Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-12 / 82. szám

PEST MEGVEI 1969. ÁPRILIS 12., SZOMBAT Az alig ismert könyvtár A váci egyházmegyei könyvtárról van szó, mely mintegy százezer, jórészt régi, zömében egyházi vonatkozású kötetet foglal magába. Az anyag a háborúktól sértetlen állapotban, teljes egészében megmaradt. 1878-ban alapították a püspöki, a káptalani, és a szemináriumi könyvtár egye­sítéséből, úgy, hogy azontúl majd elsősorban a papi, plé- bánosi hagyatékokból fogják gyarapítani. Épületét annak­idején az alapító Peitler Antal József püspök emeltette. A könyvtár már akkor, az indulásnál mintegy negyven­ezer kötetet foglalt magába, s ki tudja, milyen gazdag len­ne, ha a középkori köteteket megkímélték volna az előző századok. Tartalmazta a leg­nagyobb váci építkező püs­pöknek, Migazzi Kristófnak nagy értékű könyvtári hagya­tékát. Migazzi egyszerre volt váci püspök és bécsi érsek, mint Mária Terézia kedves embere. De később, hogy a jozefinizmust megfelelő ener­giával egyensúlyozza, lemon­dott a váci egyházmegyéről, s végleg Bécsbe költözött. Vá­cott mindenesetre egy csomó adósságot hagyott maga után... Ugyancsak már az alapításnál tetemesen gazdagí­totta a könyvtárat a kertész­kedést, képzőművészetet űző s kedvelő Gasparik Kázmér ka­nonok hagyatéka. Szenvedé­lyének egy sereg korebli ker­tészeti, kertművészeti, növény­tannal foglalkozó könyvet, fo­lyóiratot théka. köszönhet a biblio­Nézziik tovább a polcokat, próbáljuk megragadni egy elenyésző töredékét annak a nagy kincsnek, amit az itt fel­gyűlt anyag kínál elsősorban a szemnek, hiszen ezek a kö­tetek különben inkább a val­lástörténészeknek, tudomány- történészeknek becsesek. A szem azonban nem törődik a szöveg régi, nehézkes nyelve­zetével, avultságával, s el­gyönyörködik a betű, a könyv­kötés művészetén, csodálattal adózik egykori technikáknak, amikor nem sajnáltak időt és anyagot, melynek eredménye­ként több száz éves köteteket találunk szinte újnak látszó, rugalmas, fehér oldalakkal. S lehet, hogy a régi növényköny­vek szerzői például keveset tudtak az élő anyag belső ter­mészetéről, de annál többre becsülték a színeket, formá­kat, szerkezeteket, változato­kat. Itt van például az 1744-ben francia nyelven kiadott több óriási, vaskos kötet, Marsigli Lajos műve, a Duna föld- és vízrajzi, csillagászati, állatta­ni, növénytani, régészeti, nép­rajzi leírása. Illusztrációk so­ra: térképek és halak, kagy­lók és növények, népszokások bűbájos kavalkádja. Itt a kilencvenkilenc kis El- zeviriana, a tizenhetedik szá­zadi amsterdami és lyoni hí­res könyvkiadó termékei: jó­részt latin és görög szerzőktől, de találunk még korabeli lé­lektani munkát is. Ott van Lábbeli-variációk Különös érdekessége a bu­dai Vármúzeum régészeti ki­állításának az a díszes, a bronzkor végéről származó cserép csizmasorozat, amely a közelmúltban a békásmegye­ri ásatásoknál került elő. A tudósok szerint ezek a bronz- veretekkel ékes csizmák, mintegy négyezer évvel ez­előtt, kultikus célokat szolgál­tak. A lábbeli technikája, anyaga, divatja .folyton változott. Feljegyezték, hogy Mátyás 1476-ban esküvőjén gyön­gyökkel és drágakövekkel dí­szített csizmát viselt. Az 1400-as években még a he­gyes, kecsegeorrú lábbeli dí­vott, de 1518-ban a Budán időző Brandenburgi György — Ií. Lajos nevelője — fel­jegyzi: e hegyesorrú lábbelik már idejüket múlták. Ekkor­ra újra a tompaorrú lábbeli a módi. Legkedveltebb és leg­hasznosabb viselet a csizma volt. Mind férfiak, mind asz- Kzonyok ezt viselték a legsű­rűbben. A temérdek csizma­fajta közül (deli-, karmazsin-, kordovány-, szattyán-, cselebi- csizmát különböztet meg a XV—XVII. század!) az ún. szekernye (zekernye) volt a leghosszabb szárú. Buda város árszabása már 1522-ben emlí­IPARI TANULÓKAT VESZÜNK FEL kőműves, ács, parkettás és hidegburkoló szakmára. Tanulóinknak kollégiumi elhelyezést és teljes ellátást nyújtunk, munkaruhát és bakancsot adunk, ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezés személyesen vaqy írásban Szakoktatási csoportunknál. 43 sz Állami Építő­ipari Vállalat Bpest XI. dombóvári út 19. tést tesz erről. Halászok, va­dászok, postakocsisak s posta- lovasok viselték. (Készítőinek nevét 1466-tól a Szekernyés családnév őrzi.). Budán s más városainkban a XIV. század óta céhbe tömö­rült, tekintélyes csizmadia-, vagy varga céhek működtek. A budai céhtagok közül Gás­pár 1457-ben, Bornemissza Péter 1482-ben, Bartus mes­ter 1494-ben a háztulajdono­sok között szerepel. Városla­kók és asszonyok szívesen vi­selték a sarut s a „czipellős”- nek mondott cipőt is. (A cipő­ipart 1402-ből a Czipellős csa­ládnév jelzi.). A jómódúak a cipődivat­ban hatalmas fényűzést fejtettek ki, 1643-ban Rákóczi György fe­jedelem kincsei közt sorolnak fel gyönggyel varrt cipellőket. Balassi Bálint verseinek mi­niatűr őskiadása. Vagy az el­lenreformáció hazai irodalma, a boldogi plébániáról örökölt „Jézus zászlaja alatt vitéz­kedő társaságbeli” bibliafor­dító Káldi György írásai, vagy Pázmány Pétertől az „Igaz­ságra vezérlő kalauz” 1637-es kiadása. Az egyik legszebb: az 1657-ben Londonban ki­adott több kötetes, óriási, több nyelvű biblia. Megtudom, hogy Angliában, tekintve, hogy reformációjukat a bib­liához való visszatérés és a vallás demokratizálása szelle­mében vitték végbe, államilag támogatták a biblianyomta­tást. Ez aztán idővel hatalmas tudományos gárdát teremtett maga köré. Az országban mindmáig a legkülönbözőbb afrikai, ázsiai nyelveken, tör­zsi nyelvjárásokon is nyomtat­nak bibliát. Ez a tizenhetedik századbeli egymás mellé rakja a héber, káld, görög, latin, arab, szír, arám, kopt szöve­get. Megtudom azt is, hogy Krisztus arámul beszélt, mely a hébernek egy Babilóniában kialakult változata: lám, a négyszögletes arám betűk is mennyit megőriztek az asszír- babilón szellem világosságá­ból, szigorúságából... Dehogy görögül is beszélt, mert akkor a görögöt Palesztinában min­denhol ismerték, a piacon is görög szó járta. Olyan volt a görög, mint kétezer évvel ké­sőbb a gyarmati angol... A héber abban az időben már szakrális nyelv volt, de nem­csak a papok ismerték, mert a legszegényebb zsidó pásztor­fiúnak is tizenhárom éves ko­rában héber írást kellett fel­olvasnia a templomban ... Mit nézzek még meg? A gó- thai almanach tizennyolcadik századbeli, arany szélű, apró köteteit, melyek novellákat, történelmi beszélyeket, divat­képeket, frizurák rajzait is tartamazzák? Vagy Bonfini Magyarok Történetének 1581-es frankfurti kiadását? Az anyag gazdagsága az, amely akadályoz és fáraszt. Ezért aztán már csak arra jut a figyelemből, hogy megszem­léljem a vízimalom kerekéhez hasonló olvasószerkezetet: egyszerre negyven könyvet is lehet segítségével böngészni. Megtudom, hogy az egyház­megye a könyvtár rendezése után nem zárkózik majd el a gondolattól, hogy egy olvasó­szobát rendezzen be és ezt a nagy értékű bibliothékát nyil­vánossá tegye az érdeklődők előtt. Padányi Anna iffomaT Úttörők kulturális vetélkedője — Egy város keresi a gyilkost Figyeljük a rádiót! — Olcsóbb Winnettou Annyira megszoktuk az el­múlt hetekben a három, négy szabadnapos hétvégeket, hogy most szinte furcsa, amiért csak egy, illetőleg — már aki­nek — két szabadnapja lesz. Viszont az is igaz, hogy erre a hétvégére bőven jut kultu­rális, sport- és egyéb szóra­kozási lehetőség. Talán egy örvendetes hírrel kezdeném: erősebb felmelege­dés várható — ígéri a mete­orológia. Erre szükség is van, hiszen most kezdődik a tava­szi sportidény. Kedves esemény lesz Nagy­kőrösön vasárnap délelőtt a művelődési házban, ahol az úttörőcsapatok bábosai, a Pe­tőfi iskolában pedig a szava- lók vetélkednek az úttörők kulturális seregszemléjén. Va­sárnap délelőtt 10 órai kez­dettel, ugyancsak Nagykőrö­sön, a művelődési házban a KRESZ-akadémia keretében a gépkocsivezetők büntetőjogi felelősségéről lesz szó. Jó filmeket ígérnek a me­gyei művelődési házak: Vá­con, a Madách Imre Művelő­dési Központban a Milady bosszúja című filmet, Szent­endrén viszont szombaton délután 3 órakor a filmklub­ban Fritz Lang filmjét, az Egy város keresi a gyilkost vetítik. Tánc ugyancsak lesz min­den mennyiségben. Szentend­rén szombaton és vasárnap öt­órai tea, Monoron ma este bál, vasárnap pedig 5 órai tea lesz. Pilisen szintén vasárnap dél­után lesz a táncdélután. Sommerset Maugham, a ki­tűnő angol író műveiből ösz- szeállított rádiójátékot sugá­roz ma 19 óra 25-kor a Kos­suth rádió. A Petőfi rádió 20.25-kor viszont a komoly zene kedvelőinek okoz örö­met, műsorára tűzte Verdi: Macbeth című négyfelvonásos operáját. És ha már a rádió­nál tartunk, felhívom a figyel­müket a Kossuth vasárnap 19.59-kor kezdődő műsorára: Ray Rigby regényének rádió­változatára, a filmen is be­mutatott és nagy sikert aratott, A domb című művére, Ugyan­csak a Kossuth rádió hullám­hosszán, 21.43-kor a Költészet hete című műsorban Gulyás Pál, Kazinczy Ferenc, Oláh Gábor, Sinka István, Tompa Mihály és Váczi Mihály ver­seit sugározzák. Akik a hét vége valamelyik napján Pestre jönnek, ne mu­lasszák el megnézni Szemes Marianne, a fiatalokról ké­szült dokumentumfilmjét, az „Azt csinálok, amit akarok”-at és ha tudnak jegyet szerezni, nézzék meg A Pál utcai fiúkat. A fotohobby kedvelőinek felhívom a figyelmét a Kultu­rális Kapcsolatok Intézetében megrendezett kubai fotókiállí­tásra. És szót kell még ejte­nem az ötvenszázalékos könyv­árleszállításról is. Figyelmük­be ajánlom a most olcsó pén­zen kapható Flaubert: Érzel­mek iskolája és Andre Gide a Pénzhamisítók című regé­nyeit. Az apukák és anyukák most ugyancsak olcsón meg­vehetik May Károly: Win­nettou című halhatatlan in­diánregényét. Bár most a hét végén csak egy, illetőleg két szabad na­punk van, ezt is jól ki kell használni. Ehhez kíván Önök­nek sok szerencsét Karácsonyi István Irodalmi est a költészet napján Már beszámoltunk arról, hogy Visegrádion pénteken irodalmi estet rendeztek. Most arról is hírt adhatunk, hogy a költészet napja alkalmából Szentendrén is hasonló ren­dezvény tanúi lehettek az ér­deklődők. A József Attila Mű­velődési Házban író—olvasó találkozót rendeztek, amely­nek keretében Szentiványi Rózsa és Ténagy Sándor köl­tők saját verseikből olvastak fel. A művelődési ház irodal­mi színpada ünnepi műsort adott. Vasárnap a Kossuth Klubban Falu Tamás irodalmi délelőtt je Vasárnap fél tizenegy óra­kor a budapesti Kossuth Klub­ban rendezik meg Falu Tamás irodalmi délelőttjét. A nyolc­vannyolc esztendős, Ócsán élő költő pályafutását és munkás­ságát Simon Gy. Ferenc, a Magyar Ifjúság kulturális ro­vatvezetője méltatja. A mű­sorban közreműködik Horváth Ferenc érdemes művész, Lel­kes Dalma, Bánffy György és Egressi István. A költő meg­zenésített verseit dr. Szedő Miklós mutatja be. Zongorán kísér dr. Arató Pál. A műsor befejezéseként Falu Tamás legújabb versei közül ad elő néhányat. A VÁCI VAK BOTTYÁN MÚZEUM ÁLLANDÓ HELY­TÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁSA A RENOVÁLÁS IDEJE ALATT is a Diákok rendelkezésére all. az érettségire KÉSZÜLŐKNEK ELENGEDHETETLEN SEGÍTSÉGET NYÚJT. ÍINTÉUlSTVÁSr* ül lcUöl't, 25. A nagy kavarodásban nem is tudtam megállapítani,-■ mi történt. Mindenki Csánkó és Terner köré gyűlt. Én is kö­zelebb furakodtam. Terner a földön hevert, véres, átlőtt fejjel. Ketten is guggoltak mellette, nézték a pulzusát, a szívműködését, s intettek, hogy meghalt. A két FBI-os, aki ide is elkísért, már kicsa­varta Csánkó kezéből a fegy­vert. Vasmarokkal tartották a gyilkost, úgy, hogy moccanni sem tudott. Aztán bilincset kattintottak a csuklóira. Nem vártam tovább. Lero­hantam a lépcsőkön, ki, a sza­badba. Most nem jöttek utá­nam a kísérőim: mással voltak elfoglalva. Több mint egy hét után teljesen szabadon, őrizet nélkül maradtam. Abba a vendéglőbe rohantam, ahol Ruthtal volt randevúm. A lány még nem volt ott. Leros­kadtam egy asztal mellé. — Múló. rosszullét — felel­tem a pincérnek, aki hogylé- tem felől érdeklődött. — Hoz­zon egy dupla whiskyt... az talán jót tesz! Mohón ittam. És újra ren­deltem. Idegeim kissé meg­nyugodtak, de becsíptem. 1 Egyébként sem szoktam az 1 iváshoz, és most rajtam is be­igazolódott, hogy a felzaklatott embernek könnyebben megárt a szesz. Végre megérkezett Ruth. Akadozva meséltem el neki a történteket. — Majd velem megnyug­szol, drágám — mondta olyan odaadóan, hogy muszáj volt megcsókolnom. És ami ezután történt, még ma is álomnak tűnik fel szá­momra. Szép álomnak. És bo­csássa meg az olvasó, hogy nem beszélek róla, mert diszkréció is van a világon. Csak azt mondom el, ami szo­rosan az ügyhöz tartozik. Szó­val ... Hajnali háromkor, amikor épp elszunnyadtam Ruth oldalán, zörögtek az aj­tón. Ezúttal azonban nem a rendőrség volt. — Lewis vagyok! — hang­zott a válasz Ruth félénk kér­désére. — Ki? — Lewis, az Evening News munkatársa. Ruth nyakig betakaródzott, én pedig kinyitottam az ajtót, majd ismét visszabújtam az ágyba. Valóban Lewis lépett a szobába. — Mi az, Mr. Lewis, hát maga nincs a Fülöp-szigete- ken? A riporter nevetett: — Ugyan ... Miért lennék? za az óvadék visszafizetését és a maga letartóztatását. Nem kétséges, hogy ennek az indítványnak helyt is fognak adni. — Ejha! — füttyén tettem. — Megint azok az átkozott poloskák! Lewis e tekintetben optimis­tább volt, mint én. Igaz, neki még soha nem kellett a saját vérével táplálnia őket — Ugyan, néhány éjszakát ki lehet bírni! — biztatott. — Néhány éjszakát? És az­tán mi lesz? — Vagy új tartózkodási en­gedélyt kér és kap — és kény­telen igent mondani Banless úrnak, vagy pedig belenyug­szik, hogy kiteszik a szűrét és viszik Bécsbe, ahonnan jött. Én az utóbbit választanám a maga helyében ... — Én is azt választom — feleltem. — Bécstől már csak egy ugrás Magyarország ... — Igen, ha az ember közel van a hazájához, könnyebben viseli el az életet idegenben... — Téved, Mr. Lewis! Én ha­za akarok menni. Bécsiből már könnyebben hazajutok. Innen soha nem lenne pénzem úti­költségre. Az amerikai állam megszabadít engem e-.tói a gondtól. Köszönöm, előre is... Lewis jóindulatúan neve­tett. — Furcsa, de igaza van. Tudja, nálunk a törvények és a szabályok nem mindig logi­kusak. Legtöbbször gondot okoznak az embernek, de akadnak esetek, amikor kife­jezetten szerencsét jelentenek. (Folytatjuk-) ügynök vádjával szemben, ámde volt más félnivalóm he­lyette. Sok mindent megtud­tam, amit jobb nem tudni. És a CIA nem ereszti ki egy­könnyen az embereket a mar­kából, ha már egyszer ajánla­tot tett — Ezt. bizony meglepően hamar megtanulta, fiatalem­ber — mondta az újságíró, aki alapjában véve jóindulatú fic­kó volt — De azt még nem vette számításba, hogy hétfőn vissza kell térnie az Emigra­tion Service fogdájába... — Vissza? Miért? — Azért, mert visszavonták a tartózkodási engedélyét. — Az igaz, de olyan indoko­lással, amelyről bebizonyoso­dott, hogy koholmány ... — Nem tesz semmit — ma­gyarázta Lewis. — A hivatal nem tartozik indokolni, hogy kinek ad tartózkodási enge­délyt, és kinek nem. Ha egy­szer visszavonták, újra kell kérelmezni, és kérdés, hogy megkapja-e, vagy sem. Az is lehet, hogy visszatoloncolják oda, ahonnan Amerikába jött. Sőt, ha nem folyna eljárás maga ellen, már el is tolon- colták volna. — Értem. De hát az óvadék ellenében továbbra is szabad­lábon maradhatok ... — Az óvadék ellenében igen. De a pénzt a lap kölcsö­nözte. Egy nagyobb riporthoz szükség volt rá, hogy maga a rendelkezésünkre álljon. Ez az ok viszont most megszűnt, s igy megszűnt az okozat is. Forster ügyvéd az Evening News megbízásából hétfőn el­jár a bíróságon: indítványoz­Helyi riporter vagyok én. Nem­igen szoktam utazni. A főnök utasította a telefonközpontot, hogy ezt mondja magának, ha keres. Ugyanis nem foglalkoz­hatok tovább a maga ügyé­vel ... — Miért? — A főnök azt mondta, hogy az egyik nagyon fontos kormányhivatal utasítása ez... — A CIÁ-é. — Maga mondta, nem én... És hogy most miért kerestem fel? Azért, mert egy hiteles szemtanúra van szükségem. Csánkó András lelőtte Temer Gusztávot, az emigráns magya­rok egyik összejövetelén... És maga szemtanúja volt az esetnek ... Mondja el nekem, lehetőleg minél részleteseb­ben, hogy mi történt, és már itt sem vagyok... — Jó, elmondom — felel­tem, — de hogy talált rám? — Egyszerű. Maga sem volt otthon, a barátnője sem. Hol lehetnek akkor a fiatalok? A szokott szállodájukban... Kikötöttem, hogy csak ak­kor szolgálok részletes felvi­lágosítással, ha ő is segít ne­kem, legalább tanácsokkal, miként szabadulhatnék jelen­legi helyzetemből. Igaz, az a veszély nem fenyegetett töb­bé, hogy nem tudom tisztázni magam a Budapestről küldött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents