Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-13 / 83. szám

WSJ MEGYE! 1969. ÁPRILIS 13., VASÄRXAP k/Cíírlap ÜLNÖKJELÖLÉS, ÜLNÖKVÁLASZTÁS Az 1960. évi 6. sz. törvény- erejű rendelet 6. §-a kimondja, hogy 1969. V. 16. és VI. hó 30. között meg kell tartani a népi ülnök választásokat. Ezt előzi meg a Hazafias Népfront, a tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, valamint a megyei bíróság részvételével a jelölőgyűlések sorozata, ösz- szesen 1200 ülnököt választa­nak; egy részük régi, más ré­szük új lesz e poszton. Az ese­ményre üzemekben, intézmé­nyeknél, vállalatoknál, terme­lőszövetkezetekben és lakó­gyűléseken kerül sor. A jelö­lőgyűléseket április 15 és má­jus 15 között tartják. A háromévenként ismétlődő választás igen jelentős, hiszen az ülnökök hasonló jogokat élveznek, mint a szakbírók. Javarészt a termelő munká­ban résztvevők vagy azzal közvetlen kapcsolatban levők soraiból kerülnek ki. A jelö­lést követő időszakban a vá­rosi, járási, illetve megyei ta­nácsülés fogadja el, vagy eset­leg utasítja vissza a jelölt sze­mélyét. A választás lebonyolítására megyei ülnökválasztási bizott­ság alakult BEATLES-HIR 3 év - 4 millió dollár? Sid Bernstein amerikai hangversenymenedzser 4 mil­lió dollárt kínál az angol Beatles-együttesnek, amennyi­ben hajlandó három évig Amerikában fellépni. Egymillió éves kondorkeselyű A kaliforniai Anza-Borrego sivatagban egy kondorkeselyű megkövesedett csontvázára bukkantak. A szakértők véle­ménye szerint a csontváz több mint egymillió éves. Hozzászól a minisztérium Beszélgetés a ruházati cikkek forgalmáról, minőségéről Ha abból az egyáltalán nem tudományos, de kétségte­lenül igaz megállapításból in­dulunk ki, hogy minden em­ber ruházkodik, következés­képpen valamennyire minden­kit foglalkoztat a ruházkodás számtalan problémája, felte­hető, hogy interjúnk Lauthán Ferenccel, a Belkereskedelmi Minisztérium ruházati főosz­tályának vezetőjével, sokakat érdekelhet. — Számos hivatalos közlést olvastunk már arról, hogy a ruházati forgalom évről évre csupán lassan növekszik. Mi ennek az oka? — Szerintünk a ruházati forgalom az elmúlt évek so­rán alig valamivel lassabban növekedett, mint a lakosság jövedelme. Ha 1965-öt 100 szá­zaléknak vesszük, 1968-ban 117,1 százalék volt a növeke­dés. Bár még korántsem állít­hatjuk, hogy a piac telített, azt elmondhatjuk, hogy az el­múlt években a vásárlóerő je­lentős része — egyre inkább — a tartós fogyasztási cikkek­nél jelentkezett. Ugyanakkor a múlttal szemben lényegesen megnövekedett a korszerű, szintetikus áruk aránya, to­vábbá jelentősen megemelke­dett a készen vásárolt áruk részesedése és volumene is. Mindennek következtében a méteráru-forgalom részben va­lóban stagnál, részben — gon­dolok a pamut méterárura — visszaesik. Egyébként a kon- fekcióforgalom növekedése — a méteráruk terhére — világ- jelenség, összefügg a kényel­mesebb, változatosabb öltöz­ködéssel. — A ruházati forgalom erő­teljesebb növelését a jobb áru- összetétel, a kereslet-kínálat egyensúlyának megteremtésé­vel, a rugalmasabb és bátrabb vállalati árpolitikával lehet elősegíteni. Fokozatosan szük­séges a fontosabb tömegcik­kek központi árcsökkentése is. — Sok a panasz a különböző árucikkek minőségére. Ugyan­akkor a vásárlók nagy része nem ismeri a garanciális fel­tételeket. — Információnk szerint az elmúlt évekkel egybevetve ál­talában nem következett be minőségromlás. Ezzel koránt­sem állítom viszont, hogy a jelenlegi minőségi színvonallal meg lehetünk elégedve. A ru­házati kereskedelmi vállalatok egyik fontos feladata tehát a minőségátvétel rendszerének javításával, a minőségi előírá­sok betartásával, a minősítés szúrópróbaszerű ellenőrzésé­vel, szükség esetén erőtelje­sebb pénzügyi szankciókkal védeni a fogyasztók érdekeit, a jobb minőséget. A női ha­risnyák, férfizoknik, fehérne­műk, kötöttáruk stb. általános minősége, véleményünk sze­rint, megfelel az előírt köve­telményeknek. Más kérdés a minőség és az ár összefüggése; az említett cikkek ára általá­ban nálunk magasabb, mint a környező országokban. — Ami a vásárlók jogait il­leti: a fogyasztói kifogás elbí­rálásának módjait belkereske­delmi miniszteri rendelet sza­bályozza. A vásárló a szem­mel észrevehető, érzékszervi vizsgálattal megállapítható, úgynevezett nyílt hiba esetén a vásárlástól számított nyolc napon, rejtett hiba esetén hat hónapon belül jogosult kifo­gását érvényesíteni. A kárta­lanítás történhet: ; vételár­visszatérítéssel, cserével, ár­engedmény-nyújtással, javí­tással. A vásárlók kifogását a boltvezetőnek kell elbírálnia. Ha ránézéssel nem állapítható meg a kifogás jogossága, vagy alaptalansága, a bolt a kifo­T71 1 / valahogy így becézik ezt a furcsa (liltlí'cl 1)0 jószágot, amely Mikebudán szolgá- I latba állt, hogy a fakitermelők se­gítségére legyen. Egy harapás és már megfelelő helyre, ma­gasságra rakhatja zsákmányát a gép: teherautóba, vagy ma­gas „kazlakba”. Egyszerre egy köbméternyit mozdít el a helyéről. Foto: Urbán Á tsz-tagok érdekében Önsegélyezés saját kezelésben Az Észak-Pest megyei terü­leti szövetség szociális és kul­turális bizottsága ez év augusz­tus 31-ig átfogó felmérést vé­gez a tsz-tagok jelenlegi szo­ciális helyzetéről. A kapott adatok alapján számot adnak róla, hogy az elmúlt két év alatt milyen változás követke­zett be, javult-e és milyen mértékben a dolgozók hely­zete? Erre igen nagy szükség van most, a tsz-tagok gyakran ked­vezőtlen munkakörülmények között dolgoznak. Sok a moz­gásszervi megbetegedés. Meg­előzésére, illetve gyógyítására meg kell szervezni az idősza­kos vagy állandó jellegű győgyvizes üdültetést. A ter­melőszövetkezetek szociális­kulturális bizottsága gyakran nincs tisztában feladatával, jogaival és kötelességével. A bizottsági elnököket a jövőben tanfolyamon szeretnék kiok­tatni a tennivalókra. Elhatározták azt is, hogy már ebben az évben, az Álla­mi Biztosító önsegélyező cso­portjával egyetértésben, ja­vaslatokat tesznek egyéni ké­relmek alapján a segélyfolyó­sításra. Egyidejűleg — az igé­nyek szerint — tervezetet ké­szítenek az önsegélyezés tel­jes vagy részben saját keze­lésbe való átvételére. Felveszünk géplakatos és villanyhegesztő szakmunkásokat és segédmunkásokat. Szabad szombat, kedvezményes étkezés. Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 4. sz. Aromása (volt Gépállomás) Cegléd, Külső-Kátai út JELENTKEZÉS: László Béla főművezetőnél. gásolt árut műszeres vizsgá­latra a KERMI-hez küldi el. — Ügy véljük érdemes a mi­nőség kérdéseiről bővebben is beszélni, különös tekintettel az ipar és a kereskedelem sajátos lehetőségeire. — A gazdaságirányítás új rendszerében az ipari és ke­reskedelmi vállalatok nagy önállóságot kaptak a minőség és a minősítés (minőségi osz­tályba sorolás) feltételeinek meghatározásában és ellenőr­zésében. Az állam központilag csak a legfontosabb kérdése­ket szabályozza. A kereskedelmi vállalatok megrendeléskor, az előállító ajánlata és a megadott tech­nikai adatok alapján, általá­ban objektív vizsgálat nélkül döntenek az áru minőségéről. A ruházati nagykereskedelmi vállalatoknál a megrendelés­kor a minták minőségét, illet­ve később osztályba sorolását, a késztermék ipari minősíté­sének helyességét ellenőrzik. Ez az ellenőrzés a forgalomba kerülő áruk mintegy 15—20 százalékára terjed ki. A mű­szerek és egyéb feltételek hiá­nyában a forgalomba kerülő áruk tömegének minőségvizs­gálatára nincs lehetőség. A különféle minőségi kifogások abból fakadnak, hogy a meg­adott tűrésnél nagyobb kü­lönbség mutatkozik az ipar által ajánlott, és a ténylege­sen biztosított minőségnél. Ezek, a műszeres vizsgálat nélkül nem érzékelhető minő­ségi különbségek, rendszerint a mindennapos használatban jelentkeznek. — A vásárlók, ismereteink szerint, kellően tájékozottak az őket megillető jogokról. Azon­ban nyomatékosan kell hang­súlyoznunk, hogy a ruházati termékekre soha nem volt, je­lenleg sincs, és véleményünk szerint a jövőben sem lehet garancia. Ezzel szemben — mint már arról bővebben szól­tam — minden vásárlót meg­illet az a jog, hogy a vásár­lástól (alkalmazásba vételtől) számított 6 hónapon belül, esetleges minőségi kifogásait a boltnál bejelentse. Ez a le­hetőség nem garanciát jelent a kereskedelem részéről a vá­sárló számára, hanem a jogos kifogások orvoslásának köte­lezettségét. — Gyakori téma a hiány- cikk. Talán erről is valamit. — Megítélésünk szerint, amikor a gyenge választékról és sok hiánycikkről hallunk, átmeneti állapotról van szó. Az általános helyzeten belül évek óta visszatérő probléma a különböző rövidáruk hiánya és ki nem elégítő választéka. Ez egyrészt a rendkívül szé­les áruprofillal, illetve az évek óta meglevő, behatárolt kapa­citásokkal függ össze. Más­részt azzal, amit magunk is észleltünk, hogy egyik-másik vállalat ^a választékigényes, kismértékű és nagy munkaigé- nyu árukkal nem szívesen foglalkozik. A kis értékű ru­házati cikkek termelési, ke­reskedelmi érdekeltsége sok tényezővel függ össze. Tovább szükséges vizsgálni az árrend­szer, a bolti érdekeltség, a készlethatasok stb. kérdéseit. — Napjainkban időszerű té­ma az ipar és a kereskedelem kapcsolatának alakulása. Mi történt e téren? . Az új termékforgalmazá­si rendszer a ruházati ipar és a kereskedelem között — az átmeneti hibák ellenére is _ b evált. A kiskereskedelem ta­valyi beszerzésének 20 száza­lékát a nagykereskedelem nél­kül, közvetlenül az ipartól biztosította. A minisztérium egészségesnek és fejlesztendő­nek ítéli az ipar és a kiskeres­kedelem között létrejövő kap­csolatokat. Kívánatosnak tart­juk az olyan árukapcsolatok kialakítását is, ahol mód nyí­lik az ipari termelés és a fo­gyasztói igény közelebbhozá- , ^yeneknek tekintjük például, ha egyes iparvállala­tok, vagy gyárak mintabolto- kát hoznak létre, vagy ha a nagykereskedelmi vállalatok közvetlen árusítással foglalko­zó üzleteket létesítenek, va­lamint, ha a kis- és nagyke­reskedelmi vállalatok együt­tesen üzemeltetnek közös bol­tokat. H. Gy. A lenini gondolatok nyomában A hegymászásnak szigorú törvényei vannak Lenin: „Képzeljünk el egy embert, aki egy igen ma­gas, meredek és máig ismeretlen hegyet igyekszik meg­mászni. Tegyük fel, hogy hallatlan nehézségek és vesze­delmek leküzdése árán sikerült magasabbra jutnia, mint azoknak, akik előtte próbálkoztak, de a csúcsot mégsem érte el... Kénytelen volt visszafordulni, lejjebb eresz­kedni, más utat keresni... Alighanem természetes, ha feltételezzük, hogy annak, aki ilyen helyzetbe került — jóllehet hallatlanul magasra jutott — lesznek csüggedt percei is. És valószínű, hogy a csüggedés percei sűrűb­ben, gyakrabban következnének be és nyomasztóbbak volnának, ha hallaná egyes lent, a hegy lábánál álló emberek hangját...” Lenin példázata a proletariátus forradalmi harcáról szól s az idézettnél jóval részletesebben írja le, milyen viszontagságos dolog ez a jelképes hegymászás. Nagyon jól látta Lenin 1922 február végén — s a lényeg azóta sem változott — amikor e cikke született, hogy a nehéz­ségek láttán vannak mindig csüggedők, beijedő, aggodal­maskodó, a hegy lábánál kibicelve óvatoskodó emberek. Hogy miért érdemes felidézni éppen ma Leninnek ezt a példázatát? Azért, mert Lenin hegymászója talán még soha nem ért el ilyen bámulatos magasságokat. Igaz, hogy közben jó néhány magaslatról kiderült, hogy nem az igazi, még nem a csúcs, legfeljebb csak megközelí­teni, vagy még ennyit sem, csak meglátni segíti az igazi csúcsot. És ezért, mint ilyenkor mindig, most is vissza kell egy kicsit ereszkedni. Olyan a helyzet most, hogy aki a hegymászás törvényeit nem eléggé ismeri, igen sok­szor eshet az aggodalmaskodás, a csüggedés állapotába. Könnyű csokorba kötni napjaink tipikus aggodalom­virágait. (Mindenki tud ilyet.) íme egy példa: Húsz évvel ezelőtt egységes tömböt alkottak a szocialista országok. Azután a mindig együtt lépő, cselekvő szocialista orszá­gok száma eggyel csökkent. Tizenégy... hét... hat... tavaly Csehszlovákia megsegítésénél öt... mi lesz ebből? Vagy: Megdönthetetlennek hitt, kőtáblába vésett közgazdasági, esztétikai tézisek meginognak, megdőlnek, újnak adják át a helyüket. Miben lehet ezután bízni? Egy kis kitérővel hadd idézzem Lukács Györgyöt, aki a Magyar Tanácsköztársasággal kapcsolatos nyilat­kozatában mondta el: „ki szeretnék emelni egy motívu­mot... hogy tudniillik rendkívüli mértékben el volt ter­jedve az a hit, hogy mi egy nagy forradalmi hullám ele­jén vagyunk, amely néhány év alatt el fogja árasztani Európát. Olyan illúzióink írottak, hogy rövid idő alatt a kapitalizmus minden maradványát felszámoljuk. A dik­tatúra számos utópikus intézkedését ez a hangulat hatá­rozta meg.” Szívünkre a kezünket, amikor negyvenötben újra- kezdtük, bennünk nem volt jó adag utópizmus? Kellett is, mert egyáltalán nem volt tudományosan kidolgozott elmélet, program arra, hogy ilyen körülmények között hogyan alakul Európa sorsa, mi lesz az európai népek közeli jövője, s egyáltalán: hogyan tovább a szocializ­mus felé. Abban a tézisben sem kevés utópizmus volt, amely szerint együtt lépünk a kommunizmus küszöbére — valamennyi szocialista ország — s ezt még a ma élő nemzedékek meg is érik. Beszéljünk őszintén — de talán nem is ez a helyes kifejezés; beszéljünk erről a kérdésről reálisan, tudomá­nyos-történelmi módszerrel elemezve azt. Csak félmon­datokban és kérdéseket feltéve: Reális volt-e valaha is az a feltevés, amely szerint egy társadalmi fordulat — ha az olyan jelentős is, mint a proletariátus hatalomra jutása — azonnal megszünteti a történelem évezredei alatt kialakult gazdasági, kulturális és egyéb különbsé­geket? Vajon nem utópia volt-e azt hinni, hogy „pusz­tán” a hatalomban beállt változás elegendő ahhoz, hogy megszűnjön az európai kultúrában évszázadok óta vezető szerepet játszó cseh, vagy német nép és a majd teljesen írástudatlan albán vagy macedón nép műveltségi szín­vonalának különbsége; vagy hogy a cseh medence, Szi­lézia, az egész NDK ipari fejlettségi foka és Románia agrár-ipari struktúrája közötti különbség nyomban ki­egyenlítődik? Azt hiszem, hogy ezt komolyan hinni egy percig sem lehetett; a marxizmus segítségével bizonyí­tani még kevésbé. Történelmi fejlődésük során elért színvonaluk, mind­az, amit magukkal hoznak a múltból, amit nem lehet viselt kabátként eldobni, meghatározzák azokat a nem­zeti sajátosságokat, amelyek figyelembevétele nélkül nem alakíthatják ki saját útjukat a szocializmus felé. Most, a jelenlegi körülmények között képtelenség volna, utópisztikus vágyálom, hogy a szocialista országok minden kérdésben mindig azonos véleményen legyenek. Ott tartunk mi is valahol, ahol Lenin hegymászója: „... kcnnyen félreléphet; nem olyan könnyen tekinti át a helyet, ahová a lábát teszi; nincs meg benne az az emelkedett hangulat, amelyet akkor érzett, amikor köz­vetlenül felfelé, egyenesen a cél felé haladt; kénytelen kötelet csavarni a derekára, órákat kénytelen elveszte­getni, hogy csákánnyal lépcsőket, vagy olyan helyet vág­jon, ahová erősen odaköthetné a kötelet. A teknősbéka lassúságával kénytelen haladni, mégpedig visszafelé, le­felé is, távolodva a céltól, s még mindig nem látva, mi­kor lesz vége ennek a rettentően veszedelmes, kínos le­ereszkedésnek, talál-e egy valamennyire is biztonságos kerülőutat. amelyen megint el lehet indulni —. bátrab­ban, gyorsabban, egyenesebben, előre, fel a csúcs felé .. Ebben a helyzetben nem kívánható, hogy minden hegy­mászó ugyanúgy csavarja derekára a kötelet, egyforma lépcsőket vágjon a csákánnyal a kősziklába. Csupán — és ez a csupán a lényeg — az a fontos, hogy a hegymá­szók mindegyike ugyanazt a csúcsot tartsa a szocializ­mus magaslatának. Vegyék már észre tehát a csüggedők, hogy e lénye­ges dologban nem pontos, csak a látszatot és nem a valót mutatja az olyan aggodalmaskodó számolgatás: tizenegy, hét, hat.... Nagyon fontos tehát —, hogy valami tanulságfélé­vel fejezzük be — hegymászás közben annak a törvé­nyeiről Is beszélgetni Mert a lenini példázattól egy do­logban lényegesen eltér a mai helyzet. Az aggodalmas­kodók, a csüggedők nem a hegy lábánál hagyható rossz­indulatú kibicek, hanem itt élnek velünk és közöttünk. A szocializmus velük és nekik is épül. Varga József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents