Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-23 / 91. szám

ß ‘\JCírlap 1969. ÁPRILIS 23., SZERDA Pezsgőgyár Pezsgőgyár épül Pécsett, 1970-bep kezdi meg a terme­lést és évente egymillió pa­lackot tölt meg. A felszabadulás óta elő­ször építünk pezsgőgyárat. Ugyanott áll majd, ahol az el­ső magyar pezsgőüzem — az 1859-ben alapított híres Littke gyár működött. A 14—15 mil­lió forintos beruházással ké­szülő pezsgőgyár tulajdonosa a Mecsekvidéki Pincegazdaság lesz, amely több évi kísérlete­zéssel új magyar minőségi pezsgőt állított elő. Itt készül majd a 'máris népszerű — s épül Pécsett egyelőre ideiglenes körülmé­nyek között gyártott — Pan­nónia pezsgő. Az új gyár Pécs szivében, a székesegyház előtti té­ren emelkedik majd, beleilleszkedve a történelmi városképbe. Jelenleg a föld­munkák folynak a gyár he­lyén, mégpedig nagy óvatos­sággal, mivel műemléki terü­letről van szó. Előzőleg a Nemzeti Múzeum régészei gondosan felkutatták az épít­kezés színhelyét, s több római kori sírt és értékes tárgyakat találtak. DEBRECEN Nemzetközi virágkarnevál Kedden a Magyar Agrártu­dományi Egyesületben dr. Tardy Tibor Debrecen város tanácsának képviseletében be­jelentette, hogy augusztus 20-án rendezik meg a hagyo­mányos debreceni — ezúttal nemzetközi — virágkarnevált. Eddig 30 hazai vállalat jelen­tette be részvételét, s az idén először a nemzetközi virág­küldő szervezet, a Fleurop svájci központja is képvisel­teti magát a virágíelvonulá- son. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár I AZONNAL FELVESZ A KÖZPONTI TELEPHELYRE: esztergályos, marós, lakatos, ív-lánghegesztő, kompresszorkezelő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. A központi telephelyen 44 órás a munkahét, MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD KOLSZOLGALATOS MUNKÁRA: * * kardoskúti, algyői, százhalombattai és szőnyi ■**> műszer- és technológiái szerelési munkahelyeinkre felveszünk csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyeken is 44 órás a munkahét, MINDEN SZOMBAT SZABAD. Alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgoznak. Munkásszálló, üzemi konyha van. A szállás ingyenes. Bér: megegyezés szerint. A béren felül 500 FT KOLSZOLGALATI ÁTALÁNYT, az alföldi munkahelyeken még külön területi pótlékot is fizetünk. Felvétel esetén az útiköltséget térítjük, de próbaidő alatt történő kilépés esetén ezt visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképző tanfolyamot szervezünk. JELENTKEZÉS: a vállalat Munkaügyi osztályán (Budapest XVIII., Gyömrői út 79—83.) vidéken a munkahelyek vezetőinél Húsvét előtt — húsvét után március ,20-tót április 30-ig tartanak a HÁZTARTÁSI RONGYGYÜJTÖ HETEK a Pest-Bács-Nóqrád megyei MÉH Vállalat telepein és átvevőhelyein. Pamut alapanyaqú ..szekrénytiszta” rongyért a korábbinál MAGASABB ártérítés. Átvételi árak: teqalább 20x20 cm pamut alapanyaq*’ rongy; ..szekrénytiszta” színes 8,— Ft/kq ..szekrénytiszta” fehér 15.— Ft/kg Egyéb háztartási rongy 0,80 Ft/kq Bővebb tájékoztatás a MÉH telepeken es átvevőhelveken naponta de. 7.30-tól du. 16.00 óra. szombaton de. 7-30-tól du. 12.30 ora nyitvatartási és hulladékátvéteii időben Húsvéti takarítás - húsvéti molyirtás A már nem nasznalt alsó és elsőruhaneműit, asztalterítőit törülközőit stb. MOST KEDVEZŐ ÁRON adhatja at a MÉH-nek! Csiga-biga gyere ki... A MAVAD kecskeméti te­lepére, ahol négy megyéből, köztük. Pest megyéből várják az éticsiga-rakományt, megér­kezett az első szállítmány. A hűvös, szeles időben a gyűj­tők sok helyen eredménytele­nül járják a lelőhelyeket, a hidegben ugyanis nem mutat­koznak a csigák. Az eddig ér­kezett kisebb mennyiséget, fő­leg a melegebb vidékekről, Bács és Békés megye déli ré­szeiről küldték a szedők. Er­re az időre több mint 5 va- gonnyi csigát várt a MAVAD. A nyugati kereskedelmi cégek nap mint nap sürgetik az árut, s főleg a franciák türel­metlenek. B ezárta az ajtót és kilépett a folyo­sóira. Megtett néhány lépést amire eljutott tudatáig, hogy valami furcsa, szokatlan dolog van körülötte. Nem ég­tek a villanyok. Vakon botorkált a lép­csőházig. A sötétség teljes volt. Lábával kérésre az első lépcsőfokot, aztán meg­indult lefelé, de ahogy a harmadik lép­csőfokig elszámolt, megtorpant, mert valami furcsa zörejt hallott. Megijedt. A nyakán és a halántékán érezte a hir­telen felszökő szívveréseket. Maga sem tudta pontosan mit tesz, de egyszeresek azon vette észre magát, hogy ismét ott áll a lakása előszobájában, kétszer is ráfordítja a kulcsot a zárra, pedig ez nem szokása, majd a kisszekrényben kotorászik, zseblámpa után. Végre meg­van, persze az elem biztosan kifogyott, gondolja, de nem, egy kattanás, s a kis lámpa kötelességtudóan pislákolná kezd. A gyenge fény kissé megnyugtatta. Bement a szobába, leült egy fotelba, s kezét halántékára téve figyelte a szív visszatérő ritmusát. Ekkor jutott eszébe a kis pisztoly. Hová is tette. Rövid ke­resés után előkerült: kicsi volt, elfért a tenyérében: ahogy ott állt, egyik ke­zében zseblámpával, másikban az apró fegyverrel, hirtelen meglátta magát a tükörben, s nevetni kezdett, mert a rossz kémfilmek kezdődnek ilyen jele­nettel. Ebben a pillanatban kigyulladt a villany is. Ledobta az asztalra mind a két szerszámot, s előbbi ijedtségén derülve fel, s alá sétált a szobában. A pisztoly az erős lámpafényben még ve­szélyesebbnek látszott. Ismét kézbevet­te, bal kézzel felhúzta, a fémes katta­nás egy ideig még ott kóborgott a csen­des szobában. A tár teli volt, hat apró, rézből készült fényes töltény hullott a kezébe, amint kihúzta. F urcsa körülmények között jutott ehhez a pisztolyhoz. Brüsszelben kószált az utcán egy csepegős, esős osza délután, céltalanul, illetve ahogy észrevette, tulajdoniképpen egy nagyon rövid szoknyás, nagyon hosszú lábú lány után. Akkor még alig lehetett lát­ni ilyen szoknyákat, no meg idegen is volt a városban, s ilyenkor minden vagy nagyon szép, vagy nagyon csúnya, minden középút nélkül. A lány talán észrevette, hogy követi, de ennek sem­mi jelét nem adta. Egyszercsak eltűnt egy kapualjban. Ekkor meggyorsította lépteit, s megállt egy fényes üvegajtó előtt, talán ide mehetett be gondolta, de ekkor az ajtó magától feltárult. Ezen nem csodálkozott, mór megszokta a fotocella« ajtóikat, amit azonban lá­tott, már kevésbé volt megszokott a számára. Az üzlet belsejében egy fehér köpenyes férfi állt, revolvert tartott a kezében, s azzal integetett, mutatva, hogy lépjen beljebb. Ahogy lassan tel­jesítette a fegyver parancsát és ment befelé, érezte, hogy csurom vizes az in­ge alatt A revolver egy fotelre muta­tott, hát leült, aztán a kéz nevetni kez­dett, s kiderült, hogy egy operettbe csöppent. Egy fegyverkereskedésben találta magát, ahol a tulajdonos jó reklámként, cége jelképével fogadta vevőnek vélt látogatóját. Hát ettől az öregúrtól kapta aján­dékba ezt a kis pisztolyt „Látom ma­gán, hogy nagyon ijedős” — mondta az öreg. Tegye ezt el, ajándékba adom, kárpótlásért, a rémületért. „Na ne fél­jen tőle, tette hozzá, nem igazi fegyver ez. Riasztópisztoly.” Pedig pontosan olyan, volt, mint az igazi. Töltények is voltak a tárban, egyet elsütött neki az öreg, mutatóba. Kellemes kis durra­nás, rengeteg füst tét „Ha közvetlen közelről süti rá va­lakire” — hallotta a használati utasí­tást, „akkor ez a kis gáz talán el is kábítja.” Megköszönte és eltette a furcsa kis ajándékot, s nem is került a kezébe mostanáig. Eloltotta a még mindig pis­lákoló zseblámpát, s önkéntelen moz­dulattal ballonkabátja zsebébe csúsz­tatta a fegyvert. Már ismét ott volt a folyosón, a lépcsőházat erős lámpák világították meg, persze nem lesfcelő- dött senki sem rá, de azért érezte, hogy most valahogy sokkal nyugodtabbak a lépései, s ahogy tettetett könnyed lé­pésekkel már a fényes nagyvárosi ut­cát járta, kénytelen volt elismerni, hogy ez a fölény, ez az erő abból a né­hány dekás vasból árad belé, ami le­húzza kabátzsebét. A z úton autók hajtottak el mellette, a járdán itt-ott sétálókat, haza- sietőket látott, s ahogy ott kényelme­sen haladtt, sietős női léptek kopogása előzte meg. A lány fiatal volt, s jobbra- balra tekingetve gyors lépésekben szed­te a lábait. ö is fél — gondolta — az emberek általában félnek. Már a hegyen járt, az alig világított hegyen, ahol a bokrok és fák mögött mindenféle zajok riogatják az embert. Egy nagyobb emelkedő után leült egy padra, s kézbevette az ap­rócska fegyvert. Egy lámpa állt a pad mögött, ami szolgálatkészen világított. Ahogy forgatta, el kellett ismernie, hogy szép munka. Minden alkatrész pontosan illeszkedik, hány gép és hány ember sürgött, forgott, amíg el­A fegyver ^ssssssssssssss/sssss* sssrssssssssssssssssÄ készült? Biztosan nagyon, sok. A fegy­vert a gondolkodó emberek találták ki természetesen, mint mindent. Azért ta­lálták ki, mert féltek. A bunkósbot is nagy találmány lehetett a maga idejé­ben, de az igazi, a forradalmi, ez itt, ni, „a messziről ölő”. Nem arra veszélyes ám, akire ráfogják. Aki tartja, arra. Mert bunkósbottal vagy késsel, kevés ember tud gyilkolni. Az olyan draszti­kus, durva, felelősségteljes. Ezt a pisz­tolyt viszont csaknem akárkinek a ké­zibe adják, előbb-utóbb lőni fog vele. — Hallja, izé, mit akar ott azzal a micsodával? — riadt fel gondolataiból. Három suhanc állt az úton előtte tisz­tes távolban, s ahogy magára nézett, akkor észlelte csak, hogy rájukfogja a pisztolyt. — Csak nem akar valami hülyeséget velünk — szólt ismét egyikük. — Mi csak itt sétálgatunk — vigyor­gott kényszeredetten a harmadik. Erre felállt a pádról. — Gyertek (csak közelebb — mondta — és nem ismert a sajáit hangjára. Közelebb jöttek, lassan, tétovázva, ijedtén. Egyikük sem volt több húsz­évesnél. Annyira i jedt volt az arcuk, s annyira alázatos, hegy elment a kedve a játéktól. — Tűnjetek el — kiáltotta. — Árrá, de gyorsan! Futásuk zöreje, a megrugdalt kavi­csok guruiása még sokáig elhangzott hozzája. Visszaült a padra és zsebre- rakta a pisztolyt. Eszébe jutott egy ré­gi emléke, innen a hegyről. Egy lany- nyal sétált valamelyik negyi ösvényen, amikor négy-öt kölyök állta az útjukat. Az egyikük tüzet kért, a lánytól.. Mást nem teltetett, félreíódta a lányt, s ő gyújtotta meg, remegő kézzel a gyu­fát. Aztán utat engedtek nekik. Csend­ben mentek tovább. S akkor a lány egyszercsak megállt, s haragosan ra­nezett. „Te nem tudnál engem megvé­deni!” — mondta. Rábólintott, mivel ez volt az igazság. „Utálom az erősza­kot” — tette hozzá. Az a lány nagyon csinos volt. Ügy is kerültek egymáshoz közel, hogy amikor először találkoztak, a lány panaszosan megjegyezte, hogy rajta mindenki csak azt veszi észre, hogy formás feneke van. Más lapra tartozik, hogy egyéb figyelemre méltó — mint később kiderült — Valóban nem akadt rajta, node egy későbbi megjegy­zésén még évek múlva Is gondolkodott. „Te utálod az erőszakot — mondta neki a lány —, jól van, de csak azért, mert gyenge vagy. A magad erejével, a te idegesítő gondolataiddal, azonban nem restellsz erőszakos lenni. Utálod az ütéseket, pedig te is állandóan ütsz. Igaz, nem ököllel, de így még fájdal­masabb.” I gazad volt kislány — ismerte most el, lefelé menet a hegyről. És eb­ben semmi furcsa sincs. Az erősek ugyanis ostobák, az okosok gyengék, hát van olyan, hogy valaki okos is, erős is, de akkor meg pénze nincsen, ha az is van, akkor a három közül kettőt előbb-utóbb biztosan el fog veszíteni, mert ez az élet rend je. Szép volt a kora tavaszi folyó. A sö­tét viz unottan, s kötelességezerűen ment a tenger felé. Üres volt a part, illetve nem, mert vagy száz méter­nyire egy árnyék álldogált a viz mel­lett a lépcsőknél. Elindult feléje. Ahogy közeledett, látta, hogy egy fiatal nő, a fején , rikító sárga kendő, milyen fur­csán is festett itt a folyóparton. A nő unottan álldogált. Melléje lépett. A sárga kendő kicsit feléfordult. — Mit akar? — mondta a sárga ken­dő. — Menjen a dolgára. Mostanáig valóban semmit sem akart, de ahogy végignézte a nőt: formás lába, jó alakja és pimasz tekintete volt, már akart valamit, pontosan azt, amit egy hímállat akar, amikor nősténnyel találkozik. Hátha most is használna az erőszak, gondolta cselekedetével egy időben. Amikor a nő meglátta kezében a pisztolyt egy lépéssel hátrább ment. — Muris helyzet — mondta. — Hű de rondán néz most. — s kotorászni kezdett a kézitáskájában. Csak állt ott szó nélkül, kezében a fegyverrel, s azon gondolkodott, mi lenne, ha a nő is előkotorászna a tás­kájából egy ilyenféle micsodát. Egy tükröt húzott ki a lány a különféle ka- catok közül, s először maga elé tartotta egy pillanatra, megigazította rikítósár­ga kendőjét, s hirtelen mozdulattal az ő arca elé emelte. A lány nevetése végigszaladt a rak­part kövein, aztán belehullott a fo­lyóba. Dühösen visszarántotta a tükröt. — Miért nem nevet maga is? — kiál­totta. — Vagy szóljon valamit! Leg­alább annyit mondjon, hogy fel a ke-« zekkel, vagy, ha azt sem, akkor lőjön.' — Egészen közel jött hozzá s már az arcába kiáltotta. •— Lőjön. Nem hallja! Meg akarok halni! A ztán csend lett. Nagy csend.. Elrak­ta a pisztolyt és kézenfogta a nőt — Jöjjön — mondta halkan és a nő jött. így haladtak végig a rakparton^ szótlanul. „A fene egye meg — gon­dolta — az erpbemek, ha fegyver van a kezében, akkor előbb-utóbb lőni kell.” És elégedetten nyugtázta, hogy ő nem tudta volna meghúzni a ravaszt Aztán felmentek a lépcsőn, s ekkor a nő megállt. — Hívjon taxit! — mondta paran­cs olóan. Ez úgy beszél most mintha nála len­ne a fegyver — gondolta. — Na mire vár? — szólalt meg ismét a nő. — Ott a szállodánál talál kocsit Átment a szállodához. Enged ebnes erű Éppen akkor állt meg egy taxi, utasai kiszálltak, a helyükre ült, hátra. A ko­cái megfordult s a cigarettázó sárga kendő is csakhamar beszállt — Mondja már be a címét — hallotta a nő hangját. Bemondta. Útközben már annyira nem értette a helyzetet, hogy arra kellett gondolnia, hogy a' lány kilopta' a zsebéből a pisztolyt. Odanyúlt a ka­bátjához, de ott volt Aztán meg is ér­keztek. A házban megint sötét volt Egy darabig próbálkozott a kapcsoló­val, aztán megindult — Na jöjjön — mondta a nőnek. — Félek a sötétben — hallotta a hangját aztán érezte, hogy hozzábú­jik, belekarol. így botorkáltak fel a lépcsőn. Persze a lakásban sem égett a villany. A szobában ott feküdt az asz­talon a zseblámpa. Meggyújtotta. A nő egy fotelben ült már, lehunyt szem­mel. Felakasztotta a kabátját a fo­gasra, előkerített két gyertyát, meg­gyújtotta, aztán leült ő is. Szép lába volt a lánynak, s ahogy nézte, arra gondolt, hogy ilyenkor igazán el lehet felejtkezni a fegyverekről. „Persze ez régi recept. Lysdstrate”, de ekkor a nő megmozdult, elővette a táskáját, koto­rászni kezdett benne, kivette a kistük- j rőt, megigazította rikítósárga kendő­jét, aztán visszatette, majd újra elő­bukkanó kéz« egy pisztolyt tartott. — Most bámulsz; kisöreg, mi! — mondta. B ámult valóban. Csakis az ő piszto­lya lehetett, bér ezek a micsodák, nagyon egyformák. Ha az övé, nincs nagy baj, de ha nem... „Ne játsz a tűzzel” — emlékezett anyja figyelmez­tetéseire. — Szávai atya, most bajban va­gyunk! — mondta a nő és nevetett. Nem a te kezedbe valók ezek a játék­szerek. — Ebben igazad van — kellett elis­mernie. — Na, ne hízelegj — mondta a nő. — Inkább tedd fel szépen mind a két mancsodat. Ezen nevetnie kellett. A ponyvare­gények stílusa. Aztán feltette a kezét Mind a kettőt. Ugyanazt érezte, mint ott akkor, a fegyverkereskedés bejá­ratánál. A nő felállt. — Menj a falhoz — pa­rancsolta. Odament a falhoz. „Fordulj' meg.” Megfordult. „És most maradi így”. Ügy maradt. Nézte a falat, s eszé­be jutott hogy festenie kell. Persze csak akkor, ha a nő a lépcsőházban, valóban kilopta a zsebéből a pisztolyt Ha sajátja is volt, s miért ne lehetne, hiszen a Világ tele van fegyverkereske- désekkel, akkor, majd meglátjuk ml lesz. Jó sok idő eltelhetett, már egé­szen elfáradtak a kezei — mire ismét hallotta a nő hangját. — Megfordulhat. Az asztalon egy üveg konyak állt, két pohár, a nő pedig a fotelben ült, cipő volt a lábán, harisnya, harisnya- tartó. meg a rikító sárga kendő, más semmi. Töltött a két pohárba'. Az egyiket gyorsan megitta, a másikat odaadta a nőnek, ö is felhajtotta a pohár tartal­mát. — Mire volt jó ez a cirkusz? — kér­dezte ekkor. A nő letette a poharat. Öltözékéhez képest fesztelenül .mozgott. — Imádom az erőszakot — mondta. — Imádom — ismételte meg. A z ágyban egy idő múltán a nő el­aludt. Még most is rajta volt a cipő, a harisnya, a harismyatartó, még a sárga kendő is. Elalvása előtti utolsó mozdulatában azt igazította meg. A férfi ekkor kikelt az ágyból, rá­dobott egy takarót á nőre, ivott egy po­hár konyakot, aztán mégegyet, aztán megkereste a nő táskáját, kivette be­lőle a pisztolyt, kibiztosítótta a zárat, odament az ágyhoz és hatszor egymás­után a nőre sütötte a fegyvert. A dur­ranások közben üvöltözött, azt kiál­tozta, hogy gyűlöli az erőszakot, s eszébe se jutott azon gondolkodni, hogy az igazi pisztolyt, vagy az ijesztésre valót tartja most a kezében. Sz. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents