Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-03 / 77. szám
MICV K/Urlap 1969. ÁPRILIS 3., CSÜTÖRTÖK AZONOSULÁSOK A váci vár ősi falai Kerényi Grácia verseiről Kerényi Grácia verseiről olyan rangos költő írt elismerő méltatást, mint Pilinszky János, s olyan rangos kritikus, mint Rónay György. Üdvözlő szavaik és elemzéseik után már nehéz lenne sommásan újat mondani, ezért bevezetőként csak annyit: Kerényi Grácia verseit magányosan egyedülállónak érzem a magyar lírában. Ez természetesen még nem értékítélet. Ami magányos, az lehet magányosan rossz, de lehet magányosan jó is. Milyenek hát Kerényi Grácia versei? Első kötetét tartja kezében az olvasó. Neve . mégsem ismeretlen. Kerényi Gracia egyike legjobb műfordítóinknak; leginkább a lengyel irodalom tolmácsaként ismert. Eredeti egyéniségére már műfordítói munkássága kapcsán is felfigyelhettünk, hiszen Kerényi nem csupán fordítói feladatokat hajt végre, hanem egyrészt, mint a lengyel irodalom nagykövete működik, másrészt mindig a lengyel irodalom legizgalmasabb teljesítményeinek tolmácsául szegődik. A kétfajta kötődés, a magyar anyanyelvhez és a választott lengyel nyelvhez, ez a Kétfajta kötődés képezi kötetének egyik rétegét. A kötet címadó versében is e kétfajta kötődés ellentétpárjai villannak egy szerelemben, s fohászként sóhajtanak így a vers utolsó sorában: „tarts meg sosemaz, felemás követnek”. Sosemaz, felemás — jellemző szavai költészetének, amelyben minden illan, tűnik, s szinte megfoghatatlanul, a gondolatok, a szavak mögött rejtőzködik az a megbízható állandóság, amely legalább annyira meghatározója költészetének, mint tünékenysége. Látszólag ellentmondásba keveredtünk, hiszen tünékenység és állandóság ellentétpárt i egymásnak — de nem az lentétek harmóniába foglalásával kezdődik-e a művészet? Kerényi Azonosulások című kötete két részből épül. Az első rész az új, 1965—66-4»an született, a második rész a régi, 1947—1964 között született verseket foglalja magába. Mi indokolja a verseknek ezt az időbeli különválasztását? Van-e különbség a két időszak versei között? A kérdésre így válaszolhatunk: nem indokolja semmi, nincs különbség. És így is válaszolhatunk a kérdésre: versei indokolják, óriási a különbség. És ismét az ellentéteknél tartunk... Vegyük szemügyre először a két korszak verseiben megmutatkozó azonosságokat. Kerényi Grácia minden verse, legyen szó bennük akármiről, tájakról, kövekről, politikáról, hazáról, népről, minden verse szerelmes vers. Kerényi nél vers képző élmény, kötő- és építőanyag a szerelem. Néha játékosan könnyed szerelemmel, a beteljesülés gyönyörében ír: „vág a nád / szúr a fű I jó a vágy / csak te vagy”, máskor az egymás- ratalálás mögött is tragédia izzik: „De jó, hogy négy fal / hogy mi ketten / végre igazként l végre űzetlen”. S innen már az idézetek sorozatával folytathatnánk a gondolatmenetet: „elháríthatatlan ami rám méretett / de legalább kiabálok” — írja Legalább című versében, és másutt: „A végtelenségig szaporíthatod magad körül a világ rémeit.” Majd a kötet egyik legszebb, a tragédiát és a feloldást egyként megfogalmazó, Lidércek című versében így fogalmazza a szeDivatos, olcsó konfekcióáruk, modern felöltök, ballonkabátok, porköpenyek, esőköpenyek, szintetikus alapanyagú férfiöltönyök, nadrágok, zakók, szép női kabátok, ruhák, kosztümök várják új gazdáikat A SZÖVETKEZETI RUHÁZATI SZAKÜZLETEKBEN. ® Mélyített környezet • Jelképes sír relmi témához való kötődésnek végső konzekvenciáját: „Kiki a saját lidércei ellen esik bűnbe a szerelemben” De másfajta, az egyén világán túlmutató hangsúlya is van nála a szerelemnek — a szeretet uralkodó életérzése költészetének. Stawomir Mrozekhoz írott versének záró sorait idézve: Ostobaság ellen verekedni / tudj, szeretet!” Mi mindenre jó a szerelem és a szeretet, kiáltunk fel Kerényi verseit olvasva, meglepetten ! És vegyük szemügyre a szinte megfoghatatlant is, a kötet két korszakában megmutatkozó különbségeket. Mit ír 1947-ben? Ezt: „sugaras napokat akarok”, vagy másutt ezt: ' „az élet megrepedt márványszobor”. Úgy érzem, Kerényi Grácia hite, akarata a kötet második megújuló korszakának verseiben teljesedik valósággá mintha megfeledkezett volna a megélt szörnyűségekről, a háborúról, Auschwitzról, de amit tud, az egyetemesebb szorongásba és reménybe oldódik: „Láttál-e szárnyas, mégis térdreesett diadalt?” — kérdezi, s úgy érzem ez a kérdés, amelynek bonyolultságában már a válasz is benne rejlik, kulcsot ad magányosan szép lírájáAz új gimnázium megépítése előtt a váci múzeum több éves, költséges munkával feltárta, lefényképezte és feltérképezte a váci vár maradványait. Az egyetlen föld feletti falcsonk állagvédelmét, körülötte a terep rendezését, az egész egy fit-' tes bemutatásának előkészítését jelenleg az Országos Műemléki Felügyelőség végzi. Ennek terveihez a mérnökök felhasználták azokat az ásatási fényképeket és rajzokat is, amelyek a falcsonk föld alatti részét ábrázolják. A váci vár egykori kaputornyának falma- radványa körül a talajt mélyítik, hogy jól látható legyen a nyolc méter mélységig húzódó, Alig néhány hónapja, hogy a gyömrői Petőfi Tsz kertészetének élére fiatal szakember került — Prekler Péter személyében. Az ő kalauzolásával teszünk látogatást a kertészetben. A hajtatóházban Dimitrov Béla vezetésével az asszonyok a paprikát készítik elő a hollandi ágyakba való kiültetéshez. szinte tükörsimára faragott kváderkő borítás. Ez valamikor a föld felett volt, de a talaj természetes feltöltődését meggyorsította a sok ostromnál és az újjáépítésnél keletkezett törmelék. A törökkori járószint körülbelül 3—5 méter mélységig terjed, a mai talajszint alatt, míg a vár alapításának, az 1070-es éveknek járószintje mintegy hét méter mélységben van. A műemlékek felügyelősége először lehetőség szerint visz- szahelyezi a kváderborítás felső részének hiányzó darabjait, amelyek az öt és fél méter vastag fal magjának tetejét a csapadék, a fagy és az omlás Üj módszert vezettünk be az idén — mondja Dimitrov. — A paprikát és a paradicsomot tápkockákba tesszük s így ültetjük ki. A paprikapalántákon megjelentek a virágok, sőt már a kis bogyók is láthatók. Április közepén több ezer darab kerül piacra. Kinn a szabadban a salátát szedik. — Csaknem tízezer darabot értékesítettünk már, de húsvétra még harmincezer kerül piacra, s azután a karalábé és egyéb zöldségféle is. — Május végére beérik a paradicsom — mondja a főkertész. Évekig nagy problémát jelentett az öntözés. Nos, ma már négy víztároló áll rendelkezésünkre. Száztíz hold kertészet. Hosz- szú évekig ráfizetéses üzemág volt ez a gyömrői Petőfiben. Az idén jól startoltak. Teherautó áll meg mellettünk. Felkerülnek rá a salá- tásládák. Az úticél: A fővárosi Hámán Kató úti piac... G. J. ellen védik, de jelzik a fal folytatásának irányát is. A mélyített környezet rendbehozásához tartozik a parkosítás mellett a lépcsők, korlátok megépítése, és a vízelvezetés megoldása is. A jelenlegi tervek szerint a falon táblát helyeznek el, amelyen a 900 éves váci vár rövid története lesz olvasható. Minden jel afra mutat, hogy a vár alapítójának, I. Géza királynak várbeli sírját legkésőbb a török időkben kiforgatták. Ezért Bíró Béla gimnáziumi igazgató kezdeményezésére a fal közelében felállítják I. Géza jelképes sírját Stefaits István — Levágott útkanyarok. Befejeződött a Balaton déli partján húzódó 7-es főközlekedési útvonal 200 millió forintos költséggel végrehajtott korszerűsítése. Az úttest szélességét átlagosan 7 méterrel növelték, beszüntették a veszélyes útkanyarokat. hoz. Nádas Péter Hol vannak? Hol vannak a víg esték? Szép lányok, szép menyecskék. Szemek, feketék, kékek Ringó keblek és térdek Ruhácskák, hálóingek Titkot dobogó szívek Ölelések, a csókok Suttogva mondott bókok Rólak kár is beszélnem Eltűntek múlt ködében Minden álmom eladtam Csak virágot arattam Azok pedig hervadtan Éppen úgy mint jómagam Negyed fillért sem érnek E vers csak egy bús ének. Misik János népköltő IRÁNY: EGY FŐVÁROSI PIAC 30 ezer fej saláta húsvétra MOZI A szék recseg, ha megmozdulok. És ilyenkor hátranéznek. Hiába van sötét, látom, hogy a szembogarak egyenesen áz arcomba villannak, bele a számba; a fogaim közé és megtapogatják az ínyemet, keresik amit ellestek: a csók ízét. Végigsimítom a kezemet a lány combján és nézem a híradót. A pofák megnyugszanak és bámulják a bejárat fölötti sárga lámpát. A film pereg, a hang olyan, mint a vásári kikiáltóké, minden betűt megrecsegtet. Ráhajoiok a lány szájára, kezemmel végigsimítom a testét, de csak a szi- vacsmelltartó tétova rugalmasságát és a harisnyatartó kétfilléreseit érzem. A székem változatlanul recseg, előttem a celofánzacskós, kopaszodó férfi nem győzi kapkodni a fejét. Magam előtt tapogatok, keresem a sálam és közben a fenekemmel szüntelenül iz- gek-mozgok, hogy a pofának ne legyen nyugta. Én ilyenkor undorodom magamtól. Minek kell nekem villamoson nőket felszednem, hogy érezzem a szájukon a napi húsz Kossuthot, hogy ne legyek tisztában saját magammal, hogy megdögöljek az irigységtől, ha egy kedves arcú lány sétál kézen fogva a barátommal. — Merre megy? — Előre. — Tegezhetlek? — Miért ne? Most kell átkarolni, vágj megfogni a kezét. Felnéz rád és kiviilannak a fogai. A gyatra fényben fehérnek látod, csak később derül ki, hogy sárga a nikotintól. Az arca is helyesnek tűnik, bár zavar, hogy sok a festék a szemén, majd a neonfénynél veszed észre, hogy a pórusok közé piszok fura- kodott. — Van időd? — Állandóan. Meg akarod csókolni. — Ne, itt megláthatnak. — Gyere moziba. A szék recseg, ha megmozdulsz. A szék recseg, ha megmozdulok. A lány száraz kezében elalszik a tenyerem. A lábamat a térdéhez szorítom, és csókolgatom. Aztán látom, hogy mindent megszokásból csinál, reflex- szerűen; elegem lesz az egészből, az ismeretségekből, az Odol-, vagy dohány- szagú leheletváltásokból egy külvárosi mozi recsegő székében, ahol a kátránypadló hullámosán fut a cipőtalp alatt, letörlöm az elmázolódott rúzst a számról; maradnak a gügye kérdések: — Szeretsz csókolódzni? És a gügye válaszok: — Jobb, mint melózni. Csupasz legyintés. A párbeszédnek vége. Miközben csókolgatom, véletlenül kinyitom a szemem, látom, az övé is nyitva van, nézi a filmet, nyugodtan, mit egy fadarab, ami már olyan kicsi, hogy hiába ütöd, csak arréb repül. Egyszer kérdezhetném meg, hogy „tetszett-e a film?” És csak egyszer kapnék értelmes választ. Nem olyant: — Mozognak a figurák és kész! Vagy: — A sapkás pasastól nem láttam a számot. Barangolok a rövid, huzatos utcákon, remeg a széltől a villanylámpa fénye, felszállók egy villamosra, leszólítok valakit,' ezzel nincs gond, nincsenek bonyodalmak, át nem aludt éjszakák, töprengések. Az is lehet, hogy szó nélkül megfogom a kezét. A kezeket jó erősen kell tartani. Az olyan kezeket, amiket érdemes. Nekem izzad a kezem. Izzad, mert ideges vagyok, mert villamosjegyeket, cigarettadobozok celofánburok- ját sodrom a tenyeremben. A „Horizont”-ban megtetszett egy lány. Nem szeretek táncolni, de ott annyian voltak, hogy nem is kellett, csak vezénj-szóra lépkedni lehetőleg úgy, hogy ne ütődj senkinek, mert a cipőkre kényesek a bicskások. Nagy nekirugaszkodások után, kopogó szívvel kértem fel — ott ült a zenekar előtt, zakós hátaktól elrejtve. — Van időd? — kérdeztem. — Nem mindig. — Gyere moziba. — Azt hiszed k... vagyok? Egy szót sem szóltam, villámgyorsan átpofoztam magamat a sorsomra. Amikor hazaérek, töprengek és át nem aludt éjszakákon vakarom a szakállas államat, hogyan kéne. A szék recseg, ha megmozdulok. Ki kell használni az időt. Többször úgyse látom. Álltam már esőben félórákat, „ tudom, nincs még egyszer találkozás. Akkorra talán egy külvárosi mozi recsegő székében ülnek egy fiúval, aki cseppet sem hasonlít hozzám. — Szeretsz csókolódzni? — kérdezi. — Jobb, mint melózni. Azzal vigasztalom magam, hogy nem akarok gondokat. Nem merem bevallani, hogy szeretem az át nem aludt éjszakákat, szeretek valakire gondolni, csak távol érzem magam attól a romantikus görgetegtől, hogy szerelem. — Szeretsz? — Imádlak. Egyszer volt. Gúnyoltak. Féltem vele valahová elmenni, mert a hátam mögött sutyi-mutyi tekintetek kószáltak. A szerelem után egy ideig csak arra valók a lányismerősök, hogy reprezentáljanak velük. Miniszoknya, hosszú, szőke haj, a körülöttem állók olvadoz- tak, de most már ez sincs, csak tarkabarka körmök és rettegés, hátha meglátnak. A barátaim, ha szerelemből csinálnám, kiröhögnének: — Jön a kis srác? Leértékelték a kelengyét, igyekezz! Mikor érzik a bizonytalanságom: — Csak nem estünk bele? Nem. Nem esünk bele. Felesleges komplikáció. A szék recseg, ha megmozdulok. A filmnek vége, a nézőtéren kigyulladnak a lámpák, a lány nevét nem tudom, de nem is érdekel: — Te, van még időd? — Állandóan. Kirohanok a pénztárba és veszek két jegyet a következő előadásra. A régi helyünkön most mások ülnek. De a széksorok mégis mivelünk vannak tele, meg kopasz, celofánzacskós férfiakkal. Tamás Ervin
