Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-19 / 88. szám
4 Hm» 1969. ÁPRILIS 19., SZOMBAT Németh Géza: Síremlék Cseténét Julist négyszer szúrták hátba késsel szomszédja ölte meg egy tyúkért. Mondják: siratja öt gyerek Mindössze hárman topogtuk körbe a legolcsóbb koporsót — Már több rakéta elérte a Holdat.. // Ok négyen Eger fogadja? Csak dobgitaron A láthatatlan GODOLLO Agrárnapok Ma délután rendezi meg először a KISZ az agrár-kul- túmapok művészeti bemutatóját Gödöllőn. Szombaton és vasárnap valamennyi felsőfokú agrár intézmény felvonultatja képviselőit három kategóriában. Fellépnek irodalmi színpadok, énekkarok és népi tánccsoportok. Cegléd, 1969. március. A középiskolás művészek találkozója - előkészület volt az egri diáknapokra. A tánczene — táncdalénekes kategóriában a zsűri egy zenekart és három szólistát javasolt egri utazásra. A megjegyzésben hozzáfűzte: „Ha Eger tud még egy másik együttest is fogadni, akkor az aszódi gimnázium pol-beat együttese utazik”. A nagy rém előtt A gimnázium első három éve nem gyerekjáték. Hát még a negyedik év és különösen ennek a második fele. Akkor minden negyedikes szeme előtt ott lebeg a nagy rém: az érettségi. Aztán mikor már túlesnek rajta, mosolyogva emlékeznek a nagy izgalomra, a tanulásra és irigykedve az iskolára. A pol-beait együttes négy aBau omaT Szomszédvárak vetélkedője Koktél 6-kor — Az opera szerelmeseinek Mindig öröm, s egyben izgalom is számomra a hétvégi műsor összeállítása. öröm, mert úgy hiszem, hogy kedves ovasóinknak örömet tudok szerezni s izgalom, mert hétről hétre félő, hogy elképzelésem találkozik-e az olvasó ízlésével. És ha már az olvasóknál tartunk, hadd hívjam fel figyelmüket Kolozsvári Grandpierre Emil: Elmés mulatságok című, évszázados hazai és külföldi anekdotakincsekből összeállított kötetére. Az ügyesen összeválogatott írások nevetve csipkedik meg mindazokat, akiket meg kell csipkedni. Szőnyegre kerül az elvtelen törtető, a pénzsóvár, és így tovább, és így tovább ... A labdarúgás rajongóinak bizonyára emlékezetes lesz a vasárnap, mert ekkor kerül sor a „Három szomszédvárak” vetélkedőjére: Budakalász—Pomáz; Isaszeg—Gödöllő; és Üllő—Monor bajnoki labdarúgó-mérkőzésekre. A nagykátai művelődési központ szombatra és vasárnapra kitűnő programról gondoskodott. Április 19-én, szombaton a Filmklubban levetítik az emlékezetes lengyel filmet: A hamu és gyémántot. Vasárnap pedig az opera szerelmesei részére Liszt, Kodály, Verdi, Puccini, Offenbach és Mascagni műveiből ad elő a 60 tagú postászenekar, dr. Vasadi Balogh Lajos Liszt-díjas karmester vezetésével. Az áriabetéteket pedig Moldován Stefánia, az Operaház tagja adja majd elő. A Madách Imre Művelődési Központban Vácott szintén kellemes meglepetés várja majd a nézőket, mert 20-án, vasárnap este vetítik a Jókai Mór regénye alapján készült filmet, az Egy magyar nábobot és a Kárpáthy Zoltánt. Szentendrén, a művelődési házban szombaton este 6 órai kezdettel pantomimest lesz az ifjúsági klubban és utána tánc. Természetesen vasárnap 17—22-ig ismét tánc. Talán még emlékeznek kedves olvasóim, egyszer már ajánlottam a Nemzeti Galéria Magyar festészet a XIX— XX-ik században tárlatát. Most a XIX—XX. század magyar szobrászata című kiállításra hívom fel figyelmüket. Akik Pesten járnak és van idejük, nézzék meg vagy a Puskin, vagy az Ugocsa moziban Sára Sándor, Csoóri Sándor és Kása Ferenc alkotását, a Feldobott kő című filmet. A film az 50-es évek egy darabka történelmét mutatja be megrázóan. A Szikra moziban viszont Tolsztoj halhatatlan regényének, az Anna Kareninának filmváltozatát vetítik, magyar szinkronban. Végezetül engedjék meg, hogy egy-két, a rádióban elhangzó csemegére is felhívjam figyelmüket: Szombaton 20.28 órai kezdettel a Petőfi rádió sugározza a Világirodalom remekei sorozatból Anatole France A pingvinek szigete regényének rádióváltozatát, vasárnap pedig a Kossuth rádió 20.50 órakor Sean O’Caesy: Koktél 6' kor című kétrészes vígjátékát. Az ír drámaíró vitriolba mártott tollal rajzolja meg kora képmutató társadalmát és e társadalom furcsaságait. A zenében, prózában, irodalomban, tárlatban oly gaz dagnak ígérkező hétvégéhez kellemes szórakozást kíván: Karácsonyi István tagja az idén érettségizik Aszódon. — Félnek? — Nagyon izgulunk. A zenélést azonban nem fejezzük be, de ritkábban próbálunk. — Mióta vannak együtt? — A társaság négy éve. Amióta gimnáziumba járunk. Szorosan összeköt minket az iskola KISZ-szervezete, hiszen közülük hárman vb-tagok. Tavaly októbertől zenélünk, s azóta még gyakrabban vagyunk együtt. Nagyközönség előtt a ceglédi seregszemlén léptek fel először. Addig csak az iskolai klubdélutáinokon szerepeltek. A bemutatkozás kitűnően sikerült. A számok, amelyeket játszottak, mindeddig ismeretlenek voltak, de a közönség bizonyára sokáig nem felejti el. A főnök A zeneszerző Barlai Gyula — ő a nagyfőnök, az együttes vezetője. A szöveget Dufner László írja. ök ketten gitároznak és énekelnek. A harmadik énekes biztos, hogy nemcsak azért került az együttesbe, mert illik egy leányt is szerepeltetni: Szabados Zsuzsanna tényleg tud énekelni. Ehrmann József a műszerész. Egy zenekarban ez a leghálátlanabb foglalkozás, hiszen a közönség előtt nyíltan sohasem szerepel, munkájáról szinte semmit nem tudnak. Pedig sokat jelent az; hogyan dolgozott — Feltéve, ha dolgozhattam. Az együttesnek ugyanis még nincs saját erősítője. Igaz, a kölcsön „szerelést” is össze kell állítani... De reméljük, hogy nem lesz ez mindig így: szeretnénk venni egy mikrofont, egy erősítőt, egy hangfalat valamint két reprezentatív gitárt. — Elektromosát? — Nem. Szerintünk pol- beat-et csak dobgitárral szabad játszani, mert ez csak úgy szép. Ha sikerül — Érettségi után is együtt maradnak? — Ha minden jól megy — mondják szinte egyszerre és összenevetnek. Barlai Gyula és Ehrmann József elektroműszerésznek készül. Szabados Zsuzsanna és Dufner László a színművészetire jelentkezik... — Gondolják, hogy sikerül? — Az irodalmi színpadok Pest megyei elődöntőjén négyen kaptak oklevelet. A négy közül kettőt mi hoztunk el... Aztán újból irány a színpad: a két gitáros fiú között a lány és énekelnek. „Esik eső csöpörög Joe pajtás nyöszörög Miért nem hoztál puska helyett esernyőt? .. Mészáros Sándor Késik az „rtv" bővítése A Lapkiadó Vállalat közli, hogy a Rádió és Televízió Újság májusra ígért terjedelem- növelésére — váratlan műszaki akadályok miatt — csak később kerülhet sor. Csillag-erdő — Remeteség Zsámbék környéke csak úgy dúskál a régi nevekben, csakhogy legtöbbje eredetére ma már az ott- élök nem is emlékeznek. Ki éud- ja, miért lett Nyakas a Nyakashegy, mit takar a különös nevű Anyácsai erdő? A Csillag-erdőt viszont még ma is emlegetik. Régen vasárnaponként a parasztlegények ide hozták ki a lovukat legeltetni, büszkélkedni velük. Nyáron kinn maradtak éjszakára. S hogy ne unatkozzanak, ide látogattak a lányok egy kis csillagnézésre, ha már kihunyt a pásztortűz. Híresek voltak akkoriban a zsám- béki lovak. Nemcsak az ország különböző tájairól, de még Törökországból is szorgalmasan látogatták a zsámbéki lóvásárokat, mert valóban gyönyörű állatokat láthattak. Az Alsó-felső Kenderföld elnevezést igazolják a telekkönyvi bejegyzések, amely szerint ebben az időben sokan termesztették ezt a növényt. Kötélverő is volt a faluban, az utolsó közülük, Seregélyes Béla a felszabadulás után halt meg. A Remeteség elnevezés eredetéről szintén van biztos adatunk. Két, világtól megcsömör- lött magyar adta itt búslakodásnak a fejét. Horn Antal és Pekta Lajos évekig éltek magányosan. Bogyókat, gombákat, füveket ettek. Abban az időben forrás is bugyogott az árokban, ahol felütötték sátorfájukat. Pekta Lajos 1762- ben halt meg. K. M. Idegenvezető kerestetik Ebben az évben rendezi meg először a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar Televízió és az Express Ifjúsági- és Diákutazási Iroda az Idegen- vezető kerestetik című vetélkedőt. Ma délután Vácott 35 Pest megyei fiatal méri össze erejét, versenyzik azért, hogy júniusban a televízió nyilvánossága előtt bemutathassa tudását. A Madách Imre művelődési központban a játékot Földeák Róbert vezeti. ■■ ' /Ä'V■í*' ♦ ' J'*’1''" ' \ j , f, < , \ > '*,<■' >2 , V J ' V ! *■ ?<&.? ' y ■ V.i' V. ::' . .'V- V' -• ;. ^ ^ . , - V i Ä.1 K éré ' JÉ IJ »ipiiiiiiiiiiii ■•■ap II . • :• : :./:á : A .JÉ ' ■ •'VT* • >4 / 1 / lí‘v M Kétségkívül az év legnagyobb szenzációja lesz a jégcirkusz megérkezése és fellépése Budapesten. A szovjet együttes eddig csak nyugaton szerepelt, ez lesz az első szereplésük a baráti országokban. Számaik közül kiemelkedik a jéghokizó medvecsapat, a szaltó korcsolyával a jégen, s általában az, hogy hintán, kötélen s a csúszós jégfelületen egyaránt otthonosan mozognak, és szerepelnek a csinos görlök. Az itt közzétett felvétel a gazdag program egy látványos jelenetét mutatja be. A moszkvai jégcirkusz június 20-tól lép fel s körülbelül 2 hónapig tartózkodik Budapesten. 1. démes =' jdnapoh aimlu.:,.JL1 ... ...db 3. Semmi kétség, a házat felgyújtották. Felugróm az ágyból, pizsamában rohanok négyöt lépést. Aztán visszafutok. Mit kell tennem?... Egy ilyen mafla nagy bérház nem ég olyan gyorsan, mint egy szalmakazal. Horváth néninek nem szólok, nem ijesztem meg feleslegesen. Inkább megkísérlem egyedül eloltani a tüzet. Kirohanok a fürdőszobába, felkapok egy vödröt, s ráöntöm a vizet a parkettra. A füst makacskodik, elbújik, előjön. Űjabb két vödörrel ráöntök, aztán még vagy tízzel. A szobám már úszik ... hopp, a cipőm! Megindul az ágy alól. Hű, mi lesz még itt?! Csomagolnom kell. Bennég a holmim, mihez kezdek? A csodába a holmimmal, a bőrömet kell mentenem. Szegény Horváthné! Nem lát, neki több idő kell a menekülésre. Mégis felkeltem. Nem ijesztem meg, csak szólok neki. A konyhába sietek, megrázom az ágyban. Az öregasz- szony felriad, kezével felém nyúlkál. — Mi történt? — Ég a ház! — Jézus, segíts! — kiáltja és elájul. Na, még csak ez hiányzott. Hamar egy korsó vízzel életre locsolom. Már alig látok a füsttől. Gyerünk a szomszédokhoz. Mócsiné pongyolában nyit ajtót. Nem tud semmiről. Aztán szívéhez kap és sápadt lesz, mint a fal. Másik szomszédom, Stuck, a főkönyvelő égő házból!” — hallom már, ahogy mondják. ... „Pizsamában volt szegény, de kitartott az utolsókig!” ... Hű, milyen klassz riportot írok én erről! A főszerkesztőm elájul. A létrán nem engednek lemászni. Beereszkednek a szobámba és fitymálják a füstöt. — Ez semmi! — hadonász egy marcona, rohamsisakos férfi a baltájával. Tényleg, már nem is füstöl annyira. (Én nem tehetek róla!) Lemennek a földszintre, a zongoratanárnő melletti lakást felnyitják. A lakók korán reggel elmentek dolgozni. Kiderül, cserépkályhát raktak náluk, s a kályha csövét rosszul vezették a kéménybe. A nyíláson keresztül az emeletre, hozzám gomoly- gott fel a füst, amit a próbabegyújtás okozott. A lakók látták, meggyullad a sok papír és szemét, becsukták a kályhaajtót és elmentek dolgozni. Én vettem észre. Vajon hány életet mentettem meg? Dagadok a büszkeségtől. A lépcsőházból beszólnak, a tűzoltó- parancsnok keres. Csak azt sajnálom, hogy még mindig pizsamában és mezítláb vagyok. Most majd biztosan kezet rázunk. Szép dolog ez!... Az asszonyok könnyeznek. — Maga csinálta itt ezt a pánikot? — kérdi a tűzoltófőnök mérgesen, s felrántja bajuszát az orra hegyéig. — Mit, kérem? ... Tessék?... Mi van?... Néhány keresetlen megjegyzést tesz még, aztán elvonulnak. A ház lakói elől szobámba menekülök. Ott viszont már Horváthné topog a vízben és kibontott hajához kapkodva közli: tizenötödikén hagyjam el a lakást. — Ez, kérem, hallatlan! — üt ágyamra botjával, és kíméletlenül néz rám vak szemével. Éreztem, nagy nap lesz! Most már nemcsak állást, munkát és pénzt, hanem lakást is kereshetek. Három napig az újsághirdetéseket bújom. Könyvelőt venne fel a megyei húsipari vállalat. Beruházásban jártas előadót keres az Épületszerelő Vállalat. Jó kis állások lehetnek, nyugodt helyek. Az ember csak ül, laticelpámán, hogy aranyeret ne kapjon, és könyvelget. Horváthné pedig rajongana értem és megbocsátana. Sajnos, könyvelőnek nem mehetek. Ezt megtiltotta a fő- szerkesztőm. De valahonnan pénzt kellene keresnem, s még előbb másik lakást. Délután megnézem a városi tanács melletti hirdetőtáblát. „Szoba egy magános férfinak kiadó. Attila u. 41.” Elsétálok a macskakövekkel kirakott utcákon a külvárosba. Omladozó falú, roggyant kis ház a negyvenegyes szám. Alacsony, kicsi ablakokkal, a tetőt majdnem elérem kezemmel. Testes asszonyság nyit ajtót. Vastag karján feltűrte a ruhát, széles csípője előtt kötény lóg. A nagymosást hagyta abba. Megtörli kezét, s a konyhán keresztül a szobába vezet, ahol a falak mentén két ágyat látok, s a szoba közepén két sezlont. Fekhelyen kívül jóformán más sincs a szobában. Ha egyikben elunom az alvást, átfekszem a másikba. Kényelmes. — Elférnek maguk itt szépen — mondja, s rövidesen kiderül, én lennék a szoba negyedik lakója. A konyhában levő vaságyon is alszik már egy pasas. — A padlás nem kiadó? — kérdezem sétánk végén, mire sértődötten válaszol. — Ha nem tetszik, keressen másikat. Visszamegyek a hirdetőtáblához, onnan a Széna utca 2- be. Csinos, földszintes ház, falain zöld repkény. Az udvar közepén borzas fejű, beesett arcú, hórihorgas testalkatú férfival tárgyalok. Szép szál makaróni. Ezt Frigyes porosz császár, aki vadászott a hosz- szú pasasokra, biztosan elra- boltatja, ha akkor él. Gerber Antalnak hívják. Beszéd közben műfogsora mellett búbot nyom nyelvével az arcán, mintha mindig köpni készülne. A szoba viszont szép, a lakbér havi 300. Óh, Horváth néni, maga egy nemeslelkű asszony volt. Kicsomagolom a bőröndömet, aztán vásárolok öt deka vajat és fél kiló kenyeret vacsorára. Később levelet írok anyámnak. Még az első soroknál tartok, kopognak az ajtón. Szőke, molett, rózsaszínű bőrű asszony lép a szobámba. — Gerberné vagyok — fuvolázza lágy hangon. — A ma- gácska háziasszonya. Nem akarom zavarni, de meg akartam ismerni, kinek adta ki szegény férjem a lakást. — Olyan jelentőségteljesen mondja, mintha most cserélnénk ki a legutóbb gyártott atombomba műszaki adatait egy New York-i híd alatt. — Mi jó barátok leszünk, érzem — ujját szája elé teszi és kuncog. — Remélem, asszonyom — halkítom le a hangom én is. Fél óra múlva tudok cs§k tőle megszabadulni, randevúra hivatkozva. Az utcán nagyot sóhajtok. Hiába, a lakásért áldozatokat kell hozni. (Folytatjuk) éppen borotválkozik. Szappanos arccal, kezében a pamacscsal fut a szobámba, a vízbe gázol és szagolja a füstöt. „Csak semmi pánik! — kiáltja. — Azonnal intézkedni kell!” Horváthné már kint áll a lépcsőházban és visít vékony cérnahangján. A gyerekek is ordítanak, az alsó lakók is. Befutok a főkönyvelőékhez. Az előszobában áll a telefon, kis asztalkán. Remeg a kezem, alig tudok tárcsázni. Stuckné még kombinéhan van, formás mellének gombjai átütnek a lila anyagon. A haját tépi, majd a karomba kapaszkodik. „Jaj, a kombináltszekrényem! Múlt héten hozták haza!” — Miért éppen azt sajnál- ' ja? Hát az én holmim? Felveszem a kagylót, értesítem a tűzoltókat. Aztán irány mezítláb a földszintre. Tátrai- né, a szép, fekete szemű zongoratanárnő még alszik. Ajtaja zárva. — Itt emberéletekről van szó — buzdítom a többieket. — Be kell törni az ajtót. — Nekifeszítjük vállainkat. Reccs! A zár kifordul az ajtóból. A szoba viszont üres. Hát ez a nő hová lett? A szobában szemernyi füst sincs. A meny- nyezet viszont már átázott, az üres kottákra csöpög a víz. De mit számít ez? Közben pokoli szirénázóssal megérkeznek a tűzoltók. Jól sejtik a teendőket, mert az én ablakomhoz kúszik a létrájuk. Felszaladok, lepedőbe dobálom a holmijaimat, majd az ablakból irányítom a létrát... „A tűzoltók mentették meg az
