Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xm. évfolyam, 78. szám ARA I FOR12VT 1969. ÁPRILIS 4., PÉNTEK Huszonnégy esztendő A szép jubileumok egész sora van már mögöttünk. Néhány hónappal ezelőtt ünnepeltük a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakításának ötvenedik évfordulóját, két héttel ezelőtt volt fél évszázada a Tanácsköztársaság kikiáltásának, s most az ünnepi lánc újabb szemeként felszabadulásunk 24. évfordulóját köszöntjük. Nem az ünnep mondatja, hanem a történelem, hogy a három évforduló között nagyon szoros a kapcsolat. Hiszen 1945. április 4-én az a 25 év előtti ábrándkép vált valóra,', amelynek szép látomását éppen a kommunisták, az új forradalmi párt katonái villantották fel, a szabad, független életet vágyó magyar nép előtt. S az a nép hozta el hozzánk a szabadságot, amely annak idején példát és nagy segítséget adott a forradalmi harcok megvívásához, s amellyel népünk legjobbjai már 1917 és 1919 dicső napjaiban örök barátságot kötöttek. De sokszor elmondták 1919 hősei, bízva és reménykedve a Horthy-éjszaka negyedszázada alatt: „Ami most nem sikerült, egyszer még megvalósul. Lenin fiai eljönnek hozzánk, hogy kivirágozzék a második magyar Tanácsköztársaság.” A fehér megtorlás, a kétségbeesés éveiben ez volt az erőforrás, az erkölcsi, eszmei támasz a harc folytatásához. A kommunista harcosok, a haladó emberek nálunk is a szovjet nép gyarapodásából, növekvő erejéből, tekintélyéből merítették a biztatást bátor harcaikhoz. Ma már csak döbbenetes emlék a Ilorthy-fasizmus negyedszázados uralma. Lázító, emlékeztető múlt, amelynek idézésekor az idősebbeknek ökölbe szorul a keze. Az azóta felnőtt fiatal generáció talán nem mindig érti ezt az indulatot, gyakran hitetlenkedve hallgatják, mit éltek át a gyászos esztendők alatt a dolgozó nép igaz ügyének katonái. Idegen számokra a nyomor, az éhezés, a bújkálás, a bátrak főid alá szorított kegyetlen élete. Pedig valóság volt. Véres és kegyetlen valóság, hiszen az a rendszer a tizenkilenccel szembeni izzó gyűlöletéből fogant. A kommunista eszmék, a magyar nép 133 napos szabad életének retorziójaként jött létre. így a bosszúból és gyűlöletből kiserkent rend lénye, természetes és céljai szerint 25 éven át üldözte, bebörtönözte és bitófára húzta az igazságot. Lényéből fakadt az is, hogy a Szovjetunió elleni gyilkos háborúba hajszolta népünket. A reakciós mámor nem ismert határt. Az urak úgy látták, hogy Hitler Moszkva felé özönlő hordái nyomán ütött a kommunizmus órája. S Horthyék ott akartak lenni az osztozkodásnál, tizedszer, századszor is törleszteni akartak tizenkilencért. A szovjet népet azonban keményebb anyagból gyúrták. Az eszméhez, a párthoz hűséges, a hazáját izzón szerető nép álta a sarat, visszaverte a betolakodókat. S Lenin népének 1945-ben arra is volt ereje, ami 1919-ben nem sikerült: a régi fegyvertársaknak elhozták a megígért segítséget. Ügy jöttek Magyarországra, mint régi szövetségesek, bajtársak, akik nem felejtették el a Lenin zászlai alatt velük együtt harcoló százezer magyart és a Magyar Tanács- köztársaság katonáival kötött fegyverbarátságot. Azóta mind erősebben érzezük és tudjuk, hogy valóban az életet hozták el nekünk. Az életet, a szabadságot, a független alkotó lét lehetőségét és örömét. És segítettek, hogy élni tudjunk e lehetőségekkel. 1919 felejthetetlen forradalmát 133 nap után vérbe fojtotta az ellenség. Az 1945-ben elnyert szabadság viszont Gyorshajtás, józan fővel A reformtapasztalatokat vizsgálja Mészáros Ottó (3. oldal) „Vállon a fegyver“ A határőrök, akik sokat segítenek a szobiaknak. Tamás Ervin riportja (4. oldal) Minőségi kifogások nélkül A Mechanikai Művek lakásakciójáról ír Nádas Péter (5. oldal) Hányszor lett község DánszetiMklüs? Szokoly Endre riportja (6. oldal) A harmadik la rasz ünnepén Három tavasz: 1848. március, 1919. március, és 1945. április. Március 15-én ünnepeltük az első tavasz százhuszonegyedik évfordulóját, a másodikét, a Tanácsköztársaság ötvenedik születésnapját alig két hete, s ma a harmadik tavasz, felszabadulásunk 24. ünnepén ismét zászlódíszbe öltözött az ország. A megemlékezések — mint beszámoltunk róla — már a hét közepén megkezdődtek. Tegnap délelőtt koszorúzási ünnepség volt a Hősök terén, a magyar hősök emlékművénél. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál és Kisházi Ödön, az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János és Biszku Béla, a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében Fock Jenő és Apró Antal helyezett koszorút az emlékműre. Koszorúzási ünnepséget rendeztek csütörtök délelőtt a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél is. aho1 szintén Losonczi Pál, Kisházi Ödön, Kádár János, Biszku Béla, Fock Jenő és Apró Antal koszorúzott. Nemzeti ünnepünk alkalmából táviratváltásra került sor a szovjet és magyar vezetők között. L. Brezsnyev, N. Podgornij, és A. Koszigin nemzeti ünnepünkön teljes szívből kívántak új sikereket a testvéri magyar népnek azon feladatok megvalósításában, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt tűzött ki a szocializmus teljes felépítése érdekében; új eredményeket, boldogságot és felvirágzást kívántak. Kádár János, Losonczi Pál és Fock Jenő választáviratukban többek között a következőket írták: „Nemzeti ünnepünkön, hazánk felszabadulásának évfordulóján a tisztelet, a megbecsülés és a szeretet érzéseivel gondolunk a Szovjetunió Kommunista Pártjára, kormányára és népére. Magasztos feladatunknak tartjuk szilárd (Folytatás a 3. oldalon) Az Izraeli Kommunista Párt küldöttsége hazánkban A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására a napokban látogatást tett Magyarországon Meir Vilner főtitkár vezetésével az Izraeli Kommunista Párt küldöttsége, amelynek tagjai voltak: David Khenin, a párt politikai bizottságának tagja, a kb titkára és Shalia Chanis, a politikai bizottság tagja. Az Izraeli Kommunista Párt küldöttségét itt tartózkodása során fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és szívélyes, elvtársi légkörben eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzet aktuális problémáiról, a nemzetközi kommunista és , munkásmozgalom kérdéseiről és a két párt kapcsolatairól. Megállapították, hogy a két testvéri párt eredményesnek tartja a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészítését és továbbra is mindent megtesznek az értekezlet teljes sikeréért. Külön hangsúlyozták, hogy a békét fenyegető közel- keleti válság mielőbbi politikai megoldása sürgős feladat, s ennek alapja a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának végrehajtása, az izraeli csapatok kivonása minden elfoglalt területről és az önálló állami létre és biztonságra való jog elismerése a térség minden országa számára. A vietnami hadszíntéren továbbra is élénk tevékenység folyik. A dél-vietnami hazafias erők összehangolt támadásokat intéznek a saigoni kormány hadseregének állásai ellen. Igen érdekes Marcos fülöp- szigeti elnök nyilatkozata, amelyet a Nixonnal folytatott megbeszélése után adott a sajtónak. Elmondotta ugyanis, hogy az USA elnöke kijelentette neki: ha a vietnami háború befejeződik, az amerikai erők nem fognak gyors ütemben kivonulni a Csendesóceán térségéből. A mondatnak kétségkívül az a legérdekesebb része, hogy „ha a vietnami háború befejeződik”. Nixon tehát ezzel számol. Ehhez képest viszont ugyan- esak keveset tesz az amerikai politikai és katonai vezetés annak érdekében, hogy e háború befejeződését csakugyan meggyorsítsa. negyedszázados jubileumához közeleg. Amit akkor a nagyszerű harc fiai nem válthattak valóra, a mostani 24 szabad esztendőben megteremtette a hazára talált nép. Nehéz vol- | na felsorolni is 24 év építkezéseinek, alkotásainak a sorát, j Büszkén mondhatjuk, hogy leraktuk az új szocialista haza szilárd alapját. A gyár uraivá nőtt munkások öntudata és j magas felelőssége, a falut átformáló, vele együtt alakuló és gyarapodó parasztság szocialista honfoglalása, az élet és a munka célját, értelmét meglelő értelmiség mind színvonalasabb szellemi produktumai jelzik szabadságunk tartalmának tényeit. Az eltelt 24 év nem volt végig diadalmenet. Nehezebb, felelősségteljesebb utat aligha tett meg valaha is történelme során népünk. Küzdelmek, gondok, örömök és balsikerek váltották egymást a nagy munka sodrában. Néha nagyon is magasra csapott a remények tüze, s volt, amikor — 1956 zűrzavaros napjaiban — már-már veszni látszott a cél. De az új élet varázsa, az új életet mindinkább megkedvelő és azt vállaló emberek akarata, a harc élén álló párt népéhez való töretlen hűsége, az ellenforradalom leverése után kibontakozó leninista politika végül is megteremtette a szocializmust építő haza szilárd és bensőséges j rendjét. A szabadságot a jó barátok hozták el 24 évvel ezelőtt. De a szocializmust építő Magyarországot — aző segítségükkel — mi magunk teremtettük meg, az egész nép akarata szerint. j a gödöllői kis Állattenyésztő kutató intézet váci kelteti állomásán HETENTE 25 EZER NAPOSCSIBE I \TL\ MEG A NAPVILÁGOT — PONTOSABBAN: GÖDÖLLŐI HÜSHIBRID. Fotók: Urbán 0 Az Északi-sark regénye 1909 április 6-án, tehát vasárnap lesz 60 éve, hogy első ízben ember érte el az Északi-sarkot. Robert Peary amerikai származású sarkutazó, nehézségeket legyűrő kitartással, nagy akaraterővel, huszonkét esztendeje újból és újból nekilendült az akkoriban valósággal elérhetetlennek tűnő feladatnak. Hetedik sarkkutató útja során elérte nagyszerű célját, amely személyét a tudomány hőseinek sorába emelte Peary sikerének dicsőségét kezdetben megzavarta egy honfitársának, Frederick Albert Cook-nak szélhámoskodása, akinek híresztelése, hogy ö már hónapokkal megelőzte Pearyt az Északi-sarkon, vitatta Peary érdemét és eleinte hitelre talált. VSeissami „ha“...
