Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-26 / 94. szám

4 PEST HEGYEI '&ürltm 1969. ÁPRILIS 36., SZOMBAT aBOD omBaT Imádok férjhez menni, Nagykőrösön Emberrablók Vácott - Színészek, öregfiúk Cegléden „Mártírjait a munkás­osztály nagy szívébe zárta. Hóhérjait a történelem már odakötözte ahhoz az örök pellengérhez, amelyről pap­jaik minden imája sem oldhatja le őket.” (Marx) „VASÜTI PÄLYAÖR FIA VOLT, 1884-ben született Tö- rökszentmiklóson. Mint vas­utasgyerek sokat tartózkodott az állomáson.: gyönyörködött a testes gőzmozdonyokban, el­keveredett az utazgató népség között, gyermeki fantáziával követte a távolodó vasparipá­kat. Mégsem lett vasutas, ha­nem tanító. Ezt tanárainak, meg édesanyjának köszönhet­te, aki kiharcolta, hogy a fiá­ból tanult ember váljék.” (Tihanyi életrajz) „Ifjúsági klubunk elkészítet­te Csikós József életútjának kutatási programját. 1969. március 1-re szeretnénk ezzel teljes egészében készen lenni. A kutatásban minden klubtag részt vehet.” (A törökszent­miklósi „Csikós József Ifjúsá­gi Klub”) KATONAÉVEI fordulatot jelentettek életében. A fronton egy váci fiúval, Tárnái Jenő­vel kötött barátságot. 1915 ele­jén egy időben kaptak szabad­ságot és Csikós útba ejtette Vácot. Meglátogatta Tamai szüleit, s a látogatás eredmé­nye az lett, hogy még ugyanaz év nyarán házasságot kötött barátja húgával, Tárnái Olgá­val. Szabadsága rövid volt, visszatért a frontra. Többször megsebesült, de nyilván nem olyan súlyosan, mert a front mögötti kórházakban meg­gyógyították. „Ijesztően sötét a táj, Rémek éje szállt a földre Véres téren, vérző árnyak Imbolyogva, némán járnak.” (Csikós József verse) „ ... Mikor a Forradalmi Kormányzótanács LIV.-sz. ren­deleté értelmében a művelő­dési igazgatás a munkás- és katonatanácsok hatáskörébe ment át és Vácott is megala­kult a művelődési osztály, a művelődési megbízott Matejka János lett, helyetteséül Csikós Józsefet választották meg. Ugyanekkor kinevezték a Ka­rolina (ma Hámán Kató) is­kola felső tagozatának igazga­tójává. Ebben az iskolában apácák tanítottak, akiket most világi pedagógusok váltottak fel. Maga az a tény, hogy re­formátus létére vállalni mer­te a volt katolikus iskola igaz­gatói tisztségét, vad gyűlöle­tet váltott ki a város kleriká­lis köreiben.” (Tihanyi élet­rajz) „MIKOR A HÄMÄN KATÓ ISKOLÁBA MENTEM, vala­A Heuréka Gumigyár (Vác, Derecske dűlő) FELVÉTELRE KERES: férfi betanitott és segédmunkásokat, .továbbá könnyű fizikai munkára nyugdíjas és fiatalkorú férfiakat és nőket. JÖ KERESETI LEHETŐSÉG! Betanított munkásoknak havi 2000—2500 Ft, segédmunkásoknak havi 1700—1800 Ft. Havonta kettő, illetve három szabad szombat. Váci és Vác környéki lakosoknak időmegtakarítás. Jelentkezés: Heuréka Gumigyár Munkaüayi osztály Mindennap reggel 7 órától. hogy úgy éreztem, hogy talál­kozni fogok Csikós Józseffel. Mentem föl a lépcsőkön, ame­lyet egykor az ő lábai is kop­tattak, a folyosón, amelyen olyan gyakran sétált irodája felé, és én is eljutottam igaz­gatói szobájához. Itt azonban már egy másik igazgató várt: Csikós Józsefnek csak a nevét találtam, amint aláírta az egy­kori Karolina iskola felső ta­gozatos naplóját.” (Peres Mi­hály, a törökszentmiklósi „Csi­kós József” Ifjúsági Klub tag­ja) „ ... Nagy elfoglaltsága mel­lett a Váci Vörös Újság szer­kesztői munkáiban is részt vett. Népszerű előadásokat is tartott a mozi helyiségében.” (Tihanyi-életrajz) „A HELYI ELLENFORRA­DALMI CSOPORTOK vér- szomját egyelőre lefékezte az a körülmény, hogy augusz­tus első napjaiban Vácon keresztülhaladt a feloszlatott Vörös Hadseregnek mintegy 30 ezer főnyi, zárt fegyelme­zett részlege, amely még mindig komoly harci értéket jelentett. A vöröskatonaság szekerei négy napig dübö­rögtek az utcaköveken. De mihelyt a románok előőr­seikkel betették a lábukat a városba, a magyar urak ha­lállistái alapján a tiszti kü­lönítmények gyilkos közre­működésével megkezdték a kommunisták tömeges letar­tóztatását. Röviddel ezután Csikós Józsefet kilenc tár­sával együtt a románok el­hurcolták a fogházból. 1919 augusztus 14 éjszakáján egy­szerre végezték ki őket a vá­ros határában, a Hétkápolmá- nál.” (Tihanyi Ernő: Váci mártírok, váci hóhérok) „A következőket hozom tu­domásul: Egy román járőr 14-ről 15-re virradó éjjel 10 letartóztatott bolsevikit akart a fegyházból a román parancsnokságra kísérni. Az úton ezek szökést kísé­reltek meg. Erre a román ka­tonák kényszerítve voltak fegyverüket használni. 9 Kiérünk az emeletes házak közül, földszintes utcasorba fordulunk egy laktanya mel­lett. Ez már a peremváros, a régi világból ittmaradt proli- negyed. Szemben velünk autó villantja fel reflektorát s amint elporzik mellettünk, rö­vid időre látni engedi kis ba­rátom durcás arcát. Egy pla­kátokkal teleragasztott falnál állunk meg, majd egy kes­keny kapubejárónál. A ház­számtáblát régen lecsúzlizták a srácok, olvashatatlan. Ud­varon megyünk keresztül, át­lépünk egy mosogatóié szagú, földbe vájt csatornán. Áporo- dott levegőjű konyhába lépek, lehajtott fejjel. A szobából meglepően jól öltözött nő lép ki, alaposan kifestve. — Mit óhajt? — kérdezi, de nem nyújt kezet. A fiú halkan köszön. — A fia kéregetett a ven­déglőben — magyarázom — és eljöttem megnézni, hogyan él otthon. — Rendőr maga? — Nem! — Hát akkor mit akar itt? — csattan a hangja. Kissé zavarba jövök. Tény­leg, mit is akarok? A gyerek még mindig fogja a kezem, állok a konyhában, elmosetian edények, lábasok, evőeszközök szomszédságában. A konyha­ajtóra belülről rózsás díszítésű papírt szögeitek. „... Hol hit, ott áldás, hol áldás, ott szeretet, hol szere­tet ott béke, hol béke, ott Is­ten, hol Isten, ott szükség nincsen.” —.Ámen — mondom han­gosan, de aztán lesütöm a Csikós József (5) 9 bolseviki lelövetett, 1 (Matejka János) súlyosan megesebesítve a fegyházba szállíttatott, ahol a legszigo­rúbb őrizet alatt áll. A lelövetettek hozzátartozói értesíttettek. Vácz, 1919. augusztus hó 15-én. Baintner s. k. ezredes, katonai állomásparancs­nok. Láttam és a kihirdetést megengedem: R. Kornea főhadnagy, térparancs­nok” (Fali hirdetmény) Tamás Ervin Volt egyszer egy tavasz 25 Vasárnap este a tinnyei művelődési házban kerül sor Prukner Pál: Volt egyszer egy tavasz című riportdrámájának huszonötödik előadására. A drámát Földeák Róbert ren­dezte. Két főszereplője: Mag­da Gabi és Verdes Tamás. szemem. Mit komolytalanko- dom most ilyen nehéz és sú­lyos helyzetben. Az asszony töprengve néz, látszik, nem tud hová tenni, majd kiküldi a gyereket s mosolyra húzott szájjal lép közelebb. — Százas ... no? ... — súg­ja forrón a fülembe. Leesik nálam a tantusz. Rá­zom a fejem. Most nem! — mondom lassan. — Megérthe­ti, van így néha az ember. Vi­szont szívesen segítek enélkül is. Látom, nehéz helyzetben vannak, biztosan állást kell sze­reznie. Előveszem a maradék pénzemet, nyújtom. A nő hisztériásán felkacag, de elte­szi a pénzt. Egyetlen kérésem van — nézek rá melegen — ne küldje többé a fiút lcére- getni. — Mi köze hozzá?! — csap rám, mint egy vércse. — Mi köze van magának ahhoz? ... Oh, a hülye! Ide jön nekem prédikálni. Még csak az hiányzik, szemináriumot tart­son. Vegye tudomásul, hogy dolgozom és azt csinálok amit akarok az én gyerekemmel... Na, lóduljon kifelé, mert kite­szem a szűrét! Szaladok, mintha az árnyé­komat akarnám elkerülni. Hátra sem nézek, csak a sar­kon, nem kergetnek-e? A bel­város házai között nyugszom meg annyira, hogy gondol­kodni tudjak az eseten. Mit tegyek? Otthon elmesélem Sándor­nak a történteket. Nevet. Azt mondja, ekkora balekot, mint én, még . nem látott. „Drága naiv kis hülyém, hát azt hit­ted, nálunk már nincs prosti­túció?... Ha, ha, ha!” — vi­Roxolán térkép A Magyar Nemzeti Múzeum adattárából előkerült a mada- rasi roxolán halmos temető térképe, amelyet Roediger Lajos zombori muzeológus ké­szített 1903-ban. A szarmaták harmadik népcsoportjaként a roxolánok közvetlenül a hunokat megelőző évszáza­dokban éltek Európának ezen a vidékén. A régi térkép adatai egyeznek a mai elképzelésekkel: 72 ha­lomsír van, illetve volt ebben az 1400—1600 éves temetőben. Többségüket már feltárták az évek óta itt dolgozó bajai ré­gészek, s kiderült, hogy a hal­mok melletti területeken a jel­telen sírok tömegei találhatók, s hogy Közép-Európa legna­gyobb roxolán temetője a ma- darasi. A későn „jött” Roediger- féle térkép még mindig segítséget jelent a munká­ban. A bajai múzeumban a mada- rasiakkal együtt már olyan gazdag szarmata kori anyag gyűlt össze, hogy elhatározták: önálló, állandó régészeti kiál­lításon mutatják be a kor né­peinek kultúráját. Dühös vagyok, legszívesebben becsapnék neki egyet. Kárász Janinak, sőt az egész brigádnak is elmondom, ho­gyan jártam. Senki nem rö­hög, mindenki az öreg Csep- regit figyeli, mij; válaszol majd nekem. — Azt a kis srácot ki kéne húzni abból a koszból — mondja az öreg elgondolkod­va. — Az anyját pedig... nem folytatja tovább. A bri­gád tagjai egy perc alatt ösz- szevesznek a fiú anyján, mit kellene vele kezdeni. „Rohad­jon el... be kéne záratni... hagyjuk a fenébe ... hol a cí­me, hadd megyek el hozzá, lesz egy jó éccakám” ... ilyen és hasonló megjegyzések röp­ködnek. Csepregi teszi a mon­dat végére a pontot. — Valakinek el kell vállal­nia, hogy bemegy a tanácshoz a srác miatt. A nőt békében kell hagyni. Ha dolgozik, sen­ki sem szabhatja meg, mit csinál utána. Három hét múlva tudom meg, Hollós tényleg elment és a fiút állami gondozásba vet­ték. Az öreg fölváltva jelöli ki a tagokat, ki menjen be hozzá egy kis kajával. ★ Hétfőn elkérem magam a munkahelyemről, mert Sán­dor a két órás vonattal akar utazni és megígértem, lekísé­rem az állomásra. Győrbe azonban többfelé is lehet menni. A pesti hosszabb és drágább, a balatoninál sok­szor kell átszállni. A vonato­kat meg kell tudakolni ponto­san. A Béke Szálló mellett van az IBUSZ, ott biztosan Ügy tűnik, hogy még soha ilyen gazdag programot nem ajánlhattak olvasóinknak, mint erre a hét végére. Me- gyeszerte érdekes kulturális tánc s egyéb rendezvények lesznek. Mindjárt megemlí­tem, hogy Nagykőrösön a mű­velődési otthonban szombat este fél nyolc órai kezdettel a kecskeméti Katona József Színház művészei előadják Sommerset Maugham zenés vígjátékát: Imádok férjhez menni címen. A szentendrei filmrajon­góknak pedig felhívom a fi­gyelmét Alain Resnais: Sze­relmem, Hirosima című nagy sikert aratott filmjére, amit szombat délután 15 órakor ve­títenek a filmklubban. Em­berrablók, Stevenson regényé­nek NDK filmváltozatát Vá­con, a Madách Imre művelő­dési központban vetítik szom­baton és vasárnap. És talán soha ennyi táncle­hetőség, mint most szombaton és vasárnap, 26-án Pilisen bál, 27-én Tápiósülyön, Vecsésen, Monoron, Bényéq, Cegléden és Szentendrén tánckoktél, il­letőleg 5 órai teák lesznek. Akik pedig szombat este ott­hon maradnak és jól akarnak szórakozni, kapcsolják be a Kossuth hullámhosszát 19.25- kor és hallgassák meg a kép­telen látványosságokat a rá­dió 6-os stúdiójából, Egy show és más semmi... címen. A tévé sem akart lemaradni a vidám szombat esti műsor­ról, ezért 20.20-kor sugározza a Pesti kabaré című műsorá­nak első részét. A tévé-kaba­ré bemutatja majd, hogyan mulatták nagyapáink a szá­zadforduló után. Vasárnap délelőtt 10 óra­kor nagy eseményre virrad­nak majd a ceglédiek, ugyan­is ekkor kerül sor a Vasutas SE sporttelepén a színész rá­adnak felvilágosítást és me­netjegyet is lehet váltani. Benyitunk az üvegajtón, a kis pultot jegyre váró utasok takarják el előlünk. Gömbö­lyű asztalka mellé, két nagy irodai karosszékbe telepszünk. Az asztalon a Queen Mary óceán járó luxusgőzös egy vas­tag, külföldi folyóirat első ol­dalán szeli a tenger habjait. A tenger nyugodt, a hajó teste fölött fehér sirályok vijjog­nak. Szemben velünk a falon utazásra buzdító plakátok. AIR LAINE. Az egyik képen a MALÉV gépe vadul röpdös a levegőben. „Sétarépülés minden vasárnap. Egy óra 35 forint”. Más sem hiányzik ne­kem. Az IBUSZ alkalmazottait nem látjuk, mert a jegy váltók ide-oda topogva vitatkoznak. „Mueikám — csipked egy kö­vér férfit virgonc kis nő — sá­torban nem alszom, mert ösz- szecsípnek a szúnyogok” ... „Ugyan kérlek” — rázza a bőröndjét a kövér — „Hol vagyunk mi még attól?” Végre megkapják a jegye­ket, nagy lármával kivonul­nak. Közel kerülünk a pult­hoz. A jegyszekrény előtt, háttal felénk kék ruhában egy nagyon csinos, fekete hajú nő áll. — Szállj már le a lábamról! — sziszegi Sándor és nagyot lök rajtam. — Mit bámulsz annyira? — kérdezi, de aztán ő is megmerevedik, mert a kék ruhás nő megfordul és ott áll előttünk várakozva, köny- nyű mosollyal ajkán Éva. — Ez aztán meglepetés — mondom boldogan, kezemben tartva párnás kis ujjait. Sán­dorral is üdvözlik egymást, s Éva arcán boldog pír jelenik meg. De ez csak egy pillana­tig tart, gyorsan felölti hiva­talos arcát. — Mit parancsolnak? — Kérem, nézze meg, ho­gyan juthatnék repülővel Győrbe — mondja nagyvona­lúan a barátom. lógatott és a ceglédi öreg- fiúk csapatának mérkőzésére. Ugyancsak délelőtt 10 órakor kezdődik Cegléden a művelő­dési központban a Tanácsköz­társasági Művészeti Szemle keretében a Pest megyei énekkarok területi döntője. Délelőtt 11 órakor viszont Szentendrén, a klubban nyit­ják meg Szőke Szabolcs kép­zőművész kiállítását. Gyomron pedig vasárnap délelőtt lát­hatják az érdeklődők a járási népi táncfesztivdlt. Ha pedig valaki az olvasás, örömének szenteli a hét végét,’ annak felhívnám a figyelmét,' Balázs Anna: A rossz feleség című elbeszélés kötetére,’ amely az írónő 1942—62 kö­zötti novelláit tartalmazza. Még egy érdekes könyvet tu-' dók ajánlani: Balázs Dénes: Hajóstoppal az indonéz szi-. getvilágban című kötetét. Iz­galmas, kalandos, a könyv,; ugyanakkor sok érdekes nép­rajzi ismeretre is szert tehet az olvasó. És ha már az eg­zotikumoknál tartunk, meg­említeném, hogy azok, akik Pesten járnak, ne kerüljék el a Hopp Ferenc kelet-ázsiai múzeumot, ahol az Ázsia mű­vészete című kiállításban gyö­nyörködhetnek. A múzeum tárolódban ízlésesen sorakoz­tatták fel a kiállítás-rendezők a távoli világrész, Ázsia mű­vészetét bemutató tárgyakat. Vasárnap estére A kanadai férfi című NDK tévéfilmet ajánlanám, valamint a Kos­suth rádióban a 19.39-kor kezdődő színházi közvetítést, Illés Endre: Törtetők című vígjátékát. Gondolom, önök is egyet­értenek most velem, mert még soha ilyen gazdag prog­ramot nem ajánlhattam olva­sóimnak. Nemcsak jó szóra­kozást, hanem végre igazi szép tavaszi időt is kíván Karácsonyi István (Megállj piszok, ezért még számolunk!) — Mikor akar utazni? — kérdd Éva. — Ma délután — könyököl a pultra Sándor és igyekszik közelebb kerülni Évához. — Győrbe nincs repülőjárat, csak Pestre, de az is reggel — mondja Éva és Sándor megkönnyebbülve fellélegzik. Pénz nélkül nagyzolhatotL — Sajnos nekem azonnal utaznom kell — fontoskodik Gál úr. — Kénytelen vagyok vonattal menni. (Hogy oda ne rohanjak!) De nem ^esten át — teszi hozzá Sándor — ha­nem a Balatonon keresztül. — Lehet — lapoz a menet­rendbe Éva — mindössze Fo­nyódon, Balatonszentgycr- gyön, Keszthelyen, Tapolcán, Ukkon, Bobán és Celldömöl- kön kell átszállni. — Viszont arra lényegesen Olcsóbb — vágok közbe, jól kihangsúlyozva az „olcsóbb” szót. Sándor szeme szikrát hány. — Az mindegy öregem — veregeti meg a vállam — vi­szont arra még nem utaztam és imádom az ismeretlen tája­kat. Kérem, adjon arra egy je­gyet — fordul É /a felé. — Egy kis türelmet kérek, számolnom kell — vesz: elő ceruzáját Éva. Sebesen ír, szá­mol a papíron, méghozza bal kézzel. Érdekes. Hogy lehet bal kézzel ilyen gyorsan írni? Vajon mindent bal kézzel csi­nál? Főzés közben észre sem vettem. — Ötvennyolc negyven — mondja Sándornak, ráüti a pe­csétet s átadja a bekötött fü- zetecskét. — Siessenek, mert negyed óra múlva indul a vo­nat. — Köszönjük, drága Éva! Az ajtóból még egyszer visz­szanézek, tezintetünK találko­zik. Holnap én is utazom! (Folytatjuk) KARAI LÁSZLÓ: Requiem Első szeretőm öngyilkos lett; szőke, kékszemű parasztlány volt — sohasem láttam meztelen. A vállán fodros volt a blúz és este, hogy megöleltem, két térde lassan ringatott. Mások vitték az ágyba másnap — pénzes palik, dumás ficsurok — utóbb már vissza sem köszönt. Miért, miért nem, nem mesélték, annyit tudok csak, hogy egy éjjel kinyitotta a gázcsapot. Azt hiszem, félt a csillároktól, és elaludt, hogy ne vakítsa szemét a fény. I. T)^NTI^5^:——- V." ' ................................. —-iiilM h og és összekuszálja a hajam.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents