Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-09 / 79. szám

1969. ÁPRILIS 9.. SZERDA l'iAI 11 EGYE! k/ÚHop Nincs pihenő... Platina a reaktorokban Benzingázból új benzin Négyes ünnepen, négy na­pon át élvezték az emberek a hosszúra nyúlt hét végét. Míg legtöbben valamilyen házi, vagy házon kívüli program után néztek, a Duna-mentén a százhalombattai olajváros­ban nem tartott?' pihenőt. Itt találkoztunk öss Péczeli Bé­la főmérnökkel is. ö igazított el arról, miért tesznek-vesz- nek itt a munkatársak pihenő­időben is. — Az új benzin, a 83 ok­tános jól bevál fogyasz­tója bőven van. Mivel csak Szőnyben gyárt­ják a hozzávalót, a mi, hasonló rendeltetésű üzemünk indítása sürgető. A DKV-ban kétszer annyi készül majd. Legkésőbb a hónap végéig egyenesbe akarunk jönni: hozzákezdeni a gyártáshoz. Daru emel hordókat, ládá­kat az alul-felül domború hor­dó alakú, óriás testekhez, a reaktorokhoz. Tartalma: ne­mes fém, parányi alumínium görgőkre felhordott platina. Ebből és a külör böző nagysá­gú porcelán golyócskákból képeznek több réteget s az 500 fokra forrósított benzingázt ezen áramoltatják át hidrogén ' -nlétében. Mire kiér a reaktorokból, s ismét vissza­alakít "k cseppfolyós benzin­né, már értékeseik , nagyobb robbanóerőt biztosító üzem­anyag lesz: 76-ból 66 oktános. Hogy ez minél előbb be- következhessek, ezért vál­laltak „különműszakot”, azok az emberek, akik a DKV eddigi építése során bebizo­nyították, hogy megszállottái a mesterségnek, s nem kell kétszer kérni, hogy egyszer áldozatot vállaljanak. t. gy. Emlékezés felszabadulásunkra (Folytatás az 1. oldalról) A meleg hangulatú bajtársi találkozón elevenítették föl a soha el nem múló, ki nem húnyó emlékek lángját Jubileumi esztendőbe léptünk Megyénk másik nagy alföldi városában, Cegléden, az ün­nepi emelvénnyel szemben azok a fiatalok álltak, akik április 4-én tettek KlSZ-foga- dalmat. Az ünnepi szónok, Szilágyi János rendőr ezredes, a megyei párt vb tagja, me­gyei rendőrfőkapitány volt. — Április 4-ének az idén két körülmény ad a koráb­biaktól eltérő politikai jelen­tőséget. Az egyik, hogy együtt ünnepeljük a dicsőséges Ta­Formalitások helyett igazi munka A szakszervezeti választások néhány tapasztalata a vád képcsőgyárban Lapunkban novemberben há­rom riportban számoltunk be arról, miként készülnek az Egyesült Izzó Tv-Képcső- és Alkatrészgyárában a szakszer­vezeti tisztségviselők megvá­lasztására. Most, a már lezaj­lott választások néhány tapasz­talatát foglaljuk össze. összesen 286 ember neve hallatán mondták ki az igent. Vagy hangosan, vagy a titkos szavazás papírján, de: minden­képpen bizalmat kaptak. A 286 szakszervezeti tisztségviselő között szép számmal vannak újak. Olyanok, akik most kap­ták meg a társaik bizalmát, akik első ízben érzik a felelős­séget, ami e bizalommal s a tisztséggel együttjár. Mert ép­pen ez volt a választás legfon­tosabb tapasztalata. Az, hogy akik az előző választáson ugyan vállalták a tisztséget, de utána semmit vagy alig vala­mit tettek, most szóba sem ke­rültek. Sem a jelöléskor, sem a választáson. így cserélődött ki 11 ember a 45 tagú szak- szervezeti tanácsban, hat a társadalmi bíróság tagjai kö­zül, s a bizalmiak, a műhely- és osztály bizottságok tagjai között is új arcok?, i fedezni fel. EGÉSZSÉGES IGÉNYESSÉG A több mint kétezer embert foglalkoztató gyárban 94 szá­zalékos a szervezettség, tehát — lényegében — száz-száz- húsz ember maradt csak kívül a választások sodrából. Mert igen, sodra volt a választások­nak. A képcsőüzemben például a héttagú műhelybizottságból mindössze egyetlen tag kapta meg ismét a bizalmat — ket­ten eltávoztak —, négy hely­re új, tettre készebb emberek léptek. A demokratizmus erő­södésének, az egészséges igé­nyességnek sokféle új példáját adták a különböző választó­gyűlések, s ami az előkészí­tést, az igazi közvélemény elő­zetes fölmérését igazolta: az úgynevezett hivatalos jelöltek kivétel nélkül megkapták a bizalmat. A választások, természete­sen, nem abból álltak, hogy a jelöltre igent mondtak a tagok, s mint akik jól végezték dol­gukat, hazamentek. A legtöbb gyűlésen élénk volt a vitaszel­lem, nyersen fogalmazott bí­rálatok hangzottak el nemcsak a szakszervezeti munkáról, ha­nem — a szakszervezeti mun­ka sajátos része, az érdekvé­delem részeként — a gazdasá­gi tevékenységről is. Arról, hogy nem sikerült teljesíteni az 1968. évi tervet, anyagellá­tási zavarok akadályozták a folyamatos munkát, s hogy a gyáron belüli mulasztásokat te­tézik a nagyvállalati központ nehézkességei. AZ ÉREM KÉT OLDALA Adódott azután olyan ta­pasztalat is, mely okot ad az elgondolkodásra, már csak azért is, mert nem vesztettek aktualitásukból, legalábbis a szóbeszédben. Ahogy megfo­galmazták az egyik üzemben: túl sok szó esett és esik pénz­ről, a bérezésről, a nyereség­ről, s mellettük a heti 44 órás munkaidő bevezetésének sür­getéséről, de — s ez a mondat hangsúlyos része — arról már nem szól a fáma, mit kellene A Dunakeszi Házgyárba feSveszünk segédmunkásokat, lakatos, villanyszerelő, kőműves, vasbetonszerelő, víz- és gázszerelő, híddarus szakmunkásokat Segédmunkásokat betanítunk ♦ különböző házgyári szakmunkákra. Kiemelt, megegyezéses bér. 44 ÓRÁS MUNKAHÉT, MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD Otiköltségel térítünk, a vidékiek szállásáról gondoskodunk. Jelentkezés írásban is. 43. SZ ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Dunakeszi Házgyára, Dunakeszi. tenni ezért és ennek fejében azoknak, akik a műhelyekben dolgoznak, s főként azoknak, akik e kérdések körül hangu­latkeltő vihart csapnak. Az- éremnek ugyanis való­ban két oldala van. Senki nem tagadja az éles bírálatok jo­gosságát, melyek a terv nem teljesítésének, a belső szer­vezetlenségnek, s a nagyvál­lalat gyáregységei közötti együttműködés nehézkességé­nek okait firtatták. Ám az is tagadhatatlan: nem min­den a szakszervezet asztala, s hogy a haladásért — pél­dául a rövidebb munkaidó bevezetéséért — nemcsak azoknak kell tenniük, akik az irányítás posztján állnak, hanem azoknak is, akik „csak” dolgoznak. A közös ér­dekekért közösen kell tevé­kenykedni, s ez a nagyon egyszerű, már-már semati­kus gondolat elvétve fogal­mazódott csak meg a gyűlé­seken. VITÁKKAL, DE ELŐRE A szakszervezeti választások időszaka egybeesett a múlt évről szóló számadás össze­gezésével, s e kettősség for­rása volt annak, hogy meg­pezsdült az élet, viták for- rósították a légkört, s még az sem hiba, hogy olykor fals hangok is felzendültek e vi­tákban, fontos az, hogy nem maradtak válasz nélkül. Jó dolog éppen ezért — pél­dául —, hogy a 45 tagú szak- szervezeti tanácsban 21 fizi­kai munkás foglal helyet, mert hű hangadói lehetnek a sokat emlegetett üzemi lég­körnek, hangulatnak, s ha kell, követelői annak, hogy javuljanak a munkafeltéte­lek. Márpedig erre valóban szükség van. Nem elég — szin­tén csak például —. hogy szo­cialista szerződést köt az Izzó egyik gyáregysége meg a képcsőgyár. arra is szüksér lenne, hogy — teljesítsék is ezt a szerződést... ! Ehhez pedig a nagyvállalatnak kel­lene az eddigieknél nagyobb, s főként hatásosabb segít­séget adni. A szakszervezeti tisztség- viselők között szép számmal vannak kommunisták. Első­sorban az 6 kötelességük, hogy maguk is, aktivista társaik is úgy dolgozzanak, hogy értelme — intézkedések­ben, tettekben mérhető kö­vetkezménye legyen a gyű­léseken elhangzottaknak, s ne a viták szűnjenek meg, ha­nem a munkát gátló, a mun­kásokat joggal mérgesítő, s ma még szép számmal föllel­hető akadályok. Mészáros Ottó nácsköztársaság évfordulójá- I val: a másik, hogy hazánk fel- | szabadulása negyedszázados jubileumának esztendejébe ■ léptünk — mondotta a szónok. Ezután adatokkal és tények­kel alátámasztva emlékezett meg az elmúlt 24 év sokszor nehéz, de mindig előre, a szo­cializmus felé lépő országépí­tő munkáról. — A szocializmus teljes fel­építésének elengedhetetlen feltétele továbbra is a béke fenntartása — folytatta a me­gyei főkapitány. — A békés egymás mellett élés lenini el­vét alkalmazva a szocialista tábor a Szovjetunióval az élen megfékezte a háborúra speku­láló imperialista erőket. A háborús veszély elhárításában a legfőbb visszatartó erő to­vábbra is a szocialista orszá­gok állandó gazdasági és ka­tonai erősödése. Ezt nem sza­bad soha elfelejteni. Fogadalomtétel A beszéd után Alekszandr Alekszandrovics alezredes, a hazánkban ideiglenesen állo­másozó szovjet csapatok egyik parancsnoka beszélt. — Ez a nevezetes ünnep — mondotta a szovjet katona­tiszt — egybeesik Lenin szü­letése 100. évfordulójának elő­készületeivel. Önökkel együtt ünnepli a mai jelentős évfor­dulót az egész szovjet nép és haladó emberiség. A KISZ-fiatalok fogadalom- tétele után itt is elhelyezték a koszorúkat a szovjet hősök emlékművénél. KISZ-kitüntetések A KISZ Pest megyei Bizott­sága felszabadulásunk 24. év­fordulója alkalmából KISZ Érdemérmet adományozott Kovács Gizellának, Kálmán Jánosnak és Jakab Bélának. Aranykoszorús KlSZ-kitünte- tést kapott dr. Kunya Miklós­áé, Mikus Endréné, Nagy Er­zsébet, Drnay Anna, Reich Ferenc, Papp Péter, Ocsenás Ferenc és Hanesa László. Apró Antal Moszkvába utazott Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökhelyettese kedden Moszkvába utazott, ahol részt vesz a KGST végrehajtó bi­zottságának 39. ülésén. Bú­csúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent dr. Hor­gos Gyula kohó- és gépipari miniszter és F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. A zsámbéki Üj Elet Tsz-ben korszerű baromfikombinát épül. A keltetéstől a tojásig modern berendezések biztosítják a nagy hozamokat. A fajtiszta New Hampshire tojók 182 tojást adnak, évenként összesen egymilliót. Az állományt tizenhárom hónaponként cserélik, frissítés céljából. Az állatokat értékesí­tik. \i SZMBT küldöttségének vezetője Pullai Árpádnál Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára kedden fogadta J. D. Melkovot, a Moldvai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának titkárát, a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság hazánkban tartózkodó küldött­ségének vezetőjét. A baráti légkörben lezajlott találko­zón részt vett Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bi­zottságának osztályvezetője és Kiss László, az MSZBT tit­kára. IPU Az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának képvi­seletében Nagy Miklós és Darvasi István országgyűlési képviselők Becsbe utaztak, az IPU tavaszi ülésszakára Megjöttek a feketególyák is Megérkeztek a gemenci er­dő védett vándormadarai, a feketególyák. Az évről évre ritkuló gázlómadarak a Duna- ártéri erdő csendjét és magá­nyát kedvelik, s a magasba- nyúló tölgy- és nyárfákon fészkelnek. — 50 éve, 1919. április 8­án halt meg báró Eötvös Lo- ránd, a nagy magyar fizikus, pedagógus és kultúrpolitikus. Személyében — Einstein sza­vaival — a fizika egyik „fe­jedelme” szállt sírba. Szamuely gépkocsivezetője volt ■----------p huszonnégy óra I ” Ha | alatt együtt nem------------ lesz a 24 millió korona az agyonlőtt sofőr elv­társ családja és a budapesti proletárok részére, az abonyi burzsujokat megtizedeltetem.” Az abonyi újság 1920 egyik novemberi száma szerint Sza­muely Tibor mondta ezt 1919. május 3-án, Abonyban. Milyen eseményről volt itt szó? Miért akarta megtizedeltet- ni az abonyi burzsujokat Sza­muely Tibor? Több veterán visszaemlékezését meghallgat­va állítottam össze a követke­ző történetet: 1919. április végére a ro­mán bojárcsapatok elérték a Tisza vonalát. Abony a Ta­nácsköztársaság rendelkezése alá tartozó területek szélére került. A Vörös Újság arról tudósított, hogy május 2-án a budapesti Munkás- és Katona- tanács arról tárgyalt: mit te­gyen a tanácshatalom ebben a helyzetben ? Ehhez a képhez még feltét­len hozzá tartozik az a tény is, hogy Abony a magyar Vörös Hadsereg részére — a Vörös Újság tanúsága szerint — 1800 katonát állított fegyverbe. Ez egyben azt is jelentette, hogy a község forradalmi érzelmű férfilakosságának nagy része a Vörös Hadsereg különböző egységeinél teljesített szolgála­tot.----------------------------- elnö­| \ direktórium | ké­---------------------------- nek v isszaemlékezése szerint 1919. május 2-án a kora délelőtti órákban Ceglédről olyan érte­sítést kaptak, hogy indulja­nak el azonnal Ceglédre. A di­rektórium május 2-án délelőtt elhagyta a községet. Ekkor helybeli fehérgárdisták Batik vezetésével — vagy százötve­nen — átvették a hatalmat. A déli órákban ugyanezen a na­pon fekete személygépkocsi közeledett Cegléd irányából. Hűtőjén vörös zászló volt. A község területén lassan haladt, s amikor a régi posta épülete mellé ért, különböző irányból a fehérgárdisták rálóttek. Egy lövés a gépkocsi vezetőjét ta­lálta. A gépkocsi lassan az árok szélére gurult, a benne tartózkodó másik három sze­mély, felismerve a helyzetet, menekülni igyekezett. A fehér­gárdisták a most 4-es számú főútvonalon menekülő tiszti egyenruhát viselő katona után futottak. El akarták fogni. Si­került is. A másik két vörös- katona szerencsésen Ceglédre érkezett. Eddigi ismereteim szerint az elfogott tiszt egy Gujjon nevű hadnagy volt. Ä gépkocsivezető a sebesülés után még nem halt meg. A se­besült embert támadói brutáli­san ütlegelni kezdték, aminek következtében belehalt sérülé­seibe. A gépkocsivezető neve: Hári János. Ismereteim sze­rint három leánygyermeke ma­radt. 1919. május 3­| Másnap, | án, a Vörös ------------------- Hadsereg le­verte az abonyi ellenforradal­mat. A gépkocsivezető életéért a forradalmi törvényszék előtt feleltek tettükért a fehérek. E ddig nem eléggé megnyugta­tóan sikerült tisztázni azt a tényt: ki volt a két megmene­kült vöröskatona? Abonyban a gépkocsivezetőre mindenki úgy emlékezett vissza: „Szamuely sofőrje volt”. Ezt a kitételt most már tel­jesen reálisnak lehet tekinteni. Hári János tényleg Szamuely gépkocsivezetője volt. Sza­muely Tiborral — a visszaem­lékezések tanúsága szerint — mindig együtt járt. Ha Sza­muely valahová utazott, gép­kocsiját kizárólag Hári János vezette. így jutottam arra a következtetésre, hogy május 2-án a déli. vagy kora délutá­ni órákban az elmenekült két vöröskatona egyike Szamuely Tibor volt. (Abban az időben ismert dolog: Szamuely Tibor a legegyszerűbb öltözékeket viseli.) A fehérgárdisták nyil­ván arra gondoltak a merény­let pillanatában, hogy a Ceg­lédi úton egyedül futó tiszti ruhában levő férfi a legma­gasabb rangú a négy vöröska­tona közül. Valószínű, ezért eredtek utána. | \ gépkocsivezetőt | nem Abonyban temették el. Halálának pillanatában csa­ládja Pesten élt. Róluk igye­kezett gondoskodni Szamuely Tibor Vitathatatlánul igazolt ma már a tény. hogy 1919. május 2-án a fehéf-gárdisták által Abonyban agyonlőtt gép­kocsivezető tényleg: Szamuely sofőrje volt. Pásztor Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents