Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-26 / 94. szám

1969. ÁPRILIS 26., SZOMBAT "&űrlap Legvari Endre csoportve­zető nem szemet szúró jelen­ség. Nem feltűnő külsejű, nem markáns, nem elegáns, nem szikrázó intellektus, nem is bénítóan buta. Személyle­írást adni Légváriról zavarba- ejtő feladat. Csupa össze nem illő szokásból áll, például el­tartott kisujjal iszik, de jó na- pot-ot köszön a nőiknek, és így tovább. Hogy miért? Jól ki- kombinálta ő magát. A sze­mélyi kultikus „jó napot”, ke­resztezve az előkelősködő kis- ujj-tartással arra jó, hogy ilyennek is látszhasson, meg olyannak is, aszerint, hogy éppen mi a hasznos. Légvári, a pillanat tört része alatt fel­ismeri, mely jellegzetességeit okos kidomborítania. Kötött jellemi és viselkedési normák nem gátolják, arra játssza magát, amire akarja. Tulaj­donképpen jellegtelen és jel- lemtelen oly mértékben, hogy fokozni nem lehetne, de ép­pen emiatt olyan képlékeny, hogy az adott alkalomban úgy ölt más és más formát, mint­ha beleöntötték volna, \ alantikor úgy definiál­ták volna Légvárit, hogy egy niemand, azaz egy senki, egy mindenre kész nulla. Ma nem vagyunk ilyen tapintatlanok; ma nem szokás megfogalmazni az emberek minéműségét. Tény viszont, hogy Légvári az, akiből bármi lehet, ellen­tétben azokkal, akik éppen azáltal, hogy mondjuk kitűnő kötéltáncoisok, vezérigazgató­nak alkalmatlanok lennének, vagy megfordítva. Aki önerejéből igyekszik megszabadulni adott hiányos­ságaitól, az az ember megbe­csülésre méltó. Más kérdés, hogy elnyeri-e a megbecsü­lést. Légvári eltökélten ma­radt, aki volt, nem képezte magát, nehogy ezáltal elköte­lezze magát egy vagy más speciális területre és ezáltal kirekessze magát a bármikor bármivé-válás káprázatos le­hetőségéből. Volt is ő már szinte minden, ami belföldön csak lehetséges. Sőt. Aki munka-kapcsolatba lép Ki állhat vele, szüntelenül szidja a né­nikéje térdét — nem véletlen, hogy sosem őt magát, csak ol­dalági felmenőjének elhanya­golható testrészét. Félnek tőle, még szidni sem merik. Fenn­hangon viszont egyetlen rö­vid mondat lebeg Légvárt kö­rül, de az szüntelenül, akár­csak hegy ormokat ködbe bur­koló felleg. Ez a bizonyos örökérvényűnek látszó mon­dat így hangzik: — Hogy emögött ki áll?!?!! Pontosan így: két kérdő_ jellel és három felkiáltójellel, mintegy érzékeltetvén, hogy a kérdés csak látszólagos. Tu­lajdonképpen nyilvánvaló, hogy Légvári mögött maga az eheti jóisten áll, aki csak azért nem kap sérvet Légvári helyén tartása miatt, mert szerencséjére időről időre (el­lentétben azzal, akit támogat) leváltják. E fiíktív idény-jóistenek előtt a Légvárit részben szi­dalmazó, de még inkább iri­gyen csodáló beosztottak és riválisok gondolatban áhítat­tal térdre rogynak. Hogy ezt álcázzák, hangszínüknek igye­keznek felháborodott árnyala­tot kölcsönözni. Pedig ha valaki, akkor Lég­vári az, aki mögött aztán az égvilágon senki nem áll. „Oda- fönn” azt sem tudják, hogy létezik. Aki véletlenül tudo­mást kényszerül venni létezé­séről, menten elfelejti, olyan sokszínű alak Légvári, ha az ember szabad szemmel nézi. Nem szoroz, nem oszt. Látszó­lag! Hogy akkor hogyan, honnan, hová, merre, meddig és egyál­talán ? Hogy meddig erre csak megboldogult Pythia válaszol­hatna, ha idő előtt el nem tá­vozik az élők sorából. De hogy mi tartja a víz színén Lég­várit, erre válaszolhatok. Hogy mitől mer olyan határtalanul link, pimasz, pökhendi, nagy­hangú és biztonságos lenni, SZÖVETKEZETÜNK a lakosság szolgálatában • RÁDIÓJÁT, TELEVÍZIÓJÁT megjavítjuk pilisvörösvári műhelyünkben, kívánságára a lakásán is. Telefon: Pilisvörösvár 204. • MÉRETES CIPÓT tetszése szerinti fazonban készítünk. • CIPŐJAVÍTASI MUNKÁK solymári, pilisvörösvári. piliscsabaf, pilisborosjenői, pilisszentiváni, tinnyei. nagykovácsi, pilisszántói részlegünkben és felvevőhelyünkön. • FODRÁSZATAINKBAN modern. Igényes, újvonalú frizurát készítünk, az imént felsorolt községekben. • KOZMETIKAI RENDELÉS és szépségápolási tanácsadás Solymáron és Pilisvörösváron. Észak-Budai Járási Vegyes Ktsz, Solymár Húsvét előtt — húsvét után március 20-tól április 30-ig tartanak a HÁZTARTÁS! RONGYGYŰJTŐ HETEK a Pest-Bács-Nógrád megyei M£H Vállalat telepein és átvevőhelyein. Pamut alapanyagú „szekrénytiszta” rongyért » korábbinál J1AGASABB ártérités. Átvételi árak: legalább 20x20 cm pamut alapanyagé rongy: „szekrénytiszta” színes 8,— Ft/kq ..szekrénytiszta” fehér 15.— Ft/kg Egyéb háztartási ronqy 0.80 Ft/kg Bővebb tájékoztatás a MÉH telepeken és átvevőhelyeken naponta de. 7.30-tól du. 16.00 óra, szombaton de. 7.30-tól du. 12.30 ora nyitvatartási és hulladékátvételi időben. Húsvéti takarítás - húsvéti molyirtás A már nem használt alsó és .elsőruhaneműit, asztalterítőit, törülközőit stb. MOST KEDVEZŐ ÁRON adhatja át a MEH-nekt Szárnyas „remeték66 Hazánk madárvilágának ta­lán legkülönösebb képviselői a fekete gólyák, amelyeket magányos, félénk természetük miatt az „erdők remetéi”-nek neveznek. Ritka madarak ezek, Magyarország területén csupán egy-egy kisszámú cso­portjuk él, főleg a déli me­gyék zárt ártéri erdeiben. Az idei tavaszon érdekes megfi­gyelést tettek a vadászok és az erdészek: lassú, de folyamatos sza­porodásinak indultak a fe­kete gólyák. A Duna- és a Dráva-melléki ligeterdők olyan helyein is felfedeztek „remetetelepeket”, ahol korábban nem fészkeltek a szép, fekete tollú madarak. | A szakértők szerint a szigorú \ védettségnek az ártéri erdők háborítatlanságának köszön- , hető ez, s természetesen an- I nak, hogy két nagy folyónk holtágai és mellékvizei bősé­ges táplálékot nyújtanak ne­kik. A szárnyas „remeték” most kezdték meg a köl­tést az erdők legcsende­sebb részein, a gyakran 15—20 méter magas fákra épített fészkükben. A hűvös, esős tavasz kedvezett a kígyók, békák és más csú­szómászók szaporodásának, így tehát elegendő táplálékot tudnak szerezni maguknak és leendő fiókáiknak. mögötte!? Tiroli rétestől, kakaós csillagig Péküzem laborból irányítva csöppet sem zavartatva ma­gát attól, hogy legegyszerűbb beosztottja is többet tud ná­la? — Hogy emögött ki áll?!?!! Lz a kérdés áll mögötte, sőt alatta. Egyre magasabb piedesztállá materializálódik maga ez a sokat hangoztatott álkérdés, amelynek mélyén az a százszázalékosan biztos fel- tételezés lapul, hogy maga a pillanatnyilag államilag hite­lesített jóisten támogatja Lég­várit. Ez a rosszhiszemű előre feltételezés, párosulva a nyo­mában tapasztalható hétrét­görnyedő belenyugvással, Lég­vári feltétel nélküli kiszolgá­lásával, piszkos kisebb-na- gyobb „ügyei”, hibái, disznósá- gai, bűnei „diszkrét” agyon- hallgatásával: ez a magatar­tás képes arra, hogy egy bizo­nyos idő után megkövesedjen és megingathatatlan piedesz­tállá készségesedben. Légvári — és a többi légvárépítők kar­rierért viszkető talpa alatt. Pereli Gabriella Óbester Körtefapoharak Debrecenben évszázadokkal ezelőtti hangulatot áraszt az Óbester borozó, boltíves vö- röskő-mennyezetével. Kandal­ló adja a meleget és ková­csoltvas övezet díszíti a gyer­tyatartót. Lopóban szolgálják fel a bort, s hordószéken, hor­dóasztalok mellett ülhetnek a vendégek. Az Óbester borozó újdonsággal lepte meg a törzsvendégeket: mindenki kapott egy körtefából készített poharat. Hat térkemence. Meztelen felsőtestek, lisztes tenyerek, vakító fehér sapka. Ha ehhez még hozzátesszük a mesterség címerét, a hosszú nyelű lapá­tot, mely ki-be jár a kemence nyitott ajtaján, könnyű a meg­fejtés. Ha az épületet jellemezném, a kenyér, a sütemény otthonát, a megfejtés sokkal nehezebb lenne. Ugyanis modern, tégla­lap alakú, tágas üvegajtókkal, kétszárnyú ablakokkal néz az országútra Dabason az új pék­üzem. — Egy műszak alatt 66 mázsa kenyér sül meg a kemencéink­ben — mondja Mayer Ferenc, az üzem helyettes vezetője. — 27 féle sütemény készül ná­lunk: vizes, vajas, tejes, tojá­sos — a tiroli rétéstől egészen a kakaós csillagig. A négy és fél millió forintos költséggel épült üzem a daba- si járást látja el friss pékáru­val. A járásban most már min­den kapható, akárcsak egy bu­dapesti sütőmintaboltban. Sőt: a péküzem előtt is felépült egy modern üzlet, melynek polcain ott sorakozik valamennyi sü­teményféleség. Nincs hiány­cikk — az üzem naponta 19 ezer vizes-tejes és 17 ezer va­jas-tojásos pékárut szállít. — Csak a vetést végezzük kézi erővel. Tésztafeldolgozó automata gépsorunk van. És irányított technológiájuk, melyről Péter Imre, a „házi la­bor” vezetője tájékoztat: — A megyében először mi próbálkozunk ezzel a rend­szerrel. Az itt levő műszerek­kel megállapítjuk a liszt pon­tos minőségét, és ennek isme­retében kész paraméterekkel látjuk el a brigádvezetőket: milyen hőfokon, meddig hagy­ják sülni a tésztát. A falakra felfut a fehér csempe, a sarokban króm. csil- logású ultratermosztát és vil­lanysütő. — Mi is végzünk próbasüté­seket. Még magunkat is ellen­őrizzük. A pékek készítette ke­nyereket mindennap megvizs­gáljuk és pontozzuk. A leg­jobb brigád minőségi pótlékot kap. Nem csoda hát, ha a daba- siak jó ízű pékárukat esznek, és az sem, hogy az üzem előtti mintabolt mindig zsúfolt. T. E. SÁROSPATAK Vízitelep a Bodrog-parton, a Rákóczi-várra! szemben Érdekes kezdeményezést valósít meg a Sárospataki Városi Tanács. Elhatározta, hogy a Rákóczi várral szem­ben levő Bodrog-parton a dol­gozók pihentetésére nyári ví­zitelepet létesít. A festői környezetű parton két-három év alatt parkokat, kabinsorral ellátott strandot, csónakházat és büfét építenek, társadalmi munkával. A ta­nács és a város üzemeinek, illetve vállalatainak vezetői újszerű megállapodást kötnek egymással. Szerződésben rög­zítik, hogy a vízitelep kialakí­tásához egy-egy üzem mennyi óra társadalmi munkát vál­lal. BETONGYÁR tizembe helyezték Nyíregy­házán az ország első, teljesen hazai konstrukciójú és kivite­lezésű, nagy teljesítményű, programvezérlésű automatikus transzport betongyárat. Az új betongyárat az Épí­tőgépgyártó Vállalat műszaki gárdája tervezte és a berende­zések a vállalat gyáraiban ké­szültek. Precíz elektronikus mérlegrendszerét a hódmező­vásárhelyi mérleggyár készí­tette. Az új BN—69 típusú automata betongyár az orszá­gos transzportbeton-hálózat egyik fontos állomása, az építkezések legkorszerűbb ki­szolgálója, amelynek gazdasá­gosságát bizonyítja, hogy 3—5 év alatt megtérül a beruhá­zási összeg. Az új gyár idei tervében 40 ezer köbméter transzportbeton elkészítése szerepel. Váljunk el? H etek óta külön aludtak már. Irma beletörődött, hogy valami véget ért közöttük. Kár, hogy egyre gyakrab­ban. kimaradozott. Ha kérdezte, inge­rülten felelgetett, hogy talán neki is joga van egy kicsit, a saját életéhez. Rendben van szívem, de gondolkozz, hogy meddig mehet ez így? Ilyenkor mindig ezt mondta Irma. Ö rohant haza a kutatóintézetből. A két kicsit a szom­szédasszony hozta a bölcsődéből és az óvodából. A nagyobbik már egyedül járt haza a napköziből. Vacsorafőzés, mosás, takarítás. Irma is unta. „Hát mi vagyok én, rabszolga? Vagy kiöre­gedett csataló?” A fürdőszobatükör előtt nézegette a testét. Soha senki nem gondolta róla, hogy három gyereket szült. Egy csepp súlyfelesleget sem ta­lált magán. Alakját megirigyelhették volna a gimnazisták is. „És elvégre, mindössze 29 éves vagyok.” Károly öt évvel volt idősebb nála. Amolyan strand-fiú. Az expander és a súlyzók épp úgy a programjához tartoztak, mint mostanában a kimara- dozás. Ha hazajött, csak úgy odavetette, mint ma is: — Szevasz. Van valami vacsora? Irma tálalt. Károly evett. Rendsze­rint, szótlanul. így ment már hetek óta.' — Valami bajod van, Karcsi? — Nekem? Ugyan fiam. Este Károly az ágy szélére ült. — Irma, szóval... Figyelj rám — és a nő nyaka alá csúsztatta a kezét. Az asszony oldalára fordult, kezéhez tör- leszkedett. Puhán megcsókolta a te­nyér fölött a férfi ütőerét. Károly érezte szája nedvességét. Belezavaro­dott a mondatba. Csak érezte, hogy a vér szivattyúerős lökésekkel tör előre. Irma lehúzta Károly fejét, Károly a dereka alá nyúlt és érezte, ahogy az asszony odaadóan megemeli comb­jait... K aroly rágyújtott. Felhúzódzkodott az agy támlájához. Lecsúszott ró- 1U a takaró is. Irina visszaoujt az agy- oa. Tekintete tisztán csillogott, úgy érezte, most mar kepes tárgyilagosan gondolkozni. — Nézd, irma — kezdte kis szünet­tel újra Károiy. — Tudod, hogy én sze­retlek... Tényleg. Meg a gyerekeket is. De ez már nem a regi. Irma ránézett. Talán eleiében elő­ször gyűlölt. Üj, ismeretlen érzés. Meg­borzongott tőle. Mellette feküdt egy férfi. A férje. Nyolc éve. Mindennap együtt feküdtek le, együtt keltek. Most, ha ránéz, mégis annyira idegen. Egy más. Egy ismeretlen ember. Néhány perce még szinte extázisbán öleltek egymást. Károly az első érintésre fe­ledte a „nagy jelenetet”. Kielégült. Most hideg. Kíméletlen hangon rá­kezdi . Károly nem nézett sehova. Nagy gonddal fújta a füstöt. Es Beára gon­dolt. Talán nem is jobb nő Irmánál. De mégis. Ahogy megszólal. Felhúzza picit a szemét! És soha sem veszekszik. Pi­henés mellette minden perc. Irma megszólalt: — Mi nem a régi? — s meglepődött nyugodt hangjától. — Hát ez az egész. A mindennapok. Az esték. A harminc rossz között, egy jó. Nem előnyös ez az arány. — Arányban gondolkozol? Mit akarsz csinálni ? — Nézd, Irma ... Arra gondoltam ... Öööö... váljunk el. — És a gyerekek? Órájuk nem gon­dolsz? — De. Ügy szeretném, ha a fiú ve­lem maradna. És a két lány veled. Ne­ked is jobb lenne, hidd el. — Ne győzz meg! És a lakás? — Hogy-hogy? Csak nem kívánod, hogy Gáborral albérletbe menjek? Ti meg, ellehetnétek a mamánál. — Öten egy szobában? Ti meg ket­ten, a két szoba, hallban?!... Sose volt valami nagy szociális érzéked. — Most kezded a cirkuszt? — csat­tant fel a férfi. — Semmilyen cirkuszt nem kezdek. Azt meg sem kérdezted, én akarok-e egyáltalán válni? Csak a döntéseidet közlöd. Mit érdekel téged a más éle­te... Mindig megfutamodtál a nehéz­ségek elől. Meg se próbáltad, hogy va­lami kiutat keressünk. — Dehogynem. Próbáltam. Nem bí­rom, vagy nem akarom tovább. I rmán végigfutott a remegés. „Nem bírja tovább, nem akarja tovább. Erre tényleg nincs mit mondani”. — Hát- jó. Azért egy nap gondolko­zást időt csak kaphatok. — És elmo­solyodott. Károly megkönnyebbült. Viharra, sí­rógörcsre is elkészült. Nyolc évig élt Irmával, és annyira sem ismerte, mint egy munkatársát. Károly korán kelt. Hétre ment a la­boratóriumba. Irma még meg is csó­kolta búcsúzóul. — Szóval, este válaszolsz, ugye? — Persze — felelte Irma. Délután Károly levelet talált az asz­talon: „Döntöttem. Igazad van szívem. Ez így tényleg nem mehet tovább. A ki­csiket hatra hozza haza Manci néni. Ma még a fridzsiderben megtalálod a va­csorájukat. Katinak adjál hashajtót, Zsuzsinak kend be az arcát a sárga ke­nőccsel. (A fürdőszobaszekrényben!) Gábornak csinálj valamit vacsorára. Hogy mit? Találd ki! Hazaköltöztem a mamához. Hát jól van, szívem. — Vál­junk el! Csók Irma.” Regős István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents