Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-09 / 57. szám
4 1969. MÁRCIUS 9., VASÁRNAP Észfek Foton Szombaton elutazott Budapestről az észt közoktatási delegáció, amely a magyar— szovjet kulturális egyezmény alapján a nevelőotthonok és a gyógypedagógiai intézmények munkáját tanulmányozta hazánkban. A vendégek ellátogattak a fóti gyermekvárosba, megtekintették a Fővárosi Tanács bicskei nevelőotthonát, és voltak két gyógypedagógiai iskolában is. A küldöttséget fogadta Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes is. MÓRÁGY ,Jűzkődambos‘‘ kiállítás Érdekes helytörténeti kiállítás megnyitására készülnek a Tolna megyei Mórágyon. Az ottani „tűzkődombon” felfedezték az ősemberek hajdani tanyáját; sok pattintott kőeszközt, obszidiánpengét és tűzkövet, valamint húsznál több kőbaltát és négy-ötezer évesre becsült kultikus szobrocskát találták. A gyűjteményt, valamint a több mint 150 évvel ezelőtti híres njórágyi kerámiákat — a március 23-án megnyíló kiállításon mutatják be. ÁRU ES FOGYASZTÓ TIPIKUS panaszok gondok Az egyik délután betértem néhány ceglédi üzletbe. Nem egyszerűen a kíváncsiság vitt be, arra kerestem választ: elégedetten távoznak-e az üzletekből a vásárlók vagy sem? Sokan jöttek ki csomag nélkül, bosszúsan. Pedig vásárolni szerettek volna: orkánkabátot, gyermekruhát, inget, méterárút, egyebet, de vagy a szín, vagy a méret vagy pedig a minőség és az ár nem volt megfelelő. De vajon csak Cegléden ez a helyzet? Nincsen választék Bekopogtattam a járási tanács egyik irodájába. Bondor Miklósáét, kerestem, a járási kereskedelmi felügyelőt: vajon milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt hetekben, hónapokban ? — A tél sok problémát, gondot, bosszúságot okozott — kezdte a beszélgetést. —, Például a leányka- és fiútéli- kabátok csak decemberben érkeztek meg az üzletekbe. A szezon kellős közepén! Kérdem én és azt hiszem, joggal: ki vásárol télikabátot decemberben? Október, de legkéNEZOPONT A mundér Kétségtelen: nem kellemes megbíráltalak lenni akár egy értekezleten, akár egy újságcikkben. Nem kellemes, de az a lényeg: jogos-e, igaz-e a bírálat? Ha igen, akkor mi baj lehet vele. Márpedig van vele baj. Legalábbis erről akarnak meggyőzni bennünket igen sok esetben. A lap szóvá teszi egy pedagógus nem túl tiszta, nem túl becsületes ügyeit. A cikk megjelenése napján már értesülhetünk a méltatlankodásról, miszerint: miért támadja az Újs4g a pedágggupokM? .IJajott a lap egyetlen 'pedagógus.■ magyarán mondva — disznó- ságait tette bírálat tárgyává, s nem azt mondta, hogy a pedagógusok ilyenek, hanem azt, hogy ez az ember — aki történetesen pedagógus — ilyen. Mégis, nem tudják, nem akarják érezni, észrevenni a különbséget azok, akik úgy hiszik, nekik mundér diktálta kötelességük, hogy megvédjenek mindenkit, aki hasonló mundért öltött. Még akkor is, ha az illető tisztességtelen? No, nem. Ezt nem mondják a reklamálók. Nem mentik azt, ami menthetetlen, csak éppen — jogosulatlanul — általánosítanak. Egyetlen orvos a szereplője a kritikai cikknek, de azt mondják: a lap sértegeti az orvostársadalmat! (?) Elhangzik egy megyei értekezleten bírálat, miszerint nagyobb figyelmet kell fordítani az értelmiség néhány csoportjánál időnként fölbukkanó téves nézetekre, máris lábrakap a szélsőséges és hamis általánosítás: támadják az értelmiséget! Oldalakon át sorolhatók a példák, amikor sutba kerülnek elvek, erkölcsi mércék, józan mérlegelés, s csak egyetlen egy valami számít: a mundér becsülete! Ha a vicclap rajzot közöl, mely tréfásan megcsíp- kedi az ezer szemmel gyanakvó önkiszolgáló bolti eladót, levelek tucatjait kapják, tele íolháborodott tiltakozással. Amikor lapunk hírül adja, hogy letartóztattak egy bűnszövetkezetet, mely hosszú időn át károsította meg a vásárlókat, egyetlen levelet sem kapunk, amelynek írója tiltakozna — a gazemberek ellen! De olyan levelet kaptunk már, amelynek írója szemünkre hányta, miért vetünk rossz fényt a kereskedelmi dolgozókra ?! Tréfa? Nem! Alapkérdés. A társadalmi erkölcs alapkérdése. Miféle torz értelmezése a szolidaritásnak, az összetartozásnak, az azonos munkát végzők érdekeinek? Honr.ét ered ez a hamisság, ez a rossz ízű mentegetés, miért hiszik emberek, hogy jót cselekednek, amikor a legrosszabbat teszik? Régi örökség? Igen, az. Az is! A váltóhamisító,— tudják-e a mai fiatalok, hogy egyáltalán mi az... ? — katonatiszt, a korrupt köztisztviselő ügyét az urak maguk között intézték el, hogy a nyilvánosság előtt ne essék folt a mundér becsületén. A látszat megmaradjon. Ide is visszanyúlik a mai hiperérzékenység; a rosszul értelmezett, s a szocialista erkölcstől távol álló ..magunk között”-ig. Nem kell dobra verni. Ne üsse bele az orrát senki. Mi köze hozzá a nyilvánosságnak?. . ............ Veszélyes logika! Mert akkor sohasemmihez nincs kő* ze a nyilvánosságnak, akkor tetszés szerint lehetne kizárni a nyilvánosságot — s vannak, akik meg is próbálják! — onnét, ahol a közre tartozó ügyek zajlanak. Akkor már senkinek semmihez nem lenne köze, egy vagy két ember szabná a szabályt, diktálná a rendet, „engedélyezné”, mit tudjon, mit ne tudjon a nyilvánosság! Képtelenség? Nem, nem az, mert a hiperérzékenyek, a mundér becsületét védők ezt teszik, kicsiben. Mi csupán tovább vittük azt, amit tesznek, hogy világossá tegyük a magatartás antiszociális, antidemokratikus voltát, s megmutassuk, közéletünk szabad légkörével, a párt demokratizmust erősítő politikájával mennyire szemben áll. örökségként szóltunk korábban a mundért védelmezők szemléletéről. Hozzátettük azonban: örökség is. Mert újratermelődött az ötvenes évek első felében, amikor akadt példa arra, hogy hivatalos segédlettel védték a hasonló mundért hordó becstelent. És újratermelődik napjainkban is, csak éppen most már más alapokról, más előjellel. Újratermelődik, a hivatalos irányzattal szemben, a közfelfogással, a közakarattal szemben. A kisebbségi érdekek túlértékelése, az össztársadalmi érdekek fölé helyezése termeli újra, a társadalmi morál félrehajítása, s helyébe igen sajátos „szakmai erkölcs” állítása. Ez ebben a figyelemre méltó, a tendenciát tekintve aggasztó, a teendőket értve pedig harcra buzdító. Mert lehetetlenség úgy növelni a demokratizmust, hogy ugyanakkor a szakmai, foglalkozásbeli csoportok a társadalmi áramlatok előtt berekesztenek minden utat. Lehetetlen úgy nyílt légkört teremteni, hogy közben szó nélkül marad a mundért elvtelenül védelmezők erőlködése. Alakuló társadalmunk alakuló erkölcsének egyik nehéz csatája ez. Nehéz csata, de mégis, nincs kétségünk a kimenetelét illetően. sőbb november a télikabát- vásárlás ideje. Ki a hibás? Az üzletek időben elküldték rendeléseiket. Azután: hiánycikk volt egész télen a meleg alsónemű. Gond a női és gyermek lastex-nadrág beszerzése. És sorolhatnám a többi hiánycikket is. — Csak a hiánycikkek miatt panaszkodnak a vásárlók? — Sajnos, nemcsak a hiánycikkek okoznak problémát. Sokan panaszkodnak, hogy valamilyen ruházati cikk megvásárlását el kell halaszta- niuk, mert a boltokban a keresett árút — mértéket, színt, árat és minőséget is figyelembe véve — nem kapták meg. Egyszóval: baj van még mindig a választékkal. Egyszer például csak extra méretű ílanellruhát lehet kapni az üzletekben, máskor viszont csak normál méretben érkezik. Különösen a községi — Abony. Jászkaraj enő, Törtei. Albertire a — szaküzletek választéka szegényes. Számla nélkül — Más tapasztalat? — Az 1968. januárjában életbe lépett rendelkezés, mely szerint az áru a boltba árazás nélkül, érkezik, napokig akadályozza az áru forgalomba kerülését.. A számla megérkezéséig, amelyet a vállalatok központjában áraznak be. az árut nem lehet árusítani. A kérdés ezek után jogos: a megye más járásaiban is ilyen sok a panasz? A kérdésre Miklós Györgyné, a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság kereskedelmi főelőadója válaszol. — Sajnos, a mi tapasztalataink sem sokkal kedvezőbbek. Éppen a közelmúltban kaptuk meg a járási-városi NEÖ-elnökök ezzel kapcsolatos jelentéseit. ■^Vaskos iratköt eget tesz le az asztalra, S csak találomra lapoz bele. — A monori ruházati boltban kevés a középméretű női bundanadrág, prémzsák, gyer- mekmackó, gyermek flaneling, felnőtt harisnyanadrág, bébi ralonáru, kártolt gyapjúfonal. A pilisi ruházati boltban nem kapható női szivacskabát, női bőrkabát és gyermek télikabát. A monori boltokban kevés a gumipelenka, a rózsaszínű guminadrág és a primex guminadrág, helyettük leginkább csak az Ágnes és a Pálma guminadrágot tartják. Mindez egyetlen járás jelentésében olvasható. Szentendre. „A Pest megyei Ruházati Vállalat egységeiben vizsgálva a lakosság problémáját, hogy miért nincs elegendő választék ruházati cikkekből, kötöttáruból, a válasz az: azért, mert az árukészlet növelését csak bizonyos határon belül végezheti büntetés nélkül az üzletvezető. Ha túllépi a forgási készletezési normákat, a bank szigorúan eljár vele szemben. Ez pedig azt jelenti, hogy hatósági segédlettel rontjuk a vásárló lehetőségét, hogy lehetőleg lakóhelyéhez közel, helyi szakboltokban szerezhesse be a megfelelő árut. Ami a községi üzleteket illeti: például ruhából nem tudnak olyan készletet tartani, hogy a kevés pénzű, illetve az igényesebb vevők igényeit egyaránt ki tudják elégíteni.” Kis készletek Gödöllő: „Sok problémát okoz az elfekvő, divatja műit, minőséghibás áruk forgalomba hozatala, mert ezek sok értéket lekötnek.” Dabas: „Gyakran előfordul, hogy az üzletekben elsősorban csak a drágább árucikkek kaphatók, pedig a lakosság igényli az olcsóbb áruféléket is.” Nagykáta: „Nagyobb gondot kellene fordítani a ruházati cikkek minőségére, választékuk bővítésére.” Ceglédi áruház: „Hiány van férfi és női kabátszövetekből, a Grabóna kabátbóLés zekéből, a Tisza barhend férfiingből; gyermek .‘kerti.nadrágból', bak- fisnadrágból és más ruházati cikkekből... Egy-egy szezonra való felkészülésnél, mivel a folyamatos áruellátás nincs biztosítva, szükséges lenne a nagyobb árukészlet engedélyezése.” P. P. Könyvszépségverseny 1968-as termésükből a kiadók 320 könyvet neveztek be „Az év legszebb könyve” versenyre, huszonöt díjat egyenként 2000 forintos jutalommal járó kitüntetést ítéltek oda, harminckét kiadvány pedig dicsérő oklevelet kapott. A könyvszépségverseny díjazottjai között a korábbi évekhez képest nagyot emelkedett a tudományos kötetek és a szakmai kiadványok száma. Az ismeretterjesztő kiadványok, zsebkönyvek és tankönyvek csoportjában például díjat nyert a „Matematikai Kisenciklopédia”, a szákkönyv- csoport egyik díjnyertese a „Közgazdasági Kislexikon”, a szépirodalmi műfajban Illyés Gyula „Fekete-fehér” című munkáját tartották — többek között — méltónak a díjazásra. A kitüntetéseket „Az év legszebb könyve” készítőinek az ünnepi könyvhét megnyitásakor — május végén — adják át. Vásárcsarnok RT „Részvénytársasági” alapon építik fel Pécs első vásárcsarnokát. A város tanácsa azért döntött a társulás mellett, hogy meggyorsítsa a rég hiányzó, sürgetett kereskedelmi létesítmény megvalósítását. A tanács saját anyagi erejéből csak 1973-ra készülhetne el a mintegy 20 millió forintos új vásárcsarnok. A nemrég született elképzelés szerint a városi tanács mellett azok a kereskedelmi vállalatok, élelmiszeripari üzemek, tsz-ek és állami gazdaságok is részt vállalnak a beruházásból, amelyek a későbbiek folyamán használják a vásárcsarnokot. Jelentkezéseket az egész országból szívesen fogadnak. Burgonya - prizmából A MÉK dabasi kirendeltségének dolgozói a tavasz közeledtével kibontják a prizmákat, és gyors, iigyes módszerrel — rácsra öntéssel csírátlanítják a burgonyát. Egyébként ezen az egy dabasi telepen a lakosság jó ellátására 120 vagon burgonyát és zöldséget tároltak télen. Foto: Urbán ŐszK erenc = 14. — A fene egye meg a városodat — tört ki Farkas a kocsiban. — Én nem tudok egy személyben nyomozó, szárazdada, politikus, hírlapközlő lenni. Több bajom van az emberekkel, mint ezzel a nyo- morúlt szatírral. Ügy néznek már rám, mintha én lennék a szatír. — öregem, ez a kisváros. Fent Pesten az egyik ember nyugodtan felfordulhat a másiktól ... — Itt viszont még felfordulni sem hagyják nyugodtan ... Ne haragudj. Ideges vagyok. A kapitányságon Sipos azzal fogadta a tiszteket, hogy itt volt az országgyűlési képviselő. Hagyott egy levelet: „Holnapután utazom Pestre. Magyarázatot szeretnék kapni, mi volt az a megtévesztő újsághír, hol van az a bizonyos Borzák. (A felesége egyébként a minisztériumhoz fordult panasszal, hogy jogtalanul tartják fogva az urát.) Ha nem kapok megnyugtató magyarázatot, benyújtom az interpellációt. Elvtársi üdvözlettel: Bálint János országgyűlési képviselő.” — Vissza kell hozni ezt a Borzákot — mondta Kovács. — Kell a fenét! Legalább neki legyen jó. Ebben nincs semmi törvénytelenség. Bárkinek tudok magyarázatot adni. De nem adok! — mondta és bevágta maga mögött az ajtót. Majd kiordított: — Hagyjatok egy órát gondolkozni... Ezzel a húzásával Farkas megúszott egy küldöttséget, mely követelte, hogy Borzák Józsefet engedjék szabadon. A küldöttség vezetője,természetesen Ambrus úr volt. Tagjai: Terebesi úr és két egyetemista. Kovács megmagyarázta nekik, hogy Borzákot másnap reggel elengedték. — Szeretnénk megnézni a fogdát — jelentette ki az egyik srác! — Most pedig kérem önöket, hogy maguktól menjenek el, nem szeretném, ha ehhez segédletet kellene adnom . Élsőnek Terebesi indult el, de az ajtóból visszaszólt: — Szóval visszajönnek a régi módszerek! Kovács úgy tett, mintha semmit sem hallott volna. Sipos lépett be, kinyitotta a száját, de Kovács rászólt: — Ha nekem most engedélyt kér... — Nem kérek ... — Mit akar? — Beszélgetni... — Miről? — kérdezte gúnyosan Kovács. — Mit tetszene szólni a sza- tírtémához... — Na. bökje ki, mit akar! — Azon gondolkoztam, hogy a fickónak mégiscsak az egyetemen kell lepni. A két lány egymástól függetlenül mondta. Kérek engedélyt, hogy még egyszer utánanézzek a hiányzóknak. — Tőlem — legyintett Kovács, és beszólt az ügyeletesnek: — Lemegyek a Levendulába egy kávéra. — Csókolom, Lillácska ... Egy kávét — lépett a gép elé. — Igen... — mondta Lilla még mindig a seszínű tüskehajával, és fel sem nézett. — Haragszik rám? — kérdezte Kovács. — A világra. Meg minden rohadt férfira! — Szerelem ? Kiheveri ... — Nyugi. Már kihevertem... — Akkor mosolyogjon ... — Mosolyszünet van! Maga is férfi, Lacika ... Ahogy így jobban megnézem, nem is olyan utolsó. — Aztán odaszólt a pénztárosnak: — Júlia néni! Ha az egyetemről keresne egy bizonyos Anda Károly, mondja meg neki, hogy most már nem vagyok itt. — Szóval egyetemista az illető. — Még ha az lenne. Eleinte én is azt hittem, mert olyan jó fazonja volt. De egy csóró. Egész nap a pincében szereli a csöveket, meg a kazánt... — De legalább csinos? — Az... Jó alakú, vállas kisportolt. De fújok rá ... Hé! Lacika... Itt a kávéja... Megbolondult? Itt mindenki begolyózik már — mondta Lillácska és hátrament az öltözőbe. Visszajött, elmosolyodott, megitta Kovács kávéját, és a tükörben megnézte szép bogárfekete haját. — Ide figyeljen, Zsoldos elvtárs! — rontott rá a fiúra a kollégiumban Kovács hadnagy. — Hányán dolgoznak maguknál az egyetemen melósok, meg mindenféle segéd- személyzet. — Mit tudom én! Sokan. — Ezek természetesen a tegnapi sorakozón nem voltak jelen. — Persze, hogy nem. — össze kell rántani őket. Keressék meg Sacit és Ildikót. Telefonált a kapitányságra. Kért néhány rendőrt, és Farkastól engedélyt kért az akcióra. — Rendben. Lehet, hogy én is kimegyek. — Zsoldos elvtárs! Szedjen össze néhány fiút, hogy senki se mehessen el... Közben a személyzeti osztályról lehozták a névsort. Néhány diák pedig a munkahelyekre telefonált: — Mindenki jöjjön fel a kollégium halijába... Szakácsok is. Karbantartók is ... Mire Farkas kiért, együtt állt a társaság. Előkerült Saci is, de Ildikót nem találtál;. Sorra olvasták a bérlistáról a neveket. Mindössze hárman hiányozták. A fűtő, aki nem hagyhatta el a kazánt, egy villanyszerelő, aki iskolán van es Anda Károly ... — Hol van ez az Anda? Tud valaki róla? Az emberek hallgattak. — Ez nem érdekes — mondta Kovács. — A Lillácska fiúja ... mellette pedig nem jut ideje szatírkodni...
