Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
1969. ÁPRILIS 4., PÉNTEK (-tál ME(. í> SZEBERENYI LEHEL: Tizenéves dolgok — Ha nem tudsz, akkor nem érdekes. — Minek az neked? — Semminek. — Egy dinnyefajtáit azt tudok. Turkisztán. — Országot, várost tudsz-e?... — Az is van olyan, hogy Turkisztán. — Más isztán nincs? — De van. Afganisztán, Üzbegisztán ... — Mondd még egyszer! — Üzbegisztán. — Az az... Messze lehet az? — Csak nem oda akarsz menni? — kérdezte anyja. — A — mondta Zsuzsanna —. csak ott járt a Dobos Attila. S kelletlen felnyalábolta a nyugágyból hosszú, nyurga végtagjait. ÖLTÖZKÖDÉS Manapság — talán visszahatásként elmúlt évtizedek uniformizáló törekvéseire — az egyéniség a divat. A váratlan és a meglepő. Sőt hajmeresztő — ha mondjuk a frizurát tekintjük. De nézhetjük az öltözködést is. Mindenkinek önmagát divat követnie, s ez szerfölött növeli a zűrzavart. Nincs jó, ] nincs helyes, nincs szép. Csakj az van, amit ki-ki magának ál-1 lit fel. Láttam egy ruhaöszeállítást i a pomázi állomáson. Egy futu- ] rista költemény volt. Rózsás j kendő, gumicsizma, texas ka- \ bát. A modell a Pomáz mögöt- j ti hegyekbe tartott egy madár- j sejárta faluba. Parasztme- i nyecske volt. A kabát renge- i teg zsebét, és számos villogó ; aranygombját úgy hordta,« mint egy latin-amerikai tábor- J nők. Az emberek az egyéniség : korában is emberek. Nem tud- i nak letenni az utánzásról. De hogy az utánzásban isi egyéniek legyünk, manapság a! hölgyek nem egymást utánoz-! zák, hanem ,a férfiakat, a : férfiak viszont a hölgyeket. : öregek a fiatalokat, fiatalok j pedig az öregeket. Gondoljunk a farmernadrá-i gos lányokra: csaknem leko-j paszított fő, zsebrevágott kéz, ; fittyedt cigaretta, mig oldalú- j kon, a veretes műmarhabőr j szíjon, amely darázsderekukat j összecsípi, karabinerek csilin- j gelnek. De a színpompás fiúkat is i említhetnénk, a vállukra omló j hajcsodával, míg lazán nya-1 kukba kötött muszlinkendőjü-1 két kapkodja a szél. I Lám, az egyéniség kora meg- 5 teremti a tökéletes uniformig zálást, nemek és korok össze- ^ mosódnak. ^ Elnézem azt az élteskés höl- ij gyet, kinek bájtájai régen el-‘ vesztették ifjonti formájukat: lenge selyem nadrág féllábszárig, halovány égszínkék, a comboknál pukkadásig telve, lila boleró, akár a pirkadati égalj, s a nagy rózsaszín masni, mely csitrisen összefogja a gyér piros hajat a búbon, kerekre nyíló gyermekszemek felett látni ezt a régi fényképeken. Ilyenek vannak, s mindezt azért írtam, nehogy elítéljék Zsuzsannát. Zsuzsanna elhordta a térdharisnyáimat, az ingeimet, a pulóvereimet, a sapkámat. Azt mondja, az a divat most a fiatalok között, hogy a szüleik avitt cuccaiban járnak. Minél ócskább, annál jobb. Ugye, hogy itt már minden határ elmosódik. De mondhatom, ez az új divat a fiatalok közt igazán praktikus. Tartsa meg isten a szokásukat. Másképp gondban főnék, hogyan ruházzam növekvő lányaimat. ///////////////////////////////////////////. (MTI Foto, Járai felv.) Gyógykezelés amikor a nevemet hallottam. Megfordultam. A peronon álló utasok közül Dobai integetett felém. Dobait már húsz éve ismerem. Ez idő alatt sok mindennel megpróbálkozott, hogy érvényesülni tudjon. Volt tűzoltó, taxisofőr és üdülőgondnok. Baját még tetézte, hogy a felesége egymás után ikreket szült. Nincsen szerencsém — kesergett akkoriban. De ez már a múlté. Az ötvenes évek végén aztán megfogta az isten lábát' amikor áz apósa tanácsára átnyergelt a biztosítási szakmára. Később elvégezte a technikumot, osztályvezető lett... De az évek kegyetlenül elbántak vele. A haja kihullt, a szeme táskás lett, és jókora pocakot eresztett. Mind a ketten örültünk a találkozásnak. — Gyere, üljünk le — mondtam —, és beszélgessünk. — Nem lehet — rázta a fejét —, kezelés alatt állok. Azt hittem tréfál. — Ne bolondozz — mondtam újra —, üljünk le, mert úgy ráz ez az átkozott kocsi, hogy kettéharapom a nyelvemet. — Nem lehet — felelte konokul —, kezelés alatt állok. Csodálkozva néztem rá. — Beteg vagy? — Igen — felelte. — Már három hete kórházban fekszem ... Az arca valóban mintha sá•Í1 padt lett volna, és a szeme is olyan furcsán csillogott. — Mi bajod? — kérdeztem együttérző hangon. — Vesekő — felelte eltorzult arccal, mert az autóbusz kerekei kátyús, elhanyagolt útszakaszon bukdácsoltak. — Itt különben is mindenkinek veseköve van — mutatott a körülötte állókra, akik a beszélgetésünket hallgatva, félszegen mosolyogtak. — S ezért nem szabad leülni? — kérdeztem ámulva. — Igen. Közben újabb és újabb utasok szálltak fel, és lassacskán elfoglalták az ülőhelyeket. Elnézően mosolygott. — Az orvosok rájöttek — mondta —, hogy nem kell minden esetben a beteget megoperálni, ha veseköve van. Az apróbb vesekövek maguktól is eltávoznak a szervezetből, ha elősegítik ezt a folyamatot Erre a célra különféle gépeket szerkesztettek. Van olyan szék, amelyik egy méter magasra is felemelkedik ...a beteggel, azután rázódva visszazuhan. De ezek a gépek nem váltották be a reményeket. A leghatásosabb eredményt az autóbusz hátsó peronján történő utaztatással érték el... Egyszerre világosság gyűlt ^ a koponyámban. Milyen ostoba, tudatlan az ember! Folyton átkozódik, ha tömött buszon kell utaznia, s kiderül, hogy voltaképpen hálásnak kellene lennie ... — S mennyit kell naponta utaznotok? — kérdeztem. — Három órát — felelte. — Mindegy, hogy melyik buszra száll fel az ember? — Nem. Az orvosok hetente megtudakolják, hogy melyik vonalon vannak a legrosszabb utak. — S mondd — kérdeztem kíváncsian —, neked használ ez a kezelés? Mosolygott a tudatlanságomon. — Már az első héten megszűntek a fájdalmain — mondta —, és pár nap múlva haza is engednek... A szeméből olyan bizalom sugárzott, mint a megszállottaknak. Boldog volt. hogy beszélhet a nyavalyájáról... A végállomáson elbúcsúztam tőlük. Láttam, amint szép sorban, mint jól nevelt kirándulók. felszállnak egy visszafelé induló autóbuszra. önkéntelenül arra gondoltam: hogy a találékonyság forrása kiapadhatatlan... meg Anna, amikor magukra maradnak. — Fájnak. — Megy tovább, katona? — Menni kellene ... — Azért pihenhet még. — Te mi vagy itt? — Mindenes meg irodista. — Azelőtt mi voltál? — Házicseléd. — És most irodista. — Valakinek lenni kell. Az elnök nem csinálhat mindent. — Az elnök mit csinál? — Amit kell. Délelőtt például törvényt tartott. De nem volt nyugovása az éjszaka sem. Most meg a vasútra ment. Éhezik a falu ... — Engem meg jól tartott... Kivágódik az ajtó, negyven körüli, csapzott asszony bukik be az irodába. — Hol az elnök? — Mondtam, hogy nem lehet ... — biceg utána a kajla bajszú őr. — Hagyjon. Magával nincs tárgyalásom. — Az elnökkel meg nem lehet — erősködik az őr. — Lehet, nem lehet, nem érdekel ... — kardoskodik az asszony, és harciasán az irodistalány elé áll. — Hol az elnök? — Jöjjön már — az őr megfogja a karját —, hajtson a jó szóra, mert ha nem ... — Akkor mi van? Talán te adsz kenyeret a két éhes gyerekemnek? Vagy lisztet adsz? Mondjad, öreg! — Hagyja békén — áll Anna az asszony elé —, és menjen isten hírével. Nincs itt az elnjk, de ha itt lenne, akkor sem adhatna kenyeret. Magának sincs. — Ha nincs itt, majd előkerül. Megvárom... — És attól jóllaknak a gyerekei? — szól közbe a katona. — Maga kicsoda? — Katona. — A férjem is az volt, amíg oda nem veszett az istenadta. Ha élne, nem jönnék koldulni ide. Ö majd iteremtene mindent a családjának. — Sokan mondták ezt oda- kinn. Aztán még arra sem futotta az életükből, hogy hazajöjjenek. — Ö akkor is teremtene... — ellenkezik az asszony, és nem veszi észre a belépő elnököt. A többiek sem. — Talán eltemették — tűnődik a katona. — Odakinn arra sincs mindig idő... — Éhesek a gyerekeim. Sírnak, hogy adjak enni. Mondja meg maga, aki odakinn járt, mit adjak nekik? Ezeket a fonnyadt melleket dugjam a rívó szájukba? Nézzen rám! Két éve ez a ruha még szűk volt nekem. A padlásról kotortam elő, mert ami jobb göncöm volt, mind elcseréltem. Krumpliért, rozsért. Most meg lötyög rajtam. — Ez az ember meg sánta és öreg — bök a katona az őrre. — Mégis puska van a kezében. Ilyen időket élünk. Megszólal András: — Holnap öt vagon krumpli érkezik. — Ez igaz? — pördül az asszony s az elnökre mered. — Most jött a futár a megyétől. Tőle tudom... — Szétosszák mind? — Az utolsó szemig.. — Jól van... de holnap visszajövök... — indul az asszony, s utána biceg az őr. — Köszönöm, katona — mondja egyszerűen András. — A szívemből beszéltél... De miért jöttél vissza? Nem tetted okosan, hogy visszajöttél. — Még el se mentem. — Még nem? Az más. — Lehet, hogy nem megyek. — Nem mész? Téged várnak odahaza! — Sok tennivaló van még itt is. Maradok. — Itt veszélybe kerülhetsz! — Nem jobban, mint máshol. — Téged várnak. Nem várhatnak hiába. — Nem. De neked sánta a katonád. Meg a keze is remeg. — Az őrre gondolsz, katona? Bátor ember. — Bátor. De öreg. — Van fiatalabb is. — Én is az vagyok. — Az vagy. — Mégis elküldenél. — Ha egyszer várnak! — Csak a falut szerettem volna látni, ahonnan öt éve eljöttem. Emberfia nem vár ott engem. — Igazat mondsz, katona? — Miért hazudnék, pajtás? Maradhatok? — Amíg kipihenem magam. — Megcsörgeti a kulacsát, I AGGTELEK BARLANGVASÚT Az elmúlt évben a Budapesti Műszaki Egyetem három fia- j tál mérnökj elölt je: Fekete József, Kerekes Kálmán és Ozorák \ Ottó diplomamunkájában az aggteleki barlangvasút építési ter- ! vét dolgozta ki. Eszerint a Vöröstói bejárat és a Vaskapu elne- S vezésű barlangrész között több mint 2300 méter hosszú föld j alatti folyosón keskeny nyomtávú pályát építenének, elektro- 5 mos meghajtású kisvasút számára. A leendő vasútvonal érinti ! a barlangszakasz eddig nehezen megközelíthető oldalágait, mint j például a Törökmecsetet, a Meseországot és a Retek-ágat. így í ezeket a cseppkőtermeket is bekapcsolhatják majd a forgalom- ; ba. A vasútvonal építési tervének birtokában a Borsod megyei ! Idegenforgalmi Hivatal további elképzeléseket dolgozott ki a i barlang fejlesztésére. rI rógépet akartam venni 1 Csillaghegyen, de nem volt szerencsém. Előző este eladták ... Visszafelé jövet, az autó- auszmegállóban már ketten várakoztak. Egy postásruhás öregember meg egy szeplős arcú, fiatal lány. Amikor az autóbusz odagördült elénk, csodálkozva láttuk, hogy az ülőhelyek nincsenek elfoglalva, a hátsó peron viszont tömve van utasokkal. Mikor az ajtó kinyílt, a peronon állók, mint egy varázsszóra összehúzódtak, utat nyitottak nekünk. Megbabonázva vettem elő a bérletemet Bármily hihetetlenül hangzik, ilyen még nem fordult elő, mióta utasnak számítom magam. Mi történt ezekkel az emberekkel? Szennyezettek talán az ülőhelyek? A kalauznőre néztem, de az a kocsi indításával volt elfoglalva. Már éppen le akartam ülni, it viliig legnvsggnhh film viísséna A leningrádi Oktyabr moziban szerelik fel a világ legnagyobb filmvásznát Mérete: 36 méter széles, 18 méter magas! Az óriási filmvászon a plasztikát nevű műanyagból készül, amely igen érzékeny a hajlításra és törésre. Kiváló optikai tulajdonságai miatt azonban mégis ezt az anyagot használják. A mozi sztereofonikus berendezése az óriási vászonnak arról a helyéről közvetíti a hangot a filmvászon mikroszkopikus nyílásain át, ahol a képen a hang forrása van. ÁLMODOZÁS Zsuzsanna állandóan a rádiót bújja, ha a rádió beat- muzsikát sugároz. Most éppen kikapcsolta a készüléket, csak addig, míg a vízállásjelentés tart. Gondolatai messze kalandoztak, miközben a nyugágyban hevert. — Zsuzsanna! — kiáltott az anyja. — Mintha mondtam volna neked valamit. — Tessék? — rebbent fel Zsuzsanna. — Indíts törülgetni. — Mindjárt — mondta Zsuzsanna és nem mozdult. Nehéz volt kikapcsolódnia a messzi gondolataiból. Onnan szólt ki az anyjának: — Anyuci, tudsz te valami isztánt? — Miféle isztánt? JANKOVICH FERENC: Oda a fővároshoz 1. Szél zuhogásában száz gyerek, árván, szenet szedeget. Sorsuk csupa könny, csupa vér, se szülő nincs, se kenyér — Háború dúlt mint rég, háború dúlt s elment messzire apjuk, csak a gond, csak a bú, csak az ég havában sivó vidék, csak annyi maradt akkor minekünk — Rég volt de tudjuk, nem feledünk: mert látva láttuk, a bajt, mert nyögve nyögtük a jajt, nagy város, lompos tereiden — így volt, s a szörnyű látomásra mintha a villám szúrna szíven. 11. így volt ...De nem, már mást mutat a ma: nem véres habot görget a Duna; vashideg árját rengetve alant nyújtózik a daliás folyam, •••>1*1.» a nyers-fényes habokkal csobogó, a négy égtájat vígan befogó, rettentő, hengergő nagy Duna-test — s rajta — a hídjaival — Budapest. — A város és a vadvízű folyam, az nyeregben, ez nyerítve rohan, fitogtatja a terhét — mint huszárt, kinek a lába jó kengyelbe szállt: az egyik Pestet, a másik Budát tiporja, szikra-sarkú csiUanón — Így együtt, egy világjáró úton, és száz halálon, történelmen át: együtt lobogva őrzik a Hazát. Annához fordul: — Poharad van? — Akad... — Én nem kérek — tiltakozik András. — Sohasem iszol? — Nem iszom. — Azért csak koccints velem! Rádfér. Nyúzott vagy. Mikor aludtál utoljára? Nem szólsz? — Annához fordul. — Te tudod? — Ö itt csak irodista. — Te meg csak a direktórium elnöke vagy. Nem igaz? — Nem akartam. — Megválasztottak. — Meg, katona. — Azelőtt meg csak ember voltál. Aki nemcsak dolgozik, eszik meg alszik is. — Ügyvéd, vagy te, katona, hogy így kiforgatod a szavam? — Ha kell, ügyvéd vagyok. Meg isten. És ember is, akinek leragad a szeme a fáradtságtól. T- Akkor menj és pihenj le éjszakára. Anna megmutatja a helyed. — Ha koccintasz velem. — Veled igen, katona. Aki isten is, meg ember, azzal muszáj! — Vedd úgy, csak azért maradtam itt, hogy néha koccinthassak veled. — Egészségedre, katona! — Neked is, pajtás. Mindannyiunknak! — Aztán ... ne számíts valami fényes szállásra. — Az árokpartnál azért talán kényelmesebb lesz. — Jó éjt, katona! — Jó éjt!
