Bűnözési hajlammal születni nem lehet! De lehet bűnözővé válni. Sem a Az öreg horgász és a Duna Ez a pipás öregúr, amikor csak teheti kinn ül a vízparton és pecázik. Ez a szenvedélye immár hatvan éve. 14 éves vplt akkor, amikor először látott horgászbotot, de azóta sem tud lemondani róla. Ezalatt a hatvan év alatt nagyon sok emberrel barátkozott már ösz- sze, mégis aki csak ismeri, így ismeri: Dénes bácsi. Az öreg horgásznak nincs és soha nem is volt beetetett helye, — ő az egész Dunát a magáénak vallja. Amikor mi találkoztunk vele, éppen Nagymaroson próbált szerencsét. — Két dologra kell mindig jól ügyelni; először is az ember sohase veszítse el a reményt, mert a nagy hal mindig jöhet, bármikor bekaphatja a horgot. ... A másik ami fontos: sohase aludjon ki a pipa, mert enélkül elképzelhetetlen ' a horgászszerencsé. Dénes bácsi arqíg beszélt, egy pillanatra sem vette le szemét az úszóról; úgy mondja, aki azt nem figyeli állandóan, az nem is horgász. — m — &ZÜT& i. dénjES^zzzii.r::~:zr.-:i:..:: ......tzitt:...1 2 0. Hallom a hangomat, én beszélek. Valóságos előadást tartok a tanfolyam szükségességéről, Éva lehetőségeiről, hazánk idegenforgalmának várható növekedéséről. Én nagyon jól vagyok tájékozódva, ismerem a vezetők álláspontját. Közben azon töprengek, hogyan főzzem meg a nagynénit. Megpuhulsz, ne félj — mosolygok. — Én nem vagyok Béla bácsi, aki három évig udvarolt, és közben évente egyszer jelentkezett. Én nem várok kéz a kézben, ne félj. Bennem egy Casanova veszett el, leszedlek a lábadról. — Manapság egy nőnek is biztosítania kell a saját jövőjét — mondom végezetül hangosan. — A nők egyenjogúak, önállóak lettek, és keresnek. Emma néni árnyékba vonja ! arcát és kinyújtja felém láthatatlan tőrét. — Amikor szegény Bélámat megismertem, már járásbíró I volt. Szép lakása, fixe, s menynyi ruhája. Tizenöt kalapja volt, mindegyikhez bőrdoboz, öt évig nem kellett neki ruhát venni. — Nekem sem! — válaszólom lágy, behízelgő hangon. — Én nem adok a külsőségekre. Ami belül van az emberben, az az érték! — Éva említette, hogy maga ír. ! i Hátradőlök a fotelben, fejem a horgolt térítőt éri. Ha elveszem, leesik és összegyűrődik. Mindig utáltam a horgolt térítőkét a fotelokon, mert azok csak úgy oda vannak téve. El fog zsibbadni a fejem, és akkor nem bírom a harcot. Előredőlök. A terítő csúszik, látom, pedig hátul nincs is szemem. A néni azt hiszi én már a Parnasszuson ülök, friss zöld babérkoszorúval. A reflektort is le kell szednem magamról. Nyilván támadnom kell, másképpen elvesztem. — Nagyon szeretem Évát — mondom és lesütöm a szemem. — Imádom. — Felnézek a falon függő hímzett falvédőre, amelyen egy hosszú csőrű madár ül egy valószínűt- leniil vékony ágon, amelyik mindjárt letörik alatta. — Szeretném elvenni majd feleségül — teszem hozzá. — Ö a mindenem. az életem, a célom, a boldogságom. — Ennyi elég egyelőre — gondolom —, ne halmozzuk a dolgokat. A néni nem hatódik meg, de azért nem marad hatástalanul a vallomásom előtte. Éváról beszél, dicséri, milyen kedves, szolid, rendes, házias teremtés. Szakasztott mása az édesanyjának, az ő testvérének. Szippantott kettőt gyorsan a levegőből. Szegény Lia, hogy ezt nem érhette meg. De ő gondoskodott a lányáról. Már Éva születésétől tett félre neki pénzt. Sajnos, a háború elvitte. Minden elveszett. Ö azért kistafírozza Évát, ha férjhez megy, de nagyon szerényen. Ezért is fontos, hogy Éva jól menjen férjhez. Emma néni tapintatosan teszi fel nekem a kérdést, nekem mim van? A szenvedélyem — mondanám, és letérdelve csókolnám meg vékony, ráncos bőrű kezét. Elmagyaráznám neki, miért nincs még semmim, de azt is megjegyezném, milyen kitűnő befektetés vagyok. Jobb az OTP-nél. Dúsgazdag leszek. Bízzanak bennem. Emma néni ellágyulna, szeméből kitörölné a kibuggyant könnycseppeket és áldást osztana fejemre. De minden őszinte szándékomnak vége, mert kulcs zörög a zárban, s belép az ón drága kincsem, s olyan tempóval viharzik felém, mintha le akarna dönteni a lábamról. — ... Te itt? — Emma néni, milyen meglepetés! — szétszórja a könyveliet és először tétován megáll, nyakamba ugorj on-e, vagy csak a kezét nyújtsa, aztán az utóbbi mellett dönt. Megszorítom a kezét, egyszeriben a melegség tengerében érzem magam. Éva leül a másik fotelbe, izeg-mozog, hol a nagynéniére, hol rám villantja mélytüzű fekete szemét. Látszik, boldog a nő. Emma néni kimegy a konyhába, süteményt hoz, egy cifra faragásé szekrénykéből pedig körömlakkszínű likőrt szed elő. Házi főzés. Innom kell. Pocsék. — A kávéfőzőt bedugtam, kislányom — mondja Évának —, majd ügyelj rá. — Éva bólint. Örömmel oldódom fel a családban, kedvesen nézegetek jobbra-balra, míg Éva pesti útjáról mesél. Jól meg kell vizsgálnom a helyet, mert lehet, hogy itt fogunk lakni. Éva beszámol a tanfolyamról, ahol előadásokat hallgattak, várost néztek. Történelem, és születési rendellenességek, sem az alkoholista, idegbeteg vagy bűnöző szülőktől való származás nem jelent eleve meghatározottságot, csak azt a lehetőséget, hogy a gyermek érzékenyebben log reagálni a külvilág ártalmaira. Ez még nem jelenti azt, hogy bűnözővé fog válni. A biológiai alap csak általános hajlamot teremt. a döntőek a pszicho- szociális ártalmak! Pereg a film. A főcím előtt rövid jelenetet láthatunk. A gyermekpszichológus szobájában egy kisfiú áll különböző bábfigurák és játékok előtt. Azt kell kiválasztania, ami a legjobban tetszik neki. Először kiválaszt egy emberkét, az egyik kezére húzza, aztán kiválaszt egy kígyót, megfogja a másik kezével, végül kést ad az embernek. „És most mit csinálnak?” — kérdezi a pszichológus. A kisfiú elmeséli, hogy az emberke elmegy az erdőbe, és találkozik a kígyóval. A kígyó megtámad,ja az embert. Az emberke kiszúrja a kígyó szemét és feldarabolja a késsel, majd lerázza a késről a vért... Mindezt a kisfiú mesél' „Miért bántja az ember a kígyót?” — kérdezi a pszichológus, „Mert nem szereti”. ..Miért akarja megölni az ember a liígyót?” „Mert fél tőle ..„És azért bántják egymást, mert félnek?” „Igen.” „Mert fél tőle...” — ez a címe Mészöly Miklósné gyermekpszichológus és Vas Judit rendező filmjének. A film a félelem és az agresszió kapcsolatáról szól. Azt az utat követi nyomon, hogyan válik a félelemben felnevelt gyermek agres&zorrá a családban és tágabb környezetében. Hogyan szül az agresszió agresz- sziót? Dr. György Júlia mondja: — A bűnöző tette mindig visszarúgás régi, a szülőtől, vagy mástól elszenvedett sérelmekre. Nem túlzott, a szülőkkel, a társadalommal szemben nem igazságtalan álláspont ez? Sokan, a bűnözésről folytatott beszélgetéseim partnerei közül is annak, igazságtalan megfogalmazásnak tartották. Dr. György Júlia „Az antiszociális még etikettszabályok is szerepeltek a műsoron. Lehet, hogy elküldik még egyszer tanfolyamra, és idegenvezető lesz. Bizony. A vezérigazgató is meglátogatta őket és vele hosszasan elbeszélgetett. Emma néni örül, elérzékenyedve mosolyog umo- kahúgára. — Amikor jöttél, kedvesem, Dénes éppen az írásairól beszélt. Mondja csak, fiam, hány könyve jelent már meg magának? — veti rám szemét. — Egy sem — akarom mondani, de Éva hirtelen felkel és úgy megy el mellettem, jól belecsíp a karomba. — Nagy tehetség, nénikéin, hidd el, és rengeteget keres. Ugye, drágám?... — I... igen ... hebegek ... már minden rendijén van. Csak egy drága kis feleség hiányzik, aki felveszi a honoráriumot. Ég a szemem és az arcom is. Most olyan képet vághatok, mint a kórház folyosóján az apa, ha közlik, felesége négy egészséges lánygyermeknek adott életet. Gratulálunk. Nem hiába mondta Desno- yers: az asszonyok látnak, ha nem is néznek. Emma néni kendőzetlen gyanakvással fordul hozzám. — Mennyi a mobilitása, fiam, havonta? — Sok... szinte szégyenlem megmondani — válaszolom olyan arccal, mintha háromnapos zsemlébe harapnék. Meghívnak, jöjjek el máskor is. A nagynéni kijelenti, szeretne jobban megismerni. Addig Évával kapcsolatos kérdéseimre nem adhat választ. Éva a lépcsőházban szemrehányó tekintetemet figyelemre sem méltatja. — Te kis őrült! Ha kipakolsz az építkezéssel, meg a mozdonnyal, többé a lakásba sem ereszt be. Emma néni régimódi asszony és sokat ad a címekre. személyiség” című könyvében tényekkel, adatokkal bizonyította álláspontját. Az ő álláspontja, mint minden ami új, meghökkentő. Veleszületett hajlam, vagy betegség-e tehát a bűnözés? Dr. György Júlia könyvének egyik végkövetkeztetése: „Ma úgy vélem, hogy a recividáló habituális (visszaeső) bűnöző kriminális tettei perverziók.-” Alapvető megállapítás, hiszen ezzel új perspektívákat nyit a bűnözővel — a könyv szavaival élve: az antiszociális állapotú emberrel való egész társadalmi elbánásunk számára. Ezekről az új perspektívákról, egy lapunk számára régebben adott nyilatkozatában dr. György Júlia azt mondta: „Ha a társadalom célja nem a bosszú és a „megtorlás”, hanem a nevelés, a reszocializá- lás, altkor nem szabad a bűnözővel szemben folytatni a megaláztatásokból és brutalitásból álló viszontagressziót, mert az ő kóros állapotát csak fokozza. Ilyen esetekjjen a ka- rantenre szükség van, de a karanténén belül gyógyításra vagy nevelésre van szükség — ha nem visszaesőket akarunk termelni. Tehát szó sincs róla, hogy mellőzzük a tényállás — a tettes, a tett, az áldozat és az egész szociális háttér — felderítését, amelyet a jogásznak, a kriminálpszicho- lógusnak és a pszichiáternak együttesen kell elvégeznie, hanem az egész eljárásnak azt kell céloznia, hogy a bűnözőt valóban és maradandóan visz- szavezessük a társadalomba. A kérdés csupán az, hogy milyen legyen ez a karantén? Hollandiában és Svájcban szabályos gyógyklinikák működnek, ahol a visszaeső bűnösöket pszichiáterek gyógyítják. Ezt mi munkaterápiával egybekötve képzeljük el, és azt hiszem, hogy a két módsíer kombinációja igazán jó.” A bűnözés kérdéseiről írott — korántsem minden oldalt és vonatkozást megvilágító — sorozatunk eddigi írásaiban a jelenről számoltunk be. Amiről dr. György Júlia beszél — az a szükséges jövő. N. P. — Tudom, drágám — bólintok keserűen. Nem így képzeltem el a viszontlátást, még kevésbé a lánykérést. De majd én megmutatom, ki vagyok. Azért is leveszem a lábáról a nagynénit ★ Másnap az építkezésen furcsa csend honol. Nem hívatnak senkihez és nem ér szemrehányás, pedig elkészültem rá. Esik az eső, az égen szürke, fátyolos felhők sietnek kelet felé. A kis mozdony csúszkál a sínen, a kavicsok fényes fejüket összekoccintva ülnek a csillék tetején. A kis mackó nehezen, szuszogva kapaszkodik fel a rakodó és az építkezés közötti dombra. A sínek mellett húzódó kukorica levelei már sárgulnatc. A csövekből barna bajusz lóg ki és duzzadt szemeket sejtetnek a föld felé hajló szárak. Kilenc óra körül magas, esőköpenyes férfi tart felénk a csarnok irányából. Lábán bakancs, kezében törött vasdarabot lóbál. Nagyokat lép a talpfái! között, megállítjuk a mozdonyt. Sebej elvtárs — súgja az öreg Farkas —, ‘az építkezés párttitkára. — Kezdődik — gondolom. A titkár kezet nyújt, érdeklődik, mennyit szállítottunk ma. Szívem a torkomban ver, de az írásról nem szól egy szót sem. A tekintetéből sem tudok kiolvasni egyetértést vagy elutasítást. Megyünk tovább. Látom, elindul a rakodó irányába, s megáll az emberekkel beszélgetni. — Hát... — kezdi ölteni a szavakat Farkas, de aztán nem folytatja. Egész nap alig szól . hozzám. Neheztel. Műszak után Kárász Janiékat keresem, de későn érek hozzájuk, mert le kellett ereszteni az olajat a mozdonyról, és a vasasok már nincsenek a helyükön. (Folytatjuk)
