Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-23 / 91. szám

1969. ÁPRILIS 23., SZERDA rr.% r nrr.m K^úrlap Most másodszor... Duna menti kőolajfinomítók tanácskozása Csütörtökön látogatás Százhalombattára Kedden a Tedhnika Házá­ban kétnapos tanácskozásra ültek össze a Duna menti kő- < cáajfiriiomítók képviselői. Kö­rülbelül negyven külföldi — bolgár, csehszlovák, jugoszláv, : nyugatnémet, osztrák, román , és szovjet —, valamint ugyam- . ennyi magyar szakember vesz részt a megbeszélésen. A ta­valy, Becsben tartott első ta­nácskozásuk után most má­sodízben találkoznak azért, hogy szakmai konzultációjuk­kal elősegítsék a kőolaj-feldol­gozás további fejlesztését. A megbeszélést Bese Vilmos, az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt vezérigazgatója nyitotta meg, majd az osztrák Ludwig Bauer, az österreichi­sche Mineralölverwaltung el­nöke, tartott bevezető előadást. A két nap alatt 13 előadás hangzik el, közülük hat kül­földi szakemberek részéről. Csütörtökön a megbeszélés részvevői, a százhalombattai olajfinomítót teikintik meg Tejvariációk Habszifonhoz ingyen tejszín — .Sajtok cégjelzéssel Megnyílt a legmodernebb tejbplt Szó se róla, párját ritkítóan impozáns, elegáns, a tejbolt, amelyet a Csemege nyitott Budapesten, a Vígszínházzal szemben. De megéri-e, hogy külön szóljunk róla olvasóink­nak? Nincs Budapesten sem olyan KÖZÉRT vagy csemegebolt, amelyben ennyi hűtőberende­zés működne. Am ez csak a technika. A lényeg a válasz­ték. Mint a most nyitott bolt .ellátója a Tejipari Tröszt áru­forgalmi vezetője, Romhányi Gábor jóval több mint százfé­le tejtermékről informált. Üj- donság: az azonos fajtájú, de más-más helyen gyártott saj­tok például magukon viselik az előállító cég külön jelzését, így hát nemcsak ezt mondja a jövőben a vevő: kérek ementálit, hanem, hogy SzeJc- szárdról, vagy tegyük fel Bu­dapestről valót. Ily módon bi­zonyos verseny is indul a vá­sárlókért. De kapható itt po- lipak csomagolású tej literes­től a két és fél decisig, tejpor, akár nagy mennyiségben is, s általában minden Magyaror­szágon gyártott termék. Még vajat is az ország különböző részeiből szállítanak ide. A fő ellátó persze a Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat. Az üzlet újdonsága: aki habszi­font vásárol itt ingyen kap hozzá egy pohár tejszínt. A sok érdekességhez most már csak két dolgot kellene csatolni. Az egyik, hogy mi­előbb minden sajt jól éretten kerüljön a boltokba, a másik, hogy amilyen hamar lehet, például Vácott, vagy Cegléden nyissanak hasonló boltot az Ipar és kereskedelem együtt­működésével. Mindezzel megválaszoltuk a kérdést is, érdemes volt-e a tegnap szakmailag is bemuta­tott s aí ország legmodernebb i tejboltjának tartott üzletről írnunk. (t. gy.) Középiskolás statisztika A Művelődésügyi Miniszté­riumban most elkészült sta­tisztika szerint az általános iskola 8. osztályát idén végző fiatalok 85,2 százaléka tovább akar tanulni. A különböző tí­pusú középiskolák első évfo­lyamaiba az 1969—70-es okta­tási évre 70 810-en jelentkez­tek. A felvehetők száma 65— 66 ezer között van. A 34 ezer gimnáziumi helyre 27 612-en kérték felvételüket, szakkö­zépiskolába viszont — a ren­delkezésre álló 31 700 helyre — 42 998-an pályáznak. Thury-szobor 1569—1571. között Thury György volt Kanizsa-vár kapi­tánya. Kanizsa ebben az idő­ben fontos szerepet töltött be az ország védelmében, és a vidék erőssége volt. A legen­dás hírű várkapitány 1571- ben a Zala megyei Orosztony község alatti csatában esett el. Halálának 400. évfordulójá­ra Orosztonyban felállítják életnagyságú bronzszobrát. _ A mű elkészítésével Borsos Mik­lós Kossuth-díjas szobrászmű­vészt bízták meg. Elég-e jelezni? A kifejezés közkedvelt, sű­rűn hallani. Gazdasági és politikai kérdésekkel össze­függésben egyaránt. A felsőbb szerveknek jeleztük. Volt itt egy elvtárs, annak jeleztük. Amikor meghatározták felada­tainkat, jeleztük. Megtárgyal­tuk vezetőségi ülésen, s je­leztük ... A megfogalmazás más és más, a lényeg azonban megegyezik. Az információ cseréjére utal, s arra a fontos fölismerésre, hogy e cserének kétirányúnak kell lennie. Föntről lefelé, s lentről fölfe­lé áramlik az ismeretanyagok sokasága, melyeket — össze­foglaló jelzővel — informá­cióként tartunk számon. A gazdasági életben egy-egy időben megkapott információ — például a piaci helyzet várható változásáról — ara­nyat ér. Nincs másként a po­litikai életben sem. Azonban: az információ nem öncél. Nem önmagáért van. Hanem azért, hogy: fölhasználják. A cselek­vés befolyásolója, a teendők meghatározója legyen. És ép­pen ezért: nem elég jelezni. Két váci üzemben, a kötött­árugyárban, s a Forte Fátoké­Zakatoló varrógépek Ifjabb Téri Andrásaié, nyú­lánk fiatalasszony, megállítot­ta a motorhajtotta Varrógépet Centiméter lógott a nyakában, élénk színű, sokféle ruhaanyag hevert körülötte. Kötényt varr, női otthonkát, ez a hivatalos neve, mondta. Tegnap vitte be a mintadara­bot. Nem volt tökéletes, de Dórika, a meós, az a kedves, aranyos asszony, aki beve­zette őt a varrás tudományá- ,ba, sorra vette a hibákat, tü­relmesen megmagyarázta, mit, hogyan csináljon. Most már mindent tud. Egy hét alatt 73 darabot kell elkészítenie, 6 forint 50 fillért kap minde­gyikért. Eléggé komplikált, munkaigényes, tette hozzá. Szívesen beszélt a Duna Háziipari Szövetkezetről: — Kilenc éve vagyok be­dolgozója itt, az érdi telepen. Két általános iskolás kisfiam van, magam nevelhetem őket, s közben szépecskén keresek is, anélkül, hogy eljárnék Va­lahová. Először nylonharis­nyát, aztán kesztyűt, kötöttem, két éve vettem ezt a nagyon jó lengyel gépet, azóta varrók. Gépírásos papírt mutat: — Itt a műszaki leírás. Az idősebbek, pedig minden vi­lágos, nemigen igazodnak el rajta. Válogatnak. Csak a könnyű munkát keresik, az egészségügyi, a camping- és a tomanadrágot. Annak darab­jáért egyötvenet, két forintot kapnak, de húszat is megcsi­nálnak belőle naponta, me­chanikusan, centizés nélkül, szériaszerűen. Lesik a kocsit, hoz-e ilyen árut és ha igen, özönlenek érte. be, törik magukat Lassú muzsikusok — Bizony, én is főként csak könnyű munkát vállalok — szólt közbe idős Tériné, aki megtudva, hogy vendég érke­zett, kijött a legbelső szobá­ból, félretette kis időre a varr- nivalót. — Ha hétszáz forin­tot keresek, már elégedett vagyok. Tulajdonképpen nem is szorulok rá többre, és így vannak általában az időseb­bek valamennyien. Lehetünk vagy húszán ilyenek. Kevéske nyugdíjból élő házaspárok, özvegyasszonyok, sokat bete­geskedők, amolyan lassú mu­zsikusok. Itt lakik például, nem messze, a Sándor utcá­ban Szilvási Istvánné, hetven­éves ... öt is felkerestem. Egyedül él, óvónő lánya segíti. Három éve bedolgozó. — Ahogy, múlnak az évek, egyre nehezebben megy — nem panaszkodik, csendes bánat rezeg csak a hangjában. — Az orvosok felfedezték, zöld hályog kezd ereszkedni a szememre. De én egyelőre még szemüveget sem haszná­lok. Centizni viszont már nem tudok. Hálistennek, a telep­megbízott drága teremtés, csak könnyű munkát ad. Amint látja, egészségügyi nadrágokat varrók. Máist már nem merek vállalni, hagyom a fiatalabbaknak, akiknek még több türelmük van. Tegnap negyvenet csináltam, ma ko­rán felkeltem, még tízzel vé­geztem, összesen ötvenet vit­tem be egyszerre. Ez is egy százas, ugyebár. Igazán elége­DIVATOS LETT, s valóban mutatós is a vékonyabb, vastagabb fatörzsből összeállított ülő­ke és asztal. Ilyet gyártanak Viségrádon, a Pilisi Erdőgazdaság fafeldolgozó üzemében. A képen látható garnitúra a esopaki malomba kerül, ahol a Hungária Szállodaipari Vállalat vendégei töltenek majd az asztalok mellett kellemes órákat. (Foto: Urbán) dett vagyok. Munka nélkül nagyon, rossz lenne így, egye­dül ... A gordiuszi csomó Az érdi telepnek 120 bedol­gozója van. A Duna Háziipari Szövetkezet, 1951-ben, itt ala­kult meg, 16 taggal, egy volt kocsmahelyiségben. A köz­pont később Pestre költözött, — Fél éve lakunk ebben a szép, kényelmes otthonban mutatott körül Alföldi István­né telepmegbízott. — A szö­vetkezet ajándéka az érdi asz- szonyoknak. A régibe beeső pögött az eső, téglás padlója volt. Ami pillanatnyilag a leg­több gondot okozza: a bedol­gozók között kevés a segédle­véllel rendelkező varrónő, a szakember. Esetleg, ha tíz akad. Otthon tanultak meg varrni, vagy Boczor Mihály- né meós irányításával, akit szeretettel mindenki csak Dó­rikának nevez. Túlnyomórészt 3—4 gyermekes családanyák, háztartásbeliek. — Hálásak az érdi asszo­nyok a szövetkezetnek — mondta Alföldiné. — Becsülik a munkaalkalmat, mellyel SZTK-t, nyugdíjjogosultságot is szerezhetnek, és közben a gyereknevelésről, a háztartás­ról sem kell lemondaniuk. Szemléletváltozást — A Duna Háziipari Szö­vetkezet árui — közölte Ká­dár Lászlóné, az elnök —, az ország és a világ minden ré­szébe eljutnak. Jelenleg fő­ként felső és alsó gyermekru­házati cikkeket gyártunk, kis- szériában, sablonmentes, vál­tozatos modelleket, finoman, főként kézzel kidolgozott kis­ipari termelvényeket. örven­detes, hogy az érdi telep is megkezdte az exportra terme­lést. Tűzkeresztségük, egy könnyű kivitelezésű, serdülő leányok számára tervezett ruhával, sikeres volt. ami azt bizonyítja, tudnak, ha akar­nak. — Mivel serkentik a bonyo­lultabb munkák vállalására á tagságot? — kérdeztem befeje­zésül. — Csak szükséglet szerint termelünk, nincs raktárkész­letünk. Kevésbé munkaigé­nyes áruból nem biztosíthat­juk a folyamatos ellátást Azt szeretnénk, ha az otthon dol­gozás lehetősége még több ta­gunk szemléletét megváltoz­tatná. Anyagilag úgy segítjük elő a szemléletváltozást, hogy a III. negyedévben, amikor már látjuk, hogy a szövetke­zet gazdaságosan működött, a rezsi terhére, premizáljuk az alacsonyabb bérezésű ruhá­kat. Osztalékot, illetve nyere­séget is többet kap és több szabadságpénzben is részesül az, aki nem válogat, folyama­tosan dolgozik. Polgár István miai Iparnál beszélgettem gaz­dasági és pártvezetőkkel arról, vajon milyennek ítélik meg napjainkban az információk cseréjét, s ezen belül is a po­litikai információk jelentősé­gét? Vajon érvényesül-e a visszacsatolás elve, azaz a to­vább adott információk visz- szahatnak-e a gyakorlati mun­kára? Nem mondhatom azt, hogy határozott igennel felel­ek. Tény, hogy a hat-nyolc évvel ezelőtti állapotokhoz mérten igen nagy a változás — így foglalható össze az, amit elmondtak. Mégis — folytatták — újra és újra akadályok ke­letkeznek ott, ahol a legfon­tosabb lenne a gyorsaság, a rugalmas reagálás, a fölismert tények és tendenciák elemző értékelése: az egyes termelő egységekben, a pártalapszer- vezetekben. Igen, ezeken a he­lyeken ma még főként csak addig jutottak el, hogy — je­lezzenek. Tagadhatatlan, hogy a po­litikai munkában is — mint minden másban — vannak di­vatok. Napjainkban divatosak az ún. közvélemény-kutatások, fölmérések. Sajnos, egy részük nélkülözi a szakszerűséget, hí­ján van annak a ténynek, hogy a politikai közvélemény-kuta­tás szakma és tudomány — vi­lágszerte hatalmas tudományos apparátus foglalkozik vele! —, s a nagyon is amatőr módra végrehajtott akciók eredmé­nye sem haladja meg az ama­tőr szintet A kérdés másik, s nem kevésbé fontos vetülete: o használható információknak is csak töredékét dolgozzák fel a politikai szervezetek, infor­mációik s cselekvésük között nem egy esetben széles válasz­tóvonal húzódik. T érjünk csak vissza a Vá­cott hallottakra: az aka­dályok elsősorban „lenn”, a kisebb közösségekben érzékel­hetők. A miértre igen egyszerű a felelet. Azért, mert — min­den pozitív változás ellenére is — e közösségek vezetési szint­je — akár a gazdasági, akár a politikai vezetést értjük alatta — elmaradt a nagy iramban változó országos gzdasági és politikai környezettől, mert ma elsősorban itt hatnak még a régi beidegzettségek. Az önállóság hianya, a bá­tortalanság, a' tapasztalatok to­vábbítása anélkül, hogy azok­ból levonták volna a kellő kö­vetkeztetéseket, nagyon is régi „betegség” a politikai munká­ban, szoros s nehezen kiirtha­tó következménye azoknak az esztendőknek, amikor a felsőbb politikai vezetés ezt kívánta, s várta el. Azt, hogy ma alapve­tően más a helyzet, nem kell bizonyítani. Elég megemlíteni, hogy a párt Politikai Bizottsá­ga 1968 decemberében külön határozatban hívta fel a figyel­met a politikai információs munka szerepének, jelentősé­gének nagyságára, a további tökéletesítés elengedhetetlen- s égére. Napjainkban nem ott van a baj, hogy a pártszervezetek nem fordítanak figyelmet a politikai — helyi — közvéle­mény megismerésére. Ott a baj, hogy \ a megismerteket még nem képesek kellő ered­ménnyel földolgozni, levonni a tanulságokat, s meghatároz­ni a feladatokat, hanem meg­elégednek az információk to­vábbításával, a jelzéssel, s vá­rakoznak. Májd fönt eldöntik, mit kell tennünk — így vala­hogy hangzik az álláspont. F önt azonban —s ez a fönt ebben az esetben mind­egy, hogy országos, vagy já­rási, városi szint-e — nem ké­pesek, s nem is akarnak dön­teni azok helyett, akik hely­ben vannak. Fönt csak irá­nyokat tudnak meghatározni, elvi alapokat — éppen a lent­ről jött információk alapján — de nem a gyakorlati intéz­kedéseket! Azaz: akik csak jeleznek, de ném cselekednek, önmagukat hozzák lehetetlen helyzetbe. A politikai munka legfontosabb tényezőinek egyikét vesztik el: a gyorsasá­got, a rugalmas reagálásban rejlő sikert. Ha valamire ak­kor reagálnak a pártszerve­zetek, amikor már egészen másról beszélnek az emberek, aligha lehet hatásos az, amit mondanak. Ha a pártszerveze­tek nem ismerik föl időben a választ váró kérdéseket, ak­kor nem formálói, pusztán re­gisztrálói lesznek az esemé­nyeknek. Fontos és nélkülözhetetlen jelezni mindazt, amit a párt- szervezetek területükön ta­pasztalnak. A jelzés azonban nem, helyettesíti a cselekvést. Jelezni, s vele egyidőben már­is cselekedni mindabban, ami­ben csak lehetséges — ez a politikai információs munka igazi szerepe és értelme. Mészáros Ottó 70 ezer díjmentes életbiztosítás Az Állami Biztosító felül­vizsgálta a régi életbiztosítá­sokat és megállapította, hogy a több mint 20 esztendős biz­tosítások alapján a visszatérí­tésekhez, az árkifizetésekhez elegendőek a tartalékai. Ezért az Állami Biztosító vezetői az eredetileg élet­hosszig tartó díjfizetést el­engedték. Ez évtől tehát az ÁB megala­kulása előtt az egyesületekkel kötött, húísz évnél hosszabb tartamú biztosításokra nem kell díjat fizetni, de a szerző­dések az eredeti összeggel ma­radnak érvényben. A méltá­nyos intézkedést — amely mintegy 70 000, túlnyomóan idős embert érint — indokol­ja, hogy meghosszabbodott az átlagos életkor; ugyanakkor bizonyítja, hogy a szocialista biztosítás célja nem a nyereségszer­zés, hanem a biztosítási igények kielégítése. Az Állami Biztosító május 15-ig minden érdékelt ügyfél­nek megküldi a biztosítási igény jogosultságról szőlő iga­zolást, s egyben kéri őket, hogy az okmányt gondosan őrizzék meg. Ipari taan?w4nak felveszünk 14—16 éves, általános iskolát végzett fiatalokat az alábbi szakmákra: kőműves, épületburkoló, épületlakatos, épületasztalos. tetőfedő és szigetelő Tanulószállást, teljes ellátást munka és* védőruhát, szerszámot és ösztöndíjat adunk. Jelentkezés írásban vagy személyesen a PESI MEGYEI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATNÁL Budapest XXI. (Csepel), Kiss János altábornagy u. IV—21 műköves, vasbetonszerelő. ács-állványozó, bádogos.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents