Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-10 / 80. szám
»969. ÁPRILIS 10., CSÜTÖRTÖK PES1 HEGYEI <rJCírlai} Reformtapasztalatok Gyár lett a gyárból A fordulat éve a Pest megyei Faipari Vállalatnál A Pest megyei Hírlap 1967. október 1-i számában „Gyár lesz-e a gyárból?’* címmel riportot közöltünk a vezetési válságból kilábaló, gazdaságilag nehéz örökséggel küszködő Pest megyei Faipari Vállalatról. Az azóta eltelt másfél esztendő választ adott a kérdésre, gyár lett a gyárból. Mostani írásunk a hogyanra keresi a feleletet. Nehéz örökség volt. Több milliós, kellő felelősség nélkül fölvett hitel, kuszáit gyártmánystruktúra, elavult berendezések. Azután 1968, a reform első hónapjai még inkább rátettek az amúgy is túlterhelt kocsira. Az árváltozások termékek sorát tették veszteségessé — az alapanyagul szolgáló fa-félkésztermékek ára emelkedett —, s amikor július elején elkészítették az első félév gyorsmérlegét, mindössze félmillió forint volt a nyereség. A tervezettnek alig kétötöde... Vállalva a kockázatot Nehéz helyzetben csakis a bátor útkeresés hozhat megoldást. Így történt a solymári vállalatnál is. A gyár igazgatója, az egyre nagyobb segítséget nyújtó pártszervezetre támaszkodva, a gyártmányszerkezet teljes átalakítása mellett döntött. Volt ebben, nem is kis mértékű kockázat, az eredmények azonban igazolták a vállalkozás bátorságát. Megszüntették — az alapanyagellátás tűrhetetlen megkülönböztetései miatt — a parkettagyártást, a bútorüzemben teljes technológiai sort alakítottak ki, rekonstrukciót valósítottak meg, elszívó, felületkezelő berendezéseket állítottak munkába — mindezt saját erőből valósították meg! —, megszervezték a lécbetétes bútorpanel gyártását — a hulladékot földolgozva, a panelt gyáron belül is fölhasználva, de eladva is —, s summa summárum: a tervezett 2,5 millió forint nyereség helyett f,3 milliót értek el! Keserves, sokféle kínlódással átitatott hetek, hónapok voltak ezek, hiszen a vállalat nem futhatott sehová hitelekért, segítségért, fizetnie kellett a kétmillió forintot kitevő önköltségi hitelt, s emellett megvalósítani mindazt, amit föntebb említettünk. Igaz, aki bízik a maga erejében, azt a segítség is köny- nyebben megtalálja: a második negyedévben, belátva az árváltozás negatív hatásait, a vállalat termékei a szabadáras kategóriába kerültek az országos irányító szervek intézkedései nyomán. Végre van bizalom A gyárban dolgozó majd’ ötszáz ember fokról-fokra lépeget kifelé a pesszimizmus mély völgyéből, s mert tapasztalta erőfeszítései eredményeit — ez maga, az eredmények viszonylag gyors realizálódása döntő tényező a reform hatásai, következményei között —, hinni kezdett a tervekben, a holnapban. A vállalat történetében első ízben vállaltak szereplést a Budapesti Nemzetközi Vásáron, s Pannónia garnitúrájukra a BŰTORÉRT nagy rendelést adott, sőt — megintcsak á vállalat történetében első ízben — exportra is mód nyílott, s 1969-ben ugyancsak exportálnak. A legfontosabb reformtapasztalat mégis az — mint a gyár igazgatója megfogalmazta —, hogy a szemlélet változott alapvetően. A gazdasági eredmények abból következnek, hogy az irányítók éppúgy, mint a dolgozók fölismerték: a maguk erejére támaszkodhatnak, nincs többé költségvetési támogatás, gyorssegély, rajtuk áll vagy bukik a vállalat jelene, s jövője. A bizalom érlelődése, a szemlélet pozitív változása azonban gazdaságilag is mérhető. 1967-ben a befejezett termelés értéke 68 millió forint volt, 1968-ban 75,8 millió, s erre az évre, 1969-re bátor lépéssel tizenötmillióval többet, kilencvenmilliót terveztek. (A létszám ugyanakkor csak minimális mértékben növekszik.) Mérhető abban is a gazdasági stabilizáció, hogy bár még mindig egymillió forint hitelt kell visszafizetniük az „örökségből”, hozzákezdtek a dolgozóknak már nélkülözhetetlen öltöző építéséhez, raktárteret is emelnek, s 350 ezer forintért a panelgyártáshoz nagy teljesítményű présgépet vásároltak. A stabilizáció másik, partner felőli oldala pedig az, hogy már 1968 szeptemberében a vállalat teljes 1969. évi kapacitását lekötötték a rendelések. Igv valóban lehet kalkulálni. Bízni is ... Macskaköves út Sima lenne tehát az út? Most már nincs semmi akadály. Az út ugyan egyenes — mondják a vállalatnál —, de: macskaköves. Rázkódik, zöty- kölődik rajta a kocsi. Mert január elsején rátértek a 44 órás munkahétre, örült neki mindenki. Ám ugyancsak januárban bedöglött a vállalat energiatelepe, a kazán, új kellett, mert enélkül leáll a munka. Váratlan, s nem is mellékes kiadás! A tmk-műhelyről néhány hét múlva kiderült, hogy nem bírja tovább, élet- veszélyes ... Űj kellene, de honnét kerítsenek pénzt rá? Az ellentétpárokat folytathatjuk tovább. Nem növekedett megfelelően — akárcsak az iparban általában — az egy főre jutó termelési érték. Ugyanakkor: az anyagelszámoltatás szigorú rendszerének bevezetése hét százalékkal csökkentette az anyagfelhasználást, s az VÁLLALATOK ÉS KÖZDLETEK RÉSZÉRE textilipari bérmunkákat rövid határidőre, egyezségei áron VÁLLALUNK KÉSZÍTŐNK VAGY JAVÍTUNK: • bútorvédő huzatokat, • függönyöket, • munka- és védőruhákat, • üzemi törlőruhákat stb. II■■ iiii-knniiiki' Itiiliú/aii S/övffkc/.cl mérrfes részlegei Vác, Széchenyi u. 24. és 31 anyagnormák felülvizsgálata további rejtett erőforrásokat tárt fel. A műszaki fejlesztési tervben kiemelkedő helyet foglal el a nem fenyőfűrészáruból készült nyílászáró szerkezetek gyártásának növelése — ebben az üzemrészben is rekonstrukciót hajtanak végre —, de ugyanakkor: a vas-műszaki cikkekben mutatkozó hiányok, a vasalások, a zárak stb. krónikus hiánycikk természete sok esetben veszélyezteti a rendelések teljesítését. Igen, ellentétpárok. Mégis az egész a pozitív tendenciák felülkerekedését igazolja. Megteremtették a termelés szervezeti feltételeit — műszaki, termelési osztályt hoztak létre, tisztázták a személyihez kötődő, s a gyártásért viselt felelősséget —, sikeres tervpályázatot írtak ki új termékekre — a legjobbat a Budapesti Nemzetközi Vásáron minden bizonynyal láthatjuk, természetesen nem terv formájában — átlagosan három százalékkal emelték a béreket — 330 ezer forintot tett ez ki, ennyivel többet vittek haza a gyárban dolgozók — sok más, s ugyancsak nem mellékes tény közül csupán ezeket kiemelve. A reform első esztendeje, minden nehézsége ellenére is látványos igazolása volt annak, hogy a vállalatok önállósága, kezdeményező készségének szabad érvényesülése a gyorsabb fejlődés záloga, tgy válhatott a fordulat évévé ez az esztendő a solymáriak számára, s a mostani első negyedév annak igazolása volt, hogy a fordulat tartósnak bizonyul, hogy: jó úton vannak. Mészáros Ottó Április 11—12 Szocialista brigádvezetők harmadik országos tanácskozása A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága április 11—12-én rendezi meg a szocialista brigádvezetők 3. országos tanácskozását az Építők Szakszervezete székházának kongresszusi termében. A tanácskozás napirendje: beszámoló a szocialista brigádmozgalom helyzetéről, a további feladatokról. Előadó: Gáspár Sándor, a szaktanács főtitkára. Korreferátumot tart: Méhes Lajos, a KISZ KB első titkára. Bíró a tanácsban Beszélgetés dr. Zalka Károly megyei tanácstagjelölttel A 106. számú megyei választókerület két községből, Nagymarosból és Zebegényből áll. Mindkettőben a jelölő gyűlések részvevői egyhangúlag dr. Zalka Károlyt, a megyei bíróság elnökét jelölték. Rövidesen meglesz a választás és attól .fogva minden valószínűség szerint tagja lesz Pest megye parlamentjének, a megyei tanácsnak. — Megmondom őszintén, örülnék, ha az államigazgatás olyan fontos szervezetébe kerülhetnék, mint a megyei tanács — így kezdődik beszélgetésünk hivatali szobájában, ahol várakoznunk kellett rá, amíg az épületben levő lakásáról áthívták. Most tölti ugyanis — múlt évi szabadságát... — Nyáron csak egy részét vehettem ki, egyszerűen nem volt rá időm — magyarázza és nevet: — Most tehát szabadságon vagyok — névlegesen. Hiszen telefonhívásra azonnal bejövök a hivatalba, láthatja. Hogy mennyi a dolga egy megyei bíróság elnökének, azt az újságíró pontosan tudja. Amellett, hogy vezeti a megye ítélőszékét, feladata a járásbí- róiságok és hatóságaik, vagyis a közjegyző, a telekkönyv, a végrehajtók irányítása, felügyelete, ellenőrzése. Éppen elég munka egyetlen embernek. — Több, most betöltésre kerülő tanácstagi hely volt birtokosa azzal mondott le mandátumáról, hogy. még különböző más társadalmi munkákat is vállalt —, így szólok és most elárulok egy műhelytitkot; mielőtt az újságíró felkeres valakit, lehetőleg mindent megtud róla, vagyis könnyen sorolhatom: — Tevékeny tagja a Hazafias Népfront megyei bizottságának, a megyei jogász szövetség elnökségi tagja, a TIT-nek pedig rendszeres előadója. Most megyei tanácstagságot is vállal. Nem lesz sok ennyi társadalmi munka? — Aszerint ítélem meg az embereket, hogy ki mennyit ad szakmai munkájával és azon felül is a társadalomnak. Eddig hetenként legalább két estémet fordítottam társadalmi munkára, ha tanácstag leszek, ennél is többet. De bármennyi munkát is ad ez a tisztség, mondom, örömmel vállalom. Nosztalgiát érzek a közigazgatás iránt Első állásom 28 éve Székesfehérvár városánál volt Az Állástalan Diplomások Bizottsága helyezte oda havi 80 pengős fizetéssel. Később megválasztották fogalmazóP—20-as A Csepeli Motorkerékpárgyárban több évi munkálkodás, kísérletezés után megteremtették a P—20-as motor- kerékpár sorozatgyártásának feltételeit. Az új, kéthengeres motor- kerékpár ötfokozatos sebességváltóműve gazdaságos üzemeltetést tesz lehetővé, jó gyorsulása, minimum 20 ló- erőnyi teljesítménye nehéz terepen is könnyű, gyors vezetést biztosít. / m J dőszámításunk hajna- m Ián fölismerte már néhány görög tudós és literátor, köztük Ze- nobiosz és Diogenaiosz mester, a nép száján élő sok évszázados közmondások jelentőségét. Ügyszólván egész életüket arra szentelték, hogy össze- gyűjtsék népük közmondáskincsét, mert úgy érezték, hogy abban kristályosodik ki az emberi bölcsesség kvintesz- szenciája. Egy-egy kurta mondatban ugyanis sokszor olyan töméntelen igazság sűrűsödik össze, amennyire a legnagyobb filozófusok sem bukkanhattak volna spekulatív módszereikkel akkor sem. ha néhány évtizedet remetéskednek át a sivatagban. A példabeszédgyűjtők, akik pareographusoknak nevezték magukat, természetesen nem elégedtek meg a nép szájáról ellesett közmondások följegyzésével, képzeletüket erősen izgatta az a kérdés is, hogy hol és mikor születtek, mikor öltötték fel végleges alakjukat. Kutatásuk eredménye legtöbbször az volt, hogy a filológiai boncasztalra terített mondás az ókori népénekesek, a rapszQdoszok, legtöbbször Homérosz valamelyik rigmusában bukkantak föl Közmondás születik először, onnan került a nép ajkára. Amikor azonban tovább kutakodtak, kiderült, hogy a rapszódosz maga is a nép ajkán élő ősrégi mondást leste el és iktatta ügyesen verseze- tébe. Különben példáért nem is kell a görög ókorba zarándokolnunk, akad ilyen bőségesen a magyar lírában is. A magyar közmondásokat Arany János utolérhetetlen művészettel építette bele a maga költészetébe és bizony, ha manapság összeakadunk a közmondással, hogy „nem azé a madár, aki elszalasztja”, tüstént a hamisan tanúskodó vén Márkusra gondolunk, az pedig eszünkbe sem jut, hogy ezt a bölcsességet a költő a szalon- tai magyarok közmondáskincséből vette kölcsön. A rejtély tehát, hogy mikor és hogyan születik egy közmondás, megfejthetetlennek látszik. Lehetséges, hogy az elszalasztott madár példázata egy-egy sokkal, de sokkal régebbi lantos kobzáról röppent a nép ajkára, hogy onnan aztán Arany költeményébe szálljon át, majd élje tovább örök életét édes anyanyelvűnkben. A rejtély tehát megfejthetetlennek tűnik, azaz csak tűnt a mai napig számomra. Azt hiszem ugyanis, hogy tanúja lehettem egy új közmondás születésének. A dolog úgy történt, hogy utam az egyik nagy budai mozi előtt vezetett el. Gépiesen elolvastam a bejárata fölött látható szöveget, amely a délelőtti és a délutáni játékfilm címét hirdette az utcai járókelőknek. Két egyszerű filmcím, külön-külön semmi különöset nem mondanak, de akaratlanul egybeolvasva olyan tökéletes közmondás kerekedik ki belőlük, mintha néhány évezreddel ezelőtt valami mélabús görög pásztor szájáról leste volna el maga Homérosz. Szól pedig eképpen: „A sólyom nyomában — a veréb is madár.” Tessék csak elgondolkozni kicsit ezen a csudálatos bölcsességen, amely van olyan mély és igaz, hogy „vak vezet világtalant”, vagy hogy „aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók”. Magyar László nak, végig kellett azonban előbb kilincselni a törvényhatósági bizottság valamennyi tagját és alázatosan instan- ciázni előttük a voksukért. — Még a püspök gyűrűjét is megcsókoltam, a havi 40 pengővel több fizetésért, amit a fogalmazó kapott. A bírósági fogalmazó néhány pengővel többet kapott, otthagyta hát a városházát, amint ezt az állást nyerte el a pályázaton. így lett azután belőle később bíró. — Pedig nagyon szerettem a közigazgatásit. — Miként képzeli el tanácstagságát? — A tanácsban, nem leszek, nem is lehetek bíró, de bírói élethivatásom során szerzett társadalmi, emberi, szakmai tapasztalataimat érvényesíteni akarom, a megye igazgatásában az esetről, esetre felmerült kérdéseknél. Negyedszázadnál hosszabb jogászgyakorlatomat, azt hiszem, jól kamatoztathatom a köz érdekében, hiszen államigazgatási ismereteim is vannak. A tanácsi határozatok egy része a bíróságnál megtámadható, tehát eddig is elém kerültek az évek folyamán, újabban egyre gyérülő hibák és tévedések. Talán azért is tehetek valamit, hogy a tanácsi adminisztrációban kevesebb hiba forduljon elő és mennél teljesebb legyen a törvényesség. Aztán a bírósági ügyek... ilyenekben eddig is jöttek hozzám panasszal. A megyei tanácstag fogadónapján bizonyára nagyobb bizalommal fordulnak hozzám ilyen kérdésekben, közvetlenebb érintkezési alakulhat ki, hiszen a választóimé vagyok. — Nem lesz ebből akaratlanul is protekcionizmus? — Semmi esetre sem. Igaztalan ügyben nyíltan, megmondom, semmit sem tehetek. Igazságos ügyet viszont minden ember köteles magáévá tenni, különösen, ha tanácstag. Vagyis a panasz igazságosságát mérlegeli és így tanács- tagbóű mégis visszaváltozik a fogadóórán bíróvá. — Annyiban minden esetre, hogy az élő törvényt egy pillanatig sem hagyom figyelmen kívül. Jelölésemben egyébként nem látom csupán személyem megbecsülését, több ez annál: a bírói hivatás erkölcsi és politikai elismerése. Kétségkívül. Annál is inkább, mert dr. Zalka Károly 18 éve elnöke a Pest megyei "Bíróságnak és ez alatt a hosz- szú idő alatt igazságos, jó bírónak bizonyult. Méltó tehát a bírákat személyében ért elismerésre. Sz. E. Heuréka Gumigyár (Vác, Derecske dűlő) FELVÉTELRE KERES: férfi betanított és segédmunkásokat, továbbá könnyű fizikai munkára nyugdíjas és fiatalkorú férfiakat és nőket. JÖ KERESETI LEHETŐSÉG! Betanított munkásoknak havi 2000-2500 Ft, segédmunkásoknak havi 1700—1800 Ft. Havonta kettő, illetve három szabad szombat Váci és Vác környéki lakosoknak időmegtakarítás. Jelentkezés: Heuréka Gumigyár Munkaüovi osztály Mindennap reggel 1 órától.
