Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-11 / 81. szám
n.si mu. 1969. ÁPRILIS 11., PÉNTEK Várj meg... Szent György virága, várj meg Meg ne szökj előlem sárga kankalin. Várj meg. Légy biztatóm, hogy felhőkre írjam gondjaim. Figyeld utam és legyél tanúm a villamos tavaszban: feltartott kezem fegyvertelen. Várj meg. Vigyázz reám, — csillag ne fedje szívemet, — s ne legyek többé védtelen. Borbély Tibor ÍGY készült... Több olvasónk érdeklődött r az iránt, hogy az ünnepi számunkban megjelent első oldalas képünk hogyan készült. Emlékeztetőül felidézzük: a Budaörsi úton álló parlamenter szobráról van szó, amelyet félfelülnézetből fényképezett a fotoriporter, mögötte a távolba vivő, kanyarodó kettős autópálya látszott. A mellékelt felvétel már a válasz léA hegy tövében . ,--------j alagsor. I Pár lépcső | Szűk szo------------------ ba szűk ablakkal. Rajzok, festmények, kitapétázva velük a fal. Nem férnek, nincs levegőjük, szétfeszítik a nekik jutott keretet, ezt a szobát. Alacsony ágy, egy festőállvány, asztalon könyvhalmaz, egy rádió. Ennyi fér még. És aki az állvány előtt ÜL Aki szeret itt ülni, ha hozzájut, pihenhet. Markó Sándor. — Apám is festő volt, Bécs- ben halt meg 1913-ban. Anyám varrt, az volt egy kis darab kenyér. Két nővére volt, kellett a pénz. Tizenhárom éves korában családfenntartó lett. Hatodikos gimnazista, délelőtt az iskolában, délután egy festő- néL retusmunka, fényképezés. — Igyekeztem a kézügyességemet hasznosítani. Egy román festő használt ki, amennyire tudott. Estig dolgoztam, reggelig tanultam, olvastam. De olyan az ember, míg fiatal, mindent bír. És főleg, nem tart semmitől. Mint gyerekek, ott voltunk minden tüntetésen, mentünk, énekeltünk, kiabáltunk. A Tanácsköztársaság alatt olyan házban laktunk, ahol egy emeleten kétszáz ember zsúfolódott össze. Oda járták aludni a „bőrkabátosok”, Enffi József, Oroszlán Pál, Csernyi Jóska emberei. Sokat beszélgettek velem, jóba voltunk. — Később, hogy leverték a munkáshatalmat, megfojtottak minden szervezkedést, nem maradt más lehetőségünk ösz- szejönni, mint a sport. Jártam az MTE-be, atlétdzáltam, tornásztam, úsztam és beszélgettem, vitatkoztam. Túrákon, a gödi fészekben a Tamás Aladár körben, Szigetmonostoron. Kiszorultunk a városból, de nem volt rossz a szabadban. Feleségemmel is egy ilyen összejövetelen ismerkedtem meg. i—családot, svájci I Előkelő I intézeti tanul-------------- mányait hagyta o tt, értem. Pedig tudta, mit vállal__ Nem is maradhatt unk, ide költöztünk 1930-ban Szentendrére, a Kőhegy alá. Három hold kertet vettünk, magunk építettünk egy faházat rá. Akkor már megvolt az első fiam. Magunk küszködtünk, műveltük a földet. Nélkülöztünk eleget, nem volt rótzsás élet. De úgy gondoltam, még az a legtisztességesebb, amit abban a világban csinálni lehet. Intellektuális lázadás volt? — így is fölfoghatjuk. Elgondolkozik. A hosszú, egyenes orr körül néhány mélyebb árok, de a homlok szövete nem barázdált, csak a kétkedő fintortól, érdemes-e, lehet-e elmondani mindazt, ami1 röviden azzal a szóval szokás összefoglalni: élet? Sötétedik. A hirtelen felgyújtott villanytól ridegebb lesz minden, és pontosabb. Benne is helyére kerül a szándék. Magáról elég ennyi is, amit mondott, és amit amúgyis tudok: a szentendrei kommunista pártszervezet alapító tagja, tizenhat éve propagandista, a művelődésügyi állandó bizottság aktív tagja, a képzőművészeti és irodalmi kör vezetője, 45-ben a földosztó bizottság elnöke, volt tanácstag —, de nem győznénk szusszal a felsorolást, mi minden még — egyszóval, hogy ebből már kikerekedik egy kép, ami ha nem is portré hitelességű, nem elég részletes: a lényeget tartalmazza. Inkább fiairól, lányairól beszéL ——-------------- Sietve, R óluk beszél. | hogy ne maradjon ki semmi. Tényeket mond, kevés érzelemmel. Mert azt nem hagyja felszínre jutni. Még ha gyermekeiről van is szó. Három fiúról, három lányról. Diplomás mind a hat. Megbecsültek a maguk helyén. Tiszteltek. Érdemes emberek, akik hasznára vannak környezetük^ nek. Az első: — Legnagyobb fiam, János, gépészmérnök, négy nyelvet beszél. Ez olyan dolog, amit úgy látszik örököltek, a jó nyelvérzéket. A KPM vasúti osztályán főelőadó. Most is külföldön van. Bejárta már fél Európát, mint szakértő. KGST- tanácskozások résztvevője. A Szovjetunióban végzett, s nagyon szereti, amit csinál. Itt lakik. A középső: József, kohómérnök, a Csepel Acélmű kutatórészlegének vezetője, a műszaki tudományok doktora. A legkisebb: Sándor, gépész- mérnök, a diplomát ősszel kapta meg. Agrármérnöknek tanult először, de az nem volt igazán kedvére való. A sport is elvitte, országos síbajnok volt három évig. Most érzi úgy, hogy azt csinálja, amit szeret. Azért a hangjával nem bír, az hullámzik, emelkedik, mélyül, ahogy beszél róluk: — És a lányok. Egész emberek, nemcsak a konyhába valók. Alma, a legidősebb, agrármérnök. De tavaly tanári diplomát is szerzett, filozófia, esztétika, hogy Tiszasülyön, ahol férje az állami gazdaságot vezeti, taníthasson is. Aztán Panni, — Annamária; javítja ki magát — a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán végzett, kertészmérnök, és Vera, aki még velem lakik, itt tanít a szentendrei zeneiskolában. Zeneakadémiát végzett. Korát nem kérdeztem, ő nem' mondta. Barátok, elvtársak, sok fiatal jár hozzájuk, körülveszik, melegednek. így volt ez mindig. Régebben, a kertben, a hegy alatt, ahol üldözöttek is menedéket találtak, — nevüket nem mondja, nem dicsekszik, — megbújhattak, a fel- szabadulás utáni nagylélegzetű esztendőkben s később, amikor nem sajnálva kezét, magát, a munkának örülve a szövetkezetben dolgozott, volt idő amikor a tehenészetben. A szegényes föld nem jövedelmezett, barátai szereztek számára tömegmunkát, amihez csak ügyes kéz kellett, családokat, akik szívesen lefestették magukat, és pénzt adtak érte.-------------------- furcsa emI Furcsa sors, | bér. Egész-------------------- életében, c sak a közös dolgokat nézte, azt csinálta — mondták róla azok, akik címét is megadták. Fejek veszik körül itt a szobában, a műteremben és az utcán, az életben, fejek, amelyek az övéhez hasonló gondokkal és gondolatokkal teliek. Fest, dolgozik, olvas, előadást tart és intézkedik, agitál, zenét hallgat, vitatkozik, fiatalokkal beszél, és figveli próbálkozásaikat, segíti őket, nvár elején államvizsgázik filozófiából. Varga Vera KLAPKA-HAGYATÉK Párizsban éle Masselin de Klapka asszony, a magyar szabadságharc híres hadvezérének dédunokája, akinek nemes önzetlenségéből most Budapestre került Klaplca György irathagyatéka. Nagy tudománytörténeti jelentőségű irományokról adhatott hírt az Országos Levéltár főigazgatója, dr. Ember Győző akadémikus, aki sajtótájékoztatót tartott csütörtökön, miután a Külügyminisztériumtól hivatalosan átvette a Klapka-hagya- tékot. Nagyrabecsült vendég volt az Országos Levéltárnál Varsányi Lászlóné, aki — az IBUSZ kulturális megbízottjaként — Párizsban járva találkozott a Klapka-család leszármazottjával, s ő szerzett tudomást a féltve őrzött dokumentumokról. Dr. Köpeczi Béla professzort illeti még elismerés a Masselin de Klapka és az illetékes magyar szervek közötti kapcsolat megteremtéséért. Iványi Emma főlevéltárnok, az ©migrációs iratanyagot tartalmazó országos levéltári gyűjtemény gondozója elmondotta az újságíróiknak, hogy az új szerzemény anyagiakban ki sem fejezhető értékkel hír. Külön öröm, hogy a British Museum — tekintélyes összegért — megvásárolta volna a fontos magyar anyagot, ám az mégis hozzánk került. Még ebben az esztendőben kiállítást rendeznek a Klapka- szerzeményekből az Országos Lev'ltár ban, ahol egyébként is temérdek — összesen 30 kilométer hosszúságú polcokon sorakozó — dokumentum várja az érdeklődőket, a tudósokat, a kutatóikat. nyegét mondja el. Hozzá kell tennünk, hogy a Fővárosi Elektromos Művek hidraulikus emelője állt meg a szobor előtt, s annak műanyag kosarából készült a foto. Ezúton is szeretnénk megköszönni azt a segítőkészséget, gyorsaságot és jószándékot, amelyet az Elektromos Művek vezetői és a kocsival kivonult kis csapat tagjai tanúsítottak. Köszönjük, hogy hozzásegítettek egy jól sikerült és eddig ismeretlen pozícióból készített felvételhez. Józan varázslat éha eszembe jut: miért nem írtam én soha ver- f /MM set? Nincs hozzá tehetségem? Valószínű, hogy ' jM nincs — de a tehetség hiánya még soha visz- sza nem riasztott senkit a versírástól. Különösen nálunk, Magyarországon, ahol a tréfás hiedelem szerint tízmillió költő serénykedik. Hiányzott hozzá a bátorságom? Igen. Valószínű, hogy ez hiányzott. Olyan környezetben nőttem fel, ahol csak a vaskos, kézzelfogható cselekvésnek volt becsülete; aki verset írt, menthetetlenül a kelekótyaság gyanújába került. Nem szerettem volna ilyen gyanúba kerülni. Jogos lett volna ez a gyanú? Természetesen nem. Annyi jogosság azonban van mögötte, hogy verset írni: semmiképp se természetes állapota az embernek. Különös, kivételezett, rendkívüli állapot. Azért vállalkozik rá a költő, mert valami többletet remél, valami különös hasznot. Mi ez a haszon? | alaha azt hittem, hogy ez a haszon: gyakorlati, (MM közvetlen, azonnal aprópénzre váltható. Vala- ' 1^/ ha ragaszkodtam hozzá, hogy a vers értékét praktikus hasznosságán mérjem. Azon a varázserőn, amely a költőt a versformálás cselekvő indulatáig, a közönséget pedig a világformálás cselekvő elszá- násáig ragadja. Gondolat, érzelem, ritmus és rím a cselekvés szolgálatában — ide egyszerűsítettem a verset, és örömmel fogadtam a magyarázatot, amely a munkában jelölte meg a költészet ősindítékát, s a munkadalban a költészet ősformáját. „Őrölj malom, őrölj, mert maga Pittakosz őröl, pedig ő Mytiléna királya.” Varázslat a vers, ezt tudtam. De józan varázslat, mert ritmust, tehát rendet visz a gabonaőrlők, a fadöntögetők, a hajóvontatók, a cölöpverők, a fadöngölők, a fegyverforgatók és a gyermekringatók teremtő mozdulataiba. Vágyakat fogalmaz: „Föl kéne szabadulni már!” Követeléseket: „Adj emberséget az embernek.” Parancsot: „Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar.” Es cselekvésre szólít: „Dönts a tökét, ne siránkozz!” A gyakorlati hasznosságfelfogás olykor profán következtetésekig is elvitt, egy bölcsészkari Bóka-szemináriumon azt bizonygattam, hogy a villamoskalauz ősi nyolcasban fogalmazza kérdő-felszólító mondatát, mert így könnyebb újból és újból ismételnie: „Jegy ahol még / nincs kezelve!” Leegyszerűsítő iskola volt ez? Igen. De jó iskola. Egy életre belémoltotta a gyanakvást minden öncélú szé- pelgés, álzseniális ösztönködés és szóbravúros szélhámoskodás iránt. ha több engedménnyel a költészet természetéből \ következő értékei iránt, ha az áttételes szépségek finomultabb megérzésével, ha differenciáltabb hasznosságigénnyel, akkor is, ma is úgy gondolom, csak annak a költészetnek van értelme, amely az ember alkotó cselekvését szolgálja. A vers, számomra, váltig józan varázslat marad, élni és cselekedni segítő mágikus ének, amelyet az értelem emel szárnyára, hogy zengő-tiszta magasságokba röpítse Intellektuális költészet? Igen, ez méltó a századhoz, amelyben emberségnyi gonddá nőtt, hogy tisztán csillogó, pengeéles eszméket szögezzünk a sötétség ordas eszméi ellen. Az áprilisi seregszemle már évek óta bizonyítja, hogy a mai magyar költészet java e százados feladat magaslatán áll. Es hogy ez a költészet méltó ahhoz, akinek születésnapjával önmagát is évről évre megünnepli: József Attilához. Faragó Vilmos 99J ,Alföld“ az Alföldön Kilenc fogyasztási és értékesítési szövetkezet összefogásával építik Kecskeméten az ország legnagyobb — 5000 négyzetméter alapterületű, háromszintes — szövetkezeti áruházát. A jövő év végefelé megnyíló modem kereskedelmi létesítmény az „Alföld” nevet kapta. Négy mázsa agancs Csaknem négy mázsa hullott szarvasagancsot szedtek össze a Magas-Bakony sűrű erdőségeiben. Az idei „termés” az erdészek szakszerű selejtezését igazolja. Az agancsok többségét fiatal bikák hordták, s közöttük csak egy-kettő az úgynevezett gyilkos, nyársszerű agancs. PlNTEItlSTVÄST“ olláfért 24. Nem is vettem észre, hogy Temer ellépett mellőlem. Csak azt láttam, hogy ott áll Csán- kó mellett, és a szavába vág. Vörös volt, izzadt, de a hangja nyugodtan csengett: — Nos, Csánkó úr, majd én megadom a választ!... Nánássy odaugrott, megragadta Temer karját, hogy elvonszolja, a teremben azonban néhányan felkiáltottak: — Halljuk Temert! Csánkó tisztában volt a közhangulattal, s jobbnak látta leinteni Nánássyt. Félhangosan odaszólt neki: — Hagyd, Tódor! Hangosan pedig azt mondta: — Készséggel meghallgatom Temer Gusztáv honfitársunkat, mint bárki mást is. Ter- ner úr ugyan már eljátszotta azt a jogot, hogy magyarnak nevezze magát, de én készséggel hajlandó vagyok baráti jobbot nyújtani mindenkinek, bármit cselekedett is ellenem a múltban, ha ezzel a magyarság ügyének szolgálhatok. Remélem, Terner úr, ezúttal bei bizonyítja, hogy valamikor • magyar tiszt volt! Temer nem reagált a sértésekre. — Uraim! — kezdte. — Magyar tiszt voltam, huszonkét esztendeig az esztergomi hadtest becsületbíróságának tagja, és mint a tiszti és tábornoki becsület védelmezője, nem tűrhetem, hogy egyesek egykori rendfokozatukkal visszaélve, közönséges csalások és szélhámosságok sorozatát kövessék el. Azt mondtam: egykori rendfokozatukkal visszaélve! Mindenekelőtt felelősségem teljes tudatában, ünnepélyesen kijelentem, hogy Csánkó András nem tarthat igényt a vezérezredesi rangra, hanem legfeljebb a szolgálaton kívüli vezérezredes cimet használhatja. De ez csak apró, jelentéktelen szélhámosság, igaz, hogy többi csalásainak alapja... Csánkó közbeordított: — Válogassa meg a kifejezéseit, uram... Csánkó olyan vörös volt, mint a főtt rák. — Megválogatom a kifejezéseimet — folytatta Temer —, de az alföldi magyar föld- birtokos módjára a nevén nevezem a dolgokat. Csánkó Andrásnak azért van szüksége a csalárdul bitorolt címre, hogy egy általa alapított, valójában nem létező szervezet élén a különböző jóhiszemű nyugati szervektől jövedelmet húzzon. Ezért ő cserében nem ad semmit, ha csak saját maga és cinkostársainak jólétét nem... — Arról beszélhetnénk, hogy ki honnan húz jövedelmet! — kiáltott közbe ezúttal Nánássy. — Ha azokra az összegekre céloz az általam egyáltalán nem nagyrabecsült közbeszóló, amelyeket én a vasfüggöny mögötti országok sorsával foglalkozó bizonyos nyugati szervektől kaptam, kijelenthetem, hogy ezekkel az összegekkel én az utolsó fillérig el tudok számolni. Ezeket én maradéktalanul a magyarság érdekében használtam fel! — Azért minősítették a CIA-nál megbízhatatlannak, és azért adták ki az útját — röhögött Csánkó. — Nos, ezt a hibát a Cl A valóban elkövette. De miért? Mert Csánkó és cinkosai félrevezették őket! De mert nem erről van szó, hanem arról, hogy bizonyítékaim vannak: Csánkó és bandája az egész merényletet egyszerűen kiagyalta. Így akarták fontosabb színben feltüntetni magukat. És azzal sem törődtek, hogy hazugságaikkal bajba juttattak egy száműzött magyar fiatalt, egy igazi szabadságharcost, aki egyenesen a barikádokról jött el hozzánk, a szabad világba, hogy innen harcoljon tovább szent céljaink győzelméért. Soha, semmiféle barikádon nem harcoltam. Mindezt Terner találta ki, hogy szebb legyen a menyasszony, kövérebb a malac. Elég izgalmat is keltett. Most már zúgott a terem, mindenki ott tolongott Csánkó és Temer körül. — De nagyon szívén viseli egy vörös ügynök sorsát! — üvöltötte Csánkó. — Maga tudja legjobban, hogy a fiatalember ártatlan. De elhoztam magammal. Ott áll, bárki bármilyen kérdést feltehet neki. Tessék, uraim, győződjenek meg róla, hogy szó sincs semmiféle merényletről, Csánkó ellen küldött ügynökről... Közönséges szélhámosság az egész! Terner. mint valami csonka szárnyú angyal, kinyújtott jobb karjával felém mutatott. Ha lehet, még kellemetlenebből éreztem magam, mint eddig. Mindenki felém fordult. És hirtelen csönd lett. — Nos, Csánkó úr? — halkította le a hangját Temer. — Állja a próbát? — Ez az alak a maga cinkosa! — üvöltötte Csánkó. — összebeszéltek! Azonnal takarodjanak, ne zavarják a nemzeti érzelmű magyarság összejövetelét! Terner, mintha csak egy cirkuszi produkciót fejezett volna be, szertartásosan meghajtotta magát. Szívére tette a kezét: — Nos, uraim, látta, akinek szeme van, hallotta, akinek füle van: Csánkó András nem hajlandó megvívni a csatát. Fél az igazságtól. De hát így is jó! Azt hiszem, most már önök előtt is világos, hogy egy közönséges szélhámos szeretné a magyarságot és a világot az orránál fogva vezetni... Nem kellett érzékeny fül hozzá, hogy a terem morajlásából megállapítsam: Temer terve sikerült. Csánkó vesztesként maradt a porondon. Hívei így kiáltoztak: — Csaló! — Vissza az öt dollárunkat! — Börtönbe kéne csukni az ilyet! — Ilyen szégyent, egy volt magyar tábornok! És akkor dördült el a lövés. (Folytatjuk)
