Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-15 / 84. szám

1969. ÁPRILIS 15., KEDD fi a l UCC xrMírlap VÉGE A SZÜNIDŐNEK A nebulók legnagyobb bánatára, véget ért a tava­szi szünidő, s az iskolák­ban tegnap reggel ország- és megyeszerte ismét meg­kezdődött a tanítás. De nézzünk előre; az általános iskolákban, valamint a kö­zépiskolák első, második és harmadik osztályaiban jú­nius 7-én ismét véget ér a tanítás. A negyedikeseknek már május 8-án lesz az utolsó tanítási napjuk, mert előttük a nagy próbatétel áll: az érettségi. A JUBILÁLÓ PEMU-BEN Amin a magyar nők járnak Külföldön is hírnevet szereztek Zöld iTjelzőtáblák Befejezték a Balaton déli partján húzódó 7-es főközle­kedési út korszerűsítését. A Siófoktól Balatonker esztúr lg terjedő szakaszon, együttesen mintegy 350 millió forintos költséggel 7 méterre növel­ték az út szélességét. Mind­két oldalán 50 centiméteres fehér optikai vezetősávot ala­kítottak ki. Az összes hidat átépítették, s az út teljes hosszában nagyméretű zöld útjelzőtáblákat szereltek fel. Megszüntették a veszélyes kanyarokat. ALKOTÓTELEP A PAKSI SZIGETEN Alkotótelepet rendeznek be a népművész, népi iparművész fiatalok részére a paksi Duna- szigeten. A Tolna megyei KISZ-bizottság kezdeménye­zésére létrejövő alkotótelepek­re, kéthetes táborozásra, az ország minden részéből hívnak majd fiatal népművészeket és iparművészeket. 1959-ben a PEMÜ, Budapest szegélyén, Solymár határában afféle kis üzemnek számított Hajcsattól a műanyag tölcsé­rig mindent gyártottak. Ebben a hónapban tízéves jubileumát ünnepli a ma már középüzemnek számító gyár. Ahogy szaporodtak az évek, a gyár termékeinek köre mind szűkebb lett, de mennyiségben — rentabilitásban azonban mind nagyobb. Hodászi József főmérnök nem kis büszkeség­gel mondhatja: a Pest megyei Könnyűipari Vállalat ma Európa legnagyobb cipősarok- gyártó üzeme. A magyar nők 80 százaléka PEMÜ cipősarkon jár. Az elmúlt évben 8 millió párat készítettek, ez évre en­nek a másfélszeresét terve­zik., Ha az ember ilyen ötven­százalékos felfutásról hall, két gondolata támadhat. Ha kajánkodni akar: szépen men­tek eddig itt a dolgok, igazán nem szorított a norma. A má­sik: miféle rejtett tartalékokat vetnek be? PEMÜ-éknél sem ez, sem az nem történt. Csu­pán túllátnak a gyár kerítésén. Megerősítették a távlati fej­lesztést, létrehozták saját tö­rekvő műszaki gárdájukat. A cég külföldi jó híre megköve­teli, hogy megküzdjünk a ne­héz, a kockázatos és a sok ve­Tánc, partner nélkül A mulatságra a fiúk hat hé­tig készültek. Tánctanárnő oktatta őket a csacsacsa alap­lépéseire és a helyes viselke­désre. A fiúknak partnerük nem volt, egyedül gyakorol­tak. Az aszódi javító-nevelő in­tézet végzőseinek mulatságát március utolsó vasárnapján tartották. Harminc fiú, tizen­nyolc lány. Fehér térítővel letakart asz­tal a terem végében, a zene­kar mellett. Tanárok. A lány­kollégium nevelői és az inté­zet pedagógusai, összedugják a fejüket. A fiúk gyakorolnak — ilyenkor nem illik figyelni őket. Szégyenlősek. Az ügyet­len mozdulatra elvörösödnek, zavartan kémek bacsánatot a női lakkcipőn éktelenkedő foltért. Legszívesebben letö­rölnék, hogy ne legyen suta­ságuk hirdetője. — Mi nem azért jöttünk ide, hogy kinevessük őket. — Kötelező volt? — Szó sincs róla! Aki na­gyon akart és akikben a ta­nárok megbíztak. — Miért jöttek? Ismeretsé­get kötni? Példát mutatni? Sznobságból? KISZ-feladát? — Egy kicsit kíváncsiak voltunk. És úgy éreztük, sokat jelenthet nekik, ha mi eljövünk és kedvesek vagyunk hozzájuk. Kollegistalány a sok közül. Szép szőke hajjal, miniszok­nyával. Lakk ci p őj ének orrát letaposták. Fehér térítővel letakart asz­tal a terem végében, a zene­kar mellett. Tanárok. — A tánciskola hat hétig tart. Minden évben megren­dezzük a tanfolyamot. Hogy tudjanak megfelelően visel­kedni. Ezen csak a végzősök vehetnek részt. Az utolsó va­sárnapon tartjuk a vizsgát: lányokkal. — A kollégium szívesen jött. Mi botlásokat láttunk, nem bűnözést. Itt srácok van­nak és a mi lányaink azért jöttek, mert szeretnek táncol­ni. — Hogy örülnének-e annak, ha valamelyik lány innen vá­lasztana fiút? Az előítéletek ellen nincs mivel harcolnunk. Csak az ő kinti életükkel. Az aszódi javító-nevelő in­tézet 280 lakója betöréses lo­pás, garázdaság miatt került ide. A minimális itt eltöltött idő: egy év. Sokan kérik hogy itt maradhassanak addig, míg ki nem tanulják szakmájukat Ebben az évben az újoncok 12 szakma közül választhattak. Tizenegy szakma gazdát ta­lált. Kertész egyikük sem akart lenni. Zene. Tánc. Most már fi­gyelhetnek a tanárok. A tor­natanár csipkelődik: — Gyorsabban a lábat Ba- lambér! Jól néznénk ki, ha így kézilabdáznál! Zene. Tánc. A fiúk a lábu­kat nézik. Nem beszélnek. A fiúk a lábukat nézik, most nagyon vigyáznak. Part­ner nélkül könnyebb volt Most jobb. — Nagy szerencsénk, hogy az igazgató úr jó zongorista. Ö adta a muzsikát, mikor mi tanultunk a gyerekekkel. Baló Lászlóné tánctanár. Minden évben hat héten át hetente egyszer Aszódra jön. Régi ismerős. Elekor Eperjesi Ernő, az intézet igazgatója le­ül a zongora mellé és megál­lapítja: „A kezem már nem a régi..De azért minden év­ben végigzongorázza a hat hetet, mert „nagyon kell ez a srácoknak”. — Az életbe lépés első lép­csőfoka. Elengedhetetlen. Megtanulnak táncolni, be­mutatkozni, lekérni, felkérni. A többi már csak gyakorlás kérdése. Zene. Tánc. Szünet. A han­gulat fesztelenebb. Akadozva megindul a beszélgetés. A lá­nyokat a fiúk kikísérik a bü­féhez és vendégül látják őket a maguk készítette szendvi­csekkel. A fehér terítővei le­takart asztal mögül mosolyog­va figyelik őket. A végzősök mulatsága fél kilenckor ért véget. A lányo­kat az intézet két kisbusza vitte vissza Budapestre. A fiúk sokáig integettek. Tamás Ervin vásároltak, tízmillióért. Ez a szerkezet eredetileg hat dara­bot formál ki a műanyag masszából. A házi gépműhely ügyes szerelői — cseh példa nyomán — a formát nyolc­betétesre alakították át. Ez is az egyik titka a százötven szá­zalékos felfutásnak. Április nemcsak a házi ju­bileum miatt kiemelkedő hó­nap a gyárban, hanem a vegy­ipari laboratóriumuk új ter­mékével, a Peműtherm elnevezésű műanyag ragasztó­val is ebben a hónapban lép­nek a piacra. Ugyancsak en­nek az évnek az ajándéka a műanyag merevítő, amit eddig kizárólag acélból készítettek. A magassarkú női cipőknél a talp-sarok összefogását szol­gálja. A kísérletek fényesen igazolták az elgondolást: a munkaigényes acél helyett a műanyag kevesebb művelet­tel azonos szilárdságot biztosít a cipőnek. k. m. Vásár a KERAVILL-nál MINIVIZOR, FECSKE, VENTIM A LISTÁN Hétfőtől május 10-ig tavaszi vásárt tart a KERAVILL. Háztartási gépek, híradástech­nikai cikkek, hanglemezek, világítótestek árát szállították le 20—50 százalékkal. Mit találunk a listán? A sok közül csak néhány, nagyobb érdeklődésre számot tartó cik­ket említünk. A Minivizor, a Szilézia zenegép 500,— Ft-tal kerül kevesebbe. Olcsóbb a Fecske tranzisztoros asztali rádió, az autórádió, a Sztereo lemezjátszó lemezekkel, a va­lamennyi adó vételére alkal­mas tetőantenna, a grillsütő, s az ikladiak gyártmánya, a Ventim asztali ventillátor. A KERAVILL számítása szerint húszmillió forint érté­kű áru kerül olcsóbban forga­lomba, s ezeknél a vásárlók ötmilliót takaríthatnak meg. Fontos tudniváló: ezer forin­ton felül a KERAVILL-vásár leszállított árú cikkei is kap­hatók OTP-hitelre. A vidéken lakók számára csomagküldő szolgálatunkon keresztül biz­tosítjuk a vásárlást. A rende­léseket V., Kossuth Lajos u. 2. szám alá várják. Valószínüségszámítás - A Sátras gyűrűje - Az első ingaóra 1629. április I5-én, 340 éve született Christian Huyghens holland fizikus, matematikus és csillagász. Zseniális kortár­sai közül kevesen munkálkod­hattak nálánál szerencsésebb körülmények között. Fiatalon, de már neves tudósként Pá­rizsba ment, ahol tudományos tevékenységéhez kedvező elő­feltételeket biztosítottak. 37 KÉSZÜL A CIPŐSAROK (Gárdos foto) sződséggel járó feladatokkal is. Ha azt akarják, hogy a devizát hozó források tovább szélesed­jenek, lépést kell tartaniuk a nemzetközi piac mennyiségi- minőségi követelményeivel. Je­lenleg Magyarország az elsők között áll a ragasztott női di­vatcipők termelésében. A PE- MÜ-nek ezt az igényt is ki kell elégítenie. A cipősarokgyártást mindössze két éve kezdték meg nyugatnémet szakirodalom alapján. Saját embereik fejtörésével új sa- rokmodellt készítettéit, amit kopásálló olasz műanyagból gyártanak. A cipőgyártás nem kézimunka többé: szerelőtevé­kenységgé változott. így az al­katrészeknek, mint a legbonyo­lultabb műszereknek, millimé­terre egyezniük kell. Ezen a télen meglátogatta az üzemet egy párizsi nagy cég mérnöke. Amikor a modem, csupa szín gyárat meglátta, végignézte a termelési folyamatokat — az első meglepődés után — elis­meréssel gratulált a látottak­hoz. Az osztrák Engel cégtől automata saroköntő gépsort Új hajlék gyümölcsfeldolgozónak A hegesztőké-szerelőké már a szó: tető alá került Duna­keszin a konzervgyár gyümölcsfeldolgozó üzeme. Öt vonalon fut majd a beérkező és tartósítandó sokféle ízes termék. Mind­ez egy része egy nagyszabású bővítési programnak, amelynek keretében többek között 100 vagon árut befogadó raktár készül. (Foto: Gábor) évesen a francia akadémia tagja lett. Felfedezte a róla elnevezett, nagy jelentőségű hullámelmé­letet. Nevéhez fűződik a kör­mozgás gyorsulásának fogalmi tisztázása, a kettős fénytörés magyarázata, az inga lengési központja és a mechanikai forgónyomaték fogalma, vala­mint a geometriában a lánc­görbék kiszámítása. Megala­pozta a valószínűségszámítást és elkészítette az első halan­dósági táblázatot. Lényeges javításokat eszközölt a táv­csövén, és felfedezte az Orion ködfoltot, továbbá a Saturnus gyűrűjét. Elkészítette az első ingaórát, az első komoly érte­lemben vett pontos órát, és a rugós óra szabályozókészülé­ke ugyancsak Huyghens kor­szakos találmánya. Szatír a harmadikon Nem voltam biztos a dolgomban. Csak annyit tudtam pontosan, hogy a harmadik emelet, és az ajtó jobbra van. De hogy melyik ház? Egyformák ezek, mint a skatulyák, csoda, hogy részegen hazatalál saját otthonába az itt lakó férj. Mindegy. Felmentem a harmadik emeletre és becsöngettem az „ajtó jobb­ján”. Az ajtón különben egy agyonszi- dolozott névtábla volt, amelyen a név kacskaringóit rég szétmarta az idő és a szidol, a névtábla sarkán négy fekete, rozsdás szegecs. A névtábla a pedanté­riáról árulkodott, amely már határos volt a betegséggel, s csupán a négy rozsdás szegecs igazolta, hogy e beteg­ség hevenysége azért még hagy hátra kívánnivalót. Megnyílt az ajtó, és egy leirhatatla- nul mocskos nőszemély kacsintott rám. mintegy igazolva, hogy a szegecseknek kell itt hinni, s nem a szidolozott táb­lának. Ruhájának szaga korántsem em­lékeztetett a mezők illatára, könnyed fokhagymaszagot árasztott, és ez a szag az orromban kelt birtokra az elsőségért, a jó ég se tudja miért, de három hó­napig erjesztett mosogatóié szagával. Az antiszappanreklám rám mosoly­gott, egy csiklandós cápának lehet ilyen a mosolya, s mielőtt szólni tudtam vol­na, már úgy csüngött a nyakamon, mint rongyszedő vállán a szutykos átalvető... — Dezsőké ... Hát eszedbe jutottam? — sikoltozta a vállamon, miközben há­romszor is megcélozta az arcom, míg negyedszerre sikerrel ejlett foltot rajta hideglelős csókjával. Mintha polip csüngött volna rajtam, magával rántva egy fokhagyma- és mosogatólészagú tengerbe, hogy levegőhöz se jussak. Nem is jutottam ... Szóhoz sem. Kere­pelt és rángatott, és átölelt karjaival, amelyektől a frász majd kitört, olyan csontosak voltak. — Dezsőké... Hát eszedbe jutot­tam ... Jaj, nincs nálam a szemüvegem, hogy jobban megnézzelek... Dezsőké... Hát eszedbe jutottam... Jaj, de kár, hogy nincs nálam a szemüvegem, hogy jobban lássalak... Jaj, de örülök. Jaj, de boldog vagyok, Dezsőké, hogy eszed­be jutott a te Ancsa nénikéd... Igazán, de boldog vagyok. Te is boldog vagy, ugye, hogy én boldog vagyok?... Hát hogyne lennél boldog, hiszen azért jöt­tél el, hogy boldoggá tegyél, s mi lenne nagyobb boldogság annál, mint hogy valakit boldoggá tegyünk, Dezsőké ... — De kérem ... — Jaj, persze ...én csak itt beszé­lek... beszélek ahelyett, hogy behívná­lak már — sikongott tovább, mintha jég csúszott volna a koreai közé, és vonszolni próbált be az ajtón ... — De, kérem ...én csak ... — Semmi „csak”, Dezsőké... Ha itt vagy, akkor be is kell jönnöd — esett megint a nyakamba, hogy majd hanyatt estem vele együtt, rászorított horpadt mellére és újból és újból, mint a kutya a koncnak, nekiestt az arcomnak... — S te... te nem adsz egy csókot Ancsa nénédnek? — Na, adjál egy puszit, ide ni, meg ide ni... — mutogatta hol a jobb, hol a bal oldalon meglapuló ka­ján szutyokfoltokat a füle és az orra között. — Értse már meg, kérem ... hogy té­vedés ... — Dezsőké... mi az, hogy tévedés? — torpant meg a fokhagymák öreg tün­dére. — Te nem hozzám akartál jönni, Dezsőké? — futotta el savószínű, rövid­látó szemét valami könnyszerű lé, de az istennek sem akart elengedni... — Nem ott van a tévedés... Nem? Hát akkor hol, Dezsőké? — Én nem vagyok Dezsőké. — Hát akkor ki vagy? — kezdett el hunyorogni, miközben hegyes szagló- szerve úgy mozgott, mint egy kiéhezett földigiliszta... — Az nem fontos. Úgy látszik, össze­tévesztettem a házszámot. Mert én... — Szóval maga nem a Dézsáké? — hőkölt hátra Ancsa asszony, vagy leány­zó... — Nem. Tévedni tetszett, én is té­vedtem. Elnézést. A két lábon járó búzvirág akkor fel- sikoltott, oly rémülten és kétségbeesve, mintha most vette volna’ észre, hogy öt- találatos lottószelvényét használta el begyújtásra. — Akkor maga szatir! Te jó atya­úristen ... Szatír. Egy megrontó. Hagy­ta magát ölelni, csókolni... Segítség. Fagják meg, vigyék el. Rendőr. Szatír! — sikongott, hogy ész nélkül, mint va­lami zsebtolvaj, lódultam neki a lép­csőnek, de még egy pillanatig láttam Ancsa néni arcát. Valami furcsa, de megelégedettségről árulkodó, kicsit büszke vonás tolult vér­cseszája köré. Mintha azt mondaná: hiába, na, nagy dolog az, kérem, ha va­laki még kell, akár egy szatírnak is. Meri manapság, kérem, azért a szatir ok is egyre igényesebbek. Gyurkó Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents