Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

K r*>B» MtGYKI KJtérlap 1969. ÁPRILIS 4., PÉNTEK JÓN A GŐZÖS Füstölve, füttyentve kanyarodik ,a szobi kőbányából. Ezer meg ezer tonna építőanyagot készítenek, szállítanak innen a különböző út-, vasútépítéshez. Most végre a keskeny vágányon döcögő kis kávédaráló olyan szállítmányt is célhoz vihet, amelyből a szobiaknak is haszna van. Gyors tempóban építik át, korszerűsítik Budapest és Szob között a vasútvonalat, hogy aztán jöhessen a villamosítás. Hányszor lett község Dánszentmiklós Puszta left a falu Négy év tévedés Elérik a háromezret Ragyog az Erzsébet-híd Szerdán a késő esti órákban I ről távolították el a téli fol- kilenc locsolókocsi tartályai- ! tokát. Egy emelőkocsi kasara ban szállították a Szigetről a : meleg vizet az Erzséöet-hídra és 40 munkás látott hozzá Ultras vízzel, sikálókefével és egyéb takarító alkalmatosság­gal a híd déli szárnyának mos- datásához. - Kedd« .virradó éj­jel az északi oldal'jSoéUeslje;­is a magasba emelkedett, hogy megtisztítsák a kábelre szorított bilincselemeket. Az Erzsébet-híd tavaszi „fürdeté­séhez” 120 kiló Ultrát hasz­náltak, fel, viszont az ünnepe­ken- ..már '.tette»* szépségében ragyog... .......iä,./ ,.;&#$!• i, r* • ; Hogyan születik egy köz­ség? Ugyan már, micsoda kérdés ez? Hát egyszer, vala­mikor a történelem hajnalán, letelepszik egy helyen és nem vándorol tovább néhány asz- szony meg ember, aztán meg­sokasodnak, idők múltával akár népes város lehet a tele­pükből, nemhogy falu. Persze, a valóságban azért nem egészen így áll a dolog. Hatóságilag hitelesíti ember­lakta voltát a falunak, ha ön­álló közigazgatási egység lesz belőle, vagyis elnyeri a köz­ség rangot. Akkor van tehát a születésnapja, amikor köz­séggé nyilvánították. Puszta vzgy falu? — Öh, Dánszentmiklós már évszázadokkal ezelőtt község volt, mégpedig templomos fa­lu. A mostanit egykori temp­loma alapzatának romjai fölé emelték, körülötte megtalálták az ősi temetőt is, falu volt itt már réges-régen, öreg okmá­nyok is megemlítik — így mondják a helytörténészek. — Csakhogy az áll a régi iratokban, hogy Dányszent- miMós puszta, ennek követ­keztében még ha kéttomyos temploma is lett volna, nem lehetett falu — vetjük ellen. — Már hogyne lett volna, amikor a török világ idejéből az is fennmaradt, hogy a plé­bános menlevelet kért és ka­pott a budai pasától és a tö­rök iga alól így vonulhatott el híveivel. Akkortól fogva per­sze, hogy puszta lett a falu. Még három évtizeddel azután is, amikor már végleg kivonult Trónörökös korona nélkül Árpád utolsó sarja Pécelen? Ar.jou Robert ült a trónon. Az 1840-es éveikben Crouy- Chanel Henrik, a család utol­só nemesi tagja Magyaror­szágra költözött és Pécelen vett birtokot. Ez a ház volt a kúriájuk. Később a főúri csa­lád elköltözött, leszámazottjai eltűntek. Válaszra vár: honalapító Ár­pád utolsó gyermekei Pécelen tanulták-e újra a magyar szót. k. m. a Duna—Tisza közéről a kon­tyos, tehát a XVIII. század elején, mindössze 20 lelket számláltak meg Dánszentmik­lós on. Jól van, hát ne vitázzunk afelett, falu állott-e vagy sem valaha a mai község helyén, ha egyszer idős falubeliek el­mondják: — Alberti-Dánospuszta, így hívták annak idején hivatalo­san, de mi akkor is Dánszent- miklósnak nevezzük. Szájhagyomány élhetett itt, az tarthatta fenn a régi la­kott hely nevét, mert hogy századok előtt emberek laktak ezen az akár pusztai, akár fa­lusi településen, az kétségte­len. Minthogy a megye levéltá­rában böngészkedve rátalál­tunk a pontos dátumra, fel­adjuk hát a kérdést a faluban erre i3, arra is: — Aztán mikor született, vagy mondjuk, mikor szüle­tett újra ez a község? — 1923-ban —- még a ta­nácsnál is ezt halljuk. Kikiáltják a községet Holott mi tudjuk, hogy ma­ga az itt lakó nép mondta ki nagygyűlésen 1919. március 24-én, elszakad Albertitól, önálló községgé alakítja lakó­helyét, Aztán április 3-án — ez tehát Dánszentmiklós szü­letésnapja — a frissiben lé­tesült ideiglenes megyei di­rektórium jóváhagyta a nép határozatát. — Illés Pali jött ki Alberti­ről a munkástanács ülésére, mert hogy a járási direktó­rium tagja volt Modoron, és hozta a jó hírt, meg Halmá- gyi főjegyzőt, akit mindjárt megválasztottunk községi ve­zetőnek, intézze csak az írás­beli dolgokat, ha ahhoz ért — tanúsítja a 86 esztendős idő­sebb Király József, miután az ^ időben már a helybeli mun- i kástanács beválasztotta a köz­ségi direktóriumba. Kapott is ezért börtönt azután, most pe­dig Munka Érdemrendet. Napszámosember volt. Ti­zennyolc novemberében keve­redett haza a harctérről, mindjárt csatlakozott a föld­munkáscsoporthoz, és készítet­te elő a második forradalmat. Amellett persze — hiszen kel­lett a kenyérrevaló — épp­úgy, ahogy háború előtt, el­szegődött részaratónak Unger Lajos uraságboz, aki később Ugodyra változtatta nevét, és aki tizenkilenc télutóján fel­töretett egy darab erdőt szán­tónak. A tuskókat a részes- aratókkal szedette ki felesben, de a munkáért valami pénzt is adott nekik. — Hát egy reggel, március 22-én jött ki hozzánk ökrös szekéren, a gomblyukában pi­ros kokárda virított, meglen­gette a kalapját és messziről kiáltotta: „Hé, emberek! Éljen a Ta­nácsköztársaság!” — Így tudtuk meg, ami tör­tént. No, ez az Unger-Ugody már az első háború előtt sür­gette az elszakadást Alberti­től, hogy külön község le­gyünk. Mi aztán megcsináltuk, mégis megszűnt a község, amint vége lett a Tanácsköz­társaságnak. Csak évekkel utóbb lett megint község Dán­szentmiklós. A direktórium elnöke, Ma- ritzki János még 1933-ban meghalt. Asztalosmester volt. Azon a részen lakott, amit úgy hívnák, Csetneki, és ahol a íanyaházak egymáshoz kissé közelebb épültek, jóformán utcát alkottak már akkor is. özvegy Maritzki Jánosné most töltötte be 72. évét, szintén tanúsítja, Dánszentmiklóst a férje vezetésével a nép tette meg községgé. Virágzó, növekvő falu Tizenegy urasági majorban és vagy hatvan-hetven tanya­házban legfeljebb hat-hétszáz ember élhetett akkoriban itt. Leszámítva a földesurakat, akik családostól majd mind itt laktak, még az öreg We- kerle Sándor is, s gazdatiszt­jeiket, csupa gazdasági cse­léd, meg kisföjdű paraszt. Százötven lakóépületnél alig­ha állt több, azok is messze- távol egymástól, szétszórva 5000 holdnál nagyobb terüle­ten. Ma is úgyszólván csak két házsor képez utcát, a tanya­világ nem kisebb mint régen, sőt, talán valamit meg is nö­vekedett. A falu centrumá­ban, az utcasoron minden­esetre sok az új, és egyre épülnek az új épületek. Kö­rülbelül 740 lakóházból áll most a falu, lakossága pedig meghaladja a 2700 főt, és a sok bevándorló, meg az újszü­löttek rohamosan növelik ezt a számot. Jövőre, a népszám­láláskor alighanem eléri a háromezret a lakosság. Ma Dánszentmiklóst orszá­gos hírnevűvé teszi állami gazdasága és a Micsurin Ter­melőszövetkezet, két kitűnő kollektív gazdaság. Mindkettő jólétet nyújt alkalmazottainak és a tagoknak. Szokoly Endre Megemlékezések az iskolákban Hazánk felszabadulásának 24. évfordulójáról országszerte megemlékeztek az iskolákban, a felsőoktatási intézmények­ben is. Az általános, a közép- és a szakmunkástanuló-isko­lákban — a tavaszi szünet előtt utolsó tanítási napon — csü­törtökön tartottak műsoros ün­nepségeket. Számos tanintézet­ben a megemlékezést úttörő-, illetve kisdobosavatással kö­tötték egybe. Fáznak a gólyák A hűvös, esős időjárás miatt csak április elején érkeztek meg a gólyák előőrsei Békés megyébe. A vésztői községi or­vosi rendelő tetején levő gó­lyafészekbe az elmúlt évek­hez hasonlóan az idén is d gó­lyapapa érkezett meg elsőnek. Csinosítja, javítgatja a fészket, hogy pár nap múlva érkező párja mindent a legnagyobb rendben találjon. Gyula és Bé­késcsaba környékére is meg­érkezett néhány gólya. Elesé- get mindenütt bőségesen talál­nak, a megfigyelések szerint azonban fáznak. Budapest-Kmvaii­Táíó Bemutatták a Kuwaitba és Tokióba utazó magyar divat- újdonságokat. Az április és május folyamán megrendezés­re kerülő magyar heteken a legcsinosabb manekenek mu­tatják be az ízléses, modern magyar divatkollekciót. A ké­pen: magyaros hímzésű dél­utáni szövetruha. Budapesttől kőhajításnyira találjuk Pécelt. Régen nyara­lóhelyként tartották számon, akárcsak Fótot, Gödöllőt, Má­tyásföldet. Ahogy nőtt, növe­kedett a főváros, úgy lett Pá­céiból kék busszal is megkö­zelíthető állandó lakóhely. A Rákos-patak mentén épült településről 1335-ben találtak először írott feljegy­zést Azt viszont a mai napig sem döntötték el, melyik tá­bornak van igaza: azoknak, j akik úgy vélik, Péter király főtanácsosának, Pezilnek névé- : bői, vagy a Pécs nemzetségtől ■kapta-e a nevét? Van egy másik nevezetessé­ge is a falunak: a Kossuth tér 3. számú házban laktak Árpád apánk utolsó leszármazottai. A fö tenet 1873-ban, a franciaországi Grenoble városában kezdődött, ahol két főnemes család bíró­sághoz fordult döntésért. Me­lyikük használhatja jogosan a „magyarországi” előnevet? Aki erre jogosult, az tüntetheti fel címerén az Árpád-ház fehér­piros színeit. A pereskedő fe­lek egyike a Crouy-esalád, az iratok tanúsága szerint a ma­gyarországi Árpád-házi kirá­lyok egyenes férfiági leszár­mazottja. Ma már nem lehet tudni, valódiak voltak-e a be­mutatott papírok, vagy a bíró­ság volt felületes. Ezek szerint II. András uno­kája, aki i III. András néven az utolsó Árpád-házi király volt, apja révén örököl­te Crouy várát. Hazatérte előtt ott választott francia felesé­get, akitől Félix és Márk ne­vű fiai születtek. Mielőtt ha­ÍINTEIt ISTVAKP 3 dollárért­21. Bántott a tegező hang, de nem akartam kikérni magam­nak, hiszen megvolt nekem enélkül is a magam baja. Mi­nek vesszek össze még Terner- rel is? Az exaltábornagy és je­lenlegi bukméker meglehető­sen figyelmesen hallgatott vé­gig. Amikor befejeztem Ban- less látogatásának történetét, felugrott a karosszékébői, s járkálni kezdett a parányi üvegkalitkában: — Úgy, tehát jól sejtettem! A CIÁ-ban egyesek azt hiszik, hogy Csánkó használható em­ber. Most már értem, hogy miért nem én ... Elhallgatott. Négy-öt kört szó nélkül tett meg. Aztán hozzám fordult. — Fiam, neked a magyar ha­za iránti szent kötelességed se­gíteni annak a gyülevész tár­saságnak a leleplezésében. Még hogy Csánkó vezérezredes! Még hogy az emigráns magyar kormány feje! Nevetnem kell! Közönséges szélhámos! És most a kezemben van! Majd adok én neki New York-i teát! — És Mr. Banless... — ve­tettem közbe. — Rá se ránts, fiam! Az a Banless egy közönséges kon­tár. Bízd csak rám! Majd szer­zek én neked állást! És kü­lönben is, holnap reggelre olyan híred lesz, hogy nem lesz nehéz elhelyezkedned. Banless pedig alighanem beadhatja a nyugdíjkérelmet. Éppen ideje, hogy kitegyék a szűrét. Amit velem is művelt... Eszembe jutott, amit az új­ságírótól hallottam Terner és a CIA megszakadt kapcsolatá­ról. Ügy sejtettem, Terner azért haragszik Banlessre, mert annak része volt benne, hogy neki kitették a szűrét. De ez most közömbös volt szá­momra. Kiutat kellett talál­nom. — Tehát mit tegyek? — kérdeztem. — Mit tegyek, Ter­ner úr? Kijavított: — Altábornagy úr! Fiam, mi, igaz magyarok, a régi meg­szólításokkal is ápoljuk a szent katonai hagyományokat... — Mit tegyünk, altábornagy úr? — tettem fel ismét a kér­dést, beadva a derekamat. — Fiam, te itt maradsz. A menyasszonyod szépen haza­megy, te pedig megvársz en­gem. Fél háromkor futtatják a Livingstone Derbyt, Chica­góban. Háromnegyed három­kor megkapom az eredményt és az osztalékokat. Négyig ki­fizetem a nyerőket, aztán pe­dig együtt elmegyünk a Rith- mus Hallba. — A teára? — sikított fel Ruth. — Oda, oda. És ne féljen, kislány. Bennem és Kása úr­ban igazi, bátor magyar kato­naszív dobog. Megvívjuk a csa­tát, és estére egy győztest ölel­het magához! A magyarság diadalmas harcosát! Jobb híján beleegyeztem. Terner úr tapintatosan kiment. Én elbúcsúztam Ruthtól. Meg­állapodtunk, hogy este hétkor találkozunk az egyik vendég­lőben, közel a Rithmus Hali­hoz. Ott nagyon jó whiskyt is mérnek. Ruth könnyezve csókolt meg. — Ma este végre a tiéd le­szek, darling!— suttogta. De még sok teendőm volt. Mindenekelőtt két órát kellett üldögélnem az exaltábornagy irodájában. Közben megjöttek Chicagóból az eredmények. Terner úrnak nem adott sok munkát a nyeremények kifize­tése. Két esélytelen ló végzett az első és második helyen, a nagy favorit pedig csak har­madik lett. Ez jó kedvre han­golta Ternert, hiszen ha a fo­gadók nyernek, ő veszít. Négy óra múlt, amikor bejött értem az irodába. — No, mára végeztünk. Gye­re, fiam. Itt lakom három ház­zal odább. Gyorsan átöltözöm, aztán mehetünk... Vele tartottam. Bezárta a bukmékerirodát, felmentünk a lakására. Betessékelt a szobá­jába, ahol majd hanyatt vá­gódtam. — Ugye tetszik? — kérdezte Terner, látva megrökönyödé­semet. Jobb híján bólintottam. És csakugyan tetszett az egész fa­lat betöltő kép, ha nem is úgy, ahogy a házigazda gondolta. Az előttem ismeretlen festő díszmagyarban, csapata élén, lóháton ábrázolta Ternert. Csakhogy a piktornak furcsa el­képzelései lehettek a díszma­gyarról. A megrendelő — hi­szen mi más ihlethette volna ezt a képét, mint Terner kész­pénze — bő szárú gatyában, lobogó ingben és amerikai ka­tonasapkához hasonló, de az idegenlégiósok tarkóvédőjével ellátott sapkában üldögélt a paripán, amely viszont lila színben játszott. — Egy itteni festőnek ül­tem — mondta büszkén Ter­ner. — Igaz, nem tökéletes, de művészileg hiteles. Sajnos, az egyenruhát kissé pontatla­nul ábrázolta, de hát nem tud­tam mintával szolgálni neki. Az enyémet ugyanis kénytelen voltam elásni, amikor fogság­ba estem, és a haza érdekében átöltöztem bakaruhába. Szóval Terner is azok közé a horthysta tábornokok közé tartozott, akik a vereség után igyekeztek elvegyülni a köz­emberek között. így olcsóbban úszhatták meg a dolgot. Lám, Terner is megúszta. Láttam, hogy gyáva fráter; legszíveseb­ben felmondtam volna a vele kötött egyezséget, de most már végig kellett vinnem a játsz­mát. (Folytatj. zatért volna Magyarországra, ' felesége és Félix fia meghalt, j Márk kinnmaradt és ő nevelte [ tovább testvére, Félix fiait. ! András idehaza még kétszer nősült, de több gyermeke már nem volt. Halála után oldal- J ági rokonok jelentkeztek trón- I követelőként. Az a mai napig sem derült ki, Félix két fia, vagy maga Márk miért nem jelentkezett a magyar trónért? Lehet, hogy későn tudták meg i apjuk halálhírét, amikor már i

Next

/
Thumbnails
Contents