Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-18 / 87. szám

1969. ÁPRILIS 18., PÉNTEK r&M uicm &űrlap Irodaház-késéssel Budaörsi telepén új, két­emeletes irodaházat épít a Pest megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat. A 4 és fél milliós beruházásra az ÉVM 21-es Építőipari Vállalatával kötöt­tek szerződést, 1967-ben. Az év végére már állt az épület, ám az 1968. december 31-i határidő ellenére, — ma is úgy áll A szokásos vita: az építők ez év szeptember 30-ig kérték a határidő módosítását, a beruházók áprilisban szeret­ték volna átvenni az épületet. Most már a szeptember végi átadás is kérdéses. Pedig nagy szükség lenne az irodaházra, ahol a műhelyek és laborató­riumok is helyet kapnának. ÍJJ „HATTYÚK TAVA“ Aszaf Mihajlovics Messze- rer, a világszerte ismert szov­jet balettmester és koreográ­fus, a moszkvai Nagy Színház többszörösen kitüntetett szó­lótáncosa Budapestre érkezett. Az ő betanításában június el­ső napjaiban újítják fel az Erkel Színházban az operai balettrepertoár egyik legnép­szerűbb darabját, „A hattyúk tavá”-t. Pest megyeiek az egri „Gárdonyi Géza diáknapokon“ Egerben május 24-től 27-ig rendezik meg Nógrád, Pest, Szolnok, és Heves megye ta­nulóifjúságának hagyományos fesztiválját, a „Gárdonyi Géza diáknapokat”. Az országos diáktalálkozó részletes prog­ramját csütörtökön Egerben tartott ülésen hagyta jóvá a KISZ Heves megyei végrehaj­tó bizottsága. A „Gárdonyi Géza diáknapok rendezvény- sorozatát az idei évben a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója jegyében ren­dezik meg. A termelőszövetkezeti beruházásokról Csaknem félmilliárd Népgazdaságunk 222 forint 1968-ban millióval segítette a Pest megyei tsz-eket A napokban tárgyalta a Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága termelőszövetkeze­teink 1968 évi gazdálkodásá­nak eredményeit, amelyekből megállapítható: a megyében 469 ezer katasztrális holdon gazdálkodó 60 ezer tsz-tag az elmúlt esztendőben kitűnő munkát végzett, az 1967 évi 2 milliárd 915 millió forintos termelési értékkel szemben 1968-ban már 3 milliárd 735 millió forint értéket termeltek meg A 179 mezőgazdasági tsz, a 20 csoport és 21 szakszövetke­zet, a 3 mezőgazdasági és a 8 építőipari jellegű közös vál­lalkozás — a rendkívül kedve­zőtlen időjárás ellenére is — valósággal öntötte a piacra a gabonát, húst, zöldséget, tej­terméket. Az állami felvásárló vállalatok 6 százalékkal több árut tudtak a Pest megyei tsz- ekből felvásárolni, mint a ko­rábbi években. Ebben az évben is folytató­dik-e a jó ütemű bővített újra­termelés, biztosítottak-e a tsz-ek gazdálkodásának fejlő­déséhez szükséges feltételek? A sok tényező közül ragadjuk ki a nagyon fontos tsz-beru- házásokat, s nézzük meg köze­lebbről a megvalósulás szá­mait. Kezdjük 1968-cal Nem kétséges, hogy az áru­termelés szép számai a nagy­mérvű beruházások nélkül sokkal csúnyábbak lettek volna, hiszen a szarvasmarha ISKOLÁSOK EPRESBEN Ez bizony még nem az a csalogató, hívogató epres ző sze­zon. Egyelőre csak ígéret a szép piros szemű zamatos gyü­mölcs. Am, hogy bőségesen teremjen, szorgalmasan gyomlál­ják a fóti gyermekváros VI. VII. osztályosai. A fekete fóliá­val borított töveknek akkora nyílásokat vágtak, hogy éppen kibújhassanak a fényre. A fekete szín a tavasz kevés mele­gét is megfogja átmelegíti a földet, így gyorsabban indul fej­lődésnek téli álma után az eper. A gyerekek zsebpénznek valót szereznek így. Foto: Gábor Érettségizők, felvételizők zsebkönyve A tavalyi premiert követi az idei folytatás. A Kozmosz Könyvek sorozatában a múlt évben első ízben kiadott sajá­tos mű, sikert aratott, s ezért a Móra Ferenc Könyvkiadó a folytatás mellett döntött. így jelent meg a friss kötet, ez a segédkönyvecske, mely min­den olyasmiről igyekszik tájé­koztatni az érettségizőket, fel­vételizőket, amit a tananyag­ban nem sajátíthattak el. Mit találhatunk a zseb­könyvben? összefoglalót a múlt év legfontosabb nemzet­közi eseményeiről, áttekintést a Vietnamban zajló háborúról, az amerikai elnökválasztás jellemzőiről. Tájékoztatást nyújt a könyv a csehszlová­kiai eseményekről, a diákmoz­galmakról, a Vatikán és a tár­sadalmi problémák közötti konfliktusokról, s 1918—1919 forradalmi esztendeiről. Nem hiányzik az „Érettségizők, fel­vételizők” zsebkönyvéből a kultúra, a tudomány sem. Kü­lön cikk foglalkozik a tudo­mányos élet szervezeteivel, a hazai és a világirodalom múlt évi eseményeivel, a zene és a képzőművészet eredmé­nyeivel. A kötet harmadik része a technika friss eredményeit fog­ja össze, majd a pályaválasz­tás, a felvételi vizsgák külön­böző problémáit taglalja, végül pedig kislexikon segít a fogal­mak, kifejezések közötti el­igazodásban. hizlalásához korszerű istállók, a baromfineveléshez új, és új telepek, a sertésprogram meg­valósításához modern tenyész­tőházak, a zöldségtermelés fo­kozásához újabb és újabb öntöző-berendezések, a termés­hozamok növeléséhez pedig nem csak több műtrágya, ha­nem földjavítási eljárások is szükségesek. Aligha vonhatja kétségbe bárki, hogy a gépbe­szerzések éppen úgy hozzá­járultak a terméshozamok nö­vekedéséhez, mint a jól el­végzett földmunka, vagy a nagyhozamú vetőmagok és nö­vényvédőszerek alkalmazása Mielőtt a beruházásokra for­dított összegek elemzéséhez kezdenénk, állításunk alá­támasztására nézzünk át egy rövid táblázatot, amely a ter­méshozamokat sorolja fel. Terméseredmények (átlagholdankint) 1967 1968 búza 14.8 lo.2 rozs 6,4 7.1 őszi árpa 10.4 9.9 kukorica 15.2 16.1 burgonya 59.1 44.6 cukorrépa 195.5 166.9 napraforgó 6.5 6.8 Fenti táblázatból láthatjuk, hogy a rendkívüli aszály el­lenére sem csökkentek lénye­gesen a termésátlagok, sőt egyes növényféléknél még emelkedtek is. Máskor — nagyüzemi gazdálkodás nélkül — egy ilyen mérvű aszály a kisgazdaságok tízezreinek tönkremenését, teljes pusztu­lását vonta volna maga után, s a megyei átlagtermések legalább egyharmadukra csök­kentek volna. Az állattenyésztés adatait vizsgálva is azt láthatjuk, hogy csak az anyakoca-állo­mány és tehénállomány bizo­nyos csökkenésével kellett számolnunk 1968-ban, de en­nek tudvalevő állategészség­ügyi okai voltak. A csökkenés ellenére több hízott marhát, sertést és baromfit értékesí­tettek tsz-eink, mint bármikor az elmúlt években. Mindezekből könnyen meg­állapítható, hogy 1968-ban, a gazdálkodás általános javulá­sán felül, a beruházások ha­tékonysága is növekedett. Hová lettek a milliók? Pest megyében 1968-ban nem kevesebb, mint 465 mil­lió forint értékű tsz-beruházás valósult meg. Ebből 165 mil­lió forintot forrásként a szö­vetkezetek biztosítottak, az MNB 78 milliót folyósított hi­tel formájában, 222 millió fo­rintot pedig államunk adott a tsz-eknek. Az összes beruházásból az építési beruházások összege elérte a 242 milliót. 1968-ban befejeződött 8 szakosított és 300 férőhelyes tehenészeti te­lep építése, 12 korszerű tehe­nészeti telep létesítése pedig folytatódott. Ezeknek hasznát ebben az évben fogják a tsz- ek leszüretelni. Megtörtént 10 szakosított tehenészeti telep beruházásának műszaki előké­szítése. Ezen belül üzembe he­lyezésre került 28 tehénistál­ló, összesen 2894 férőhellyel. Megkezdődött az elmúlt év­ben megyénkben is a sertés­program végrehajtása és ezért 5, egyenként 2000 hízóférőhe­lyes, szakosított sertéstelep építési > munkáit készítették elő. Építésre és üzembe helye­zésre került az év során töb­bek között 13 új sertésfiaztató és 11 sertéshizlaló, utóbbi ösz- szesen 4000 férőhellyel. Megépült 3 új tsz-hűtőház 147 vagon kapacitással, és megkezdődött 5 hűtőház épí­tésének műszaki előkészítése. És hogy a „szőlős” tsz-ek jó hírét is elújságolhassuk, to­vábbi 7 üzemben pedig a léte­sítésre tervezett szőlőfeldol- gozó-bortároló beruházásának előkészítése. Befejeződött 5 új nagyüzemi palántanevelő telep építése és a túrái tsz-ek hővízhasznosító, 30 millió forint értékű nö- vényházkqmbinátja építésé­nek előkészítése. Útépítés, erdőültetés Az úgynevezett célcsoportos tsz-állami beruházásoknál is nagy lépést tettek előre. A MÉM által előirányzott 14 mil­lióval szemben 19 millió fo­rintot költöttek bekötő utak építésére. Nem kevesebb mint 13 tsz-ben építették meg a bekötő és belső utakat, amely a szállítások megkönnyítését szolgálja. Megkezdődött a pi­lisi tsz-ek közös, kísérleti út­építése is. Jó eredményekről lehet a villamosításnál is beszámolni. Az előirányzott 15 helyett 20 tsz-ben komplex villamosítást végeztek, mintegy 2,5 millió forintos költséggel. Nyárfatelepítésre 7,5 milliót, erdőtelepítésekre, fásításokra 13,5 milliót, rét- és legelőjaví­tásra 5,2 milliót költöttek. — sz — d — (A cikk befejező részét la­punk holnapi számában kö­zöljük.) Dr. Bíró József Tokióba utazott Dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter csütörtökön Tokióba utazott, hogy eleget tegyen a japán kormány meg­hívásának, amelyet a japán külügyminiszter múlt évi bu­dapesti látogatásakor szemé­lyesen adott át. Dr. Bíró József előrelátha­tólag egy hetet tölt Japánban és megbeszéléseket folytat az országok közötti kapcsolatok fejlesztéséről. Dr. Bíró József látogatásá­nak időpontjában kezdődik meg Tokióban a mintegy há­rom hétig tartó magyar vo­natkozású eseménysorozat: Magyarország hivatalosan részt vesz a tokiói nemzetköri vásáron és ebben az időpont­ban zajlanak le a magyar filmnapok is a japán főváros­ban. Májas 1-től módosai a szén termelői ára A miniszteri utasítás a fogyasztói árakra nem vonatkozik A nehézipari miniszter az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével egyetértésben utasí­tást adott ki a hazai termelé­sű szénféleségek áráról. Az utasítás részletesen meghatá­rozza a termelői ár kiszámítá­sának módszerét, a minőség megállapításának, az előszám- lázásnak és az elszámolásnak a módját, a felárak felszámí­tásának lehetőségeit és a szállításra vonatkozó előírá­sokat. Az utasítás kiadásának célja —, mint a minisztérium jog­ügyi osztályán elmondták —, az, hogy a szénbányászatot az árakkal is érdekeltebbé tegye a kitermelés racionalizálásá­ban. Összességében számítva ugyanis a szénbányák árbevé­tel változatlan marad, ezen belül azonban az egyes szén­fajták termelői ára, vagyis a belső árarányok megváltoz­nak. Mégpedig úgy, hogy a különböző fűtőértékű szenek ára jobban tükrözi a keres­let és a kínálat viszonyát, a termelői árak tehát ezután hívebben fejezik ki a haszná­lati értékarányokat. Az utasítás a fogyasztói árakat nem érinti. Egyébként is az év eleje óta a szén fo­gyasztód ára már nem a fix, hanem a maximált árak ka­tegóriájába tartozik, ami azt jelenti, hogy az árat emelni nem szabad, csökkentésének viszont nincs akadálya. ­Az utasítás május 1-én lép hatályba. MELYIK BAGI? A forróságot okádó öntvény­forma mellett ember guggol. A formát kitöltő fehér fém verítékcsíkokat húz az arcán, karjával törli, mint mindenki, aki piszkos munkát végez, s a szusszanásnyi szünetben visszakérdez: — Melyik Bági? Mért há­rom van itt. Testvérek. Me­lyiket keresi? — Aki nagyon régen van itt. — Aha. Az a Jóska lesz. Ö itt a legrégibb ember. • Az ember élete sorsfordu­lóit nagyon pontosan meg­jegyzi. A kopaszodó, testes, de nem kövér, hanem nagy erejű ember is így van ezzel. Bagi József 1941. április 10-én lé­pett be a Horganylemezgyár váci hengerművéhez, a mai Híradástechnikai Anyagok Gyára valamikori elődjéhez. Belépett? Röpült. Apja nap­számos. Nyolcán vannak test­vérek. ö tizenkét éves korától napszámos a városnál. A lel­két kidolgozza, ezért elégedet­tek vele. Órabére 24 fillér. És akkor rámosolyog a szerencse. Az egyik részvényes beprote- zsálja a törekvő gyereket. Se­gédmunkásnak. persze. Tizen­hét éves. Odahaza boldogan újságolja, hogy 67 fillér az órabére... Csak huszonnyolc éve lenne? Már huszonnyolc éve? Huszonnyolc éve áll a lemeznyújtó henger mellett. Óránként átlagosan ötven má­zsát emel. • — Beosztása? —. Hengermester. Huszon­két éve. — Nehéz munka ez? — Húsz-huszonöt emberből egy ragad meg. A többi el­megy. A henger mellett ügyes­ségre, gyorsaságra, összehan­goltságra van szükség. Min­denki függ a másiktól. Kéz alá dolgozunk. — Miért mennek el? — Nem tudom. Vesződünk velük, tanítgatjuk őket, s egy­szer csak nem jönnek be. Ki­léptek. — Rossz a pénz? — Én nem panaszkodom. — Akkor nehéz? — Lehet. Szokni kell. Hét­órás műszakban vagyunk, mert ez olyan munkahely, hogy csökkentett az idő, meg korábban, 55 éves korban le­het nyugdíjba menni. Hét óra alatt hétszer ötven mázsát kell megemelni, átereszteni a henger alatt, azaz kivasalni, ahogy mi mondjuk. — Egészségre ártalmas mun­ka eszerint? — Hát a fogaim talán, ezért.; — Soha nem akart elmen­ni innét? — Egyszer sem! — Miért? — Amikor szoktam, szöktem volna, de a pénz nagyon kel­lett. Azután megszoktam. Majd megszerettem. Jó érzés műszak végén ránézni a le­mezhalmokra: mi vasaltuk ki őket. — Műszak után mit csinál? — Pecázni járok — ahogy mondják. Én azt mondom: horgászom. Csönd van ott. Meg hűs víz. Mert itt száz- nyolcvan fokos anyaggal dol­gozunk. Jólesik hát a Duna. • Dinasztia. Bagi József há­rom testvérét hozta be a gyár­ba, mert akkor már az ő pro­tekciója is elég volt, a részvé­nyeseket elsodorta a változás vihara. Itt, a gyárban, a trafó­üzemben dolgozik a felesége is. Fia azonban nem követte: ha­jóépítő ipari tanuló az MHD váci gyáregységében, a leány­gyerek meg óvónőképzőbe jár. Tehát évtizedek múltán már nem kérdezhetik: melyik Ba­gi? Mosolyog. Nem gondolko­zik ilyesmin. Mint ahogy arra sem tud felelni, lágy, szlávos akcentusával, hányszor kapta meg a kiváló dolgozó okleve­let és jelvényt. „Van otthon egy dobozzal" — feleli pici röstellkedéssel. Helyzetén javí­tandó, hozzátoldja: „kormány- kitüntetést kétszer kaptam, azt tudom." Nem, a kitüntetéseket nem becsüli. Sokkal inkább azt érzi, hogy — talán vágy még­sem? — nem szolgált rá. Hi­szen a dolgát tette. Két mű­szakot váltogatva, áll a hen­ger mellett. Jön a szállítósza­lagon az öntödéből a formába szorított, vastag lepény. Fogó, kiemelés, görgőn csúsztatás, henger alá szúrás, ötször-hét- szer, míg a kívánt méretre vékonyodik-nyúlik - a lemez. Teljesítményben dolgoznak. Nincs lógás. Nem lehet. „Akit cibálni kell, az néhány nap múlva úgyis elmegy.” ö a hen­germester. Neki kell szólni azért, ha valaki a többi terhé­re könnyítene a dolgán. Azért, ha hideg az anyag — mondjuk „csak” százfokos —, mert ha henger alá kerülne, törést okozhat a hajtóműben. Az ő dolga ... Nyugodt, közvetlen. Nem az a típus, aki frászt kap, ha bármi váratlan kerül elé­je. Már-máf nem is eszköznek érzi áz Öreg, hengerművet. Huszonnyolc év alatt összenőt­tek, kiismerték egymást. Sőt: talán meg is szerették. A hen- gei1 robajlóan helyesel föltéte­lezésemhez .,. — Miért mondják a henger alatti áteresztésre, hogy szú­rás? — Igazából lökés az. Csak hát... parasztosan hangzana. Vagy félreérthetően... A régi mesterektől maradt ránk. — És mi még? — A szigorúság. A vicc is más, a munka is. Ha csinál va­lamit az ember, azt csinálja. Fél kézzel, fél lábbal, fél szem­mel nem lehet a henger mel­lé állni. — És fél szívvel? — Azzal sem! — Ez nagyon határozottan hangzott. / — így érzem. Mert az én szememben nem az dönt, ki mit csinál. Hanem ahogyan csinálja. Az ad becsületet az embernek. Apám tanított erre. Tizenkét esztendős voltam. Be- lémragadt, én sem akartam ki­törölni, másnak sem enged­tem. — Ha eléri az ötvenöt évet, nyugdíjba megy? — Ezen még nem gondol­koztam. — Mi kell a jó munkához? — Akarat. Meg fegyelem. — Érezte ezt, a jó munka megbecsülését a nyereségosz- táskor? — Igen. Nekem különben sem voltak soha sérelmeim. Először tettem, azután nyújtot­tam a markomat. Van, aki föl­cseréli, s ha csalódik, akkor óbégat. — Van olyasmi az életében, amit röstell? — Dolgozott itt egy testvé­rem. Hengermester volt ő is. Nem szépen viselkedett. El kellett mennie. Ezt röstellem. — Miért? Hiszen nem ön tehetett róla? — Én amióta dolgozom, min­dig úgy élek, hogy bárki is te­gye, a rossz munkát, a tre- hányságot röstellem. Úgy ér­zem, hogy én is kevesebb le­szek vele... Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents