Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-13 / 83. szám

1969. ÁPRILIS 13., VASA RN AP «lEClBl ZflíHap a Szövetkezetit sem - Sportoló előnyben? Hiba az adminisztrációban Várni, míg leszakad a tető? Interjú igénylőkkel a lakáskérdésről A CEGLÉDI VÁROSI TANÁCSNÁL TÖBB MINT 900 LA­KÁSIGÉNYT TARTANAK SZÁMON. E HETI INTERJÚNK CSERNUS KÁROLYNÉ ÜZLETVEZETŐVEL ÉS BÚ­ZÁS IMRE LAKATOSSAL KÉSZÜLT — KÉT IGÉNYLŐVEL A KILENCSZÁZ KÖZÜL. ÚJSÁGÍRÓ: Mióta laknak albérletben ? CSERNUS KÁROLYNÉ: Ép­pen kilenc éve. De most már nem abban a helyiségben la­kunk, amelyben kezdetben, az ugyanis az idők során életve­szélyessé, lakhatatlanná vált. Háziasszonyunk egy másik he­lyiséget ajánlott fel, ami nem életveszélyes ugyan, de nem sokkal jobb, hiszen ezen a.z egy helyiségen kívül semmink nincs, ott főzök, ott mosak- szunk és ott alszunk. Az *ágy mellett áll a gáztűzhely, ami különben szabálytalan, hiszen nem szabadna gázt használni ott, ahol hálóhely is van. De valahogy a főzést is meg kel­lett oldanunk. ÚJSÁGÍRÓ: Mikor adták be lakásigénylésüket? CSERNUS KÁROLYNÉ: Már régebben adtunk be la­kásigénylést, de amikor meg­hirdették ezelőtt egy évvel a szövetkezeti lakásépítési ak­ciót, azonnal jelentkeztünk, s kérésünket az Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat igazga­tója is támogatta. Mindketten élelmiszerboltban dolgozunk, szükségünk lenne a napi ideg­ölő munka után a pihenésre, s reméltük, hogy ha már ál­lami lakást nem kapunk, ak­kor esetleg a szövetkezetire igényt tarthatunk. ÚJSÁGÍRÓ: Miért nem kap­nak állami lakást? CSERNUS KÁROLYNÉ: De legalább szövetkezetit kap­tunk volna! De azt sem kap­tunk, mert azt mondták, hogy akinek nincs kölyke, annak nem is kell! ÚJSÁGÍRÓ: Ezt így mond­ták? Ki mondta? CSERNUS KÁROLYNÉ: Mindegy, hogy ki... de így mondták. És én nem tehetek róla, hogy nem lehet gyere­kem! Egy éven át hitegettek bennünket a' szövetkezeti la­kással, hetenként kétszer, há­romszor is elmentünk a fér­jemmel megnézni, hogyan áll az építkezés, aztán én majd­nem mindennap ott voltam a tanácsházán, hogy megtudjam, megszületett-e már a döntés a lakáselosztásról — végül megszületett a döntés, hogy mi nem kaphatunk. De nem tudom, hogy mi miért nem kaphattunk, amikor nem egy olyan esetet tudok, amikor ná­lunk sokkal kevésbé rászorul­tak kaptak. Például egy idős házaspár is, akiknek nem messze tőlünk volt szoba- konyhás lakása. Amikor meg­kérdeztem a lakáshivatalban, miért történt ez így, azt a választ kaptam, hogy a köz- tiszteletben álló személyeket Illeti meg az elsőbbség. ÜJSAGÍRÖ: Ezek szerint továbbra is albérletben fognak lakni? CSERNUS KÁROLYNÉ: Remélem, hogy nem. Idén társasházakció indult. A szö­vetkezeti lakásra 18 ezer fo­rintot kellett volna befizetni készpénzben és havi kétszáz- hatvan forintot lakbérként és törlesztésként. A társasházban épülő lakáshoz 35 ezer forin­tot kell készpénzben kifizet­nünk és havonként majd több mint hatszáz forintot. A mun­kahelyemen nagyon rendesek voltak, mert tudják, hogy most pénzre van szükségünk és olyan üzletbe helyeztek, ahol jobban lehet keresni... De így is nagyon nehéz lesz. De valahogy menekülnünk kell már innen. ÚJSÁGÍRÓ: Milyen lakás­ban laknak? BUZÄS IMRE: Egy három­szor négy és fél méteres man­zárd szobában, amelyet háló- és fürdőszoba, valamint kony­ha céljára egyként haszná­lunk. A szobából közvetlenül nyílik a WC, ablak nincs, csak az ajtón lehet szellőztetni, a falakat egyetlen sor téglából rakták, közvetlenül a padlás fagerendáira, ami egyrészt azt jelenti, hogy télen hiába fű­tünk, reggelre meghártyásodik a pohárban a víz színe, más­részt a szoba falai nem bírják a födém terhelését — életve­szélyessé is nyilvánították. Ez azonban úgy látszik nem je­lenti azt, hogy meg is oldják a lakásproblémánkat. ÚJSÁGÍRÓ: Hányán laknak ebben a szobában? BÚZÁS IMRE: Négyen. A feleségemmel és két kisfiám­mal. ÚJSÁGÍRÓ: Hogyan kerül­tek ilyen helyzetbe? BÚZÁS IMRE: 1961-ben há­zasodtunk össze a feleségem­mel. ,Az apósomékkal laktunk egy lakásban, de mivel őket elhelyezték Ceglédről, s a szol­gálati lakást át kellett adniuk, nekünk is ki kellett költöz­nünk. Akkor kaptuk meg ezt a szobát. Három éve lakunk itt. A feleségem felszolgálóként dolgozik, én lakatos vagyok, kettőnk havi keresete alig ha-_ ladja meg a háromezer fo-" rintot. Ennek ellenére, amikor arról volt szó, hogy szövetke­zeti lakást kaphatunk, kölcsö­nöket vettünk fel, tízszázalé­kos kamatra, hogy ki tudjuk fizetni az induláshoz szüksé­ges összeget. Havi törlesztéssel fizetjük vissza, s ezért az élet­re négy embernek havi 1500 forint marad — és lakás sincs. Mert a szövetkezeti la­kást nem kaptuk meg. Most még az összeszedett pénzből is elköltöttünk egy keveset, mert olyan kopottak voltak a gye­rekek ruhái, hogy szégyelltük már. ÚJSÁGÍRÓ: Miért nem Icap- ták meg a szövetkezeti la­kást? BÚZÁS IMRE: Ha olyanok kapták volna, akik jobban rá­szorulnak, akkor egy szót sem szólnék, de például a futballis­ta. akinek volt lakása, vagy egy másik labdarúgó szülei, aki közben még el is ment Ceglédről, bizonyára nincse­nek nálunk jobban rászorul­va. Aztán a mi ügyünkben egy adminisztrációs hiba is tör­tént. Ugyanis a műszaki osz­tály 1968-ban nyilvánította életveszélyesnek a szobánkat, a vb szeptemberben határoza­tot hozott, hogy szeptember végéig ki kell költöznünk és felújításra, bővítésre kerül, a Városgazdálkodási Vállalat vi­szont nem vállalta a felújítást, mondván, hogy ez olyan pénz­be kerülne, amiért két házat is fel tudnánk építeni. A la­káselosztási bizottság elé vi­szont úgy került a papírunk, hogy a szoba, amelyben la­kunk — felújításra kerül. Mi­vel felújításra kerül — kérel­münket elutasították, felújítás viszont nem lesz. Végül Kuta- si Sándor osztályvezetőtől ezt a levelet kaptuk: „Értesítem, hogy a Teleki u. 14. sz. alatti lakásra vonatkozóan az építési osztálytól a következő szakvé­leményt kaptam: A biztonsági faktorral növelt terhelés hatá­sára a födémgerenda-rendszer a határfeszültségen van... az állandó vízhasználat mind jobban és jobban előidézi, vagyis szilárdságát fokozato­san csökkenti, bekövetkezhet egy olyan állapot, hogy az élet­veszélyesség ténye bekövetke­zik ... a helyiség lakás céljára nem alkalmas. A szakvélemény szerint tehát csak bekövetkez­het az életveszély, de közvet­len életveszélyre nem utal. En­nek ellenére igényét az I. ka­tegóriába soroltuk, s a 306. szám alatt van nyilvántartva. Mivel azonban a lakásügyi ha­tóság jelenleg nem rendelkezik kiutalható lakással, és belát­ható időn belül sincs arra re­mény, hogy lakáshoz tudjuk juttatni, javaslom, hogy saját maga is igyekezzék megoldani lakásproblémáját.” ÚJSÁGÍRÓ: Az induló tár- sasház-akcióban nem tudtak részt venni? BÚZÁS IMRE: Nem, hiszen az éppen a duplája lett volna annak az összegnek, mint amennyit sikerült összegyűjte­nünk és kölcsönkérnünk. Ho­gyan tudnám megoldani a la­kásproblémámat? A gyerekek­kel albérletbe menni nem le­het, mert sehol nem fogadnak be. Azért a pénzért, ami ne­künk van, lakást venni nem lehet... Mit csinálhatunk? Semmit. Pedig már az idegeink is tönkre mennek. A szobában mozdulni sem lehet. Az egyik fiam már első osztályos, a má­sik jövőre megy iskolába, ta­nulni itt nem tudnak. Én ta­valy érettségiztem, a padláson tanultam, meg a folyosón, az idén beiratkoztam marxista középiskolába, mert szerettem volna egyetemre menni, de kénytelen voltam kimaradni, mert úgyis reménytelen, hogy én itthon tanulni tudjak. Ma­rad a várakozás. De mire? Ar­ra, hogy egyszer a fejünkre szakad a tető? Nádas Péter Emlékezés a trónfosztásra 1849 április 14-én, 120 éve a debreceni nagytemplomban az országgyűlés Kossuth Lajos indítványára egyhangúlag el­fogadta a magyar nemzet füg­getlenségi nyilatkozatát. Az új törvény felsorolta a császári dinasztia Magyarországgal szemben elkövetett igazságta­lanságait és az országot sza­bad, önálló és független euró­pai államnak, a Habsburg-há- zat pedig —, a nemzet nevében trónfosztottnak nyilvánította. Debrecen városának lakos­sága a nagy eseményt öröm­mámorban, fáklyás zenével ün­nepelte. A felvonulva tüntető nép lelkesedéssel éltette Kos­suth Lajost és a köztársaságot. A függetlenségi nyilatkozat eszméi- azonban a politikai és hadihelyzet miatt már tartósan nem győzedelmeskedhettek. A függetlenségükért és szabad­ságukért küzdő népek harcá­nak letörésére a Szent Szövet­ség révén összekapcsolt csá­szári és cári túlerő a magyar szabadságtörekvést leverte. SZERDÁN: Bemutató Dánszentmiklóson Nagyszabású szőlőszaporító­anyag bemutatóra kerül sor szerdán délelőtt a dánszent- íniklösi Micsurin Termelőszö­vetkezetben. Mint ismeretes, ebben a gazdaságban sikere­sen alkalmazzák már a szőlő­szaporító-anyag előállítás leg­újabb, hajtatásos módszerét. Az ország leghíresebb borvi­Az aga sarja — Mohácson Különös vendég járt Mohácson: egy szarajevói építészmérnök, akinek egyik őse a mohácsi török vá­rosparancsnok volt. A szarajevói vendég, Musztafa Velagity, elmon­dotta, hogy a csa­ládi hagyomány szerint őse — Véli aga — a török kori mohácsi katonai parancsnok vc&t. Szép palotát és nagy szőlőt mond­hatott a magáé­nak a Duna-parti városiban, és ám mindezt itt kellett hagynia, amikor a keresztény seregek elűzték a törökö­ket. Véli aga és családja ezután DABAS HATÁRÁBAN KAPTUK LENCSEVÉGRE EZT A KÉPET: AZ ŐSZRŐL ITTMARADT KUKORICASZÁRAT TAKARÍTJÁK SZÄNTÄS ELŐTT A SZÖVETKEZET DOL­GOZÓI. dékeinek és szőlőtermesztő gazdaságainak szakemberei is­merkednek meg a dánszent-; miklósi módszerrel. A Micsu­rin Tsz évenként hárommillió szőlőoltványt értékesít, s en­nek jelentékeny részét a be­mutatásra kerülő új módszer­rel állítja elő. Bosznia fővárosá­ban, Szarajevóban telepedett le és le­származottai ma is ott élnek. Musztafa Vela­gity fogadalmat tett, hogy felkere­si őseinek lakóhe­lyét és összegyűjti a még fellelhető emlékeket. így ju­tott el Mohácsra, ahol dokumentu­mok bizonyítják, hogy Mohács utol­só török parancs­nokát valóban Veit agának hív­ták és emberséges, bölcs mohamedán hírében állt. HETI KOMMENTAR Negyedév után A hosszúra nyúlt ünnepek utáni rövid, ötnapos hét a belső tájékoztatást szolgáló, aa év első negyedéről szá­mot adó gyorsmérleg elkészítésének jegyében telt el az ipari vállalatoknál. Szükséges és nélkülözhetetlen szám­vetés ez, még akkor is, ha csak a legfőbb tények meg­állapítására szorítkozik, hiszen az év első negyede min­dig — most'is — a nehélz időszakokhoz sorolódik. Éppen ezért biztató a kép, mely a negyedéves összegezésből ki­bontakozik, Igaz, januárban — mint hosscú évek óta mindig — csökkent valamelyest a termelés, de a korábbi esztendőkhöz mérten mégis biztonságosabb, kiegyensú­lyozottabb volt a kezdés. Nem üres félkészáruraktárak fogadták a munkásokat, nem kellett napokon át vitat­kozni és veszekedni, mert egyetlen műhely, ücem, gyár- részleg sem kapta meg a programját, s a legtöbb helyen a készáru-kiszállításoknak is megvolt a fedezete. A gazdaságirányítási rendszer reformjának második esztendeje tehát sok tekintetben már érezhetővé tette az olyannyira óhajtott és akart önállóság pozitívumait, s nem kevésbé azoknak az erőfeszítéseknek áldásos hatá­sát, amelyeket a múlt esztendőben tettek a vállalatok gazdasági helyzetük megszilárdítására. A kedvező ta­pasztalatok mellett azonban — és természetesen — van­nak kedvezőtlenek is. A leglényegesebb: még mindig nem sikerült számottevő haladást elérni a termelékenység növelésében, ahogy a múlt évben, úgy most, az év első három hónapjában is csak igen lassan emelkedett az egy főre jutó termelés, sőt, jó néhány vállalatnál stagnált. A másik fontos tapasztalat: meg mindig rendkívül las­sú a vállalatok közötti pénzügyi elszámolás, tucatjával akadtak olyan vállalatok, amelyeknek tíz- és százmilliós követelései voltak partnereivel szemben, ugyanakkor maga fizetési nehézségekkel küzdött, s hitelek fölvéte­lére kényszerült. A harmadik lényeges jellemző: bár a múlt év hasonló időszakához mérten jobb a helyzet, még mindig sok a zökkenő az anyagellátásban — elsősorban a kohászati termékeknél —, s emiatt a vállalatok egy része további készletnövelésre — most van, vegyük meg alapon — kényszerült. A három kiragadott csomópont valóban találkozóhe­lye a feszültségeknek és ellentmondásoknak, s éppen ezért a további teendők megjelöléseként is fölfogható. A termelékenység növelése döntő láncszem a reform megvalósításában, enélkül tartós, hosszú távra szóló gaz­dasági eredményeket egyetlen vállalat sem érhet el. A feladat ugyanakkor sokféle ellentmondást is magában hord, a rekonstrukciók, a különböző kapacitásbővítő be­ruházások átmenetileg rontják a termelékenységi muta- tót, de annál inkább kamatoznak majd később. Mégis, az ellentmondások, s objektív okok ellenére is az ipar- vállalatoknak jóval nagyobb figyelmet kell szentelniük a termelékenység növelésére, arra, hogy fejlesztési ter­veik elsősorban ezt szorgalmaznák, a meglevő munkahe­lyek teljesítményének fokozását, s ne újabb, de csak nehezen betölthető munkahelyek létrehozását. Ami pedig a másik két kérdést, az anyagellátást, s a pénzügyi elszámolások helyzetét illeti: az év első három hónapja is azt igr/zolta, amit a múlt esztendő, neveze­tesen a meglevő rendelkezések finomításának szüksé­gességét, a rugalmasabb alkalmazás fontosságát, s ezzel a kedvezőtlen tendenciák fokozatos visszaszorítását. Krónikás Várja a kirándulókat a Dunakanyar Igazi kirándulóidőt ígért a Meteorológiai Intézet. Bizo­nyára örülnek ennek a hímek azok, akik ma a Budapesti Természetbarát, Szövetséggel a vöröskői koszorúzásra men­nek. Más kellemes hírt is tu­dunk mondani a természet ba­rátainak: a BKV különjárato­kat indít Szentendrére, a MÁVAUT járatai 8 és 9 óra között Tahiba mennek és több különhajót indít a MAHART Leányfalura. Természetesen nemcsak Vö­röskő várja vendégeit, hanem a Dunakanyar, a Börzsöny és a Pilis többi kirándulóhelye is. Felkészültek a nagy „ro­hamra” a vendéglátóipar dol­gozói, szinte minden vendég­lőben, étteremben kisegítő személyzet dolgozik. Persze, még az igazi idegen- forgalmi szezon várat magára. A Pest megyei Idegenforgalmi Hivafal április végén nyitja meg valamennyi sátortáborát és a horányi turista szállót. Ugyancsak ekkor nyílnak a főváros: és a vidéki strandok. A kempingek első lakóit eb­ben az évben először meleg víz várja, és .még egy újdon­jság: a szentendrei Papp-sziget I kempingjében meleg ételeket I is árusítanak. Magyar papírpelenkák Néhány nap múlva új ter­méket szállít a kereskedelem­nek a Lábatlani Papírgyár. Ma­gyarországon első ízben meg­kezdték a papírpelenkák gyár­tását. Az egyszeri használatra, többféle színben készülő pelen­ka súlya mindössze 15 gramm. 16—17 rétegből ragasztják ösz- sze, s nedvszívóbb a textilpe­lenkánál. SZEGED KAKAÓTOLVAJOK A szegedi egyetemi füvész- kertben hazánkban első ízben hozott termést a kakaófa, ami botanikai szenzációnak számít. A három legnagyobb termést dróthálóval vették körül, mégis kettőt ismeretlen tettesek el­loptak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents