Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-09 / 57. szám

pKsr »nevei 1969. MÁRCIUS 9., VASARHAP ZfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^ RUDNAI GABOR: Vietnam A halottak lefelé úsznak a folyón. Az örvény táncoltatja őket, hínárkarok tapadnak a kitépett végtagok helyén. A halottak lefele úsznak a folyón. Nyitott szemük az ólmos égre néz, nyelvük hátracsúszik a kiszikkadt torokba. A halottak lefele úsznak a folyón. A rizsesköcsög kettétört, porba peregnek a drága szemek. A halottak lefele úsznak a folyón. — Anyám, itt van a Hétfejű Sárkány, hét tüzes száján hét tüzű nyelvek, pattogó vasakat öklendez, letapossa a vetést, anyám, itt van a hétfejű sárkány, ne szülj meg, anyám, ne szülj meg, félek a tűztől. A halottak lefele úsznak a folyón. Még a sírról is leég a fű, még a sárból is kiég a víz, még a felhők is pernyévé égnek. A halottak lefele úsznak a folyón. Verd meg ököllel a hold cintányérját, vedd a követ párnának, a monsun-esöt italodnak, szórd a fejedre családod hamuját. Es akkor kiáltva kiálts! A halottak lefele úsznak a folyón. Mutass rájuk és kardokat állít a fű, mutass rájuk és pajzsokat sző a lián. A halottak lefelé úsznak a folyón. Az optimista portréja Pákolitz Mihály. Huszonhét éves. Pomázi lakos. Nőtlen. — Tehát magányos? — Még véletlenül sem va­gyok az. A munkám lefoglal és egyelőre mindent megad, ami kell. — Boldog? — Az vagyok. — Dühöngeni szokott? — Sokat. De legtöbbször magamban. — Mit csinál egész nap? — Jövök, megyek, teszem a dolgom. Reggel fölkelek és arra gondolok, mi lesz este. Este lefekszem és azon jár az eszem, mi lesz holnap. — Mondja el az életét. — Itt is születtem. Szeren­cse, mert mindenkit ismerek. S mindenki tudja, mit várhat tőlem. Mindig színész akartam lenni. A foglalkozásaim pedig: elő­ször statiszta, aztán raktárve­zető, később rendező, most művelődési otthon igazgató. — Miért nem sikerült a színészi pálya? — Sikerült. A főiskolára ugyan négyszeri jelentkezés után sem vettek fel, de most jobb színész vagyok, mint úgy lettem volna. — Nem értem. TÚLI JÓZSEF: Érettségi bizonyítvány rózsával Már ébren volt, amikor az autó megállt az ablak alatt; minden reggel ébren volt, ami­kor az autó elment az iskola előtt, noha már esztendők óta nem állt meg. S ma reggel is­mét megáUty hallotta, amint kinyílt az ajtaja, lépések kö­zeledtek az ablak felé, és a következő pillanatban valami berepült a nyitott ablakon a szobába. Aztán kisvártatva is­mét fölbúgott a motor, az autó elviharzott, csak egy kis szür­ke porfelhő jelezte, hogy mer­re. A sertésólak irányába. Tehát ő volt! Egy csokor vörös rózsa fe­küdt a szoba padlóján, friss még, rajta volt a reggeli har­mat, a hosszú szárak egy vas­tag kartonpapírral voltak be­csavarva, s egy selyemszalag­gal átkötve. Primitív lélek ro­mantikus megnyilvánulása, gondolta a tanítónő, s attól félt, hogy valaki meglátta, és akkor jaj, mit fognak szólni a pusztabeliek. Hány éve is már? Nem emlékszik pontosan, olyan régen volt, amikor ez a pusztai kanász megkérte a ke­zét. Sertésgondozónak mond­ják mostanában. Igen, nem átallotta megkérni a kezét! Volt bátorsága odaállni eléje, és azt mondta: legyen a fele­sége. És fölsorolta, hogy mi mindene van: itt ez az autó, háza a faluban, most ,meg azon mesterkedik, hogy egy olyan fajtiszta pulikutyafarmot -léte­sítsen, amilyen kettő sincs az országban. Éva csak dadogni tudott ekkor merészség hallatán: ha akármennyire is csak egy pusztai tanítónő ő, s ha nincs is rá reménye, hogy valami­kor innen elmehessen, akkor is egy tanítónő, több itt vala­mennyinél Tapintatosan, ne­hogy megsértse ezt a vakmerő fiatalembert, mert ezek a pri­mitív lelkek mind olyan sér­tődések, és még valami ször­nyűségre vetemedik, tudtára adta: odáig rendben van, hogy a pusztai bálban fölkérte tán­colni, de gondolja csak el, mi lenne, ha ők ketten összeháza­sodnának? Soha sem lenne egy közös témájuk, nem tudnának egymással miről beszélgetni, mert hiszen, szóval hát, a szel­lemi különbség, az iskola ... nem lenne boldog a házassá­guk. S arra gondolt: hogyan magyarázná meg a kollégák­nak, ha rászánná magát erre a lépésre? Eljátszott a gondolat­tal: talán kizárnák maguk kö­zül, soha többé egyetlen ’ meg­hívást sem kapna jtőlüfc ; Reménykedések között múl­tak fölötte az évek, hogy majd csak jön valaki is: egy-két ta­lálkozás után odábbállt az or­vos, nem jött többé a főagro- nómus, elfogadta egy kolléga közeledését, de az is elmaradt, és mást vett feleségül; futó kalandjai voltak, ha beutazott a városba. Aztán belépett a harmincadik életévébe, s a kegyetlen-magányos éjszaká­kon arra gondolt, hogy róla már mindenki megfeledkezett, sorra-rendre megnősültek, kik­ben egykor reménykedett. Egy- egy futó kalandra talán még jó lenne nekik, de csak már megalázó titkolódások árán, valahol a csordakútnál vagy a halastó körül... A pusztáról sem igen moz­dult ki, s ha néha el is ment valahova, hideg közönyt ta­lált a kollégák társaságában, esetleg szánakozást látott a te­kintetekben. Nem ment. In­kább maga köré gyűjtötte a pusztai gyerekeket, nyaranta kirándulni vitte őket Pestre, vagy paradicsomot és paprikát szedni az állami gazdaságba; a szülők hálából, hogy a gye­rekeikre felügyel, megkapálták a kukoricáját, ősszel le is szed­ték neki, és fölhordták a ta­nítólakás padlására, tavasszal meg megvették ' tőle alacso-1 nyabban a piaci árnál. Tavalytól már tyúkokat | is tart. Januárban disznót vá- ^ gott, s a falubeli kollégák reg- ^ gélig maradtak a disznótorban, ^ s amit nem ettek meg, toros-1 kosár címén elvitték maguk-^ kai; nem győzték dicsérni,mi-^ lyen kitűnő háziasszony lett ^ belőle, ő meg boldog volt, s a| kollégák azóta feléje sem néz- tek. De ha néha összetalálkoz- ^ tak, emlékeztek a jó pusztai ^ disznótorra, mondván, hogy ^ jövőre, ugye, megint lesz? S | hogy egy esztendőben egyszer ^ megint boldog legyen, ismét ^ vásárolt egy kis malacot, és $ már hízásra fogta... És visszaköszönt a kanász- § nak, aki, ha autóval elment ^ mellette, mindig üdvözölte, de 4 mindig valamilyen gúnyos mo­soly kíséretében, és soha még csak meg sem állt, pedig néha már arra vágyott Éva: álljon meg, kérdezze meg tőle, hogy’ van, legalább: csak ennyit; dé ennyi sem^,történt. Bizonyára megsértődött. Hallott róla má­soktól. Soha nem érdeklődött senkitől, mégis beszéltek: lé­tesített valami pulikutya-far- mot, messziről is eljönnek hoz­zá kutyakölyköket vásárolni; hetenként több alkalommal el­eltűnik a faluból, biztosan van valakije a városban, ahhoz megy autóval, 'sőt némelykor már tudni vélték, hogy valami nagy tisztséget viselő nőnek udvarol; meg hogy olyan szép háza van, tele rózsával az ud­var, kettőt se lehet ilyet talál­ni a faluban, talán még a vá­rosban se. Garázs is van a ház alatt! És mennyi pénzt kap azokért a goboncos kutyaköly- kökért... Es lám annyi esztendő után megállt az autó az iskola előtt, és egy csokor vörös rózsa be­repült hozzá az ablakon. Re­megő kézzel bontotta le róla a kemény kartonpapírt, és nem kapott levegőt: a kemény kar­tonlap egy érettségi bizonyít­vány volt. Azt bizonyította, hogy Kondor Gábor jeles eredménnyel érettségi vizsgát tett a K.-i mezőgazdasági tech­nikumban. Ennyi, semmi több. 4Q4Q FEG.VVE£BE£ ^sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss* KÖNYVESPOLC Barrows Dunham: Hősök és eretnekek A gondolkodás politikai történetéből nak történetét; az örök konf­liktust ortodoxia és eretnekség között, még akkor is ha az ő értelmezése alapján a két fo­rgalmat macskakörmök közé kell raknunk. Nem mindig ugyanazt értjük alatta. Törté­nelmünk — az emberiség tör­ténelme — kezdettől fogva te­le van „eretnekekkel”. A szer­ző is ott, az írott történelem kezdeténél indul fölfedezőút- ra. Anionnál, < Periklésznél, hogy azután egyre bővebb fo­lyamként öntse elénk az em­beri gondolkodás, a hagyomá­nyossal való szembeszegülés ezernyi kincsét. Dunham kétségkívül huma­nista — anélkül aligha lett volna képes úgy megírni mű­vét, ahogy megírta —, de hu­manizmusa túlságosan tág, olyasmi is helyet kap benne, aminek aligha van ott keres­nivalója. Ugyanezt mondhat­juk a könyv azon részeire is, melyek a kereszténységgel, mint a rabszolgatársadalom­mal szembeszegülő „eretnek­séggel” foglalkoznak, s az evangéliumot mint valami for­radalmi kiskátét magyarázzák. Mégis, egészében és lényegé­ben nem ez jellemzi a köny­vet, hanem a letisztult állás­pont, a világos értékrend, s az az utánozhatatlan könnyedség, amivel a szerző szórakoztatva tanit. Tanít, minden nagyké­pűség nélkül, olyan új voná­sokat, jellemzőket villant föl, akár Kopernikuszról, akár Kantról szól, amelyeket édes örömmel vesz birtokba az ol­vasó, s valóban, gyarapodik vele. (Kossuth Könyvkiadó) (m. o.) Forradalomról - forradalomra ! A fővárosi Csók István Ga- ; léria helyiségeiben 49 fővá- \ rosi és vidéki művész 120 \ mozgalmi tárgyú rézkarcát \ állították ki, mintegy bizony- \ ságául annak, hogy mai kép- í zőművészeink, követve az \ 1919-es nagy elődöket, Be- $ rény Róbertét, Biró Mihályt, ^ Poór Bertalant, Uitz Bélát ^ és másokat, megörökítik a ^ magyar munkásmozgalom ^ nagyszerű harcait. \ Kiállításuk az 1890-es első $ május 1-i munkásünneptől az \ őszirózsás forradalomig, a § Tanácsköztársaságtól a felsza- § badulásig terjedő időszak ki- § emelkedő eseményeit tárja a & néző elé. ^ A kiállított művek egytől- ^ egyig arról tanúskodnak, ^ hogy a ma művészének is § van mondanivalója a ma em- ^ herének a munkásmozgalom ^ nagyszerű küzdelmeinek egy- i egy mozzanatáról. A kiállítók $ különböző stílusirányzatot § kénviselnek, mégis egységbe ^ foglalja őket a szándék azo- \ nossága: a magyar munkás- ^ mozgalom hősi múltjának & ihletett ábrázolása. ^ Az ünnepi bemutatón olyan \ kitűnő művészek szerepelnék, ^ mint: Bálványos Huba, Czin- $ ke Ferenc, Ék Sándor, Gacs ^ Gábor, Hintz Gyula, Roszler ^ Károly, Stettner Béla, Würtz § Adám és mások, akik szug- ^ gesztív erőt sugárzó műveik- \ kel értékes szolgálatot tet- ^ tek a magyar munkásmozga- lom ügyének. I b. akarunk létrehozni a klubok-^ kai, szakkörökkel. Az egyes ^ csoportok saját előadásaik meg- ^ tartásán kívül, végzett munká- $ juk ibemutatásaként, s mind ^ több érdeklődő bevonása érdé- ^ kében műsort adnak a többi ^ klubtagnak. Rendszeresen, vál- ^ takozva. Aztán az egyes klu- ^ bokon belül is kisebb csopor- ^ tokát szeretnénk alkotni, így ^ az ifjúsági klub tervezi; mag- ^ nős, hobby, fotókör megalakí- ^ tását... ^ — Én portrét akartam írni ^ önről. ^ — Azt ír... akkor is, ha ^ csak a művelődési házról esik ^ szó. Az én mindennapjaim most abban vannak benne. ^ Amit ott láthat, ami ott ered-^ mény, az vagyok én, azok az ^ én eredményeim. — Mit tart legfontosabb tu- ^ lajdonságának? — Optimista vagyok. Más- $ ként nem csinálnám. Másként^ igazat adnék azoknak, akik ^ úgy nyilatkoznak, nem nagyon ^ érdemes, az emberek fáradtak,^ közömbösek, minek kimozdí- 5 S tani őket otthonról, ha már ^ végre hazaértek? — ön viszont mindent meg- $ tesz az ellenkezőjéért. — Igen, de ez most még job- $ bára szándék. Jöjjön el egy év $ múlva, akkor — remélem — $ jobbára tényekről beszélhe- ^ tünk. Varga Vera 5 ^ ............ ................................1 — Egyszerű. Most népmű­velő vagyok, vagy inkább még csak leszek. A két pálya lényege azonos. A különbség csak a formában van. Na meg, ott rivaldafényben áll az ember, itt háttérben .. De így több a lehetőségem, mert szervezek és rendezek, ma­gyarázok, terjesztek, mond­jam tovább? S ez kárpótol. És leköt. Ez lett az életem. — Nehéz? — Azt várja, hogy panasz­kodni fogok? — Nem várom, az előbb mondta, hogy boldog. — Igen. Mert hiába a sok kudarc. A legkisebb siker is helyreüti a csorbát. Eleinte még letépkedték a plakátokat. Ha rendezvény volt, nem jöt­tek él; azt hitték, csak szóbe­széd, hogy egy-egy fővárosi művész eljön ide. Egyszerűen nem hitték el. Rossz tapasz­talataik voltak, sokszor meg­történt, hogy a beharango­zott műsornak nem voltak itt a szereplői. — Most nincs ilyen? — Nincsen! Legfeljebb kés­nek. Az sem az ő hibájuk. Nem találják a művelődési házat, ami nem is csoda. Pomáz túlsó felén van, eldugva, sötétben, egy sáros utcában. Ennek különben is nagyon sok hátránya van. Gondolhatja, hogy a bejárók­nak eszük ágában sincs még este is gyalogolni, eljönni ilyen messzire. — Ez az árnyékos oldal. — A szó szoros értelmében. Legalább megfelelő világítás | kellene. De az igazi; egy új ; művelődési ház lenne. Olyan : felszereléssel, berendezéssel, j olyan térelosztással, hogy az j egyszerre legyen kávéház, én : nem félek a szótól: kaszinó, | egyszóval olyan legyen, mint i egy üdülő társalgója. Legyen a i falu társalgója. Ahová az em- j ; berek — a jó műsoron kívül — j j akkor is elmenjenek, ha szó- j | rakozni, vagy csak beszélgetni i : akarnak. A mostani felszerelt- i j ségét nézve, ez lehetetlen. Ad- i 1 dig is, valóban jó műsorokat i j kell szerveznünk, hogy eljöjje- j : nek. Hogy tanuljanak, jól szó- i : rakozzanak, hogy több dolog j i érdekelje őket. — Konkrétumok? : i — Rímelve válaszolok: klu-, | bök. Az azonos érdeklődésűek; | csoportjai. Most felsorolás kö-! i vetkezik, vigyázat: szerb, ifjú- J | sági, honismereti, értelmiségi,^ ! lányok—asszonyok, nyugdí-5 jas. Igaz, utóbbi még csak terv, $ de még ebben az évben meg- S alakul. Nagy szükség van rá, 5 sok a nyugdíjas, magányos $ ember a faluban. Itt majd ők $ is társaságra találnak. Aztán $ távirati stílusban: képzőművé- 5 szeti, színjátszó, irodaimi, népi-5 tánccsoport, zenebarátok köre$ stb. Jellemzésül még annyit^ 3 a klubtagok száma \ \ máris fölül van százon, s a já- J tékszobában esténként mindig t van harminc-negyven fiatal, $ függetlenül attól van-e műsor, $ vagy nincs. Nem azt akarom $ mondani, hogy csavargás he-5 lyett vannak itt, de minden- J esetre itt vannak, játszanak, $ beszélgetnek, magnóznak, né- $ zik a tévét. — Tervek? Hát az $ van bőven. Mindenekelőtt: | nem külön, zárt kis egységeket; Régen nem érzett izgalom­mal és elégedettséggel tette le Dunham művét a recenzens. Izgalommal, hogy így is lehet írni; így, színesen, szellemesen, könnyedén, mégpedig „ko­moly” témáról, a filozófiatörté­net egyik, s nem is jelentékte­len ágáról. Az elégedettséget pedig az okozta, hogy a le­hengerlőén biztos anyagisme­ret nem öltette föl a szerzővel a száraz stílusú tudós talárját, hanem meghagyta igen igényes — csevegőpartnerünknek. Az amerikai professzor nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy megírja gondolko­dás és gazdasági-társadalmi berendezkedés kölcsönhatásai­mondja. Azonnal az első fe­leségemet juttatja eszembe. Hol a csudában bukkant ilyen nevű leányzóra? — Nem leány, hanem asz­szony. Egy ügyefogyott volt az első férje, valami Öntőn Metri... \ — Öntőn Metri? De hiszen az én vagyok. — A második feleségem el­ső férje? — Igen... S mondja, nem i maga véletlenül Prokop Öcsi, í az én második feleségem első | férje, bizonyos kapkanszolai j félkegyelműi — Engem csak az első fele- i ségem nevezett félkegyelmű-: nek. — Érdekes. Engem is csu- \ pán az első hívott ügyefo- i gyottnak ... Ügy látszik, egyik : sem különb a másiknál! (Fordította: Krecsmári j László.) ' patikus. így hívják a második feleségemet. Nem is nő ez az asszony, hanem földreszállt angyal. Milyen messze van tőle Fedoszija, az első ... — Én is így vélekedem. A második nejem olyan, mint egy falat kenyér. Bármikor vetődöm haza, sosem tudom megállni, hogy rá ne moso­lyogjak, hogy meg ne simo­gassam: Fedoszija, drágám, mondom neki, Fedoszenyka, kis rubintom ... — Fedoszija! — Hát már ez is név? Olyan hűvösen cseng. De figyelje csak, mi­lyen csodálatosan hangzik: Márta, Mártika, Már... — Nehogy mégegyszer ki­\ Csak látásból ismerték egy- ! mást, mégis azonnal szóba ! elegyedtek, hogy elűzzék az | utazás unalmát. Szó esett az I asszonyokról is. j — Bizony, barátocskám — ! mondta az egyik —, így van \ ez. Az első feleség gyötrelem, !a második boldogság. : — Milyen igaz — bóloga­l tott a másik. — Ott volt pél- \dául az én első feleségem. \ Brr. Egy boszorkány testesült \meg benne. • — Ugyanilyen volt az ! enyém is. Tudniillik az el- i ső... Már a neve is milyen ! özönvíz előtti volt — Márta. \ — Megbocsásson, de ez a • név nekem nagyon is szim­N. RIBAKOV: KINEK VAN JOBB FELESÉGE?

Next

/
Thumbnails
Contents